Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-11 / 36. szám
A reggeli, a cigaretta meg a többi... Az egyik nyíregyházi ktsz-ben a vidéki dolgozók vonata éppen a munka megkezdése előtt érkezik be. Évtizedes hagyomány, hogy a dolgozók nyolc óra után, az üzemben kezdenek a reggelihez. Ezt a félórát már betudják a napi munkaidejükbe, nem számítva, hogy az ebédidőt is szabályosan betartják. A vezetők kiszámították, hogy a „terven felüli reggeli” évente 7865 munkaóra kiesést eredményez és több mint 300 ezer forintos veszteséget a nem is túlságosan nagy ktsz-nek. A vezetők elhatározták, hogy megszüntetik a „félórás reggelit”, mert ezzel nagyot javulna a munka termelékenysége. Ehhez azonban segítségre lenne szükség. A ktsz-ben még nem alakítottak szocialista brigádot, összesen három párttag van, s a KISZ-szervezet is csak néhány hónapja létezik. Nemcsak ebben a ktsz- ben rontja az eredményességet a veszteségidő. A meghosszabbított ebédidő, a túl gyakran meggyújtott cigaretták, a hétfői sport- és totóviták mind ilyenek, s ki tudná felmérni, mennyit Jelentenek. Egy biztos, ’ a vállalati eredmény rovására mennek, s nem is kicsit Pedig a vállalati eredmény javítására óriási erőfeszítéseket tesznek megyénk üzemei. Ennek egyik útja a gépesítés, az automatizálás növelése. A konzervgyár hatalmas mosógépe nagyon sok ember helyett végzi a munkát és a gyár például két év alatt 18 millió forintot fordít gépek beállítására. Ez kifizetődő. Szépen fejlődik a cipőgyár gépparkja is. A Nyírbátori Növényolaj ipari Vállalatnál ugyanez a helyzet de ott az eredményt még a karbantartásra szánt idő csökkentésével és a belső szállítás jobbá tételével Is fokozni fogják. A gépek azonban önmagukban, kezelőik nélkül nem jelentenek semmit itt essék ismét szó a ktsz- beliek félórás reggelijéről. A veszteségidők okoztak gondot korábban is, megszüntetésüket azonban még nem követelte ilyen a fejlődés, az élet mint most. A ktsz-fck meg a * aulaiatok vezetői tudják, hogy a* új gazdasági irányítási rendszerben kétszeresen jól jár az az üzem, amelyik olcsóbban termel. A veszteségidők pedig népgazdasági éa vállalati szempontból egyaránt ráfizetést jelentenek. _ *. Ha ez így van, mondhatná bárki, szüntessék meg a veszteségidőket. Igaza van, ez lenne a helyes. Csakhogy ez nem megy olyan egyszerűen. Huszonkét évünk alatt gyakran hivatkoztunk az öntudatra, és nem is eredménytelenül. Ebből születtek a munkaversenyek, s dolgozóink megmutatták, hogy — gondoljunk csak a legutóbbira, a kongresszusi versenyre, — milyen hatalmas teljesítményekre képesek. Az apró-cseprő veszteségidőket azonban sok dolgozó nem veszteségnek hiszi, hanem olyan hagyománynak, amely szinte a „dolgozó jogai” címszó alá tartozik. Fejlődésünk azonban szükségszerűen felvetette azt is, hogy ennek a szemléletnek meg kell változnia. Tudósok, mérnökök, kutatók mérik a technológiai folyamatokat, sok helyen szinte tudományos elemzésekkel javítják az üzem szervezettségét, másutt automatizálnak, hogy olcsóbban termelhessenek... Minden perc, minden fillér számít máris, s a következő években ennél is jobban számítani fog. A percek meg az önköltség fillérei ellen vívott harc egyetlen eredménnyel járhat: nő a vállalat nyeresége. Ha nő a nyereség, bérben, juttatásokban, részesedésben többet kap a dolgozó is, jobban jár, tehát érdeke a veszteségidők megszüntetése. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy dolgozóink még nem mindenütt látják ezt világosan. A párt és KISZ-szervezetek mellett sokat segíthetnek a gazdasági vezetőknek a szocialista brigádok tagjai is, ha a dolgozókkal történő beszélgetések során megmagyarázzák a veszteségidő*, jelentőségét. E beszélgetések, a még föllelhető téves nézetek elleni vita ma nemcsak gazdasági, hanem politikai munka is, olyan, amelyet nyugodtan az egyik legfontosabb politikai feladatnak tekinthetünk. Mert az idő sürget. Év végéig befejeződik az új irányítási rendszerre való áttérés átmeneti szakasza, 1968-tól pedig nehezebb lesz, ráadásul eredményt is lényegesen később hoz. Kun István A modern családi házak negyede lesz Kész a délkeleti városrész rendezési terve Közművesítés, parkosítás, útépítés Négy évvel ezelőtt csak nagyon kevesen tudták: mit is jelent gyakorlatilag az a kifejezés, hogy Északi Alközpont. Igaz, akkor még nem is jelentett többet gid>-es-gödrös, fűvel benőtt területnél, ám a városrendezők a tervdokumentációkon keresztül már emeletes lakóépületeket, toronyházakat, üzleteket láttak. Az elképzeléseket meglepő gyorsasággal öntötték vasbetonba az építők. És ma már az iskolás kisgyerek is tudja, hogy az Északi Alközpont egy modern város-* részt jelent, éppen úgy, mint a korábban megkezdett Déli Alközpont. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a történet megismétlődik, legalább. is a jelek arra engednek következtetni. A városi tanács vb építési és közlekedési osztályán hatalmas mappában tervdokumentációk, műleírások, rendezési tervek, tervezési megbízások, jegyzőkönyvek szerepelnek. A fél íróasztal nagyságú mappa a következő felírást viseli: A XIX. lakókörzet részletes rendezési terve. Ez a felírás az átlagember számára ma még aligha mond többet, mint négy évvel ezelőtt az Északi Alközpont. Viszont elképzelhető, hogy hamarosan ezt az eléggé hivatalos elnevezést felváltja mondjuk a délkeleti városrész. Ez a felvetés nem is látszik alaptalannak, hiszen a XIX. lakókörzet Nyíregyháza délkeleti részén fekszik, s a Vöröshadsereg útja, Leningrád utca, Orosi út, keleti belterületi határ, Zalka utca, Mikszáth utca, Csályi Ferenc utca, Táncsics utca, Ady Endre utca és a Kert utca határolja. Területe a leírás szerint 62,7 hektár és itt 2043 ember lakik. Nem véletlenül irányult a városrendezők figyelme erre a részre. A városi tanácsnál ugyanis sokszor reklamálták, hogy a magánerős családi házak, társasházak építéséhez nagyon nehéz megfelelő közműves telket biztosítani. A közműveken kívül szinte minden építkezni akaró kifogásolja, hogy a Ságvári telep, vagy éppen a Borbánya elég messze fekszik a városközponttól és a gyors, zökkenőmentes közlekedés még egyik helyen sem megoldott. Otaianet h ni''nő gtá fia Csendes és meleg a szoba. Az új, emeletes iskola földszintjén csak szünetben nagy a zsibongás, akkor sem zavaróan, hanem elmúlt és nekünk már kellemes emlékeket idézően. Mi újság? — kérdem a szokványos mondatot, ami akkor jön az ember szájára, ha nincs kéznél más okosabb. Kovács Sándor, az igazgató rámcsodálkozik, s tekintetével kérdez vissza, mire lennék kiváncsi. Mert — látom rajta — újság az sok van. így hát folytatjuk másként Mit dolgozol? Ez sem az igazi kérdés, de erre könnyebb a válasz. Kigépelt mondatokat tesz elém. „...Ibrány a bors- menta hazája... a gyermek- halandóság tizenkilenc egész kilenctized százalékos... Tizenkét éves korában mát krompét kapál a gyermek egész nap... Ez a felelet annak, aki magasabb iskolába vágyik: tanulj meg kapálni, kaszálni, akkor megélsz...” — A harminckilences megyei monográfiából valók. Ezt írták akkor Ibrányról. Ezt tudták írni. Egy tisztiorvos, Spányi Géza így jegyezte fel: „Húst csak ünnepeken, a szegények zsírozó- ja a napraforgóolaj. A tejet eladják, nem adják a gyermekeknek. Csemegének a legelterjedtebb a napraforgómag és a sülttökmag, kivált a gyerekeknél.” Hányán mondanák ezekre, régen volt, igaz sem volt. — Tudod, úgy érzem, most, hogy megint választásra készülünk, elővesszük a múltat. De többször kellene jómagunknak is forgatni. Mert az emlékek, különösen ha rosszak, hamar berozsdésodnak. Ügy van ez valahogy, mint a régi slágerben, hogy csak a szépre emlékezem. — És volt szép? — Ha lett volna, köny- nyebben eszünkbe jutna. De az a tisztiorvos így folytatta a monográfiában: „Az ablakok kicsik, télen homokkal, mohával kitömve, hogy a hideg be ne jöjjön. A falak nedvesek, a levegő dohos. Szűk odúkban telel a család, korlátlan számú gyerekkel.” — Huszonnyolc esztendő ment el azóta. Felnőtt egy ember. És valaki éppen a napokban mondta, az élet halad. Akkor is, ha a rendet, amelyben élünk, nem neveznénk szocializmusnak. — Ami a fejlődés technikai oldalát illeti, igen. De itt többről van szó. Mi az árnyékunkat léptük át ez alatt a két évtized alatt A köles és a máié még népélelmezési cikk volt abban az időben. Itt az iskolai anyakönyv, tele a bejegyzéssel, hogy ruhátlanság miatt kimaradt... Meg olyat sem találni, mint amit itt olvasok: „Ha kevés volt az étel, ezt mondta az édesanya, eriggy fiam a kúthoz, oszt igyál rá még egyszer.” És még hadd idézzek egy mondatot ebből a monográfiából: „Aki három órakor ki nem megy napszámra, jónapot köszönnek neki, hogy elkésett és haza- küldik...” De hányán fél háromkor is hiába mentek ki. Felberreg a csengő. Megkérdi, akarom-e látni itt, milyen nagyot fordult az élet kereke. Bólintok, s átmegyünk a szomszédos tanterembe. A VII. A harminckét gyerekét kérdezi, mi volt a mai uzsonnacsomagÉppen ezért a városrendezők úgy döntöttek, hogy a XIX. lakókörzetben, — vagy nevezzük most már délkeleti városrésznek — elsősorban a magánerős lakások részére biztosítanak telkeket. Ez annál is indokoltabb, mert a részletes városrendezési terv elkészülte előtt ezen a részen már épültek földszintes lakások, kitűnő állapotban vannak, kár lenne lebontani őket. Ezért a rendezési terv az Ady Endre utcától keletre továbbra is földszintes, főleg ikerházas, sorházas, vagy szabadon álló beépítést írt elő. Az Ady Endre utca nyugati oldalán viszont két, vagy többszintes társasházak építhetők. Már ebből a néhány adatból is kitűnik, hogy míg az Északi és Déli Alközpontokban túlsúlyban állami lakások épültek, addig a délkeleti városrészben szinte kizárólag saját erős építkezés lesz. És még egy adat, mely döntően meghatározza a távlati fejlesztés részleteit: az Északi Alközpontban jelenleg mintegy 2500 ember él, s ha elkészülnek a toronyházak, háromezres lé- lekszámra lehet számítani. A délkeleti városi-észben viszont az építkezések befejezése után 4100 ember élhet majd. Ez a nagy szám indokolttá teszi az állami erőből megvalósítandó kapcsolódó beruházásokat is. Elsősorban iskolára, óvodára, postára, bölcsődére gondolunk. Számítva arra, hogy a létszámnövekedés fokozatos lesz, az egyes iskolákat, óvodákat már eleve úgy tervezték, hogy szükség esetén akár a kétszeresére is bővíthető lesz. Jelenleg ezen a területen hat üzlet van, tartós fogyasztási cikkeket pedig egyáltalán nem árusítanak. A hat üzlet mindegyike korszerűtlen, elavult. 4100 embernek 820 négyzetméter nagyságú üzletre van szüksége. Mindezt több egységben építik fel úgy, hogy senkinek se kelljen 500 méternél nagyobb utat megtenni az üzletekig. A tartós fogyasztási cikkeket árusító üzlet a központban nyer elhelyezést. A nagyszabású terv megvalósítása az Ady Endre utcától keletre különösebb előkészítést nem is kíván, hiszen megtartják az ül mostani vonalát, csupán a becsatlakozások számát ritkítják. Hamarosan sor kerülhet a Martinovics téri üres terület beépítésére, miután a már megkezdeti feltöltés befejeződik. Itt épül egy AFOR töltőállomás is. Szintén megkezdhető a Kert közi és a Kisteleki úti földszintes ikerházak kivitelezése. A Szántó Kovács János Utcán, a többszintes társasházak telekkialakítása a második ütemben történik. A városi tanács a magánerős építkezést úgy kívánja megoldani, hogy elsősorban az üres telkek kerüljenek beépítésre, s i.zu.. cleloleg a tulajdonos, vágj iwzvetien hozzátartozója építsen. Nagyobb arányú szanálásokat ezen a területen nem végeznek. Ha valaki lemond az építési szándékáról, annak telkét olyan személynek adják el, aki meghatározott időn belül hozzákezd lakásának kivitelezéséhez. Gondoltak a tervezők az elengedhetetlen közművesítésre is. Jelenleg ugvanis csak néhány utcában van vízvezeték. csapadék és szennyvízcsatorna. Néhány lakásban hidroforral és házi derítővel oldották meg a vízproblémát. A szakemberek véleménye szerint legcélszerűbb lenne körvezetéket kiépíteni a vízellátás biztosítására. Természetesen ezzel párhuzamosan oldják meg a szennyvízcsatornahálózat építését is. Tartalmaz a terv néhány olyan érdekességet, mint például a kerékpárút. Ahol nagyobb gépkocsiforgalomra lehet számítani, ott a járda és az úttest között 1 méter 80 centis, kétirányú kerékpárutat terveztek. A Zenta utcától a Komszomol térig terjedő területen parkosítanak. Sőt, a vasútvonal mellett 60 méter széles védő zöldsávot létesítenek. Alaposan átgondolt, szép tervek ezek, melyek már elindultak a megvalósulás útján. Bogár Ferene A közgyűlés megbízásából Simon Péter küldött a megyei Ittz-iunácekozáera ké-ziil Simon Péter elnököt választotta meg küldöttközgyűlésén a megyei termelőszövetkezeti tanácskozásra a csengeri Lenin Tsz tagsága. A gyűlésen sok, a tagság jövőjével kapcsolatos téma került szóba, közöttük nem kevés gond is, amelyre megoldást keresnek, választ várnak. Mivel bízták meg a csengeriek a küldöttüket? — kérdeztük Simon Pétert. — Megkértek, tegyem szóvá, hogy a tsz-kongresz- szus határozza meg közelebbről, a ma még nem nyugdíjjogosult, csak öregségi járulékot élvező tagjaink — kétszázötven ilyen tagunk van — mikor részesülhetnek nyugdíjban. Azt hiszem, egyetlen szövetkezet sem zárkózna el az elől, hogy ennek a meggyorsítására a tervezettnél már korábban fizessünk utánuk is nyugdíjhozzájárulást. A szövetkezeti földtulajdonnal kapcsolatos rendelkezéseket igen helyénvalónak tartotta a küldöttközgyűlés. Sok baja volt ugyanis a tsz-nek abból, hogy Budapesten és más távoli városokban élő örökösök kértek háztáji földet, amit nem egyszer a szövetkezetnek kellett megművelni. Megoldást nyer egyúttal egy ban. A válaszok sorban: „Tepertő... kolbász... vajas kenyér... alma... és aztán kezdődik élőiről újra. „Ki nem iszik rendszeresen tejet?” Egy gyerek áll fel, ő azért, mert nem szereti. „Ki nem eszik cukorkát, csokoládét?” Harsány nevetés. „Es földimogyorót?” Mindenki. — Most nézd meg az udvart. Hány almát dobtak el úgy, hogy csak egyet haraptak bele. Látod, összesen egy gyereknek mondta az orvos, hogy vérszegény. Annak is az a baja, hogy túlságosan gyorsan nőtt nagyra. Telefonon kéri a községi tanácstól, hány új lakást hoztak tető alá a huszonkét év alatt. „Nem tudják hirtelen. Idén is hatvan házhelyet igényeltek a nagytanyaiak. Beköltöznek a községbe. Típusterv alapján, padlós, fürdőszobás, tömblakásba.” — A városi embernek fogalma sincs, mit jelent, hogy már vasgyűjtéskor sem találunk csikósspórt. Ellenben gáztűzhely több száz van a községben. Tizenkét éves gyerek itt már nem kapál krompét, legfeljebb politechnikai órán. A község az iskolák hazája, ezerhatszáz gyerek jár a helybeli gimnáziumtóba, általánosba, és vábbképzőbe. — Most már azt mondja a szülő a gyereknek, tanuljon tovább. Zörgetnek már a nyolcadik elején, ki ne maradjon a fia, lánya. Talán nagyon is előreszaladtunk, talán mégsem ártana, ha egy tizennyolc éves gyerek tudna kapálni, kaszálni. Az újság azért mégis előkerül. Idén megnyitják a községi fürdőt. Orvosi rendelőt és klubszobát rendeznek be Nagy tanyán. — Azért megkérdezhetnéd a boltot, mit vásárolnak leginkább az ibrányiak. Megkérdeztem, s leírom ügy, ahogy a fiatal üzletvezető sorolta. „Narancsot, mazsolát, teavajat, dobozos sajtot, téliszalámit, kekszet, nápolyit, forintos csokis és konyakos meggyet, kompotokat, dugaszolt italokat, kakaót, pörkölt babkávét, zsemlét, fonott kalácsot, sok fogkrémet, finom borotvakrémet, rengeteg mosó és tisztítószert.” — És kölest...? — Azt is nagyon veszik, de csak tavasszal. —- Még mindig főzik...? — Dehogy — csodálkozik rám. — A csirkének. Kopka János másik nagy probléma: rendeződik a házhelyigényié« jogosultsága is. — Szóvá tette a tagság, s kérjük a kongresszustól annak a tisztázását — a rendelkezés nem mondja ki elég világosan —, hogy a gyermekgondozási segély csak a t-sz-tag szülóanyát, vagy azokat is megllleti-e. akik maguk nem tagjai & szövetkezetnek, csak a férjük. Mert ha az utóbbi, akkor nem tudjuk kötelezni a munkára, s ez a szövetkezet számára igen terhes lenne anyagilag. Hasonlóan tisztázásra vár a táppénz és a jövedelem- adó. Mint elmondták, leginkább viszont a tsz-ek önálló gazdálkodásának akadályait szeretnék elhárítani az útból. — Szeretnénk tovább fokozni melléküzemági tevékenységünket, amire most nagyobb lesz a lehetőség. Az eddigi kezdeményezéseink azonban rossz tapa«*- talatokkal szolgáltak. Szerintünk indokolatlanul magasak a szövetkezetek inarí, illetve szolgáltató munkájával kapcsolatosan kivetett forgalmi adók, s ez a helyzet nehezíti, sokszor teljesen meggátolja az Ilyen munkák végzését. A szövetkezet megragadna minden lehetőséget. minden forintot, de haszon nélkül természetesen nem csináljuk. Tudjuk, hogy ez nem az új gazdasági mechanizmus velejárója, csak egy régi rendelkezés, egy régi és idejétmúlt szemlélet megmaradt, s ezt még nem törölték. Ezt is elmondom a megyei tanácskozáson. Szabolcs-Szatmár megyében ezekben a napokban zajlanak a tsz-ek küldöttválasztó közgyűlései. A tagság mindenütt élénken foglalkozik a termelőszövetkezetek önálló gazdálkodásából fakadó feladatokkal. A* új helyzet még sok véleménnyel, javaslattal gazdagítja a küldötteket. A választ majd a megyei tanácskozáson, később az országos kongresszuson hozott határozatok adják meg
