Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-09 / 34. szám
A szövget kormány jegyzéke az ,\S/K kormányához 4 13-AS LABOR Gyalogoltam a „Holdon44 Moszkva (TASZSZ) As NSZK külügyminisztériuma — mint már jelentettük — 1967. január 31-én a Bonnban akkreditált diplomáciai képviseletekhez, köztük a szovjet nagykövetséghez, jegyzéket intézett, amelyben a Romániával való diplomáciai kapcsolatok felvételének bejelentése mellett kimondja azt a tételt, hogy állítólag csak az NSZK kormánya „jogosult és felhatalmazott az egész német nép nevében beszélni.” Ezzel összefüggésben Carapkin, a Szovjetunió bonni nagykövete, kedden felkereste Schütz külügymlnisztériumi államtitkárt és kormánya megbízásából jegyzéket nyújtott át, amelyben a szovjet kormány „képtelenségnek” nevezi azt a tételt, hogy Peking (CTK) A Kínai KP Központi Bizottsága és az államtanács parancsot adott ki, hogy országszerte szüntessék be a vörösgárdisták „hosz- szú meneteléseit.” A közzétett parancs utal arra, hogy főképpen Pe- kingben, a „forradalom szent helyein” élelmezési és elszállásolási nehézségek támadtak, egyes helyeken pedig fertőző betegségek ütötték fel fejüket. Korábbi utasítások szerint „a hosszú menetelések” részvevői kötelesek gyalog hazatérni, de azok akik 500 kilométernél távolabb tartózkodnak lakóhelyüktől, igénybe vehetik a közlekedés különböző vállfajait A szerdán Pekingben közzétett irányelvekben az intézkedést azzal indokolják, hogy új szakaszba — a hatalomért vívott döntő harc szakaszába — érkezett a „kulturális forradalom”, tehát a „forradalmi diákoknak, pedagógusoknak és vörösgárdistáknak” lakóhelyükön kell tartózkodniok. A szerdai Rudé Právo „A moszkvai kínai nagykövetség provokációs szerepe" címmel moszkvai tudósítójának cikkét közölte. A tudósító, beszámolva a kínai nagykövetség munkatársai (hozzátartozói) hazaköltöztetéséről aláhúzza, hogy a Szovjetunió nem csak az NSZK kormánya jogosult és felhatalmazott az egész német nép nevében beszélni.” „Az NSZK kormányának ez a kijelentése ellentmond a tényleges európai helyzetnek és nem egyeztethető össze még azokkal a nem- zetközi megállapodásokkal sem, amelyeket az NSZK is aláírt, és amelyek világosan kimondják, hogy az NSZK kormánya csak területének határain belül gyakorolhatja hatalmát” — hangoztatja, a nyilatkozat. A szovjet jegyzék rámutat: Európa és a Világ békéjének és biztonságának érdekei megkövetelik, hogy az NSZK kormánya a „két német állam létezésének té- nyéből induljon ki, mondjon le az európai határok átrendezésére irányuló igészolgáltatott semmiféle ürügyet erre a lépésre. A kínai nagykövetség Moszkvában felkészült arra a szerepre, amelyet nyilvánvalóan a „kulturális forradalom” stratégái osztottak ki számára: ürügyeket szállítani a szovjetellenes kampányhoz. Amint a pekingi szovjet- ellenes eszkalációból látható a kínai fővárosban új szakasz kezdődik: a lélektani terrorról áttérnek a közvet- I len fizikai erőszakra, a I szovjetellenes pogramokra. I Madrid (MTI): A spanyol diákok tíz napja tartó megmozdulása tovább folytatódik. Kedden a barcelonai egyetemi hallgatók körülbelül ezer főnyi csoportja vonult fel az egyetemi negyedből a város központja felé. A rendőrség riadóautókkal érkezett a helyszínre és szétoszlatta a tüntetőket. A barcelonai egyetemet február 2-án tíz napra bezárták. Néhány napig zárva volt a madridi egyetem is. Madridi és barcelonai diáktársaik bojkot- tálták az előadásokat. Sestaóban és Basaurióban — a bilbaói ipari központ nyerői, egész Németország kizárólagos képviseleti jogának igényéről és azokról a kísérletekről, hogy nyomást gyakoroljon az NDK-t elismerő államokra, mondjon le a hírhedt müncheni egyezményről és ismerje be, hogy az kezdettől fogva érvénytelen.” Megerősítve a Szovjetunió és az NSZK közötti jó kapcsolatok fejlesztésére irányuló óhajt, amennyiben az NSZK kormánya is készséget tanúsít erre, a Szovjetunió kormánya ismét figyelmezteti az NSZK-t arra a felelősségre, amely a nyugat-németországi náci szervezetek tevékenységének és a náci ideológia feléledésének megakadályozásáról szóló érvényes nemzetközi megállapodásokból hárul rá. Új francia mesterséges hold Hammaguír (MTI) Az algériai Hammaguir- ban lévő indítóhelyről szerdán délelőtt gyémánt típusú rakétával Föld körüli pályára juttatták Francia- ország negyedik, tudományos célt szolgáló mesterséges holdját, a Diadémot. A francia szakértők közölték, hogy a Diadém Föld körüli pályára tért, de a pálya adatait még nem állapították meg. két helységében — munkástüntetéseket tartottak a két és fél hónapja sztrájkoló echevarri acélipari munkások támogatására, A tüntetők szétoszlatására kirendelt milícia és a munkások között összetűzésekre került sor. A milicistók a levegőbe lőttek. Négy munkást őrizetbe vettek. A barcelonai fémipari munkások gyűjtést rendeztek a sztrájkolok támogatására, s a gyűjtés eredményét, 130 000 pezetát elküldték Echevarriba. Tíz nappal ezelőtt a madridi munkások 300 000 pezetát gyűjtöttek a sztrájkolóknak. 3. Ki tudna ellenállni a csábításnak, amikor azt ajánlják neki, hogy tegyen egy félórás gyalogsétét a Holdon?... A 13-as laborban pedig, a szovjet Űrkutatási Intézetben éppen ilyen ajánlatot kaptam. Ciolkovszkij utinaplója Ciolkovszkij egy képzeletbeli útinaplóban így írja le a Hold-utas élményeit: ••Leguggolok, kiegyenesedem: s mindez csodálatosan könnyű. Könnyű állni és könnyű ülni. Mint valami álomban. Olyan érzés az egész, mintha nyakig vízben állnék: a lábam szinte alig érinti a talajt. Honnan az erő lábamban és karomban? Vagy talán valami titokzatos erő von engem és a tárgyakat fölfelé? Hogy-hogy nem járok, hanem szinte szökellek? Valami valóságos ellensúly húz engem, megfeszíti izmaimat, ugrásra késztet. Nem tudok ellenállni a kísértésnek: ug- ranom kell... Ugrás helyett azonban valami egészen másban van részem: mintha egészen lassan fölemelkedtem s ugyanolyan lassan talajt értem volna.” Ciolkovszkij képzeletbeli Hold-sétájának leírása a laikus számára meglehetősen hitelesnek tűnik, a különös azonban az, hogy ez a hitelesnek tűnő leírás korántsem túlságosan hiteles. 1,5 km/óra Hiteles is, meg nem is? Igen. Valóban igaz, a gravitáció a Holdon csak hatoda a földinek. Ám ez a köny- nyebbség csalóka. Sőt: bonyodalmakat okoz. Magam is meggyőződhettem erről, amikor a 13-as laborban gyalogsétát tettem az ott „előállított” Holdon. Egy tágas teremben találtam magam, amelyben különleges edzőberendezés fogadott. Az egész olyan volt, mint valami felfüggesztett, mérlegszerű — csak természetesen sokkal nagyobb — alkalmatosság, amely hatalmas, forgatható gyűrűk közepén kapott helyet. A „mérleg” lapjára szíjaztak, majd megpörgették a szerkezetet. Előzőleg azonban még „ki is táráztak.” Kiszámították, mennyi ellensúlyt kell adni, hogy „elveszítsem” földi kilóimnak egyhatodát —vagyis, hogy súlyom Hold-szerű legyen. Az én esetemben ez olyan tizenöt kilónyi „élősúlyt” jelentett — ennyit nyomnék a Holdon! Amikor a procedura véget ért, ismét elhangzott a parancsszó: — Kezdjük! Az első lépés mindjárt félresikerült — úgy látszik, túlságosan nagy energiát fektettem bele. Magam is meglepődtem, hogy milyen könnyedén szökellek a magasba. szinte röpülök, majd szánalmas kapálózás után a rajttól néhány méternyire érek földet. Persze korántsem ott, ahová lépni akartam. No majd a következő lépés jobban sikerül, — gondolom, — de az eredmény ugyanaz. instruktorom, Leonyid Pavlovics azt ajánlja, kerüljem a hirtelen mozdulatokat, úgy könnyebb lesz. Jöhet tehát a következő feladat: fel kell lépnem egy Hold-rögre — azaz, a szerkezetre épített lócára. A lóca itt van két méternyire tőlem, szinte karnyújtásnyira, de mégsem sikerül fellépnem rá. Akár akarom, akár nem, alighogy meglendítem a lábam, már túl is repültem a lócán, éppen- hogy csak lábújheggyel tudom érinteni. Második, harmadik nekirugaszkodásra sem megy jobban a dolog. De azért nem hagyom abba, amíg végre célt nem érek. A következő feladat: fellépni a hosszúlábú asztalra. A földön ehhez nekifutásra lenne szükség, itt, a „Holdon” egyetlen mozdulattal az asztal lapján termek. Azt hiszem, ha egy két és fél méteres palánkot kellene átugranom, az is olyan köny- nyen menne, hogy amellett még Valerij Brumel világrekordja is eltörpülne. Azt hiszem, — de amikor kipróbálom, már nem megy a dolog! Nekifutnék, de nem sikerül. Erőteljesen lököm magam a lábammal, de földi értelemben „elesek.” Úgy érzem, mintha hirtelenében jégre tettek volna: minél gyorsabban szedem á lábam, annál nehezebb megőrizni az egyensúlyomat. A kudarc után rövid pihenőt tartok, mielőtt újra kezdeném a Hold-sétát. Most már apró lépésekkel próbálkozom kissé oldalazva, így biztonságosabb. Akármilyen különösen hangzik is, — a Holdon a gyalogos sebessége aligha lesz több 1,5 km/órá- nál: vagyis húsz lépés percenként. S ennek az az oka, hogy az ember lába menés közben lassabban ér vissza a Hold-felszínre, mint a Földön a talajra. Ezért aztán a jövendő Hold-járóinak alaposan tanulmányozniok kell a mi fogalmaink szerint legegyszerűbb és legtermészetesebb földi mozdulatok törvényszerűségeit,. Nem lehetetlen, hogy a tornászok, aa akrobaták sokat segíthetne!» még nekik ebben. Ég' vesré/yek A fantasztikus regények íróinak tehát nincs igazuk* mert a Holdon az emberitek korántsem lesz könnyebb dolga, mint a Földön, hiszen — mint láttuk — még az egyszerű helyváltoztatás is nehéz tudomány ott, pedig a Hold-járónak nyilvánvalóan még dolgoznia is kell majd. A laikus elképz '.'sekkel ellentétben, valószínűleg sokkal több veszély leselkedik a Holdon az emberre, mint az ma gondolnánk. Hogy mást ne mondjak, egy erőteljesebb szökkenés eredményeként például lábunk helyett fejjel érhetünk talajt, elveszíthetjük egyensúlyunkat valamelyik Hold-kráter szélén, s pillanatok alatt a mélybe csúsz- szanhatunk. Szerencsére van még idő a megfelelő előkészületekre, edzésekre. A Hold meghódítása fokozatosan megy majd végbe. Előbb az automaták következnek. Azok lesznek az úttörők. S bár még földi halandó nem tette lábát a Holdra, a tudósok már megtanulták, hogyan keli a Hold gravitációját földi körülmények között imitálni! Mégpedig nem is csak pillanatokra, rövid időre, mint a súlytalanságot, hanem gyakorlatilag tetszés szerinti hu- zamossággal: akár egy órára, akár egy napra, hétre vagy éppen hónapra. Az enyémhez hasonló földi Hold-séták nyilván megfelel lő nyomot hagymák a tudósok kutatási programjában! De most hadd beszéljek ite kább arról, mi volt az én összbenyomásom erről a sétáról. Előszöris: egyáltalán nem éreztem magamat különösebben szabadon. Nem azért, mert a mérlegszerű* szerkezet, amelyre felcsatoltak, zavart a mozgásban. Ea olyan apróság, amire az ember a „Holdon”, ugyebár, oda sem figyel. Csakhogy éppen maga ez a „Hold'1 szolgált néhány kényelmetlenséggel. Ezek azonban átmenetiek. Minél több ilyen átmeneti nehézségét és kényelmetlenségét tudjuk a jövendő „Hold-életünknek”, már itt, a Földön kiszámítani, kitapasztalni és kikísérletezni, annál felkészültebben fogjuk majd fogadni és legyűrni ezeket a Holdon. Az első lépéseket tehát —- itt, a Földön tesszük meg a Holdra. Mihail Rebrov (VÉGE) Pekingi jelentés Parancs a „hosszú menetelés beszüntetésére MilicistáSi és munkások összetűzése Spanyolországban A kétnWpü&í PINTÉR ISTVÁN: 32. Persze, önnek fia • van, önnek gondolnia kell a következő nemzedékre is. En viszont száraz agglegény maradtam. Harry most, hogy rá hivatkoztak, kötelességének érezte, hogy beleszóljon a vitába: — A papának Van igaza! Mi mindenkinél erősebbek vagyunk, az egész világ fél tőlünk! A gyerek anyja idegesen rászólt a fiára: — Harry ne beszélj tele a felnőttek dolgába! Menj ki, sétálj egy kicsit! A vita tovább folytatódott, sőt, olajat öntött. BZ ellentétes vélemények tüzé- re. hogy két szovjet férfi jelent meg az étteremben. A pincérrel kifogástalan angolsággal beszéltek, egymás között viszont oroszul. Az angol ismerte, s biccentéssel üdvözölte őket: —• Oroszok! — mondta az amerikainak. — Külkereskedők, itt tárgyalnak egy pakisztáni céggel. Félelmetes üzleti partnerek, nem kívánom, hogy dolga akadjon velük... — Vörösök! — legyintett az amerikai. — Igen — mondta az angol, s tanárossá vált a hangja. — Kitűnően beszélnek angolul, s legújabb divat szerint öltöznek és nagyon gazdagok. Kérem; nagyon kérem, éppen azért, mert tisztelem és becsülöm önt. próbáljon leszámolni azokkal a tévhitekkel amelyek az oroszokról keringenek. Csak ha józanul látjuk a dolgokat, kerülhetjük el a katasztrófát. Az amerikai gúnyosan mondta: — Katasztrófa? Ha nem tudnám, hogy ki ön, ha nem ismerném évek óta, azt hi- hetném: ön is mellettük áll, — Volt már Moszkvába? — kérdezte váratlanul az angol. — Nem! — mondta az amerikai. — És nincs is szándékom ellátogatni oda! A személyes biztonságomat elég sokra tartom. Az én koromban már kerüli az ember a felesleges kalandokat. Az angol nevetett: — Én kétszer jártam Moszkvában, egyszer pedig Leningrádban. Mondhatom önnek, nagyon érdekes tapasztalatokkal tértem haza. Ezek az oroszok nem olyan emberek, amilyeneknek festik őket. És sajnos a Szovjetunióba utazni ma már egyáltalán nem kaland. Nyugodt lehet, Moszkva vagy Leningrad külföldi vendége éppen olyan biztonságban van. mint bármely más világvárosban lenne. Nagyon érdekes világ! És csak úgy tudunk ellenük harcolni, ha megismerjük őket! A két szexijét vendég nyugodtan szürcsölle italát higgadtan, magabiztosan. Rowers nézte őket. Az igazat megvallva, ő nem így képzelte el a vörösöket. Nem tudni, kinek a hibájából, még mindig azt hitte, hogy azok ott a „vasfüggönyön túl” nagy szakállal járnak, s a meglehetősen vad kinézésű emberek bádogtányérból kanalazzák káposztalevesüket. A két oirosz azonban semmivel sem ütött el más fehér vendégtől. Rowers zavarba jött, egy pillanatra megingott benne mindaz, amit az oroszokról és a vörösökről belecsepegtettek. De aztán azzal nyugtatgatta magát hogy ez a két orosz bizonyára amolyan „propaganda ember”, akiket éppen megtévesztésül küldtek külföldre. Az angol közben magyarázta amerikai barátjának, miképpen is értette, hogy ez a két orosz férfi „gazdag ember”. Az egyik legnagyobb szovjet külkereskedelmi vállalat képviselői. Lehetséges, hogy magánvagyonuk nem éppen nagy, bár bizonyosan magas fizetést kapnak, de mint üzletemberek a leggazdagabb nyugatiakkal vetekednek. Hiszen óriási erőforrások állnak rendelkezésükre. s ha — természetesen a moszkvai vállalat és a minisztérium megbízásából — üzletet kötnek, amögött ott áll egy hatalmas ország egész ipara és kereskedelme. Ezért veszedelmes partnerek, hiszen minden kezdő üzletember Is tudja, hogy minél nagyobb, gazdagabb, erősebb a cég. amelyikkel tárgyal. annál nehezebb dolga van — És tudja, — mondta az angol —, ezek az oroszok nem akarják kihasználni, hogy ők az erősebbek. Meg kell mondanom önnek őszintén, ha például pakisztáni üzletember lennék szívesebben kereskednék velük, mint az angol cégekkel. A vita nem folytatódott tovább, mert Harry állitott be bömbölve. Üvöltött, ahogy a torkán kifért. A nagy bőgés közepette csak fél- szavakat tudott kinyögni, s úgy mesélte el, hogy mi történt vele. A szálloda előtt egy pakisztáni sofőr a levegőbe emelte, a szálló bejáratához vitte, s ráparancsolt, hogy azonnal menjen be az étterembe. A papa felugrott, rnár- már elindult, hogy személyesen álljon bosszút a fián esett sérelemért. Felháborító! Egy pakisztáni vadember, aki ráadásul a fehérektől kapja a kenyerét, kezet eme! az ő fiára! Aztán megtorpant. Méltóságán alulinak érezte, hogy maga vegyen elégtételt. Hivatta a szálló pakisztáni vezetőjét, s ráparancsolt, hogy azonnal intézze el a dolgot Az üzletvezető egv negyedóra múlva tért vissza, verejtékezve, izzadtan, nagy hajlongások és bocsánatkérések közepette mondva el. hogy sajnos nem tehet semmit, mert a kis gentleman érdekében történt mindaz. Az történt ugyanis, hogy Harry, amikor kiküldték sétálni egy darabig nézelődött, aztán szemügyre vette a szálló előtt álldogáló autókat. Akkor vette észre, az egyik kocsi zászlótartójára egy kis vörös, sarló-kalapácsos zászló van erősítve. A gépkocsi olyan márkájú volt, amilyet Hairy még életében nem látott, így tehát közelebb ment. s tüzetesen szemügyre vette a gépkocsit. A kocsi vezetője újságot olvasott, s ügyet sem vetett a kisfiúra. Harry sokáig töprengett vajon milyen gépkocsit is lát. Aztán eszébe jutóit, valahol olvasott már arról, hogy a vörösök díszítik sarlóval és kalapáccsal a zászlóikat. Ezen az autón olyan zá'z.ló volt. ez tehát szovjet gépkocsi. Harry elkiáltotta magát: — Kommunisták, oroszok! A sofőr a hangra felemelte a fejét az újságból, s látta, hogy a gyerek követ vesz fel a földről. Köröskörül pakisztáni gépkocsi- vezetők álltak, de egy sert) szánta rá magát, hogy megfékezze és rendreutasít sa a tajtékzó gyereket. (Folytatjuk
