Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-05 / 104. szám
(Folytatás as L oldalról) vagy bérügyi intézkedéseket tekintenek csupán érdekvédelemnek. Természetesen nem helyes lebecsülni a szociális juttatások jelentőségét, de látni kell: a munkásosztály igazi érdeke nemcsak a szociális és bérügyi intézkedésekkel azonos. A munkásosztálynak össztársadalmi, állami, politikai, gazdasági, sőt nemzetközi vonatkozású érdekei is vannak és mindezeket összefüggéseiben, kölcsönhatásában kell képviselni. A szakszervezetek növekvő feladatai között szót kívánok ejteni a szervezett munkásságnak a gazdaságirányítás új rendszerével kapcsolatos felelősségéről. Á reform gazdaságpolitikánk szerves része, és a szocialista termelési viszonyok további erősítésére irányul. A magyar népgazdaságban a szocialista termelési viszonyok alapján megvannak a gyorsabb fejlődés lehetőségei. A reform szellemében a munka szerinti elosztás elvének jobb érvényesítésére törekszünk. Az előkészületek jó irányban és ütemben haladnak, a pért különböző vezető szerveiben nagy gonddal vizsgálják a szükséges intézkedéseket. Az a tervünk, hogy a kormányzati szervek az év harmadik negyedében a vállalatok rendelkezésére bocsátják a gazdálkodás új feltételeit. Az üzemekben addig is folyik a felkészülés az új mechanizmusra. A párt nagy munkát végez a reform politikai előkészítése érdekében. A reformot — alapjaiban 1968-ban bevezetjük. Az új rendszer teljes kibontakozá. sa azonban természetesen több éves folyamat. De már az elején azt várjuk, hogy a reform révén meggyorsul gazdasági fejlődésünk. s fontos tényező lesz a harmadik ötéves terv gazdaság- fejlesztési és életszínvonal növelési céljaink megvalósításában. Növekvő önállóság, felelősség Mint minden nagy társadalmi kérdés, a reform, a kidolgozott javaslatok bevezetése is nagy erőfeszítéseket kíván valamennyi vezetőtől, s csak a dolgozók széles rétegeinek támogatásával, tudása hasznosításával vezethet eredményre. Mint minden új jelenség születésénél. Itt is találkozni szélsőséges nézetekkel. A szakszervezetek jövőbeli szerepére vonatkozóan két ilyen véleményről szeretnék említést tenni. Az egyik így fogalmazható meg: a vállalati önállóság, az igazgatók, a gazdasági vezetők nagyobb hatásköre az új mechanizmusban lényegében formálissá teszi a szak- szervezetek szerepét. Ez a nézet a szakszervezeti, s általában a dolgozók közötti politikai és szervező munka lebecsülését mutatja. A másik azt tartja, hogy a gazdaságirányítás reformjának végrehajtása során a szakszervezetek egyedüli kötelessége az esetleges negatív hatások elleni védekezés. Ez sem helyes. A reform a szó igazi értelmében a munkásosztály legközvetlenebb osztályérdeke, az egész társadalom érdekében. A pártnak, a szakszervezeteknek, az állami. a gazdasági szerveknek együttesen azon kell dolgozniuk, hogy a reform elérje célját: növekedjen a nemzeti jövedelem, javuljanak a dolgozók élet- és munkakörülményei. A szakszervezetek kötelessége és feladata, hogy az üzemelőit álló célok megvalósítására mozgósítsák a dolgozókat és őrködjenek az ötéves tervben célul kitűzött életszínvonal-emelési program megvalósításán a dolgozók munka- és életkörülményeinek állandó javításán. Már szóltam arról, hogy az üze nek és vállalatok hatásköre a jövőben növekedni fog. Elvileg és gyakorlatilag ugyanez vonatkozik a párt- és szakszervezeti szervekre is. Amilyen mértékben nő a vállalatok hatásköre és felelőssége, ugyanúgy — és hasonló mértékben — kell önállóbban és nagyobb felelősséggel dol- gozniok a párt-, a szakszervezeti és más társadalmi szerveknek is. Az üzemi demokrácia fejlesztésével lehetővé kell tenni, hogy a dolgozók érdemben részt vegyenek a különböző tervek és javaslatok kidolgozásában, a bérezési rendszer fejlesztésében, a jövedelem egyes részeinek helyi felhasználásában. Természetesen szó sincs arról, hogy az üzemekben minden kérdést „népgyűlésen” vagy szavazás útján döntsünk el. De nélkülözhetetlen a reform végrehajtásában azoknak részvétele és meghallgatása a döntésre érett kérdésekben, akik ismerik a munkások többségének véleményét, s képesek a dolgozók nézeteinek helyes tolmácsolására. A szakszervezetek pártirá n yításáról A szakszervezetekkel kapcsolatban eszmei, politikai jellegű a párt irányítása. A pártirányítás azt jelenti, hogy a szakszervezetek tevékenyen részt vállalnak a párt politikájának végrehajtásából és tapasztalataikkal segítik a párt politikájának kialakítását, gazdagítását. Most és a jövőben különösen fontos, hogy a szakszervezetekben továbbra is erőteljesen érvényesüljön a párt vezető szerepe. Sok tekintetben a kommunistákon, a pártszervezeteken múlik ez. Nekik is harcolniuk kell azért, hogy mindenütt helyesen értsék a szakszervezetek növekvő szerepét. A gazdasági vezetők bátran támaszkodjanak a szakszervezetekre, mind nagyobb és több feladat megoldásához kérjék segítségüket. Természetesen az is fontos, hogy a szakszervezetek munkája ne váljon külön a párt vezette többi társadalmi szervezet tevékenységétől. Azért is fontos a pártvezetés, hogy összekapcsolja, helyes irányba terelje a gazdasági kérdésekben jelentkező különböző irányzatokat és tendenciákat, hogy az összes rendelkezésre álló erők — egymást kiegészítve — az üzem és az iparág, az ország gazdasági fejlődésének hajtóerejévé váljanak. Bízom abban, hogy a tanácskozás megerősíti a szak- szervezetek tevékenységének eddig követett eredményes irányvonalát, növeli a munka hatékonyságát, s hozzájárul a szakszervezeti mozgalom forradalmi vonásainak erősítéséhez. A szakszervezetek előtt bonyolult, de nagyszerű, lelkesítő feladatok állnak. Erőt meríthetnek abból a tudatból, hogy a kongresszus céljai a magyar szervezett dolgozók három- milliós seregének teljes egyetértésével találkoznak. A Központi Bizottság nevében kívánom, hogy a szakszervezetek XXI. kongresszusa eredményes, hasznos munkát végezzen, segítse pártunk IX. kongresszusa határozatainak végrehajtását, a szocializmus felépítését, a munkásosztály, az egész dolgozó magyar nép boldogulását — fejezte be a részvevők viharos tapsa közben felszólalását Biszku Béla. Csütörtökön a szakszervezeti kongresszuson folytatták az első három napirendi pont vitáját. Az ülésen megjelent Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai. A vitában huszonheten szólaltak fel. Dr. Nagy Károlyné a Sza- bolcs-Szatmár megyei társadalombiztosítási Igazgatóság vezetője felszólalásának ismertetésére szombati lapszámunkban visszatérünk. A kongresszus ma folytatja munkáját. • 0 Örülni annak, amit a kéz alkot Érettségizett fiatalok a munkapadná Mindenkiben ott szunnyad az alkotás vágya, felmutatni hozzátenni, ha csak egy kockát is a nagy egészhez. S elmondani; az én munkám... Akikről itt szó lesz, töb- bé-kevésbé megtalálták életük értelmét, célját. Vannak köztük olyanok is, akik még bizonytalanok az utón. De abban rokonok, hogy látni akarják munkájuk gyümölcsét, s tudják, keményen küzdve, sokszor neki- gyürkőzve érik el. Ez volt a vágya, terve? Kiss Lujza: — Nem, kereskedő akartam lenni. Nem sikerült. Milyen itt? — Jó. Megbecsülnek. Tanítanak. Izgalmas ez a munka. Lakatos Mária: — Segédmunkás vagyok én is, mint a többiek. Nem szégyellem. Sőt nem cserélnék az irodaiakkal. — Egész életemben számokat, betűket írjak egymás mellé?! Villanymotorokat tekercselek, kicsiket és nagyokat. Két év múlva szak- múnkás lehetek. István Anna: — Kirakatrendező akartam lenni. Érdekelnek a formák, a színek. Ez más munka, de megszerettem. Ezelőtt mázsáló voltam a nyíregyházi dohányfermentálóban. Ez érdekesebb munka. És itthon vagyok. — És magam tervezem a ruháimat. Kiss Margit: — Asszisztensnő akartam lenni. De ilyen iskola csak Pesten indult. És oda pedig nem mentem. Tisza - lökről járok vonattal, fél 5-kor kelek. — Maradok-e? Ki tudja! Mindenesetre beiratkozom a közgazdasági technikum levelező tagozatára. Tanulni sohasem árt... Kiss Lujza a motortekercseléssel imerkedik. A máskor siető, rohanó ügyfelek most megálltak néhány pillanatra, és hallgatták a ..szavalókórust'’ a Nyíregyházi Városi Tanács épületének bejáratánál. Pöt. tömnyi fiúk. copfos. szalagos kislányok árgus szemmel figyelték a hatalmas útmutató táblát es fennhangon olvasták, kórusban, egyszerre: hói. melyik szak. osztály található az árkádos épületben. Amikor a h.osz- szú sor végére értek. Csisz- tu tanftó — a kiváló ven- csellői pedagógus — ellenőrző kérdést tett fel: — Tehát hol van a művelődési osztály? — A tizennegyedik emeleten — vágta rá magabiztosan egy csattanóan p'ros arcú legényke. a „hallgatóság” nagy derültségére. Aztán mindenki felmerhette a negyedik osztályos vencsellői fiúcskát, mert 5 az írás szerint válaszolt, ami pedig az .emelet 14” helyett 14 emelet”-et mutat. Persze, ez mitsem rontott a félszáz gyermek ki tű. nő hangulatán: reggel szálltak vonatra Vencse’iőn, hogy bejárják a megyeszékhely zegét zugát fői-ént műemlékeit, fontosabb intézményeit. Először a megyei tanáccsal ismerkedtek, majd a városi tanács. a’ Kossuth tér. a múzeum, a konzervgyár, az almatároló következett. Tízévesek Némelyikük idős nagyanyja talán meg ki sem mozdult a faluból, ök pedig már nemcsak azt tudják, hogy Szaboics-Szat- már megye székhelye Nyíregyháza. hanem estét betöltő élménybeszámolót tartanak otthon errő] a kellemes rar. jusd kirándulásról. (a.) Paronai László: „Érettségi után, akár Jancsi, én is ipari tanuló lettem, másfél év után megkapjuk a szakmunkásbizonyítványt. Pestre járunk havonta kétszer, tanulni, és színházba, moziba is elmegyünk. Legutóbb a „Kiáltás”-! láttuk.” Lázasan tervezgetnek, készítik a mestermunkát, a vizsgadarabot. Kis művüket, mely magában sűrít majd sok-sok ötletet, szívós kitartást. Valamit önmagukból. Vásárlók előtt a legfiatalabb szabolcsi ipari termét: Az év elején még csak kiállítási anyag volt — az utóbbi hetekben már a TÜ- ZÉP boltjaiba, telepeire szállítják. A formalkidmázas falburkorló csempe, amely még ma is a legfiatalabb ipari terméke városunknak, most vizsgázik a vásárlók előtt. állnak. Ugyanakkor gyártási technológiája egyszerűbb, jobb körülmények között készíthető, mint a hagyományos. Ez évben már ötezer négyzetmétert készítenek a vállalat üzemében — s az év végéig készülő teljes mennyiséget szerződésekben lekötötték. Jelenleg a keHányféle elképzelés, kezdődő életút. •ér Vass János: „Kitűnően érettségiztem a tiszalöki gimnáziumban. A magjrar és a történelem érdekelt a legjobban, A fémek, az esztergálás is érdekelt, apám gépész az erőműnél. Először megpirította a kezem a forgács, már megszoktam a gépeket.” Érettségizett szakmunkás- jelöltek — ma még segédmunkások, ipari tanulók — a jövő munkásai. Munkahelyük a Tiszavasvári Gépjavító Állomás, de találhatók ilyen fiatalok a megye legkülönbözőbb munkahelyein. Az iskolai érettségi után a felnőttéválás nehéz tantárgyából, érettségükről adnak bizonyságot. A tét nem kicsi: megtalálni a helyüket az életben. Tudással: könnyebb. Páll Géza Szabadalmat vásárolt az épitőanyagipari vállalat, s annak alapján országosan is elsőként kezdte meg a for- malkidos technológia megvalósítását. Tavaly a különböző falburkoló lapokból 1500 négyzetméternyit gyártottak kísérleti célokra. Bebizonyosodott, hogy a gazdag színválasztékú formal- kidbevonatos csempék sav-, vegyszer- és szódaállók, mindenféle külső behatásnak, karcolásnak jól ellenrámiaüzemen belül oldják meg a gyártást, de már tervezik a vállala! D_rko- vits utcai telepét, ahol külön részleget épít a vállalat a falburkoló csempék gyártásához. Az építőanyagipari vállalat legújabb formalkid-mű- anyag termékeivel májusban ismét kiállításon jelentkezik; három kollekcióval vesznek részt Debrecenben a Formaikid—3 kiállításon. * * mikor megtudtam, yl hogy Ljuba, az ét- 1 x terem felszolgálónője szabadságra ment, szomorú lettem. Mert Ljubának szé-p, mosolygós szemei voltak, és nekem mindig mócsing nélkül hozta a húst, még akkor is, ha semmi más nem volt a menüben, csak kotlett. Két évvel ezután megjelent Ljuba az étteremben, s karján egy puha húsú, aranyos kislányt tartott. — Most már ismét itt dolgozol, Ljuba? —• kérdeztem. — Ö, nem, már más munkahelyem van! A bölcsödé. ben dolgozom, mint szakácsnő. Közel a kislányhoz. Jó három év múlva, amikor a kirakatokat nézegettem az utcán, majdnem ne. kimentem egy mosolygós nőnek. — Szervusz, Ljubácska! Hol dolgozol? Még mindig a bölcsődében? — Ugyan már! Átmentem az óvodába. Közelebb a kislányhoz. Teltek, múltak az évek. Egyszer a Metró mozgólépcsőjén állva pillantottam meg Ljubát. Éppen hogy oda tudtam neki kiáltani: — Hol vagy? — Az iskolában. Kezemmel köröket írtam le, mintha egy fazékban ka- vargatnék. Ljuba hunyorogva bólintott. „Értem, — gondoltam, — szakácsnő az iskolában, a lánya közelében.” A Föld tovább folytatta Nap körüli forgását, s nem emlékszem már pontosan, hogy milyen körülmények között találkoztam Ljubával a GUM-ban. Éppen egy elegáns sétapálcát nézegettem, amikor jól érezhetően oldalba nyomtak. — Kicsit óvatosabban! — dörmögtem. — Maga pedig ne ragadjon itt órák hosszat a pulthoz! — nyelvelt vissza egy nő, aki fölöttébb ismerősnek tűnt. Az emlékek automatikus felvonóján a LJUBA név emelkedett a magasba. — Tudom ám, hol dolgozol! Szakácsnő vagy az egyetemen, — mondtam ne. ki. — így van! — Milyen szakon van a lányod? — A konyhán dolgozik velem együtt. A felvételi nem sikerült. De nem esünk ám kétségbe! Megtudtam, a rektorunkat zrazival etette kicsi korában a mamája, de a feleségének halvány gőze sincs, miként is kell a zrazit elkészítem. Nos, én majd főzök neki* de olyat, hogy mind a Hz ujját megnyalja utánaI Bármibe fogadni mernek, jövőre egyetemi mllgató lesz a lányom! Eltelt aztán meg vagy Hz esztendő, talán még több is. Egyszer az egyik pa-k- ban ültem és köhécsiHem. Az utóbbi !vekben egyebet se csinálok. Egy cekkert tartó középkorú telt asszonyság barátságos pillantásokkal méregetett. majd lehorgor.yZ’.jtt niellettem. Nevetős szeméről azonnal felismertem. — Mit dolgozol, Ljuba? — kérdeztem. — Szakácskodom, mint mindig. — Hol? — A Tudományos Akadé. m ián, — Tényleg? — tátottám a számat. — Közel a kit* 'ányhoz? Csak nem? — De igen! — válaszolt4 büszkén. — Holnap tariji a székfoglaló beszédét. (Baraté Rozália fordítása) PILLANAT „Kórus44 az árkád alatt... M. Vilenszkij:
