Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-18 / 66. szám

Román párt- és kormányküidöttség Moszkvában Úfabb felvonás a kínai politikában ? Bukarest, (MTI): Pénteken hajnalban ro­mán párt- és kormánykül­döttség utazott repülőgépen Moszkvába. A küldöttség vezetője Nicoiae Ceausescu, a RKP Központi Bizottsá­gának főtitkára, tagjai: Ion Gheorffhe Maurer, a RKP Végrehajtó Bizottságának és állandó elnökségének tagja, • minisztertanács elnöke és Prága (MTI): Pénteken délben a prágai vár nagy képtárában aláír­ták Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köz­társaság barátsági, együtt­működési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződését. Áz aláírás után mondott beszédében Antonin Novötny méltatta a két ország együttműködését, kölcsönös kapcsolatainak fejlődését. A most aláirt egyezmény — mondotta a továbbiakban —- összhangban van a buka­resti nyilatkozat elveivel. Az egyezmény nem irányul senki ellen. Mindkét ország célja elősegíteni olyan fel­tételek megteremtését Európában, amelyek között a különböző társadalmi rendszerű országok békében élhetnek. Walter Ulbricht beszédé­ben foglalkozott a két or­szág kapcsolatainak erősö­désével, majd rámutatott arra, hogy a közös ellenség a múltban és most is a né­met imperializmus, amely terjeszkedő politikájával új­ból veszélyezteti a szomszé­dos keleti országok békés él€tét~ — A bonni kormány kép­viselőinek nyugat-berlini provokációs beszédei, Bonn kísérletei az atom­fegyverekhez való hozzáfér- kőzésre és az atomsorompó- szerződés megkötésének megakadályozására, azt bi­zonyítják, hogy a Kiesin­ger—Strauss kormány még agresszívebben lép fel, mint elődei — jelenti ki Ulbricht. Ulbricht hangsúlyozta, hogy minden józanul gon­dolkodó ember látja, meny­nyire kilátástalanok a nyu­gatnémet imperializmus re- vansista tervei elsősorban azért, mert a Varsói Szerző­désben tömörült szocialista országok közössége az euró­pai béke biztosításának leg­szilárdabb tényezője. — A bonni kormánynak tudomásul kell vennie, hogy Paul Niculescu-Mizikl, a RKP Végrehajtó Bizottsá­gának és állandó elnökségé­nek tagja, a Központi Bi­zottság titkára. A román vendégeket a vnukovói repülőtéren Leo­néid Brezsnyev, Dmitrij Poljanszkij, Jurij Andro­pov, Andrej Gromiko és más szovjet vezetők fogad­ták. az út a szocialista orszá­gokkal való diplomáciai kapcsolatok felvételéhez a két német állam kormányai közötti normális kapcsola­tok megteremtésén át ve­zet. Az NDK ismételten ki­jelentette, hogy hajlandó normális kapcsolatokat lé­tesíteni minden európai ál­lam kormányával, szüksé­gesnek és kívánatosnak tartja a normális kapcsola­tok megteremtését a Német Szövetségi Köztársasággal is, mert ez a béke fenntar­tását szolgálná — hangsú­lyozta Ulbricht. Pénteken délután Prágá­ból hazautazott a Német Demokratikus Köztársaság párt- és állami küldöttsége. Hanoi (MTI): Csütörtökön és pénteken a szabadságharcosok foko­zódó hevességgel folytatták a hét elején megkezdett tá­madásaikat az amerikai és más intervenciós csapatok őrállásai ellen. A legheve­sebb rajtaütésekre Saigon környékén, továbbá a Me­kong deltában, valamint Saigontól északnyugatra a kambodzsai határ közelé­ben és a Da Nang-i ameri­kai légibázison került sor. Különösen a Da Nang-i tá­maszpont elleni tüzérségi rajtaütés volt eredményes és igen hatásos. Az amerikai­ak maguk is kénytelenek voltak beismerni vesztesége­ik egy részét. Az ország déli részében csütörtökön auszt­ráliai repülőgépek is beavat­Klans Lenin «ráclba érkezett Leningrád (TASZSZ): Klaus osztrák szövetségi kancellár március 17-én reggel Moszkvából Lenin- grádba érkezett. A pályaudvaron Vaszilij Tolsztyikov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnök­ségi tagja és Szalekszandr Szizov Leningrád polgár- mestere üdvözölte a vendé­gek Felbocsátották a Kozmosz —148-aí Moszkva (TASZSZ): A Szovjetunióban újabb mesterséges holdat juttattak Föld körüli pályára, a Koz­mosz—148-at A tudományos műszere­ken kívül a szputnyikot el­látták pályaelemek pontos mérésére szolgáló rádió- rendszerrel, továbbá olyan rádiótávmérő rendszerrel, amely adatokat sugároz a Földre, a műszerek és tu­dományos berendezések munkájáról. A mesterséges hold felszerelése zavartala­nul működik. A beérkező adatok feldolgozása folyik. koztak a szabadságharco- ■ sok elleni hadműveletekbe. Ez volt az első eset a viet- l nami háborúban, hogy az agresszióban részvevő auszt­ráliai intervenciósok re­pülőgépeiket is bevetették Dél-Vietnamban. Katonai szakértők Hanoi­ban rámutatnak arra, hogy a szabadságharcosok ilyen erőteljes támadási nyilván meglepték az amerikaiakat. Ugyanis még tart a száraz időszak és ezt általában az amerikaiak kezdeményezé­sei és támadó hadműveletei szokták jellemezni. Ez a tény arra mutat, hogy a szabadságharcosok egységei számottevő veszteség nél­kül verték vissza az ameri­kaiak tavaly november óta tartó Igen nagy erejű offen- ziváit. MI A JELLEMZŐ a kí­nai események legújabb felvonására? Igaz-e, hogy február végén a fordulat bi­zonyos fajtája vette kezde­tét? A nemzetközi sajtó széles körben, nagy terje­delemben vitatja ezeket a kérdéseket. Azok a megfi­gyelők és helyzetelemzők, akik „fordulatról" írnak, beszélnek, elsősorban két eseményre hivatkoznak. Az egyik: az az intézkedésso­rozat, amellyel a Peking kormányzására létrehozott „katonai-közigazgatási el­lenőrző bizottság” kezdte meg tevékenységét február február 25-én. A másik ese­mény: Csou En-laj minisz­terelnöknek a kereskedel­mi és pénzügyi dolgozók „forradalmi lázadói” előtt tartott — és a korábbi hi­vatalos állásfoglalásoktól valóban elütő hangvételű — beszéde. Nos, induljunk ki mi is ebből a két eseményből. A Peking élére kirendelt ka­tonai közigazgatási ellenőr­ző bizottság betiltott szá­mos „forradalmi” és „fel­kelő” szervezetet, amelyek a „kulturális forradalom viharában” bontottak zász­lót és telepítették központ­jaikat a fővárosba. Betil­tották például a „kapitaliz­mus megsemmisítesére ala­kult felkelő hadseregek or­szágos parancsnokságát”, a „vörös dolgozók országos lá­zadó egyesületét” — össze­sen mintegy tíz-lizenkét szervezetet —, mondván: tagjaik fegyveres összetű­zéseket provokáltak, az ál­lamirányítás fontos központi szerveit támadták meg. Mit mondott ugyanakkor Csou En-laj miniszterelnök? Azt, hogy a „vörösgárdisták sú­lyos hibákat követtek el a minisztériumokban és a köz­ponti hivatalokban, amikor az elmúlt hetekben hata­lomátvételt hajtottak vég­re”. Csou En-laj védelmezte az államgépezetet, amely az utóbbi 17 évben „min­den területen nagy ered­ményeket ért el”, s követel­te: állítsák helyre az ál­lamvezetés és az ügyinté­zés „normális feltételeit”, „tegyenek erőfeszítéseket a pártbizottságok és a párt- szervezet tekintélyének nö­velésére...” MIT MUTATNAK a té­nyek: ezek az események valóban összefüggésbe hoz­hatók bármiféle fordulattal? A lényeget illetően semmi­féle pozitív Irányú fordu­latról nem lehet beszélni, bár megállapítható a Mao- csoport kísérlete bizonyos tak­tikai „újjárendezésre,,. Kí­sérlet történik arra, hogy az országos nyugtalanságot le­csillapítsák, bűnbakokat vessenek oda a „kilengése kért”, hogy biztosítsák a legfontosabbat: a „forradal­mi anarchia” lehető legna­gyobb mértékű kézben tar­tását, Irányíthatóságát. Az események napnál világo­sabban mutatják, hogy a Mao-csoport egy ideig tel­jesen megbízható eszköz­nek tartotta a „vörösgárdis­ta” tömegmozgalmat a ka­landor politikájukkal szem­be forduló pártbizottságok, munkástömegek megfélemlí­tésére. Csakhogy ez a folya­mat végül is elmoshatja a talajt azok lába alól is, akik éppen ennek az ára­datnak a segítségével akar­ták eltüntetni hatalmi tö­rekvéseik ellenfeleit. Hűen érzékeltette a kialakult helyzetet a Vörös Zászlónak, a KKP elméleti folyóiratá­nak március eleji nyugtalan megjegyzése': „Sokan arra a téves hiedelemre jutottak, hogy a hivatalban lévő funk­cionáriusokban nem lehet megbízni, valamennyit el kell távolítani. Ezek a helyte­len és anarchisztikus irány­zatok az ellenforradalmá­rok malmára hajtják a vi­zet. Az ellenforradalmárok a néptömegek vágvát rossz csatornákba vezetik. Ez az irányzat megfosztja a nem­zetet a vezetők politikai érettségében és szervező ké­pességében rejlő előnyök­től..." A MOSZKVAI Izvesztyi­ja elemzése arra a követ­keztetésre jutott: Mao Ce- tung csoportja most igyek­szik úgy beállítani a dolgot, mintha ellenezné az állami és pártkáderekkel szemben folytatott féktelen kam­pányt, sőt, manőverezni is igyekszik e káderek irányá­ban. Manőverezni, mert a „maoi forradalmi roham” túlságosan nagy ellenállás­ba ütközött, taktikai „mó­dosítás” vált szükségessé. A „maoista hadjáratot” nem sikerült a tél vége előtt győzelmesen befejezni, a ta­vasz pedig drámai módon Djakarta (MTI): Az elnöki hatalomtól meg­fosztott Sukarno csütörtö­kön késő este, a nyilvános­ság megkerülésével vissza­tért bogori palotájából Dja- kartába. Nem az elnöki he­likoptert használta, hanem egy katonai terepjáró gép­kocsin tette meg a 64 kilo­méteres utat. Sukamo kitért a rá váró újságírók útjából. Hivatalos állítás szerint Sukarno be­teg; nem közölték, hogy mi baja. A Reuter értesülése sze­jeizi a legnagyobb kérdést: mi lesz a földekkel, lesz-e aki irányítsa es aki végre­hajtsa a mezogazuasagj munkánkat? Következéskép­pen: meg lehet-e akadaiy óz­ni, hogy a jelenlegi esemé­nyek történelmének íeg- szörnyübb éhínségébe ker­gessék a 700 milliós kínai népet? De még ebben a helyzet­ben sem csökken a kínai propaganda szovjeteiienes dühöngése. Sőt, bizonyos je­lek arra vallanak, hogy a Mao-íéie vezetők a nadse- resjre támaszkodva kopeselc volnának egy a v.gsók.g szított nacionalista érzel­mekre építő, szovj Cie-XÍv. 21 JS katonai kaland, a is. A ku­szát szermt a hatalmi harc által összekevert eróvona.ak között a hadsereg az egyet­len „biztos pillér”. S bár Lin Piao hadügy min.őztől'- ről, Mao Ce-tung gondola­tainak első számú tolmácso­lójárói mostanában mintha alig esnék szó, maga a hadse­reg rendületlenül nyomul előre a hatalom útján. . Mao Ce-tung csoportja irta erről az Iszvesztyija —, amely nem mondott ie a „kulturális forradalom” végrehajtásáról, mindin­kább a hadseregre teszi a tétet Nemcsak a politikai élet, hanem a népgazdaság is katonai ellenőrzés alá ke­rül”. FELTŰNŐ, hogy a Viet­nam ellen hadat viselő amerikai imperialistákat egyáltalán nem aggasztja r.z események legújabb irány­zata Amerikai lapokban szaporodnak a dicsőítő cik­kek a kínai katonai veze­tőkről, az elmélkedések ar­ról, hogy „Lin Piao gárdája bebizonyította, távol akar­ja tartani magát az Egye­sült Államokkal való min­den szembekerüléstől.” E megállapítás tükrében köny- nyebb megérteni, miért me­részkednek az amerikaiak egyre messzebb a Vietnam elleni agresszióban... rint Sukarno változatlanul a djakartaí Merdeka (szabad­ság) palota lakója. A sárga elnöki lobogó, amely rende­sen azt szokta jelezni, hogy az elnök rezidenciáján tar­tózkodik, néhány napja el­tűnt a zászlórudról. Mint a Reuter írja, Sukar­no voltaképpen féligmeddig rabságban van — annak el­lenére, hogy Diah tájékozta­tásügyi miniszter csütörtöki nyilatkozata szerint nincs házi őrizetben, és mehet, ahová csak egészségi ál­lapota engedi. Aláírták a csehszlovák— NDK szerződést Dél-vietnami ie'entés B szabadságharcosok sikeres támadása az amerikai csapatok ellen Sukarno beteg ? A. Zubov — L. Perov—A. Siergejev: 50 &&& n. FordítottaBányász Béla Egyszer a főiskolán azt mondta az iskolavezető ta­nár: „Örömmel közölhetem, hogy az idegen elégedett Önnel.” Akkor Natali még csak nem is gondolt arra, hogy a tudósnak komoly oka volt erre: kielégítette a fecsegő hajlamú, vidám, a bókokat és az ajándékokat kedvelő lány. Arra nem fi­gyelt, miért kérdezett az idegen olyan sokat megbol­dogult apjáról, anyjáról, a nagymamáról, nagybácsiról. A lány szívverése meg-meg- gyorsult, amikor a vendég tenyerébe vette a vékony ujjait •ér Később a tudós bemutat­ta a lányt régi barátjának, az egyik külföldi követség dolgozójának. Néhányszor együtt töltötték az estét a Nagy Színházban, kirándul­tak. És az elutazás előtti búcsúesten, mikor a tudós megköszönte a tolmácsnő munkáját (nemcsak szóval, hanem értékes ajándékkal is), a követségi dólgozó is jelen volt. A tudós megve­regette barátja vállát és azt mondta: „Kérlek, barátom, viseld gondját miss Natali- nak. Megérdemli — és ke- zetcsókolt a lánynak. — Ha együtt lesznek, igyanak meg egy pohárkával az egészségemre. De csak egyet.” Mindketten nevettek. A vendég folytatta: „miss Natali, önt is kérem, se­gítsen barátomnak. Az orosz tudományról ír könyvet, s lehet, hogy szüksége lesz egy-két adatra. Előre is kö­szönöm.” A „barát” egy hét múlva telefonon jelentkezett, étte­rembe hívta. Kávét ittak törökösen és francia ko­nyakot. Az orosz balettről, t bécsi revüről és az iroda- bmról beszélgettek. A dip­lomata melegen érdeklődő ' a legújabb tanulmány iránt, mely szerint Puskin vala­melyik őse rokonságban volt az angol királynővel. Találkoztak néhányszor, Natasa gondtalanul fecsegett a nagymamáról, a mamá­ról, a nagybácsiról, a diák­életről, a fiatal tudósról, aki vele táncolt. így került szóba az intézet. — Könyvemben szeretnék beszámolni az intézetről — mondta a diplomata. — ön említette, hogy itt dolgozik az udvarlója. Kellene né­hány adat. Ugye megszerzi nekem... Még az ilyen ügyekben járatlan ember is felfigyelt volna erre. De a lány tel­jesítette a kérést. Az „ud­varló” sem csinál titkot az intézet dolgaiból. Natasa szívesen találko­zott a követségi dolgozóval. Igaz, néha megkérdezte, miért kell ez? De aztán meggyőzte magát. Kelleme­sek az esték és jó nyelv- gyakorlat is. Eleinte meg­lepte, hogy a diplomata jól ismeri a nagybátyját. A dicséret, a bók azonban el­altatta a kétkedését, hiszen a külföldi mindig elismerő­en beszélt nagybátyjáról. A lány erre elmondott min­dent, amit tudott, hallott. Igaz, a vendég nem muta­tott különösebb érdeklődést, el is terelte a beszélgetést néhányszor más témára, de aztán mindig a tudományos felfedezéseknél kötött ki. És aztán... Egy estén a férfi lakásán fogadta a lányt. Amikor az asztal­hoz ültek, egy dobozt vett elő, melyben aranygyűrű volt briliánssal. — Miss Natali, őszinte le­szek. Nagyon értékesek kor­mányom számára az ön adatai. Ezért a kormány nevében szeretném ezt meg­hálálni. A lány zavarba jött, el­tolta magától az ékszeres dobozt és megkérdezte: — Hogy merészel ilyesmit? A sovány, fiatal férfi megjegyezte: „Nem kell a szívére vennie. Bekapcsol­hatom a magnetofont és meghallgathatja, amit a nagybátyja intézetéről mon­dott. Mikor ezt az ajándé­kot átnyújtom, újabb szí­vességre kérem.” A lány felugrott. — Hogy merészel ilyent javasolni, hogy én... A férfi tenyerét a lány szájára tette: — Nem kell így beszélni, ön okos lány. Ilyen dilem­ma akkor keletkezik, ami­kor választania kell: az ál­lambiztonsági szervek, vagy,.. De ne beszéljünk er­ről. Igyunk az ön egészsé­gére, szépség. A könnyelmű lány vívó­dása nem tartott sokáig. Nem volt ereje bűnét beis­merni. — Az ön feladata... — mondta a diplomata — ki­tünően tanulni, hogy a dip­loma megszerzése után jó helyre kerüljön. Jó helyre, ön tehetséges. Tolmács lesz és tudós is. Érti?... Ettől a naptól kezdve Na­tali hírforrás lett, a gáláns férfi meg utasítást osztoga­tó főnök, akivel többet nem találkozhat. — Alekszej Mihajlovics osztályára kell kerülnie. Az öreg minket nagyon érdekel. Lehet, hogy engem többé nem is lát. A kapcsolatot harmadik személyen keresz­tül tartjuk. A jelszó: „Hol van itt a legközelebbi ke­nyérbolt?” ön erre azt fe­leli: — „Azonnal megmuta­tom.” Ha személyesen aka­rom látni, megkeresem Egyébként, ha találkoznánk, nem ismerjük egymást. A „harmadik” csak fél év múlva jelentkezett. Az állo­más előtti téren lépett a lányhoz, az atléta termetű, sportruhás férfi. — Hol van itt a legköze­lebbi kenyérbolt? A lány egy pillanatra zavarba jött, jobbra-balra nézett és ijedten feleltei — Mindjárt megmutatom. De aztán hamar feltalálta magát a hírforrás szerepé­ben, „Vénus” fedőnévvel. Egy hónap alatt kiérdemelte a férfi — aki „Atlétá"-nak nevezte magát— dicséretét. Először apró híreket kö­zölt a főiskoláról, a mama muzsikus társairól: F-röl, aki külföldi vendégszerep­lésre készül. Szásáról, aki a külkereskedelemhez került és szeret inni és lányok után járni. ★ Rövidesen kiépítették a találkahelyeket, a titkos postaládákat. Natasa a* egyik parkban egy öreg fa odvábán hagyta a külde­ményt. Megtanulta a titkos írást, és azt, hogy bár kö­zömbös arccal figyelje társa­it, mindent elraktározzon fejében. Már néhány dolog Alek­szej Makszimovics kutatásai­ból is a külföldi hírszerző szervek birtokába jutott, amikor a lány utasítást ka­pott: — A főnök elégedett mun1 kajával, de azt kéri maga1 sabb fokon tevékenykedjen; (Folytatjuk?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents