Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-09 / 83. szám

Drága üzembiztonság As ítzembíztonsági fel­ügyelet dolgozója kiszáll a túrataxiból, bemegy a bö- könyi szeszfőzdébe és gyor­san megméri a vízszivattyú ellenállásét Néhány perc alatt jegyzőkönyvez, azután számol: a mérés nyolc fo­rint, az alapdíj (azaz a kiszállás) hétszáz. Azután beíq a túrataxiba, s a köz­ségben még másik három helyen is megnézi a földe­lések ellenállását Az alap­díjat természetesen minde­nütt kiszámlázza a mérések költsége mellé. Nehogy valaki azt higgye, hogy ez valami rendkívüli eset. Szó sincs róla. Még csak nem is mostanában kezdődött. Az MSZ 172-es szabvány írja elő, hogy a földelések ellenállását félévenként vagy évenként ellenőrizni kell. A jó földelés zárlat esetén védi a dolgozót. Er­re bizony nagy szükség is van, mert például tavaly a nyíregyházi Vörös Csillag Tsz-ben, a kovácsműhelyben halálos baleset ért egy ipa­ri tanulót a rossz földelés miatt. A szabvány csak azt írja elő, hogy az ellenállások mérését időnként el kell végezni, azt nem, hogy ki­nek. A nagyobb üzemek, például a Tisza vasvári Al­kaloida saját dolgozóival és saját műszereivel végzi. (Egy műszer ára háromezer forinttól tizenkétezerig ter­jed.) A kisebb üzemek az Épí­tő és Szerelő Vállalattal vé. geztetik el a méréseket A vállalat olcsón és jól, dol­gozik, munkájára' nincs pa­nasz. Különleges helyet csupán az élelmiszeripari vállalatok foglalnak el. Az iparágon belül a minisztérium 1964- ban állította fel az üzem­biztonsági felügyelet Ké­sőbb a felügyelet hatáskö­rét kiterjesztették a tanácsi vállalatokra is. Az üzembiztonsági fel­ügyelet az Élelmiszeripari Javító Szerelő és Szolgálta­tó Vállalat egyik részlege­ként működik. Furcsa eset Egy vállalat felügyeletet gyakorol másik ezer fölött Miután a méréseket az egyes helyeken elvégezték, a hibás ellenállások kijaví­tását a vállalatok megren­delik az illetékes szakipari szervtől, azután ismét a felügyelethez fordulnak, hogy ellenőrizze az elvégzett munkát És számlázzák a hétszáz forintos alapdíjakat Ezt a vállalatok — teljes joggal — kifogásolják, s erkölcstele­nül magasnak tartják. A Gyümölcsszeszfőzde és Szik- vízipari Vállalat például ki­számolta, hogy a kifizetett díjaknak a húsz százalékát sem teszi ki á mérések ára, a többi a kiszállásért fize­tett alapdíj. Nem éppen csekély ösz- szegekről van szó, hiszen például a dohányfermentá­lónak évenként százezer fo_ ri ntjába van e furcsa fel ügyelet Alighanem jogos a szabol­csi üzemek bírálata, ezért újra rendezni kellene az üzembiztonsági felügyelet hatáskörét, mégpedig az új gazdaságirányítási rend­szer szellemében. Vélemé­nyünk szerint az élelmiszer- iparon belül ok nélkül köz­pontosították ezt a felada­tot Teljesen céltalan és ér­telmetlen dolog azért utaz­gatni Pestről Szabolcsba, amit itt helyben is el lehet­ne végezni. Ugyanakkor a vállalatok munkájában az eddiginél nagyobb, sőt döntő súlyt kap az eredményesség. Az ilyen ellenőrzés, s a nyomá­ban kiszabott aránytalanul magas díj pedig az eredmé­nyesség rovására megy. Kun István Az első csuklós busz Nyíregyházán Szombaton . reggel érkezett meg Nyíregyházára a me­gye első csuklós autóbusza. Az egyszerre 120 utas szái- litására alkalmas, korszerű IKARUSZ 130-assal együtt az 5. sz. AKÖV 90 gépko­csija bonyolítja Szabolcs- Szatmár megye országúti személyforgalmát. A közelmúltban megin­dult városi körjárat 10 ki­lométeres útszakaszán si­került megoldani az AKÖV- nek az egymástól távol eső nyíregyházi peremkerületek, valamint a belváros össze­kötését. Most ismét közle­kedés korszerűsítésre kerül sor az új csuklós busszal. Az AKÖV és a közleke­désrendészet szakemberei útvonalbejárást tartanak, s ennek alapján határozzák el a csuklós busz menetvona­lát. Házavatás a toronyházak mellett Nyíregyháza, Vasvári Pál utca 82. Egy hetvenéves, vályog- falu ház a talajvíz miatt majdnem összedőlt. Szoba, konyha az egész. Ez már sok volt a tragé­diából. Rogoz Györgyné alig öt hónapja temette el a férjét. Hat gyerekkel ma­radt özvegyen. Felkereste a szakszervezeti bizottságot. Reménykedett, segítséget kért. „Hát ilyen emberek is vannak...“ Az ÉM Szabolcs-Szatmár megyei Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottsága a takarítónőt Vancsisin István négyszeresen kitüntetett szocialista brigádjához küld­te. A brigád, 18 ember, az Északi Alközpont szuper- markett készítésén dolgozik. A Vasvári Pál utcában csodát láttak az emberek. A 84 szám alatt öregek lak­nak. Fekete, fejkendős né­niké így beszélt: „Hát ilyen lelkű emberek is vannak a világon. Milyen áldott em­ber lehet a vezetőjük, hogy ezt is megengedi.” Kovács Miklós, nyugdíjas molnár nyolc napig állt az udva­ron és strázsált. Éppen kór­házból jött, de állt az ud­varon hidegben, esőben és nézte a kőműveseket. Alig egy kőhaj ításnyira a toronyházak épülnek. Ilyen se volt még Nyíregyházán. De hű annak a látványa ahhoz, amit ott a kőműve­sek műveltek. Népi ellenőrök a lakosság érdekeiért Miért ment tönkre 915 jj ézer darab tégla a fehér- gyarmati téglagyárban? Ho- J gyan gazdálkodnak a bak- talórántházi járás óvodái­ban, napközi otthonaiban a pénzzel és anyagokkal? Mi­lyen a kiszolgálás a nyír-, bátori járás boltjaiban, nyil­vános szórakozóhelyein, tisztaságaik megfelelnek-e a követelményeknek ? Megannyi kérdés, melyek­re időközben már megadták a válaszoikat. Az összefog­laló jelentésekben, javasla­tokban, de a községi és já­rási tanács, vagy vb-ülések napirendjei között egyre gyakrabban olvasni ezt a rövidítést. NECS. Üzemi és községi népi ellenőrzési cso­portokról van. szó, gkik közérdekű bejelentések, vagy terv szerint előkészí­tett program alapján vég- > zik vizsgálataikat. Vizsgál­ják a lakosság igazságérze­tét sértő visszásságokat, vá­laszt keresnek a hanyagságok­ra, javaslatokat tesznek a hi­bák kijavítására. Mindezt társadalmi munkában, anya­gi ellenszolgáltatás nélkül. Ma már elmondhatjuk, hogy megyénk minden na­gyobb községében, üzemé­ben dolgozik népi ellenőrzé­si csoport Számuk 202, a tagok létszáma pedig idő­közben meghaladta az ezer- öiszázat. Már eddig is számtalan önálló vizsgálatot végeztek, vagy összehangolt vizsgálatban vettek részt, a jövőben azonban még na­gyobb feladat vár rájuk. 1968 január elsején élet­be lép a gazdasági mecha­nizmus reformja. Szükséges, hogy a NECS-ek is jobban igazodjanak a megváltozott körülményekhez. Ez gyakor­latilag annyit jelent, hogy több olyan vizsgálatot vé­geznek, melyek a lakosság életkörülményeivel jobban összefüggnek, a lakosságot közvetlenül érintő problé­mák megoldásához nyújta­nak segítséget. Ezért is vált szükségessé, hogy a közel­múltban a megyei NEB ki­bővített elnökségi ülésen foglalkozzon a népi ellenőr­zési csoportok feladataival, az utóbbi kétéves munkájá­nak értékelésével. A népi ellenőrzési cso­portok egy-egy községben, vagy üzemben dolgoznak. Sajátos helyzetük miatt ők ismerhetik legjobban, hogy milyen gondok foglalkoz­tatják a falu lakosságát, hol kellene segíteni. Ma már egyre általáno­sabb az a gyakorlat, hogy a járási népi ellenőrzési bi­zottság igyekszik összehan­golná a NECS-ek munkáját, így egy-egy témakört több csoport is vizsgál, nagyobb a lehetőség a következteté­sek levonására, konkrét ja­vaslatok megtételére. Pél­daként idézhetnénk a bak- talórántházi járást, ahol az óvodák, napközi otthonok pénz és anyaggazdálkodá­sát egyszerre tíz községi né­pi ellenőrzési csoport is vizs­gálta. Az eredmény termé­szetesen nem maradt el. m A Nyíregyházi Gumigyárban megkezdték a gépkocsi gumiköpenyek kísérleti újra futózását. A képen: Krizán Sándor vulkanizáláshoz előkészíti a régi köpenyt. Hammel József felvétele Ambrusz István valami­kor gazdálkodó volt. Ma ő is öregember. „Hogy milyen maszekolást csináltak ezek itt. Ingyen munka. Én in­gyenben még nem láttam embereket, hogy így törjék magukat.” „Tavaly leégett a házam“ Azt tartják az emberek, minden csoda három napig tart. Ez nyolc napig tartott. Vancsisin István egy koc­kásfüzet gyűrött lapjára húzta a strigulákat, ki hány napot dolgozott. Dobronyi János kőműves, a brigádve­zetővel együtt nyolcat, Ambrusz József kőműves, Lőrinczi Lajos segédmun­kás, Lippa János kőműves, Labancz György kőműves hét napot, Balogh József ipari tanuló hat napot és a többiek is mind mind négy-öt napot dolgoztak. Néha esőben, sötétedés után, lámpa világánál ösz- szesen 312 órát. A brigádtagok átlagóra- bére 8 forint. Ha ezt vesz- szük, a ledolgozott munka értéke 2500 forint. Egy kis­iparos azt mondta 15—20 ezerért ő is megcsinálta volna. Ingyen. Miért? Dobronyi János egy kis epizódot ele­venít fel családja életébőL „Tavaly leégett a házam. Az asszony vízért ment a kútra, s a gyerek játszott a gyufával. Én együtt dol­gozom a brigáddal, ismerem őket, tudom milyen embe­rek, mégis meghatódtam amikor mind segített. Ami­kor felkeresett bennünket az özvegyasszony, azt mondtam jnagamban, az utolsó tégla elhelyezéséig a háznál le­szek” Ambrusz József alapító tagja a brigádnak. Mintha óvód ve mondaná: „Mi már így neveltük magunkat”« aztán komolyra veszi a szót. „Az én házam rendbehozá­sánál is segített a brigád. Tudom mi az. A feleségem beteges, gyerekek vannak, s ha segít valaki a családnak, nagyon jólesik.” A brigád, amióta együtt van sok házat, iskolát, in­tézményt épített Mondták« hogy valahányszor elké­szült egy-egy épület, ki­mondhatatlanul jó érzéssel nézték: „a mi munkánk, a mi művűnk”. Most csupán egy viskót építettek újjá. de ilyen jól még soha nem érezték magukat. Mint egyetlen c^aiád És a család. A hat gyer­mek közül a legidősebb, a Gyuri negyedikes gimnazis­ta. Együtt dolgozott a kő­művesekkel. „Soha nem hittem volna, hogy nagy­apám öreg háza ilyen szé­pen megfiatalodik.” Tamás talán mert látta a brigádot dolgozni, kőművestanuló­nak kívánkozik. „Ebben a brigádban szeretnék dolgoz­ni”. Ági nyolcadik általános iskolai tanuló. „Anyukám éppen a munkahelyén dol­gozik, de ha tetszene látni mennyire örül. Én is örü­lök.” Éva, Laci, Kati, a legkisebbek ott téblábolnak, játszanak az állványok kö­zött. Néha megállnak, fe­szülten nézik a dolgozó idegen embereket. A ház megépült. Szomba­ton, azaz április 8-án dél­ben özvegy Rogoz György­né a szobában ebédhez te­rített Szerény ebédhez. A család, és a brigád tagjai ülték körül az asztalt. Azt látni kellett volna. Ilyen házavató nemigen vóM még Nyíregyházán, a megyében. Seres Ernő kisruhakonfekció és a nagy­szállási Gagarin brigádok először nyerték el a szoci­alista címet és az azzal já­ró oklevelet. A márciusban alakult to­rontáli szövőrészleg Lenin brigádja most újabb ver­senyt kezdeményezett a szö­vetkezetben. A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére tervük 15 százalékos túltel­jesítésére tettek vállalást a brigád tagjai. Jelentősen hozzájárulnak a szövetke­zet százhúszezer forintos anyagmegtakarítási vállalá­sához is. A 121-es szoba kutatója Olyan mostoha volt életé­nek talaja, ahonnan elin­dult, példázni a kisemmi­zettek tehetségét, mint an­nak a növénynek, amelynek a nemesítése foglalkoztatja. Nagyon mélyről indult, a szálak, a gyökerek az ag­rárproletárok családjaiba, nyúlnak vissza. És innen táplálkoznak a jelenben is. Amyélete volt, napsütés nélkül. A név nem mond sokat: dr. Gaál Zoltánná, született Zohány Irma. I Itt cseperedig fel Zohány Ir­ma. Tizenhat éves, amikor a párt tagja lesz. Élete össze- kovácsolódott a mozgalom­mal. ! __t__ „Születtem 1932 július 10- én, Heves megye Poroszló községében agrárproletár családból. Szüleim a felsza­badulás előtt részes arató­munkások, uradalmi sum- mások voltak.” A gyerekkor keserű emlé­kei: sovány kenyér, vándor­lás egyik birtokról a másik­ra. Tízéves, amikor apja mellett sarlóval a kezében markot szed. Sokszor magá­ra marad a hattagú család, elszegődik az apa és anya summásnak a mezőhegyes! gazdaságba, káptalanokba. „1949—1950 áprilisáig a MÁV kötelékében dolgoz­tam, mint forgalmista tanu­ló.” Erről vallja: — Szakérettségit akartam tenni, de a párttitkárunk megtudta, hogy a MÁV-nál van felvétel s a tudtom nél­kül beküldte a jelentkezési kérelmet. Behívtak. Fel­vettek. Hevesen és Füzes­abonyban voltam forgalmis­ta tanuló... De ez nem tet­szett, mert én jegyeket sze­rettem volna lvukasztgatni, később mozdonyt vezetni. Nem vettek fel ide. Ott hagytam, leszereltem. I 3 „1950-ben a Sarudi Me­zőgazdasági Gépállomásra kerültem. Traktorosként dolgoztam.” — Ha már mozdonyvezető nem lehetek, gondoltam traktoros leszek. Már úgy volt, ez sem sikerül. Az igazgató minden áron le akart beszélni, hogy nem nőnek való. Én azt mond­tam: addig nem megyek el, míg fel nem vesz. Emlék­szem, hogy csak szabaduljon tőlem, azonnal kiküldött a határba Pikó Sándorhoz, az egyik traktorbshoz. „Szó sem lehet róla. Méghogy ő nőt tanítson erre.” Nem mozdultam mellőle. Kértem, csak mutassa meg a gép ke­zelését, a kapcsolást. Az megmosolyogta. De megmutatta. Arra gondolt, úgy sem érti. — Felültem a G—35-ösre, s azt mondta menjek. Enge­delmeskedett a gép. Csodálkozott. Zohány Irma helytállt. Pártiskolára küldik. Eger­be, utána Budapestre. Visz- szakerül Egerbe és a párt- iskolán tanít. Pestre viszik a Mezőgazdasági és Erdé­szeti Dolgozók Szakszerve­zetének központjába. El­végzi az Agrártudományi Egyetem szakérettségis tan­folyamát. 1955-ben egyete­mi hallgató. I- 4 .. „1957 novemberében ke­rültem ki a Szovjetunióba és hallgatója lettem a Moszkvai Tyimirjázev Aka­démiának.” — Nagyon megörültem, amikor a párttitkár megkér­dezte, van-e kedvem hoz­zá. Itthon két évet hallgat­tam. s ott a második évfo­lyamra vettek fel. 1961-ig éltem a Szovjetunióban. Vizsgázott Liszenkónál, s növénynemesítésból kitűnő­re védte meg diplomáját. 1961-ben került a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetbe mint kutató. — Egyszer kinn jártunk Szaratovban háromhónapos gyakorlaton. Itt a naprafor­gót kísérletező laborba osz­tottak. Akkor határoztam el, ha hazakerülök, a napraforgó nemesítésével foglalkozom. Ez még mindig mostoha növény. Különösen Szabolcsban, ahol a legsilá­nyabb talajon termelik. És munkáját annak áldoz­za, hogy ezt a mostoha nö­vényt megkedveltesse. A kisvárdai fajta fenntartásé« dolgozik. — 1963-ban kereszteztem a szovjet peredovik fajtát a kisvárdaival. Most hozza a harmadik nemzedéket az F—3-ast. A szovjet fajtának nagyobb az olajtartalma, el­lenálló a szádorral szemben, viszont a kisvárdai élelme­sebb, jobban bírja a mosto­hább körülményeket, s így a kettő jó tulajdonságait kí­vánjuk egyesíteni — magya­rázza. Az eredmények biztatók, mert kutatója, ez a fiatal- asszony oly sokat küzdött az életben, megtanulta mii jelent kitartani, célhoz érni. „Két éve adtam be kérel­mem a doktori disszertáció megvédésére. Elfogadták.” — Várják, mikor rovom le az okmánybélyeget — moso­lyog. A téma? Természetesen a napraforgó. Farkas Kálmán Az 50. évforduló tiszteletére Versenyben a szncialista brigádok Kiváló kongresszusi ver­senyeredményeikért kapták meg a napokban a Nyíregy­házi Városi Pártbizottság elismerő oklevelét a Sza­bolcs megyei Népművészeti £s Háziipari Szövetkezet dol­gozói. A versenyben a szo­cialista brigádok tűntek ki legjobban. Az öt szocialista brigád közül kettő ez alka­lommal nyerte ei harmad­szor a megtisztelő címet: a Béke és a Vörös Csillag brigád. A perzsaszövő Zója brigád másodszor érdemelte ki a szocialista brigád elne­vezést. A Május 1 nevű I 5. s 1967. ápriiis 9.

Next

/
Thumbnails
Contents