Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-05 / 55. szám
A nép lel kötete egy harmincéves „törzslap** hm, Erdei Lászlóin5 képviselőjelölt a berkeszi választókkal beszélget. Bogár F. fdv. Néhány szó <LAd. ti. A nép lelkűletet néhány kifejező szóval kell jellemezni. PL szelíd, istenfélő, szorgalmas, mulatós, •talaj, cifrálkodó, civakodó, káromkodó, bosszúálló, tehetséges, eszes, ügyes, leleményes, ügyefogyott, rest. befolyásolható, pártoskoaó, rideg lelkű, közügyekkel törődő, józan, komoly, mértékletes, önző, közönyös, zárkózott, léha, könnyelmű ttb~. Ez a nagy választékú felsorolás a Majtis községben talált, 30 évvel ezelőtt kiállított Népművelési törzslap” kitöltési utasításában szerepel, annak 18. kérdéséhez ad útbaigazítást Micsoda jelzők! Micsoda jellemítéletek! Azt gondolná az olvasó, hogy valami helyi' ötlet lehet, egyedi eset az országban. Talán egy elmebeteg ügyintéző akar egy egész községet ilyen szavakkal jellemezni, mint ügyefogyott, rest, önző stb. A vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete alapján dr. Móricz Miklós könyvnyomdájában Budapest II. Mechwart tér (Tröszt ház) készült az országos érvényű Tarva a kétszámyú ajtó, ha nincs köd, besüt a nap. Ilyenkor jobb a kedve a tizenkét asszonynak, itt a kisvárdai öntöde héjmag- készatő üzemében. Váratlanul érkeztek a látogatók az országos, meg a megyei nőtanácstól, a szakszervezettől, csupán azért, hogy megkérdezzék a 12 ,,egyenkendős” asszonyt, milyen az életük, az örömük, a gondjuk. Gyorsan kiderül, jobb is, hogy nem rendezték meg ezt a találkát, így fesztelenebb a diskurzus, őszintébb a szó. Mondja valaki a kis sámlikon ülő asszonyok közül a pesti vendégnek: — Nyitva kell tartanunk az ajtót mindig nyáron a nagy forróság miatt, télen meg, hogy jobban cserélődjön a levegő. Látja azt a ventillátort az ablakok között. Nem ér egy hajítófát Háromágú héjmagokat tisztítanak az asszonyok, azt mondják, vízvezeték készítéshez kellenek, öntéskor. Látszólag könnyű munka. Csak a zaj nagy, odébb a sarokban haragosan morog az edzőkemence. Novákné: — Nemcsak ezt a tisztítást csináljuk, hanem az első művelet is ránk vár. Az pedig ilyen forróságban nem gyerekjáték. — Hány éve van itt? Novákné: Én 12, Maszt- rikne, Mártonné meg 14 éve. Czetöné a legkésőbbi, de már ő is közel áll a tízéves szolgálathoz. Masztrikné: — Mi nem tudunk meglenni munka nélküL Meg aztán, gondolja csak meg az elvtársnő, milyen jól jön az a havi 1400—1500 forint a családnak. Nőnek a gyerekek, rengeteg a kiadás. Egész kis embergyűrűt alkotnak a beszélgetők, mire a gyerekek kerülnek szóba. — Ismerik az új rendelkezést a gyermekgondozásról? Valaki a gyűrűből: —Ismerjük. Sokan nem is gondolják, mit jelent ez nekünk, munkásasszonyoknak hogy ilyen megértő volt a kormány. — Tetszik tudni, máris hat várandós van köztünk — A többi még nem vallotta be. Gratulálnak a vendégek és aggódnak: de hát mi lesz ezekkel az asszonyokkal, he közeleg az a nap? Itt, ebben a zajban, rossz teve nyomtatvány, amit minden község népének lelkületéro) ki kellett tölteni. 1 A vallási alapon nyugvó kultúrpolitikát irányító kultuszminiszternek volt szüksége erre a jellemzésre. Ha netalán valahol szilaj vagy káromkodó a nép, akkor szelid lelkűvé tételére megfelelő kultúrát juttathasson oda a csendőrőrs megerősítésével. Ennyit arról, ami a minisztert érdekelte. A törzslap huszonkét kérdésre adott feleletet Érdekes lenne végig elemezni valamennyit, de egy cikk erre kevés. Vegyük még a 8. kérdést, aminek a kitöltési utasítása így szól: az anyagi erő a lakosság százalékában tüntetendő fel. Majtisról ezt írták 1937-ben. Gazdag 3, jómódú 15, közepes 20, szegény 25, Ínséges 37 százalék. A két utóbbi összesen 62 százalék. A 3. pontról beszélgettünk Danka Ferenc jánk- majtisí községi tanácselnökkel. Véleménye szerint a kitöltő tisztviselő elég reálisan ítélte meg a községet. De mit is jelentett az. hogy ínséges. Olyan csaiagőben mégsem maradhatnak. — Eddig segítettek rajtunk, áttették a várandósokat a reszelőüzembe, köny- nyebb helyre. Most sem lehet másképp. Ebben pillanatok alatt egyetértenek, csak azt nehéz elképzelni, mit tesz a vezetőség, hogy a munka itt se álljon meg. „Nem köny- nyű, de megoldást kell találni* Mártcm Irrtréné alacsony termetű, l’élszeg. Alig hogy szól, máris kibuggyan a könnye Merthogy ő és Czetöné elég fiatal még ahhoz, hogy előbbre jusson innen a magkészítőből. Beiratkoztak hát a közgazda- sági technikum levelező tagozatára, de hallják, hiába érettségiznek, maradnak a műhelyben. (Később az igazgató: ' „Ha így tenne, eleve nem javasoltuk volna őket iskolára, és nem kapnák meg a tanulmányi kedvezményt Persze, várniuk kell.) Masztrikné sérelmére viszont nem kapni kielégítő magyarázatot: érettségi után a kislánya két évig „hatórás” volt a gyárban. dók, ahol az évi kenyér so- na nem volt meg, egyik napról a másikra tengődlek A szegény kategóriába azok tartoztak, akik általában el tudták tartani családjukat, de vagyongyarapításra nem volt módjuk, vagyis az ötiói a hatra soha nem jutottak. Ök voltak azok, akiknek a létbiztonsagot az uradalmi cselédség, a napi 16 órás munka jelentette. Ez volt a helyzet Majti- son, nem is olyan régen, 30 éve. Akkor, amikor a gazdasági mélypont után 7—3 évre a Horthy éra konjuktu- rális évei már elkezdődlek Most ide az illene, hogy a volt Ínségeseket megszólaltassam, hányán építettek új j lakást, vettek rádiót, televíziót, motorkerékpárt, i autót és így tovább. Milyen könnyű volna összehasonlí- , tani, hiszen a törzslap sze- j rint nemhogy mozi, de még gramafon sem volt a községben, amit népművelésre használni lehetett volna. Ezt az összehasonlítást a majtisiakra és a többi olvasóra bízom. Csikós Balázs aztán teljes műszakban munkafelíró az egyik műhelyben, kilencszázért. „Holott, aki jóval később lépett a gyárba, ugyanolyan munkakörbe, máris ezeregyet kap.” Ha Masztrikné megtudja, hogy ezen is segíteni fognak rövidesen, biztos megnyugszik. Nem kell már sokáig háborogniuk azoknak sem, akik a fürdőre panaszkodnak: új is, szép is, csak éppen hol jéghideg, hol pedig tűzforró benne a víz. Már javítják a műszaki hibát. Lenne még miről beszélni (meg is állapodnak a vendégekkel egy későbbi randevúban), de a gép, a munka nem állhat. Mire az idei nőnapot említik, s hogy szép meglepetéssel készülnek a férfiak a köszöntésre, már Mártonnénak is kisimul az arca. Legyen szerencsénk máskor is! — fognak kezet az öntödei asszonyok Erdei Lászlónéval. a Magyar Nők Országos Tanácsa elnökével Kovács Károlynéval. a megyei nőtanács titkárával és Kandó Pál SZMT vezető titkárral. (as) Vendéget várt a napokban a Berkeszi II. Kákóczi Ferenc Fiúnevelő Otthon 3gy volt szövőnőt. Erőt-: -ásziónét. a Magyar Nők Országos Tanácsának elnökét. Sokan ismerik Erdeinél s. szabolcsi községekben Ké1 i álasz íáson szavaztak icépviselői mandátumára, most a nyírtass) körzet választópolgárai jelölték képviselőnek. Ide tartozik ber- kesz is. Hamar felolUoüik az első percek hivatalos tartózkodása, kötetlen beszélgetés alakul ki a falu vezetői. ‘ Ki va- ,o tsz-dolgozok, pedagógusok, járási vezetők és a képviselőjelölt asszony között. Előszói arról esik sző, .amiből élünk”, a gazdálkodásról: Barilló József tsz-Inök őrömmel mondja, hogy szépen fejlődik a Közös gazdaság, kedvezően érintette a tsz-t a hitelek elengedése, több mint 2 millió forint maradt „itthon”. Tizenkilenc új jelentkező kérte felvételét a tsz-be. köztük számos no. (Lipök András, a járak; pártbizottság titkára megjegyzi : a járásban eg\ év alatt ezer új tagol vettek fel a t&z-ek. Es így is, -több mine líOO forinttal lett magasabb az egy tsz-tagra jutó évi jövedelem). A helyiek azzM folytatják: mégis sokan vallra akasztják Berkesben a táskái, hogy Pesten és a Dunántúlon töltsék el a bei hal: napját, s néhány órara jöjjenek haza a családhoz. Többen említik, milyen sokat lendít majd a tsz-en, ha kifejleszti jobban a munka- igényes termelvények listáját, és a melléküzemágakat is létrehozzák. Erre az elkövetkezendő időben nagyobb lehetőség tesz. Aztán egy közönséges ci- rokseprüre terelődik a szó. a járási tanács titkára, Jó- zsa István hozza fel, hogy Szabolcs rég a ciroktermelésről is híres volt Most pedig örökösen hiánycikk a cirokseprű. Miért nem lehetne újra életre kelteni ezt a termelési hagyományt, bizonyára kifizetődne. A gyermekotthon igazgatója, Za- latnai Károly a községi füzesekre hívja fel a figyelmet fel nem fedezett kincsesbánya, nők, öregek hasz-, nos foglalatossága lehetne i: fűzfa feldolgozása. ötletek sokasága elevenedik meg, hogyan lehetne hasznosítani a községben lévő szeszgyárat — esetleg tsz-közi társulással takarmánykeverő üzemet létesíteni belőle. — s még számot elképzelés rajzolódik ki. Valóságos, elérhető tervek a kereseti források gyarapítására, az elvándorlók hazaié ■építésére. (Dr. Józsa István is '.uic jelben jegyzi ineg: rövidé sen mintegy 2—2500 nolcla friss gyümölcsös „lép” b a járás tsz-einek jövedelm forrásaiba. Ez már az de forintban fizet.) Erdei Lászloné figyelmesen hallgat; a gondok, örömök zömében ismerősek, di soha nem lehet őket elégge tudni, és erteni. Ezért ismerkedik a berkeszi emberekkel is, hogy a kép még teljesebb legyen. Mellette Gulyás Ferencné tsz-tag, a nőtanács elnöke, aki 363 munkaegységet dolgozott az elmúlt esztendőben. Bármelyik erős férfi megirigyelheti. A nők munkában és munkán kívüli megbecsülése kerül szóba, majd a gyei- mekek, az iskolák. — Bizony ránk férne a segítség — Kezdi Mészáros Benjámin, az iskola igazgatója. — Gyengén állunK a szemléltető eszközökksl, k esi a szertárunk. A pedagógusaink fiatalos, néhány ev múlva jelentkezik a lakásprobléma is. A komoly szavak Közbe.* a tréfa sem hiányzik: az öreg grófnőt idézik a helyiek. annyi ablakot csinál • tatott a kastélyra, ahéni nap van egy évben. Zalatna: Károly hozzáteszi, a külsór szép, 365 ablakos egykori kastély már szűknek bizonyul a 240 állami gondozott gyereknek és a tizenkilenc nevelőnek. Zsúfoltak a há lók, a tantermek. A kis lakók életéről beszél az igazgató, majd egy német nyelvű újságot tesz a vendégei, és a jelenlévők elé: — Imiről, a nn kis számán zseninkről írták. Nagyon büszkék vagyum. a, ajnáljuk, hogy elkerült tő- 'ünk. de örülünk is. hogy ilyan helyen kapott ottin nt a fővárosban, ahol Kivételes tehetsége nem --allócik el... A képviselőjelölt asszony írja az előzetest a nehan/ papírlapból rögtönzött füzetbe: segítséget vár a falu az orvosi rendelés íz SZTK-s betegellenőrzésben, a gyógyszerellátásban. Közlekedési problémák is terítékre jönnek, melyek gondos "izsgalódást érdememen. Aztán a férfinép „interoei- lál”: nincs borbély a faluban, egyesek kénytelenek az oj „divat” szerint nagy hajjal járni. Kisvártatva kiderül, hogy ezért a község a ludas, a járás küldene borbélyt. ha egy pici szobát ürítenek vagy bérelnek erre a célra. így a frizuraügy azzal a tanulsággal végződik: nem szabad mindent felülről várni. Gyorsan múlik az idő. a képviselőjelölt készülődik, a vendéglátók marasztalják, legalább még néhány percig. Most ők kérdeznek, hogyan él a fővárosban a jelölt, mik a gondjai, vannak-e gyerekei, szeret-e főzni és így tovább. Erdeine a nagy fiáról és az asszony lányáról beszél, utazásairól, tapasztalatairól. A főzesse! fejezi, amit mód felett szeret. Baráti, őszinte a búcsú - zás a köszönés is. „Viszontlátásra. minél többször.” Pali Gésa Váratlan látogatás a Vulkánban (avagy: 12 „egyenkendős4* a»*zony elmondja, hogyan él) Tiszaberceli történetek ügy tanítják az iskolában:. A lelvilágosudás magyar irodalmának megindítója, nemzeti művelődésünk első nagy programadója Bessenyei György volt. 1747-ben született Bercelen. De tudták ezt a falubeliek könyv nélkül is, apáról fiúra szállt az igazi emberi példa nagysága és eszméje. S nem élhettek vele. A mélyből képtelenek voltak feltápasz- kodni, erőszak és kényszerhatalom nyomta vissza fejüket, hogy csak lefelé nézzenek. Hucafürdő-háxhely és repülő A legközelebbi emlékezet szerint, a harmincas években is 4300 holdnak tudták a falu, Tiszabercel határút, de abból a fele sem jutott a kétezer lakosú falu népének. Négy nagy uradalom között választhattak, hol sínylődjenek testben, lélekben. Legelviselhetetlenebb azonban a családok zsúfoltsága volt. Férjhezmentek lányok, megnősültek fiúk, gyerekek születtek, s a szülői háztól nem volt hová menni. Hiányzott a telek, senki sem akart adni. Elmondták ezt a falu vezetői Mikecz méitóságos, képviselő jelöltnek is. Ez a baj? — legyintett hanyagul, L,esz telek, ha megválasztanak. A képviselő testület nyomban meg is adta a javaslatát: jó hely lenne az Okolicsányi méitóságos úr falu alá nyúló földjéből kihasítani valamennyit. Ne egyék, rágják örökké egymást az összekényszerült szegény családok. ígérte Mikecz: meglesz. Hogyne ígérte volna! Kellett a nép hite az országházba juttatásához. Aztán osztottak házhelyet. Oh, nem a kívánt helyen, az Okolicsányi méltósá- gos privilégiumából, hiszen ö egyházi kegyúr volt A Gravák Lajos 150 holdjából mértek néhány holdat. Abból a részből, ahonnan tavasszal annyi vadruca meg szárcsatojást szedtek a fürge és mindig éhes parasztgyerekek. Aid té mert építeni — mert kényszerítette helyzete —. nem sokáig élvezhette emberi fészkét. A folytonos nedvességtől mindig ázott az alap, a fal, mígnem ledőlt a remélt ház. Repülőgép körözött a falu felett. Mikecz képviselő úr ült benne. S nem az új településben gyönyörködött — az egyik úri szépasszonyságnak rázta üdvözletül zsebkendőjét. Híd „lesz“ a Tiszán Újra választás következett. Ezúttal nem más jelentkezett a mandátum elnyerésének támogatásáért, mint Kállai Miklós, volt magyar királyi miniszterelnök. Nem értett egyet a rossz házhelyosztással. De ő már nem tehet egyebet, sok mérnöki, telekkönyvi huzavonával járna. Végeredményben az is jobb. mint semmi. Hanem ezenkívül. mi az, amit legjob ban szeretnének a berceli- ek. — Híd! — kiáltott* ai magát % főjegyző. A bíró is neki bátorodott: Azaz. méitóságos uram, a híd. A Tiszán. A túloldalon is van határunk. Meg ott a prépostsági birtok. Szóval, a híd... Azt rebesgetjük régóta... Beszélt volna meg a bíró. Ám ez a méitóságos jelölt is legyintett. — Ennyi a baj? Tudjak hazámfiai, mi az orvossága. Tudták. Hogyne tudták volna. Megválasztani a Kormánypárt jelöltjét. Éljeneztek is, mikor kiállt a községháza lépcsőjére programbeszédet mondani. Persze, nem mindenki éljenzett. Fele se a népnek. Azok meg éppen komor bosszúsan néztek maguk elé, akiknek* a házuk falán csörgött a víz. — Híd lesz a Tiszán, emberek! Kell? A kormány jelöltje az, aki mindent megtehet! Mérnökök érkeztek. Mérőszalagot, léceket hoztak magukkal, s elkezdtek fi- gyelgetni a Tisza partján. Egész a választás napjáig figyelgettek. méricskélték ibbbra, balra. Aztán eltűntek. Nem lett a hídból semmi. Csupán emlék maradt becsapásnak érző emlék, a többi után. Még csak kompot sem kapott a falu. Magának kellett azt is csináltatni, üzemeltetni. „Földreform“ Nem maradt hát a berce- U nép sem képviselet nel- küL Csak Sgy maradt mindig teljesítetlen: — kívánságuk, akaratuk nem sokat moccant előre. A rengeteg közül mindig fájó pontna* számított a földtelenség is. Hogyne ígérték volna hát azt is! Csak bizony, az igeretet nem tudták megszántam, bevetni. Majd valamikor, a negyvenes években dobott koncul hatvan holdat az egész falunak (!) a prépostság. Lépésekkel is hamar megmérte, aki össze- kuporgatott pénzecskéjét áldozni merte. Használatával azonban nem sokra mentek. Legelő volt, istenverte ko- tus-vizes. Legelőnek tudják csak használni ma is. * Máté András, a községi tanács elnöke és Molnár Sándor tsz-tag, aki abban az időben több éven át bírója volt a falunak, mondták el ezeket a történeteket, Asztalos Baüst rí nyi ipw a képviselőjelölt iáXMAj ass/ou> i űzd éhe n
