Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-08 / 82. szám
Partizánbravúr Qnang Tri városában Elfoglalták a városi börtönt és kiszabadították a szabadságharcos parancsnokokat Saigon (MTI): Az utóbbi hónapok egyik legmerészebb és legsikeresebb támadását hajtották végre a csütörtökre virradó éjszaka a dél-vietnami partizánok Quang Tri városában — jelentik a nyugati hírügynökségek. A szabadság- harcosok elfoglalták a városi börtönt és kiszabadítottak 300 foglyot. A csatában 80 dél-vietnami katona vesztette életét, az amerikaiak vesztesége 7 halott és 10 sebesült volt. A támadók 47 halottat hagytak a város utcáin. A partizánok észrevétlenül szivárogtak be Dél-Vietnam legészakibb tartományának székhelyére. A támadást a partizánok aknavetői támogatták. A börtönből kiszabadított foglyok legnagyobb része a szabadságharcosok parancsnokai közül került ki. A támadás során a partizánok a város szélén megsemmisítettek két ellenséges tüzérségi üteget is. Ugyancsak támadás ért csütörtökön négy másik amerikai tüzéregységet is az ország más pontjain. Változatlan hevességgel folyt az elmúlt 24 órában a légiháború is. Saigonban csütörtökön közzétették az előző hétre vonatkozó hadijelentést. A jelentés a harcok intenzitásának növekedéséről tanúskodik. A jelentés szerint az amerikaiak halottakban és sebesültekben 1873 embert vesztettek, a dél-vietnami kormánycsapatok halottainak száma 211 volt. Az ausztráliai és új-zélandi csapatok 18 halottat vesztettek. A hadijelentés azt állítja, hogy a dél-vietnami partizánok 2373 halottat vesztettek — mint ismeretes, ebben a statisztikában rendszeresen megölt ellenségnek tüntetik fel a polgári áldozatokat is. Az elmúlt héten az amerikai csapatok létszáma meghaladta a 430 000 főt. A szabadságharcosok létszámát az amerikai becslés 287 000 főre teszi. Megalakult a francia kormány Párizs (MTI): A köztársasági elnökség pénteken este közleményt adott ki az új francia kormány összetételéről: ÁUamminiszterek: Andre Malraux kulturális ügyek, Edmond Michelet közigazgatási ügyek, Billotte tábornok tengerentúli megyék és területek, Maurice Schumann tudományos kutatások, Roger Frey parlamenti ügyek. A főbb miniszteri tárcákat a következők töltik be: Louis Joxe igazságügy (pecsétőr), Maurice Couve de Murville külügy, Christian Fouchet belügy, Pierre Messmer fegyveres erők, Michel Debré gazdasági és pénzügy, Alain Peyrefitte közoktatásügy, Edgar Faure földművelésügy, Georges Gorse tájékoztatásügy. ti Thant látogatása a pápánál Vatikán (MTI): A Vatikán szóvivője sajtótájékoztatóján közölte, hogy U Thant ENSZ-főüt- kár pénteken 45 percen keresztül tanácskozott VI. Pál papával a vietnami béke megteremtésének lehetőségeiről. A világszervezet vezetője Géniből érkezett Rómába, ahol összesen négy és fél órát töltött. Ezalatt találkozott Fanfani külügyminiszterrel és Saragat köz- társasági elnökkel. Mind a két olasz politikussal Vietnamról tárgyalt és ezután kereste fel a pápát. Az ENSZ főtitkára pénteken este Ceylonba utazott. Rejtélyes járvány Dél-Kínában Elutazott az ENSZ-bizottság Adenből Az ENSZ háromtagú tény- megállapító bizottsága és tizenhét szakértője pénteken reggel e.gy angol légi- forgalmi társaság repülőgépén elhagyta Adent, miután az adeni hatóságok munkáját nem részesítették megfelelő támogatásban. Manuel Perez Guerrero venezuelai diplomata, a bizottság elnöke elutazása előtt a szállodában újságíróknak kijelentette: „Az angol hatóságok részéröl nem tapasztaltuk azt az együttműködést, amelyet elvártunk volna. Anglia nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a világon ma is vér folyik.” Hangoztatta, hogy a világszervezettől kapott megbízatásuknak azért sem tehettek eleget, mert nem sikerült szabadon érintkezniük Adenben a közvélemény minden árnyalatát kifejező elemekkel. Ezért a bizottság távozni kényszerült. Ocliab rámái tárgyalásai A szovjet orvosi napilap, a Megyicinszkaja Gazeta az AFP hongkongi jelentésére hivatkozva közli, hogy Dél- Kína két tartományában járvány ütötte fel a fejét, amelyet a pekingi rádió „komoly betegségnek” nevezett. A pekingi rádió szerint a járvány oka az, hogy „az osztályellenség közömbös magatartást tanúsított a dolgozó tömegek egészségi állapota iránt.” A Tibetben állomásozó kínai katonaság egészség- ügyi személyzetet küldött a kommunákba. Hupej tartomány falusi vidékein hétezer orvos és egyéb egészségügyi személyzet dolgozik. Edward Ochab lengyel államelnök és Saragat olasz köztársasági elnök között pénteken délelőtt került sor az első hivatalos megbeszélésre a Quirinale palotában. A két elnök megbeszélésén részt vett Moro olasz miniszterelnök és Fanfani külügyminiszter, valamint Tramp- czynski lengyel külkereskedelmi miniszter és Nosz- kowski külügyminiszter-helyettes. 10. Márpedig neki az a véleménye, hogy Horthyval könnyebb mint Szálasival. A főhadiszálláson az urak veszekednek, marják egymást. Ennek a hatalmi harcnak az eredménye volt, hogy Himmler elérte Hitlernél, hogy őt jelentéstételre odarendelje. Szerencséjére közbejöttek az egyébként szerencsétlen események: a román fegyverszünet, a katonai . vereségek. Visszaküldték Budapestre, anélkül, hogy a Führer fogadta volna őt. Akkor augusztusban Veesen- mayer felajánlotta segítségét Szálasinak, de még mindig arra kérte, hogy várjon. És aztán azt is elintézte, hogy a kormányzó fogadja őt. Mert Szálasi még arra is hajlandó lenne, hogy Horthy mellett minisz- terelnökösködjék. Csakhogy Horthy nem hajlandó kinevezni őt miniszterelnöknek. Veesenmayer közbenjárására ugyan fogadta őt, de ezen az augusztus végi beszélgetésen Szálasi nem ért célt Horthynál A kormányzó azt magyarázta: a háború már sajnos nem tart soká és azt tanácsolta, hogy a nyilasok legalább egy hónapig várjanak türelemmel. Veesenmayer is azt szerette volna, ha a nyilasok türelmesebbnek mutatkoznak. De úgy látszik, nem nyugszanak. Persze, lehet, másnapra mire a nap felkel, már Szálasi lesz hatalmon. De bocsásson meg a világ, Szálasi ne nyugtalankodjék, hanem ezt bízza rá a németekre. És Höttl és emberei sem erőszakoskodjanak, hanem vessék magukat alá a Führer teljhatalmú megbízottja terveinek. Végtére is még mindig az lenne a legjobb megoldás, ha Horthy maradna és megmásítaná megmásíthatatlan elhatározását. Veesenmayer meg is mondta a kormányzónak: nem tűrnek fegyverszünetet. A kormányzó néhány szót beszélt a nehéz helyzetről, nem tagadta, hogy ilyen döntést hoztak, s nem is tett ígéretet arra, hogy nem keresik a kiugrás útját. Délután, amikor összeült a minisztertanács, hiába adta elő Lakatos, hogy a kormányzó „megmásíthatatlan elhatározásáról” van szó, a miniszterek elutasították a javaslatot. Kivétel nélkül mindenki ez ellen szavazott, még Csatay és Hennyey is, akik pedig maguk is resztvettek a titkos tanácsosok ülésén. Este Veesemayer, s a közben visszaérkezett Höttl is elégedetten állapította meg. hogy nem kell elhamarkodottan cselekedni, van idő bőven Csak Kemény Gábor eléAmikor Moszkvában nyilvánosságra hozták a szovjet kormány emlékiratát az ENSZ-alapokmány felülvizsgálására irányuló nyugati propagandahadjárat kérdésében,1 a békét védelmező erők egyik fontos akcióját ismerte meg a világ. Hosszú ideje — lényegében már a kudarcot vallott koreai agresszió, azaz az amerikai támadás ENSZ- lobogóvaj való álcázása, majd fokozott erővel a kongó; imperialista beavatkozási kísérlet óta — beszélnek arról az amerikaiak és szövetségeseik, hogy „meg kell változtatni az ENSZ- alapokmánynak azt a részét, amely az ENSZ-had- erők felhasználására vonatkozik”. Magyarán: azt akarják elérni, hogy ENSZ-lobo- gós fegyveres erőket — a Biztonsági Tanács megkerülésével, a közgyűlésben kierőszakolt mechanikus szavazattöbbséggel — indíthassanak útnak. A Szovjetunió világos, határozott és bőven indokolt emlékiratban ítéli el ezt a próbálkozást, hangoztatva, hogy e kérdésben is döntő fontosságú a Biztonsági Tanács állandó tag. jai egyhangúságának az alapokmányban leszögezett kötelező elve, mert — így szól az emlékirat: „Ez biztos szavatolása annak, hogy az ENSZ nevében ne használjanak fel fegyveres erőket valamely állam vagy államcsoport szűkkörű érdekében.” Méltóságteljes és komoly szavakkal figyelmeztet a szovjet kormány, hogy a kérdés fontossága aligha becsülhető le, hiszen attól „jelentős mértékben függ magának az Egyesült Nemzetek Szervezetének sorsa.” Ha itt a béke és világ- szervezet holnapja a fő téma, a béke és egy nagyhatalom holnapjának felelősségteljes mérlegelése a fő gondolat abban a nyilatkozatban és beszédben, amelyben Martin Luther King, az amerikai néger polgárjogi mozgalom Nobel-díjas vezetője a hét derekán — politikai pályáján először! — egyértelműen elítélte az USA vietnami háborúját. Igen nagy jelentőségű King fellépése, mert az amerikai néger tízmilliók nevében először hangzik el az agresszió megszüntetésének követelése. King öt pontba foglalt javaslata nemcsak a bombázások azonnali megszüntetését követeli, hanem azt is szükségesnek látja, hogy az USA jelöljön meg gedetlenkedett Mérgesen magyarázta Kurt Hallernak: — A németek ismét becsaptak bennünket! Meddig várjunk még? A Nemzeti Szabadkikötő és a Tengerhajózási Vállalatnak az Erzsébet-hid pesti hídfőjénél, az Eskü tér 3. szám alatt volt az irodája. Itt székelt vitéz Bornemisz- sza Félix, a m. kir. Nemzeti Szabadkikötő és Tengerhajózási Vállalat vezérigazgatója. A vastag perzsaszőnyeg- gel borított vezérigazgatói szobában szívta szivarját Túlságosan sok dolga nem akadt, hiszen a háború lehetetlenné tette a Duna-ten- gerha józást. Azért szorgalmasan bejárt az Eskü térre, mindennap ott töltött az irodájában négy-öt órát. És ha már egyik szenvedélyének, a hajózásnak nem hódolhatott hódolt a másiknak, a politikának. Sokan jártak ide azok közül, akik már régen látták, hogy a háború elveszett s tenni kellene valamit ellene. Csengett a telefon. — Halló, Bornemissza! — Ügy tudom, ön beszél németül — mondta a hívó, német nyelven. — Természetesen — fordította a vezérigazgató németre a szót. —Miben állhatok szolgálatára ? — Petries vagyok? időpontot csapatainak a genfi egyezmény szerinti kivonására Vietnamból. A néger vezető kimondotta a legfontosabbat is: a háború eLsősorban a négereket és szegényeket sújtja az USA- ban, A fellépés hatását ma még aligha lehet lemérni: mégis, mint új vonást kell figyelnünk ezután a háborúellenes tiltakozó mozgalom sokféle erejének most már nyilvános akcióegységét a színes milliók egyenjogúságot követelő mozgalmával. Akci óegységről szólva a hét eseményei között meg kell emlékeznünk Humphrey amerikai alelnök nyugat-európai körútjáról is — bár itt éppen a széthúzó erők újrakovácsolásának szándéka a jellemző momentum. Rómában tüntetők sora. Bonnban mosolygó külügyminiszter, de nem is titkolt rosszallás az atom- sorompó-egyezmény terve miatt. Londonban meg 334 vezető angol értelmiséginek a Timesban közölt nyilatkozata („Nagy-Britannia határolja el magát az amerikaiak vietnami bombapo- litlkájától!”) fogadta az USA egykor „liberálisnak” tekintett alelnökét. aki most mint a vietnami amerikai gyilkosságok védőügyvédje vesztette el egykori nimbusza maradékát Európában. Földrészünkön maradva, a hét eseményei között nagy érdeklődést keltett a görög kormányválság. A múltidő itt kissé csalóka, mert bár Kanellopulosz, a nemzeti radikális párt vezetője megalakította kormányát, a válságról jelenidőben kell beszélni. A háromszáz tagú görög parlamentben az új kormányelnök pártjának 99 mandátuma van és már az új kabinet születése napján kiderült: a centrum unió, amelyek Papandreu, volt miniszterelnök vezet, a radikálisok kormánya ellen foglal állást 122 képviselőjével. A baloldal, az EDA természetesen ellenzékben van. s a „centrum-disszi- dernek”, az úgynevezett liberális demokraták szintén Kanellopulosz kormánya ellen foglaltak állást. Papandreu nyíltan államcsínynek nevezte a királyi megbízást a nyilvánvalóan kisebbségi kormány megalakítására, s ezúttal fiával teljes egyetértésben hirdet ellenállást az erőszaknak. Ha nem is haladó erő- felismerés, a reális helyzet- felmérés erejeként kell egy másik európai eseménysor elindítóiról szólni. Nem kormányszinten, mégesals nem is parlamenti színien indult az az erjedés, amely a Német Szövetségi Köztársaságban figyelemre méltó vitákban csúcsosodik kíj az ellenzékben lévő szabad demokrata párt néhány vezetőjének új szemléletmód felé irányuló kísérlete a német kérdésben. Elsősorban Rubin képviselőnek, a párt kincstárnokának a bonni dogmákkal szakító cikkéről kel] megemlékezni: a képviselő az NDK állami létének elismerését, a kialakult határok vilathaiat- lanságát és nr nöenek;- •'! t a bonni állam által magának vindikált „csak mi képvi- selhejük egyedül a németeket” — elv feladását javasolta. A héten a tézisek fölötti vita odáig jutott, hogy a párt kongresszusán határozott frontok alakultait ki. Egyelőre a konzervatív, a Rubin-féle gondolatokkal szembehelyezkedő erők kerekedtek felül. Ám maca a vita térve jelentős dolog, kezdete a felismerések szélesebb körű terjedésének. S az európai körképet a héten aligha zárhatnánk méltóbban, mint annak az eseménynek fontosságát hangsúlyozva, hogy a Szófiában tárgyaló legmagasabb szintű lengyel párt és kormányküldöttség aláírta Bulgária és Lengyelország Új, 20 évre szóló barátsáí’.i, együttműködési és kölcsön' s segélynyújtási szerződését. Ez a tavasz a szocialista közösség országainak vezetői közötti testvéri és baráti szellemű tárgyalások egész sorát hozta — közöttük a lengyel és a bolgár állami és pártvezetök tanácskozásai is a közös célt az európai béke és biztonság vnee- erosítését és ennek egyik alapfeltételét, a szocialista országok testvéri kapcsolatainak megszilárdítását szolgálták. Végül b hét egyik kiemelkedő eseményének említésével zárjuk a vázlatos felsorolást: A kairói csúcsértekezlet hírével Nasszer elnök vendégeként az afrikai kontinens legaktuálisabb problémáit vitatta meg Bu- medien algériai. Nyerere tanzániai. Ould Daddaíi maurítániai elnök és — Sekou Touré guineai elnök képviseletében — Leon Mákká nemzetgyűlési elnök. Tehát Afrika leghaladóbb országainak képviselői foglalkoztak a kontinens nrob- lómáival. közöttük az Afrikai Egység Szervezete megerősítésének kérdéseivel. odavezeti hozzám. Én már ott fogok ülni... — Rendben van. azonnal indulok... Bornemissza indult. Zseb- redugta még az újságot, hogy a várakozás nerceiben olvashasson tovább. Már kilépett a szobája ajtaján, amikor bosszankodva állapította meg. hogy eifeleitette megbeszélni hogyan találkoznak. ha közben légiriadó lenne. Mostanában nagyon sok a riadó, a bombatámadás. ráadásul a bombázás után egy óráig nem lehet telefonálni sem. Dehát azt remélte, hogy az alatt a húszperc alatt, amié a Nyugatitól a Modern Kávéházig ér ez a Petries, vagy hogy híviák. nem lesz riadó Az eszébe sem iutott, hogy vajon hogyan kerülhetett Petries a Nyugatihoz, amikor a délvidékről érkező vonatok a Keletibe futnak be. Nem jött közbe légiriadó. Egy félóra sem telt el. s a vezérigazgató urat jól ismerő főpineér egy 35 év körüli férfit vezetett Bornemissza asztalához. — Jónapot. isten hozta! — ragadta meg Bornemissza a férfi kezét. — Engedje meg. hogy személyesen i« bemutatkozzam. Petrie- "agyők. Jan Petries. (Folytatják) King állásfoglalása Királyi államcsíny Görögországban Szabaddemokraták vitája Szófiai szerződés Kairói „kis csúcs“ Egy hét a világpolitikában Pintér István: üokuineotumregény — Petries? Elnézést, de nem emlékszem. Annyi emberrel találkozom. És bár a memóriám... — Nem ismerhet. Gróf Pejacsevich úrtól hozok üdvözletét! — Hja, vagy úgy! Abban az ügyben jött, amiben a kormányzó úrfi a gróf úrral beszélt? — Abban. Most érkeztem Budapestre. Nem találkozhatnánk inkább személyesen? — Ja, eigentlich, jobb lenne inkább személyesen — kapott észbe Bornemisz- sza. — Vigyázni kell. minden tele van német ügynökökkel. Könnyen lehet, hogy a telefonomat is hallgatják — Én már most is ráérek. — Hol van kedves fiam? — A pályaudvarnál. Onnan telefonálok. — Melyiknél? — A pályaudvarnál. — Ügy értem kedves fiam, hogy a Nyugatinál, vagy a Keletinél? — A Nyugatinál — mondta a hang. amely mintha habozott volna. — No, akkor kérdezze ott meg. hogy jut az Erzsébet hídhoz Szálljon villamosra. Itt az Erzsébet-hidnál pedig jöjjön a Modern Kávéházba. Szóljon a főúrnak, hogy engem keres. Majd ő
