Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-17 / 41. szám
Szakszervezeti tanácsválasztás a Vulkánban Első ízben választottak' szakszervezeti tanácsot a kisvórtiai vasöntödében. A választás közel hét órán át tartott, s több mint hétszáz szakszervezeti tag küldötteként százan tanácskoztak a két héttel ezelőtt átadott új ebédlőben. A szakszervezeti titkár, Vecsi Gyula alapos, beszámolót tartott. Említésre méltó ebből, hogy a különböző bizottságok, reszort- felelősök lényegében jól dolgoztak. Azért csak lényegében, mert a gyár nyolcszáz dolgozójából 1965-ben 742 nyilvántartott tagja volt a szakszervezetnek, és 403-an fizettek rendszeresen tagsági díjat. Az elmúlt évben az üzem összlétszáma növekedett, a nyilvántartott szakszervezeti tagok száma 710 főre csökkent. A tagdíj- fizetésben nem történt változás. Ami pozitívan értékelhető a szocialista brigádmozgalom, illetve a szocialista munkaverseny. 1964- ben hat szocialista és hét szocialista címért küzdő brigád dolgozott a gyárban 196 fővel. Tavaly már 11 szocialista, és 7 szocialista címért küzdő brigád dolgozott a gyáregységben 426 fővel. A gyáregység részt vett az öntödei vállalat gyáregységek közötti versenyben és 1965- ben elsők, 1966-ban az 1— XII. negyedévi értékelések alapján szintén elsők lettek. A Vulkánban az elmúlt hetekben 35 bizalmit, 5 vezető bizalmit választottak és végül az is eldőlt, hogy ki az a 25 dolgozó, aki a gyár valamennyi munkását képviseli a szakszervezeti tanácsban. Megválasztották a 9 főből álló szakszervezeti bizottságot is, amelynek titkára újból Vécsi Gyula lett elnöke Onda Antal. A hozzászólók közel három órán át mondták el észrevételeiket, javaslataikat. Egyikük például így kezdte: „Ami jó volt a szak- szervezeti munkában, azt elmondta Vécsi elvtárs, én azt mondom el, ami nem volt jó.” Ennek az egy mondatnak a leírása azért is fontos, mert leginkább bizonyítja, hogy akik szót kértek nem kerteltek, nem udvariaskodták, felelősségüknek teljes tudatában 800 ember véleményét tolmácsolták. így bíráltak: „Építettünk Tiszakanyáron egy csónakházat, de minek ha nincs hozzá csónak. Már régen kértük, hogy a héjmag készítőbe vezessék be a vizet. Hiába kértük, pedig ha egy kis segítség kellene hozzá, társadalmi munka, szóljanak, segítünk. Ugyancsak a héjmag készítőbe berakták a fékpofa edzőkemencét és hiába állapította meg a tisztiorvos, hogy ártalmas az ott dolgozó asszonyok egészségére, különösen a terhesanyák egészségére, a kemence még mindig ott van. nem tudtuk kiharcolni, hogy azt máshova tegyék.” A felszólalók arról is beszéltek, hogv szeretnének szezonban üdülni menni, mert ha kimozdulnak Kis- várdáröl, akkor látni is akarnak valamit, szórakozni. Sokan bírálták á gyár kul- túrházának állapotát, a kultúr házban lévő állapotokat. „A kultúrhőz olyan, hogv oda nem érdemes bemenni. Kártyáznak, szemét van mindenütt. Miért nem lehet a kuitűrházban rendet teremteni?” Szó érte a szakszervezeti munkát azért is, hogy a védőruhák, védőfelszerelések nem kielégítetek. Különösen a védőruhák minőségével van baj. Nem elég változatos a védőétel. Igen helyes volt annak a küldöttnek az érvelése, aki arról beszélt, hogy a szak- szervezeti bizalmiak munkáját javítani kell, új alapokra kell helyezni. A szakszervezeti bizalmiak feladata ne csak a bélyegeladásból álljon. A bizalmiakat eddig nagyon sok kérdésbe nem avatták be, nem kaptak tájékoztatót arról, ami a dolgozókat érdekelte volna. A szakszervezeti tanácsválasztás szenvedélyes és forró hangulatú volt. Minden mozzanatában érződött, hogy a szakszervezeti tagok tisztában vannak azzal, hogy a szakszervezet feladata a jövőben nagyobb lesz, bővül jogköre és olyan dolgokban kell majd dönteni, ami nemcsak a gyár termelésére, hanem a gyár dolgozóira is nagymértékben kihat. Kisvárdán, a Kisvárdai Öntödében a szakszervezeti tanács jó útravalót kapott. A jó útravalóval együtt a választók 25 embernek bizalmat szavaztak. Ezzel a bizalommal jól kell élni, s a szakszervezeti tanács, ha mindazt megvalósítja, amit kértek tőle, ha azokat a hibákat megszünteti, amit elmondtak a felszólalók, akkor a tanács méltó volt a bizalomra és jól dolgozik. Seres Ernő HOVÁ? MERRE? Tovább a középiskolából... Alig néhány napja foglalkoztunk az általános iskola nyolcadik osztályát végző tanulók pályaválasztásával. Azonban, hogy ki hová menjen, legalább olyan nagy gondot jelent a középiskolásoknál is. A Művelődésügyi Minisztérium még az elmúlt év júniusában felmérte az akkori harmadik osztályos tanulók tervezett pályaválasztását. Ezren és ezren küldték be a kitöltött kérdőíveket, de ennek ellenére is óvatosan kell bánni a számokkal. A továbbtanulóknak ugyanis mintegy harmada a korábban érettségizettéit közül kerül ki. itt viszont nem végeztek felméréseket. Akik júniusban benyújtották a kérdőíveket, mos! állnak az érettségi előtt. Mit is mulatnak az Összesített számok? Az érettségizőknek 44,4 százaléka szeretne bejutni az egyetemekre, főiskolákra, 32,8 százaléka viszont szakmát kíván tanulni. Ha valaki be akar jutni egy felsőfokú oktatási intézménybe. alaposan fel kell készülnie. Ugyanis az idén valamivel emelkedik a jelentkezők száma, a felvételi lehetőségek azonban alig változnak. A „verseny” tehát élesebb lesz, mint 1966-ban volt. Tehát a végleges döntés előtt helyes megfontoltan elgondolkodni. , A művészeti és testnevelési főiskolára öt és félszeres túljelentkezés várható. Az óvónőképző intézetek 5,4- szeres túljelentkezésre Számijának. Természetes, hogy a jók közül is a legjobbak kerülnek be az iskolába. A felsőfokú ipari és mezőgazdasági technikumokba kevesebb a jelentkező. A termelőmunkához közvetlenül kapcsolódó technikumokba tehát már a közepes, vagy a jó tanulmányi eredménnyel végzett hallgatók is bejuthatnak. Ez az aránytalanság azt a veszélyt rejti magában, hogy egyes iskolatípusoknál a legjobbak között is válogatni kell, másutt pedig talán az éppen megfelelteket is felveszik. Ez pedig sem a szakemberutánpóttás- nak, sem az oktatásnak, sem pedig a fiataloknak nem jó. Természetesen vannak már adatok a megyénkben, vagy a közvetlen környezetében lévő felsőfokú oktatási intézmények befogadási lehetőségeiről is. így például a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem minden szakán erős verseny várható. Itt szinte csak a jeleseknek van esélyük. Kivételt csupán a matematika, ábrázoló geometria S2ak jelent. Nem lesz könnyű bejutni a debreceni orvostudományi egyetemre sem. Viszont a felsőfokú építőgépészeti technikumba a férőhelyek 95 százalékára várható jelentkezés. Az állattenyésztési felsőfokú technikumba több jelentkező várható, de a közepesnél jobb eredménnyel végzett tanulók már nyugodtan pályázhatnak. A karcagi és nyíregyházi felsőfokú mezőgazdasági technikum is várja a fiatalokat. Ezeken a helyeken is kevesebb a jelentkező. A Nyíregyházi Tanárképző Főiskola legtöbb szakára többszörös túljelentkezés várható. Csupán a matematika, műszaki ismeretek szakon mutatkozik — a statisztika szerint — alacsonyabb jelentkezési arány. Ami a jászberényi. nyíregyházi és sárospataki tanítóképzőket illeti, 3—4-szeres jelentkezés várható. Az oktatási szervek árra számítanak, hogy az adatgyűjtésből levont tanulságok í elgondolkoztatják a fiatalo- | kát, és esetleg felülvizsgál ! jak korábbi szándékukat. | Miért éppen Giziké Nagy halászi vélem ények egy 20 éves lányról, akit járási tanácstagnak jelöltek Nagyhalász, 21-es járási választókerület. Kétezernél is több ember él itt, többségük a kendergyárban dolgozik. Innen jött a kissé meglepő hír: február kilencedikén, a matracüzemben tartott gyűlésen egyhangúlag egy húszéves lényt jelöltek a járási tanácsba. A lány: Farkas Gizella, a gyár laboránsa, az ifjúsági szervezet titkára, aki még életében soha sem szavazott és most dupla ünnep elé tekint. Március 19-én lép először az urnához, mások pedig őt küldik a megye legnagyobb járásának parlamentjébe. Miért eppen Gizikét, ezt a gyermekarcú, kedves lányt jelölték a 21-es körzetbeliek? Megpróbáltam „kinyomozni.” ALBERT ISTVÁN: (bércsoportvezető, ő javasolta elsőként a jelölőgyülésen Gizikét). — Miért? Azért, mert ahogy belépett dolgozni a gyárba, megindult az ifjúsági élet. Azelőtt csak papíron volt KISZ-sZervezet. Most öröm hallani, hogy okos előadásokat szervez a klubban, meg vetélkedőt, és táncot is. Nekem gyakran kell túlóráznom. Sokszor láttam késő este, hogy Gizi vezérletével tanácskozik a KISZ-vezetöség megint valami jó dolgot terveznek. Bár egy tucat volna ilyen lelkes fiatalokból! Aztán a másik: a mi üzemünk dolgozóinak kétharmada nő. Ez a komoly kislány mégiscsak jobban megérti az asszonyok gondjait, mint a férfi ember. KATÓ MIHÁLYNÉ: (lemezüzemi munkás, családanya, beosztását tekintve ragasztó) — Ez biztos! Három éve velem szemben kezdett dolgozni Giziké, a ragasztóknál. Nem finnyáskodott a munkától, mindenkin segített, ha kellett. Barátságos és közvetlen volt velünk. És talpraesett lány. Ha a magamfajta, kevés szavú _ embernek problémája volt, csak Gizihez ment és ő már kopogott is a művezetőnél. Olyan volt ő köztünk is, mint egy kis képviselő, kijárta, ha valaki ei akart kéreszkedni, ha segélyre volt szüksége. Jobbat én sem tudnék találni nála. SZITÁK KLÁRA: (a matrac- tizemből.) — Évek óta barátnők vagyunk. Együtt kezdtük az iskolát Nyíregyházán, a gimnáziumban, együtt is maradtunk ki. G családi okok miatt, én meg nem bírtam a bejárást. Tavaly sírtunk mind a ketten, amikor kaptuk a meghívót: ballagnak Nyíregyházán egykori osztálytársaink. Ritka rossz érzés volt... Elmúlt és most már tervezzük, visszaküldjük a meghívót, ugyanis nemsokára mi is ballagunk az ibrányi gimnáziumból. Mert csak nem hagytuk abba, estire járunk, leérettségizünk. Mit mondjak még a barátnőmről? Irigylem, ahogy szervezni tud. Mióta ő a titkár. Tokajban, meg Pesten, a BNV-n voltunk, kirándulni. Lett kultúrcsoportunk, Gizi is ott volt a tánccsoportban. Amikor még idekerültünk a gyárba. 3 kislányt a matracból nehezebb helyre, a kenderüzembe helyeztek. Bántotta őket a döntés, panaszkodtak Gizinek. És a három lány visszakerült hozzánk. Különben nagyon szeretünk moziba, színházba járni. KOVÁCS GYULA: (anyagellátó a matracüzemben). — Azért szavazok Gizire, mert — ne értsék félre — valahogy ilyen típusú lányt tudok elképzelni élettársnak. Gizi nem kényeskedik, nem nyafog, jó barát, mindenkivel szót ért. Szenvedélye, hogy másokon segítsen Nyáron meghalt az édesanyám, teljesen egyedül maradtam, merthogy még nőtlen vagyok. Szabadságom nem volt, a háztájiból pedig le kellett törni a kukoricát. Meghallotta ezt Giziké és képzelje, az egyik vasárnap már hozta is a KISZ-eseket, hogy segítsenek kukoricát törni. Aztán meg a lányok nevében felkínálta, ha kell, még takarítani is eljönnek. MORAVCSIK JÓZSEF: (főművezető, Giziké mostani főnöke.) — Mit tagadjam, büszke vagyok rá, meri mégiscsak az „én nevelésem.” Mégis azt mondtam neki a napokban, kicsit viccesen, kicsit komolyan: Giziké, én nem szavazok rád. Miért? Féltem ezt az ügyes, tehet séges lányt, talán sokat vállal magára. Amikor a laboratóriumi vizsgálatokat végzi, öröm nézni, hogv dolgozik. De elég gyakran hívják el, ülésre, tanácskozásra. Mondtam már neki, küldj másokat, mert nélküled akár a termelés is leállhat. És tanul. Én tudom, milyen megerőltető munaa mellett az iskolapad... De ez a kislány nekem még sohasem panaszkodott, pedig a fizetőse se íenyes. Mos»., uegy uőVégzi az iskolát es kapunk egy másik laboránst is. biztosan „kibékülünk” egymással. Különben nagyon szép dolog, hogy közülünk es eppen egy ilyen nagyszerű lányt jelöltek a járási tanácsba. NAGY JÓZSEF: (községi tanácselnök, mint „kívülálló, mert ó más körzethez tartozik.) — Régen ismerem a családját. Giziké meg kislány volt, amikor elhagyta ókét az apja. Az édesanyja ma is gyári munkás, tisztességesen neveli egyedül Két lányát. Lehet, hogy furcsa a jelölése, hiszen nernreg meg a többi kislánnyal együtt játszadozott. De a kemény élet fegyelemre nevelte, korán megkomolyodott. Anyagi okok miatt hagyta félbe az iskolát, dol- gozhia kellett. De hallom, nem hátrált meg. ami tapasztaltabb embernek is dicséretére válna. Giziké pedig valóban fiatal: két évvel a felszabadulás után született ALBÓK GIZELLA: (gyári munkatárs.) — Ót mindig mosolyogni látjuk. Azt már kevesen tudják, hogy Gizi otthon a mosás, vasalás mellett a férfimunkákat is elvégzi. Idős. beteges a velük élő nagyapa. Gizinek muszáj tartant magát. Nem szégyell kimenni kapálni a háztájiba és nekiállni a favágáshoz. Azután közös mozilátogatást szervez, még a jegyeket is elintézi. És legutóbb úgv Örült, amikor va- -ilrhápi munkával 1200 forintot juttatott a szervezetünk a vietnami népnek. Hát... ilyen lánv Farkas Gizi! (A. 3.) „Félkész44 házak kívánságra i\ agy óbb támogatás a magánlakások építőinek A következő években egyre nagyobb szerepe iesz a sa- jálerős családi és társasia- kás-építkezésnek. Ez annál inkább jelentős, mert lényegesen kevesebb állami lakás épül, mint amennyi az igény. Túl ezen, van olyan irányzat is, hogy ha valakinek az anyagi lehetősége megengedi, igyekezzen saját maga megoldani lakás- problémáját. A tervek szerint a harmadik ötéves tervben megyénkben mintegy 14 ezer kertes, családi ház és 1670 társaslakás épül. A társaslakások jelentős része — 1300 — Nyíregyházán készül ei. Természetesen ez a nagyarányú munka komoly feladatok elé állítja az építőipari vállalatot, ktsz-eket egyaránt. Az Építésügyi Minisztérium a korábbinál jóval nagyobb támogatást. nyújt a magánlakások építőinek. Elsősorban az épitőanyagellá- tás fokozatos javításával segít. Az idén csaknem 150 millió forint értékű anyaggal szállít többet a belkereskedelem a TÜZKP telepeire, mint tavaly. A harmadik ötéves terv következő éveiben még nagyobb lesz a fejlődés, így ebben a tervidőszakban Összesen 3— 3,5 miiliárd forint értékű anyaggal gyártanak többet a lakosság részére, mint a második ötéves tervben. Az idén több, mint tíz téglagyárban soron kívüli beruházással növelik a terme lést. Már van arra példa hogy az építőipari vállalat „fél’--*--" létesítn. ; 'két ad át a beruházóknak. Megyénkben egyelőre csak a a vasvázas színeknél élnek ezzel a lehetőséggel. Az építőipari vállalat igazgatója azonban elmondta, ezi a módszert ki lehetne terjeszteni lakásokra is, mint ahogy az ország néhány nagy vállalatánál kísérleteznek is hasonló módszerrel. Lényege az, hogy a vállalat dolgozói felhúzzák a falat, tető alá hozzák az épületet, a többi munkát viszont a gyár saját karbantartó és építési részlegei végzik eh Igénybe lehetne venni társadalmi munkát, így a bekerülési összeg is lényegesen csökkenne. Ha megyénkben lenne hasonló igény, a vállalat nem zárkózna el a teljesítés elől. A társas, de főleg a családi házak legnagyobb részét a lUsz-ek végzik. Ma már ott tartanak, hogy a kivitelezésnek szinte minden olyan formáját elvállalják, mely az épittetöre nezve a legkedvezőbb. Ha valaki OTF-kolcsön nétküi épít, kérheti a ktsz-t. hogy „félkész” házát adjanak át. A külső, belső vakolásokat, szereléseket, a tulajdonos, vagy a baráti, rokoni kör is elvegezheti. Van olyan lehetőség is, hogv a ktsz a családi ház építőjének két-bárom szakembert bocsát a rendelke* zésére. A kisegítő munka-» erőről az építtetőnek kell gond'vkodnla. Term _■ s zetes, hogy jói képzett szakember ■ek irányítása mellett gyor* san. pontosan haladhat ai építkezés. (bO ^ ,ST' . ám Komlédtétfalul téli képeslap. Hammel József felvétele
