Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-03 / 79. szám

Sipkpy Barnav .......................... „ SM OK I ESTÉJE* Kákos Mihály útja az lij világba * (Részlet a József Attila - díjas írd készülő regényé­itől). Visszafelé menjen? Nem, ehhez nem volt már türel­me. Továbbindult, a kaszi­nó irányába. Az is ott volt, alig száz méterre. De nő ad­óig sem akadt. Bement a kaszinóba. Itt már a község három cigánya muzsikált. Néhány asztal mellett daloltak hoz­zá kőként tanyasi parasz­tok, de még az üzemből is két idősebb munkás, akik rendszeresen ittak. Volt még vagy hat asztal üresen, főnöki leült. Nem zavarta, hogy a pincér négyszer is elsieto,. mellette, s nem állt meg. Legalább telik az idő. Aztán egy pohár sört rendelt. Az első kortynál érezte, hogy nem esik jól. Undo­rodva itta, de mit tegyen az ember, ha kocsmában van ? inkább cigarettázott. A feje apródonként zsibon­gom kezdett. Megdörzsölte a homlokát. Csak nem fog fájni talán. Félt a fejfájás­tól. Hányingere volt a fáj­dalomcsillapítótól, pedig anélkül nem úszta meg so­ha, ha egyszer fájt a feje. Utálta a konyhából kiszi­várgó zsíros ételszagokat, így, összekeveredve az ita­lok szagával egyáltalán nem volt étvágygerjesztő. Az is dühítette, hogy az anyja szádja most, mint a bokrot, amiért nincs otthon, holott locsolni kellene. Az apja nem szól, komoran hordja a vizet. Hirtelen megitta a sört és kiesetett. Most kezdődik a mozi. Még kap jegyet. Látta ugyan már ezt a filmet, de inkább ott üljön, mint se­hol se legyen. Még pár perc volt az elő­adás megkezdéséig. A pénz­tárhoz lépett Hát ki tá­maszkodik a pénztár előtti keskeny vaskorláthoz? Már­ta. Smoki nagyon meglepő­dött, mert ilyesmi' még' so­se fordult elő. Márta egy másik községben lakott, onnan járt át busszal. Úgy látszik, történhetett valami. „Hello” — akarta mondani, s rátette kezét a lány vál­lára. Márta hamarább fel­kapta a fejét, s ezt mondta zavart nevetéssel: —■ Né, Smoki! Jónapot! — Csókolom — köszönt Smoki is zavartan — Maga itt? — Igen, lekéstem a buszt. Ekkor a pénztártól Jimmi gúnyosan vigyorgó képe magasodott Smoki elé. — Helló — mondta Jim- mi, — te is moziba mész? — Igen, én is moziba megyek. Márta a vas mögé lökdös­te Smokit: — Váltson gyorsan jegyet Smoki, hátha mellénk kap! Zsőlye! Mennyi is, Jimmi? — Hetedik sor, nyolc, ki­lenc — mondta Jimmi. így aztán egymás mellett ültek a nézőtéren. Márta középen Cseppet sem bán­kódott, hogy lekéste a buszt. Smoki elégedetten terpeszkedett el az ülésen. Jó volt, hogy a karja me­leg női karhoz ér. A mű­helyben ilyen közel sose került volna Mártához. — Azt mondják, jó film — csicsergett Márta gond­talanul. — A kritikája is jó volt az újságokban. — Jó film — bizonygatta Smoki, — bár kissé zava­ros. — Honnan tudja? — Láttam. Márta nevetett: — Képes kétszer meg­nézni egy filmet? Akkor biztosan jó. — Igen, jó. Smoki egy cseppet szé- gyelte. hogy elárulta ma­gát. Átengedte Jimminek a szót. Jimmi fontoskodva csücsörítette az ajkát: — Na, majd elválik. Nem mindig jó film az, ami a közönségnek tetszik. Nekem például az olasz filmek nem tetszenek. Utálom őket. Smoki belül csendesen rö­högött. Jimmi a műhelyben is meglepő dolgokat mon­dott, de most egyenesen ágy viselkedett, mint egy középiskolai tanár Márta azonban vitatkozott: — Jimmi, ebben nincs igaza! Igenis, az olasz fil­mek egy része kitűnő! Pél­dául á neorealista alkotá­sok. B'ellini! Én nagyon szeretem Fellinit! Jimmi erre elhallgatott. Smoki legyűrte a röhögést. Nyugodtan helyeselt: — Fellinit én is szeretem. Az Országút Micsoda film volt az! — Ugye? — csillogott Márta szeme. — Fellini a kedvencem! De az Édes életben csalódtam. — írásban jobb is — mondta Smoki — Olvasta? — Nem. Hol jelent meg? — A Nagyvilágban. Márta csodálkozó pillan­tásokat vetett Smokira. — Maga olvassa a Nagy­világot ? — Néha — hárította el Smoki. Jimmi irigyen közbeszólt: — Nekem nincs időm az ilyesmire! Rengeteg a ta- nulnivalóm! — Ősztől én is tanulok — jegyezte meg Smoki. Márta megcsendesedett. Amikor eloltották a vil­lanyt, s felharsant a hír­adó, valamit súgott Jimmi­nek. Smoki szájában keserű lett az íz. Pedig már kez­dett édeseket is érezni. Előadás után Márta nem győzte dicsérni a filmet. Jimmi hiába igyekezett bi­zonygatni, hogy meglehető­sen unalmas volt. Márta Smokit kérdezte: — És magának most hogy tetszett? Másodjára? — Jobban — mondta Smoki — De még mindig nem értem, hogy az öreg muki mit akart a családjá­tól? — Pedig olyan világos, mint a nap — mondta Már­ta hevesen. — Ez az öreg­ember egyszerűen ráébredt, hogy az emberek nem rosz- szak, csak nagyon magányo­sak. — Ez csak világos? — csapta össze a tenyerét Jimmi, mintha ő találta volna fel a spanyol viasz­kot. Smoki bosszankodni kez­dett Jimmi magatartásán. Közben a cukrászdába men­tek. Jimmi rendelt, és úgy trónolt az asztalnál, mint valami gróf. Megnyúlt, sö­tétbarna, energikus arca ragyogott. a mosolytól. Smo­ki azonban Mártával törő­dött, aki már a Fradi— Honvéd meccs gyengéit ele­mezte. Szakszerűen bebizo­nyította, hogy a Fradi köz­játéka nagyon hosszadalmas és körülményes, s ezért a Honvéd kórszerű, gólra törő játékával szemben tehetet­len Aztán, mielőtt Jimmi agyában megérett volna az ellenkezés érve, hirtelen váratlan dologról kezdett beszélni. A völgy felől nézve mint­ha lángolna a domb, mert a nap lobogó fénye és a lé­legző föld párája lebegnek felette. De ha nem tavaszod- na ideje előtt a világ, még furcsább hasonlatra késztet­né a szemlélőit a domb. Olyannak látszana akkor, mint egy gyermek fejebubja, ha a hajvágógép első taszí­tása után kiugrott volna a borbély hóna alól. A nyuga­ti oldal őszibarackosát észak-déli irányú dűlőút választja el a keleti lejtő almató bláj ától, s fut lefelé a dombról, nyílegyenesen a faluba, mely szintén a tava­szi napfényben fürdik ott alant a völgyben. Mintha nem mind a két tábla a Rákóczié lenne — gondolja Kovács Boldizsár szövetkezeti elnök, s meg­áll a domb tetején —, pe­dig Szabó András bácsi a zetoros, aki az almást per­metezi, a barackost metsző munkacsapat vezetőjének Szabó Panninak az édesap­ja... — Jimmi — mondta na­gyon hangsúlyosan, — Maga ígért nekem egy portrét. Mikor lesz belőle valami? Smokj hegyezte a fület. Portré? Miféle portré? Jimmi pedig veresedni kezdett, egészen a melléig. Majdnem kiverte a veríték is. — Lesz — nyögte, s hir­telen a rádióra mutatott, amely a terem sarkában sötétiett. — Csak azt nem tudorig miért nem kapcsol­ja be senki?! — Jimmi — mosolygott Márta, — most ne beszéljen másról, mint Mari néni, amikor... — Miféle portré? — kér­dezte Smoki szimatolva. — Semmiféle! — dühön­gött Jimmi még mindig pi­rosán Márta kacagott. — Nem értem, miért szé­gyent ezt maga, Jimmi? Hát ő fest! — mondta ma­gyarázókig Smokinak. :— Olajjal fest, képeket. ígér* nekem egy portrét, aztán csak halogatja. — Smokinak a szája a füléig szaladt. — Te festel, Jimmi? — kérdezte olyan gúnyosan, hogy a brigádvezetőt kés­sel se lehetett volna jobban megsebezni. — Te művész vagy, J immi ? — Kértem magát, Márta, hogy ne mondja meg ezek­nek a barmoknak! — mér­gelődött Jimmi kétségbees­ve. — Ezek nem értik meg az ilyesmit! Ezek állatok! Miért árulta el? — Mert nincs ebben sem­mi — nevetett Márta jó­kedvűen. — Én ugyan nem túlságosan értek a festé­szethez, de nekem tetsze­nek a maga rajzai. Jimmi. Smoki mosolya megfa­gyott, Ez a bizalmaskodás arra utalt, hogy Márta és Jimmi körött régebbről van valami, amiről más nem tud. De a lány most felszó­lította Jimmit, hogy kap­csolja be a rádiót. Amíg Jimmi sovány, magas alak­ja áthimbált a termen,- Márta szelíden Smóki kar­jára tette a kézét. — Maga szeret táncolni ? — Igen — Smokin meleg áram szaladt keresztül. — Jimmi csakugyan tánczenét keresett, és Márta kérés nélkül táncolni kez­dett Smokival. Egy pillanat múlva öt-hat pár követte őket. Jimmi a rádiónál ma­radt, rákönyökölt, mint az énekesek a zongorára és fü­tyülte a dalt, közben dob­bantott. Smoki mindezzel nem törődött, csak Mártát nézte. ' ­— Maga nagyon okos — mondta elragadtatva. — Ugyan! — Márta há­lásan megszorította a kar­ját. — Maga lehet, hogy ol­vasottabb, mint én. — Á, nem — védekezett Nézi Kovács Boldizsár törekvő szorgalmatosait, szé­les hátára melegen tenye­rei a nap, s a homlokára mégis mély barázdáit redő­zi a gond, hogy a kétarcú világ teljességét önmagán hordja Mert szépséges lát­vány ugyan, amint a szára­dó permetlé sárgára festi az almafák ágait, az is, hogy a csattogó metszőollók nyo­mán szépül a barackos, de ha így előzi önmagát az időjárás, nemcsak szép lesz a szép, sürgős is nagyon. A sárgaméreg megvakíthatja a szemeket, a barackágak levedzeni kezdhetnek, s akkor inkább árt, mint áld az olló meg a permet. De ez sem elég még elnöki gondnak, púpot is visel a hátán. Szabó András, a zeto­ros, tegnap a nyugdíjazását kérte, utódja nincsen, amió­ta az ördögfattya Lakatos Pistát elcsábította Buda­pest, s most Panni a leg­ügyesebb munkacsapatveze­tő is készülget utána. Má­jusban esküdnek... Smoki. — De magával na­gyon jó beszélgetni — Én is szeretem a tár­saságot. De mindennap sza­ladni kell a buszhoz! — Kár — mondta Smoki egyszerűen. Aztán Jimmi kérte fel Mártát és dühös pillantást vetett Smokira. De Smoki fel se vette A zene ott keringett a cukrászdában. A cukrászlány is nevetve hozta a fagylaltot. Amíg ették, Márta egy történetet megélt, amit a nagyapjától hallott Végül visszatért a filmre. Smoki elhallgatta volna hajnalig. De Jimmi egy pillanatra félrevonta. A vécébe, a füg­göny mögé. Ott megragad­ta Smoki mellén a kabátot és torz dühvei az arcába mordult: — Most már elég volt, érted? Kopj le, te barom! Nem látod, hogy felesleges vagy?! Coki tőle, vagy be- lédmászok, érted?! Smoki megtántorodott, de mosolygott. — Talán a menyasszo­nyod? Nem látnám! Jimmi ismét magához rántotta és ütni akart. Smo­ki lefogta. — Ne ugrálj — mondta fojtottam — Itt nem vagy a brigádvezetőm! — Megöllek — mondta Jimmi tehetetlenül. Smoki erősebb volt. — Márta az enyém! Smoki ellökte magától Jimmit. Mindketten ruhá­jukat igazgatták. Aztán visszamentek az asztalhoz. Márta kíváncsian fürkész­te őket, de nem szólt. Jim­mi meghajolt a lány előtt. — Szabad? Márta bíztatóan bólintott Smokira, hogy majd ő követ­kezik, s már az asztalok között táncolva haladtak Jimmivel a kis négyszögbe. Smoki megbocsátóan mo­solygott. Egy darabig ül­dögélt az üres fagylaltos csészék mellett, tekintete a kályhára esett. A tetején az összegyűrt levélpapír. Aztán a képre nézett, a hattyúra. Megborzongott. Felállt, és kisietett. Tökéletesen értette, miért ragaszkodik Jimmi ennyire Mártához. Kint már éjszaka volt. Elment az idő Smoki hazaballagott. Az anyja már aludt, a vacso­ráját a szobába készítette. De nem volt éhes. Gyorsan levetkezett és a kis gomba­lámpa mellett olvasni akart Magasra gyűrte a párnát, térdét felemelte. Még egy utolsó cigaretta. De a könyv sem érdekel­te. Különös este volt, mind­untalan erre gondolt. Pu­hán lecsúsztatta a könyvet maga mellé, és lassan fújta a füstöt. Áll az elnök, és gondolko­zik. Mit lehetne itt tenni? Elaggott a falu. Leány még van, de legény, alig, az is jobbadán hazajáró. Az öre­gek kihullanak, utánpótlás nincsen, s ezen még az sem segít egyelőre, hogy a ka­puban az új mechanizmus, és ő országgyűlési képvise­lő... Haza kéne a vándormada­rakat csalogatni, de mivel? A munkaegység hatvan fo­rintot ér, van kultúrház, televízió, olyan presszó, vendéglő, hogy Pesten is versenytárs lenne és úgy látszik hiába _ Míg a gondját a felelős­ségérzetéhez méregeti, észre sem veszi, hogy a Zetor megáll, s Szabó András, a zetoros odasétál hozzá. — Mire végzed Boldi? — kérdezi. — Csak úgy nézgelődök. András bácsi. — Lenne egy szál gyufád? Lobban a láng, rágyújta­nak. Nem kell sokat beszél­• MEGJÖTT AZ APA. Hu­szonegy évi távoliét. Mikor hajóra szállt a tengeren túli kikötőben, postára adott egy levelet. Dátumot nem írt. A faluban egy ember ismerte meg, és a nevén is szólította. Mások megemel­ték a kalapot, fogadták a köszönést, de nem ismer­ték meg. Az eg/ik lányát akkor lát­ta először, nyolc nap múlva született, azután, hogy ő búcsút mondott és kezébe vette a vándorbotot. A na­gyobbik lány 9 éves voltak­kor. Huszonegy évig papí­ron beszélgettek. És most ott állt a régi porta előtt, s az udvaron a kisebbik lánya, Ilona. — Megjöttem... NEM A KALANDVAGY sodorta el a családjától, a hazájától Kákos Mihály márki parasztfiút 1929-ben. A kenyér, a megélhetés haj­totta, mint azt a másfél mil­lió zsellért, nincstelent, akik, a költő szavaival „kitánto­rogtak” Amerikába. Itthon még harmados föld sem ju­tott neki és családénak. Ki­csi volt a ken vér — éshosz- szú az esztendő. A hajó elvitte az „Uj világba”, az ígéret földjére. Erős keze városok mele­gét, gépek energiáját táp­lálta. Kő, szénbányász lett Kanadában. Nem kímélte az erejét, szerette a mun­kát, de nem tudta elviselni a hajcsárok csalásait, a le­vont centeket, ö kapta azo­kat a frontokat, ahol a leg­több volt a kő és a legke­vesebb a szén. Dolgozott térdig érő vízben, a bánya mélyén a pumpáknál. Saját keserves küzdelmei nyitot­ták fel a szemét. Hazát cserélt csak —akik a kenyeret adják ugyanazok. Megjárta a maga útját — az ösztönös lázongástól, az önmagára ébredés állomá­sain át eljutott a forradal­márok nehéz hivatásának vállalásáig. Megismerkedett a kanadai kommunisták uk­rán szekciójának munkásai­val. Később önálló magyar szekció alakult. Kákos Mi­hály élete ettől kezdve még nehezebbé vált Változtatni kellett a munkahelyét, a cí­mét, sőt a nevét is — mert a rendőrség nem tűrte a „fel­forgató” tevékenységet. Kis sokszorosító masináján, me­lyet táskájában hordott, a kanadai munkások legfájóbb gondjai elevenedtek meg. Nem egyedül, társaival rót­ta a farmokat, a cukorrépa­földeket, a bányákat, hogy bizakodást vigyen a csügge- dőkbe, a sztrájkoló munká­sokba. ‘ MINDIG AZ foglalkoztat­ta, a küzdés a jobb világ­niük, értik egymást. Együtt voltak katonák a fronton, az elnök a zetoros rajpa­rancsnoka — bár tíz esz­tendővel ifjabb, s ezért ma- gázza is —, úgyhogy a vé­nebbre kimondatlan átragad a fiatalabb gondja. Anél­kül, hogy vádolnák, védeke­zik. — Ne neheztelj rám Bol­di, hogy nyugdíjba me­gyek. Beláthatod. Az elnök a szavába vág. — Maga is beláthatná, hogy nincs kit a helyére tegyek! — Gyötör a fekély... alig tudom már titkolni a lány előtt... ért az itthonmaradtakon, a családon is segíthet. Felesé­ge fiatalságát elvitte a szün­telen robot, a két gyermek nevelése. Meg kellett küz­denie egyedül a családra ne­hezedő gondokkal, és bízni kellett. Sokan mondták, „nem jön haza a te férjed, talál más asszonyt magá­nak.” Kákosné várt, hu­szonegy évig. Közben jöt­tek a levelek, a bányászbér, a farmerbér néhány dollár­ja is. A férje a sokasodó elfoglaltság mellett is gon­doskodó maradt. Egy időben maradoztak el a levelek, a támogatás, 1937-ben. Hogyan is foghatta volna fel az egy­szerű parasztasszony, mit ke­res a férje Spanyolország­ban. Zalka Máté zászlóaljában szolgált Kákos Mihály ön­kéntes. Sok csatában har­colt, majd megsebesült. Ha­za, Magyarországra nem lett volna tanácsos jönnie. Ka­nadába ment ismét, és foly­tatta, ahol abbahagyta. Bá­nya, farmok, elbocsátás, sztrájk, röplapok, bujkálás. Majd jött a második világ­háború. Akkor hagyott alább az üldözés, mikor a Szovjet­uniót megtámadták a né­metek. Az illegális kommu­nista párt a haladó dol­gozók pártja kebelében dol­gozott tovább a háború el­len, a munkások életkörül­ményeinek javításáért. 1950-ben határozta el. hogy hazajön. Ekkor zajlott le a találkozás az új élet­tel. Nem pihenni jött haza, hanem dolgozni. Mérken a parasztok első összefogásá­nak serkentője lett, az első megalakult tsz elnökévé vá­lasztották. Két éve ment nyugdíjba, évekig volt a mérki pártszervezet titkára. Nem tudott más lenni. Nem fáradt és nem kedvefc- lenedett soha. Regényes éle­tét sokan ismerik a falu­ban, sőt a járásban és a kör*, nyéken. A világ peremére kellett elmennie a kenyér után, hogy a tengeren túl járja ki a munkások iskolá­ját, vérét hullassa a spa- nol nép szabadságáért, s itt­hon öregedő éveiben is tel­jes erővel dolgozzon. MOST KÓRHÁZBAN van, Mátészalkán, a szívére pa­naszkodik. A környezetvál­tozás okozta — mondja — mikor hazajött akkor kez­dődött, a magaslati levegő után ez a párásabb leve­gő... Arra nem is gondol, hogy a megfeszített munka, az illegalitás, a spanyol front, a küzdés őrölte fel a szervezeetét. Kákos Mihály az új vi­lágba indult — itthon ta­lálta meg. Páll Géza — Mióta? — Tavaly nyártól, hogy a Lakatos Pista műszakja is a nyakamba szakadt. Kovács Boldizsár meg- megenyhülve nézi. Hatvan­öt éves évek óta özvegy, Pannival, a háború után szü­letett egyetlen leányával él, soha nem hiányzik. Nem szemrehányást érdemel ez az ember... — Miért nem szólt, And­rás bátyám? — kérdezi röstelkedve. — Mert a szolgálat végé­ig ki kell bírni. Még tovább is, ha nem jön váltás! Tő­led tanultam a fronton! Tímár Máté: Tavaszi hadjárat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents