Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-27 / 98. szám

Tsz-brigádvezetők és hivatásuk NAGYÜZEMI szövetkezeti mezőgazdaságunkban sok múlik azon mennyire sike­rűi a brigádokat összefogni, megfelelően mozgatni. Ez a közvetlen feladat a brigád­vezetőké. Megyénkben mintegy két­ezer tsz-brigádvezető dolgo­zik. Napról napra a terme­lés középpontjában: intéz­kedik, ellenőriz, dönt, Ilyen­kor tavasszal gondoskodni kell — a szakvezetéssel összhangban — gépekről, fogatokról, jő talajmunkáról, vetőmagról, szerszámokról, védekező szerekről és még sok egyébről. S erre a körül­tekintő figyelemre a teljes esztendőben szükség van — csak az igények módja vál­tozik. A menet közben fel­vetődő termelési hiányossá­gokat, a tagok közvetítésé­vel a brigádvezetők vehetik legelőbb észre. Rátermettsé­gükön, leleményességükön nagyban múlik, hogyan or­vosolják a hibákat. A MÚLT ÉVET lezáró zárszámadó közgyűlések sokszor foglalkoztak az egyes brigádok, brigádvezetők te­vékenységével. Különösen slz egyszerű tagok mondtak el jó néhány tanulságos esetet A fábiánházi Kossuth Tsz- ben például azt, hogy az előbbi években a brigádve­zetőre jobban ráillett a „kül­dönc” elnevezés. Naponta kellett járniuk a tagok laká­jára, ott magyarázkodni, hogy ezt vagy azt a munkát „jó lenne” elvégezni. De ez már nincs, a tagság a közös­ben látja és találja meg szá­mítását és a brigádvezetők kiérdemlik a bizalmat, a vezetés és szervezés nélkü­lözhetetlen emberei. „Inkább a tag érdeklődik ma, mi lesz — légyen holnap” — mondta az egyik korosabb szövetkezeti gazda. A magyi Uj Élet Tsz köz­gyűlésén viszont B, Tóth Miklósné tette szóvá, hogy a jó kukoricatermés érdeké­ben kapáltak volna akár öt­ször is, de a munka könnyí­tésére nem adott segítséget a brigádvezető. „Szégyell­tem, hogy táblám olyan gyo- mos és a családommal együtt kézzel téptük ki a gyomot.” Hajdú Istvánná ezt mondta: „Az egyik fpgatos- nak saját pénzemet adtam, húzássá meg a földet, hogy meg tüdjam rendesen kapál­ni.” AZ IDEI TAVASÉ igen szeszélyes, a tél sok kárte­vő vizet hagyott a szabolcs- szatmári területeken. Sok helyen késve tud friss ba­rázdákat húzni az eke, egyes növényféleségek vetőmagjai az optimális idő után kerül­hetnek földbe. Az okos szer­vezésre, határozottságra most óriási szükség van. A régebbi brigádvezetők gazdag tapasztalatokat sze­rezhettek az elmúlt évek során, az újabbak pedig kérhetnek — és kérjenek is! — ezekből a tapasztalatok­ból. Mert, mint ahogy egy­re nagyobb becsülete van a jó elnök, jó agronómus, jó könyvelő elnevezésnek, ez áll mind jobban a brigádve­zetőkre is. Felelősségteljes posztjukon nekik kell első­sorban ragaszkodni a becsü­letes munkához, amiért jóvá­írják az érdemelt munka­egységet, vagy teljesítmény­normát. Ne tegyenek terüle­tükön indokolatlan kivételt a tagpk között. Legyenek megértőek, de következete­sen tudjanak nemet is mon­dani, ha úgy szükséges Er­re mondta a napokban az egyik tsz-elnök: piaci napo­kon tömve tsz-szekerekkel a járási székhely. A brigádve­zetők jobban nézzék meg mikor és mire adnak foga­tot, amikor egyes területe­ken a gép nem tud szántani. Másutt is szükséges, hogy a brigádvezetők tudjanak ne­met is mondani, amiért sem emberségükön, sem beosztá­sukon nem eshet csorba. A szövetkezetek tagságának nagy része a mind nagyobb rendnek, fegyelemnek a hí­ve és ellenzi a közös rová­sára való kivételezést. TAPASZTALAT IGAZOL­JA: az a tsz fejlődik, bol­dogul egyenletesen, ame­lyekben a brigádvezetők is hivatásuk magaslatán áll­nak, élvezik és megbecsülik a tagság bizalmát. Asztalos Bálint Május 9 — június 9: Apró pont a térképen Kutyabőrdob és Elvira — A több száz éves falu vadonatúj „köntösben“ — Mi történt tizenöt éve ? Gemzsén átutazóban jártam eddig. Pedig közelebb van, mint a diótermő Milota, vagy a szatmári, beregi vé­gek kis községei, ahová rit­kán 'jut el' idegen. Mégis tá­vol van ez a nyolcszáznál alig több lakosú falu. Ki­esik a forgalomból. Talán e»ért is tartozott hol az egyik, hod a másik járáshoz. Azelőtt még községházával sem tisztelték meg, Sza- boicsbákára jártak át. Aztán 1948-ban önálló tanács ala­kult, először a tiszai járás­hoz csatolták, melynek Mán- dok volt a székhelye, utána a kisvárdai járás mondta a magáénak, hogy végül a vá- sárosnaményinál kössön ki. Sorrend Da mi jelentősége van ma már ennek? Nem beszélnek erről a gemzseiek, de kiérzik a sza­vak mögül, ha nem lett vol­na ennyi gazda, talán job­ban fejlődött volna a község. De így sem panaszkod­nak. A műút, melynek előd­je a 30-as években épült, buszjáratokkal köti a két közelebbi nagyközséghez, Kisváráéhoz és VáSárosna- ményhoz. Idejárnak vásárol­ni, tanulni, szórakozni. A sorrend nem önkényes, ma­guk mondják így: büszkén említik a 19 saját tv-t, a gólyafészkek helyén fénye­sedé antennákat, melyekről csak a legidősebbeket nehéz meggyőzni, hogy azok hoz­zák a képet a nagyvilágból. De azért messze esik Gemzse a nagyvilágtól: a vándorcirkusz esemény itt, körül zsongják az apró bó­dékat, könnyesre nevetik magukat a bohóc ósdi tré­fáin. Az újdonságba változás ereje csalogatja őket a te­nyérnyi porondhoz. Tizenöt éve járt a faluban néhány hivatásos művész, sajnálkoz­va emlegetik őket, innen to­vább menve szerencsétlenül jártak, a Tiszába zuhant a falujárókat hordozó autó­busz. Ezért is emlékezetes ez az utolsó fellépés. Az esték egyhangúságát a mozivá­szon, s alkalmanként — szilveszter, farsang — a mű­kedvelő színjátszók rendez­vényei, egy-egy gyűlés tö­rik meg. Most épül nagyobb klubszoba — egyben tanács­háza, orvosi rendelő — az estézések örömére. Öregszik vagy fiatalodik? Milyen hangulatot áraszt ez az apró pont a homokvi­lágban? Azt mondják, nincs két egyforma falu, csak ha­sonlók vannak. Gemzsén a szélbarázdák vonalában so­rakozó vadonatúj kockaház­sor furcsa ellentmondást fo­galmaz meg: öregednek a falvak, — az emberek — de a házak, a falu képe fiatalodik. Gemzsén a 426 házból csak négy-öt szal­ma-, nádtetős, bajos lenne itt egy rég játszódó filmet elkészíteni. Pedig ez a falu több száz éves, műemléknek nyilvánított fazsindelyes ha- ranglábját 1642-ben készítet­ték. És hosszú évtizedekig az apostolok lován jártak a falubeliek törvénykezni, vá­sárokra, homokbuckáktól homokbuckákig, a legkor­szerűbb jármű a zörgő sze­kér volt Egy közönséges kutyabőr- dobot pillantottam meg ata- nácsházán, rajta a dobolási szöveg: „Közhírré téteti a községi tanács...” A helyi fmsz felvásárlója értesíti a lakosságot, hogy töves szőlő (csemege) van eladó... Érte­síti továbbá, hogy korlátlan mennyiségben felvásárol fe­hér burgonyát a szokásos áron. Majd: a ragadós száj és körömfájás... tennivalók, tudnivalók. Végül: a háztáji földek kimutatását a tsz- irpdában kifüggesztették, mindenki saját érdekében nézze meg... Gond és öröm Ahogy elhagyjuk a falut, keverednek az élmények: orvosi rendelő épül, de még vérszíváshoz használják a nadályt. Az iskola-tv, rádió adásait nézik, hallgatják a gyéreitek, a biológiai szakos Karaffa Miklós, az agronó- musból lett általános iskolai tanár pártfogásába veszi a kiásott csontvázat, kopo­nyát, kell a szemléltetéshez. A kutyabőrdob csemege sző­lővesszőt reklámoz, de még sok gyökere van a direktter- mő Elvirának, Ferinek. A pedagógusok esti egyetemre járnak, falukutatással is foglalkoznak, de egy friss, mai dráma, H. Bartha La­jos ,,Kiáltása” csak isme­rős, véleményük nincs róla. Menpyj izgalmas ellentmon­dás, egymásba kapaszkodó gond és öröm. Páll Géza Tavaszi békehónap Békeaktíva értekezlet Nyíregyházán „Vietnamért, a világhé­téért” jelszó jegyében ke­rül megrendezésre a hagyo­mányos tavaszi békehónap, május 9 és június 9 között. A békeakcjó keretében gazdag programsorozatot szervez a Hazafias Népfront megyei bizottsága és me­gyénk számos intézménye. Szerdán megyei békeaktíva értekezletet tartottak Nyír­egyházán, a Bessenyei klub­ban. A megye minden részé­ből összegyűlt mintegy 120 aktívát Várkonyi Tibor, a Magyar Nemzet külpolitikai szerkesztője tájékoztatta a nemzetközi helyzet és a bé-" kemozgalom időszerű kérdé­seiről, vietnami tapasztala­tairól, majd válaszolt a fel­tett kérdésekre. Az értekez­let résztvevői a májusi bé­kehónap gyűlésein és ren­dezvényein tartanak előadá­sokat. A békehónap megyei meg­nyitó ünnepségét Kisvárdán, a járási művelődési házban május 7-én 19 órakor tart­ják. A békenagygyűlésen részt vesz az a tizenöt tagú szovjet küldöttség is amely háromnapos látogatásra ér­kezik Kárpát-Ukrajnából megyénkbe. A Hazafias Népfront min­den járás négy-négy közsé­gében szervez békegyűlése­ket a hónap során. Békeak­ciókat kezdeményeznek a megye más intézményei Is. A megyei jogászszövetség meghívására dr. Réczei László, az Országos Béketa­nács elnökhelyettese a város értelmiségének tart. előadást Vietnamról. Rendezvényeket szervez a KIOSZ és a KI- SZÖV a szabolcsi kisiparo­soknak. A béke jegyében emlékeznek meg Csehszlo­vákia felszabadulásának 22. évfordulójáról május J.1—12- én A budapesti csehszlovák Kultúra képviselői részvéte­lével Mátészalkán béke—ba­rátsági estet rendez a Haza­fias Népfront, s a megye több községében tartanak magyar—csehszlovák bará­ti találkozókat. Baktalórántháza és a fe­hérgyarmati járás vendégei lesznek a budapesti lengyel Kultúra munkatársai május 18-án és 20-án. A hónap so­rán az INTURISZT három szovjet turistacsoportja ér­kezik megyénkbe. A szovjet vendégek részvételével má­jus 14-én Tiszalökön, 17-én Balkányban és 28-án Raka- mazon tartanak békegyűlé­seket és műsoros rendezvé­nyeket. E műsorok bevételét a harcoló Vietnam megsegí­tésére ajánlják fel. A rendezvénysorozatba a MÉSZÖV is bekapcsolódik: négy járási székhelyen tart békegyűléíjeket, valamint öt községhen mutatja be a „100 kép Vietnamról” című kiál­lítást. A nqtanács és a KISZ a vietnami agresszió ellen tiltakozó aláírásokat gyűjt, s a tiltakozó táviratokkal együtt ezeket eljuttatja az USA budapesti nagykövetsé­gére. A megye üzemeiben, tsz-eiben tevékenykedő if­júsági brigádok közül töb­ben egy-egy vietnami hős nevét kívánják felvenni. A békehónap során tartják e brigádnévadó ünnepségeket iS. Az MHS tíz szabolcsi községben mutatja be „A bé­ke védelmében” című kiállí­tást A művelődési házak vetélkedőket rendeznek „Ki mit tud Vietnamról” cím­mel. Békét szimbolizáló ki­rakatrendezési versenyt in­dít a MÉSZÖV, a Nyírségi Áruház és a két kiskereske­delmi vállalat. A rendezvé­nyekhez a moziüzemi vá'la- lat a béke gondolatát meg­örökítő filmalkotások vetíté­sével, a zeneiskola hang­versenyekkel csatlakozik. A Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa műsoros elő­adást rendez a Móricz Zs|g- mond Színházban. - ennek bevételét a vietnami nép támogatására juttatja. A tavaszi békeakció záró­eseménye a június 9-i béke- nagygyűlés lesz. melyre me­gyénkbe meghívták a vietna­mi felszabadítást front kép­viselőit is. Májusban me­gyénkből tizenöt tagú sza­bolcsi békekü'döttsóg utazik a Szovjetunió Kárpátontúli területére, viszonzásképpen a szovjet küldöttség látogatá­sára. Az egyik legszebb nyíregyházi középiskola, a Zrínyi gimnázium, Hammel Jöszef felvétele Elosztották az iifén épülő szövetkezeti lakásokat Segítség a belvízsújtott családoknak E hét végén már műszaki átadás Megtörtént a szövetkezeti lakásoknak a szervek közöt­ti elosztása. Az elsősorban társadalmi jellegű bizottság összeüléséig összesen 629 kérvény érkezett a városi tanács vb építési és közle­kedési osztályához, melye­ket 109 állami vállalat, szerv, intézmény továbbí­tott. Mint ismeretes, ez év­ben 139 szövetkezeti lakás épül Nyíregyházán a Déli és az Északi Alközpontok­ban. Ebből három házmeste­ri lakás, 28 felett pedig köz­vetlenül a lakásügyi hivatal rendelkezik. Soron kívül olyan családok kapják, akik­nek lakása a belvizek mi­att összedőlt, vagy lakha­tatlanná vált. Természete­1 Közel hozzánk volt ■ * egy szatócsüzlet. Ha kellett valami, legtöbbször engemet küldtek. Ha hitelbe kellett, — mindig én voltam a soros. Szégyelltem, de mentem sóért, ecetért, cu­korért Utána megdicsértek otthon, hogy már valami hasznomat is veszik... 2 Forró nyár volt. Ara- tás. Vágták a rozsot a mi juttatott földünkön is. Délben ebédet kellett vinni az aratóknak. Tele volt a két kezem, a homok sütöt­te a meztelen talpamat a dűlőúton, míg igyekeztem a Berekoldalba. Ahogy kiér­tem, összeszidtak: hol teke­regtem ilyen sokáig. Szótla­nul leültem egy kereszt tö­vébe, kockás ingem aljával törölgettem homlokomról a verejtéket. A többiek állva Ismerkedés ettek s én — úgy szerettem volna jól kisírni magamat. Q Elsőt végeztem el a középiskolában, ami­kor szünidőben munkára je­lentkeztem a gátőrnél, ö végigmért és csodálkozott: „Te meg a munka! Itt nor­ma van, kisöreg!” A nagyobb fiúk kiálltak mellettem s amikor a gátőr beosztott vasbeton oszlopok készítésé­hez, egészen belepirultam a büszkeségbe. Mégiscsak nagy dolog — gondoltam — ha valakinek már normája is van. Az már ember! Délben még egy cigarettára is rágyújtottam a teljesség kedvéért. Szédültem tőle négyig... /I Máig sem tudom, mire volt jó: végig mérették velünk a Kiskrasznát. Egy fiatal mérnök volt a „fő­nök”, mi pedig tartottuk neki a piros fehér szintező- rudakat ötven-száz méteren­ként, napi harminc forin­tért. Könnyű munka — mondták otthon az én nagy sértésemre. És magyarázni kezdtem, hányféle képpen lehet tartani egy szintező- rudat, de hogy jól álljon meg, ahhoz szakértelem kell. Ha nem értenek hozzá, inkább hallgassanak... EJ Cséplőgép ellenőrnek szegődtem az egyik vakációban. A kis láda — „íróasztalom” — mögül sok­szor csodáltam, milyen erős. izmos a mázsálólí karja, hogy libbentik vállukra a kőkemény zsákokat. Az egyik háznál mind a hárman !e- részegedtek az aratópálinká­tól. Betyárbecsület — gon­doltam — a munka nem várhat s alá álltam a hatal­mas zsákoknak. Tudom is én, miért, de jólesett, hogy később nem kérdezték \&- lem a mázsátok, mitől nyi- lalik a derekam, ha moz­dulok. Tizenhét évesen jobb az ilyet eltitkolni. így ismerkedtem én a munkával. Sírva, nevetve. Angyal Sándor sen a szövetkezeti jellejl továbbra is megmarad, te­hát az induló összegei ne­kik is be kelj fizetniük. Maradt tehát ios lakás, melyet 1Q9 szerv kö­zött Kellett a bizottság­nak rendkívül körülte­kintő módon szétosztani. A gondos mérlegelés után 79 szerv kapott szövetkezeti lakást. Nem könnyű feladat várt a vállalatok gazdasá­gi, párt és szakszervezeti vezetőire, amikor el kellett dönteniük, hogy vállalaton belül a számos igénylő kö­zül kit juttassanak szövetke­zeti lakáshoz. Sajnos, az eddigi tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy nem jártak el minden­hol teljes alapossággal. A vállalatoknál olyan szemé­lyeket is jelöltek, akinek nem indokolt a szövetkezeti lakás- Ugyanakkor megfe­ledkeztek a valóban rászo­ruló, sokgyermekes, nehéz körülmények között élő családokról. Természetesen a városi tanács a helyszínen győződik meg az igénvjogo- sultságról s eddig is szám°s igényt juttattak vissza a vállalatokhoz, Kérve ókét, hogy „tévedésüket” korri­gálják. Igaz, olyan vállalatok is akadtak, ahol a dolgozók igénylését — „feledékeny- ségből” — nem továbbítot­ták időben a tanácshoz. Az utólag érkezett kérelmeket természetesen nem vehetik figyelembe. Az építőipar jóvoltából különben már pénteken megkezdődik az első 28 szövetkezeti lakás műszaki átadása. (M)

Next

/
Thumbnails
Contents