Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-12 / 61. szám

Aknázzák az amerikaiak állásait Növelik a Vietnamban harcoló USA-katonák számát Egy hét a világpolitikában 0 A második forduló Párizsban ü Kinél van a „Fekete Péter44? S Djakartai bonyodalmak @ A Hatok és a hetedik KAIRO Az EAK lapjai vezető he­lyen írnak arról a londoni hírről, hogy Nagy-Britannia nem vonja ki csapatait Adenből 1968-ban, mint ko­rábban bejelentette. Az Ahram és az Akhbar El Jóm egyaránt megbélyegzi a brit kormány szószegését. ÜJ DELHI Indira Gandhi asszony in­diai miniszterelnök egy saj­tóértekezleten bejelentette, Deszai volt pénzügyminisz­ter letett arról a tervéről, hogy ellenezni fogja Gardh asszony újramegválasztását' az indiai kormány tejévé. ATHÉN Az athéni bíróság folytat­ta a monarchia megdöntésé­re irányuló összeesküvéssel vádolt 28 katonatiszt perének tárgyalását. Az államügyész több órás vádbeszMében 21 \ ádlottra héttől húsz évig terjedő börtönbüntetés ki­szabását kérte, hét vádlott esetében elismerte, hogy azok ártatlanok és ezért felmenté­süket javasolta. LONDON A londoni repülőtérre pénteken megérkezett p"v MI—10 típusú szovjet óriás helikopter. A hen.;o;..^. amely egy hétig marad ott, bemutatják több érdeklődő angol cég képviselőjének. GENF Az ENSZ emberi jogok, bizottsága határozatot ho­zott a „faji megkülönbözte­tés megszüntetéséért foly­tatott harc nemzetközi nap­jának megtartásáról.” A ha­tározat Ukrajna, az EAK, Tanzánia és Kongo (Kinsha- j sa) javaslatára született. I Bogota (MTI): A Reuter bogotai tudósí­tója hitelt érdemlő kolum­biai forrásokra hivatkozva közölte, hogy pénteken este tíz kolumbiai városban ösz- szesen körülbelül 200 em­bert . tartóztattak le. Ezt megelőzően a kolumbiai nemzetbiztonsági tanács rendkívüli ülésen foglalko­zott az országban megélén­kült partizántevékenységgel. A tanács ülése után a ko­lumbiai titkos rendőrség le­tartóztatta a kommunista párt 24 vezetőjét. Az AFP bogotai tudósítója úgy érte­sült, hogy mintegy 100 kom­Saigon (MTI): A felszabadítási arcvonal aknavető osztagai szombatra virradó éjszaka három ame­rikai katonai állásra mértek pusztító csapásokat a fővá­rostól északnyugatra. A saigoni amerikai kato­nai szóvivő négy amerikai halálát és 58 megsebesülé­sét ismerte be. A 9. amerikai gyalogos hadosztály harmadik dan­dárja — a Reuter híradása szerint — befejezte kéthó­napos hadműveletét a Me­kong deltájában. A hivata­los amerikai jelentés azt állítja, hogy a Saigontól het­venkét kilométernyire dél­nyugatra fekvő Dong Tam támaszponton állomásozó Djakarta (MTI): Nyugati hír-ügynökségek gyorshírben olyan értesülést közölnek, miszerint az indo­néz ideiglenes népi tanács­kozó gyűlés (kongresszus) határozatban fosztotta meg Sukarnót elnöki tisztségé­től és Suharto tábornokot megbízta az ügyvezető el­nöki téendők ellátásával. A döntés az éjszakai órák­ban született meg, zárt körű bizottsági ülésen. A nyil­vános vitát magyar idő sze­rint szombaton tizennégy óráig halasztották el, a munista párttagot vettek őrizetbe, köztük a KKP Központi Bizottságának 11 tagját. ’ A Kolumbiai Kommunista Ifjúsági Szövetség Vég­rehajtó Bizottsága nyilatko­zatban tiltakozott Gilberto Vieirának, a Kolumbiai KP főtitkárának és a Központi Bizottság több tagjának, a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség számos vezetőjének letartóztatása ellen. A ko- lombiai KISZ Végrehajtó Bi­zottsága felhívja a kolum­biai demokratákat, harcol­janak a letartóztatottak sza­badon bocsátásáért. harmadik dandár „42 viet- cong-gerillát ölt meg”. A washingtoni hadügymi­nisztérium pénteken este úgy döntött, hogy sürgősen ultramodern M—16-os pus­kákkal fegyverzi fel a Vi­etnamban harcoló dél-viet­nami és dél-koreai katonai egységeket. Ezekkel a mo­dern gyorstüzelő fegyverek­kel már ellátták az amerikai alakulatokat. Az amerikai hadügymi­nisztérium pénteken beje­lentette, hogy erősen növeli a hadseregbe havonta be­hívandó személyek számát. Májusban 18 ezer embert hívnak be, vagyit, mint feb­ruárban, márciusban, vagy áprilisban. kongresszus ülésszakát pe­dig huszonnégy órával meg- hosszabították. A hajnali órákban kialakított kong­resszusi állásfoglalás négy pontra szűkíthető le: 1. Megvonják Sűkarno elnöki megbízását és minden egyéb hivatali hatalmát; 2. Suhar­to tábornokot kinevezik ügyvezető elnökké; 3. „Dok­tor” Sukarnót eltiltják min­dennemű politikai tevékeny­ségtől; 4. Felhatalmazzák Suharto tábornok kormá­nyát, bírósági úton tisztáz­za, milyen szerepe volt „doktor Sukornónak” a szeptember 30-a mozgalom­ban. Amennyiben a kongresz- szusi döntés érvényessé vá­lik, lezárul egy esztendős időszak, amelynek folyamán Sukarno lényegében végre­hajtó hatalmat már nem gyakorolt, csali névlegesen elnökösködött. A Reuter figyelemremél­tónak tartja, hogy az úgy- ahogy ismeretessé vált kongresszusi döntésben nincs említés „doktor, vagy más megfogalmazásokban” mér­nök, szó használata azt jel­zi, hogy a jövőben Sukarnót nem elnökként, hanem át­lagpolgárként kezelik. A kongresszusi ülésszakon Suharto tábornok kijelentet­te, nem lát bizonyítékot rá, hogy Sukarno szervezte és irányította volna az 1965. október 1-én elbukott Un- tung-akciót. Nem könnyű ennek a leg­utóbbi hétnek mozgalmas eseményeit összegezni, már csak azért sem, mert a máskor csendesebb, politi­kai pihenőnapnak számító vasárnap ezúttal fontos fej­leményeket tartogat Pá­rizsban a választások má­sodik fordulójára kerül sor, most dől el a mandátumok túlnyomó többségének sor­sa. — Heves páros verseny ígérkezik a bal- és jobbol­dali jelöltek között, igaz, a papírforma szolid gaulle- ista többséget ígér, hála a nem éppen arányos válasz­tási beosztásnak. Akárho­gyan alakuljon is a végle­ges politikai egyenlet Fran­ciaországban, -a választások két legfontosabb új elemét már ismerjük. Ezek: a kommunista párt előretöré­se, s befolyásának növeke­dése különösen az ifjúság körében, illetve a baloldal egységfrontja. Olyan jelen­ségek, amelyek függetlenül a parlament megoszlásától, kihatnak majd a további francia fejleményekre. Tanácsválasztásokat tarta­nak vasárnap a Szovjet­unióban is, ebből az alka­lomból Brezsnyev, Koszigin, Podgornij, s az SZKP más vezetői találkoztak válasz­tóikkal. Megnyilatkozásaik természetesen túlnőttek a helyi kereteken, s az egész világnak szóltak. Beszé­deikből kitűnt, hogy csak a legfontosabb megállapí­tásokat ragadjuk ki: 1. A Szovjetunió folytatja békés egymás mellett élési poli­tikáját, amely máris szá­mos eredményt hozott; 2. az enyhülés fő akadályát továbbra is a vietnami ame­rikai agresszió és az NSZK revansista magatartása okozza; 3. a nemzetközi ki­bontakozást, különösképpen pedig a vietnami rendezést gátolja a Mao Ce-tung csoport tevékenysége; 4. a jubileumi évben tovább folytatódik a Szovjetunió lendületes építő munkája, a népjólét emelése, jóllehet a felvázolt körülmények miatt nagyobb erőfeszítése­ket kell tennie védelmi ké­pességeinek fokozására. Az indiai fővárosban sem lesz érdektelen ez a vasár­nap. A nemzeti kongresz- szus párt e napon ül össze, hogy megválassza az ország miniszterelnökét. India ha­gyományos vezető pártja soha még ilyen rossz hely­zetben nem volt; hét tarto­mányban (államban) vesz­tette el többségét. A jobb­oldal Indira Gandhi szemé­lyét hibáztatja A haladó irányzat a párt jobbratoló- dását és következetlenségét tartja a kudarcok okának. Könnyen lehetséges, hogy a reakciós nézeteket valló Deszai és Indira Gandhi kö­zött végül egy kevésbé je­lentős, harmadik politikus személye lesz a kompro­misszumos megállapodás tárgya. Az amerikai politikai sakkhúzásokra egy távolab­bi választás nyomja rá a bélyegét. Az Egyesült Álla­mok láthatólag szeretne ka­tonai győzelmet elérni Dél- Vietnamban, még a jövő év novemberében esedékes el­nökválasztást megelőzően. Természetesen mások Wa­shington vágyai és mások a realitások. Ezen a héten például rekordveszteséget szenvedtek az amerikai erők. Ami valamennyire új az amerikai magatartásban, hogy a hivatalos Washing­ton képviselői mind nyíl­tabban törnek lánd­zsát a háború fokozása mel­lett. Johnson, Rusk és McNamara eddig, miközben fokozta az agressziót, a tár­gyalások szükségességéről beszélt. Most, hogy a VDK közölte: a bombázások be­szüntetése után hajlandó megkezdeni az eszmecserét, az amerikai politika lát­ványosan viszakozott. Ami viszont együtt jár azzal, hogy kezében maradt a „Fekete Péter”, a teljes felelősség súlya. Mindez bizonyos bel­ső összeütközésre is vezet Amerikában, a hírek sze­rint heves szóváltás volt Johnson és Robert Kennedy között vietnami ügyekben. A sikeres katonai akciók mellett a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front is fontos politikai-diplomáciai akciót helyezett kilátásba. Jelentések érkeztek ar­ról, hogy koalíciós kormány alakulna a Front és más függetlenségi erők részvéte­lével. Ez tovább gyengíte­né a saigoni rezsim helyze­tét, úgy magán Dél-Vietna- mon belül, mint a nemzet­közi viszonylatban. Egyben mutatja azt is, hogy jólle­het a vietnami nép végső célnak országa egyesítését tekinti, következő feladat­nak egy valóban független, semleges, önálló Dél-Viet- nam létrehozását tartja. A djakartai jelentések élén már-már visszatérők a kifejezések: feszültség, nyug­talanság. A csonka parla­ment, a baloldali képviselők kizárásával tanácskozó kongresszus a héten a „Su- kamo-ügyet” vitatta. Három álláspont rajzolódott ki. A szélsőjobboldali képviselők többsége Sukarno-pert köve­tel. A hatalmat ténylegesen kezükben tartó katonai ve­zetők ellenzik az elnök bí­róság elé állítását, sőt egy részük szívesen megtartaná afféle cégérnek. Nyilván úgy értékelik a helyzetet, hogy a Sukamo elleni erőszakos cselekedetek tovább kavar­nák a közhangulatot és esetleges összetűzésekre ad­nának okot. Aligha téve­dünk abban, hogy Sukarno személye tulajdonképpen csak ütközőpont, ahol a viszonylag mérsékeltebb és szélsőségesebb jobboldali irányzatok összecsaptak. Ezért az indonéziai belvi- szály súlyosbodása várható, már nemcsak a tömegek és a katonai rendszer között, de a hatalom sáncain be­lül is. Minden jó, ha a vége jó — summázhatták volna a brit vezetők, Wilson és Brown, közös piaci felderí­tésük eredményét. Utc*só ál­lomáshelyükön, Luxemburg­ban megkapták a kicsiny, egyharmad milliós nagyher­cegség támogatását. Ezért módosíthatjuk a mondást: mennyire jó, ha Luxem­burg támogatja Anglia be­lépését a „Hatok” soraiba, — viszont a jelentősebb partnerek, mindenekelőtt Nyugat-Németország és Franciaország változatlan fenntartásisal él Londonnal szemben. A hat fővárosban megtett zarándokút nyomán, a brit vezetők feltétlenül tájékozottabbak lettek. Más kérdés: mennyire okoznak örömet számukra a meg­szerzett és nem éppen egy­értelmű információk. Sukarnót leváltották minden tisztségéből SSomunista vezetők letartóztatása Kolumbiában A. Zubov —L. Perov-A. Szergejev: 7. Fordította. Bányász Béla — íme, aki bizonyít. Min­dent tud, mindent elmon­dott. Kosztya a dührohamtól el­gyengülve kiáltotta: „Ne higgyenek neki. Ne adják meg magukat”. összeverve, megcsúfolva állt, de nem alkudott. A fizi­kai fájdalom elhalványult a szív érzésétől, a gondolattól: és ha elhiszik azt, és ha nem jönnek rá, hogy mindez csapda?... A letartóztatottakat elvit­ték. Egyedül maradt. „Nincs számodra más megoldás — hozzánk állsz.” Nem így történt. A vonat, amely valamelyik német tá­bor felé vitte, bombatáma­dásba került, Kosztya és csoportja megszökött. Ukraj­nában csatlakoztak a szov­jet csapatokhoz. Kosztya is ' velük ment — Berlinig. A leszerelés után nem tért vissza szülővárosába, egy baj­társa hívta magával Szibé­riába. Hatalmas gépgyárba ke­rült, majd az egyetem leve­lező szakán tanult Ezután a tudományos kutatóintézetbe kapott meghívást. Könnye­dén megvédte a kandidátusi disszertációt, a tudományok doktora címet pedig már e nélkül érdemelte ki. Megnő­sült, felesége ugyanannak az intézetnek a munkatársa. Sebhely a nyakon Néhány héttel ezelőtt a professzort külföldi tanul­mányútra küldték. Jól tudott, németül, s viszonylag an­golul is. A nem nagy, nyu­gat-európai ország fővárosá­ban Konsztantyin Peti'ovics kollégái munkájával ismer­kedett. Jó hangulatban ké­szült a hazatérésre, amikor a baj történt. A legkisebb részletig emlékszik arra a júliusi nap­ra a sok évtizedes hársfákkal díszített körútra, az ott álló zöld padra. Oda ült, hogy pi­henjen, összeszedje gondola­tait. Ekkor lépett hozzá egy már nem fiatal ember, ud­variasan meghajolt és töké­letes oroszsággal szólt: — Köszöntelek, kedves ba­rátom. ‘ — Bocsánat, kihez van sze­rencsém ? — Nem ismer meg? 20 éve már. De jó az arcmemó­riám. És a vendégről is in­formálódtam. Ez a sebhely az ön nyakán. Nagyon meg­ütötte az a... A professzor szíve meg­szorult, a szemealja karikás lett. Néhány percig beszélni sem tudott. A Gestapón töl­tött éjszaka jutott az eszébe. Ezt az embert Szerzsnek hívták, ö is jelen volt ak­kor a verésnél. — Látja újból találkoz­tunk. Örülök önnek. Akkor kisebb sérülésekkel megúsz­ta. Nem tudom, a verzióról hallott-e? — Milyen verzióról? — Arról, amit a városban Kosztya provokátorról be­széltek. Ne izguljon, rég volt. én csak úgy említettem, ön­ből tudós lett. A helyi újság­ban olvastam önről, láttam a fényképét is. — Mit csinál itt? 1 — Amíg élek, remélek. Bí­zom a Jobb időkben. Most meg kereskedett. Ahogy a németek mondják: a kíván­ság a gondolat apja. Talán benézünk az étterembe, meg­ünnepeljük a földiek talál­kozását? A professzor meglepetéssel mondta: — Bocsánat, de nem érek rá. Meg aztán, hogy udva­riasan mondjam, érdemes-e? —Ne sértse meg a földit. Jó lenne hazatérni, de en­gednének-e? A professzor felállt. — Elnézést kérek, — s anélkül, hogy kezet nyújtott volna, távozott. Késő este, mikor a szállo­da éttermébe ment vacsoráz­ni, ismét Szerzs fogadta: — Üljön az asztalunkhoz, nagyon kérem. Megígértem egy hölgynek, hogy bemuta­tom önt. Ö is beszél oroszul. El sem tudja képzelni, mi­lyen nehéz idegenben, örü­lünk minden földinek... A mi asztalunknál ül az ön kol­légája. Találkozott már vele. Kérem... •k Az asztalnál szép, fiatal hölgy társaságában tényleg ott volt az egyik helyi tudós, aki, mint kiderült, hasonló témán dolgozott. A tudóst Karinak hivták, szintén jól beszélt oroszul, ö mutatta be a hölgyet. „Janett — Zsenja. és Szerzs, önök már talál­koztak”. A professzor komoran mondta: — Sajnos igen. — Érezze magát otthon. Nekünk, tudósoknak nincs mit elosztani — jegyezte meg Kari. — Mi egységesek vagyunk, a haladás a cé­lunk... És Kari koccintott a szov­jet professzorral. Húsz per­cet töltött a társaságban, az­tán dolgára hivatkozva, tá­vozott. Ök tovább ittak, ettek egy kicsit, táncoltak. Szerzs ja­vasolta, menjenek a szobá­jába. Rövid Idő múlva jött a pincér. Szerzs rendelkezett. Aztán Janetthoz mentek. Az éjszaka történtek szár­nyat adtak Szerzsnek. Reggel felment a professzor szobá­jába. Nagyon rossz hangulat­ban találta. Szerzs csende­sen és röviden beszélt. — Itt, — mutatott aktatás­kájára — őrzöm a magnósza­lagot és a filmeket. Az éjsza­ka tanúit. Itt meg — muta­tott zsebére — a tegnap es*á számlát. Semmiség, majd ki­fizetem. Itt meg — mutatott most a fejére — egy másik éjszaka emlékeit őrzöm, arról a verzióról. Igaz, lehet az rágalom is, mindenesetre el­terjedhet. És meg kell cá­folni. Tanú van, például én. — Ne ijesztgessen, nem a gyengék közé tartozom. — Minél kevesebb érzé­kenységet, professzor úr. Még semmi rossz nem tör­tént — Miért mondja ezt? Mit akar tőlem? — Apróság az egész. Jó­barátként válunk el. Itt van ez a jelvény, az Eifel torony másával, őrizze meg. Az ember, aki ezt önnek felmu­tatja, néhány szolgálatot kér majd. Megértett? Ne csodál­kozzon, ha ez az ember én leszek. Moszkvából való visszaér­kezése után a professzor néhány napig tudományos beszámolójával volt elfoglal­va. Ez elterelte a figyelmét a lelkiismereti számadásról. Éjszakánként azonban nem aludt. Egyik oldaláról a má­sikra fordult. „Csak nem maradok ebben a csapdá­ban? Könnyen horogra akad­tam. Nem, nem. Ezzel nincs vége”. Kínlódott és csak az eluta­zása előtt kereste meg az ál­lambiztonsági hivatalt. Ptyicin őrnagy figyelmesen hallgatta a szibériai tudóst. Nem szakította félbe. Csak akkor, mikor a professzor zavartan, kínlódva mondta: szörnyű, még emlékezni is — jegyezte meg. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents