Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-17 / 41. szám
I MAIRÓ: Szanaai jelentések szerint Szalal elnök jóváhagyta azt « jegyzéket, amelyben Jemen erélyesen visszautasítja az ország belügyeibe való jordá- niai beavatkozást. Jordánia, mint ismeretes, visszavonta elismerését a Jemeni Arab Köztársaságtól azzal az ürüggyel, hogy a területén egyiptomi csapatok tartózkodnak. A jemeni jegyzék hangsúlyozza, hogy az EAK csapatai a jemeni nép és kormánya kérésére érkeztek Jemenbe azzal a céllal, hogy védelmezzék a köztársasági rendszert az imperialisták és az arab reakció intervenciója ellen. JWOSaEKYA: Mint a Krasznaja Zvezda közli, 46 éves korában, súlyos betegség következtében elhunyt Borisz Kurcev szovjet páncélos altábornagy, a Szovjetunió hőse. A tehetséges fiatal tábornok elhunytáról szóló nekrológot Mali- novszkij marsall hoftvédemi miniszter is aláírta. BfiCSí Tito jugoszláv köztársasági elnök és felesége csütörtökön délelőtt megtekintette a bécsi színművészeti múzeumot, majd látogatást tett a nemzeti könyvtárban. Tito és a kíséretében levő államférfiak pénteken, hivatalos ausztriai látogatásuk ötödik, egyben utolsó napján Grázba látogattak, majd onnan utaznak vissza hazájukba. IíONDON: * A Gallup intézet csütörtökön tette közzé a szovjet kormányfő angliai látogatásának hetében lefolytatott kutatásainak eredményeit. Eszerint az előző hónaphoz képest a munkáspárti kormány ázsiója 8,5 százalékkal növekedett a népszerűségi versenyben konzervatív riválisával szemben. Ha holnap lennének általános választások, 11,5 százalékkal többen szavaznának a munkáspártra, mint a tory-ellenzékre. PÁRIZS: Zavart keltett a gaulleisták somiban, hogy Reunion szigetén a kommunista párt első titkárát, Paul Vergest nem az első választókerületben, hanem a második választó- kerületben. a petainista Gabriel Macéval szemben jelölte. A sziget hatóságai arra számítottak, hogy Verges nem juthat mandátumhoz Debrével szemben, Gabriel Macé viszont könnyen győzedelmeskedik egy kevéssé ismert kommunista ellenjelölttel szemben. BUENOS AIRES: Szerdán Argentína fővárosában, Buenos Airesben megnyílt az Amerikai Államok Szervezetének harmadik rendkívüli külügyminiszteri értekezlete. A tanácskozáson tizenkilenc latin-amerikai ország és az Egyesült Államok képviselői vesznek részt. Államcsíny Kínában ? Mao Ce-lnng parancsa a hadseregnek Peking. (BTA>: Mint a BTA jelenti, Lin Piao marsall, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának tanácskozásán beszédében azzal vádolta Teng Hsziao-pinget és Tao Csut, hogy katonai államcsínyt készítettek elő. Az államcsínynek február végén, vagy március elején kellett volna bekövetkeznie. Végrehajtásával azokat a különleges katonai egységeket bízták meg, amelyeket a pekingi egyetemen és a pekingi' népi egyetemen szállásoltak el. Az államcsíny fő szervezője Tao Csu volt. Az összeesküvés előkészítésében Peng Csen is részt vett. Lm Piao beszédében szólt azokról a kapcsolatokról, amelyeket Liu Sao-csi és Teng Hsziao-ping tartott fenn Peng Csen, Lu Ting-ji, Lo Szu Zsuj-csing és Jang Sang-kung „pártellenes csoportjával”. A CTK pekingi tudósítása arról ad hírt, hogy Mao Ce-tung állítólag utasítást adott a hadseregnek, ne egyidejűleg, hanem fokozatosan, lépésről lépésre hajtsa végre saját kebelén belül a „kulturális forradalmat”. Á Pekingben megjelent falragaszok szerint Mao Ce-tungnak ez az utasítása január 27. keltezésű. Tekintettel arra, hogy a katonai egységek parancsot kaptak a baloldali erők támogatására, — a hadseregben másként kell a „kulturális forradalmat” végrehajtani, mint az ország különböző vidékein — mutatnak rá Mao Ce-tung direktívái, Mao Ce-tung egyben felhívja a figyelmet arra is, hogy a katonai egységeknek állandó készenlétben kell lenniük, különösen a határvidékeken, elsősorban Hszin- csiang tartományban, „ahol a szovjet revizionisták és más ellenségek Kína-ellenes cselszövéseket folytatnak”. Olyan városokban, mint Nanking, Kunming, Fucsou, valamint Csianan be kell vezetni a rendkívüli katonai állapotot és ezeken a helyeken a „kulturális forradalmat” egy időre e! kell halasztani. A Bolgár Távirati Iroda tudósítójának jelentése szerint Lílsun (a volt Port Arthur) városának katonai alakulatai Szembeszálltak a „vörösgárdistákkal”. A tudósító a „vörösgárdisták” és „forradalmi lázadók” plakátjainak híradásaira támaszkodik. E plakátok arról számoltak be, hogy a lüsuni katonaság átállt „az ellenforradalmár szervezetek” oldalára és leveri a „vörös lázadókat” és a „forradalmi tömegeket.” Horni nem lelkesedett Kommentár Wiison látogatásáról Bonn (MTI) A Wilson brit miniszterelnök és Kiesinger bonni kancellár között lefolyt kétnapos tárgyalások után olyan sajtóhírek jelentek meg, amelyek szerint a szövetségi kormány azt tanácsolta a Wilson kormánynak, hogy várjon még a Közös Piacba Való belépéssel. Ezeket a híreket azonban bonni kormánykörökben alaptalannak minősítettéit. Kiesinger kancellár csütörtökön a tárgyalásokat lezáró utolsó megbeszélésen arról biztosítottá Wilson miniszterelnököt, hogy „a szövetségi kormány továbbra is síkra száll Nagy-Britan- niának a Közös Piacba való belépése mellett.” Von Hase, a kormány Szóvivője úgyszólván szó szerint elismételte a kancellár szavait a Wilson hazautazása után megtartott sajtóértekezletén. Illetékes bonni körökben hangoztatják, hogy noha a kétnapos tárgyalás középpontjában a Közös Piac-i problémák álltak, r tárgyalófelek nem tértek ki a rajnai brit hadsereg költségeivel kapcsolatos kényes kérdések megvitatása elől sem. Bonnban nem titkolják, hogy e probléma megoldása a közeljövőben még nem várható. Az atomsorompó szerződés kérdése is szerepelt a nyugatnémet—brit tárgyalásokon, de nem elmélyültebb eszmecsere keretében. A DPA szerint Wilson „megkísérelte eloszlatni Bonn aggodalmait a szerződés Nyugat-Németországra nézve hátrányos kihatásait illetően.” A Reuter szerint Wilson lényegében megszerezte az NSZK támogatását Anglia Közös Piac-i csatlakozásához, igaz ugyan, hogy nem olyan lelkes formában, mint az olaszoktól, vagy a belgáktól. Bakonyi Csabat Kilenc hónap — egy éjszaka Utinapló a Komi Köztársaságból A szlktivkári úttöiőház egyik ptonfresapata. Másnap, szinte az egész napot az „Uchta” szovhoz- ban töltöttem Nagyon érdekes ez itt, állandó harc a természettel, a hideggel — az új növényi kultúrákért. Az első kérdésemmel megsértettem I. P. Aposzov elvtársat, a szovhoz igazgatóját, de aztán rendbe jött a dolog. — Nehéz, de nagyon szép munka ez — mondom — itt északon napról napra megküzdeni a természettel... Az igazgató szinte kikérte magának: — Nem észak ez! Hol van ez még attól? ítt, ha akarjuk, minden megterem! — No, jó — mondom — akkor kezdjük ezzel: hogy fizetett az idén a kukorica? Elnevette magát: — Nem úgy gondoltam. Ahhoz természetesen észak. De azért nem rosszak a viszonyok. Ha a kukorica nem is, a krumpli, a káposzta, a sárgarépa megterem, nem szólva az árpáról, zabról, rozsról, mert ezek már korábban megteremtek, A káposztát nemrégen honosították meg és fedezi a szükségletet. most pedig a paradicsommal, Uborkával kísérleteznek. Termeltek paradicsomot, uborkát, eddig is, de csak melegágyban. Végre 1963- ban először húszéves kísérletezés után sikerült a szabadban is egy hektáron. Ribizli is terem már a szabadban és földi eper ist így hát egyelőre káposztából nem szorulnak behozatalra, a krumpli szükséglet harminc százaléka terem meg helyben, de a paradicsom, uborka és más zöldségfélék zömét még délről hozzák. Szóval, hogy észak-e, dél-e Uchta, attól függ, mihez viszonyítjuk. Vorkutához viszonyítva — a mezőgazdasági termelés szempontjából — paradicsom. Tejből önellátó a környék — nyáron. Télen ehhez is pótolni kell. A tejtermékeket télen-nyáron délről hozzák. A szovhoz állattenyésztéssel foglalkozó egységei biztosítják a húsellátást. Nem mindig volt ez így, korábban a hús jelentős részét is délről kellett hozni — és északabbra ma is délről kell szállítani. A baromfit pedig nem is ismerték ezen a vidéken. Most már jelentős baromfitenyészetük van. A „baromfi és tojásgyár” csak nemrégen létesült, az utat is csak most építették hozzá — Nehéz dolog ez — panaszolja Aposzov elvtárs, —1 most 8—10 millió tojás a környék évi tojásszükségle- te. Ehhez mi két és fél milliót adunk, a többit délről hozzák. 1967-ben megad jute a 10 milliót, de — égy számitem — ugyanennyit kell akkor is délről hozni, mint most, így nő az igény tovább. Természetesen az sem lehetett könnyű dolog, az éghajlatnak megfelelő baromfit kitenyészteni. Elfelejtettem megkérdezni — pedig bizonyára érdekelné a hazai szakértőket, — hogy hányat tojnak évente az északi tyúkok A húsuk azonban jó ízű, az biztos. Következik: Az oiajvácvg születése. Rénszarvas fogat. PINTÉR ISTVÁN; A k€4ftb 38. Az idősebb Rowers sokáig rázta a fia kezét — Hazavárunk fiam! — mondta neki. Francis elérzékenyült. — Igen apám — mondta. — Ha mindennek vége lesz, hazautazom. Az őrség parancsnoka mutatta, hogy csak nyugodtan üljenek le. Rosa amerikai cigarettával kínálta a férjét. Rowers rágyújtott. — Csaknem minden nap jön néhány riporter — mondta az idősebbik Rowers. — Már rendbe is hozattuk a házunkat, hogy ne kelljen olyan szegényesen fogadnunk őket. A legnagyobb lapoknak is nyilatkoztam. Híres ember lett belőled. Rosa beszámolt a folyószámla állásáról, s arról, hogy tftár meg is érdeklődte: mi történik a visszatartott dollárokkal? Beszélt az ügyvédjükkel, akinek az az álláspontja, hogy az összeg feltétlenül jár. Vagy Francis Ro,versnek, vagy örököseinek. Rowers elsápadt. Milyen hideg üzletiességgel veszik számításba azt, amire ő gondolni sem mer: halálos ítélet is lehet a kaland és a tárgyalás vége. Rosának mindez csak jogi kérdés: ha a férjét kivégzik, ő az örökös. — És képzeld, darling —, folytatta tovább az asszony mindenki olyan jó hozzám. A szomszédok felváltva visznek el vikendre, hogy kicsit kikapcsolódjam, felejtsem el, hogy téged mennyit kínoznak... — Egy újjal sem nyúltak hozzám — mondta ingerülten Rowers. Ez volt az első eset, amikor nem nézett az őrség parancsnokára, — Az ügyvéd azt is mondta — folytatta Rosa —, hogy vissztarthatják a pénzt, ha te nem felelsz meg az eskü támasztotta követelményeknek, vagyis többet mondasz, mint amennyit kell— ★ Rowers azt várta, hogy az oroszok most azonnal félbeszakítják a beszélgetést, de semmi sem történt. A hadnagy elmosolyodott csupán, alig észrevehetően. Jól beszél angolul, mindent értett, amit a Rowers család mondott egymásnak, de úgy látszik, mégsem értette őket. Végül is a pilóta vetett véget a beszélgetésnek. — Nem akarom önöket feltartani — fordult őreihez. — Azt hiszem, ideje... Az asszony csókkal, az apja kézfogással búcsúzott. Rowers nem bánta, hogy el kell válnia tőlük. A tárgyalás még két napig tartott. Kihallgattak tanúkat és meghallgattak szakértőket. Rowers védője, egy fiatal orosz jogász, aki ugyancsak kitűnően beszélt angolul, annak rendjemódja szerint harcolt védencéért. Védőbeszédében azt fejtegette, hogy a pilóta a kapott parancs ellenére sem semmisítette meg gépét és önmagával sem végzett. — Ezt kétségtelenül többféleképpen lehet megítélni, de az is vitathatatlan, hogy ez hozzájárult az igazság feltárásához, az amerikai agresszív politika leleplezéséhez — folytatta. — Kérem a tisztelt bíróságot, vegye figyelembe továbbá azt is, hogy Rowers mind az előzetes nyomozás, mind pedig a bírósági eljárás során őszinte vallomást tett, már jó előre kijelentette, hogy őszinteségre törekszik. A bíróságnak számításba kell vennie ezeket a tényeket. A védő leült. A bíróság elnöke Rowersre nézett. — Vádlott, önt illeti az utolsó szó joga. Kíván élni vele? Rowers felállt. A szöveget olvasta — minden szavát alaposan megfontolta, mielőtt elhatározta: kimondja a bíróság, s ezzel az egész világ előtt. — Önök meghallgatták mindazt, ami az ügyre vonatkozik és most az a feladatuk, hogy döntsenek a sorsomról. Beismerem, súlyos bűnt követtem el és megérdemlem a büntetést. Kérem a bíróságot, vegyen figyelembe minden körülményt, ne csak azt. hogy bűntettet követtem el, hanem azt is, mi vezetett erre. Kérem a bíróságot, vegye figyelembe, hogy az általam szerzett titkos információk nem jutottak el céljukhoz, Valamennyi ilyen értesülés a szovjet szervek kezében van. Tudom, hogy az orosz nép ellenségnek tart. Ezt meg is értem. De azért szeretném aláhúzni, hogy én személyesen nem táplálok semmiféle ellenséges érzelmet az orosz nép iránt. Kérem, ne ellenségként, hanem emberként ítéljenek el. olyan emberként, aki nem ellensége az orosz népnek, sohasem állt még bíróság előtt, mélyen beismeri és sajnálja bűneit. Köszönöm. Öt nehéz óra következett. Aztán az őrök a mellékszobából, ahol az Ítélethirdetésre várakozott, ismét a tárgyalóterembe kisérték. Csak néhány másodpercet kellett várni, aztán nyílt aa ajtó. A bíróság bevonult, mindenki felállt, Az ősz hajú hadbíró-tábornok feltette a szemüvegét, maga elé emelte a kezében tartott papírlapot. — A szovjet nép nevében! A bíróság bűnösnek találja Francois Rowers 30 éves amerikai állampolgárt kémkedés és tnás bűncselekményekben és ezért összbüntétésként tíz évi börtönre ítéli! A tárgyalóterem közönsége felzúgott. A legtöbben a lehető legenyhébbnek találták a büntetést, amit Rowers kaphatott. Rowers először örömet érzett, aztán elborzadt. Igen, tíz év, csak tíz ev. De milyen hosszú is tíz év! Közölték vele, hogy ismét találkozhat felesegével és apjával, elbúcsúzhat tőlük. A mellékszobábail azonban sokáig hiába vártak rájuk Végül is az őrsé# parancsnoka megelégelte g várakozást, s kiment, hogf; utánanézzen: hol késnek i családtagok? (Folytatjuk
