Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-22 / 94. szám

AzNSZEP VII. kongresszusának ötödik napja Hz európai kommunista és munkáspártok értekezlete szerkesztő bizottságának ülése Prága (MTI) Április 2I-én megkezdő­dött Prágában annak a szer­kesztő bizottságnak az ülé­se, amely előkészíti az euró­pai kommunista és munkás­pártoknak az európai bizott­ság kérdésével foglalkozó értekezlete anyagát. Az ér­tekezletet április 24—27 kö­zött tartják Karlovy Vary- ban. A szerkesztő bizottság ülé­sén az alábbi testvérpártok képviselői jelentek meg: Belga KP, Bolgár KP. Cseh­szlovák KP, Dán KP, Finn KP, Francia KP, ír Mun­káspárt, Észak-Irország KP­Moszkva (TASZSZ): Kara Karajén zeneszerző, Igor Mojszejev balettmester, Jurij Pimenov festőművész, Mihail Szvetlov költő és Ra­bén Szimonov rendező lett az 1967-es irodalmi és mű­vészeti Lenin-díj kitüntetett­je. Nyikolaj Tyhonov, az iro­dalmi, művészeti és építé­szeti Lenin-díj bizottság ve­zetője rámutatott, hogy eb­ben az évben lényegesen magasabb követelményeknek kellett megfelelni a Lenin- díjra pályázóknak. Ezentúl csak kétévenként ítélik oda a magas kitüntetéseket A díjak szigorúan megállapí­tott száma: öt. Csak külön­leges kiemelkedő alkotás jutalmazható ezzel a díjjal. A 49 éves Kara Karajev azerbajdzsán! zeneszerzőt „A vihar ösvényén” című ja, Olasz KP, Luxemburgi KP, MSZMP. Német Szocia­lista Egységpárt, Német KP, nyugat-berlini NSZEP, Len­gyel Egyesült Munkáspárt, Osztrák KP, Görög KP, San- Marinoi KP, Szovjetunió Kommunista Pártja, Spanyol KP. Svájci Munkáspárt és Nagy-Britannia KP-ja.-A A Karlovy Vary-i érte­kezletre pénteken további pártok küldöttségei érkez­tek: a Görög Kommunista Párt küldöttsége és a San- Marinoi KP küldöttsége. Megérkezett a Finn Kom­munista Párt küldöttsége is, élén Vilié Pessi főtitkárral. balettjéért tüntették ki Le- nin-díjjal. Igor Mojszejev. az „Vt a tánchoz” című programjáért, amely mintegy 30 esztendős koreográfiái tevékenysége eredményeinek összegezése, kapta a magas kitüntetést. Jurij Pimenov 64 éves fes­tőművész az „Uj negyedek” elnevezésű képsorozatáért részesült a kitüntetésben. Mihail Szvetlovot, a kivá­ló szovjet költőt halála után (1903—1964) az utolsó évek­ben írt költeményeiből kia­dott gyűjteményes kiadá­sért tüntették ki a Lenin- díjjal. Ruben Szimonov, a moszk­vai^ Vahtangov Színház ve­zetője. több klasszikus szov­jet drámai alkotás színre vi­teléért kapta a magas kitün­tetést. Szimonov, mint cso­dálatos színész és mint nagy­szerű rendező, egyaránt ki­vívta a teljes elismerést. Egy hét a világpolitikában A berlini kongresszus „Színvallás“ az atomsorompóná! Ázsiai nagyhét Washingtonban Puccs, es meg egy puccs..• SAIGON A nyugati hírügynökségek jelentése szerint Saigonban csütörtökön közölték, hogy az amerikai tengerészgya­logság egyik szállítóhajóját eltalálták a partizánok tü­zérségi lövedékei — és ki­derült, hogy a legénység tagjai japán tengerészek voltak. A robbanások meg­öltek egy japán tengerészt és négy másikat megsebesí­tettek — öt amerikai mat­róz is megsebesült. BUKAREST Bukarestben pénteken este közös közleményt adtak ki a Todor Zsivkov vezette bol­gár párt- és ’ kormánykül­döttség április 17—21 közötti romániai látogatásáról. Mint a közlemény megálla­pítja, a két ország vezetői őszinte és hasznos véle­ménycserét folytattak a két ország és a két párt kapcso­latairól, a nemzetközi hely­zet és a nemzetközi kommu­nista mozgalom fő problé­máiról. MADRID A spanyol kabinet pénte­ken reggeli ülésén hozott döntésével lényegében rend­kívüli állapotot rendelt el az Észak-Baszk iparvidéken, Vizcaya tartományban. A kormány döntéséről kiadott hivatalos kommüniké sze­rint az intézkedésre az Vtóbbi hónapokban elköve­tett „illegális akciók, a köz­rendet sértő zavargások” és „földalatti csoportok tevé­kenysége” miatt került sor. PÁRIZS A francia tájékoztatásügyi minisztérium csütörtökön este bejelentette, hogy ez év júniusában és júliusában újabb nukleáris kísérletsoro- zatot kívánnak végrehajtani a Csendes-ócaán térségében. Berlin (MTI): Az NSZEP VII. kongresz- sausának pénteki tanácsko­zását az elnöklő Herbert Warneke ünnepélyes megem­lékezéssel nyitotta meg. Pontosan 21 éve, 1946-ban ezen a napon, április 21-én egyesült a Német Kommu­nista Pórt és Szociáldemok­rata Párt. Wilhelm Pieck és Otto Grotewohl kézfogásá­val Németország egyik ré­szében megvalósult a mun­kásegység. A délelőtt folyamán több, mint 20 testvérpárt küldöt­te ödvözölte a kongresszust. Nagy lelkesedéssel fogadta a kongresszus a Dél-Vietna- nami Nemzeti Felszabadítá- si Front küldöttének, Le Quang Chanhnak a felszóla­lását. Az FLN képviselője megköszönte a Szovjetunió és valamennyi szocialista or­szág, köztük az NDK sokol­dalú segítségét. A dél-vietnami küldött ünneplése közepette emelke­dett szólásra Georg Wald, az NSZEP Politikai Bizott­ságának tagja, hogy felol­vassa a nyilatkozatterveze­tét, amelyben a kongresszus állást foglal az Egyesült Ál­lamok vietnami agressziója ellen. A nyilatkozat hang­súlyozza, hogy az NDK egész lakossága egyöntetűen a megtámadott Vietnam olda­lán áll. A nyilatkozat összefogás­ra hív fel az agresszió ellen. A nyilatkozatban az NSZEP kongresszusa a Kínai Kom­munista Pártot külön is fel­hívja, hogy vegyen részt a közös harcban a közöB im­perialista ellenséggel szem­ben. A nyilatkozattervezetet a küldöttek egyhangúlag elfo­gadták. Napirenden: Európa biz­tonsága és békéje, — dió­héjban így összegezhetnénk, hogy miről volt szó a ber­lini párttanácskozitson. És ez a tény különösen jelen­tőssé avatta a Német Szo­cialista Egységpárt VII. kongresszusát. A tanácsko­záson 61 testvérpárt képvi­selői vettek részt — és ez természetesen alkalmat szol­gáltatott arra is, hogy a je­lenlévő politikusok, köztük Brezsnyev, az SZKP főtit­kára, illetve az MSZMP képviseletében Biszku Béla kifejtsék pártjuk álláspont­ját a nemzetközi munkás- mozgalom időszerű kérdései­ről is. A kongresszusi be­számolók azonban —. Wal­ter Ulbricht, Willi Stoph miniszterelnök, Honecker KB-titkár beszédei — első­sorban a Német Demokrati­kus Köztársaság szocialista építésének eredményeivel, nemzetközi helyzetének megszilárdulásával foglal­koztak. Az imponáló számadatok és tények nemcsak azért töl­tenek el bennünket öröm­mel, mert egy szocialista testvérország sikereit tük­rözik, hanem azért is, mert ez az ország — az első német munkás—paraszt állam — földrészünk biz­tonságának egyik legfonto­sabb záloga, szemben a bonni Német Szövetségi Köztársasággal, amelynek kormánya — he új köntös­ben is — régi revansista, hidegháborús politikáját folytatja. Ezért nem való­színű, hogy létrejöjjön az a kormányfői találkozó, ame­lyet a berlini kongresszus emelvényéről javasolt Wal­ter Ulbricht — éppen a fe­szültség enyhítésére, olyan kérdések megvitatására, mint az erőszakról való le­mondás, a meglévő határok elismerése, az atomfegyver- igények elvetése. Csakhogy ez p boppi kor­mánypolitika hovatovább már belső, atlanti szövetsé­ges! körében is elszigetelő­dig. Eddig —- különösen az európai határok kérdésében csupán Bonn és Párizs, illetve London között vol­tak hangsúlybeli eltérések, most azonban az amerikai— nyugatnémet különleges vi­szony épületén is repedé­sek jelentkeztek, Az Egye­sült Államok ugyan Európá­ban továbbra is a merev „atlanti vonalat” követi: ezt erősítette meg Humphrey alelnök legutóbbi kőrútján, s alighanem ezt fogja meg­erősíteni Johnson is, aki Adenauer volt bonni kan­cellár temetésére érkezik Európába. És ez a maga módján alighanem meg­nyugtatja Bonnt, amelynek, politikája éppen arra a stra­tégiára épül. Ellenben Bonn aggódik, hogy Washington — saját hegemóniájára gon­dolva — végül is „kisemmi- zi” az NSZK-t az atomfegy­verekből. Ezért támadta Bonn olyan hevesen — a „békés atomkutatás lehető­ségeinek védelmére” hivat­kozva —- az atomstop tervét, vagyis az atomfegyverek elterjedésének megakadályo­zását — és főleg ennek el­lenőrzését — célzó egyez­mény tervezetét. A héten a kérdésről Párizsban külön NATO-értekezletet tartot­tak és ezen a tagállamok felhatalmazták az USA megbízottját, hogy mégis tárgyaljon az atomstopról a Szovjetunióval. Nyugatné­met részről azonban nyom­ban hozzátették, hogy Bonn nem „zöld utat” adott az atomsorompó-tárgyalásokhoz, hanem — fenntartásaival — csupán „sárga jelzést”... Washington európai — atlanti — szövetségi rend­szere tehát, alig néhány nap­pal a NATO párizsi katonai köifpontjának kilakoltatása után újabb erőpróba elé ke­rült. Történetesen ugyanezen a héten mutatkozott meg igen látványosan ázsiai blokkjának, a SEATO-nak belső erjedése is. Francia- ország bojkottálta a szer­vezett washingtoni értekez­letét, Pakisztán pedig nem volt hajlandó odaadni a ne­vét ahhoz a közleményhez, amely a Vietnam elleni ag­resszió fokozását sürgeti. Egyre nyilvánvalóbb, hogy Ausztráliától és Uj-Zéland- tól eltekintve, csupán olyan kis ázsiai államok hajlandó­ak közvetlenül, fegyveresen is támogatni az USA hábo­rúját, amelyeket az Egye­sült . Államok szorosan a ke­zében vagy a zsebében tart (Dél-Korea, Thaiföld, Fülöp- szigetek)... Éppen a SEATO belső vitái késztették az Egyesült Államokat arra, hogy már tavaly ősszel Ma­nilában külön értekezletre invitálja a „megbízhatóbb” szövetségeseket. Most a hét végén Washingtonban talál­koztak ismét a „manilaiak”, A találkozó előjeleként — és baljós előjeleként — huszon­négy órával a megnyitó előtt az amerikaiak bombázták a VDK nagy kikötővárosénak. Haiphongnnk lakónegyedeit. A SEATO-értekezleten a brit külügyminiszter, mint a genfi értekezlet társelnöke, kifejtette, hogy kormánya Katonailag nem támogathat­ja Washingtont, de különben — egyetértéséről biztosítot­ta amerikai kollegáját, Nem véletlenül: a „Szueztől ke­letre” politika jóvoltából ezen az égtájon afféle brit- amerikai „érdekházasság” alakult ki. Ennek a londoni politikának egyik legfonto­sabb pillére azonban az az Aden, ahol az utóbbi hetek­ben robbanásig feszült hely­zet alakult ki- s nap ran den vannak az összecsapások az arab függetlenségi mozgalom hívei és a brit hatóságok kö­zött. amelyek provolcác óik­kal (még az ENSZ vizsgáló- bizottság működését is le­hetetlenné tették) szeretnék elodázni a függetlenség lei- kiáltását, Ebben a helyzet­ben jelentették be az adeni felszabadító mozgalom emig­rációba kényszerült vezetői, hogy Jemenben — ideigle­nesen —t— ellenkormányt ké­szülnek felállítani, A brit gyarmatpolitika után a londoni újgyarmato­sító törekvéseket is kelle­metlenség érte a héten: Ghánában — iga,:, ..sza vi­rágéletű — puccsra került sor az angolbarát katonai kormány ellen, A puccsot leverték — ám a sikerte­len kíréslet is megmutatta, mennyire ingatag az a rendszer, amely esztendeje Nkrumah örökébe lépett. Úgy látszik, egy év eltelté­vel már nem elég, hogy megpróbálják Ghana min­den gondját Nkrumah nya­kába varrni: a katonai rend­szernek most már a gondok orvoslásához kellene látnia. Ez azonban késik — és a puccs a maga módján a nö­vekvő elégedetlenség egyik intő jele. Miután az utóbbi néhány hónapban Afrikában csaknem tucatnyi állam­csínyre és kísérletre került sor, sokan hajlamosak azt hinni, hogy az Ilyesmi — sajátosan „afrikai műfaj”. Bár a gyarmati múlt örök­sége, és ennek folytán a hadsereg, mint szervezett erő jelenléte valóban afrikai sajátosság, a hót vége Eu­rópában is hozott egy kato­nai hatalomátvételt Görög­országban a király, a mi­niszterelnök és a belügymi­niszter közös közleményben jelentette be, hogy a hadsc reg átvette a hátaimat. A parlamentben kisebbségben lévő görög jobboldal ezzel beismerte nyilvánvaló vere­ségét a parlamentarizmus ke­retei között, ( 21. — Igen — emelkedett fel székéről a Sturmbannfüh­rer. — Fél négykor vár Veesenmayer. — Egy szót sem előtte az Unternohmen Mausról! — figyelmeztette a Sturmbann- íührert Winkelmann. — Ez szigorúan titkos akció. Himmler a lelkünkre kö­tötte, hogy a külügyi veze­tés tudta nélkül készítsük elő. Ez az akadékoskodó Ribbentrop a levesünkbe köp. Elég, ha csak annyit mond Veesenmayernek, hogy minden eshetőségre készen érkezett ön Buda­pestre. — Ennyit közlök csak vele — mondta Skorzeny, miközben átvette a sapká­ját és a kesztyűjét a szol­gálatkész tisztiszolgától. Kezet csókolt Winkel- mannénak. — A viszontlátásra, asz- saonyom. Köszönöm a pom­pás ebédet! — Remélem, még vi­szontlátom — mondta a há­ziasszony. Skorzeny Höttlhöz for­dult. — Ön még marad, dok­tor? — Nem, én is megyek. Es arra kérem, hogy ha ideje engedi Veesenmayer tői ugor­jon át hozzám. Ott vagyok néhány háznyira. — Rendben van, felkere­sem. Annál is inkább, mert legalább lesz, akivel egy kissé jobban szemügyre ve­hetem majd a terepet, a Várat. Együtt hagyták el a Bérc utcai villát, s egy gépkocsi­ban autóztak fel a Várba. Höttl a Disz téren kiszállt, jobbnak látta, ha Skorzeny egyedül érkezik meg az Úri utca 64. számú épület, a német követség elé. Skorzeny kezet nyújtott Höttlnek. A különítményes hatalmas markában szinte elveszett a kémfőnök párnás keze. — Hát akkor, a viszont­látásra. ígérem, Veesenma­yer tőlem egy szót sem fog kihúzni a Maus akcióról. Egy fél óra sem telt bele, Doris máris bevezette Skor- zenyt Höttl dolgozószoQá.iá- ba. A doktor töltött az elő­készített konyakból az ugyancsak előkészített po­harakba. — Egészségére — emelte fel poharát. Ittak. — Hát, ami azt Illeti, a maga Veesenmayerjével aligha lehetne megcsinálni azt a bizonyos zabszempró­bát. — Én is azt hiszem. Skorzeny kényelmesen el­helyezkedett a fotelben, te­nyerébe rejtette a konya­kos poharat, úgy melegítet­te kissé túlságosan lehűtött italát. — Szembetűnő, hogy a követ milyen ideges — mondta. — Csak néhány udvarias mondatot váltot­tunk. Az én megjelenésem alighanem fokozza idegessé., gét. A telkemre kötötte, hogy ne avatkozzam bele a politikába, és csak a vele való megbeszélés alapján cselekedjem. — Ezt természetesen meg­ígértem neki -m jegyezte meg Höttl. Skorzeny a fejét rázta. — Dehogy. Azt válaszol­tam, hogy a parancsokat közvetlenül a Führer főha­diszállásától kapom, s biz­tosíthatom őt, hogy minden parancsot gondolkozás nél­kül, a legjobb tudáson) sze­rint fogom végrehajtani. Feltételezem, a főhadiszál­lás őt is értesíti majd róla, milyen parancsot küldtek nekem. Legalább is az őt érintő részről. — Erre? Skorzeny öntelten mo. solygott. A legfontosabb ember szerepében tetszel- gett. Csak előző este ér­kezett Budapestre, s máris átvette a kezdeményezést — Elsápadt. A szavaimból azt vette ki, amire céloz­tam. Hogy ő már nem bír­ja teljes mértékben a főha­diszállás bizalmát. Minden­esetre nagyon fél, hogy elveszti a pozícióit. — Hát igen, nem sok hiányzik hozzá. WinKel- mannak augusztus közepén sikerült is elérnie, hogy a magyarországi megbízottat a Wolfschanzéra hivassák. Szerencséje volt. Mire a Führer hozzájutott volna, hogy alaposan megmossa a fejét, közbejöttek a romá­niai események. Veesen- mayert azonnal visszaküld­ték Budapestre. Most attól remeg, hogy újra hivatják, és már vissza sem tér. Bu­kott emberré válik. to Mindenesetre hozzájá­rultam, hogy még rosszabb tegyen az éjszakája. Mesél­tem neki néhány történetet azokról, akik mostanában kegyvesztettek lettek a Füh- remél, mert nem bizonyul­tak elég erős kezűeknejt és kiküldték őket a frontra. Höttl újra teletöltötte a poharakat. — Remek! — emelte fel poharát. — Nos, akkor igyunk a mi barátságunkra. Ha megengeded, Sturmbann­führer úr. — Szervusz! — Szervusz! A két pohár összeesendült, Skorzeny az ablakhoz lé­pett. to Már besötétedett — mondta. — Sétálnánk egyet? to Persze. Friss levegőre vágysz? — Inkább egy kis terep­ismeretre. Foelkersam már előkapai- ta a Vár összes fellelhető térképeit. Most szeretném a valóságban is szemügyre venni. Végtére valószínűleg itt kell majd harcolnom. Höttl magára öltötte a köpenyét, s így cselekedett Skorzeny is. Sétáltak a Vár. ban. Szótlanul baktattak egymás mellett, csak néha szólalt meg Höttl, hogy fel­hívja egy-egy épületre Hit­ler különleges parancsa bir­tokosának figyelmét A ki­rályi palotánál rámutatott néhány ablakra. — Ez Horthy dolgozószo­bája! Ez a fiának a lakosz­tálya! Ez a testőrség) lak­tanya. Szemügyre vették a mi­niszterelnökség és a had­ügyminisztérium épületét. to Kiváló természetes erődítmény a Vár — foglal­ta össze véleményét Skor­zeny. — Ha legalább egy ezrednyi erővel védik, ne­héz lesz bevenni. Hogy mi­lyen ökrök vannak a ve­zérkarnál. Ejtőernyősök, meg sikíórepüíőgépek? Hogyan képzelik, itt le tehetne száll­ni velük? Szó sem tehet róla. Legfeljebb a Vérme­zőre ereszkedhetnénk e. De amíg onnan feljutunk a Várba Nem lesz könnyű dolgunk, ha védekeznek. Höttl megrázta a fejét, — Nem fognak védekez­ni, mert Horthy alapjában véve gyáva fráter. Meg az­tán a fia nemsokára besé­tál az egérfogóba. Az öreg olyan készséges tesz. hogy megkíméljük a fia életét, amilyen csak tehet. Egyéb­ként pedig, A Várat egész föld alatti labirintus, folyo­sórendszer hálózza be. Van egy vázlatunk erről, holnap elküldöm neked, Ottó, — Az jó lesz — mondta a Sturmbannführer és az órájára nézett. De ne­kem mennem kell. Pilisen a házigazdám, egy régi ma­gyar ismerősöm vacsorára vár. (Folytatjuk) Odaítélték az irodalmi és művészeti Lenin-díjakat Doku mentuiuregéuy Pintér István:

Next

/
Thumbnails
Contents