Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-12 / 37. szám
Szakolyi emberek „ügy látom, szinte már korbetegség, hogy túl sokan vannak azok az emberek, akik nem tudnak élni. Magányosan se, párjukkal se, zsarnokság alatt sem, szabadságban sem*. A rendet se bírják, a rendetlenséget se, semmit se. Nem tudnak élni.“, (Verés Péteri EGY ÉVE SINCSEN, hogy először láttam a falut Egy fiatalember esete hozott akkor ide, aki any- nyit ivott hogy belehalt Beszélgettem utolsó napjának cimboráival, az utolsó féldecik kikérőivel, s kíváncsi voltam, vajon felelősnek érzik-e magukat a fiú haláláért? No, nem bírósági felelősségről érdeklődtem, hanem embert lelki döbbenetrőL Hát ezt nem találtam, mert a régi értékítéletek még nem változhattak eny- nyit De ne is bántsuk ezt az esetet elmúlt. Arra viszont ma is emlékszem, hogyan jártam akkor a község utcáit, hogy süllyedt cipőm a folyékony homokba, s talán úgy birkóztam vele, mintha méteres hó lett volna. Nem véletlenül: Szabolcs legrosszabb homokföldjére épült a falu. De most más látszott jellegzetesnek. A kerítések. Kerítés: óv az utca felőt a szomszéd és mindenki felől minden házat A házak vegyesek: egy ikerablakos, divatosan hivalkodó, — aztán egy régi, földbe süppedt, roggyant nád-derekú, — és így tovább váltakozva. A váltakozás szabályos, hasonlóan a kerítésekhez, ritka a kivétel. Még a templomot is elegáns vaskerítéssel vették körül. (Vajon minek?) Az uj iskolából hatezer forint hiánya miatt kihagyták a tvc-t, s emiatt a gyerekek szükség esetén a szomszédos régebbi iskola mellékhelyiségeire járnak át. De kerítésre volt pénz. S nem is akármilyenre, hanem díszes fakerítésre, amely ötször annyit elvitt, mint amennyibe a wc került volna. Lk_ FÖLTŰNIK, mennyire frissek a templomok. Mintha mindegyiket néhány napja tatarozták volna. Egy kisfiút — elkísért, megmutatott valami irodát, — beszédes kedvében találtam. Elmondta, hogy a római templomot villannyal fűtik, és hogy ők is tízezer forintot adtak a felújításra. — Nektek nem volt szükségetek a pénzre? — kérdeztem. — Persze, hogy volt —» felelt a fiúcska eleven valóságérzékkel. S ahogy jobban megnéztem inkább szegényes, mint egyszerű ruházatát, tudtam, hogy igaza van. — Csak anyukámé k odaadták. Galambvári János vb-el- nök szerint nemcsak a hívők adakozása segített az egyháznak, hanem az állam is hozzájárult a tatarozáshoz. — Mi meg az új iskolán kívül — bár abba is adtunk — szinte mindent a magunk erejéből építettünk. Művelődési, meg egészségházat, mindent. Építettek, az igaz, de a község utcáinak több mint a felében nincs villany. Ott, ahol a legtöbb iskolás va- koskodik nyolcas lámpánál. Vajon, melyik volt a sürgősebb? Mikor körülnéztem a kultúrházat, gondoltam, utólag könnyű bírálni. Mert kívülről szép. Belül? No, az más. Egy előcsarnok, széngázt lihegő cserépkályhával. Itt gyűléseznek. A „Pénztár” feliratú szobács- kát eredetileg wc-nek tervezték. (Azt viszont távolabb építették, s ha valaki meg akarja közelíteni, térdig süpped a hóba.) A színpad megfelelő, a nagyterem szép és elegáns, csak hideg, 18 fokot sem lehet elérni. — A Déryné nem is jár ide novembertől márciusig — felel Vass Lajos, a kul- túrház igazgatója. — Egyébként is ritkán jönnek, de télen a hideg miatt lehetetlen előadást tartani. Megtudom azt is, hogy nem építenek többé ilyen kultúrházat S azt is, hogy az ŐRI hakni-brigádjai így is vállalják az előadást. A nézők meg a hideget mert elmennek. Az igazgató kérte, hogy néhány évig csak vígjátékot meg ilyesmit hozzanak Szakoly ba. Megkérdem, hogy komolyabb művészettel próbálkoztak-e már e deszkákon? — Nem kockáztathatok — válaszol. Megértem a kul túrós igazgatót. Messziről indultak itt nagyon messziről. I 2. A PARASZT, aki szántás közben megemeli a kalapját a déli harangszó hallatán, nem ítélhető el ezért — így mondta ezt valaki Szakoly ban. Figyeltem egy magányosan bandukoló gyermeket. Nehezen tört át a frissen esett magas havon. Keservesen boldogul az ember egyedül, különösen, ha 10— 12 éves. Nehéz eligazodni a bonyolult világban. Otthon azt mondják, fiam, gyertyaszentelő van, eredj a templomba. Az iskolában mást és másképpen hall. Otthon: járni kell hittanra, jó ember a tisztelendő úr, beköszön, ha elmegy a ház előtt. A kis magyar mégsem szeret hittanra járni. Lesi — ahogy Kulcsár Jánosné tanárő elmondta, — lesi, meg tud-e szökni a tisztelendő úr elől szerdánként? Vajon miért van ez így? A gyerekek nem tudták, vagy nem akarták megfogalmazni az idegennek, a nevelőt kérdeztem hát, ő biztosan ismeri a cselekvésük rugóit. — Nem ismerem — válaszolta Kulcsár Jánosné. — Az okot nem tudom, csak azt látom, hogy megszöknek. — Szülői értekezleten nem beszéltek még erről? — Nem. A szülőkkel általában csak a gyerekről beszélgetünk, hol javított, hol rontott, — csak erről. — Emberi problémákról sem? — Nem. Eléggé feszé- lyezettek velünk. Ha meg családlátogatásra megyek, általában 3—4 családot ütemezek be és az a tíz perc, ami egyre jut, kevés a feloldódásra. Ezt is kezdem érteni. I 3. AZT MONDJAK, forr ez a falu. Mindig ide érkeztünk, hiába kérdeztem csupán az iskolát, — eljutottunk a tszcs-hez. Két tszcs van. (Meg egy csöppnyi tsz, amúgy mutatóba.) Dolgoznak és megélnek, pedig olyan gyenge homokot művelnek, amelyet sivónak nevez az elkeseredett. Nem volt könnyű az öt év, mióta együtt vannak. 1963-ban követelték vissza a földjüket. Aztán megvették — nagy harc után — az első traktort, s az emberek azt mondták, hozzá kellene kötni az elnököt. Most? Az a baj, hogy az Árpádban csak három erőgép van, a Virágzó Föld pedig még csak az ötödiket veszi. Közös a dohánypajta, a gyümölcsös, közös a fűrészüzem, a daráló, s mi minden még! Mivé fejlődik a gazdaság? Erre az egyik legkülönösebb embertől is választ kértem, akivel valaha találkoztam. Veress János egy százötvenholdas parasztbirtokosnak egyetemet járt fia. Öt évet végzett az orvosi karon, mikor széttörte reményeit a háború. Feleségét — úri nevelésben részesített földbirtokos lány — koncentrációs táborba hurcolták a nácik. Mira hazakerültek, a jó rokonok elitták a földet Most nyolc holdjukból élnek az Árpád tszc^-ben, s az ember büszkén mondta a feleségéről, hogy dolgos asszony, ha kell, kaszál is, mint bárki más. Veress János is úgy él, mint a többi szakolyi, csupán aranykeretes szemüvege emlékeztet a múltra. — Jól élnek most az emberek, — válaszolt kérdésemre. — Ha valaki, aki 30 éve meghalt fölébredne, nem ismerne a falura. A tszcs? Néhány éven belül hármas típusú gazdaság, tsz lesz. Rendbehoztuk a földeket, építkeztünk, megteremtettük a fejlettebb gazdálkodás alapját Úgy gondolom, hamarosan áttérhetünk. Látszik, átgondolta a helyzetet De nemcsak ő, hanem mindenki így reménykedett akivel csak beszéltem. Szóval forr ez a falu, a változások korát éli, azt amit a legtöbb helyen már el is hagytak. Az emberek is alakulnak, nevelődnek, változnak. És most — példa van rá elég — különösen nagy szükségük volna a segítségre, az okos és emberséges szóra, ami átsegíti őket e változásokon. LA_ E FEJLŐDÉSRŐL beszélgettünk Galambvári Jánossal és Grencsó József párttitkárral is. — Az érdekelne — kérdeztem, — mi épült fel az emberekben, az ő lelkűkben huszonkét év alatt? S mivel lettek többek azóta, hogy közösen dolgoznak? — És elmondtam megfigyelésemet az itteni kerítésekről. Igazat adtak. — Azok a kerítések valóban nagyon magasak — válaszolták. — Az emberek itt ma, a tszcs-ben ugyanúgy maguknak szántanak, vetnek s aratnak, mint 1945 óta. A háború előtt vágytak a földre, s hogy megkapták, ragaszkodtak hozzá. Az egyéni önzés, a tulajdonosi szellem emiatt nagyon erős. Soha nem volt annyi mezsgyevitánk, mint manapság. Ami tudati téren fejlődött, az a gazdasági eseményeknek köszönhető. Az ellentmondás, a változások, az újfajta szemlélet meg az önzés között azonban csak látszólagos, pontosabban egyszerre hat mind a kettő. Az Árpád tszcs irodáján például azon a napon, amikor ott jártam, négy család ajánlotta fel a földjét. Hallottam, Galambvári János sokat fut a község ügyes-bajos dolgai után, ezért nem marad ideje beszélgetésre, ami közelebb vinné az emberekhez. — Igaz ez is — felek — Gondoltam is már rá sokszor. Foglalkozni kellene az emberekkel. Sokkal többet, mint most A párttagok sorában is kerestem a tudat változásának irányítóit a kommunista magatartás jegyeit de az eredmények mellett sok helytelent is tapasztaltam. Vannak, akik nem hangoztatott elveik szerint élnek, és ez nem emelte a- párt tekintélyét Szakolyban. Néhány más jelenség sem. Például az, hogy kevés párttag tanult az elmúlt 22 év alatt. Hiába hívták a dolgozók iskolájába a három meg négy elemit végzetteket, nem mentek. Az utóbbi években aztán nyilvánvalóvá vált, hogy képzettebb embereket kíván a helyi vezetés. így került az alkalmazottak alapszervezetének élére az iskola fiatal igazgatója, Kulcsár János. LA_ MIELŐTT leírnám azt a válságot, amely szeptember végén robbant ki az iskolában, nézzünk körül a nevelőtestületben, mert a válság okait ott kell keresni, illetve ott is. A tantestület korántsem egységes és nem volt az már évekkel ezelőtt sem. Talán a régi vezetés gyengesége vezetett ide. — Mindig az egymás közti személyeskedésről hallunk — mondja a tanácselnök. — Vitatkoznak a túlórákon, a lakásokon, a pozíciókon... Mindenen, ami kifizetődő. A félévi értekezleten az egyik nevelő a kongresszusra hivatkozott: „Elhangzott ott az is, hogy sok ember munkáját jellemzi a gondolati restség. Jellemző ez a mi tantestületünkre is, ha nem is mindenkire. Vitatkozunk forintos túlórákon, holott nem ez a fontos, hanem a 613 tanuló és a község ifjúságának nevelése.” Az egyik fiatal tanár így válaszolt: — Engednünk kellene, mindenkinek egy kicsit így lehetne csak [ egységes a tantestület Különben nehéz a boldogulás. Már a gyerekek is tudják, mi van közöttünk. El bírja azt képzelni, milyen érzés a szülő szemébe nézni, ha megkérdezi, hogy igaz-e ez? — Mások — sokan, s egymástól függetlenül — a pártalapszervezetben érezhető légkörről is beszéltek. Hogy bírálni senki sem mer, mert fél, hogy haragosokat szerez. (Ebből következik, hogy mindenki tart mindenkitől.) Amig ezen nem sikerül változtatni, mondják, addig a pedagógusok egysége ábránd marad. S ebben igazuk van. És hogy a torzsalkodás milyen hatással van a munkára, azt el lehet képzelni. Elém került egy tanfelügyelő jelentése. Amit kiolvastam belőle, azt talán ő nem foglalta így szavakba, csak éreztette. Hogy például azt, ami kötelező, még azt is csak külön utasításra, vagy körlevélre végzik el. Mást? Ami hivatásukból eredne? Olvasom: „Az esztétikai nevelés nem kielégítő. A tanterem, a tanulók környezete piszkos. A padlózat sáros. A padok között sok a szemét, a papír, a csutka. A falakat összerúgdosták.” Minderről magam is meggyőződhettem. Pedig ezek nem is tipikusan huszadik századi követelmények. Noha akad olyan is. Gondoltam korábban is, hogy a régi falusi iskola és a mai között óriási a különbség, döntően a falu változása miatt. De hogy ez az „óriási” tulajdonképpen mekkora, azt egy önéletrajzból tudtam meg. Marján Éva nyolcadikos írta: „Édesapám cipész, édesanyám háztartást végez és mellé mezőgazdasággal foglalkozik. Már kicsi koromban rajongtam a zenéért Négyéves voltam, eldobtam a babát és helyébe zongorát követeltem. Meg is kaptam, s ez a zongora ma is a legkedvesebb számomra. 1960-ban kezdtem zenét tanulni. Főleg zongorán játszom, e#mkívül orgonán, harmonikán és harmóniu- mon is. Tanulmányi eredményem ötös, és mivel élek-halok a zenéért, szeretnék zenei gimnáziumba kerülni. Remélem, vágyam megvalósulhat” Ekkor éreztem először úgy, itt megfordult a világ: akiknek irár|itaniuk kellene a tudati változást, azokat elhagyták a változások. I 6. VISSZA TEHÁT A TÖRTÉNETRE, amely úgy felszabadította az indulatokat Kulcsár János az 1965— 1966-os tanévben lett igazgató, s ugyanakkor nevezték ki Vass Lajosnét a helyettesének. A év nyugodtan telt el, sem a felettes szerveknek, sem Vassnénak nem ötlött fel semmi probléma. A két vezető más úton került ebbe a tisztségbe, csupán az közös vonása az életüknek, hogy fiatalok. Kulcsár János hat éve tanít a faluban. Előbb kérte felvételét a pártba, ott hamarosan bizalmi lett, majd elég — egyesek szerint túlságosan — gyorsan titkárrá választották az alkalmazottak alapszervezetében. Közben titkárként dolgozott a Hazafias Népfrontnál, tanácstag lett... S ezek mellett érthető örömmel vállalta az igazgatói megbízatást. Vassnénak rövidebb a története. Hosszú évekig tanyasi iskolában tanított és ott megállta a helyét. Szakolyban is. Kulcsár János szeptemberben, a tanév megkezdése után furcsa bejelentést tett a járási szerveknél: nem tud együtt dolgozni Vass- néval, váltsák le az igazgatóhelyettest. Indokul arra hivatkozott, hogy Vassné szabálytalanságokat követett el, nem lehet vele egységesen vezetni az iskolát, nem támogatja őt (mármint Kulcsárt.) Az indokok már a vizsgálat kezdetén fényesen valótlannak bizonyultak. (Grencsó József községi párttitkár ma így vélekedik: — Vassné jól dolgozott, alaptalan volt a vád.) Ezután Kulcsár választás elé állította a járási szerveket: vagy Vassné, vagy ő. Ha a helyettest nem váltják le, ő kéri mentesítését az igazgatói tisztség alól. Bizonyos volt benne, hogy a járásiak őt — a párt- és népfront titkárt, a tanácstagot — választják még akkor is, ha ez az intézkedés nem lenne indokolt. Ebben any- nyira biztos volt, hogy két embernek is megígérte, velük töltteti be a helyettesi posztot. A járás vizsgálta az ügyet és gondolkodott. (Vassné ekkor tudta meg, mi folyik a háta mögött.) Vassné lelkiismeretesen végzi a munkáját, s emellett az esti egyetem egyik legkiválóbb hallgatója. Ez arra mutat, hogy hamarosan képzettségben is el fogja érni Kulcsárt. A vizsgálat alatt végig korrekt maradt, bár a bizonytalanság őrölte az idegeit és sok álmatlan éjszakán fáradt bele a küszködésbe, amit minden reggel újra elkezdett. Kulcsár János kissé meglepődött, mikor értesült, hogy a járás elfogadta lemondását. Az új igazgató december eleje óta Vass Lajosné. Azóta is arra törekszik, hogy megteremtse a magasabb rendű munkához a lehetőséget. a nyugodt légkört. Ez persze nem sikerülhetett ilyen gyorsan. És helyettese még ma sincs. I 7. TOVÁBB KUTATVÁN az események mélyén rejlő okokat, eljutottam Kalitza Andráshoz is. Először az Árpád tszcs irodáján találkoztam vele, nyugdíjasként ott pénztáros. Később megtudtam, hogy ezt az állást azoknak köszönheti, akik becsülték, mint tanítót. Volt idő rá, hogy megismerjék, 1929 óta él Szakolyban. — A Csallóközből kerültem ide. Sokan kérdezték, hogyan bírom ki ezt a sötét, homokos vidéket? Hát én megszerettem az embereket, azért maradtam itt. Jóra való, dologszerető és roppant ragaszkodó nép él Szakolyban. Engem soha senki meg nem bántott, * úgy érzem, a tanítójukat ■ tisztelték bennem. Kérdem az események okát, mert gondolom, a történtek nem véletlenek. Hallom, hogy azelőtt mindegyik idekerült tanítót figyelmeztette: vigyázzon, reflektorfényben van. Köny- nyebb a falunak megismerni egy tanítót, mint a tanítónak a falut És a neveld kis hibája is nagynak látszik, mert százan és százan nézik. — Itt van például a köszönés, amit Szakolyban szigorúan vesznek. Ha az ember végigmegy az utcán, olyanokkal találkozik, akik elvárják, hogy köszöntsük őket. Erről a városból idekerült nevelők elfeledkeznek, tartózkodóak a szako- lyiakkal szemben. A tartózkodás okát is megmagyarázza. A fiatalok — a gyárakban, Tégláson, Miskolcon — többet keres, nek a náluk tanultabb pedagógusoknál, ezért nem tartják indokoltnak, ha a tanár büszke a végzettségére. — Mi a véleménye akkor a hivatástudatról? — kérdem. — Hivatal lett, nem hivatás, sokak szemében a tanítói pálya. Aki rá tud nézni az órájára, hogy „lejárt a munkaidőm”, az csak hivatalnok. Szerintem a tanító egyben népművelő is, akinek sosem járhat le a munkaideje. Jó lenne, ha nemcsak néhányan éreznék, hogy ennek a népnek ötszázéves nyomort kell elfelednie. Jobban kellene szeretniük az embereket. ★ LENNE MÉG SZÁMTALAN amiről írnom kellene, de csupán a kerítésekhez szeretnék visszatérni. Nemcsak a házak, hanem az emberek között is ott vannak még. Néha nyugodtan nevezhetném az elválasztó határokat szakadéknak is. Ha azt akarjuk, hogy változzon a falu, ezeket a szakadékokat be kell temetnünk. Nehéz munka lesz, de kell és muszáj mégis. A forrongó gazdaság nemcsak a parasztembereket teszi próbára, hanem a pedagógusokat, s más, szellemi v«j zetőket is. És ezt a következőkben a kommunista magatartás próbájának keli tartanunk. * Kon UM* Eger — Szlovák György rajza. Képzőművészeink vázlatkönyvéből
