Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-23 / 95. szám
Munkácsy-dí jas grafikusok, 1967 Bemutatjuk a gxaiika három idei kitüntetettjét Várnai György — Az ötlet csak rutin kérdése — Várnai György szerint olyan ez, mint színésznek a szereptanulás. Egy idő után készséggé válik. Amikor élete első tíz karikatúráját kellett megrajzolnia, a hetedik után már semmi sem jutott az eszébe. Kétségbeesett: előtte még az élet, és tessék már az elején „csütörtököt mondott.” Azóta túl van a tízezredik karikatúrán. Huszonnégy évvel ezelőtt jegyezte el magát a műfajjal. „Förtelmes rajzokat csináltam, amikről azt hittem, a legjobbak.” A Szabad Szájnál eltöltött öt esztendő terméséből némi öniróniával egyetlen rajzot sem tart olyannak, amit érdemes lenne visszaidézni. — Az abszurd humort a gondolat, teszi iJótállóvá. A jelképes figurákkal, néhány vonallal, sokkal többet , ki lehet fejezni, mint a régi vicc-rajzok naturális stílusával — mondja. Az utóbbi őt évben, amióta «st a sajátos formanyelvet használja, csaknem minden héten találkoztunk a Ludas Matyiban olyan rajzával, amelyre érdemes visszaemlékezni. És sorolni lehetne olyanokat, amelyeket nem lehet elfelejteni, Két éve jelent meg Csendélet című kötete, amely napok alatt elfogyott. Egyik méltatója azt írta. megtalálta a stílusát. Taga- dólag int. Minden újabb állomásnál természetesen úgy hiszi, megtalálta a legmegfelelőbbet, aztán egy idő után érzi, mégsem az. amit csináln-a kellene. S akkor újra keres, hogy tovább lépjen. Mert sohasem elégedett önmagával. — A társaság kedvencei nem a karikaturisták, a „jópofák" nem a hivatásos humoristák közül kerülnek ki. Zárkózott ember. Ha nem dolgozik, olvasni szeret, legszívesebben irodalmi tanulmányokat. Kedves könyvei között is első helyen említi Kosztolányi visszaemlékezéseit. Munkája nagy részét a film teszi ki — több külföldi fesztivál díját hozták haza már a műhelyéből kikerült rajzfilmek —, Pegazus tragikus története után most az újabb Petl-soroza- ton dolgozik, s júliusra dobozba kerül az ENSZ felkérésére készülő rajzfilm is. Hegedűs István Héber László — A karikatúra-rajzolás indulat, belső kényszer. Csak így érdemes valamit csinálni. Ami másoknak egy szegfű, vagy rózsa, az volt nekünk a találkozó« a „Krapekok”. Igaz, választhattunk volna más könyvet is ismertetőjelnek, a Kis magyar antológiát, A három kövért, az Akár hiszed, akár nem, vagy a Variációk egy témára címűt, s' még jónéhányat. S nagy sikert aratott kötetek mindegyikének fanyar humorú grafikusművésze — Réber László. Szűkszavúan foglalja ösz- sze eddigi pályáját: tizenöt éve rajzol karikatúrát, 1959-ig a Ludas Matyi munkatársa. Könyvillusztráción, kívül rajzfilmmel is foglalkozik. Szűkszavú, zárkózott, mint grafikái. Idegennek érzi magától a nyilatkozó szerepét, nem illik ahhoz, amit csinál, mert „a karikatúra annyira szabályellenes műfaj”, A magyarázatot, a szövegmankókat az életben Is igyekszik elvetni. Szigorú véleményt tolmácsoló rajzai beszélnek helyette. — Nem dolgozom gyorsan. Az egyszerűségre törekszem, ahhoz pedig nagyon sok munka és idő kell. Az igazi örömöt az jelenti számára, amiért meg kell sem fedezett fel, amiben sok ember indulatát tudja kifejezni. Hatalmas íróasztalán mindig nagy halom papír, vázlatokat készít, a maga szórakoztatására is játszik a figurákkal. •— Szeretem a régi metszeteket. Az emberi magatartás izgalmas tudósításait, érzem és kutatom bennük is. Könyvillusztrációit. nézegetem: Bábel-tornya, Trisztán és Izolda, egy Verne- regény. A művész kimeríthetetlen fantáziája minden grafika. (Él benne a letűnt korok, a régmúlt iránti kíváncsiság. Mai szereplőiben is felfedezhetjük elődeink vonásait, szellemes, modern mondanivalói így még közvetlenebbül nevettetnek. dolgoznia, de művészete élvezőinek sem nyújt könnyű örömöket. El kell időzni nála, hogy mondanivalójának teljessége kibontakozzék, s ez mindig megér: a fáradságot Az emberiség súlyos kérdéseit legtöbbször légiesen könnyed. ízléses grafikai formanyelvvel jeleníti meg, s ez az ellentét sajátos vonzásának forrása Nem nevettet — elgondolkoztat. Ha rajzait nézi az ember, olyan világban érzi magát, ahol az egyszerűbb jelnek is megnövekedett jelentősége van. „Ha csak külsőségeket jelenít meg az ember, úgy ábrázolni nem is érdemes.” — Szeretek illusztrálni gyerekeknek is — mondja. Nekik sem magyaráz, a legifjabbakkal jókedvűen Összenevet. Úgy érzi, a gyerekekben, a fiatalokban találja meg a leginkább értő közönséget. Janikovszky Éva hóval eddig már három, külföldön is nagy elismeréssel fogadott köteten dolgoztak közösen, s éppen most készít 40 rajzot a negyedikhez. — hogy kibontakozzék az a furcsa, érzékeny világ, amelyet magában hordoz. Az illusztráció modem vívmányainak híve, kiemel, aláhúz Nem r.z írott szó függvénye, hanem azzal egyenrangú. Alkotás. Bársony Éva Gépkorszak (Hegedűs István rajza) Rajt (Réber László rajza) Le veiezőlap-gyű jtemény a vásárosnaményi múzeumnak Levelezőlap- és fényképgyűjteményt adományozott a vásárosnaményi múzeumnak Orosz Gyula, nyugdíjas tanító. Orosz Gyula az első világháború Idején Taskent- ben volt hadifogságban. Ott tanfolyamot végzett, amiről a fiatal szovjet állam népművelési szerveitől bizonyítványt kapott. A tanfolyamról és a felszabadult hadifogolytábor életéről több fényképet mostanáig megőrzött, A szovjet hatóságoktól nyert határátlépési engedéllyel nagy kerülővel, Indián, Egyiptomon, Olaszországon keresztül tért haza. Utjának minden állomásáról, köztük Bombayról, Szu. ezról, Alexandráról, Ve. lencéről, Triesztről, levelezőlapot hozott haza. Zalka Mát élete Ma lenne 11 éves megyénk nagy szülötte. Földes Péter eddigi irodalmi munkásságán végigtekintve egy nemes írói cél bontakozik ki előttünk. Az ugyanis, hogy alkotásai révén az olvasók minél szélesebb táborát Ismertesse meg a magyar munkásmozgalom hősi küzdelmeivel és e küzdelmek kiemelkedő magyar hőseivel. Európa homlokán c. trilógiája az oroszországi szocialista forradalomban részt vett magyarokról (Százezer. 1957). az 1919-es magyar Vörös Hadseregről (Mennyei páncélvonat, 1959) és a spanyol polgárháború magyar harcosairól (Spanyol rapszódia, 1951) szól. Felejthetetlen május (1954) e. regényében a Tanácsköztársaság három napjának történetét írja le. A túlsó partról c. művében Stromfeld Aurél. A drámai küldetésben pedig Szamuely Tibor életét mutatja be, Zalka Mátéról szóló életregényét a hős születésének 70. évfordulóján, 1966-ban adta ki a Móra Könyvkiadó. Számunkra azért is öröm e mű megjelenése, mert Zalka Máté a megyénkben Ma- tolcs szülötte. Eredeti neve Franki Béla, Franki Mihály matolcsi kocsmáros kilencedik gyermeke. Matolcs, és különösen Mátészalka, ahová polgári Iskolába járt, mindvégig kedves maradt számára. Mátészalkán találkozott először közéleti szellemmel, önálló gondolkodással, egyéni véleménnyel és eszmékért folytatott küzdelemmel, noha ezek itt ekkor még csak a politikai befolyásra törő jómódú kispolgárság radikalizmusában jutottak kifejezésre. Igazi pátriájának ezt a városkát tekintette. amit ml sem bizonyít jobban, hogy írói nevét a városnév játékos átformálásából képezte. Szatmárnémeti volt életének következő állomása, ahol felső kereskedelmibe járt. De igazában — minthogy a kereskedelmi ismereteket nem szívlelte ■— a színház érdekelte, Eszményképe Petőfi volt, és színész akart lenni. Apja kívánságára azonban lemondott a színészetről és írói hivatásra készült. Egy verse már Mátészalkán megjelent. Tehetségét az önképzőkörön mutatta meg igazán. Falusi királykisasszony című 2 felvo- násos diáktörténetét Heves Gyula, a szatmárnémeti színház igazgatója elfogadta bemutatásra. Első regényét éppen hogy csak befejezte, amikor kitört az első világháború. ö is mint annyian, komolyan vette a háborús dalokat, szépített hadijelentéseket, cikkeket és regényes naivitással lelkesedett a háborús győzelemért. örült, amikor előre hozták a korhatárt és 19 évesen kerülhetett önkén tesi szolgálatra. Nem egyik napról a másikra vált forradalmárrá. Nem volt számára könnyű a döntés, amikor az Októberi Forradalom győzelme után felszabadult a fogolytábor, és akkor sem, amikor a breszti békekötés után választania kellett: haza menjen, vagy vállalja a harcol az annyira vonzó szocialista eszmékért. Ekkor még honvágya győz, de még sem utazhat haza, mert a magyar határon nem szívesen engedik át azokat, akik átélték a két orosz forradalmat. Ez, és a szibériai Kolcsak uralom keserű tanulsága ébresztették rá arra. hogy a szocialista eszmékért itt szovjet földön kell harcolnia és ezzel szolgálja legjobban hazája érdekeit Is. 1919-ben 11 társával együtt megszökött a fogolytáborból és vörös partizáncsapatot hozott létre. Ettől kezdve élete mélységesen összeforrott a forradalom ügyével. 1919 decemberében Scsetyikin és Kravcsenko partizán hadseregében már századparancsnokként harcolt. Egymás után hajtotta végre a bravúrosabbnál bravúrosabb haditetteket. A krasznojarszki állomáson kétszázadnyi volt hadifogollyal, trükkel megadásra bírta a hatezer főből álló jól felszerelt lengyel légiót. Röviddel ezután a Krasznojársz!-'tói több mint 500 km-re lévő Irkutszk környékén, az ellenforrada! marok által ellenőrzött területen tűnt fel csapatával, és részt vett az aranyvonat, valamint Kolcsak elfogásában. E merész vállalkozásoknak nagy része volt abban, hogy Zalkát a Krasznoiarszkban szervezett III. Internacionálé nevű nemzetközi ezred egyik zászlóalja parancsnokává ne, vezték ki. Ez az ezred kísérte az ellenforradalmároktól veszélyeztetett területen az európai Oroszországba az aranyvonatot. A ten gyei fronton már ezredparancsnok. pedig még csak 24 éves. Komoly érdemeket szerzett Kijev felszabadításában, majd a Vrangel elleni harcban, amelynek győzelmes befejezésével Szovjet- oroszország végre elnyerte a békét. Hősiességét a szovjet állam a legnagyobb katonai kitüntetéssel, a Vörös Zászló renddel és díszkarddal jutalmazta. 1922-től családjával Moszkvában élt. Feleségének Vera Ivanovnának megértő és segítő élettórsa, kislányának Tálocskának szerető édesapja volt. Mihelyt tehette Magyarországon élő édesapjával is felvette a kapcsolatot és 1931-ben bekövetkezett haláláig anyagilag is segítette. Leszerelése után 2 évig diplomáciai szolgálatot teljesített. Ezután irodalmi munkakörben helyezkedett eL 1924-től egymás után jelentek meg írásai. Több lap és folyóirat hívta meg szerkesztő bizottságába. Meleg baráti kapcsolatot tartott fenn a Szovjetunióban élő magyar írókkal: Gábor Andorral, Gergely Sándorral, Hidas Antallal, Illés Bélával, Komjáth Aladárral, Mad«, rász Emillel. Örökre eljegyezte magát a népek szabadságküzdelmével. A spanyol polgárháborúdban Lukács ' Pál tábornok néven vett részt. A 12. nemzetközi brigád parancsnokaként Madrid védelmében, különösen pedig a guadalajarai győzelem kivívásában szerzett elévülhetetlen érdemeket A győzelem után a világsajtó tele volt Lukács Pál tábornok nevével. Mindig a legnehezebb feladatokat vállalta. 1937. június 15-én azonban Hues- cánál, a terueli csatát megelőző szemle alkalmával egy gyilkos golyó kioltotta életét. A spanyol nép megrendülve vette tudomásul nagy barátja halálát és nevében a kormány miniszterelnöke vett búcsút a hős hadvezértől. Élete és halála egyaránt irigylésre méltó volt, írta róla Ehrenburg. Valóban hősként élt és hősként halt meg. E rövid ismertetőben csak epizódjait tudtuk felvillantani Zalka Máté eseményekben oly gazdag élettörténetének. Földes Péter müvében viszont a maga teljességében, sokrétűségében és színességében tárul fel előttünk. A regény olvasása maradandó élményt nyújt azok számára is, akik már eddig sokat hallottak Zalka legendás tetteiről A sokrétű forrásanyag felhasználásával ugyanis az író olyan életregényt alkotott, amelyben a nagyszerű forradalmár pályájának eddig még fehér foltjai emberi és halhatatlan hősi cselekedetekkel telítődtek. Az Októberi Forradalom 50. évfordulójának évében a mű jelentős hozzájárulása ahhoz a feladathoz, hogy a ma élők mind többen ismerjék meg a magyar Internacionalisták hősi harcait és méltóan emlékezzenek meg azokról, akik hazájuktól távol szovjet és spanyol földön életüket áldozták népük és az egész emberiség szabadságáért. Dr. Cservényük László Jancsi és Juliska. (Várnai György rajza) Régi történelemkönyvet lapozgatva az ötéves fii) boldogan fedezi fel: ami képzeletében megszületik, mindent le lehet rajzolni. Talán a „Tájfun” döntötte el végleg a sorsát. Társai kézzel írt. „újságjának” oL vasóit a negyedikes kisiskolás szórakoztatja mókás rajzokkal, karikatúrákkal. Az érettségi előtt álló gimnazista már publikál, s amikor a Ludas Matyiban először feltűnnek bizarr szituációkba keveredett, szálkás rajzú, fura figurái, azonnal felfigyelnek rá. Azóta a négy betű — Hihi — nélkül is tévedhetetlenül ráismernénk. öröme akkor igazi, ha Olyasmit sikerül megfogalmaznia, amit még senki 1967. április 33. 7
