Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-03 / 79. szám

BUDAPESTI BESZÉLGETÉS a szövetkezeti ipar fejlesztéséről A kisipari szövetkezetek A következő években mint­egy hatezer új munkalehe­tőséget teremtenek megyénk­ben. Ezt részben a már meglévő szövetkezetek bőví­tésével, részben pedig újabb részlegek szervezésével érik eL Megírtuk, hogy több, nagy fővárosi szövetkezet vezetői tárgyalnak Szabolcs- Szatmár megyébe telepíten­dő részlegek létesítéséről. Munkatársunk három ilyen szövetkezet elnökét kereste fel Budapesten és kért tá­jékoztatást, mikorra várha­tók előzetes tárgyalásaik eredményei, mikor kezdőd­het meg a munka az új sza­bolcsi részlegekben. Exportpulóverek Nagykállóból A Budapest Kötő HTSZ a főváros egyik legnagyobb szövetkezete. A hat és fél­ezer szövetkezeti tag 170 millió forintos évi termelé­sének nagy részét exportra készíti. Gojtenn Emil, a szö- . vetkezet elnöke elmondta, Nagykállóban részleget szer­veznek. Jelenlegi tervük sze­rint a fejlesztés két ütem­ben történik. Április—május hónapokban a szervezést bo­nyolítják le, majd átképezik azokat a lányokat, asszonyo­kat, akik a szövetkezetnek dolgoznak. Elsőként há­ziipari, bedolgozó jelleggel kezdik meg a termelést. 150 személynek biztosítanak fo­lyamatosan munkát a kézi kötéshez. A dolgozók pontos minták, műszaki leírások alapján készítik a munkada­rabokat, amelyek a bébiru­háktól kezdve az exportpu­lóverig sokféle terméket képviselnek. A szövetkezet szerződései lehetővé teszik, hogy július 1-től megkez­dődhessen a rendszeres mun­ka Nagykállóban. *’ Hasonló terve van a DUX Gépihurkoló Ktsz-nek. Egy 200—250 asszonyt foglalkoz­tató üzemrészét kívánja Sza­bolcsba telepíteni. A szövet­kezet bébiholmikat, férfi— női kötöttárukat készít — zömmel belföldre. Acél Ti- borné elnök tájékoztatása "szerint megkezdték a tár­gyalásokat az illetékes kül- és belkereskedelmi vállalatok­kal a szükséges gépek mi­előbbi beszerzése érdekében. A megyében elsősorban jer­sey pulóvereket, kötött ru­hákat készítenek majd. Ez az üzemrész könnyű fizikai munkát ad — nőknek. Mint 1az elnökasszony elmondta, a betanulás után a tapasz­talatok szerint 1200 forint körüli átlagkereset érhető eL Jelenleg a megye illetékesei­vel azon tanácskoznak a szö­vetkezeti vezetők, hogy a kü­lönböző változatok figyelem­be vételével hova telepítsék az üzemet. Ezt rövidesen el­döntik, júniusban megkezdik a munkások szervezését és betanítását. Más szakágban, de szintén fejlesztési és részlegtelepíté­si tervekkel foglalkozik a Bőrdivatáru K. Sz. Két le­hetőséget kívánnak SzaboJcs- Szatmárban megvalósítani. Gáván patronálják majd a Vegyesipari Ktsz apróárú részlegét, és felfejlesztik azt. Puha Kornél, a Bőrdivatárú K. Sz. elnöke elmondta: kü­lönböző fajta cigaretta és pénztárcák készítését terve­zik, s később döntenek ar­ról, hogyan fejlesztik majd tovább. A termelést itt meg­kezdték, az előkészületek so­rán készített 600 bőr pénz­tárca minőségét kifogásta­lannak találták. TáskakészitS üzem T iszavasváriban E részlegtől függetlenül a megye egy másik községé­ben — a tervek szerint Ti- szavasváriban — táskakészí­tő üzemet létesítenek. A szö­vetkezet nagyszériás export- megrendelései lehetővé te­szik, hogy szalagrendszerű termelésben a szükséges munkameneteket olyan egy­szerű elemekre bontsák, amelyek rövid idő alatt be­taníthatok. Éppen ezért az üzem beindításának stádi­umában nem a bőrdíszmű­ves szakma, hanem csupán az egyes szükséges munka­menetek egyéni betanítására irányulna a figyelem. Ezt a kiküldött oktatók rövid idő alatt megoldanák. A ké­sőbbiek során azonban össze­tettebb munkát is végeznek a dolgozók, éppen ezért el­sősorban érettségizettekre számítanának. Számítanak a fiatalokra Már a dolgozók kiválasz­tásánál is számítanak a KISZ segítségére hiszen elsősorban 18—25 éves fiatalokkal sze­retnék megindítani a ter­melést A szervezés rövide­sen megkezdődik, s az elő­zetes kipróbálás és szakmai tanfolyam után mintegy ti­zenöt dolgozóval már a nyá­ron megkezdik az üzemszerű termelést. Üzemüket később száz képzett dolgozót foglal­koztató részleggé kívánják fejleszteni. Marik Sándor Ilyen lesz az új szálloda Nyíregyházán A leendő új hotel látképe, fmrő Gábor főmérnök és Verebi Sándor (Kereskedelmi Tervező Iroda)' munkája. Egy városra nemcsak a kellemes, hanem a kellemet­len oldaláról is emlékezni szoktunk. Akik Nyíregyházát ez utóbbi alapján idézik, legtöbbjük a szállodahelyze­tet említi elsőként. Nemcsak azért, mert kevés van belő­le, hanem mert ami van, az is messze elmaradt a mai követelményektől. * Kevés megyeszékhely található. az országban, ahol olyan köve­telőleg jelentkeznék a szállo­dagond mielőbbi megoldása, mint a Nyírség központjá­ban. Többről van szó, mint hogy emiatt nem tud kibon­takozni az idegenforgalom — s ezt megérzi Sóstó is; — gyakran a hivatalos kül­detésben lévők sem lelnek szállást Nyíregyházán, vagy nem az igényüknek meg­felelőt s ezért — este kö­zeledtével áthajtanak Deb­recenbe, az Aranybikába. Pe­dig a szállodakultúra min­den város tükre. Ez a tü­kör jelenleg torz képet mu- ta fejlődő, szépülő váro­sunkról. Ezért szorgoskodnak már megyénk vezetői hosszabb ideje azon, hogy végre Nyír­egyháza is kapjon egy hozzá­illő új szállodát. A fáradozás nem volt hiábavaló, hiszen — ha nem is a remélt idő alatt — elkészült az új lé­tesítmény tervdokumentáció­ja s a tervek szerint 1968 tavaszán hozzá is látnak az új hotel megépítéséhez. Miként képünk is mutat­ja, az impozáns megjelené­sű új szálloda a belváros egyik szép színfoltja lesz a . Kossuth tér szomszédság­ban, a Dózsa György utca elején. A városrendezési terv is e területet jelölte meg új szálloda helyéül, te­kintettel arra, hogy így nemcsak a falusias jellegű földszintes épületsor tűnik el a városcentrumból, hanem azért is, mert így jó kap­csolat alakítható ki a már meglévő Szabolcs-szállóval. Tehát az új hotel a Szabolcs- szálló mellett lévő művelő­dési ház, valamint a megyei nyomda épülete közé ékelő­dik majd azáltal, hogy a je­lenleg ottlévő gyógyszertárat, boltokat szanálják. A telepí­tés vonalát és mélységét is a belváros rendezési terve szabta meg: azáltal, hogy az új szálloda a járdától beljebb épül meg, lehetőség nyílik majd járdaterasz kiképzésé­re, s jó néhány autó parkí­rozására is. (Bár megjegyez­zük: az autóparkoló helyet az udvari részre tervezik). A 120 személyes új hotel' bejáratánál előtetőt képez­nek ki. A létesítmény hat­szintes lesz: földszint, ma­gasföldszint és négy emelet. A földszinten alakítják majd ki a 600 adag felszolgálásá­ra alkalmas éttermet, a 80 ülőhelyes presszót, a kony­hát, a kiszolgálóhelyisége­ket, a portát és néhány iro­dát. Az új létesítmény úgy­nevezett „nyaktaggal” kap­csolódik majd a mellette lé­vő művelődési házhoz, mely­ben a jelenlegi terv szerint az idegenforgalmi hivatal talál végleges otthonra: e hivatalnak is lesznek helyi­ségei az egyemeletes össze­kötő rész földszintjén. A ter­vezők ezzel a megoldással elérték, hogy a régi és az A szakszervezett üdülő társalgójá­nak egyik asztala mellett két férfi üldögélt egy pakli kártya társaságá­ban. A kártya ott fe­küdt a tükörfényes asz­talon s a két férfi vég­telenül szomorúnak lát­szott. Fél tizenkettőre járt az idő. Tíz óra tájban ér­keztek meg a távolsági busz- szal, s immár fél tizenegy óta, tehát csaknem tejes egy órája üldögéltek tétlenül. Az asztalok legtöbbjénél már régen csapkodták a lapokat, üdülőtársaík, s innen is, on­nan is szilaj csatakiált&sok harsantak a cigarettafüstben. A két férfi pedig csak ül­dögélt elhagyottan, mint Robinson és Péntek Juan Fernandez szigetén. Nem akadtak harmadikra sehogy- sem. Pedig minden elkövet- hetőt elkövettek. Eleinte szemérmesen, csak lapos pil­lantásokkal kellették magú-, kát, ha elment valaki az asztaluk mellett, később ka­céron kevergetni kezdték a meglehetősen viseltes kár­tyát. Semmi, sehol. Házas­párok, magányos nők, ha feltűntek a látóhatáron, azokkal nem törődtek. Ha férfiember haladt arra, kár­tyafoghaió férfi, kihívóan néztek a szemébe, sőt, a hajótöröttek egyike, aki sö- tékék tréningruhát viselt. Tabi László: ^őajötötöiizk egyszer — igaz, már ne­gyed tizenkettőkor — negé­des mosollyal provokált egy arra lépkedő fiatalembert, s félre nem érthető mozdu­lattal az üresen álló har­madik fotelra mutatott. A fiatalember azonban egy kézmozdulattal udvariasan szabadkozott, s továbbvo­nult. A két férfi egyre gond- terheltebbnek látszott. Nem maradt más hátra, beszél­getniük kellett. — Elég hideg van itt... — szól a tréningruhás, válto­zatlanul komoran bámulva maga elé. A radiátorra tet­te a kezét, és apró fejbic­centések közben hozzáfűzte: — Jéghideg. Vgy látszik, kevés a szenük. A másik fáradtan felemel­te a fejét, s megtört tekin­tettel nézett valami távoli, elképzelt pontra. Fásultan, egykedvűen csak ennyit mondott: — Tervgazdálkodás. És magukba süppedtek újra mind a ketten. Valahol, a társalgó másik végén, valaki duhajul re­kontrát kiáltott, a szomszéd asztal felől aprópénz csör­gése hallatszott. ,,Maga pan- cser, miért nem kente el a piros tízest”? — harsogta egy tömör bariton, viharos derültség közben. Férfiak és nők, fiúk és lányok mász­káltak fel és alá, az élet — o maga teljességében — kez­dett kibontakozni. Csak a két számkivetett gubbasz­tott sötéten a végső és v’sz- sza nem vonható kétségbe­esés szélén. A tréningruhás ismét a radiátorra helyezte a tenyerét, s így szólt, im­már csaknem egészen élet­telenül: hallom, hogy a koszt itt elég gyengus... — Kettőnyolcvan egy to­jás — viszonzá társa a pusz­tulásban. Ekkor feltárult a helyiség párnázott ajtaja, s egy kö­zépkorú, testes, szemüveges egyén lépett be rajta. Las­san körül-körültekintgelve elindult a piros futószőnye­gen, a hajótöröttek irányá­ban. Hadd hivatkozzam ismét Robinsonra. Ő nézhette ilyen hitetlen-boldogan azt a bi­zonyos hajót, mely a sokéves gyötrelem után végre fel­tűnt a horizonton. Valóság? Lidércfény? Lázálom? El­csigázott képzeletének csa­lóka játéka csupán? A hajó pedig egyre közeledett a szenvedők asztalához. Most már kivehető volt a füstje is; Kossuthot szívott. A két elgyötört ember minden idegszálával fegyelmezte ma­gát. Egy elhibázott, mohó gesztus, egy ellenszenves mozdulat, s a hajó tovább­siklik. Most nem szabad tüsszenteni, orrot fújni sem szabad, beszélgetni isten ments; most csak nézni sza­bad, szolidan, tartózkodó vá­rakozással, szerényen, elv­tár siasan. A többi már gyorsan megy. összenézés, bemutatkozás, ingujjra vétkezés, életpír vissza az arcra, keverés, emelés, osztás. A hajó az osztó, a tréningruhás Ro­binson a felvevő. — Zöld és úgy ultimól — kurjantja, és kidobja az adukirályt. Aztán a radiátor­ra teszi a tenyerét. — Már meleg van! — jelenti rövi­den és megelégedetten. Odakint felragyog a feb­ruári napsütés. Az üdülő kosztja lassan, de észrevehetően javulni kezd. A tojás ára végre lefelé tendál. új szálloda között egy sza­bad teraszt lehet majd meg­nyitni a nyári szezon idején. A magasföldszint egy ré­szén a már említett idegen- forgalmi hivatal székel majd, míg a szálloda e magassá­gában helyezkedik el a dring- bár, mely a késő éjszakai órákig fogadja a vendége­ket. Ugyanezen a szinten képezik ki a tv-szobát, vala­mint a szállodához szükséges irodákat. Már említettük, hogy a szállodai szobákat négy emelet magasan építik meg. Összesen 22 egyágyas és 49 kétágyas szoba lesz a szál­lodában. A kétágyas szobák zöméhez mosdófülke is tar­tozik majd, míg nyolc két­ágyas reprezentatív szobá­hoz saját fürdőszoba is csat­lakozik. A 71 szállodai szo­ba mérete 12,5—17,9 négy­zetméter között váltakozik* valamennyihez balkont la építenek. Természetesen nem kell majd gyalogolniuk a vendégeknek: 2 felvonó lesz a szállodában. Az új léte­sítmény fűtését központból oldják meg. Amennyiben a lebontásra kerülő gyógyszertár új he­lyét a Lenin tér felőli olda­lon mielőbb megkezdi ki­alakítani a kijelölt építő vállalat, úgy nem lesz aka­dálya annak, hogy 1968 ta­vaszán hozzáfogjanak Nyír­egyháza első modern szál­lodájának építéséhez; s 1969 szilveszterén már fel is avat­hassuk azt. Addig — a sza­nálással, az idegenforgalmi hivatallal együtt — a terv tanúsága szerint több, mint 22 millió forintot költenek rá. Angyal Sándor Beregi fény Két évtized nem nagy idő. Munkásnapjainkban szinte észrevétlenül múlt el a hu- szontkét esztendő. Talán so­kan el is feledték már, hogy a felszabadulás előtti idők­ben — a volt uralkodó osz­tály jóvoltából — „sötét Be- reg” jelzővel illették ezt a vidéket. Milyen is volt ez a „sötét Bereg”? Néhány ház­ból álló falvak, sáros utcák, rossz utak. Sem vonat, sem autóbusz, mindenfele sötét­ségben, kulturálatlanságban tartott emberek. Kultúrház? Még a neve is ismeretlen fogalom. Mozi csak kettő, villany csak Tarpán és Vá- sárosnarrtényban, de az is csak a huszas évektől. Petró. leummal, olajjal, vagy fagy- gyúval világítottak huszon­kilenc faluban. Néhány föld- birtokos hatalmas területű földekkel, és sok, munkától meggyötört ember. Cselédek, éhező csalódok jelezték itt akkor az élet kontrasztját. Amikor 1944. október 15- én a rádióban elhangzott a kormányzói szózat, a vásá- rosnaményi állomáson állt egy szerelvény. Német ka­tonák kísérték. Az állomás főnöke és egy községi tiszt­viselő vezetésével a naraé- nyiak leszerelték és a vasú­ti kocsiba zárták őket. Ezzel kezdődött el az ellenállási mozgalom a német megszál­lók ellen. Az ellenállók sikere, hogy megakadályozták a malom felrobbantását és a Villany­telep elpusztítását. A Tisza hídja azonban így is a visz- szavonuló német robbantó­osztagok romboló munkájá­nak martalékává lett. Közben az alispán kifüg­gesztette a hadműveleti kor­mánybiztos legújabb paran­csát. Rögtönítélő bírásko­dást, statáriumot vezetnek be. A visszavonuló magvar csapatok egyik tisztje észre­vette, hogy egyik katonája a községben le akar maradni. Letartóztatták, és a tiszt a mai járásbíróság épülete előtt — az egész csapat és a falu lakosainak szemeláttá- ra — saját kezűleg lőtte agyon. A háborús években sokat éhezett ez a .vidék. Míg 1943-ban Vásárosnamény még egy hónapra kapott há­rom mázsa margarint, egy évvel később már csak két mázsát. Tarpa öt, a legtöbb község pedig csak két-három mázsa margarinhoz jutott negyedévenként. A szovjet katonák nem akarták a Tisza túlsó olda­lán jól beásott tüzérségük­kel lőni a községet. Éppen ezért október 28-án, alko­nyat felé két katonát küld­tek fehér zászlóval Gergelyt felől parlamenterként a köz­ségbe. A toronyban lévő SS-ek azonban — ugyanúgy mint később Budán és Pes­ten — barbár módon tüzet nyitottak rájuk. Az egyiket eltalálták és holtan maradt az út mentén. A másik is csak nagy nehezen, az út­menti árokban tudott kúsz­va visszajutni csapatához. Másnap a szovjet tüzérség belőtte a tornyot, s az ad­dig nagylegény németek fej­vesztve menekültek.' Alig voltak tizennyolc—húszéve­sek. Vasárnap volt. Estére a felszabadító Vörös Hadse­reg bevonult a községbe. Hazánk területén járásunk községei az elsők között kaptak a szabadság életet adó levegőjéből. Az akkori polgárőrség ve­zetője Muszka Sándor volt. Azóta már meghalt. Ö vet­te fel a kapcsolatot a szov­jet katonákkal, utána kar­szalaggal és „dokument”-ek- kel látta el a polgárőrség tagjait. A szovjet katonák­tól üzemanyagot kaptak, s ezzel működni kezdett a meg­mentett villanytelep. Kigyúlt és azóta ezerszere­sen ragyog a beregi fény. Dr. Gyarmathy Zsigmondi középiskolai tanár, Vásárosnamény

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents