Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-29 / 100. szám
r El a kezekkel Vietnamtól! Éljen és győzedelmeskedjék az amerikai imperialisták ellen harcoló hős vietnami nép! I május elsejei nyíregyházi felvonulás rendje Szinpompás felvonulással ünnepük meg Nyíregyháza dolgozói az idei május elsejét, a proletár nemzetköziség napját. A Kossuth téren már elkészült a dísztribün, mely előtt halad majd el a munkások, a dolgozó parasztok, az értelmiségiek népes menete. Május elsején, hétfőn délelőtt tíz órakor veszi kezdetét a felvonulás: a megyei pártbizottság Benczúr téri épületétől ekkor indul el a honvéd helyőrségi zenekar, melyet a felvonulási ünnepség 150 tagú elnöksége követ Híven a hagyományokhoz, ezt követően az óvodások, úttörők és nevelőik közel nyolcszáz fős csoportja halad végig a Zrínyi Ilona utcán. Ezek a gyerekek és nevelőik a Kálvin téren gyülekeznek, a Széchenyi utcától a Bethlen utcáig. Az őket követő közép- és felsőfokú iskolák hallgatói s az ipari tanulók a Szarvas utcán csoportosulnak a Szabadság tértől a Kígyó utcáig, az alábbi sorrendben: MŰM, Tanárképző Főiskola, Tanítóképző Intézet, Kossuth Szak- középiskola, Zrínyi Ilona” Leánygimnáziurn, pénzügyi és kereskedelmi technikumok, Kölcsey és Vasvári gimnáziumok, felsőfokú mezőgazdasági technikum. A megyeszékhely állami ipari üzemeinek dolgozói a Széchenyi utcán, a megyei bankfiók épületétől az építők székházáig sorakoznak fel. Élen a TITÁSZ dolgozói helyezkednek el, utánuk a többi vállalat ilyen sorrendben : 2. dohányfermentáló gyár, 3. ÉM. megyei Építőipari Vállalat, 4. cipőipari vállalat, 5. közúti üzemi vállalat, az igazgatóság és a gépellátó dolgozói, 6. húsipari vállalat, 7. konzervgyár, 8. gumigyár, 9. VAGÉP, 10. mezőgazdasági gépjavító vállalat, II. nyomdaipari vállalat, 12. kéményseprő vállalat, 13. ruhagyár, 14. textilruházati vállalat, 15. patyolat vállalat, faipari vállalat, 16. tervező iroda, 17. építőanyagipari vállalat, 18. építő szerelő vállalat, 19. ingatlankezelő vállalat, 20. városgazdálkodási vállalat, 21. kertészeti vállalat, 22. tejipari vállalat, 23. gyürpölcsszeszfőzde- szik- vízipari vállalat és sütőipar. 24. gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat, 25. víz- és csatornamű vállalat. A kisipari szövetkezetek — sorrendűén: ELEKTER- FÉM, háziipar, ruházat, vas- ipar, asztalosipar, kárpitos, cipész, építőipari, szobafestő fodrász, FÉNYSZÖV, TEMPO — a Bessenyei térnek 3 bankfiók felőli oldalán gyülekeznek. A mezőgazdasági jellegű üzemek csoportjainak gyülekező helye a Benczúr tér keleti oldala s Kiss Ernő utcán folytatva a Szarvas utca irányában. Közöttük elől az erdőgazdaság, mögötte a kísérleti intézet, a baromfikeltető vállalat, as állami gazdaságok igazgatósága, a vízügyi igazgatóság, az AGROKER, az állatíor- galmi vállalat dolgozói, valamint a város termelőszövetkezetei: a Ságvári, a Béke őre, a Dózsa, a Vörös Csillag, őket a tszcs-k képviselői követik. A termelő- szövetkezetek járművei az Engels utcán, -a Kiss Ernő utcától a Vécsey utcáig parkolnak. Az AKÖV, a posta és a vasút dolgozói a Széchenyi utcától az állomásig terjedő útszakaszon gyülekeznek, míg a Benczúr tér nyugati oldalától indulnak el a kereskedelmi vállalatok dolgozói. A sorrend: iparcikk kis- ker, élelmiszer kisker, Nyírségi Áruház, csemege áruház, vendéglátóipar, halász- csárda, TÜZÉP, nagykereskedelmi vállalatok, valamint a MÉK, MÉSZÖV, FMSZ, GEV, almatároló. A hivatalok, az intézmények dolgozóinak gyülekező helye a Bessenyei tér színház felőli oldala, a Széchenyi utcától a Bethlen utcáig lesz. Innen vonulnak majd fel a megyei-, a városi tanács s a hozzá tartozó intézmények, továbbá a bíróság, az ügyészség, a pénzintézetek, az ÁFTH, a KSH, a moziüzem s a társadalombiztosítási igazgatóság dolgozói. Az egészségügyi dolgozók a Színház utcán, a sportolók a Makarenko utcán, az MHS tagjai pedig az Iskola utcán gyülekeznek. feil tizem lett a Tisza vas vári Gépjavító Állomás A Ti szavasvári Gépjavító Állomás dolgozóinak az 1966. évi termelési eredmények alapján április 27-én átadták az élüzem kitüntetést. A gépjavító állomás dolgozói mái’ több ízben nyertek élülem címet, s egy esetben a Minisztertanács és SZOT vörös vándorzászlajával is kitüntették az üzemet. A több éves jó munka eredményének megfelelően az állomás dolgozói az elmúlt évben is kiváló munkát végeztek. Tervüket 135 százalékra teljesítették, ezenbelül a mezőgazdasági tevékenységük, szántás, kombájnolás 1Q8,3 százalékos, műszaki tevékenységük felújítás és alkatrészgyártás 141,1 százalékos volt Az elmúl évűén a tervezettnél jó val több traktort 231-el valamint 240 tehergépkocsi javítottak. Adagolókbc több mint U ezer darabo Újítottak fej. Az üzem tevékenységé messzemenően elősegítet ték a szocialista brigádot Az üzemben 14 szociális ta brigád dolgozik 23 fővel. Nem egy brigád má többször elnyerte a meg tisztelő címet A gépjavító áRomásoi megrendezett ünnepségei az elmúlt évi jó munkáér négy dolgozót miniszter dicsérő oklevéllel tüntet tek ki, hatan kiváló dől gozó jelvényt, illetve ok levelet, negyvenkettei pénzjutalmat kaptak. A MUNKA OROK JELKÉPE_ A sarló és a kalapács fi ugárhajtású repülőgé- pék, úfhajók, réké ák korában talán meglepő a kalapács nagvszerüségér ámulni. Hiszen semmiség 0,4—0,6 százalékos széntartalmú acéldarab, 200—4Q0 milliméteres fanyélre erősítve. Ennyi az egész. S ez az „ennyi”: az ember emberré válásának története. A kéz, a kézben a nyél a nyél, a nyél végén az ütőfej. így, ütőszerszámmal a kézben indult el munkás, dolgos útjára az ember. S kovácsolta nehéz, verejtéket, munkával kovácsolta és kovácsolja sorsát nemzedékről nemzedékre. A másik: a sarló. A traktorok, arató-cséplőgépek korában semmivel sem kevesebb, mint volt megjelenése idején, a neolitkorban, vagy azután, a bronzkorban, majd a vaskorban, miközben egyenesebbre, majd íveltebbre formálta kalapácsával az ember. Mert egyik szerszámával teremtette, alakította a másikat. S szerszámaival, munkájával formálta, teremtette, munkálta világát is. Ahogyan a szív dobbanása, az izmok feszülése, az élet — a sarló és a kalapács az embert emberré avató örök munka jelképe. Ezért képes a sarló és a kalapács, a kettő együtt, kalapáccsal és sarlóval végzett munkát egyesítő, a kizsákmányolás alól felszabadító szocialista társadalom kifejezésére. Ezért került éppen a kommunisták vörös zászlajára 1918-ban Szovjet-Oroszországban, később pedig £ Kommunisták Magyarországi Pártja 1919-es jelvényére a nagyszerű jelkép. S épper. a tizenkilences május elseje égeti felejthetetlenül a magyar munkások és parasztok szívébe. A főváros ünnepi díszében felcsillant ötágú csillagban, a Nyugati pályaudvar előtti hatalmas dekorációban, a Lánchíd alagúti homlokzatának díszítésében, mindenütt az első szabad magyar május felvonulási útjain. Nem hivatalos, gondosan megfogalmazott előírás, hd' nem a szíveket fprrósító gondolat, érzés emelte a Szovjetunióban és nálunk is a sorok élén haladó laho- gókra az összefonódó sarlói és kalapácsot. A 19-es Kisalföldi Vörös Ezred zászlaján azonban éppen ÚR.v megtalálható az ötágú esti: lag közepén, mint a Budapesti Vörös Vasas Hadosztály zászlaján a csillagba foglalt kalapács, S szerte a világon súlyos pehez harpok, a munkás- és paraszthősök vére, a mártírok és halálra kínzóitok szenvedése, kivégzőqsz’a- gokkal szembenállók utolsc kiáltása, munkásvérjanult búcsúpillantása avatja véglegesen kommunista jellé, a jövőért harcolók jelvényévé a sarlót és kalapácsot. Cári sasok, császári oroszlánok, keresztjeips és csilla gossávos lobogók egyesült ereje felett aratott győzelmet vörös katonák sarló ka lapácsos zászlaja. S 1923 július 6-a óta a világ első munkás—paraszt hatalmának törvénye: a lobogón sarló és kalapács fejezze ki a szovjet hatalom lényegét. Magyarországon Horthy- legények, csendőrök, fehérterroristák égették mártírok mellére, karddal, késsel vágták rabok bőrébe — mégis úgy élt a harcosok szívében a jelkép, ahogy József Attila énekelte: „A mozgalom vár, munka és család míg megbukik a kizsákmányolás a sarló villan, sújt a kalapács s börtönről, gyárról lehull a lakat...” A sarló és a kalapács helyet kapott a Szovjetunióban 1940-ben, a Szocialista Munka Hőse ötágú aranycsillagán. A szocialista munka hősei és közkatonái fáradha- tatiamd dolgoztak sarlóval, kalapáccsal, s korszerű utódaival formálva az új világot. amelyre áhítattal gondolt, amelyért áldozatos harcot vívtak a munkás- mozgalom százmilliós seregei szerte a világon. Harcoltak szörnyű elnyomatásban, gyárakban, iskolákban, bányákban és a börtönökben is. Igen, a börtönben is. a halál küszöbén, ahonnan Julius Fucik üzent az élőknek a fasizmus borzalmairól, elvtársairól, kikkel még ott, a börtönben is megünnepelték május elsejét: „Ne várd, hogy lobogó szónokokról hallasz ma jd. Itt nem volt ilyesmi... Most g mi reggeli félóránk következik. Ma én vagyok az elótornász. Május elseje van fiúk, kezdjük ma másképpen, hadd bámuljanak az őrök. Az első gyakorlat} egy kettő, egy kettő — kalapácsütések. A második gyakorlat: kaszáló mozáuiaiok.d Némi képzelő erővel talán megértik az elvtársak: sarló és kalapács. Körülnézek t látom, hogy q többi mosolyog, és nagy lendülettel végzik a gyakorlatokat. Megértették. Bizony fiúk, ez ■ mi májusi gyűlésünk s ez némajáték: májusi fogaalmunk, hogyha ke\l. aj életünk árán is hűségesek maradunk." •3 hűségesek maradtak életük árán is. Az életért. Á sarló és kalapács jegyében tündöklő életért. Azért aj életért, amelynek igazságát 1918-ban a vörös zászlókra varrt egyszerű szerszámok képei jelezték. Ma pedig a Világ felett keringő űrhajók és űrhajósok hirdetik — a Nap sugaraiban fürdő, kalász övezte füldgömbre helyezett sarló és kalapács, „Világ proletárjai, egyesüljetekP’ feliratú felségjellel — a szabad munka diadalát. Orosz Szilárd 25. A partner hallgatott If" jú Hox-thy Miklós és Bornemissza ugyancsak. A kormányzó fia nyugodtan ült, de Bornemissza fel-felugrott: kiszaladt az előszobába, s a lépcsőházba nyíló ajtónál fülelt: vajon nem hall-e gyanús zajokat. — Mondom, több mint húsz esztendeig éltem a horvát nép körében... Megismertem és nagyra értékeltem a nép nemes jellemvonásait Modercin bólintott — Mit üzent nekem dr. Ribár? — kérdezte a kormányzó hirtelen, minden átmenet nélkül. A horvát zavarba jött. Csak nehezen nyögte ki: — Engem az önök felkérésére küldtek, összekötőként. Partizánköztársaságunk elnökének egyelőre nincs közlendője. Mi leszünk, sőt már tulajdonképpen vagyunk is a győztesek, önök a legyőzőitek. Adja elő, kormányzó úr, mit óhajt? Én majd továbbítom ezt megbízóimnak. Ha jónak látják, válaszolnak... A kormányzó meghökkent. Egészen más beszélgetésre számított ö mégis csak kormányzó, ez az ember pedig vele szemben, egyszerű, közepes beosztású tisztecs- ke. Az illegális találkozón lévő államfő azonban nem engedhette meg magának, hogy megsértődjék. Nyelt egyet, aztán visszatért az előbbi témára: — Nem is tudom megérteni, miért ne élne egymás melett békességben e két kis nép... Olyan jól megfértünk egymás mellett a monarchiában... A K. U. K. hadsereg egykori tisztjében a monarchia említése egészen más érzelmeket keltett, mint Hort- hyban. Nyugtalan, ideges left — Meg kell mondanom, a monarchia ideje lejárt Mi, forradalmárok annak idején szétzúztuk a monarchia korhadó, recsegő ropogó épületét És el vagyunk szánva arra is, hogy az egész régi, rothadt világot porig zúzzuk... — A történelmi értékek... — próbálta közbevetni Horthy. A horvát azonban nem hagyta, hogy félbeszakítsák. — Közben nem kímélünk sem embert, sem mást — emelte fel a hangját. — Sem királyoknak, sem hercegeknek, sem burzsoáknak nem kegyelmezünk! Mi, kommunisták, nagy áldozatokat hoztunk. És megköveteljük, hogy a volt uralkodó osztályok tagjai legalább ilyen áldozatokat hozzanak. Ha legalább az életüket meg akarják menteni, egyetlen lehetőség marad számukra: ha idejekorán a kommunisták oldalára állnak... Horthy dermedten hallgatta, Modercin miként fejtegette álláspontját. Nem, ő nem ilyen beszélgetésre számított Azért szánta el magát erre az illegális találkozóra, mert úgy vélte: számíthat némi megértésre. A jugoszláv partizánoknak kapcsolatuk van a nyugati hatalmakkal, fegyvert, felszerelést kapnak az angoloktól és az amerikaiaktól, így bizonyára arra is módjuk lenne, hogy közvetítsenek közte, s a nyugati hatalmak között. Dehát a partizánok küldötte egyáltalán nem úgy viselkedett, mint aki igazolni akarná az ő elképzeléseit Beszél, egyre inkább belemelegedve beszél. A háború utáni új világot emlegeti, azt, hogy mindenkinek dolgozni kell, s az embereket majd a szerint ítélik meg, hogy kinek mennyire kérges a tenyere. Aztán arról beszélt, hogy mindenkinek egyformán kell részesednie a javakból. — Nem tűrjük tovább, hogy némelyek sonkán és kaviáron éljenek, másoknak pedig kásából is kevés jusson! — folytatta tovább. A kormányzó megborzongott. Csak nem azt képzelik, hogy ő is csajkából kását fog enni a háború után? — Az ezeréves Magyarország történelmi szokásai — vetette közbe. Ezzel a megjegyzésével azonban csak lovat adott Modercin alá. — Hát éppen erről van szó. Az ezeréves és még régebbi szokásokról. Ezeket a régi szokásokat akarjuk eltörölni. „A föld fog sarkából kidőlni...” Horthy, a veszett kommu- nistaellenes most életében először kénytelen ilyen véleményeket meghallgatni. Nem tette ezt Cattaronál, amikor kivégeztette a lázadó matrózokat, nem tette ezt Szegeden, amikor a hadügyminisztert tárcát, majd a fővezérséget elvállalta az ellenforradalmi kormányban. S nem ismerkedett meg a kommupista tanokkal később sem, amikor különítményesei, bíróságai százával, ezrével tették el láb alól a marxistákat. Bármilyen furcsán is hangzik, az ellenforradalmi Magyarország fejének fogalma sem volt arról, hogy milyenek a forradalmárok. Legfeljebb az újságokat átfutva tájékozódott a kommunisták szándékairól. S lám, éppen ilyennek képzelte a kommunistát, mint ez a vele szemben ülő Modercin. Ha most nem 1944 szeptemberét, hanem 1944 februárját írnának, azonnal letartóztattat- ná ezt az embert. így azonban kénytelen végighallgatni. Micsoda tragikomédiája a sorsnak, hogy ő és ez az ember, ez a világfelforgató most egyaránt kénytelen a Gestapótól rettegni. A kormányzó szerencséjére a horvát kissé kifulladt a szónoklatában. Elhallgatott. — Azt el kell ismerniük — próbálta jobb belátásra bírni a másik tárgyalófelet a kormányzó —, hogy a magyar nemzet mindig lova- gias volt a szerb, a horvát, a délszláv népek iránt S mivel Modercin nem szólt közbe, a kormányzó bátorságot merített hogy előhozza a kényes témát — Amióta úgy alakult a második világháború, hogy országom kénytelen volt részt venni Jugoszlávia egy részének megszállásában, katonáim az ősi magyar katonabecsület alapján végezték ezt a terhes kötelességet S beszélt, beszélt. Szemrebbenés nélkül letagadta, hogy az ő parancsára indult meg a honvédség Hitler oldalán Jugoszlávia ellen, amellyel kormánya nem sokkal előbb kötött örök barátsági és megnemtámadási szerződést. Azt igyekezett bizonyítani, hogy a magyar megszálló csapatok tulajdonképpen nagy szolgálatokat tettek Jugoszlávia népeinek, hiszen ahol magyar megszállók voltak, ott nem voltak németek, tehát szinte megóvták őket a kegyetlenkedésektől. — Látja, őrnagy úr — folytatta a kormányzó — Újvidéken, ahogy betették oda a lábukat a németek, máris jöttek a kegyetlenkedések. Katonáimat is arra kényszerítették, hogy vegyenek részt ebben az akcióban. A parancsnokaik meg egyenesen német ügynökök voltak. Amikor parancsot adtam a megbüntetésükre az a Feketehalmi-Czeidner, az a Grassy, az a Zöldy egyformán Németországba szökött. És most vissza jöttele, a megszállókkal. (Folyta tjuki Dokumentumregény Pintér István:
