Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-05 / 55. szám

Láncbombnli bulinak a vietnami falvakra 50 dollár egy emberéletért Saigon (MTI): * A UPI hírügynökség leg­frissebb értesülése szerint a Lang Vei falu elleni bombá­zásnak több mint 200 sebe­sült je van. Az első vizsgála­tok megállapították, hogy a pusztítást láncbombák okoz­ták. Ez az amerikai fegyver­fajta — tűnik ki az AP jé-, lentéséből — szinte teljesen letarol egy három futballpá- lyányi területet és elsősorban emberek ellen használják. A falu közelében állomáso­zó amerikai különleges ala­kulatok egyik tisztje megfi­gyelte, hogy a támadást két deltaszámyú gép hajtotta végre. Deltaszárnyú gépei csak az amerikai légierőnek vannak Dél-Vietnamban. A bombák még órákkal a tá­madás után is robbantak. Az AP is felhívja a figyel­met arra, hogy a Pentagon számára a falu bombázásá­ban a nagy halálozási és se­besülési arányszám a legkí­nosabb. Ahol az emberélet 50 dol­lárt ér —> ennyit óhajtanak fizetni kártérítésként egy-egy Lang Vei-i halott után az amerikaiak, — most a fele­lősséget tologatják. A vizsgá­ló bizottság azt kutatja, hogy kinek a számlájára írandó „a tévedés”: a légierő, a hadi- tengerészet légiereje, vagy az amerikai tengerészgyalogság vagy esetleg a dél-vietnami légierő a felelős. Hírügynökségi jelentések szerint a szabadságharcosok továbbra is nagy nyomást gyakorolnak a demilitarizált övezettől délre fekvő, úgyne­vezett C-övezetben a Junc­tion City hadművelet kereté­ben egy 175 főből álló ame­rikai ejtőernyős egység kö­zelharcba került a partizá­nokkal. A mintegy 35 percig tartó kézitusában a tenge­részgyalogosok hivatalosan is súlyosnak minősített veszte­ségeket szenvedtek. Mikor a légierő és a tüzérség is se­gítségükre sietett, a szabad­ságharcosok visszavonultak a dzsungelbe. Ma választások Franciaországban APDISZ ABEBA Az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsának nyol­cadik ülésszaka szombaton a kora délutáni órákban Ad­dis* Abebában véget ért. A független afrikai államok képviselői záróülésükön el­fogadták a szervezet költ­ségvetését és- határozatokat fogadtak el afrikai v kér­désekről. BONN Kiesinger kancellár pén­teken este meglepetésszerűen magához kérette Seydoux-t, Franciaország bonni nagy­követét. Mint ismeretes, Seydoux néhány nappal ezelőtt Kelet-Berlinben lá­togatást tett, Abraszimov szovjet nagykövetnél. Bár a kancellári hivatal a Kie­singer—Seydoux tanácsko­zásról semmit sem közölt, feltételezik, hogy a francia nagykövet látogatása a kan­cellárnál összefüggésben van Abraszimovval előzőleg folytatott tárgyalásaival. KINSHASA A kongói televízió pénte­ken este megszakította adá­sát, hogy bejelentse: a kins- hasai rendkívüli hadbíróság április 6-án megkezdi Moise Csőmbe perének tárgyalá­sát A volt miniszterelnö­köt felforgató tevékenység­gel és hazaárulással vádol­ják és távollétében mond felette ítéletet a bíróság. DJAKARTA ' Az erős kezű Suharto tá­bornok szombaton a parla­ment előtt elhangzott beszé­dében feltűnő mérséklet­re szólított fel. Azt taná­csolta. hogy az ideiglenes népi kongresszus, amely rö­videsen dönt Sukarno elnök sorsáról, ne szavazzon meg olyan határozati javaslatot, „amelyet a kormány nem tudna végrehajtani”. Suhar­to figyelmeztetett, hogy mindenfajta -drasztikus el­járás Sukarno elnökkel szemben, komoly következ­ményekkel járhat. Washington (MTI): A fellebbviteli bíróság pénteken elvetette az Egye­sült Államok Kommunista Pártja ellen felhozott váda­kat. Mint ismeretes, a wa­shingtoni körzeti bíróság 1965 novemberében 230 ezer dol­lár pénzbüntetésre ítélte a pártot azzal a képtelen vád­dal, hogy nem volt hajlandó „felforgató” tevékenységgel foglalkozó szervezetként re­Hivatalosan péntek este 21,00 órakor befejeződött a választási kampány a nem­zetgyűlési választások első fordulója előtt. A szombat reggel nyilvá­nosságra hozott legutóbbi közvéleménykutatások ered­ménye, amelyet a Sofres ne­vű magánintézmény végzett, nem mutat lényeges válto­zást az előző vizsgálathoz képest. Eszerint 37 százalék az ötödik köztársaság jelölt­jeire, 24 százalék a kommu­nistákra és 23 százalék a de­mokrata szocialista baloldali szövetség jelöltjeire jutó vár­gisztráltatni magát. A vád a Szövetségi Nyomozó Iroda fi­zetett ügynökeinek és provo­kátoroknak a tanúvallomá­sain alapult. - A fellebbviteli bíróság most úgy döntött, hogy a regiszt­rálást kimondó törvény szö­ges ellentétben áll az ameri­kai alkotmány ötödik számú módosító cikkelyével, ezért az ennek alapján hozott íté­let is alkotmányellenes. ható szavazatok aránya, ugyanannyi, mint az előző alkalommal. A Sofres . a Lecanuet-*féle demokratikus centrumra jutó szavazatok további csökkentését várja, 24 százalékot, a legutóbbi 15 százalékkal szemben. A tv-ben péntek es­te négy nagy politi­kai szervezet vezetője, Waldeck Rochet, az FKP fő­titkára, Georges Pompidou miniszterelnök, Jean Leca- nuet, a demokratikus cent­rum vezetője és Georges Mit­terrand, á demokrata szoci­alista baloldali szövetség elnöke mondott beszédet Waldeck Röchet beszédében a hangsúlyt' a baloldal össze­fogásának jeljen tőségére tette és megismételte egyrészt a kommunisták készségét, hogy a baloldal választási győzel­me esetén hajlandók részt venni a demokratikus egy­ségkormányban, másrészt megismételte a párt nevében javaslatát hop' a választás másnapján minden baloldali párt képviselője üljön össze egy közös kormányzati prog­ram és a többségi szerződés kidolgozására Georges Pompidou minisz­terelnök a rendszer eredmé­nyeit méltatta és szocialista haladásra vonatkozó ígérete­ket tett A fellebbviteli bíróság döntése az R«yesult Államok Kommunista Fártja elleni perben Egyhét a világpolitikában Diplomáciai lépések az európai biztonság megteremtésére 0 Géniben folytatódott az „atomsorompó- tárgyalás“ iff! Eszkaláció Vietuitmban :::: Eesziillség Adenbcn Az Egyesült Államok viet­nami agressziójának továboi súlyos fokozódása mellet az elmúlt héten az európai kérdések kerülten a nemzet­közi érdeklődés központjá­ba. Az esemenyek két pólu­sa nem választható ei egy mástól. Éppen a Pravda mutatott rá. a napokban, hogy az Egyesült Államok vietnami agressziója közvet­lenül veszélyezteti az euró­pai békét is, mert az ame­rikai politika mind jobban összefonódik és szövetkezik Nyugat-Németország revan- sista erőivel. Ezért keltenek érdeklődést azok a kezde­ményezések és diplomáciai lépések, amelyekkel a Szov­jetunió és az európai szo­cialista országok az európai biztonság megteremtéséhez vezető göröngyös utat egyen­getik. A magyar pártvezetők — Kádár János, Biszku Béla és Erdélyi Károly — is az európai biztonság kérdései­ről cseréltek véleményt Moszkvában az SZKP ve­zetőivel. Varsóban a Gomul- ka és a Novotny vezette küldöttségek tárgyalása eredményeként — meghosz- szabbították a húszéves csehszlovák—lengyel barát­sági és kölcsönös segély­nyújtási szerződést, amely a nyugatnémet revansizmus- sal szembeni gátépítés egyik fontos alkotó eleme. Konti­nensünk biztonságának kér­déseivel foglalkozott Var­sóban az szerkesztő bizott­sági értekezlet is, amely fon­tos lépés volt az európai kommunista és munkáspár­tok értekezletének összehí­vásához. Erre á tanácskozási­ra április végén Karlovy Vffrybah kerül sor, hogy to­vább fejlessze azokat a konstruktív gondolatokat, amelyek a jelenlegi katonai tömböknek egy kollektív biztonsági rendszerrel való felváltására irányulnak. A Béke-világtanács elnökségé­nek prágai ülése is foglal­kozott az európai biztonság kérdéseivel, s nyilatkoza­tában rámutatott, hogy az atomsorompó-egyezmény alá­írása hasznos lenne Európa és az egész világ számára. Ezért a genfi leszerelési ér­tekezletnek mielőbb meg kell kötnie azt a szerződést, s ily módon megakadályoz­hatok az NSZK atomtörek­ései. N yugat-N émetországban ..zonban eppen a Genfbe; ismét megkezdett leszerelés, .argyalások idején hangoz .alja ellenkezését az atom­fegyverek elterjesztését tiltó megállapodással szemben. Lord Chalíont angol lesze­relési miniszter Genfben lé­nyegében elutasította Bonn atomigényeit. Az atomfegy­verek valamilyen módon va­ló birtoklásáért folytatott újabb nyugat-németországi kampányt más küldöttségek is bírálták a genfi tanács­kozásokon. Az európai biz­tonság megteremtése elkép­zelhetetlen az atomsorompó leeresztése nélkül, hiszen az atomfegyverekre áhitozó nyugatnémet militaristák nyíltan hangoztatják revan- sista terveiket. < A leszerelési tárgyalások­kal függ össze, s az elmúlt hét egyik legjelentősebb vi­lágpolitikai eseménye az a levélváltás, amelynek ke­retében Koszigin szovjet mi- nisztérelnök Johnsonhoz in­tézett válaszában kifejezte készségét, hogy a szovjet kormány hajlandó tárgyalá­sokat kezdeni á támadó, és a védelmi raké"tafegyverek korlátozásáról. A megoldatlan nagy kér­dések rendezését azonban továbbra is megnehezíti az Egyesült, Államok vietnami agressziója, ügy tűnik, hogy Washingtonban a „galam­bok” fölé kerekedett „héjak” a Pentagon tábornokainak elképzelései érvényesülnek. Az eszkaláció újabb lépcső­fokaira került sor az el­múlt nyolc nap alatt: tü­zérséget,1 messzehordó löve­gűket is, bevetettek a demi­litarizált övezet és a VDK területe ellen. Az amerikai 7. flotta hajói pedig szabad kezet kaptak a Vietnami Demokratikus Köztársaság déli partvidékének ágyúzá­sára. Az eszkalációra a dél­vietnami partizánok sorozat­vetőkkel válaszoltak és sú­lyos veszteségeket okoztak a Da Nang-i amerikai tá­maszponton. A háború fo­kozása tükrében most to­vább csökkentek a tárgya­lásokra vonatkozó kilátások. Hanoiban ismét hangozta»» ták, hogy a VDK csak az amerikai bombatámadások feltétel nélküli beszüntetése után hajlandó a tárgyaló* asztalhoz ülni. Az ázsiai események ala­kulására kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak az indiai parlamenti választások- ered­ményei. A kormányzó Indiai Nemzeti Kongresszus Part tizenhat állam közül nyolc­ban vereséget szenvedett, « a központi a parlamentben is csak minimális többséget szerzett. Keralában és Nyu- gal-Bengáliában baloldali egységkormány alakulha­tott, azonban a jobboldal is fontos pozíciókat hódított el. Máris éles küzdelem bon­takozott ki a 13 hónapja Indira Gandhi által betöl­tött miniszterelnöki posz­tért. A jobbszárny Deszai volt pénzügyminisztert sze­retné a kormányrúdnál lát­ni, s tőle várják az indiai politika további jobbra toló­dását Washingtonban is. Le­hetséges azonban, hogy a szakadás elkerülése végett a nemzeti kongresszus végül is kompromisszumos személy­ben, esetleg Csáván volt belügyminiszter jelölésében egyezik meg. Ázsia „kapujában”, Aden- ban egymást érik az angol­ellenes tüntetések. A haza­fiak elleni brit terrorakciók­ra válaszolva a felkelők bombát dobtak egy angol fötisztviselő názára és meg. támadták a brit katonai jár­őröket. Az általános sztrájk es a fegyveres ellenállás irányította a Ügyeimet Adenra és a déi-arábiai ese- ményekre. Jemen ellen ío* kozódik az imperialista ha­talmak aknamunkája, most azonban éppen ennek a tá­madásnak egyik bázisa, Auen ingott meg. Egyúttal az ade- ni brit gyarmati uralom és a csődbe jutott „Szueztől ke­letre” politika tarthatatlan­ságát mutatják a jelenlegi adeni események, amelyek a közép-keleti helyzet újabb kiéleződéséhez vezethetnek, holott e héten megegyezéssel zárult a hónapokon át vál­sággal fenyegető viszály Szíria és az iraki olajat kiaknázó angol—amerikai monopólium, az IPC között Á. Zubov — L Perov—A. Szergejev: ■ • ■ 50 sói titka Fordította: Bányász Béla L „Kísérleti golyó4, — Vagy? Ebben a nonpareillel sze­dett cikkben, melyet az egyik nyugati folyóirat kö­zölt, mindössze 51) sor állt. A folyóirat egy nem nagy kapitalista államban jelent meg és széles körben ismert volt. A cikk szerzője közöl­te, hogy a nagynevű moszk­vai professzor, Alekszej Mi­haj lovics Kruglov laborató­riumában előrehaladott kísérletek folynak egy nagy fontosságú problémával kapcsolatban. Az ötven soros cikkecske a folyóirat végén húzódott meg szerényen, de ennek el­lenére szenzációs jellegű volt, a tudósok élénk kom­mentárjait váltotta ki és sok találgatásra adott okot. Mikor a folyóirat megér­kezett Moszkvába, az in tézetben értetlenül .fogad­ták: „Hogyan jelenhetett meg ez a cikk? Ki adott in­formációkat a titkosnak nyilvánított munkáról?” Igaz, a cikk szerzője lé­nyegében semmit sem fe­dett fel. Sőt, az ügy szakér­tőinek véleménye szerint, ahogy mondani szokták, az egész csupa általánosság. És nekik, a szakértőknek világos volt: a cikk közlése „kísérleti golyó”. Hátha azt hiszik, hogy most már nincs értelme a titkolózásnak, úgyis mindegy aki meg akart valamit tudni Krug­lov kutatásairól, az már megtudta... Előfordult, hogy ilyen egyszerű csalé­tek is bevált. Mindezek ellenére az inté­zetben a konkrétum nélküli cikkecske is riadalmat kel­tett. „Figyelem, figyelem, valaki a tudományos mun- munkák titkának nyitjára tö­rekszik.” Mindenkinél jobban természetesen Alekszej Miháj- lovics riadt meg a már nem fiatal, sokat látott, átélt ember. Azon a napon, ami­kor a folyóirat megjött, úgy tűnt, egyszerre néhány év­vel Öregebb lett. Nyugtat­ták, Sok jó szót mondtak ne­ki, deőcsak egyre azt haj­togatta: bákot lőttél öreg. Megkérdezték néhány hi­vatalban, nem adtak-e vé­letlenül hivatalos tájékoz­tatást a sajtónak. A vá­lasz nemleges volt. Mit le­het tenni? Némi töprengés után Alekszej Mihajlovics telefonált az állambiztonsági bizottsághoz. A beszélgetés nem tartott sokáig, és a professzort meg­lepte, hogy a búcsúzás előtt a bizottság munkatársa megkérdezte: — Pjotr Makszimovics Je- gorov semmit sem mondott el önnek találkozásairól a hazánkban vendégeskedő tu­dóssal kapcsolatban? — És a munkatárs megnevezte a külföldi tudóst, aki hasonló területtel foglalkozik. — Nem, nem beszélt ró la — válaszolt kissé zavar­tan a professzor. — Bár egy­más előtt sohasem volt tit­kunk. Pjotr Makszimovics a legjobb tanítványom, leg­közelebbi segítőtársam. A professzor elhallgatott, majd hirtelen, határozottam kijelentette: — Elnézést kérek, de én még magát a gondolatot is lehetlennek tartom, arról, hogy ő... — Én sem gondolom ezt Alekszej Makszimovics... De ne legyünk ennyire katego­rikusak ítéleteinkben. Az élet bonyolult dolog. Tépd a virágot, amíg nyílik Natali, ahogy a nagyma­ma hívta őt gyerekkorától, hozzászokott a zajos társa­sághoz. Apjára nem emléke­zett, a háborúban halt meg — édesanyja- meg gyor­san abbahagyta a bánkódást. Zongoraművész volt, sokat utazott az országban kon- centcsoportokkal és mindig vidám társaságban volt, gyakran otthonába is el­hívta a művész kollégáit Natali még iskolás volt, amikor megengedték neki, hogy későig a mama bará­tainak zajos körében tartóz­kodjon. Még nem volt 18 éves sem, amikor egy hegedű- művész udvarolt neki, so­vány, fekete, megnyerő ar­cú fiatalember. A mama el­néző volt a kialakúló re­gény láttán. A nem szigorú erkölcsökkel rendelkező asz- szony csak úgy mellékesen figyelte, hogy a lánya külön vonult a hegedűművésszel a lányszobába. Különb«» Anna Petrovát nem lehetett komolyan venni, mint gyer­meket nevelő anyát. Nem, ő nem ilyen — mint mon­dani szokta — meglepő unalmas tevékenységre szü­letett. Meg aztán ideje sem volt: az állandó utazások, szereplések lekötötték. A nevelőnő szerepét a nagymama vállalta. Már jóval túl volt a hatvanon, de ő, a vidéki opera egykori kórustagja még ma is órá­kig nézegette magát a tükör­ben. Az öregasszony saját erkölcsi kódexéhez ragasz­kodott, azt plántálta állha­tatosan unokájába. Á leg­fontosabb ezek közül „Tépd- szakidts a virágot, amíg nyílik”. A szép, jó alakú, értelmes és eléggé művelt Natali könnyen megszerezte a fiatal és nem nagyon fiatal férfiak szimpátiáját. A hegedűmű­vész rövidesen átadta he­lyét a vállalkozó kedvű színházi adminisztrátornak. Ö felajánlotta kezét és szi­vét, Natali meghallgatta, majd elnevette magát. — Hová tette az eszét Viktor Alekszandrovics. Na­tali férje... Tudja ön, mi­lyennek kell annak az em­bernek lennie, aki engem akar feleségül venni? És becsukta az ajtót, ott­hagyta a férfit. A nagyma­ma elégedett Volt: Helyesen értelmezi az életet.­Albumában, amelyben a filmcsillagok képeit gyűjtöt­te, ki tudja honnan vette a leendő „pillangót” jól tükrö­ző mottót: „A szerelem egy pillanat alatt megadhatja mindazt, melyet a munka sokszor száz év alatt sem juttat”. rőlUM aífrata rol Moszkvába hely professzor, aki nag rette testvérét, kot nek tartotta, hogy kodjon a családról ban is unokahugári olyan hírek jutottai hogy testvére hamar- megVlgaS2ta egyálfa vált ki megértést. H professzor azt is, ianyt hasonló módc tik az életre. Mosz] tenek első percei bei győződött róla, hogy megalapozottak. At tarozta el; az any i áldja, éljen úgy akar, de a lányért Bátyám emlékének ezzel. A professzor gyakran meglátogatta Natalit. Érett­ségi előtt állt, amikor a j5- vő került szóba. Szomorú­an vette tudomásul: a nagy­mama hintette mag mélyen gyökerezett. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents