Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-13 / 86. szám

Grecsko marsall az új szovjet honvédelmi miniszter Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tör­vényerejű rendelete értelmé­ben Andrej Grecsko mar- sallt a Szovjetunió honvé­delmi miniszterévé nevezték ki. A honvédelmi miniszter első helyettese Ivan Jaku­Andrej Grecsko 63 éves, ukrán származású, és részt vett az oroszországi polgár- háborúban, a második vi­lágháború kitörése előtt pe­dig elvégezte a Frunze kato­nai akadémiát és a vezérka­ri akadémiát. A második világháborúban egy lovas­hadosztály parancsnoka, majd hadtestparancsnok, hadseregparancsnok, az első ukrán front helyettes pa­rancsnoka volt. Tizenkét év­vel ezelőtt nevezték ki mar- sallá. További pályafutása so­BUDAPEST Torsten Nilsson svéd kül­ügyminiszter egyhetes hi­vatalos látogatás után szer­dán reggel feleségével és kíséretével együtt elutazott Magyarországról. MOSZKVA Az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának kedden meg­nyílt ülésszaka szerdán be­fejeződött A záróülésen megválasztották a Legfelső Tanács 33 tagú elnökségét és a köztársaság új kormá­nyát. A kétnapos ülésszak munkájában Leonyid Brezs- nyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij és más szovjet vezetők is resztvet­tek. VJ BELJII U Thant ENSZ-főtitkár- nak szerdán átnyújtották a nemzetközi megértés elő­mozdításáért odaítélt Dzsa- vaharlal Nehru-díjat. A százezer ruppás díj átnyúj- tásakor Indira Gandhi mi­niszterelnök méltatta a vi­lágszervezet főtitkárának a béke érdekében kifejtett te­vékenységét. MOSZKVA A Szovjetunióban szerdán Föld körüli pályára juttat­ták a Kozmosz—155 jelzésű mesterséges holdat, hogy folytassák az űrkutatási program megvalósítását. Be­rendezése kifogástalanul működik. bovszkij, illetve Szergej Szo- kolov, a honvédelmi minisz­ter helyettese pedig Ivan Pavlovszkij lett Ebből az alkalomból Ivan Jaku- bovszkijt a Szovjetunió mar- salljává, Szergej Szokolovot és Iván Pavlovszkijt pedig hadseregtábomokká nevez­ték ki. rán többek között a Német­országban állomásozó szov­jet hadsereg csoportparancs­noka volt. A legmagasabb szovjet katonai kitüntetés, a Szovjetunió hőse cím tu­lajdonosa. Honvédelmi mi­niszterré történt kinevezése előtt a honvédelmi miniszter első helyettese volt, 1960. óta pedig egyidejűleg a Var­sói Szerződéshez tartozó or­szágok egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka. Grecsko marsall, az SZKP Központi Bizottságának tag­ja, parlamenti (Legfelső Ta­nács) képviselő. Ivan Jakubovszkij, a hon­védelmi miniszter első he­lyettese 54 éves. 1962-től 1965 januárjáig a Németor­szágban állomásozó szovjet hadseregcsoport főparancs­noka. Utána a kijevi körzet csapatainak parancsnoka lett. Az SZKP Központi Bi­zottságának tagja, parlamen­ti (Legfelső Tanács) kép­viselő. Kétszer kapta meg a Szovjetunió hőse címet Szergej Szokolov, a hon­védelmi miniszter első he­lyettese 1965 október óta a leningrádi körzet csapatai­nak parancsnoka. Az SZKP Központi Bizottságának pót­tagja, parlamenti képviselő. 1932 óta szolgál a hadsereg­ben, ötvenöt éves. Ivan Pavlovszkij, a hon­védelmi miniszter helyette­se 57 éves, 1931 óta szolgál a hadseregben, 1963 novem­ber óta a távolkeleti körzet csapatainak parancsnoka. Az SZKP Központi Revíziós Bi­zottságának tagja, parlamen­ti képviselő. Vietnami jelentés Saigon, (MTI) : Dél-vietnami szabadság­harcosok szerdán a kora hajnali órákban aknatűz alá vették az amerikai ten­gerészgyalogosok Chu La-i légitámaszpontját A mint­egy húszperces támadás so­rán megöltek egy amerikai katonát, 37-et megsebesítet­tek és megrongáltak több repülőgépet. B—52-es nehézbombázók kedden első ízben szálltak fel új, thaiföldi támasz­pontjukról, dél-vietnami be­vetésre. A légierődök kedd éjszaka dél-vietnami és északi részében szórták le bombáikat a partizánok fel­tételezett állásaira. Saigontól mintegy 500 ki­lométerrel északkeletre ked­den a DNFF harcoló alaku­latai megtámadtak egy ame­rikai gyalogos egységet és megöltek hat katonát, ti­zennégyet pedig megsebesí­tettek. A saigoni amerikai pa­rancsnokság sürgős csapat­erősítéseket kér Dél-Viet- nam északi körzeteibe. Ame­rikai részről kénytelenek el­ismerni, hogy az északi te­rületek nagy része a nagy­szabású katonai erőfeszíté­sek ellenére mind nagyobb mértékben a hazafiak ellen­őrzése alá kerül. űz űrhajózás napja Moszkvában Szerdán a moszkvai Kremlben, a kongresszusi palotában ünnepélyes gyűlé­sen emlékeztek meg az űr­hajózás napjáról: Jurij Ga­garin, az addig ismeretlen nevű őrnagy első űrrepülé­sének hatodik évfordulójá­ról. Az elnökségben Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij, vala­mint a kommunista párt és a szovjet kormány más ve­zetői mellett helyet foglalt Jurij Gagarin ezredes és a többi űrhajós. Az ünnepi gyűlésen Msztyiszlav Keldis, a Szov­jet Tudományos Akadémia elnöke mondott beszédet. Itaketavédelem és világpolitika Világszerte élénk figyel­met keltenek azok a hír­adások, amelyek a rakéta­védelem szovjet és amerikai eszközeire — s általában a rakéták elleni védekezés le­hetőségeire vonatkoznak. Korunk tudományos techni­kai forradalma olyan új fegyvereket hozott létre, amelyek ismeretlenek vol­tak a második világháború időszakában: a többi közt a modem interkontinentális rakétákat, amelyek 10—15 ezer kilométeres utat tesz­nek meg, és hihetetlen pon­tossággal csapódnak célba. Kezdettől fogva világos volt, hogy a korszerű kato­nai erőnek rendelkeznie kell mindazokkal az eszközök­kel, amelyek lehetővé teszik a rakéták leküzdését. hi­szen a nukleáris töltettel felszerelt rakéták, ha cél- bajutnak, hatalmas romboló hatást fejthetnek ki. Erre a problémára a Szovjetunió­ban kezdettől fogva meg­különböztetett figyelmet for­dítanak. A szovjet honvédelmi minisztérium szóvivői 1965 nyarán Moszkvában már elmondották a sajtó képvi­selőinek, hogy a szovjet lég­védelmi rakéták találati ha­tásossága a hagyományos fegyverekének több százszo­rosa. Még néhány éve 400— 600 lövedéket lőtt ki a lég­védelem egy ellenséges re­pülőgép megsemmisítésére. Ma a szovjet rakéta-légvé­delem az ellenséges rakétá­kat is egy vagy két rakéta felhasználásával semmisíti meg. Ez manőverező, pá­lyájukat, irányukat és ma­gasságukat változtató cél­pontokra is vonatkozik és sikerült megfelelő védeke­zést is kidolgozni a csopor­tos célok ellen, ha a táma­dó arra számít, hogy nagy­számú egyetlen célra irányí­tott rakétája közül egy „átcsúszik” a védelmi rend­szeren. Amikor először jelentet­ték be, hogy a Szovjetunió­ban az ország legnagyobb objektumait, Moszkvát, Le­Tüntetés Athénban Athén, (MTI): Az athéni rendőrség szer­dán gumi botokkal oszlatta szét a sztrájkoló építőmun­kások tüntető felvonulását, — jelentik a hírügynöksé­gek. A sztrájkoló építőmunká­sok szakszervezetének kül­döttségét sok száz munkás kísérte csütörtök reggel a kormány épületéhez. A rendőrség megrohanta a tö­meget, amely választásokat követelt és a kormány tá­vozását sürgette. A tünte­tők kőzáporral árasztották el a gumibotokkal hadoná­szó rendőröket: negyven­négy ember megsebesült, köztük számos rendőr. Több tucat tüntetőt letartóztattak. A görög fővárosban szer­dán százötvenezer építő­munkás lépett 24 órás sztrájkba, magasabb béreket követelve ningrádot ilyen korszerű rakétavédelem biztosítja, ezt nyugaton kétkedéssel fogadták. Eltartott egy bizonyos ideig, amíg a felismerést a Pentagon is tudomásul vet­te. McNamara hadügymi­niszter 1966 novemberében jelentette be, hogy — úgy­mond — „Oroszország nem­csak kidolgozta rakétaelhá­rító rendszerét, hanem az — úgy látszik — működik is az országon belül”. Egy hónappal később, december 6-án azt is közölte, hogy az amerikai felderítés té­vedett, mert alábecsülte a szovjet interkontinentális rakétaerőt is... Persze, itt nemcsak arról van szó, hogy bizonyos reá­lis felismerések most utat törnek maguknak. Végtére a felderítési adatokban az amerikai vezetésnek már régebben is kételkednie kellett. A már említett okoknál fogva a mai inter­kontinentális rakéták fel­derítése, a szembenálló erő felmérése — akármilyen ki­váló a „kémszputnyikok” optikai berendezése — gya­korlatilag lehetetlen. In­kább arról van szó, hogy már az is, amit a Szovjet­unió rakétaarzenáljából publikált, olyan feladatok eredményes megoldására utal. amelyeknek egy ré­szével Amerikában még birkóznak. És nyilvánvaló, hogy vannak olyan eredmé­nyek is, amelyeket nem publikálnak. Igen érdekes az, hogy McNamara beismerései el­lenére sem foglalt állást az. amerikai rakétavédelem rendszerének kiépítése mel­lett, ehelyett a tengeralatt­járókra szerelhető Poseidon rakéták (a Polaris tovább­fejlesztett változata) és a szárazföldi Minuteman III. gyorsabb ütemű előállítását jelentette be. Pedig magas rangú katonai vezetők is­mételten követelik az ame­rikai Nike X rakétalégvé­delmi rendszer kiépítését. (A Nike X rendszer elemeihez kétféle rakétatípus tartozik. A Sparton a közeledő raké­ták megsemmisítését, nagy távolságban kísérelné meg, míg a Sprint rakéták fel­adata a közelebb ért, a sű­rűbb légkörbe behatolt ra­kéták likvidálása lenne.) McNamara húzódozásának talán legfontosabb oka: a Nike X rendszer technikailag ma sem tökéletes. Bragin szov­jet mémökezredes szerint a Nike Zeus rakétáknál a ta­lálati valószínűség 0,25 és így számos ellenrakétát kel­lene kilőni egy robbanófej megsemmisítésére. Ha vala­mit is hibázik a célelemző rendszer, akkor a Nike Zeus rakéták nem tudnak meg­birkózni a feladattal. Az Egyesült Államok vi­szonylagos elmaradottsága a rakétatechnika e rendkí­vül fontos területén, s aa ország természeti, földrajzi adottságai (az Egyesült Ál­lamok sűrűn lakott ország, lakóinak túlnyomó része nagyvárosokban él) hozzá­segít annak megértéséhez, miért jelent problémát az amerikai katonai vezetés számára a Nike rendszer gyors tökéletesítése és kiépí­tése. Emellett amerikai ka­tonai vezetők tekintélyes része a szovjet haditechni­ka fejlődését olyan gyors­nak ítéli, hogy amire be­fejeznek e rendszer műsza­ki tökéletesítését és kiépíté­sét, addigra az elavulna. Ezért amerikai részről ja­vasolták, tárgyaljanak ar­ról, hogy a két ország tar­tózkodjék a rakéta védelmi rendszerek kiépítésétől. A hírügynökségi jelentéseit szerint ezzel kapcsolatban sor került diplomáciai csa­tornákon keresztül bizony * eszmecserére a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. A szovjet álláspont a leszerelés kérdésének egé­szét tekintve ismert: nem zárkózik el a probléma megtárgyalása elől, üdvözöl minden kezdeményezést, ki­váltképpen azokat a lehető­ségeket. amelyek a támadó fegyverek — rakéták, nuk­leáris harci eszközök — ki­iktatásával járhatnak. Enr.ek az álláspontnak lo­gikája világossá válik, ha feltesszük a kérdést: mi veszélyesebb, a támadó, vagy a védekező fegyverrendsze­rek kiépítése? Melyik fo­kozza inkább a nemzetközi feszültséget? Nyilvánvaló, hogy az igazi veszélyt a to­rnado fegyverek jelentik. Ezért javasolja a szovjet politika — s ezt támogatja a szocialista országok nagy többsége —, hogy semmisít­sék meg a nukleáris fegy­vereket, mert az emberiség fejlődése és jóléte érdeké­ben nincs szükség a nuk­leáris rombolás eszközeire. Arra a nyugati érvre, hogy a nukleáris fegyverek gyár­tásának megszüntetése, a kész­letek megsemmisítése — úgy­mond — túlságosan bonyo­lult, Koszigin szovjet mi­niszterelnök Londonban ta­láló választ adott. ..Ha mi nem oldjuk meg ezt a kér­dést, meg fogják oldani utódaink a következő év­században. Minél később történik ez, annál rosszabb az emberiségnek” Nem a Szovjetunió az, amelyik a szocialista világ védelmét szolgáló kölönböző rakétaelhárító fegyvereivel kiélezte a fegyverkezési ver­senyt: a szovjet javaslatok a feszültség tényleges csök­kentése felé vezetnek. A lé­pés sora az Egyesült Álla­mokon és Washington szö­vetségesein van. Vajda Péter 14. Skorzenyt JodI tábornagy, a főparancsnokság vezérka­rának főnöke fogadta. Kö­zölte vele, hogy részt kell vennie a főhadiszálláson tar­tott konferenciákon. — Ha szabadna kérdez­nem, tábornagy úr, milyen célból? — ütötte össze a bo­káját katonásan Skorzeny. A Führer parancsára ön­nek meg kell ismernie a délkeleti fronthelyzetet, mert a tervek szerint önre és ala­kulatára különleges feladat vár ebben a körzetben... A Führer új bunkerje a konferencia épülete mellett volt. Nemrégiben készült el, s hétméteres acél- és betonfalaival még teli­találat esetére is bőm-, babiztos fedezéket nyúj­tott. Ablak nélküli bonyolult szellőztető rendszer gondos­kodott arról, hogy a Harma­dik Birodalom ura friss le­vegőhöz jusson. Az őrséghez tartozó SS-tiszt, akit Skor­zeny már régebbről ismert, elárulta, hogy a beton nem száradt ki megfelelően, na­gyon kellemetlenül gőzöl­gőit. Az orvosok a bunker­ban való tartózkodást nem tanácsolták a Führernek, mivel egészségtelennek tar­tották. A főépület, amelyben most Hitlerre várakoztak, már sokkal barátságosabban ha­tott, A Sturmbannführer tud­ta, hogy ezek a helyzetmeg­beszélések naponta kétszer kerülnek sorra. Minden dél­ben két órakor és este ti­zenegykor. A vitát rendsze­rint Jodl tábornagy vezette, de a döntéseket Hitler maga hozta. A konferencián részt vettek a Wehrmacht vezér­karának képviselői, a tenge­részet és a Luftwaffe tiszt­jei. Jodl tábornagyra, a fő­parancsnokság vezérkarának főnökére csak a keleti front volt bízva. Az összes többi front, beleértve a Balkánt is, a Wehrmacht vezérkará­tól, az OKW-tól kapta a narancsokat. Valamennyiük felett ott állt Hitler, aki 1941-ben, miután a Szovjet­unió elleni villámháború csődött mondott, tábornokai iránti bizalmatlansága jeléül magát tette meg az egész haderő fejének. — Vigyázz! Skorzeny katonásan össze­kapta magát, mint a szoba valamennyi vendége. Tudta, hogy ez a vezényszó a Füh­rer érkezését jelzi. Hitler Jodl — aki Skor­zeny bemutatása után el­hagyta a helyiséget — és Keitel tábornagy, az OKW főparancsnoka kíséretében lépett be. Skorzeny csaknem felkiáltott, annyira meglepte a vezér. Amikor esztendeje látta, életerős, energiától duzzadó férfival találkozott. És most? Meggörnyedt, het­ven évesnek látszó, reszkető öregember lépett a térképek­kel zsúfolt asztalhoz. Bal ke­zével rögtön meg kellett tá­maszkodnia, nehogy meg­roggyanjon a lába. Skor- zenynak most támadtak elő­ször kétségei: vajon valóban képes lesz-e Hitler kivívni a győzelmet, kiterjeszteni uralmát a fél világra? A Führer először kezet fo­gott néhány jelenlévő tiszt­tel — a legmagasabb ran- gúakat üdvözölte, s aztán Skórzenynek nyújtotta resz­kető jobbját. — Örülök, hogy látom, Sturmbannführer! — mond­ta. — Parancsom: vegyen részt minden konferencián, amelyet a délkeleti helyzet­ről tartunk. Feladata hama­rosan oda szólítja önt... Hitler visszalépett a tér­képekhez, s intett, hogy a gyorsírók elfoglalhatják he­lyüket. A többiek, az idős tábornokok is, állva marad­tak. A gyorsírókon kívül csak a Führer számára volt egy támlátlan szék a tanács­kozóteremben. Azonban ő is csak nagy ritkán ült le, leg­többször állt, vagy inkább sétált a tanácskozóasztalra kiterített térképek mellett. Szemüvegét és kéttucatnyi színes ceruzát már előre odakészítették a keze ügyé­be. A Führer jobbján álló Jodl nyitotta meg a tanácskozást. Ismertette az általános hely­zetet. Tűhegyesre kihegye­zett ceruzát tartott a kezé­ben azzal kísérte szavait a térképen. Hitler feszülten fi­gyelt s amikor Jodl kényte­len volt jelenteni, hogy a szovjet csapatok ismét több helyen mélyen behatoltak a német vonalakba, csaknem eszelősen kiáltott fel: Megparancsoltam, hogy egyetlen lépést sem hátrál­hatnak! A teremben siri csend tá­madt. Hitler pedig rikácsoló hangon folytatta. Ontotta a számok tömegét, különféle csapatmozdulatokat rendelt el anélkül, hogy bármiféle jelentést kért volna a ren­delkezésre álló erőkről, a jegyzeteibe pillantott volna, kikérte volna a tábornokok véleményét. S jóllehet, min­denki hallgatott, legfeljebb néha hangzott fel egy-egy kurta „jawohl!”, Skorzeny- nek az volt a benyomása, hogy lenne mondanivalójuk, annál is inkább, mert Hitler olyan erőkkel is számolt, amelyek már régen elvesz­tek. Annyi mindenesetre kide­rült a helyzetértékelésből, hogy a magyarországi fron­ton is egyre súlyosabbá vált a németek helyzete. A front körülbelül az 1938. évi ma­gyar határok mentén húzó­dott, de az oroszok már né­hány helyen áttörték a német és magyar csapatokból álló vonalakat. S amikor a Luftwaffe képviselője tette meg jelentését kiderült, hogy Magyarországot napról nap­ra súlyosabb bombatámadá­sok érik, amerikai, angol és szovjet gépek bombázzák a vasúti csomópontokat, össze­vonási körleteket, német csa­patokat, s ezt a Luftwaffe vadászgépei már nehezíteni is alig tudják, nemhogy meg­akadályozni. Hitler méginkább elvesz­tette türelmét: — Több precizitást kérek! — üvöltött a jelentést tevő repülőezredesre. Az pedig teljesen belebonyolódott a beszédbe. Annyit már Skor­zeny is tudott, hogy a vere­ségeket, kudarcokat, nehézsé­geket nem szabad „egyene­sen” megmondani Hitlernek, mert sokszor arra haragszik meg, aki a rossz hírt közli vele. így hát mindenki kön- törfalazott, s egy-egy na­gyobb veszteség után a tábor­nokok valóságos haditaná­csot ültek, hogy kidolgozzák: miként hozzák a rossz hírt Hitler tudomására. A repülőezredes még két mondatot mondhatott, aztán a Führer egyetlen kézmoz­dulattal megállította, s meg­vetően elfordult.. Skorzeny egy pillanatig őszintén saj­nálta őt: a tiszt úgy reme­gett, mint az egér a kandúr előtt. Jodl tábornagy intett, hogy Skorzeny hagyja el a termet. A magyarországi helyzet elemzése befejeződött, mái frontok kerültek sorra, s ek­kor már nem volt szükség a Sturmbannführer jelenlété­re. (Folytatjuk) Dokit nieutuinregéiiy Pintér István'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents