Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-11 / 36. szám
Tűzszünet — amerikai módra Erőteljesen követeli a világ a VDK bombázásának megszün tetését Amíg Pekingből ki jutottam... Egy szovjet tanítónő megrázó beszámolója A pekingi szovjet nagykövetség tagjainak és alkalmazottainak hozzátartozói, nők cs gyermekek a moszkvai seremetyevói repülőtéren. A megérkezés után interjú készül a vörösgárdisták atracitásairól. (Telefoto (MTI) Pénteken harmadik napjába lépett Vietnamban a holdújévi fegyverszünet, a hírügynökségi jelentések azonban arról számolnak be, hogy az amerikaiak mind délen, mind pedig északon megszegik a tűzszünetet. Hanoiból érkező jelentés szerint csütörtökön számos amerikai kémrepülőgép hatolt be a VDK légiterébe. Az amerikai légierő Tay Ninh tartományban légitámadást intézett a holdújévet ünneplő falusiak ellen és az amerikai csapatok fegyveres összetűzést provokáltak ki négy helyen is. Saigonban az amerikai parancsnokság szóvivője azt közölte, hogy a fegyvernyugvást péntek reggelig 132 incidens zavarta meg, amelyek közül 35 tekinthető komolynak. Az amerikai parancsnokság közölte azt is, hogy csütörtökön az amerikai haditengerészet egyik repülőgépe a Kínához tartozó Hainan sziget fölé repült A hírügynökségi tudósítások beszámolnak arról, hogy míg Rusk amerikai külügyminiszter gyakorlatiPrága (CTK) Kínában, amelynek vezetői következetesen kommunistáknak tartják magukat, olyan szovjetellenes gyűlölet kelt lábra, amilyet még egyetlen ultrareakciós imperialista országban sem tapasztalhattunk, amikor a legmagasabbra csapott a hidegháború hulláma — írja pénteki számában a Rudé Právo. A lap rámutat, hogy a módszerekből, amelyekkel ezt a hisztériát szítják és terjesztik, levonható a következtetés: Mao-ék meg akarják szakítani a diplomáciai viszonyt a Szovjetunióval. — Szinte hihetetlen — írja a lap —, hogy Kína egyes vezető személyiségeinek szovjetellenes elvakult- sága mekkora: — még azzal sem törődnek, hogy a diplomáciai viszony felmondásából milyen következmények származhatnak 34. Frissen ébredt, s elindult be a városba. Egy darabig sétált, aztán a szálló felé vette útját, hogy valami frissítőt igyon és lehűljön a tikkasztó melegben. A bejárat előtt ismét eléje lépett az a borotválatlan, ócska kabátot, kitaposott cipőt viselő férfi, akinek szolgálatait már kétszer elutasította. „Korunk nagy csodája” azonban ismét megkísérelte, hogy az amerikai igénybe vegye szolgálatait. Ahogy máskor is tette, tolakodóén hadonászott óriási névjegyével, amelyen különböző írásjegyek tarkállottak. Ezúttal szerencséje volt. Rowers intett neki, hogy kövesse. „Korunk nagy csodája” azonnal munkához látott, amint Rowers letelepedett az asztalhoz. Állva dobálta piros, kék, zöld képecskéit, lag elfogadhatatlan feltételekhez kötötte a VDK elleni amerikai bombatámadások megszüntetését, amire a holdújévi fegyverszünet alkalmából az egész világon felszólították az Egyesült Államokat, újabb és újabb állásfoglalások hangzanak el, követelve a légiháború befejezését. Ezek közül a legjelentősebb az, hogy U Thant ENSZ-főtitPárizs (MTI) De Gaulle elnök csütörtök esti televízió és rádióbeszédében, amint azt várni lehetett, nyíltan beleavatkozott a most induló választási kampányba és az V. köztársaság jelöltjeinek támogatására szólította fel a szavazókat. A szokásos módon állította eléjük a kérdést: vagy továbbra is az ő híveiből álló parlamenti többséget küldenek a a hősiesen harcoló vietnami népre. Továbbiakban a Rudé Právo rámutat, a szovjet polgárok mellett a többi szocialista ország diplomatáit is támadják. Azoknak az országoknak a diplomatáit, amelyek, a Szovjetunióval együtt, megakadályozták, hogy az amerikai imperializmus teljesen elszigetelje a Kínai Népköz- társaságot. Djakarta (MTI) Mint az AFP jelenti, április közepén tömegper kezdődik a djakartai különleges katonai bíróságon. Az elnöki palotaőrség kétszáz tagját állítják bíróság elé, azzal a váddal, hogy részt vettek a szeptember 30-a mozgalomban és közreműködtek hat indonéz jobbolegy vérbeli bűvész ügyességével. Teljes magasságában ott állt az asztal előtt, hosszú figurája ide-oda hajlongott. Rowers csak tréfából akart jósoltatni magának, de volt a szemfényvesztőben valami szug- gesztív erő, ami arra késztette Francist, hogy úgy figyelje a színes képecskék játékát, mintha az élete függne tőle. A szemfényvesztő keze hol az asztal fölött lebegett tele képecs- kékkel, hol üresen emelkedett a levegőbe, s közben a kártyácskák állandóan változtatták helyüket az asztalon. Aztán a kártyavető ujjait görcsösen összehúzta, egy hirtelen, heves mozdulattal, mint a sas, amikor megragadja áldozatát, ösz- szetúrta a képeket, megforgatta, átrakosgatta azokat, majd legyintett a kezével és a levegőből varázsolt elő egy újabb sorozatot. Meddig tarthatott? öt percig, tízig, félórát, egy kár szóvivője, csaknem egyidőben Rusk negatív állásfoglalásával, ismét leszögezte: a főtitkár véleménye szerint „a vietnami probléma békés rendezése felé az első lépést továbbra is a VDK területe ellen intézett amerikai bombatá- madásek minden feltételtől mentes megszüntetése jelentené”. nemzetgyűlésbe, vagy visz- szatér a zűrzavar és a bizonytalanság. De Gaulle tábornok ezúttal az elnöki pártatlanság látszatának megőrzésére sem törekedett. „Már nincs szó a látszat megőrzéséről, a berendezést kell megmenteni” — állapította meg az Humanité vezércikke. A beszéd hangneme, a kérdés olyan felállítása, hogy a következő választáson az V. köztársaság a tét, a francia kormány- többség vezetőinek nyugtalanságát tükrözi jelöltjei esélyeinek romlásai miatt. Ezt pedig nem kis részben a baloldal egységes taktikájáról létrejött egyezmény idézte elő. Ezzel magyarázható az elnök beszédében elhangzott éles támadás az ellenzéki pártok, különösen a kommunisták ellen, akiket visszatérve a régi kommunistaellenes propagandaérvekhez, a Szovjetuniónak alárendeltséggel és a totális diktatúra megvalósítására való törekvéssel vádolt. Waldeck Rochet, az FKP főtitkára az AFP-nek elmondta: ez a beavatkozás a választási hadjáratba — csak még inkább aláhúzza annak szükségességét, hogy az összes demokraták egyesüljenek a személyi hatalom és a reakció jelöltjeinek a megbuktatására. dali tábornok meggyilkolásában. Mint ismeretes, Untung alezredes — a szeptember 30-a mozgalom halálra ítélt vezetője — a palotaőrség egyik zászlóaljparancsnoka volt. A palotaőrséget nem sokkal Suharto tábornok hatalomra kerülése után feloszlatták. órát? Francis nem érezte az időt, csak kimeredt szemekkel figyelte a jóst, aki végül hevesen rángatózni kezdett, majd megmerevedett. Rossz angolsággal suttogta: — ön szerencsés ember! ön a bátrak bátra! Gazdag lesz és boldog, híres és megelégedett! Aztán felengedett a merev tartás. Első hétköznapi mozdulatként tenyerét nyújtotta Rowel'S felé. A pilóta két egyrupiást helyezett bele. A kéz nem húzódott vissza. A jós megszólalt: — öt rúpia, uram! Ot rúpia jár! A pilóta odaadta a három rúpia különbözetet. „Korunk nagy csodája” félretaposott sarkú cipőiben kicsoszogott S máris ott termett nesztelen lépteivel Rowers asztalánál a pincér. Ugyanaz, aki előző nap fölajánlotta, hogy a jóst odaküldi az asztalhoz. — Mit parancsol, uram? — kérdezte. — Narancslevet! A pincér meghajolt Arcán ugyanaz a szemtelen vigyor ült, amelyben Rowers előző nap kihívást látott. — Igenis uram, egy narancslevet! És, ha szabadna figyelmeztetnem, helyesen tenné, ha kezet mosna! Valentyina Belenkova leningrádi pedagógus két évig dolgozott a pekingi szovjet nagykövetség iskolájában. Miután Kínában lehetetlenné váltak a feltételek a szovjet emberek ott-tartózkodá- sára, a pekingi szovjet intézményekben dolgozók családtagjaival együtt hazatért a Szovjetunióba, ahol az APN tudósítójának nyilatkozott a „kulturális forradalomról” és az elutazás előtti utolsó napok szörnyű élményeiről. „A. legkisebbeket tanítottam...“ — A pekingi szovjet iskola második osztályát tanítottam: a legkisebbeket, — mondotta Valentyina Belenkova. — A diplomáciai testület több tagjának gyermekei jártak a mi iskolánkba. Osztályomból például a szovjet gyerekek mellett lengyel, csehszlovák, mongol, kubai, bolgár, jugoszláv és afganisztáni gyerekek is tanultak. — Miután Moszkvában a kínai diákok nagykövetségük közreműködésével politikai provokációt szerveztek a Le- nin-mauzóleum előtt, Pe- kingben ostromzár alá vettek minket a feldühödött „vörösgárdisták” és „forradalmi lázadók” — folytatta Belenkova asszony, — több tucat megafon éjjel-nappal teljes hangerőre állítva zúdította ránk a szovjet embereket káromló rágalmakat, „Korunk nagy csodája” ugyanis trahomában szenved, és nem szeretném, ha alázatosan tisztelt uraságod is elkapná tőle... Rowers megfogadta a jó tanácsot, nehogy megkapja ezt a fertőző szembetegséget. Jólesett, ahogy a mosdóban a csuklójára engedte a hideg vizet. És már szidta magát, hogy babonás vénasszony módjára hagyta, hogy a jós befolyása alá kerüljön. A szemfényvesztő alighanem mindig ugyanezt a szöveget jósolja, legalább is fiatal és gazdag vendégeinek, hiszen az ilyen jóslatért fizetnek szívesen az emberek. S különben is: miként rejthetnék a jövendőt azok a színes kártyácskák, akármilyen villámsebesen is dobálta őket a pakisztáni? A jövőt a technika századában a technika rejti magában Az övét az a repülőgép, a Lockheed gyár büszkesége, amellyel 20 000 méternél is magasabban szánthatja a levegőt, olyan magasra szállhat, ahol az oroszok észre sem veszik. Ez a repülőgép adja meg számára az alkalmat, hogy bebizonyítsa bátorságát, hogy gazdag legyen és boldog, híres és megelégedett! (Folytatjuk) Mao Ce-tung idézetekkel sűrűn megtűzdelve. Mi történi február 2-án? — Iskolánk mindennek ellenére február másodikáig működött. Ekkor azonban odáig fajult a helyzet, hogy a „vörösgárdisták” a mega- fonos gépkocsikat egyenesen a tantermek ablakaival szemben helyezték el és a megafonokat az órakezdést jelző csöngetéssel egyidőben kapcsolták be. Az óraközi szünetekben a megafonok hallgattak. Amikor azonban a gyerekek újra a padba ültek, megint rázendítettek a megafonos kocsik. A huligánok öklüket rázták, pálcákat böködtek fenyegetve kisdiákjaink felé, kinai és orosz nyelven válogatott szidalmakat küldtek szüleik címére. Noha a padok az ablakok mellett sorakoztak, egyik tanítványunk sem nézett ki az ágáló csőcselékre. Az órák rendben, fegyelmezetten folytak. — Hazautazásunk előkészületei — folytatta Valentyina Belenkova — rendkívül szervezetten folytak. A szocialista országok nagykövetségeinek munkatársai és azok családtagjai igazán megható figyelemmel vettek körül bennünket és nagyon sokat segítettek. Valóban fáradhatatlanok voltak. A mongol nagykövet felesége például jóformán az iskolába költözött, hogy segítsen a gyerekek összekészítésében. A „kulturális forradalom” vezetői gondoskodtak róla, hogy a „vörösgárdisták” ismerjék a szovjet gépkocsik rendszámait: valóságos hajtóvadászat indult meg utánuk. Ebben a helyzetben Lengyelország, Csehszlovákia, az NDK, Mongólia és Bulgária diplomatái vállalták, hogy gépkocsijaikon elszállítják a holmijainkat és elintézik az ezzel kapcsolatos formaságokat. Amikor a felhecceit huligánok több órán át feltartóztatták azt a gépkocsit, amelyen a szovjet nagy- követség munkatársai az AEROFLOT irodájába igyekeztek a repülőjegyekért, a Lengyel Nép- köztársaság nagykövete, a nagykövetség gépkocsiján, rajta a lengyel nemzeti lobogóval, megpróbált a blokád alá vett szovjet diplomatákhoz hajtatni, de a „vörösgárdisták” kövekkel dobálták meg a gépkocsit, szovjetellenes, becsmérlő jelszavakat pingáttak rá, leköp- dösték az ablakaikat, és még a lengyel nemzeti lobogót sem kímélték. Motozzák a nőket — A repülőtérre azokon az autóbuszokon mentünk ki, amelyeket a mongol, a csehszlovák, az NDK és a lenMTI Külföldi Képszolgálat) gyei nagykövetség bocsátott rendelkezésünkre. Amikor kiértünk a forgalmi épülethez, a buszokat pillanatokon belül telepingálták és teleragasztották válogatott jelszavakat és káromkodásokat tartalmazó feliratokkal, illetve plakátokkal, dörömböltek az ablakokon és üvöltöztek. A „vörösgárdisták” azt mondják, hogy semmitől sem félnek. De attól, úgy látszik, mégis félnek, hogy valaki lefényképezi az orgiáikat — folytatja Valentyina Belenkova. — Az egyik „vörösgárdista” elkiabálta magát, hogy a német gépkocsivezetőnél fényképezőgép van. Erre a „vörösgárdisták” fejénél fogva kirángatták a vezetőülésből, aztán feltörték az ajtót és benyomultak a buszba. Feltépték az üléseket, összetörték a ventillátorokat, motozni kezdtek a retikü- lökben és a szovjet nők zsebében. — Nagyszámú külföldi diplomata kísért el bennünket a repülőtérre. Közülük sokan magukkal hozták gyermekeiket is, akik a mi iskolánk növendékei voltak — bár ez veszélyes volt. A kicsinyek virágcsokrokat hoztak nekünk. Kordon — diplomatákból — A kínai huligánok magából végképp kivetkőzött bandája körülfogott bennünket, minden aljasságra képesen. Az arcok eltorzultak a dühtől, öklök emelkedtek a magasba, köpködtek felénk. A külföldi diplomaták, hogy megpróbálják visszatartani a dühöngő csőcseléket, kordont vontak körénk. A csatárláncban tudósítók, gépkocsivezetők, gépírónők, diplomaták egyaránt voltak. A tömeg kellős közepén láttuk a hófehér hajú lengyel nagykövetet. Tőle kissé távolabb a csehszlovák nagykövet igyekezett visszatartani a dühöngöket. Pár lépéssel arrébb a bolgár nagykövet tartotta a frontot feleségével és lányával, miközben a „vörösgárdisták” szüntelenül lökdösték őket. — Barátaink gondoskodása a könnyekig meghatott bennünket. Amit tettek, a nemzetközi szolidaritás demonstrációja volt, ám egyszersmind a legnemesebb emberi érzelmek és jó adag személyes bátorság megnyilatkozása is. A repülőgép személyzete úgy fogadott bennünket, ahogyan csak a legközelebbi hozzátartozókat szokás. Karjukra vették, nyugtatgatták a gyerekeket. Aztán eljött az a pillanat is, amikor a gép parancsnoka közölte: „repülőgépünk áthaladt a Szovjetunió államhatárán”, — fejeződik be Valentyina Belenkova megrázó beszámolója. A Rudé Právo írja s Kína meg akarja szakítani a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval PINTÉR ISTVÁN: De Gaulle nyugtalan A demokratikus erők tömörítésére szólítja Franciaországot az FKP Tömegper Indonéziában
