Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-12 / 37. szám

Levelak egy lottómilliomos »Tiszteit hölgyem, anyatárs, hittestvérem . . — Csak néhány ezrest! Újsághír: * toitofdawe ­«tényt az 52. heti húzáson őzt. Szijjártó Mártonná, kö­leséi tsz-nyugdíjas nyerte, aki az illetékek levonása után 1 millió 739 ezer 554 forintot kapott kézhez. A kölesdi lottómiliiomcs eddig 200-nál is több leve­let kapott A posta forgal­ma és az oda tartozó kéz­besítő munkája meghatvá­nyozódott A szomszédok nyalábszámra viszik el és úgy olvassák a leveleket, mint valami izgalmas pony­varegényt Kitűnő szórako­zás! A levédj rák nem válogat­nak az eszközökben. Felte­hetően abból indulnak ki, hogy az a hatvan filléres bélyeg nem a világ, és a „néni, az eivtársnő az anyatárs. az asszonyom, s tisztelt hölgyem, a hittest­vérem, az érző szívű fele­barátom, az embertársam, az úrnőm, a jótevőm” hát­ha küld néhány ezrest. Minden válogatás nélkül kiemeltünk a kosárból egy .levélcsomót. Utólag meg­számoltuk, összesen huszon­hat darab volt Ebből nyújtunk át olvasóinknak szemelvényeket: retet tel kívánom, hogy erő­ben, egészségben örömök­ben gazdag áldás szálljon drága idős nagymamánkra. Kedves ajándékát előre is köszönöm szépen. Isten ma­radjon velünk.” Az isten áldását Dámák­ról küldik az egyéb jókkal együtt Meg kellene keresni a térképen, hol is van ez a Damak. Ajándékozzon meg egy pár forinttal „Apukám még nem vert meg, de ezért a dologért, amit most tettem, biztosan kikapnék. Kérem Szijjártó nénit segítsen. Ha megnö­vök és már dolgozni fo­gok, vissza fogom fizetni. Ha segít, akkor apukám ne­vére küldje el. Én majd úgyis megmondom apunak, mert esetleg akkor csak megdorgál.” Szinte látom a kislány háta mögött a derék atyát akj ezt a levelet a lányá­nak diktálja. „Tisztelt ismeretlen fele­barátom! Ajándékozzon meg egy pár forinttal ebből az isteni ajándékból. A pénzt hálás köszönetünkkel tud­nánk megpecsételni.” Nana. ez valami öreg bürokrata. Pecsételni? Az iktatás elmarad? Ha már a bürokráciánál tartunk van levélíró, aki tanácsi igazolást (!) is mel­lékelt: „Nevezett saját hi­báján kívül adódott súlyos helyzetében a legbecsülete­sebben helytállt. Saját egészségének rovására nél­külözött azért..” — nincs is értelme a nyakatekert mondatot folytatni. „Én is játszok már öt éve két szelvénnyel. Ha én he- kem sikerülne egy ilyen jó szerencse, dupláján vissza­fizetném a szívességét” — írja egy bőkezű honpolgár Mázáról. „Szeretett kedves Szijjár- tóné elvtársnő, édes drága asszonyom! Ezen pár .soraim a legjobb egészségben talál­ja mindnyájukat. Én nem dicsekszem egészséggel. Ol­vastam az újságból, hogy a jóisten megsegítette.” A szöveg, a folytatás ugyanaz: adjon. A levél írója sorait azzal fejezi be, hogy a jóisten biztos meg fogja áldani az elvtársnőt. Nehogy újságcikk legyen belőle! A jövőbe látó Tapolcáról így írt: „Kedves Száj jártó néni és kedves családja! Nagyon kérjük, mindenho­gyan értesíteni szíveskedjék bennünket. Akkor is. ha a kérésünk meghallgatást nyert akkor is, ha nem. És kérem diszkréten tartani, mert most gazdag ember, és nehogy újságcikk legyen belőle, mert sok becsületes és sok potyaleső ember ke­resi fel önöket hasonló ké­rő levéllel” , Az elevenjére tapintott „Jelenleg olyan nagy bajban vagyok hogy határ­időre ki kell fizetnem egy bizonyos összeget. Már nem tudom kihez forduljak, úgy gondoltam, ha meghallga­tásra találna kérésem...” Sikkasztott talán? S végül idézet még egy levélből: „Mi budapesti gyermektelen házaspár va­gyunk, rendszeresen lottó­zunk mi is, de sajnos min­ket mindig elkerül a sze­rencse. Ennek dacára mi is, szeretnénk családi házat építeni a Balatonon. Sajnos, még hiányzik egy bizonyos összeg. Arra gondoltunk a férjemmel, hogy szerencsét próbálunk a Szijjártó né­ninél harminc ezer forint nekünk nagyon nagy segít­ség lenne”. De kinek nem volna nagy segítség harmincezer forint? <Sz.) „HALUNK TÖRTÉN7" A Kelet-Magyarország pályázatára érkezett írások Két falu kezetíog eregsurány, e hatszázlelkes fa­lu fölött is elzúgott a háború vihara, s a három nagybirtok sok apró darabra pattant szét. Ragyogott a cö­löpökkel, kisbalták- kal járó parasztok szeme a határban. Akárcsak tavasszal az undok hófoltok, úgy tűntek el a kö­zös pitvarú családla­kások. Csaknem 150 család kapott rendes hajlékot. A beregi ember rend- és tisz- taságszeretete átfor­málta a falut, ma le­homokozott udvarok, színes virágágyak fo­gadják az idegent. Közben az áj élet felbolygatta az év­százados mozdulat­lanságot és 1949-ben Kocsis János, Zsup- kó Istpán meg a töb­biek megalakították a Dózsa Termelőszövet­kezetet, s két év múl­va két másik is szü­letett. A lakosság anyagi rétegződése szerint csoportosult a tsz-ekbe, s állandó volt a viszály, az elé­gedetlenség. Mind­egyik a másikat iri­gyelte, hogy annak jobb földje van. A vezetők a tsz-ekben meg a tanácsnál ál­landóan változtak. Ekkor indult meg tö­megesen a családfők elvándorlása a távoli munkahelyekre. 1958 szeptemberé­ben Angalét Sándor személyében nyugta­lan szellemű, nagy akaraterejű, tettre- kész ember került a tanácselnöki funkció­ba, akinek tevékeny­sége maradandó nyo­mot hagyott a köz­ség arculatán. „Meddig akartok még térdig sárban járni...” — kérdezte. Nyáron elkészült minden utcában a be­tonjárda. Társadal­mi munkában építet­te a falu apraja- nagyja, öröm volt lát­ni, hát még járni rajta. Pedig de nehéz volt néha az embe­rekkel bánni! Legtöbb baj a ter­melőszövetkezettel volt, pedig ekkorára már csak egy tsz-be tömörült a falu la­kossága, ez volt a „Népakarat”. Égetően szükség lett volna ebben az időben minden mun­káskézre. Gépek nem voltak, az igás ál­latokat sokan elad­ták. A fiatalokat ne­héz volt itthon tarta­ni, mert bizony a tsz szűkmarkú volt. — Pénz beszél, ku­tya ugat! — lehetett hallani egy-egy indu­latosabb választ, akik csiszoltabbak voltak így feleltek: — A lét határozza meg a tudatot, édes­apám! 1964 őszén a tsz- közgyűlés ismét pa­rázs hangulatú. Hogy­ne, mikor arról van szó, hogy a község tsz-e egyesül Bereg- daróccál. Voltak itt a székeken közömbö­sek, lelkesek, meg felháborodottak is. Akadt dolga a gyű­lést levezető elnök­nek. De megtörtént az egyesülés, megala­kult az új tsz. A sze­kerek oldalára ilyen tábla került, a kö­vetkező felírással: „Barátság” Tsz Be­regdaróc—Beregsu- rány. A község életében nagy fordulatot je­lentett a két falu parasztságának kéz­fogása. Igaz, hogy az első zárszámadáson elhangzottak még ilyen kijelentések: — Azért nem jut nekünk több, mert elvitték a daróciak! Pedig több jutott mint korábban. Es fokozatosan megbé­kéltek. Rövid idő alatt ha­talmas gépparkot te­remtettek, a vezetés is szilárdan áll a lá­bán, értik munkáju­kat. A tagság is be­látta, hogy nem a ve­szekedés, hanem a lelkiismeretes munka a boldogulás záloga. Egymás után szál­lingóztak haza a tá­volban dolgozók. Be­lefáradtak már. Élni akarnak, állandóan a családdal élni, hiszen ma már távol sem lehet többet keresni. Este kigyúlnak a vil­lanyok, a meleg la­kásokban tompán fel- fénylenek a tv-ké- szülékek képernyői, kinyílnak a könyvek lapjai. A fiatalok a kultúrház felé tarta­nak. Az iskolában Kiss Sándor igazgató azt olvashatja as egyik gyerek dolgo­zatában: „Az én pél­daképem édesapám, mert jnindennap itt­hon dolgozik." D. Pethe István Beregsurány Mint koldus az űtszélen... „Kedves Szijjártóné Asz- szony! Jöjjön el a nyáron % szabadtéri színi előadás­ra Szegedébe, keressen fel, legalább lesz egy szegedi Ismerőse is. Eljöhet hama­rább is, vegyen itt házat Most is tudnék jó helyen, közel a villamosmegállóhoz. Az kell már nekünk, hogy ne gyalogoljunk olyan so­kat” A kis csalafinta... Eláruljuk: a lottómillio­mos nem fog' Szegedre köl­tözni, a Balaton partján óhajt villát vásárolm. „Kedves Szijjártó néni, nagyon szeretném megkérni, adjon nekem kölcsön 10 ezer foontot. A kért össze­get másfél év alatt vissza­fizetem, nagyon kérem hogy levelemre mindenféleképpen válaszoljon. Kézcsókját kül­di...” — írja „egy kecske­méti menyecske”. Roppant udvarias. Arra nézve nem szolgál felvilágosítással, hogy miért éppen 10 ezer forint­ra volna szüksége. „Drága idős nénikém! Mint koldus, az út szélén, kőnyörgök, amit szive dik­tál, vagy tetszik gondolni, vagy átérezni, a mi szomo­rú helyzetünket tessék va­lamivel segíteni. Meleg sze­A CÍMBŐL IS KIDERÜL HÉT MÁR: nincs itt szó véres tragédiáról. Rómeót se Rómeónak hívják, így tehát Juliskának se kellene felsóhajtania: „Ó, Rómeó, miért vagy te Rómeó”... Meg nem is ismerik ezt a törté­netet még, lévén az általá­nos iskola hallgatói mind­ketten, s annak sem a leg­felsőbb osztályába járnak. Ám valahol a dolgok mé­lyén mégis a halhatatlan dráma, az öröklődött és át­örökített gyűlölet motívu­mát lehet felfedezni apró kis történetükben. Miattuk és nem a szülők miatt ke­rülöm ki a neveket, még a község nevét is, s hogy papírra vetem e sorokat, an­nak inkább csak az a célja, hogy sok-sok néven nevezhe­tő községünkben is élnek Capulettek és Montaguek, azaz, hogy Kovácsok, Kisek, avagy Nagyok. TÖRTÉNT, hogy I-ben is­kolai előadásra készültek és nogyan is lehetne meg egy ilyen kis előadás népi tánc nélkül. A népi tánchoz pe­dig elengedhetetlen kellék a kis csizmás „férfi” és part­nere, a „menyecske”. Ezért szólt a tanító néni a kis Pistának, azaz hogy Rómeó­nak és természetesen Julis­kának is, hogy együtt rop­ják majd a táncot a közön­ség és a maguk örömére, s ter­mészetesen a szülők büszke­ségére... — Ha megtudom, hogy azzal a kölyökkel mersz tán­colni, szétverem a fejed — ezt a lány szülei közölték Juliskával, de hasonló és ko­rántsem irodalmi megfogal­mazásban intették a gyűlölet gondos ápolására az általá­nos iskolás Rómeót is. MERT A SZÜLÖK hara­gosak. Gyűlölik egymást. Évek óta nem köszönnek egymásnak, ha szólnak egy­másról, mondani csak rosz- szat tudnak, s ha tehetnének egymásért valamit, hát leg­szívesebben a házat dönte­nék haragosuk fejére. Hogy miért e harag, miért e HÉTFŐ HAlNALTÓLt Válaszol az illetékes Autóbuszjárat a város legtávolabbi pontjai között Hétfő hajnaltól új autó- buszjárattal gazdagodik Nyíregyháza helyi közleke­dése: kaptuk a tájékoztatást az AKÖV személyforgalmi osztályától. A KPM Autó- közlekedési Vezérigazgató­sága két hatvanszemélyes, szupermodern IKARUSZ 630-as típusú autóbuszt adott a városi közlekedés fejlesztésére. A két új busszal olyan körjáratot biztosít az AKÖV, amely a város északi, nyu­gati és déli részét öleli fel, s mintegy ötezer utas szál­lítását biztosítja naponta. Az új járat megállóhelyei a következők lesznek: Beloian­nisz tér, Uj utca, Vasgyár út, Konzervgyár, Építőanyag- ipari Ellátó Vállalat, MÁV állomás, MÁV bérház, Al­matároló, Szarvas u. 82. Kí­gyó u, Iskola u, Beloiannisz tér, Vasvári Pál u, Öz u, Északi Körút, Hímes u. Sta­dion utcán keresztül, Sós­tói u, Öszőlő u, V. sz. gyűlölet? Talán egy kivá­gott gyümölcsfáért a mezs- gyeszélen annak idején; ta­lán annyi négyszögölért, amennyit minden ember megkaphat halála után, ta­lán csak egy régi ostoba pletyka, szófia beszéd miatt... Talán... talán... talán... Mert most már maguk sem tud­ják, maguk is elfelejtették, miért e gyűlölet. A GYÜMÖLCSFA, ha miatta a harag, már csak férges gyümölcsöt teremne, a néhány négyszögölt már találni sem lehet a nagy táblákra fordított, egyre gaz­dagabban termő határban, ha érte gyűlölték volna meg egymást, s ha a pletyka miatt, annak terjesztője ta­lán maga is elfelejtette, vagy meg is halt régen. DE MINDEGY: a harag tart! S nem is lenne ez még egymagában baj. Illetőleg AKÖV, Marx tér, Tavasz u, Beloiannisz tér. A nyolcas alakú járatút­vonal minden érintett üze­mének munkakezdését igye­kezett figyelembe venni az AKÖV a menetrend szer­kesztésénél. A járat teljes menetideje 28 perc lesz, ennyi idő alatt teszik meg a buszok a mintegy 10 ki­lométeres utat A teljes út­vonal menetdíját 2 forint­ban állapították meg. Az új autóbuszvonalon félóránként, csúcsforgalmi időben negyedóránként köz­lekednek a kocsik. Az első autóbusz hétfőn reggel 4 óra 45 perckor indul, s et­től kezdve naponta ugyan­ebben az időben kezdi for­galmát, s az utolsó busz in­dulásáig, 23 óra 40 percig a nap folyamán 56 járat szállítja az utasokat, össze­kötve a város legtávolabbi lakónegyedeit, üzemeit s egyéb munkahelyeit. még nem is ez lenne a na­gyobb baj. Utóvégre okton- di felnőtteknek joguk van szívükben gyűlöletet táplálni másokkal szemben, még ha okát sem tudják adni. De tiszta szívű kis emberekből Rómeót és Júliát nevelni, — hát ahhoz már nincs joguk. Gyermekek leikébe ültetni az oktalan és megmagyaráz­hatatlan gyűlölet magját — akárhogy forgatom — lélek- mérgezés. I-BEN SOKAN TUDJÁK, hogy a két gyermek szülei gyűlölik egymást, azt is, hogy emiatt nem táncolha­tott együtt a „népi együttes­ben” a két gyerek, sőt talán még azt is tudják, hogy e harag olyan, mint a béka­lencse: nyálkásan úszik a víz színén, de gyökereik, azok nincsenek. Mondom, sokan tudják, de még senki sem szólt ezért, kérdezvén: miért vagytok ti egyáltalán haragosok? MOST MÉG CSAK Rómeó és Juliska. De néhány év múlva lehet, hogy Rómeó és Júlia. <Gy. G.) Tv-készülék, tej, postacsomag A napokban több, olvasó­ink által felvetett gondra illetve panaszra érkezett vá­lasz az illetékesektől. Szlávik Ferenc, a GELKA kisvárdai kirendeltségének vezetője írja: „Barabás Ist­ván mándoki lakos panaszá­ra közlöm Önökkel, hogy a készüléket december 13-án megjavítottuk. A készülék jelenleg szervizünkben van, s a tulajdonost most már háromszor értesítettük, hogy vegye át. Barabás István azonban nem jelentkezett a készülékért” A csütörtöki Fórumban je­lent meg munkatársunk „Se­lejt” című cikke, amelyben — olvasóink felvetésére — a tej minőségét kifogásolja. A cikkre Szendrei István, a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat igazgatója vála­szolt „Vállalatunk vezetősége foglalkozott az üggyel, és meg kellett állapítanunk, hogy nyíregyházi üzemünk­ben megsértették a techno­lógiai fegyelmet, és első­sorban ez eredményezte, hogy a kifogásolt tej for­galomba került. A techno­lógiai fegyelmet megsértők­kel szemben a vállalatveze­tés érvényesíti jogát, és őket mind anyagilag, mind erkölcsileg felelősségre von­ja. Reméljük hasonló esetre nem kerül sor.” A tejipari vállalat példá» san intézkedett a panasss ügyében. Nem mondható el ugyanez egy másik cikkvá­laszról. Ezt dr. Szilágyi Ist­vántól, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium igaz­gatási osztályának vezető­jétől kaptuk: „Megvizsgáltuk a Nyíregy­házán létesített új lakóte­lepre, az Északi Alközpont­ba címzett csomagok ház­hoz szállításának kérdését. Ehhez hasonló kézbesítési panasz az ország több na­gyobb városában fennáll« döntően a városfejlesztés kö­vetkeztében. A posta meg­felelő számú gépkocsi hiá­nyában a megnövekedett cso­magforgalmat —■ házhoz szállítással — lebonyolítani nem tudja. Fejlesztés címén az idén beállítható gépko­csik száma előttünk még is­meretlen, ezért a panasz megoldásának időpontjára ígéretet tenni nem tudunk. A gépkocsiigényt illetékes ügyosztályunk nyilvántartja, és adott esetben tárgyalni fogja.” A szerk. megjegyzése: As Északi Alközpontot három éve kezdték építeni. Akkor nyilvánosságra hozták, hány lakást létesítenek majd. Vé­leményünk szerint a cso­magforgalom növekedésére már akkor számítani kellett volna, s ha ez így történik, ma nem lenne vele gond. Javították a terhes au vak & munkakörül menyeit A több mint 10 éve mű­ködő tiszalöki járási szülő­otthon munkája évről évre nagyobb javulást mutat, s a csecsemőhalandóság eb­ben az intézményben a leg­kisebb a megyében. Az el­múlt évben közel 500 szü­lés zajlott le, s ma már az egész járásban valamennyi szülés szülőotthonban tör­ténik. Jelentősen csökkent egy év alatt a koraszülések száma, s valamennyi kora­szülött életben maradt. A koraszülések számának csökkenésében a szülőottho­ni jó munka mellett jelen­tős szerepet játszik az a tény is, hogy a tanács múlt évi határozata alapján a vállalatok és termelőszövet­kezetek nagyobb figyelmet fordítanak a terhes anyák munkakörülményeinek meg­javítására. A hetenként kétszeri moz­gó szakorvosi rendelés a községekben is ezt a célt szolgálja. Emellett ezeken a rendeléseken is rendszere­sen végeznek rákszűrő vizs­gálatokat, az elmúlt év­ben több mint háromezret Még ez év első negyedében megkapja a szülőotthon azt az NDK-ból vásárolt kor­szerű vizsgálókészüléket, amelynek segítségével a méhrák már a legkorábbi szakaszában biztosan felis­merhető. Ró»máé és Juliska

Next

/
Thumbnails
Contents