Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-22 / 94. szám

«Foiytetác &i l. oldalról) tanácsi vezetői felvették a kapcsolatot a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemmel. Elmondták a hallgatóknak: Szabolcs-Szatmárnak is megvan a maga szépsége. És megállapodtak velük abban, hogy gyakorlati időre 40 hallgató eljön a megyébe. A tarpai termelőszövetkezet látta őket vendégül. Ott ta­lálkoztam én is először azzal a fiatalemberrel, aki ma is termelőszövetkezetünk agro- nómusa. „Hát ez ilyeu szép . . . ?“ — Ez a fiú budapesti, egyetlen gyerek. Apja vala­mikor Czájával együtt profi birkózó volt. Neki magának szakajtónyi aranyérme van, főiskolai bajnokságokon nyerte, mint atléta. (Derült­ség.) Mikor találkoztam ve­le azt kérdezte: van-e sport­pálya a községben? Mon­dom. Hogyne lenne. Járási székhely és lesz sportolási lehetőség. Gondoltam, hátha megmarad nálunk ez a fiú. Akkor virágzott az al- mafa. májusban. Kivittem a gyümölcsösbe egy kollégájá­val együtt. Amikor meglát­ta a virágzó almafákat, szinte látható volt, hogy ez az ember lélekben átalakul. Azt mondja: hát ez ilyen szép? Hát — mondom — ez ilyen. (Derültség.) És — mondom — látná milyen szép ez ősszel, amikor a ter­mést már beérlelte. — A fiú ottmaradt gya­kornoknak. Igyekeztünk szá­mára kedvező lehetőségeket teremteni, mert láttam, hogy bátor, kezdeményező és vnyugtalan Mindig akar va­lamit. Mondtam az akkori agronómusnak, aki ma párt- titkár a termelőszövetkezet­ben — igen bölcs ember — és elnökhelyettes, hogy ezzel a fiúval érdemes foglalkoz­ni. Állítsa talpra ezt az em­bert, adjon neki bátorságot, hogy tehetsége kibontakoz­zék, s ne menjen el esetleg pincérnek, mint ahogy ilyet is láttunk már. (Derültség.) — A termelőszövetkezet lakást adott neki. Elintéztük, hogy üzemi kosztot kapjon a iöldművesszövetkezeti ven­déglőben. Három nap múl­va azt mondja nekem édes­anyám: te fiam, amikor te ilyen fiatal voltál, igen jó étvágyú fiú voltál. Ennek sem lesz elég az a koszt. Adjunk enni neki. Mondom: édesanyám, nagyon örülnék, így történt. Elmúlt egy hét, a ruha szennyesedéit. Kérdi a feleségem: mi lesz ennek a szennyesével? Története­sen ugyanis a szomszé­dunkban lakott. Mondom: hát mi lenne, ki kell mos­ni. Ráfelel erre: nem mond­hatod. hogy vigyék el vala­hová máshová, mert mit szólnának az emberek. Majd kimosom én. A feleségem nem volt ráutalva, hogy ru­hát mosson, mégis jól tette, hogy elvállalta. A családias környezet az emberi közelség és az őt körülvevő szeretet és megbecsülés a termelő- szövetkezetben embert fara­gott a fiúból. A kombájn- cséplést már 6 szervezte. Nagyszerű ötletekkel jött, sok üresjáratot megszünte­tett És hároméves munkás­sága alatt elértük, hogy ezen a kevés földön — ami­kor még nem fordult termő­re az új gyümölcsös, s any- nyink van, mint volt — 14 000 forintról 21 000 forint­ra emelkedett az egy tagra jutó jövedelem. Tavaly 103 vagonnyit szüreteltünk azok­ról a fákról, amelyeken az­előtt 36 vagon alma ter­mett. Gondolom, az idén sem lesz kevesebb. Ottmaradlak a fiatal szakemberek — El kell még monda­nom, hogy azok a fiatal szakemberek akik eljöttek oda Szabolcs-Szatmárba, ar­ra a mostoha vidékre, ott- maradtak. Négy-öt lemorzso­lódott ugyan, de tudjuk na­gyon jól, hogy mindennek van alja. Gondolom: akik elmentek, azokért nem is kár. (Derültség). Nem is nagyon törték magukat az elhelyezkedésért. — A felszólalók itt arra hivatkoztak, hogy a prob­lémákat csak Ilyen meg olyan rendeletekkel lehet megoldani. Legnagyobb le­hetőségeink az emberekben vannak. Az emberek hor­dozzák magukban a csodá­kat, mint ahogy hordozta a mi agronómusunk is és hordozza valamennyi terme­lőszövetkezeti tag, akivel emberségesen tudunk beszél­ni. Legyen elvünk — bank­nak, vállalatnak, termelőszö­— Nagy örömmel hallgat­tam az elhangzott beszámo­lókat és javaslatokat, ame­lyekkel teljes egészében egyetértek. ügy gondolom, hogy termelőszövetkezetünk valamennyi tagjának nevé­ben szólok, hiszen a küldött­választó közgyűlésen már megvitattuk a legfontosabb kérdéseket, amelyekről most is tanácskozunk. Termelő- szövetkezetünk tagjai véle­ményt mondtak az új ter­melőszövetkezeti törvényről, s megfogalmazták javasla­taikat a különböző kérdé­sek rendezésére. Kívánsá­guknak teszek eleget, ami­kor kérem a kongresszustól, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom eddigi eredmé­nyeit, jó tapasztalatait te­gyék közkinccsé, hasznosít­sák a jövőben is. — Úgy vélem: kong'resz- szusunk határkövet jelent termelőszövetkezeti mozgal­munk életében. Fórumán ugyanis szinte minden olyan kérdés szóba került és ke­rül, amely parasztságunkat érinti. — örvendetes, hogy pár­tunk IX. kongresszusa óta, néhány hónap alatt számos rendelet látott napvilágot a közös gazdaságok tagjai életkörülményeinek javítá­sára. Elsősorban a terme­lőszövetkezeti családi pót­lékra, a gyermeknevelési se­gélyre, a táppénz rendezé­sére, az új paraszti nyugdíj- törvényre gondolok. Nagyon örülünk, megelégedéssel tölt el bennünket, hogy így gondoskodnak a falvak né­péről. Történelmünk során még soha ilyen támogatást FEHÉR LAJOS: Tisztelt kongresszus! Kedves barátaim! Pártunk Központi Bizott­sága és a kormány nevében meleg Szeretettel köszöntőm termelőszövetkezeti paraszt­ságunk első országos kong­resszusát. Tíz évvel ezelőtt, amikor az ellenforradalmi támadás után ismét talpraálltak szö­vetkezeteink, még csak a legöntudatosabbak, vagy még azok sem merték gon­dolni, hogy néhány éven be­lül eljön az idő, amikor a termelőszövetkezetek felöle­lik majd hazánk egész pa­rasztságát. Parasztságunk a párt ve­zetésével, a munkásosztály, a társadalom segítségével nagy forradalmi tettet hajtott végre: létrehozta a korszerű nagyüzemi gazdálkodás leg­főbb alapjait Magyarorszá­gon. S egyidőben azzal a nagy társadalmi fordulattal, amelynek eredményeként csaknem egymillió paraszt­család termelőszövetkezetbe egyesült: egészségesen fej­lődött a mezőgazdasági ter­melés, s egészségesen fejlő­dik azóta is. Pártunk mindig nagy fi­gyelmet és gondoskodást ta­núsított a parasztság, a falu jövője iránt. Ez a tanácsko­zás is a IX. kongresszus kez­deményezésére ült össze. Azok, akik parasztságunk megbízásából erre a kong­resszusra egybegyűltek — új, nagy kezdeményezés cse­lekvő részesei! Ez a kong­resszus hivatott arra, hogy lerakja az egységes szocialis­ta osztállyá szerveződő ma­gyar parasztság új típusú társadalmi szervezetének alapjait. vetkezeti elnöknek és min­denkinek —, hogy az ember­nek valóban társa az ember. A vezetőnek a beosztott le­gyen munkatársa és viszont. Legyünk egymásnak elvtár­sai, mert erre tettünk hitet most március 19-én, amikor a népfront jelöltjeire, pár­tunk politikájára adtuk le szavazatunkat. — E gondolatok jegyében fogadom el a beszámolót, a határozattervezetet és így kívánok jó munkát a meg­nem kapott a magyar pa­raszt. — Tisztelt kongresszus! Meggyőződésem, hogy az eddigi intézkedésekéi újab­bak követik, amelyek to­vább szűkítik, majd végle­gesen megszüntetik a mun­kások és parasztok életkö­rülményei, ellátása közötti különbséget. Mivel 1966 ja­nuár 1-töl a tsz-tagok kere­setük után progressziven fizetik az SZTK-járuiékot, indítványozom, hogy a nyugdíj összegének megál­lapításakor ne az utolsó öt, hanem legalább 10—15 év átlagkeresetét vegyék fi­gyelembe. A nyugdíjazás előtti esztendőkben ugyanis csökken a tsz-tagok jöve­delme, hiszen öregségük miatt már nem tudnak úgy részt venni a munkában, mint korábban. — A következő javasla­tom az új földjogi törvény­nyel kapcsolatos. Nálunk ugyanis gondot okoz, hogy honnan vegyünk el tel­ket a lakásépítkezések szá­mára. Szeretnénk, ha lehe­tővé tennék, hogy a község határán belül, az úgyneve­zett belsőségből a termelő- szövetkezet adna telket a rászorulóknak, köztük is elsősorban a fiataloknak, így szorosabb szállal fűz­nénk őket a faluhoz, nem vándorolnának el a tsz-ből, hiszen ha már építenek, ott is maradnak. Ugyanakkor tagjaink háztáji gazdaságá­nak területe sem csökken­ne. — Sajnálom, hogy kong­resszusunkon a hozzászólá­sokban kevés szó esett az asszonyok munkájáról, pe­dig termelőszövetkezetünk­A mezőgazdaság szocialis­ta átszervezésével új sza­kasz kezdődött a szocialista államhatalmunk alapját ké­pező munkás-paraszt szövet­ség fejlődésében is. Jelenleg a munkásosztály és a pa­rasztság összefogása már egy típusú osztályok testvéri szövetsége, amelynek Célja a szocializmus teljes felépí­tése. A két osztály szocialis­ta jellege olyan alap, amely lehetővé teszi, hogy egy­máshoz kapcsolódó közös ér­dekek uralkodjanak a mun­kásosztály és a szövetkezeti parasztság együttműködésé­ben. A termelőszövetkezetek kollektív szocialista vállala­tok. Ez bizonyos sajátossá­gokkal jár a gazdálkodásban. A sajátosságok szem előtt tartása nem jelentheti azt, hogy a termelőszövetkezetek bármilyen vonatkozásban háttérbe szoruljanak. A termelőszövetkezetek azért, mert kollektív szocialista vállalatok, nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe, sem a gazdálkodást befolyásoló anyagi, pénzügyi, beszerzési, értékesítési feltételek terén, sem az állami vállalatokkal kiépült kapcsolataikban. Pártunk Központi Bizott­sága következetesen mun­kálkodik ennek az irányvo­nalnak a megvalósításán. Igen fontos, hogy a külön­böző posztokon dolgozó ve­zetők is jól megértsék en­nek lényegét és maradékta­lanul be is tartsák a gya­korlatban. Ennek a politikának a társadalmi alapja a paraszt­ság osztályhelyzetének az átalakulása. A magángazdái. alakult országos tanácsnak, a területi szövetségnek. Munkájuk hirdesse, hogy itt nem boldogul más, csak aki alkot, aki munkás. (Nagy taps.) Ezután Bódi Imre, a ti- s7af öld vári Lenin Tsz el­nöke szólalt fel. Ebédszünet következett, majd az első felszólaló Madarász Lajos után Pinkóczi Ferencné, a tuzséri Rákóczi Tsz munka­csapat vezetője lépett a mik­rofonhoz. ben is nagyrészt a nők lát­ják el a növénytermesztéssel járó teendőket. Kérem a kongresszust, foglaljon ál­lást: az asszonyok és lá­nyok arányuknak, munká­juknak megfelelő, tehát az eddiginél több helyet kap­janak a közös gazdaságok vezetőségeiben. — Hiána dolgoznak be­csülettel, tesznek eleget hi­ánytalanul kötelezettsége­iknek, csak 800 négyszögöl háztájit kapnak a nők. Nem tudom, egyetértenek-e ve­lem az elvtársak, de ez igazságtalan. Jó lenne, ha megszüntetnék a megkü­lönböztetést, s egyenlő mér­cével mérnék a férfiakat és az asszonyokat és lányo­kat. — Egyebet is javasolnék: a lehetőségekhez mérten építsenek több óvodát, böl­csődét a falvakban. A ter­melőszövetkezetekben dol­gozó édesanyáknak is gon­dot okoz, hogy hol helyez­zék el napközben gyerme­keiket. Végül pedig kérem: tegyék lehetővé, hogy a ter­melőszövetkezetek vezetői, a brigádvezetők csakúgy, mint az elnökök, önállóan megfe­lelő szankciókat hozhassa­nak a munkafegyelem meg­sértői ellen. *— Köszönöm a meghall­gatásomra szánt türelmet, ígérem, hogy termelőszövet­kezetünk valamennyi tagjá­val együtt minden erőmmel azon munkálkodom majd, hogy még jobb eredménye­ket ériünk el, s mielőbb megvalósítsuk a kongresz- szi’sunk határozatait. Áz itt elhangzott javas'atok való­ra váltásához erőt. egészsé­get, sok sikert kívánok. kodás viszonyai között réte­gekre bomlott parasztság napjainkban egységes, új szocialista osztállyá ková- csolódik. Igaz, hogy az új szocialista parasztság kiala­kulása hazánkban még csak elkezdődött. Ez a folyamat még hosszabb időt vesz igénybe és nem mentes az ellentmondásoktól. De a tör­ténelem kereke nem forog visszafelé. A szocializmus végérvényesen győzött a magyar faluban is: paraszt­ságunk a munkásosztály se­gítségével és vezetésével egyre nagyobb léptekkel ha­lad előre a szocializmus tel­jes felépítése, az egységes szocialista osztállyá formáló, dás útján. E forradalmi átalakulás eredményeként szövetkezeti parasztságunk nem eltávo­lodik a munkásosztálytól, hanem egyre közelebb kerül hozzá. Ezek alapján dolgozta ki pártunk IX. kongresszusa a munkás-paraszt szövetség erősítését szolgáló elméleti következtetéseket és gyakor­lati tennivalókat. A terme­lőszövetkezetek I. országos kongresszusának összehívása és a szövetkezeti képviseleti szervek kialakításának kez­deményezése is ennek a po­litikának fontos láncszeme. Ezért mondhatjuk, hogy a termelőszövetkezetek új or­szágos tanácsának életre hí. vása a munkás-paraszt szö­vetség erősödésének új ál­lomása lesz hazánkban! Az országos tanács felada­ta, hogy a két kongresszus közötti időben a termelőszö­vetkezetek országos jelentő­ségű kérdéseit megtárgyalja, azokban állást foglaljon,' kéz. deményezzen. Mind a szö­vetségeknek, mind az orszá­gos tanácsnak elsősorban agrárpolitikánk minél követ­kezetesebb és eredményesebb megvalósításán kell fáradoz­nia. Tevékenységük azon­ban nem merülhet ki ebben. A termelőszö­vetkezeti kongresszus, az országos tanács, a területi szövetségek egyúttal olyan fórumok Is, amelyek lehető­séget adnak a szövetkezeti parasztságnak saját helyzete és jövője alakítására. Pártunk Központi Bizott­sága és a kormány az utób­bi időben igen fontos intéz­kedéseket foganatosított a szövetkezeti gazdálkodás fel­tételeinek megjavítására. Mint a beszámoló is sorra vette: egyszerűbb és jobb lett a tervezés, 9 százalékkal emelkedett a felvásárlási árak szintje, törölték a hitel- tartozások igen jelentős ré- szét. Mindehhez az utóbbi na­pokban még egy kedvező körülmény párosult. A Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa egy héttel ezelőtt határozatot hozott a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium létrehívására, a Földművelésügyi Miniszté­rium, az Élelmezésügyi Mi­nisztérium, az Országos Er­dészeti Főigazgatóság és az Állami Földmérési és Tér­képészeti Hivatal egyesítésé­vel. A Földművelésügyi Mi­nisztérium eddigi, nagymér­tékben elavult szervezetével és hatáskörével nem tölthet­te be az élelmiszertermelés gazdaságpolitikai központjá­nak szerepét, mert a hatás­körök jelentős részé más fő­hatóságok kezében összponto­sult. Hasonló okok miatt az Élelmezésügyi Minisztérium sem vállalkozhatott erre. Az élet, a célszerűség kö­vetelte, hogy változtassunk az eddigi gyakorlaton. Az uj egységes minisztérium létre­hívásának a célja: az állami irányítás hatékonyságának növelése a mezőgazdaság, a felvásárlás, az élelmiszer- ipar, az erdőgazdálkodás és a földigazgatás területén. A termelőszövetkezeti te­rületi szövetségek magalaku­lása és érdekképviseleti te­vékenységük várható kiter­jesztése is megkívánja, hogy az állami érdekek mindenkor kellőképpen tisztázottak, egységbe foglalhatók és ér­vényesíthetők legyenek. Mindaz, amit az egységes Mezőgazdasági- és Élelme­zésügyi Minisztérium létre­hívásának indokaival és a működés iránti igényekkel kapcsolatban az előbb el­mondottam, teljesen össz­hangban áll a gazdaságirá­nyítás reformjának megvaló­sításával. Azzal, hogy a döntési jog­körök számottevő része a gazdaságokhoz, a vállalatok­hoz kerül, lehetővé válik, hogy a központi szervek a legfontosabb feladatokra, a fejlődés irányának és ará­nyainak a meghatározására összpontosítsák a figyelmü­ket. A gazdasági reform megvalósításával tehát a központi irányítás lényeget tekintve nem gyengül, ha­nem erősödik. A változtatá­sok kifejezetten azt a célt szolgálják, hogy számotte­vően növeljük a központi szervek munkájának haté­konyságát, s ezzel meggyor­sítsuk a fejlődést. Tisztelt kongresszus! A termelést meghatározó gazdasági feltételek változ­tatásával, a mezőgazdasági irányítás szervezeti átalakí­tásával kedvezőbb körülmé­nyek teremtődnek szövetke­zeteink megszilárdításához, ennek révén a több és ol­csóbb mezőgazdasági terme­léshez. A reform persze nem egy- csapásra, hanem több év alatt, fokozatosan fejti ki hatását — s erre fel kell készülnünk. A megtett és folyamatban lévő ár- és pénzügyi intézkedéseknek szintén van néhány fontos sajátosságuk, amelyekkel va­lamennyiünknek tisztában kell lennünk. A legfontosabb, hogy ezek az intézkedések főleg az ön­álló gazdálkodás pénzügyi megalapozását szolgálják és azt, hogy a harmad.k ötéves tervben a tervezett mérték­ben nőjön a szövetkezeti pa­rasztság reáljövedelme. A gazdálkodás pénzügyi rend­betétele a szövetkezetek többségében új helyzetet fog eredményezni, mert meg­nyílik a saját erőből törté­nő fejlesztés lehetősége. Ezenkívül valamennyi szö­vetkezetben lesz amortizá­ciós alap, hasonlóképpen le­hetővé válik a garantált munkád íj r. lap létesítése is. Hogyan éljenek a nagyobb önállósággal a termelőszö­vetkezeteink? A legfontosabb, hogy ál­landóan tájékozódjanak az igények felől, jól ismerjék saját adottságaikat, s mind­azokat az ár-, hitel-, beru­házási, értékesítési feltéte­leket, amelyek között gaz­dálkodnak. A gazdasági re­form megvalósításával be­következő új helyzetben megnövekszik a gyors tájé­kozódás szerepe. Most, hogy megszűnik vagy már meg is szűnt a központból, illet­ve járásokból lebontott terv­ajánlások rendszere: a szö­vetkezeti kollektíváknak első­rendű érdekük fűződik ah­hoz, hogy vezetőik gyorsan és széles körben tájékozód­janak, ismerjék és helyesen mérjék fel a termelést érin­tő gazdasági feltételek vál­tozását. Az új termelőszö­vetkezeti tanács és az új egységes minisztérium min­den bizonnyal segíteni fog ebben. Érdemes röviden kitérni a tervezőmunkára is. Reális üzemtervekre elengedhe­tetlenül szükség lesz szövet­kezeteinkben a jövőben is. Az éves üzemterv az opera­tív gazdálkodás legfontosabb alapokmánya marad tovább­ra is sőt, az üzemi tervezés szerepe jelentősen növeked­ni fog Az eredményes gazdálko­dásnak azonban elengedhe­tetlen feltétele az előrelátás. A termelés ésszerű szerve- zése azt követeli, hogy a vezetők ne máról ho!nai>- ra gazdálkodjanak, hanem néhány évvel előre ponto­sabban is felmérjék a vár­ható helyzetet, hosszabb időre is előre lássák n fej­lődés fo irányát, Beltcries és jövedelmező gazdálkodást csakis jól átgondolt, több éves fejlesztési koncepció ki­dolgozásával lehet megala­pozni ! A központi intézkedések lehetővé tették, hogy az idén a termelőszövetkezetek már valamennyi állóeszkö­zük után leírják nz amorti­zációt Ezzel azonban gaz- dálkodni is kell tudni. \ gazdálkodás egyik alapvető követelménye, hogy az álló eszközök — gépek, épüle­tek. stb. — elhasználódósa lassúbb ütemű legyen, mint az amortizációképzés. Ilyen esetben ugvanis az amorti­záció a pótláson kívül ki­sebb felhalmozása i„ fede­zetet nyújt, termelőszövetke­zeteink egv része a legfon­tosabb állóeszközök haszná­latánál már az. idén anya­gilag is érdekeltté tette eb­ben a dolgozókat. Helyes, ha minél többen követik példájukat. Az amortizáció felhaszná. lásánflk másik fontos köve­telménye. hogy az ne pusz­tán változatlan színtű pót­lást eredményezzen: Minden gazdaságban arra töreked­jenek, hogy a pótlás során kirebb-nagyobb korszerű­sítést eredményező cserére kerüljön sor A szövetkezete kijen a gaz­dasági vezetők legfontosabb tennivalója annak mérlege­lése. milyen ágazatok fej­lesztésével lehet a legna­gyobb bruttó jövedelmet el­érni. A gazdasági reform az 11 ven iránvú szerkezet,] vál­tozást segíti. Mindehhez természetesen a szövetkezeti tagok oda­adó, fegyelmezett, szaksze­rű. munkája is nélkülözhe­tetlen Szövetkezeti paraszt­ságunk szorgalma egvik fő forrása a termelés és a tér. melékenvség növelésének, a költ'égek csökkentésének' Meg vagyok róla gvőződ- ve. hosy ez a kongresszus újabb lendülete- éc alkotó­kedvet szabadít fel szövet­kezeti parasztsásunkban. Helyeslem a kongresszus beszámolójában és határa., zati javaslatában foglalt irányelveket, a beterjesztett működési szabályzatokat. Megvrlósításuk bizonyára nagy lépéssel viszi majd előbbre egó«> szövetkezeti mozgalmunk é* mezőgazda­ságunk fejlődését. A kongresszus résztvevői pénteken délután elfogad-* ták az országos kon eresz-* szíts határozattervezetét. A határozat ismertetésére va-* sárnapi lapszámunkban visszatérünk. Pártunk mindig nagy figyelemmel kísérte a parasztság, a faj lefelé! Több nőt a gazdaságok vezetőségeibe ! Pinkóczi Ferencné t*z munkacsapatvezető felszólalása

Next

/
Thumbnails
Contents