Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-27 / 98. szám

A Karlovy Vary-i értekezleten részt vett európai kommunista és munkáspártok nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) mák ellen irányuló Észak- Atlanti paktumot. Ez ahhoz vezetett, hogy Európa két egymással szembenálló kato­nai tömbre oszlott. Az im­perialisták a Német Szövet­ségi Köztársaság remilitari- zálásával és annak a tör­vénytelen igényének a támo­gatásával, hogy az egész Németországot képviselje, az előretolt antikommunista erők szerepét szánták az NSZK-nak, és ezzel megte­remtették a feszültség tűz­fészkét, amely egész Euró­pa békéjét és biztonságát fenyegeti. A bonni állam, amelynek élére revansista és militarista erők keiültek, az Egyesült Államok globá­lis stratégiájának alapvető támaszpontja lett Európá­ban. A volt hitlerista tisztek parancsnoksága alatt álló Bundeswehr erőinek növe­kedése tanúsítja a katonai készülődések arányainak bő­vülését. A Német Szövetsé­gi Köztársaságban tilos a Német Kommunista Párt te. vékenysége, a többi demok­ratikus és békeszervezetet pedig üldözik. Ugyanakkor a szélsőséges reakciós és új­fasiszta erők szabadon te­vékenykedhetnek. Növekvő befolyásuk erősen nyugtala­nítja az európai közvéle­ményt, A hidegháború az európai tőkés országok monopóliu­mai számára a demokrácia elleni offenziva, a dolgozók­ra gyakorolt nyomás eszközévé vált azzal a céllal, hogy elfojtsák a dolgozók harcát élet­viszonyaik megjavításáért, korlátozzák szociális vívmá­nyaikat, a néptömegekre hárítsák a fegyverkezés nö­vekvő terheit. A hidegháború koncepció­ja, a „kommunista agresz- szió” veszélyének meséje, amellyel az Egyesült Álla­mok igazolni igyekezett eu­rópai hegemóniáját, meg­bukott Az imperializmus agresszív irányvonalát alá­ásta a szocialista országok aktív külpolitikája, a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű államok békés együttélé­se elvének következetes megvalósítása, az a politika, amelyet a szocialista orszá­gok egyre nagyobb lendü­lettel visznek, különösen a? SZKP XX. kongresszusa óta. Az imperializmus ag­resszív irányvonalát alá­ásta a kommunista- és munkáspártok harca, a tömegek akciói, a nyugat­német közvélemény széles köreinek aktivitása is. A szocialista államok egyesí­tett védelmi ereje, amely elsősorban a Szovjetunió technikai és tudományos vívmányaira támaszkodik, akadályt gördít a háború út­jába. Az atlanti tömb nyílt vál­ság szakaszába került. Egyes nyugati országok kor­mánykörei vitatják az Egyesült Államokkal való katonai szövetség, illetve a NATO egyesített fegyveres erőiben való részvétel poli­tikájának értékességét és célszerűségét. Mert az azzal veszélyeztet, hogy orszá­guk nemzeti érdekeitől tel­jesen idegen háborúba sod­ródik. Az európai tőkés or­szágokban erősödnek a ten­denciák az Egyesült Álla­mok politikai és katonai gyámkodása alól való fel- szabadulásra. Ugyanakkor növekszik a nyugtalanság az amerikai tőke fokozódó behatolása miatt. Kiéleződtek az ellentétek a nyugat-európai államok nemzeti érdekei és a Német Szövetségi Köztársa­ság terjeszkedő céljai, vala­mint ama törekvése között, hogy uralkodó helyzetre jusson a NATO-ban, a Kö­zös Piacban és az Euratom­ban. A potsdami megállapodá­sokat végrehajtó Német De­mokratikus Köztársaság meg­erősítette állami szuveréni- tását és nemzetközi helyze­tét. Növekvő ereje és konst­ruktiv békepolitikája aka­dályt állít a nyugatnémet imperializmus tervei meg­valósításának útjába. Az NDK elismerése és szuve­rén jogainak védelme vált az európai biztonságért ví­vott harc egyik fő feladatá­vá. A békeszerető állás­pontra helyezkedő szocia­lista német állam léte és fejlődése nagy jelentőségű nemcsak a német nép szá­mára, hanem az európai bé­ke szempontjából is. A hidegháború politikájá­nak válsága új lehetőséget nyitott meg a nyugat-né­metországi demokratikus és haladó erők előtt, amelyek őszintén követelik a jelen­legi politika gyökeres meg­változtatását, és sokoldalú támogatást érdemelnek. A bonni kormányváltozás ép­pen ennek a válságnak a következménye. Ugyanak­kor viszont semmi sem utal arra, hogy az úgynevezett nagy koalíció új kormánya lemondott volna elődeinek imperialista céljairól. Ellen­kezőleg, függetlenül a békés szándékok hangoztatásától kitart amellett, hogy igényt tart egész Németország kép­viseletére. Továbbra is a2 NDK bekebelezésére, a 2 1937-es német határok hely­reállítására törekszik, nem hajlandó elismerni a mün­cheni egyezmény jogtalan voltát, továbbra is provoka­tiv igényeket támaszt Nyu- gat-Berlinre, megpróbál az atomfegyver közelébe fér­kőzni. Az európai közvélemény­ben manapság jelentős vál­tozások mennek végbe. Egyre inkább növekszik az a fel­ismerés, hogy meddő és ve­szélyes az Európa megosztá­sára irányuló imperialista politika. A különböző társa­dalmi rendszerű országok között kifejlődik az együtt­működés, különösen a gaz­dasági és a kulturális élet területén. A szocialista és a kapitalista országok kor­mány- és társadalmi körei­nek képviselői között kap­csolatok jönnek létre, s ezek során hasznos eszme­cserét folytatnak az euró­pai biztonság kérdéseiről. Az európai béke és biz­tonság megszilárdításának reális alapját képezik egy­felől azok a konstruktív ja­vaslatok, amelyeket az euró­pai biztonság és n békés együttműködés erősítésének kérdésében fejtettek ki a szocialista országok a Varsói Szerződés tagállamainak bu­karesti kiáltványában, más­felől azok á javaslatok, amelyeket a tőkés országok kommunista pártjai vetettek fel találkozóik során és ha­tározataikban. Egyes nyugat-európai or­szágokban a szocialista és a szociáldemokrata mozgal­makban új és pozitív elője­lű tendenciák mutatkoznak az enyhülés és a kommunis­tákkal való együttműködés javára új tendenciák jelent­keznek a társadalmi haladás és a béke problémáinak vi­szonylatában keresztény kö­rökben. Felmerültek a kü­lönböző szakmai és más de­mokratikus szervezetek kö­zötti érintkezések és együtt­működés új lehetőségei is. A kommunisták és szocia­listák együttműködése a hívőkkel az európai bizton­ság kérdésében előmozdít­hatja kontinensünk békéjét Európa népei nem akarnak újabb háborút! Nem akar­nak hidegháborút, nem akarják az „elrettentő erők egyensúlyát” amely az egy­re intenzívebb fegyverkezé­si hajszához és ahhoz ve­zet hogy növekszik a szán­dékos vagy véletlen konflik­tus kockázata. Ideje, hogy új kapcsolato­kat teremtsünk Európában, amelyek a feszültség valódi enyhítésére és a kölcsönös bizalomra épülnének Mi, kommunisták, akik különböző nemzetek viszo­nyai között tevékenyke­dünk minden erőnket latba fogjuk vetni a kollektív biz­tonsági rendszer felépítésére az olyan államközi kapcsola­tok megteremtésére, ame­lyek kizárják az agresszió bármilyen lehetőségét és biz­tosítják Európa, s az egész világ békéjét. Ez nehéz, de reális feladat. II. Európa kommunista és munkáspártjai a közvéle­mény, és az összes érdekelt politikai és társadalmi erők ítélőszéke elé terjesztik a különböző társadalmi rend­szerű államok békés együtt­élésén alapuló kollektív biz­tonsági rendszer megterem­tése érdekében kifejtendő tevékenység programját. Mindenekelőtt az szükséges, hogy valamennyi állam el­fogadja a háború utáni időszakban kialakult reális helyzetet. Ehhez a követke­zők szükségesek: — a jelenlegi európai ha­tárok, főképpen az Odera— Neisse határ, valamint a két német állam közötti határ sérthetetlenségének elisme­rése; — két szuverén és egyen­jogú német állam — a Né­met Demokratikus Köztársa­ság és a Német Szövetségi Köztársaság — létezésének elismerése, ami szükségessé teszi, hogy az utóbbi mond jon le az egész Németország képviseletének igényéről; — annak a lehetőségnek kiküszöbölése, hogy a Német Szövetségi Köztársaság bár­mely formában így például az úgynevezett európai, sok­oldalú vagy atlanti atom­haderő keretében nukleáris fegyverhez jusson; — a müncheni szerződés érvénytelenségének elisme­rése a szerződés megkötésé­nek pillanatától fogva. Az európai munkásmoz­galom és minden békeszere­tő demokratikus erő felada­ta biztosítani a békés kap­csolatok és az együttműkö­dés kifejlődését valamennyi európai állam között a szu- verénítás és az egyenjogúság tiszteletben tartása alapján. Ennek érdekében küzdeni kell az új helyzetben elér­hető egész sor cél megvaló­sításáért, mégpedig; — szerződés megkötése valamennyi európai állam között, amelynek értelmé­ben kölcsönös kapcsolataik­ban lemondanak az erőszak alkalmazásáról, vagy az ezzel való fenyegetőzésről, valamint a belügyekbe való beavatkozásról. A szerződés az ENSZ alapelveinek meg­felelően szavatolja, hogy minden vitás problémát ki­zárólag békés eszközökkel oldanak meg; — valamennyi ál’am és a Német Demokratikus Köztársaság közötti kapcso­latok, a két német állam közötti kapcsolatok* továbbá az NDK és Nyugat-Berlin, mint külön politikai egység, közötti kapcsolatok rendezé­se; — a demokrácia követke­zetes védelme és fejlesztése a Német Szövetségi Köztár­saságban. Ennek követelésé­re a népeket feljogosítják a történelmi tapasztalatok és a háború utáni nemzetközi egyezmények. Ez feltételezi annak a harcnak minden vo- na'on való támogatását, amelyet az NSZK haladó erői folytatnak az újnáci szervezetek és mindennemű revanspropaganda betiltá­sáért, megköveteli a rend­kívüli törvények hatálytala­nítását, a demokratikus bé­keszerető erők szabad tevé­kenységét, a Német Kommu­nista Párt betiltásának ha­tálytalanítását ; — a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadá­lyozásáról szóló szerződés megkötése, ami fontos lépés a fegyverkezési hajsza be­szüntetésének útján. Az európai biztonság rendszerének tartalmaznia ke'l a semlegesség elvének elismerését, valamint annak az elvnek az elismerését, amely szerint feltétel nélkül tiszteletben kell tartani a semleges országok integritá­sát. Ezen országok egyre aktívabb békeszerető politi­kája és hozzájárulásuk a le­szerelés ügyéhez, előmozdít­hatná egy ilyen rendszer megteremtését. Alapvető jelentőségű len­ne minden állam számára, ha felszámolnák az európai szocialista és kapitalista Or­szágok gazdasági kapcsola­taiban mesterségesen emelt sorompókat, ami kedvezően hatna arra, hogy létrejöjjön a széles körű termelési és tudományos kutatási egyez­ményeket is magában fogla­ló, gyümölcsöző együttműkö­dés. Arra törekedve, hogy meg­nyissuk az európai bizton­ság és együttműködés táv­latait, határozottan á'lás* foglalunk a részmegoldások­ról szóló egyezmények meg­kötése mellett, elsősorban a leszerelés területén. Ezek a részegyezmények kedvező légkört fognak teremteni a sokkal messzebbre vezető megállapodások számára. Beható tanulmányozást ér­demel e téren minden javas­lat, amelyet kormányok, pár­tok, társadalmi szervezetek, politikusok és tudósok ter­jesztettek elő. E javaslatok közül különösen időszerűek azok, amelyek az európai államok területén állomáso­zó idegen csapatok kivoná­sát, a kü földi katonai tá­maszpontok felszámolását, atomfegyvermentes öveze. tek létrehozását érintik Kö- zép-Európában. a Balkánon, a Duna menti országok terü­letén. a Földközi-tenger tér­ségében és Észak-Európában, valamint azok a javaslatok, amelyek a ritkított vagy korlátozott fegyverzetű öve­zetekre és általában a béke és az együttműködés öve­zeteire vonatkoznak a konti­nens különböző térségeiben. Ezek a lépések akárcsak a többiek, a fegyverkezési ver­seny erősítésére irányuló tendenciákat fékeznék. A húsz évre kötött Atlan­ti Szerződés érvénye 1969- ben lejár. Ennél fogva felve­tődik az a józan alternatí­va, hogy teremtsük meg a katonai tömböktől mentes Európát. Igyekezzünk élérni, hogy kontinensünk békeszerctő erői tiltakozzanak az Atlanti Szerződés határidejének meghosszabbítása, vagy a szerződés bármilyen más módosítása ellen. Ezt elő­mozdítja a Varsói Szerződés tagállamainak az a több íz­ben kifejtett és a bukaresti kiáltványban ünnepélyesen megerősített állásfog alása, hogy készek a két katonai szövetség egyidejű felszámo­lására. Támogatjuk ezeknek az államoknak azt a javas­latát, hogy késedelem nél­kül állapodjanak meg az At­lanti paktum és a Varsói Szerződés katonai szervezeté­nek felszámolására. Készek vagyunk támogat­ni minden olyan kezdemé­nyezést és javaslatot, amely­nek célja a feszültség eny­hítése és kontinensünk né­pei biztonságának szavato­lása. Teljes mértékben támo­gatjuk azt a javaslatot, hogy az európai biztonság és békés együttműködés kérdé­sében hívják össze vala­mennyi európai állam érte­kezletét. Támogatást érde­mel az a javaslat is, hogy hívják egybe valamennyi európai parlament tanácsko­zását. A béke és a biztonság erősítése feltárja kontinen­sünk népei előtt a haladás és a jólét újabb távlatait. Európa népei előtt fon­tos társadalmi, gazdasági és kulturális problémák állnak. Az óriási munkaerőt, gazda­sági és szellemi tartaléko­kat felszippantó fegyverke­zési hajszától mentes Európa nemcsak lakossága életszín­vonalának emelkedését biz­tosíthatja, hanem az egész emberiség fejlődését is elő­segítheti. Az ilyen Európáért vívott harc szorosan összefügg a valódi nemzeti független­ségért, a demokráciáért, az olyan reakciós és fasiszta diktatúrák ellen folytatott harccal, mint amilyen Spa­nyolországban, Portugáliá­ban és Görögországban ha­talmon van. Az a tény, hogy a spanyol, a portugál és a görög kormány cseré­be azért a támogatásért, amelyet az Egyesült Álla­mok nyújt ezeknek a magu­kat lejáratott rendszerek­nek, összejátszik az ame­rikai imperializmussal nuk­leáris támaszpontok létesí­tésében, azt mutatja, hogy mekkora veszedelmet jelen­tenek Európa számára. Az európai kommunista- és munkáspártok teljes ro- szenvükről és támogatásuk­ról biztosítják az egységes frontba tömörült spanyol munkások és demokraták fontos harcát, továbbá mind azokat a népeket, amelyek a reakciós rendszerek ellen harcolnak, a szabadságért és a demokráciáért küzde­nek. A kommunisták, akik mindig harcoltak az impe­rializmus, a gyarmatosítás és az újragyarmatosítás el­len, megerősítik szolidaritá­sukat azokkal a népek­kel, amelyek még har­colnak. Úgy fognak el­járni, hogy elősegítsék az ázsiai, afrikai és latin-ame­rikai országokkal fennálló, a nemzeti függetlenségen, a szuverenitáson, a belügyek­be való be nem avatkozá­son. a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésen, továbbá az iparilag fejlett államok részéről a nemrég felszabadult, a társadalmi, gazdasági és kulturális hala­dás útját járó országoknak nyújtott hatékony segítsé­gen alapuló új kapcsolatok fejlődését. III. Az európai kommunista- és munkáspártok készek minden erejüket ezen, 8 béke, a haladás és demok­rácia ügyét szolgáló fel­adatok megvalósításának szentelni. Mozgalmunk, amely idén ünnepli nagyszerű győzel­mének, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak 50. évfordulóját, az egész emberiség fejlődésére döntő befolyási gyakorló hatalmas politikai erővé vált. Minden egyes kommunis­ta párt a sajátos körülmé­nyek között amelyekben har­colnia kell, felelős politiká­jáért. országának munkás- osztálya és dolgozói előtt, népe előtt. Ugyanakkor minden egyes párt felisme­ri a nemzetközi felelőssé­get a béke fenntartásáért, a népek között a korszakunk szükségleteinek megfelelő, új kapcsolatok kialakulásá­ért. Ez a felelősségérzet tő­lünk az európai kommu­nista pártoktól azt követeli, hogy egyesítsük erőinket e problémák megoldására. Minél szilárdabb az európai és az egész világon műkö­dő kommunista- és mun­káspártok egysége és szoli­daritása, annál hatékonyabb lesz harcunk. Ez a felelősségérzet arra kötelez minket, hogy fel­hívással forduljunk min­denekelőtt a munkásosz­tályhoz, amely az anyagi értékek fő előállítója, a je­lenkori társadalom legön- tudatosabb és leghaladóbb osztállyá. Felhívással for­dulunk a munkásosztály legközelebbi szövetségesé­hez. a parasztsághoz és azokhoz a középrétegek­hez is. amelyeknek létér­deke a béke és a jólét. Az európai munkások és a dol­gozók, a hazafiasságot a nemzetközi testvéri szoli­daritással összeegyeztetve, képesek szerepet játszani a békéért és az európai biz­tonságért. kontinensünk de­mokráciájáért és társadal­mi haladásáért vívott harc­ban. A szocialista és Szociál­demokrata pártokhoz for­dulunk. amelyeknek nagy befolyásuk van az európai munkásosztályban és sok európai államban részt vesznek a kormányban is. Évtizedes tapasztalatok bí­zón vftják. hogy a kommu­nisták és a szocialisták együttes akciói révén a munkásoszi ály döntő be­tolván tud gyakorolni a politikai életre és maga kö­ré tudja tömöríteni azokat ★ ★ A Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizott­sága szerdán Karlovy Va- ryban nagyszabású fogadást adott az európai kommunis­ta- és munkáspártok érte­kezlete munkájának befe­jezése alkalmából. Az Im- perial-szállóban tartott fo­gadáson megjelentek az ér­tekezleten részt vett kom­munista- és munkáspártok küldöttségeinek vezetői és tagjai. A megjelentek között a társadalmi rétegeket, amelyeknek érdeke a bé­ke fenntartása és a de­mokratikus társadalmi re­formok megvalósítása. Az európai szakszerveze­tekhez fordulunk, amelyet! már száz éve a munkás- osztály hatalmas tömeg- szervezetei s a munkásosz­tály anyagi és szociális ér­dekeit védelmezik. Felhív­juk a szakszervezeteket, hogy használják fel tekin­télyüket és befolyásukat a békés Európáért folyó harc érdekében. Az európai tudósokhoz, írókhoz, művészekhez. az egész európai értelmiség­hez fordulunk. amelynek legjobbjai mindig az em­beri jogokat és szabadság­jogokat, a népek független, ségét védelmezték, a nem­zetközi együttműködés és a béke ügyét pártolták. A keresztényekhez for­dulunk, katolikusokhoz és protestánsokhoz, a külön­böző vailású hívőkhöz, akik vallásom meggyőződé­sükkel motiválják a békére és a társadalmi igazságra való törekvésüket. Európa ifjú nemzedékéhez fordulunk, amelynek jövője elválaszthatatlanul összefügg a kollektív- biztonság és a béke gondolatának győzelmé­vel. Az Ifjúságnak a háború politikája ellen, a reakció és a fasizmus ellen, a szabadsá­gáért és a haladásért, g népek barátságáért harcolók első soraiban van a helve. A nőkhöz fordulunk, akik. nek szerepe a közéletben ál­landóan növekszik és rész­vételük a béke és a bizton­ság ügyének védelmében nagy jelentőségű. Azokhoz a burzsoá csopor­tokhoz fordulunk, amelyek realista módon fogják fel a jelenlegi helyzetet, tudató, ban vannak a nukleáris há­ború veszélyének, szeret­nék megszabadítani hazá­jukat az Egyesült Államok­kal szemben fennálló függő helyzettől és hajlandók tá­mogatni a2 európai biztonság politikáját Felszólítjuk az Összes bé- keszeretó erőket, fogjanak öss 2e és szervezzenek or­szágaikban és az egész kon­tinensen széles körű kampá­nyokat annak érdekében, hogy közvetlen akciók bon­takozzanak ki a kollektív biztonságért. Támogassák minden vonalon az európai államok értekezletének ősz- szehívására vonatkozó javas­latot. Az európai országok kom­munistáinak mélységes meg­győződésük, hogy amikor Európában az agresszió és a háború erőivel szemben a békét és biztonságot védel­mezik, akkor a demokrácia, a társadalmi haladás és a nemzeti felszabadulás érde­kében, az egész világ népei­nek érdekében cselekednek. A történelmi pillanat bá­torságot és leleményességet követel. Felhívunk minden jóakaratú embert, hogy poli­tikai meggyőződésre, pártra, nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül vessék latba befolyásukat és tegyenek meg mindent közös célunk eléréséért: a békéért. Ha túltesszük magunkat azon, ami elválaszt bennünket, ak­kor hatalmas erőt hozhatunk létre, amely diadalmaskod­hat a háború fölött a holnap bizonytalansága fölött, sza­baddá teheti az utat a tartós békéhez és a népek jólété­hez. Az európai népek képesek arra, hogy maguk oldják meg kontinensük békéjének és biztonságának kérdéseit. Vegyék hát saját kezükbe Európa sorsát! (MTI) + voltak a Szovjetunió Kom­munista Pártja küldöttsé­gének tagjai is Leonyid Brezsnyevnek. az SZKP Központi Bizottsága főtit­kárának vezetésével. * A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja küldöttsége Leo­nyid Brezsnyevnek vezeté­sével elutazott Karlovy Va­ry bóL

Next

/
Thumbnails
Contents