Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-05 / 55. szám

A Tlszälökl . Erőmű egyik szerelőcsarnokában hajójavító műhelyt rendeztek be. Szép László. Tóth József, Huszti Já nos és Horváth István most eg y kétmotoros vontató javításán dolgozik. Hammel J. felv. fi lap megírta — az illetékes válaszol Csak felárral? Február 16-i' számunkban jelent meg a „Csak felár­ra.!?” című panasz, amelyre a Tiszalök és Vidéke Körzeti Földmüvesszövetkezet vála­szolt: „Palackozott és lédig bon nem a lakosság igényéi alapján kapunk, ezeket az árukat megyei szerveink osztják el. így mi csak az­zal a kerettel gazdálkodha­tunk, amit részünkre bizto­sítanak. Az elmúlt másfél év során a keret oly ala­csony volt, hogy á lakosság igényeit nem tudtuk kielé­gíteni. Az étteremben pél­dául húsz napja nincs egyetlen üveg palackozott Boí sem. Nem azért visszük az ét­terembe a bort, hogy fel­arat számíthassunk. Első­sorban az a feladatunk, hogy az ott étkezők részé­re szolgálhassanak fel pa Uckuzott bort.. Ezt mutatja az is, hogy tavaly Iá ven- dégfatóipari egységünk kö­zül csak háromnak adtunk palackozott bort, a többi a szűkös keret miatt nem kop­hatott. Mi tudjuk azt, hogy a lakosság igényeit IV. osz­tályú áron kellene kielégí­teni, hiszen nem mindenki megy el bort inni az étte- rernoe, s ezzel, kapcsolatiján felkerestük felettes szervün­ket is, de a probléma vég­leges megoldását ők sem vállalták, ígéretet azonban kaptunk arra, hogy az ellá­tást javítani, fogják, . . .. /ogos-e a díjkivetés? Február 18-i számunkban „Jogos-e a díjkivetés?” cí­mű cikkünkre Bárány Jó­zsef, a Nyíregyházi Város­gazdálkodási Vállalat igaz­gatója válaszolt: „Az Ifjúság útján abban az időben szemétszállítás valóban nem volt, azonban tapasztaltuk, hogy a lakók az épülő csatorna árkába, a rendezetlen terület gödreibe öntözték á szemetet. Sze­rintünk nem kellett volna más fuvareszközt igénybe venni ennek elszállításához, mert az útépítés befejezésé­vel elszállítottunk onnan mindenféle idegen anyagot. Ezért nem tartom jogosnak az Ifjúság úti lakók pana- . szát. Nyíregyháza lakói talán nem is tudják, hogy a házi szemét elfuvarozásának költ­sége oly magas, hogy a la­kosságtól beszedett 680 ezer forinton kívül az állam 860 ezer forintot fizet ki erre , az évre. As ismertetett tények ellenére úgy gondoljuk, hogy a díj kivetése mégis csupán akkor jo­gos, ha el is szállítják a szemetet. Fecske Lapunk február 9-i szá­mában intéztünk kérdést az illetékesekhez, hogy mi érc nincs elég Fecske cigaretta Nyíregyházán í Cikkünkre r Magyar Dohányipar vezetői töl kaptunk választ „Tavaly a második fél év óia Fecske szivanrából a fo­gyasztók igényeit korlátla­nul ki tudjuk elégíteni. Az új filteres gyártmányok (MD, és 100 éves) bevezetése a Fecske termelésére nincs kihatással és a Nyíregyháza körzetében mutatkozó mány e^zel egyáltalán nincs ősz széfüggésben. Nyíregyháza körzetében az az eset fordult elő, hogy januárra — tekintve a sok éves tapasztalatot — keve­sebb szivarkát rendeltek, ezzel szemben a vártnál csaknem 25 százalékkal töb­bet forgalmaztak. Erre a nagy növekedésre nem lehe­tett számítani, mégsem oko­zott volna gondot, ha a kis­kereskedelmi hálózat meg­felelő raktárkészlettel ren­delkezik. A zavarok megszüntetésé­re intézkedtünk, elosztónkat pedig utasítottuk, hogy so­ron kívüli igényét azonnal jelentse és időben intéz­kedhessünk a hasonló za­varok elhárítására. A közön­ség ellátásának javítására Irányuló közlésüket köszö­nettel vettük.” Tízéves a lottó Jubileumi sorsolás március 11-én Tízéves születésnapját ünnepli a legkedveltebb szerencsejátékunk, a lottó. Az első- nyerőszámokat" 1057 március 9-én húzták ki Budapesten. Azóta 16 eset­ben látogatott Szabolcs- Szatmár megyébe a szeren­csekerék, és számos fogadó­nak hozott nem is kis sze­rencsét. Az elmúlt tíz év alatt megyénkben 61 millió 374 ezer lottószelvényt értékesí­tettek. Legnagyobb volt a forgalom 1966-ban, amikor 8,7 millió szelvényt vásárol­tak a fogadók. A négyes, hármas és kettes találatokra összesen 68 millió 55 ezer forint nyereményt fizettek ki Az átlagot tekintve majd­nem minden héten akad egy szabolcsi fogadó, aki négyes találatot ér el. Eddig 480 négyesre 33 millió 186 ezer forintot fizettek. A legna­gyobb nyereményt 1958 de­cemberében fizették ki Ko­vács Géza rétközberencsi lakosnak, aki a 49. játékhé­ten- tisztán 963 ezer fprirt- - tot nyert. A havonta megrendezendő táfgynyerernéfly-sörsólásökon iá kedvezett a szerencse a szabolcsi fogadóknak. Hat budapesti öröklakást, két bárhol felépíthető családi házát, négy üdülőlakást, öt személygépkocsit nyertek, hogy csak a legfohtosabba- kat emeljük ki a sok közül. Az évforduló alkalmából a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság jubileumi szel­vényeket bocsát ki. Ä nye­rőszámok húzására március 11-én, szombaton kerül sor, s ezek a szelvények részt vesznek a március 20-i rendkívüli tárgynyeremény­sorsoláson. Megyénkben 17 olyan dolgozó Van, aki a lottó megindulása óta rendszere sen foglalkoznak a szelvé­nyek terjesztésével. Készük re az ÖTP megyei igazgató­sága ajándékokat ad át a tízéves jubileum alkalmából. „NÁLUNK TÖRTÉNT• A Kelet-Magyarország pályázatára étkezett írás Az őre# Gombos A közgyűlési teremben legalább háromszáz ember morajlott. Az elnökkel meg a főagronómussal már az emelvényen ültünk, amikor az elnök végre felállt, meg­igazította ünneplő nyakken­dőjét, felmarkolt az előtte lévő aktacsomóból egy kö- tegnyit és könyörgön for­dult a tagok felé: — Tagtársak, a rendkívü­li közgyűlést azért hívtuk össze, mert volna itt né­hány idős, kiöregedett ta­gunktól sürgős kérelem. Es szétnyitja az öreg Gombos Mihály pár soros kis írását — Azt írja, hogy 6 már 80 esztendős, dolgozni nem bír, s adjunk neki a szociális alapból egy mázsa búsát, c: kitartana neki újig. — Még mit nem! — ug­rott fel helyéről Barna Pe­rus. — Véle huncut. Ezt is adjunk, azt is adjunk, meri az öregek értik a koldulást utoljára aki egész éven át dolgozott, majd nem kap semmit. Az elnök visszavetette a szót: — Tizenegyezer mázsa búzánk termett, Ferus, ab­ból sajnálsz egy mázsát az öreg Gombostól? Vigyázz Ferus, te is megöregszel. Hanem Barna Ferus nem érezte ereje teljében, hogy valaha is átlépi az ifjúság küszöbét: érces hangját ki­eresztette, még hadonászott is hozzá: — Rendkívüli közgyűlés ez, nem vének gyülekezete. Kevesebbet igyon az öreg Gombos, akkor majd kitart év végéig a búzája. De foly­ton elvéti a sort. A múlt héten is be volt rúgva. Ut­cahallatára kiabált, azzal a görcsös görbabotjával meg végigvert a menyén. Semmi sora az ilyen embernek kérvényezni. Az elnök.... szíve összeszo­rult, ,o. ragyogóan beömlő napfény sötétté változott űlAito A 9 uinlitA nn.rl.hnn. iiln — Elnök bácsi, jöjjön ha mar! A nagyapám... — A gyerek elharapta a végét, nagyot nyelt. A közelben meg éppen ott álldogált Barna Ferus, gúnyosan odú- kiáltott: — Na mi az, már megint részeg1 A kiskapuban az öreg menye kezét tördelve fogú dott bennünket: — Már késő! Vége Nina többé apósom. Mért is kés tek ennyit? Nagyon szere tett volna az elnök elv- társsal beszélni A közgyíi lés óta az egy mázsa búra emlegette folyton. Visszaérkeztünk a közgyu lésterembe. Hát Barna Fe­rus már ott ül a helyén még mindig falfehár ár: cal néz ránk. Felléptünk az emelvény­re. Az elnök állva maradt, hogy bejelentse a szomorú hírt: — Elvtársak! Az öreg Gombos... eltávozott közü­lünk. Ez a helyzet, most jövünk tőle. Nincs többé Gombos bácsi Hűvös csend lett a te­remben. Mintha lanyha szél­fuvallat csapna át rajta, az emberek feje fölött. Min­denki elnyiló szemmel né­zett fel az elnökre. Csend. Csak egy darázs zúg az ab­laknál Az első padsorban most egy sovány, falfehér ember emelkedik fel. A fe­jek arrafelé mozdulnak. Ki lehet más az első hozzászó­ló most is, mint Barna Fe­rus. Lassan, tagoltan mond­ja: — Elvtársak! En azt mon­dom, anélkül, hogy kér­vényt adnának be a saját járandóságunk terhére ad­junk minden öreg tagunk­nak egy mázsa búzát. Mert. ugye tagtársak, meg kelt ezt jól gondolni... mindnyá­jan megöregszünk egyszer fis minden kár egyszerre nyúlt a magasba. Dénes Géza, Ujfehértó. „Zöld Mező” Tszcs Az első évnegyedben Építőanyag 500 kislakőshoz Közeledik a tavasz, s hamarosan megkezdődik a városban és a falvakban a lakásépítkezés. Az állami és a földművesszövetkezet; TÜZÉP-telepek ebben az év­ben 170 millió forint érté­kű építőanyagot biztosítanak a lakosság részére kis la­kások építéséhez. Téglából huszonkét és fél millió da­rab, cserépből 6 millió 400 ezer, cementből 24 ezer tonna, mészből 13 ezer ton­na, mozaik lapokból pedig mintegy 110 ezer négyzet- méter áll folyamatosan ren­delkezésére az . építkezők­nek. Fenyőfűrészáruból 6 ezer 600 köbmétert, ajtók­ból és ablakokból 27 ezer darabot biztosítanak. Olyan nagy a kereslet, hogy az említett mennyiség is kevésnek bizonyul. Ezért a TÜZÉP Vállalat helyi árualapokat is igyekszik biztosítani. Amint jobbra fordul az idő, a vállalat te­lepein megkezdik a beton­cserép, a lábazati blokkok és a kútgyűrűk gyártását. 1967 első negyedévében a megyében így több mint 500 kislakás építéséhez biztosítják a szükséges épí­tőanyagokat, s gondoskod­nak azok helyszínre szál­lításáról is. Az elkövetkező hónapokra a telepeken szerződést kötnek az épít­kezőkkel, s részükre folya­matosan biztosítják a kis­lakásokhoz szükséges anya­gokat. Panaszos levél nyomán Szomorú tanulság A panaszos levelet Csere­pes Zoltán írta Csarodáról: „Semmi más óhajom nem lenne, csak hogy dolgozhas­sak továbbra is úgy, mint äz elmúlt másfel évtizeden keresztül dolgoztam. De a tsz-ünk elnöke azt a kijelen­tést tette, hogy mehetek az istenhez Is, akkor sem en­ged oda többé.” Az utóbbi mondaton gon­dolkoztunk: vajon mi lehet mögötte? Milyen érzések irányíthatnak egy tsZ-einö- köt, aki ilyesmit kijelent? Kérdezősködtünk, beszélget­tünk, aztán ezekből kikere­kedett egy furcsa életút, a Cserepes Zoltáné. Hét évig agronómús, nyolc évig elnök Volt a csarodai tsz-ben. Ugyanakkor az uno­katestvére a községi tanács vb elnökeként dolgozott. Sokáig volt elnök Cserepes Zoltán, bár olyan módsze­rekkel dolgozott, hogy szin­te elképzelhetetlen, hogyan nézhették el neki nyolc évig az illetékes szervek. Ellent­mondást nem tűrt, meg a vezetőségen belül sem, illet­ve aki nem az ő Szája íze szerint beszélt, az meg is nézhette a jövedelmét. Ag­resszív, és íerroi'isztikus módon tartott fegyelmet a tsz-tagság köreben, még az is előfordult, hogy testi erejét is latba vetette dönté­seinek végrehajtása érdeké­ben. Ellentéteket szított a ve­zetők körében, állandó volt a hatalmi viszály. A község végül két táborra oszlott, az egyik az elnököt támogatta (ő adja a kenyeret — mon­dogatták a hiszékeny embe­rek), a másik pedig a párt­titkárt. A törvény? A rendéletek? Amit Cserepes Zoltán elgon­dolt, azt meg is csinálta Ha egy erdőrészt ki akar­ták vágni, kivágták, a tör­vények és a népgazdasági érdek ellenére is, Mit ís számított a népgazdasági ér­dek? Inkább az volt a lan­tos, hogy a fa osztásával elleplezze a gyenge gazdál­kodást, feltornássza a mun­kaegység értékét húsz(li) fo­rintra és akkor csendesebD a nép. Tartalékolásról per­sze szó sem esett. Hibáit látta a járási párt- bizottság is. Cserepes Zol­tán rengeteg figyelmezte­tést kapott: vezetési mód­szereinek ideje lejárt, vál­toztasson. Sokszor leültek es elbeszélgettek vele, c azonban elismerni sem voll hajlandó a hibákat, nemhogy változtatni rajtuk. Két éve azután világossá vált, hogy nem mehet úgy tovább. Csarödán a hata­lom egy kis csoport kezébe került, s kizártak abból sok köztiszteletben álló mun­kásembert Is. Ez a helyzet a fejlődést akadályozó té­nyezővé vált, s mg megma­rad, sem gazdaságiiag, sem politikailag nem lehet to vább lépni. Egyesítették a tsz-t a szomszédos községben lévő­vel, s így jött létre a csa- roda—tákosi Üj Élet Tsz. Elnököt más községből vit­tek, vezetésben és párt­munkában egyaránt tapasz­talt embert. Cserepes Zoltán elnöksé­gének utolsó szakaszában úgy megvert egy tsz-tagot, hogy emiatt bíróság elé, utóbb börtönbe került. Ter­mészetesen a pártból is ki­zárták, A tsz-ben kezdet­ben mégis komoly beosz­tást kapott, (hogy bizonyí­tani és változni tudjon) a gépcsoportnak lett a vezető­je. Két hónap sem telt el és már ezt az állást sem bírta ellátni. Nem értett hozzá, de azt mondta, nincs hozzászok­va, hogy neki parancsolta nak és ezt nem is túri. Közben jött a börtön, az­tán a közgyűlés ellenszava­zat nélkül megszüntette a tagságát, f> kikérte — és kapta — a munkakönyvét.. Ennek több mint egy éve. Levelet pedig most írt. Ám azóta kerüli a tsz-t (levelé­vel ellentétben), és nem is kérte sohasem újra a feivé­telét. Most dolgozik a Ler- ményforgalminál, s ha fizi­kai dolgozónak jelentkezik, a tagság dolga, feiveszik-e vagy sem. Mert a község megindult a íejlődés útján. A tsz-ben tavaly már nyolcezer forti.t volt az átlagkereset, Kellő­vel több, mint korábban. t\z idén már saját erőből :s építkeznek majd, de ez csak úgy volt lehetséges. -i .gy helyrehozták a regi gazdál­kodás hibáit. Erősödött a tsz-demokrácia és a part- szervezet. (Jellemző. mosc 23 tagja van a csarodai pártszervezetnek, de a taJok egyharmada az utóbbi >ét evbén kérte a felvetőiét). ÉS mindez a sózé’ettt tisztáb­bá és nyütabn„ tette, s a régi szakadásnak is csak a nyomai maradtak meg. 6s Cserepes Zoltán? Most is állitja, hogy nem igaz semmi. Pedig ő is levonhat­ta volna az események ta­nulságait. Kun látván öreg Gombost nézte, aki csak görbe botjára támasz­kodva pislogott, —* Hát tényleg így volna ez, Gombos bátyám? — kérdezte, Az öreg recsegve felállt Mint az esti szellő. 80 évé­nek süsogásával beszélni kezdett: — Vén. rongy ember vá­gyók Tán még helyem sincs itt. csakhát — és itt elakadt a hangja. Galanib- őss feje eldrebukött, — Csakhát... — A válla meg­rázkódott. Leroskadt a padra. táborait at előtte illő Csontos János vállára. Itt az öreg menye a ha­todik sorból felállt, s ment az apósához. Átfogta a vállát, simogatta, vigasztal­ta. Aztán szikrázva kihúzta magát: — Rágalom, rágalom. Nem igaz semmi. Hát tud egy ilyen vénség akkorát ütni, hogy fájjon? — Felemelte a karját, úgy fenyegetett: — Hej, Barna Ferus, meg­állj Barna Ferus. De Barna Ferus csak odáig tekerte a szót, hogy az öreg Gombos pár soros kérelmére ís rákerült a pi­ros be tvs „Nem”. •' ★ Két. hónap múlva újabb közgyűlésre várakoztunk az udvaron. Sötét felhők ro­hantak a fejünk felett, előttünk a földön hullott sárga levelek haldokoltak. Éreztem, hogy én is elő­rébb léptem egy fokot ah­hoz az időhöz, ahol az öreg Gombos áll most ga- lembősz fejével. Kerestem a tekintetemmel, hogy mi­kor döcög be az öreg az udvarra, görbe botjára tá­maszkodva, de nein láttam. Bizonyára késik. Hirtelen kívágódott a kiskapu és lihegve besza­ladt rajta az öreg Gombos kis unokája. Egyenesen áz elnökhöz szaladt, és hadar­ta: ■ ........................1

Next

/
Thumbnails
Contents