Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-12 / 61. szám

Az igaz hazaíiság példaképe volt 60 éve született Kilián György Fejlesztjük a szocialista demokráciát, szélesítjük a helyi szervek jogkörét Dr. Fekszi István beszéde a mátészalkai választási nagygyűlésen A nagygyűlés előadója dr. Fekszi István Kilián György, a magyar nép, a kommunista párt bá­tor fia most töltené be 60. életévét, ha életét 1943-ban ki nem oltja a gyűlölt fa­siszta ellenség. Kilián György 1907-ben született. Szerszámlakatos­ként szabadult fel, 18 éves korától vett részt a vasas if­júsági mozgalomban. Két­éves mozgalmi tevékenység után már méltónak találták arra, hogy felvegyék a Kom­munista Ifjúsági Szövetségbe. Rövidesen párttag is lett. Az Egyesült Izzó munkásaként szerkesztette a párt illegális üzemi lapját, a Vörös Tungs- ramot. Néhány év múlva a KIMSZ országos titkárává választották. Vezetése alatt hatalmasat fejlődött a halál­ra üldözött ifjúsági mozga­lom; és a szerkesztésében megjelenő újságja, az Ifjú Proletár is. Volt idő, hogy a letartóztatások miatt a lap nem tudott megjelenni. Ek­kor néhány egyesült ízzó­beli kommunistával együtt éjjel a pincében írták és ál­lították elő az újságot, amelyről Horthyék már azt hitték, hogy megfojtották. Többször letartóztatták, éve­kig volt börtönben, de szaba­dulása után mindig vissza­tért a mozgalomba. A zakla­tások azonban annyira meg­sokasodtak, hogy helyzete a mind durvábban fasizálódó Horthy-Magyarországon tart­hatatlanná vált. A párt ezért utasította, hogy hamis útle­véllel Lengyelországon ke­resztül menjen a Szovjet­unióba, és ott dolgozzon to­vább a magyar párt érdeké­ben. Amikor a hitleri hadsereg megtámadta a Szovjetuniót, már közel két éve dolgozott a szocializmus országában. Ez idő alatt több ízben kérte, küldjék haza ismét illegális pártmunkára, az ellenállás szervezésére. Amikor a fa­siszta csapatok átlépték a szovjet határt, Kilián György a moszkvai II. számú óra­gyár kiváló munkása volt. Azonnal jelentkezett a szov­jet hadseregbe. Jelentkezését elfogadták. Röviddel bevonu­lása után így írt szeretteinek: „Végtelenül büszke vagyok arra, hogy a Vörös Hadsereg egyenruháját hordom és fegyverrel a kezemben küzd- hetek a Szovjetunióért és a magyar nép szabadságáért. Most fizetni fogok az éhezé­sért, a nyomorúságért, ame­lyet a fasiszta uralom alatt kénytelen voltam elviselni”. E gondolatoknak megfelelő szorgalommal vette ki részét az erőltetett ütemű katonai Harminckét éves akta ke­rült elő a minap. Lakonikus tömörségű le­velet írt Szabolcs várme­gye főispánjához egy nyír­egyházi asszony. „Méltósá- gos uram! Mély alázattal kérem panaszom meghall­gatását. Alulírott kémény­seprő neje vagyok. Férjem évek óta állás nélkül van. Nyolc élő gyermekkel, s magam várandós állapottal elképzelhetetlen nyomorban sínylődünk vagyon és jöve­delem nélkül. Nyomorunk leírhatatlan. Egész évben a vadászháztól hat kiló ke­nyeret kaptunk. Négy isko­lás gyermekem szenved legtöbbet ruhátlanság miatt. Sehonnan nem kapunk tá­mogatást. Ezért írtam a Kormányzóné őfőméltóságú asszonynak és a Főispán úr­hoz utalt Kérem nemes szívű jóindulatát tíz, vagy­is tizenegy tagú családom nevében. Maradok mély alázattal és esedezem bár­milyen támogatásért. Pente Lajosné, Nyíregyháza, Uj- kisteleki szőlő 159. szám.” A levelet 1935 december kilencedikén iktatta a fő­ispán úr hivatala 1919 számmal. A levél elkerült a váróé szegény gondozó hivatalához, kiképzésben, amely az ejtő­ernyős szolgálatot is magá­ban foglalta. Rövid idő alatt elsajátította az ellenség hátá­ban végzendő forrádami te­vékenység és harc tudniva­lóit. 1943. július 25-én indult a különleges építésű repülő­géppel a front fölé. Minszk— Mazoveszkij térségében, a német csapatok hátában töb- bedmagával kiugrott a gép­ből. Társaival együtt jelezte a földről a gép pilótájának, hogy sikeresen leereszked­tek. Lengyelországban meg­találta az ott tevékenykedő partizánokat és nyomai egé­szen Varsóig vezetnek. Itt azonban elmosódnak a nyo­mok. Életrajzírója — Lukács Im­re — a halvány adatok és feltételezések alapján írta meg utolsó ütközetét, ame­lyet egy ismeretlen lengyel partizán és egy kárpátaljai fiatalasszony, Turjanica An­na társaságában vívott meg a nagy többségben lévő né­met fasisztákkal szemben: „Olyan helyet találtak, ahonnan minden irányba ki­láthattak. Pontosan célozva lőttek. A tárban alig néhány ; töltény maradt. Négy kézi­gránát: a végső tartalék. Ki­lián ekkor felemeli a kezét, lendületet akar venni, hogy az egyik kézigránátot a né­metek közé hajítsa. Mielőtt eldobhatná, fény villan és nyomban vad robbanás hal­latszik. Egy német kézigrá­nát száll közéjük, majd még kettő. A robbanások ereje a sziklát is megmozgatta. Ki­lián György és Turjanica Annna élettelen teste a sziklatörmelékkel együtt zu­hant le a szakadékba...” A biztos valóság azonban csak az, hogy Varsó alatt örökre nyoma veszett. Lehet, hogy Lengyelországban, de talán már itthon esett el, szemtől-szembe az ellenség­gel. Korai halála — akármi­lyen fájdalmas is — méltó befejezése volt egy életpályá­nak, amelyet magaválasztott, mert ezt látta az egyedüli be­csületes emberi útnak. Ha élne, építő, dolgos év­tizedek után talán most ké­szülne nyugdíjba menni. 60. születésnapján azonban nem tiszteleghetünk még nyughe­lye előtt sem, hiszen valahol jeltelen sírban pihen, talán sohasem fogjuk földi marad­ványait megtalálni. De úgy emlékszünk rá, mint kiváló magyar hazafira, aki a leg­sötétebb években is híven ki tudta fejezni népének, osztá­lyának igazi akaratát Máté György ahonnan Rippel László I. kültelki gondozó látogatta meg a családot, s küldött jelentést a főispánnak. Idézzük: „Alulírott tisztelet­tel jelentem, hogy Pente Lajos nyíregyházi lakos va­lóban nagyon szegény. Nyolc gyereke van, akik közül a legnagyobb 17 éves és ez sem keres, a legki­sebb 2 éves. Foglalkozása kéményseprősegéd, de már évek hosszú sora óta nem keres, nincs állása. Becsü­letes, de nagyon elkesere­dett család, felkarolásra és támogatásra határozottan szükség van Pente Lajosné kérésére megjegyzem, hogy Mária nevű leánya (állító­lag) költői hajlamú. Verse­ket ír. Eddig a következő segélyben részesültek: 1935 nov. 27-én 5 kg kenyér, dec. 18-án 2 pengő Éber képviselő úr segélyéből, dec. 18-án 6 kg kenyér. Se­gélyezését a továbbiakban is figyelemmel fogom kí­sérni, de ugyanakkor meg­jegyzem, hogy a Szegény­gondozó Hivatal ilyen nagy, nincstelen családot kimon­dottan eltartani nem bír. Nyíregyháza, 1935. decem­ber 20-án.” Harmincöt karácsonya előtt öt nappaL* Március 10-én este válasz­tási nagygyűlést tartottak Mátészalkán a Zalka Máté Művelődési Házban. Az el­nökségben foglaltak helyet többek között Kovács Sán­dor, a járási pártbizottság el­ső titkára, dr. Szabó József a járási tanács vb elnöke, valamint a járás és a köz­ség politikai, társadalmi ve­zetői, kiváló ipari és mező- gazdasági dolgozók. A nagy­gyűlést Vass József, a Haza­fias Népfront járási titkára nyitotta meg, majd felkérte dr. Fekszi Istvánt, a megyei tanács vb elnökét, Máté­szalka országgyűlési képvi­selőjelöltjét, tartsa meg vá­lasztói beszédét. Fekszi elvtárs bevezetőjé­ben, mint a járás jelenlegi országgyűlési képviselője és a megyei tanács tagja meg­köszönte azt a támogatást, bizalmat, amit az elmúlt négy évben kapott munká­jához a szálkái járás vá­lasztóitól. Hasonlóan köszö­netét fejezte ki a bizalom­ért, amellyel újra jelölték a mátészalkai választókerület­ben. Majd röviden értékelte az új választói törvény alap­ján megtartott jelölő gyűlé­seket. Ezeken a gyűléseken megvitatták a Hazafias Nép­front választási felhívását, mint a nemzet fejlődési programját. Ugyancsak meg­vitatták azoknak a szemé­lyeknek alkalmasságát, aki­ket országgyűlési képviselő­nek, vagy tanácstagnak je­löltek. Megyénkben a jelölő Az aktához csatolt kör­nyezettanulmányban áll a többi között: „Jövedelme nincs, olykor-olykor nap­számból. Kilenc pengő lak­bért fizet havonta. Ki a háztulajdonos? Karasz Jó- zsefné. A lakás rendes, tiszta-e? Rendes, tiszta.” A segélyt kérő iszakos-e kér­désre a válasz nemleges. Pente Lajos gyermekeit so­rolja ezután a rubrika. Má­ria, András, Ilona, Olga, Tihamér, Klára, Edit, Gab­riella. Márián kívül mind iskoláskorban. A „háziúr, szomszédok véleménye” kér­dés után ez áll: Valamikor jobb napokat látott, na­gyon szegény család. A „Legsürgősebb tennivalók” kérdés után pedig ez: „ál­talános segélynyújtás. Na­gyon elkeseredett család. Élelem, ruha és tüzelőse- gélvre szorul.” És egy későbbi bejegyzé­se a gondozónak: „Nincs semmi változás. Nagyon el­keseredett család. Sokszor éheznek. Kevés segéllyel nem lehet rajta segíteni, mert pl. 5—6 kg kenyeret egyszerre elfogyasztanak. Férjének kellene állást sze­rezni. Az akta nyomán jutottam el harminckét év után az Ujkisteleki szőlőbe, hogy gyűléseken több mint 24 000- en szólaltak fel. Jól tükrö­ződött az erősödő szocialista nemzeti egység, az a biza­lom, amellyel népünk ma­gáévá teszi pártunk politi­káját, a IX. kongresszus ha­tározatait. A személyek ki­választásánál érvényesítet­ték az új választói törvény adta lehetőséget, 238 sze­mélyt a jelölő gyűléseken nem fogadtak el, helyükbe más alkalmas személyt ja­vasoltak, akik valamennyi­en a népfront programjával léptek fel és indultak a vá­lasztásokon. Az elmúlt négy év ered­ményeinek ismertetése so­rán elmondta Fekszi elv­társ, hogy megyénkben a mezőgazdasági jellegű beru­házások értéke megközelíti a hárommilliárd forintot Még nem kielégítő, de jelentősen fejlődött a tsz-tagok közös­ből származó jövedelme. 1961-ben egy főre 61Ö0 forint jutott, 1966-ban 11614 fo­rint. A termelőszövetkezetek közös vagyona 2,1 milliárd forintról 3,7 milliárdra nö­vekedett. Ez idő alatt a ter­melőszövetkezetek 4000 trak­torral, 439 kombájnnal, 219 tehergépkocsival és 2675 pót­kocsival gyarapították gép­parkjukat. A tervezett nagyarányú telepítési program megvaló­sításával elértük, hogy Sza- bolcs-Szatmárban 57 000 hold gyümölcsös van. Nincs mesz- sze az az idő, amikor me­gyénkben 30—40 000 vagon lássam a házat és a csalá­dot. A kertes apró házak ut­cácskákra bomlottak azóta. Az egykori 159 is új nevet kapott és új számot: Folyó­ka utca 1 lett. A sarkon áll. Nádfedeles, új gazdája van, a régi meghalt. Villanyt is bevezettek az elmúlt évek­ben. Sztanek néni nehezen emlékszik, pedig akkoriban közel laktak. „Igen, most már tudom. Itt lakott Pentáné azzal a sok gye­rekkel. Nagyon, nagyon szegény család volt. Egyszer valami nagy bajuk is volt, talán tűzifa miatt jött hoz­zájuk a rendőrség. Már szegény apámat hívták át tanúnak. De nagyon régen volt már.” Karasz József, az egykori háztulajdonos asszony roko­na: „Annak az embernek nem volt munkája. Pedig a lá­bát járta le valamilyen rendes hely után. így hát itt dolgozott össze-vissza a szőlőkben.” Hogy most merre lehet a család, senki sem tudja. Varga Mihályné szerint na­gyon régen elmentek innen. Hová? Talán az ONCSA- ra. Be a városba, a sze­gények utcájába.” Az ONCSÁ-n, a mostani Család utcán Tamasovszki nénihez irányítanak, régen itt lakik, mindenkit ismer. Ö megszólít egy vízért igyekvő idős asszonyt. Mráz Bálintné jól ismerte őket. „Közfalas voltam velük. almát fogunk termelni éven­te. Üjraszerveztük, nagyüze­mivé tettük a dohányterme­lésünket, ennék segítésére mintegy 400 millió forintos állami áldozattal 2186 darab pajtát építettünk. Ebben a pajtatérben 12 000 hold do­hány termelését tudjuk megszárítani. Évről évre több felső és középfokú képesítésű szak­ember, valamint szakmun­kás dolgozik a termelőszö­vetkezetekben. Csak az utóbbi években több mint 300 gyakornokot és 425 ösz­töndíjast szerződtettek a szö­vetkezetek. Ezek számok, de vannak olyan eredmények is, amit a statisztika nem tart nyilván, mint a szövet­kezeti tagok fejlődő szocia­lista tudata, a munkához és a közös tulajdonhoz való viszonyának alakulása. S ebben még nagyobb erő rej­lik, mint a gépekben, vagy más beruházásokban. Erre biztosan alapozhattuk III. ötéves tervünket. A termelőszövetkezeti tag­ság tudatváltozásához nagy­mértékben hozzájárultak a közelmúltban napvilágot lá­tott intézkedések, rendele­tek, mint a múlt év eleji felvásárlási árrendezés, a társadalombiztosítás, a csa­ládi pótlék, a nyugdíj és az anyasági segély bevezetése. A III. ötéves tervben újabb üzemek épülnek Sza- bolcs-Szatmárban, de e me­gye jellege továbbra is me­zőgazdasági lesz. Elsőrendű Nagyon sokan voltak, az asztalok tetején is háltak. Itt született Penténének egy kis fia. És meghalt egy nagy lánya, Mária. A férje kotró volt. De nem tudott dolgozni. Negyvenöt után aztán fel pakoltak innen és elment a család. Eltelepült. Már nem tudom a Dunán­túlra, vagy Csehszlovákiá­ba.” Jó lett volna megtalálni a családot. Úgy lett volna ke­rek és egész ez az írás, ha megtalálom őket. Pente La­jos, aki akkor, 1935-ben életerős, harminöt éves ember volt, pontosan a szá­zadfordulón született. Ami­kor összecsendültek a poha­rak az úri kasszinókban, a kastélyokban egy szebb száz év köszöntésére. Amikor a Pente féle családok is szebb, jobb életet reméltek. Pentééknek, s Nyíregyhá­zán azoknak a százaknak, ezreknek, akik jobb sorsot érdemeltek, csak néhány kiló kenyér jutott könyör- adományként és egy-két pengő, amit Éber képviselő úr a választások miatt oly nagylelkűen osztogatott. Hol lehet most a család. Jó lett volna most látni, a harmincként évvel ezelőtt éhező, rongyos, fázó gyere­keket, akik esetleg mérnö­kök, újítók, vagy éppen kéményseprők, mint egykor édesapjuk szeretett volna lenni Sajnos, elveszítettem a nyomot. De talán így sem volt ez az ismerkedés felesleges. Kopttá János feladatunk a gyenge tér* melőszövetkezetek megerő­sítése. Általában a szövetke­zetek megerősítésében nem szabad szem elől téveszteni, hogy legfontosabb az ember. Az, hogy minden szövetke­zetben a közös gazdasághoz ragaszkodó, szakképzett, lel­kes, munkaszerelő tagság és VPZPtf>S'*r' rtKSii avici^s ucszedeüen jelentős helyet kapott a ta­nácsok munkájának értéke­lése és feladataik körvona­lazása. Számokkal ismertette a négy évvel ezelőtt megvá­lasztott 8000 tanácstag te­vékenységét. Általában ja­vult az ügyintézés, a tanács és a dolgozók kapcsolata. Megyénkben évente közel 2,5 millió állampolgár keresi fel személyesen a tanácso­kat. E statisztika szerint megyénk felnőtt lakossága hétszer fordul meg tanácsi szerveinknél. Mindezek jel­zik, milyen nagy a dolgozók ügyei lelkiismeretes intézé­sének társadalmi jelentősé­ge, mennyire fontos az ügyek intézőinek megfelelő politi­kai, szakmai felkészültsége. A jó, lelkiismeretes ügyinté­zés növeli a lakosság bizal­mát és törvénytiszteletét. A lélektelen, bürokratikus ak­tatologatás megkeseríti az emberek életét, bizalmatlan­ságot szül az állami szer­vek iránt, végső soron ront­ja a párt és a tömegek kap­csolatát. Éppen ezért a jö­vőben egyik fontos felada­ta lesz az újraválasztott ta­nácsoknak a dolgozók ügyei­vel való foglalkozás színvo­nalának, tartalmának továb­bi javítása. Ma már az állampolgárok is egyre nagyobb felelőssé­get éreznek az állami ügyek intézéséért, bejelentéseik­kel, javaslataikkal segítenek. Ezek száma évente mintegy tízezer. Ezt a IX. kongresz- szus határozata is elismeri, de azt is leszögezi, hogy a dolgozók részvétele az álla­mi, társadalmi és helyi ügyek intézésében mégsem fejlő­dött kielégítően. A szocialis­ta demokrácia továbbfejlesz­tésének fontos eleme a he­lyi szervek jogkörének szé­lesítése. A helyi tanácsok ha­táskörének korlátozottságán sok hasznos kezdeményezés, javaslat halt el. Ez fékező­leg hatott a tömegek to­vábbi aktivitására, közéleti szereplésére. A továbbiakban szólt Fek­szi elvtárs a jog és köteles­ség egységéről. Ha minden állampolgárunk mindenütt szocialista vívmányaink bir­tokosaként védi rendszerün­ket és eredményeinket, ha mindenki saját példás ma­gatartásával és munkájával bizonyítja, hogy nálunk a hatalom és a jog a dolgozó népé, akkor ez hatalmas lendületet ad a szocialista demokrácia fejlődésének. Ezen a választási nagy­gyűlésen köszöntötték a nem­zetközi nőnap alkalmából a mátészalkai asszonyokat, lá­nyokat. Beszédében Fekszi elvtárs is hosszan foglalko­zott a nők megváltozott helyzetével. Elmondta, ami­kor népünk 21 éves mun­kájának eredményeként megszüntettük a kizsákmá­nyolást, leraktuk a szocia­lizmus alapjait, megállapít­hatjuk: ezt a történelmi eredményt csak a nők ak­tív tevékenységével érhet­tük el. Mindnyájan büszkék lehetünk arra, hogy a nők társadalmi egyenjogúságá­nak megteremtésében is elő­rehaladtunk a politikai, gaz­dasági, tudományos és kul­turális élet minden terüle­tén. Befejezésül Fekszi elvtárs a következőket mondta: Meggyőződésünk, hogy a vá­lasztópolgárok március 19-én egységesen jóváhagyják ed­digi politikánkat, a megtett intézkedéseket és megszavaz­zák azt a programot, amely­nek megvalósításával jelen­tős lépést teszünk előre a szocializmus teljes felépíté­sének útján. Dolgozzunk erőinket nem kímélve, egy­ségben és összeforrottan e magasztos célok eléréséért. EGY KÉRVÉNY NYOMÁBAN Kérésiem a Penie családéi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents