Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-09 / 83. szám

MOSZKVA Szombaton a Szovjtetunió- ban Föld körüli pályára jut­tatták a Kozmosz—154 jel­zésű mesterséges holdat, . a szovjet űrkutatási program további folytatása céljából. A szputnyik rátért pályájá­ra és berendezése kifogás­talanul -működik. BUDAPEST Torsten Nillson svéd kül­ügyminiszter és kísérete szombaton a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. A ko­szorúzásnál jelen volt Pé­ter János külügyminiszter és Szilágyi Béla külügymi­niszter-helyettes is. ROMA Edward Oehab lengyel ál­lamfő szombaton befejezi olaszországi látogatásának , hivatalos részét és három napig tartó állatni szintű tárgyalások után magánjel­legű körútra indul Olaszor- országban. Az AFP értesü­lése szerint első útja Cas- sipoba vezet. A lengyel ál­lamtanács elnöke itt lerója kegyeletét a második vi­lágháborúban elesett lengyel hősök temetőjében. COLOMBO U Thant ENSZ-íőtitkár szombaton ázsiai kőrútjának első állomására, Ceylonba érkezett. Kéthetes útja so­rán a főtitkár ellátogat In­diába, Nepálba, Afganisz­tánba és. Pakisztánba is. ATHÉN A görög kormány betiltot­ta az április 16-ra terve­zett hagyományos Mara­thon—Athén békemenetet. A döntést azzal indokolták, hogy „politikai események­kel terhes időszakban a rendőrség számára nehézsé­get okozna az útvonal ellen­őrzése.” MADRID Villaverdeben, Madrid egyik külvárosában pénte­ken háromezer. munkás «tün­tetett, tiltakozásul amiatt, hogy a rendőrség letartóz­tatta Marcélino Camaeho-t, az illegális szakszervezetek egyik vezetőjét. A tüntetők egyben követelték, hogy bo­csássák szabadon azt á húsz munkatársukat, akiket egy illegálisnak minősített ösz- szejovetel alkalmával tar­tóztattak le. TOKIO Takeo Miki japán külügyi miniszter szombaton újság­íróknak kijelentette, hogy Indonézia elfogadta a hat­vanmillió dolláros új japán kölcsönt. A fizetendő kamat nagyságát további tárgyalá­sokon döntik el. Bikini és géppisztoly Aden ban Különös fényképek jelen­nek meg manapság Adenról a világsajtóban. Bikinis szépségek fürdenek a ten­gerben, vagy süttetik bőrü­ket a parti fövenyen, mi­közben rövidnadrágos brit katonák lövésre kész gép­pisztollyal őrködnek mellet­tük. Ez a különös ellentét­pár szinte jelzője, aláfestő- ja az arab félsziget délnyu­gati sarkában kirobbant sú­lyos válságnak. Adent, a Vörös-tenger kulcsát a brit világbiroda­lom egyik legfontosabb tá­maszpontjának, a korona ki­csiny, ám annál értékesebb gyémántjának tartották. La­kosainak száma 220 ezer, de évente több, mit hatezer ki- sebb-nagyobb óceánjáró fordul meg kikötőjében. Nemcsak az arab világ egyik fontos bázisa, de London „Szueztől Keletre” politiká­jának kiindulópontja is Volt. Az egykori tűzhányó olda­lára épült város — az arab negyed neve ma is Crater — azonban egyre kevésbé enged nyugalmat a gyarma­tosítók számára. Képünk: razzia a főváros utcáin. Mao Ce-tuug „vörös áprilisa66 Peking (MTI): Mint a TASZSZ pekingi tudósítója megállapítja, egy­re nagyobb méreteket tat Mao Ce-tung csoportjának offenzivája a politikai ellen­felek és mindenekelőtt Liu Sao-csi köztársasági elnök, valamint Teng Hsziao-ping, a KKP főtitkára és támo­gatóik ellen. f Mao Ce-túng követői ffióst már semmiféle eszköztől sem riadnak vissza, hogy be­feketítsék és eltávolítsák el­lenfeleiket. Ugyanakkor fi­gyelemre méltó, hogy Liu Sao-csit csak az úgynevezett vörösgárdisták sajtója és plakátjai említik nevén. A központi lapok továbbra is ügy írnak róla, mint a „pártban levő és kapitalista utat járó fő hatalmi sze­mélyről”, bár Kínában sen­ki számára nem titok, hogy ez a „fő személy” Liu Sao- csi. A hivatalos propaganda ezt a fékevesztett kampányt „a hatalom megszerzéséért indított döntő ütközetnek, „vörös áprilisnak” nevezi. Mint az Izvesztyija pén­teki számában rámutat az egyik fö vád Liu Sao-csi-vel szemben, hogy „Hogyan le­gyünk jó kommunisták” cí­mű könyvében „egy szóval sem említi a revizionizmust”, hanem „nagy lázadást szít a dogmatizmus ellen”. A Szovjetunió gazdasági eredményeinek még az emlí­tése is bűnnek számít. Ilyen bűnbe esett például Tan Csen-lin miniszterelnök-he­lyettes, a KKP Politikai Bi­zottságának tagja, aki az egyik „vörösgárdista” lap tanúsága szerint 1965 már­cius 16-án egy gazdasági ta­nácskozáson kijelentette, hogy az egy főre jutó villa­mosenergiatermelés a Szov­jetunióban 15-saör nagyobb, mint Kínában. A lap a kö­vetkezőképpen kommentálja a megállapítást: „minden reakciós papírtigrís, Tan Csen-li viszont szándékosan rontja a nép tekintélyét és növeli az ellenség tekinté­lyét.” Továbbra is sok támadás éri Csen Ji külügyminisz­tert, a KKP Politikai Bi­zottságának tagját, aki nem átallotta kijelenteni, hogy „a nagy kulturális forrada­lom kedvezőtlen hatással van a termelésre”. A volt marsallok közül most Je Csien-ling, a felsza­badító háború 70 éves vete­ránja van napirenden. Mint a BTA tudósítója jelenti Pe- kingből, a „vörösgárdisták Je Csien-ling mellének szegez­ték a kérdést: „ki szállt szembe a honvédelmi ta­nácsban Lln Píao elvtárs­sal?”. A volt marsallról azt állítják, hogy 17 év óta aka­dályozta Mao Ce-tung poli­tikai vonalának érvényesíté­sét a tiszti iskolában. Buchenwald szól ma hozzánk! 22 évvel ezelőtt, 1945 ép­eiül 11-én szabadították fel magukat a buchen waldi koncentrációs tábor foglyai. Ez á nap a koncentrációs táborok felszabadulási ün­nepe. Ezt a haláltábort Hitien parancsara szervezték 1934- ben. Ide deportálták a fa­sizmus legveszedelmesebbnek tartott ellenségeit. Már ma­gának a tábor helyének ki­jelölése pervez gondolat volt. Buchenwald mindössze 7 ki­lométerre fekszik Weimór- tól, a német Athéntől, ahoi egykoron Goethe, Schiller, Herder és Wieland tevékeny­kedett, s ahol az 1918-as né­met forradalom megszöve­gezte a Német Köztársaság alkotmányát. Hitler éppen a weimári demokráciát lökte jelképesen — Buchenwald poklába. Buchenwaldban 1944-ig több mint 55 ezer foglyot végeztek ki, közöttük Thäl- mannt, a társadalmi haladás kiváló német képviselőjét. Halálával óriási csapást mér­tek a Német Kommunista Pártra. De a buchenwaldiak — németek és más nemzeti­ségűek — nem csüggedtek. Tudták: a fasizmusnak buk­nia kell, hiába vannak kez­deti sikerei. Illegálisan fel­készültek tehát a felszaba­dulás nagy napjára, s a szövetséges csapatok közele­désekor megrohanták és le­fegyverezték SS őreiket. Fel­kelésüket három német, egy francia és egy szovjet kom- battáns vezette. Hőstettük örök tanulsá­gokkal szolgál. Figyelmeztet: A fasizmus elleni harcot feladni soha nem szabad. Emlékeztet: Hitler „villámháborúja’, miatt hat éven át kétmil­liárd ember élt halálos ret­tegésben. Százmillió katona ölte egymást a frontokon. Elpusztult 50 millió ember az ütközetekben, a koncent­rációs táborokban, a tönkre­bombázott városokban és falvakban. Ismeretlen a rok­kantak. Idegbajosak és lelki­betegek száma és felmérhe­tetlen az anyagi kár. Tény továbbá: A fasizmus győ­zelme évezredekkel vetette volna vissza az emberi mo­rált. Sajnos, gyűlöletes szelle­me még nem tűnt el a föld­ről. Újra szervezkedik a bonni államban. Kihívóan oöffeszkedik Spanyolország­ban és Portugáliában. Moz­golódnak ámokfutól Olasz­országban, Angliában, az Egyesült Államokban. Es mint politikai lepratelepek Rhodesia, Dél-Afrlka apart­heid zónáiban, különféle ka­tonai junták karmaiban sokfelé léteznek. Fasizmus tombol, vagy lappang ott, ahol virulnak az imperialista cselszövések, politikai gyilkosságok és puccsok. Mit jelent Buchenwaldra emlékezni ? A béke követelését jelenti a népek szabadságának és testvériségének zászlaja alatt. Az a 11 alakból álló buchenwaldi szoborcsoport a harangtorony előtt óriási felkiáltójel. Emberiség vi­gyázz! Vietnami jelentés Dél-Vietnamban pénteken befejeződött az amerikai tengerészgyalogosok „de so- to” fedőnevű hadművelete, amely január 27-én kezdő­dött Quang Ngai városától negyven kilométerre dél­nyugatra, az ország középső részében. Az amerikaiak sa­ját jelentésük szerint ha­lottakban és sebesültekben 625 embert vesztettek és állításuk szerint 383 parti­zánt öltek meg. A Vietnami Demokrati­kus Köztársaság Hung Yen tartományi párt- és állami vezetőinek részvételével bensőséges vietnami—ma­gyar baráti találkozó szín­helye volt a bombázások elől az erdőbe telepített Hung Yen-i iskola, amely a váci Hámán Kató általános iskolával ápol kapcsolato­kat. A tartomány vezetői, va­lamint a pedagógusok és a gyerekek vendégül látták Pehr Imrét, hazánk hanoi nagykövetét, s a hanoi ma­gyar kolónia több tagját. A látogatás forró hangulatú gyűléssel ért véget, amelyen a Hung Yen-i iskola igazga­tója, valamint tanulói által a váci testvériskola igazga- gatójához, illetve tanulóihoz írt levelet és a vietnami— magyar barátságot illusztrá­ló albumokat adtak át a vendégeknek. Pintér István: It. — Foglaljon helyet —mu­tatott asztalánál helyet Bor­nemissza — Ha kívánja, szerbül, vagy horvátul is beszélgethetünk. Tudok va­lamit ezeken a nyelveken. Tudja, a monarchiában ha­jóstiszt voltam. Sorhajó had­nagyként szereltem le. Onnan vagyok mondhatnám barát­ságban, a kormányzó úr őfőméltóságával.» Petries kényelmesen elhe­lyezkedett a széken. — Főúr, két konyakot! De háromcsillagos legyen! — rendelkezett Bornemissza az odasiető pincérrel. Egy kis csend támadt. Petries szemmel láthatóan nem tudta, hogyan kezdje a beszélgetést, de a tempera­mentumos Bornemissza se­gített. — Eigentlich, kedves öcsém, nem azért vagyunk itt, hogy csak konyakozzunk, nénidé? Nagyon örülök, hogy végre szemtől szembe ülhe­tek egy igaz partizánnal!-f- Petries megrázta a Hé­jét. — ön téved. Én nem va­gyok partizán Pejacsevich gróf úr intézője vagyok. Bornemissza nyugtalan lett. — Ha jól értettem tele­fonon, ön azt mondta, hogy a gróf úr abban az ügyben küldte hozzánk, amiről szó volt... — Igen, igen. Arról van szó, amiről szó volt... Sehogyan sem haladt elő­re a beszélgetés. Szerencsé­re a pincér hozta a konya­kot, alpakka tálcán helyezte le a márványasztalra. Bor­nemissza azonnal megragad­ta poharát. — Hát akkor előbb talán igyunk, kedves öcsém. Az én nevem annyit jelent, hogy Bornemissza, de azt nem, hogy a konyakot nem iszom meg! Jót derűit a saját szelle­mességén. Petries ts megra­gadta a maga poharát. — Eigentlich, kedves öcsém, a legjobb lenne, ha brúdert innánk — mondta a vezérigazgató. — Biztosan én vagyok az idősebb. Szer­vusz! Hozzákoccintotta a maga poharát Petries éhez, aki vi­szonozta a „szervusz”-t. Mindketten felhajtották az italt Az italtól felbátorodott a horvát. — A gróf úr azért kül­dött — mondta, — mert én összeköttetést tudok terem­teni a partizánokkal. Hogy miként és hogyan, az titok. A fejemmel játsszom... — Én is, kedves öcsém — bólogatott Bornemissza. — Eigentlich, ennél a Gestapo- nál sohasem lehet tudni... — Vállalom, hogy meg­üzenem a partizánoknak: küldjenek valakit tárgyalni Budapestre. — Hát ez az. A legjobb lett volna, ha mindjárt ma­gaddal is hozod őt, kedves öcsém. Eigentlich, az oro­szok már Erdélyben állnak. És éppen most olvastam az újságban, hogy megint tá­madni készülnek. A várban úgy ítélik meg a helyzetet, hogy sokáig nem tudunk ellenállni. — A partizánok biztosíté­kot kérnek, hogy az embe­rüknek nem történik baja Én könnyen utaztam, én hor- vát állampolgár vagyok, ne­kem szabályos útlevelem van. De az ő emberük mi­ként jut el Budapestre? Bornemissza gondolkodott — Eigentlich, kedves öcsém, nem megoldhatatlan a dolog. Már valami mo­toszkál a fejemben. Persze, ezt még meg kell beszélnem odafent a Várban. Délután beszélek a kormányzó fiával. Remek pofa a kis Horthy... Régi barátok vagyunk. Nagy szívességet tettem neki... Ha akkor nem jelentkezem nála, kidobott volna eigv csomó pénzt. — Nem is tudtam, hogy a kormányzó úr fia részt vesz az üzleti életben. Ha a gróf űí szavaira jól em­lékszem, akkor most politi­kával foglalkozik,.. — Most igen, de a huszas évek végén a magyar—egyip­tomi banknál volt. És azt akarták csinálni, hogy épít­tetnek egy nagy komphajót, amely Szulinában, a Duna torkolatánál fedélzetére vet­te volna a dunai uszályokat és így érték volna el a ha­jók átrakás nélkül a leventei kikötőket. Én akkoriban du­nai hajóskapitány voltam Értek én a folyamhoz is, a tengerhez is. Elmentem a magyar—egyiptomi bankhoz, kerestem a kis Horthyt, aki ott ült az igazgatóságban, hivatkoztam a papára, hogy ismertem őt Polából, szóval, azonnal jól megértettük egymást. Eigentlich, tenge­részgyerek ő is, nem igaz? A komp terve léket kapott, inkább bérbevettük az Ap- polinaris III-at, egy ócska teknőt. Harmincháromban Rotterdamból felhajóztam vele Budapestig... — Szóval, megnyerte a csatát... — Eigentlich, igen. Még sokat vacakoltak, de akkor már tudtam, mit kell csi­nálni. Ha valaki akadékos­kodott, mondtam, hogy me­gyek fel a Várba panaszra. Tudtam, az öreg Horthy épp olyan tengerbolond, mint én. A fia meg igazán kellemes pofa Addig vere­kedtem, amig a METRT végre megrendelte a Buda­pest—Duna tengerjáró ha­jót. Négyszázhetven tonnás, kétcsavaros. Ezzel kezdődött a Duna tengerjáró hajózás. Én meg azóta a tengerhajó­zás és a szabadkikötő főnö­ke lettem. És gyakran ta­lálkoztam a kis Horthyval. Amikor gróf úrtól ígéretet kapott, hogy segít, engem hívott közvetítőnek. Neki nagyon vigyázni kell. A Vártele van német ügynökök­kel... Petries nevetett. — Mintha béke lenne! Itt ülünk a Duna parton. jó konyakot iszunk és egy ilyen békebeli magyar úr, mint te, kedves bátyám... — Kedves öcsém, te is békebeli ember vagy... Én azt hiszem, fogunk mi még békében találkozni.. Mert azt akarunk, békét. A Tito- partizánok igazán segíthet­nének... Nézd meg, milyen szépen ír Újvidéken a Szrpszko Kolo... Itt van a Magyarországban a cikk« rövidítve... Ebben a pillanatban azon* ban felvíjjogtak a szirénáké A pincérek hanyat-homloW rohantak, hogy bekaszíroz- iák a cehheket, lehúzzák t redőnyöket. Bornemissza felpattant. — Gyere kedves öcsére átszaladunk az irodám óvó­helyére. Ott beszélgethe­tünk... A két férfi lélekszakadva rohant át a hid alatt, majd az Eskü téren. Lihegve ér­ték el az Eskü tér 3. szám alatti épület kapuját. (Folytatjuk# Dokumentumregény

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents