Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-04 / 30. szám
Saját erSiőI fejlesztik a kcnzervgyárat # Prémium a fizikai dolgozóknak S Túlteljesítés létszám megtakarításával Foto: Hammel J. Egy autó Vietnamnak Küldik: a nyíregyházi AKÖV munkásai Megyénk egyik legnagyobb üzeme a Nyíregyházi Konzervgyár. Munkája, eredményei, nehézségei — közügyek, különösen most az új gazdasági irányításra való áttérés utolsó előkészítő esztendejében. A kérdések, amelyekkel Beretvás Dezsőhöz, a gyár igazgatójához fordultunk, ezért hangzottak így: — Hogyan sikerült a tavalyi év? Milyen jelenségeket tapasztalt, amelyek már az új gazdasági irányítás előfutárai? Mi várható az idén, ami már a következő évek nagyobb önállóságára mutat? . — Jól sikerült az elmúlt év, .minden mutatónkat túlteljesítettük. Exporttervünket — amely különösen magas volt — 3,5 százalékkal. Termékeinknek csak három ezreléke volt másod osztályú, a többi mind első osztályú lett A túlteljesítést létszámmegtakarítással értük el, 23 fővel kevesebben dolgoztak a tervezettnél. A jó eredmények döntően három okra vezethetők vissza: a műszaki felkészítés kitünően sikerült, nőtt a munka intenzitása és kielégítő volt a nyersanyagellátás. — 932 ezer forint prémiumot kaptak dolgozóink, s ebből 555 ezret fizikai munkát végzők. Ezt új jelenségnek nevezném, hiszen korábban a fizikai dolgozók sohasem kaphattak prémiumot A prémiumot vagy a célfeladatok megoldásáért, vagy a létszám megtakarításáért adtuk. A gyümölcsös a lapkaüzemben például havonta rendszeresen fizettük a prémiumot, mert állandóan kevesebb volt a létszámuk a tervezettnél. — A létszámot már tavaly is mi terveztük. Összesen három tervszámot kapott „felülről’’ a gyár: a termelési értéket, a költségszintet és az anyagmentes termelési költséget. 1967-re már csak kettő maradt, a költségszint és kötelező exportkibocsátás. Sok kötöttség megszűnt, így a létszám- gazdálkodást is a gyár belátására bízták. Ennek azonban nem az lett az eredménye, hogy túlléptük a még gazdaságosnak nevezhető létszámszintet, hanem az, hogy ezen jóval belül maradtunk. — Fejlesztjük a termelésünket, azt gyártjuk, ami gazdaságos, ami eladható. Ezzel együtt növeljük az állandó dolgozók számát is. Tavaly ezren voltak, most hatszázzal többen, s ez a szám egy év alatt újból hatszázzal növekszik. A legjobb szerződéses dolgozókat Itt tartjuk, és el akarjuk érni, hogy a szerződéses munkások száma ne legyen több a létszám tíz százalékánál. Ez szükséges az üzem fejlődéséhez, mert az állandó dolgozó magáénak érzi a gyárat, hiszen létbiztonságot és az addiginál jobb életszínvonalat kap tőle. — A mutatók számának csökkentése, a kötetlen létszámgazdálkodás, az ösztönző prémiumrendszer — csupán jelensége az új gazdasági irányítási rendszernek, nem a lényege. Nem döntötték el még például azt, hogy ki számít vállalatnak, a tröszt-e vagy a gyár. Úgyis mondanám, hogy még csak a kerítésen belül vagyunk önállóak. — Persze, vannak már olyan jelenségek is, amelyek a gyár önállóságára mutatnak. Ilyen például a gyümölcs felvásárlása. Eddig központi keretgazdálkodásból kaptuk a gyümölcsöt, ezentúl a beszerzés a mi gondunk lesz. — Ilyen jelenség a fejlesztés is, amilyen országosan nálunk lesz először. Dolgozóink kimunkáltak egy beruházási programot, amelynek összértéke 37 millió forint. Ezt a tröszt csak javasolhatja, a döntés azonban a mi kezünkben van. A fejlesztést hitelből akarjuk finanszírozni, amelyet vissza kell fizetnünk. A bank most vizsgálja, kifizetődő-e. Számításaink szerint 3—3,5 év alatt térül meg. Egyébként a fejlesztés olyan, hogy megvalósításával költségeket takarítunk meg. Építünk például egy hatszázvagonos raktárát, mert a mostanit kinőttük, a bérelt raktár drága, sok a szállítási költség és veszélybe kerül az áru minősége is. 18 milliót gépek beszerzésére fordítunk, a gyár további automatizálására. Az üzemet eredetileg i napokban az „önki- /1 ben'’ (az önkiszolgá- ■* ló kereskedelmi lé. iesítmény beceneve) ízléses csomagolású stanicli feliratán akadt meg a szemem: „Burgonyaszirom”... Könny szökött a szemembe, s e fátyolon át virágzó má/usi lombok jelentek meg, melyekről halkan, illatosán peregnek — a burgonyaszirmok. Valóban — gondolkoztam el — divatjamúlt, semmitmondó szó a „róseibni”. Mintahogyan a „pacal” is ódon, elavult, kel. lemetlen mellékízű elnevezés. De hívjuk csak „szaftos szeletkéknek", * máris ki az, aki nem koccantja el 3250 vagonos kapacitásúra tervezték, de ennél az idén 350 vagonnal több árut kell termelnünk, így nagyon fontos a termelékenység növelése. — A megye kilenc pontján létesítünk két év alatt felvásárlási telephelyet, tízmilliós költséggel. Ez már felkészülés a saját felvásárlási szervezetünk kiépítésére. A telepeken megbízhatóvá akarjuk tenni az áru tárolását Előfeldolgozást is végzünk majd, s ezzel a vidéki asszonyoknak biztosítunk kereseti lehetőséget — Gyárunk kollektívája már a harmadik szezonra ! egységessé vált. Megítélésem szerint ez a kollektíva képes az új irányítási rendszer nagyobb feladatainak végrehajtására is — fejezte be a tájékoztatót Beretvás Dezső igazgató. magát, s nem jut eszébe üat rét, hamvas bárányfelhő...? Költő kell ide igazi vérbő tehetség. Megpróbálták már slágerirodalmunkat is néhány fémjelzett poétának albérletbe kiadni: nem valami átütő sikerrel. Hanem most majd én veszem ezt kezembe! Néhány szerény, de korszakalkotó elképzelésem tűs. tént át is nyújtom, vételkényszer és honoráriumigény nélkül. Spenót: smaragd gyönyör. Szardínia: habok király- kisasszonya. Kaviár: sügérvágy. Sertésmájkrém: kanossza, krém. A garázsban áll, frissen festve, kárpitozva, indulásra készen. Rekordidő alatt Öltött új formát. Január első hetében érkezett a megkopott ZIL— 164-es az 5-ös AKÖV nyíregyházi telepére. Pillanatok alatt munkások, fiatalok állták körül, nézegették, a szakember szemével vizsgálták. Mindenki tudta: az a tehergépkocsi áll előttük, amelynek felújítását önként vállalták, szolidaritásból. Akkor is tudták: ez a kocsi néhány hét múlva Vietnam útjain fut majd — segítve a vietnami hazafiak hősies harcát. A munkából mindenki kivette a részét. Dolgoztak rajta a munkások, a legjobb szakemberek, segítettek munkaidőben, de szombat délután, vasárnap társadalmi munkában is. Ott voltak a vállalat KISZ-fia- taljal, és a Kossuth szak- középiskola AKÖV-nél gyakorlatozó tanuló is. Nap, mint nap ..besegítettek” a munkába. A munkások egyre inkább magukénak érezték ezt az öttonnás teherkocsit. Ha valaki a napokban a ZIL iránt érdeklődik, még most is így igazítják útba: — A mi kocsink? Igen, itt van még. Ebben a műhelyben — mutatják a festők otthonát. Az ötszáz munkaóráról — amelynek során újjávarázsolták a kocsit — nehéz lenne pontos kimutatást ké. szíteni, hányán dolgoztak. Néhány nevet azonban gyakran hallani e munka kapcsán. Sallai Lajos, Karsai István, Méhest József a lemezlakatosi szaktudást igénylő munkát végezték el hibátlanul, Hamza József szerelő a javítás műszaki részénél vállalt nagy részt, s neki segítettek a szakközépiskolások is. Tevékenységüket röviden kommentálja: — Jól sikerült munka. Élénken, frissen dolgozott mindenki. Azon igyekeztünk, hogy határidő előtt Sóletbab: köztes gyöngye. Sülttök: aranyálom. Pattogatott kukorica: ten. geri pehely. Sőt, ha tovább erőltetném képzelőtehetségemet, számos újabb remekművet tudnék még alkotni: Zsíros kenyér: havas koncé. Lekváros kenyér: durán- cai lelke. Száraz kenyér: (egyéb nincs): agglegény-ropogós. Ugye, mindjárt megjön az étvágy, s gyorsabban pereg a pénztárgép karja is. Egy szó, mint száz: segítek én, már hagyne segítenék fellendíteni hőn szeretett kereskedelmünket és vendéglátóiparunkat. Csak hagyják a fantáziát szabadon szárnyalni I Jóba Tibor jó minőségben adhassuk ki kezünk alól a ZIL-t A benti műszaki munlsák- kal egyidőben a Kisteleki utcai telepen Pristyák József vezetésével Kertész Gábor és Szahajda János már a platót készítették — különösen gondos. szép munkával. A jól szervezett munka eredményeként január utolsó vasárnapjáig Barna István és Barna János kárpitosok is végeztek a munkával. átadva a kocsit a fényezőknek. — Szombaton délután és vasárnap délelőtt láttunk munkához, hogy nyugodtan, kapkodás nélkül tudjunk dolgozni — mondja Vaskó József fényező, társa Kor- nyitás János helyett is. Sorolná a szakmai dolgokat, — de ehelyett dolgozótársai véleményét is Összefoglalja : — A munkámmal, ezzel, ennyivel tudom segíteni a vietnami népet igazságos harcában. Most a felújító műhely dolgozói az elektromos berendezéseken a^ utolsó si- mitásokat végzik. Néhány nap múlva felkerül a tábla a felújított, megfiatalított ZIL oldalára: .Az 5. számú AKÖV dolgozóinak ajándéka a harcoló Vietnam: népnek”. Február 15-én pedig fiatalokkal a volán mögött el. indul a nyíregyházi AKÖV- ösök kocsija, hogy Budapesten átadják azt a vietnami hazafiak képviselőinek Díszgyerták sorakoznak a vitrinben. Négyszögletesek, kerekek, gúla alakúak és csavartak. A gyertyák többsége egyszínű, fehér, piros, kék vagy sárga. De akad pár darab, amelyeknek viaszrétege alatt a színek „el- dorádó”-ját ' olvasztották egybe. Ezek magukra vonják a figyelmet. Az igazgató közli; márvány gyertyák. Újítás, vagy találmány — még nem lehet eldönteni. Mindenesetre, aki készítette, újításként nyújtotta be. Az igazgató még azt is közli, hogy Illés György játszani kezdett a színekkel és ez lett belőle. A gyertyaöntő műhely a Nyírbátori Növényolajgyárnak csupán pár helyiségét foglalja el. Az egyik teremben kádak, bennük tízezer számra a hagyományos fehér gyertyák készülnek. A kádak mellett óriásdobon végtelen szalagban a tortagyertyák rózsaszín kigyója fut és egy automata halk zümmögéssel méretre darabolja. Van még egy másik műhely, amelynek megtekintését megelőzte egy kis kérdezz-felelek. Illés György a gyertyaöntő műhely vezetője íróasztala előtt ülve, egy általa gyertyából faragott búsuló juhásszal játszva, az első kérdésre így válaszolt: — Egy évvel ezelőtt jártak itt a központból és én akkor felfigyeltem egy mondatra: „Miklós, jó lenne, ha ti jönnétek újabb díszgyertyákkal. Valami olyan kellene, amit külföldön sem lehet kapni.” Ezután kezdtem el studirozni. Kerestem pár kiégett villanykörtét és azokba öntöttem gyertyát. Ez a forma nem lett jó. Aztán üveget választottam formának. Ez bevált. — De ez még nem a márványgyertya? — Arra később jöttem rá. Szereztem egy kis festéket és azokat felváltva adagoltam a formába. így jöttem rá, hogy a színek oldódnak a gyertyaöntéskor és úgy futnak szét, mint a márványban az erek. Ennyi volt az egész. Persze nem enyMeg jegyi és Túl egyszerű lenne ? Közel fél éve, hogy beütemeztek a balsaí Petőfi fsz- től négy darab szerződött szarvasmarha átvételét. A tsz nem fogadta el a minősítést, sem a vágóhídi osztályozásra tett ja . aszalót. Ellepett Kti i.uypai később más megyeDen, rsursouoan adta ie a jószágodat a tsz. Ezt kővetően kérte a Sza- uolcs-£>zauuar megye. Adatforgalmi Vállalatot, mint äze.ooutetoi, uogy a szaouci és szerződött ár különbözeiét, mintegy háromezer 10- rintot és a hajtási kelts üget térítse meg. A vállalat nem értett egyet a kéréssel, arra hivatkozva, hogy a tsz a borsodi átadást nála nem jelentette be sem a szerződést nem mutatta ott tel, így az áltatok leadása szabad értékesítésnek tekinthető. Az ügy döntőbizottság elé került, majd per lett belőle. Megpeuig írét tárgyalás ,s követte egymást, megsem dőlt ei wgleg a vita. Elgondolkodtató eset,. Mert igaz, hogy a tsz-nek, a vállalatnak egyaránt éroene ügyelni minden forintjára. De ki oldalán itt az igazság? Mindkét fél a magáén véli. Halom akta gyűlt ösz- sze. Időt töltött a döntőbizottság, a bíróság; emberek idegeskedtek, bosszankodtak itt is, ott is. Pedig milyen egyszerű lehetne. Az egyébként igen terjedelmes, két oldalon több mint harminc bekezdésből álló szerződési szöveg alatt elférne még egyetlen mondat, amely ilyen esetet eligazításul szolgálna. Vagy ez túl egyszerű lenne? nyíre egyszerű, a kísérlet során nagyon sokszor megégettem az ujjamat, de nem bántam meg. — Azért nem csupán újítani akartam. Akkor létszámleépítés volt nálunk, kevesebb a megrendelés. Mondtam az asszonyoknak, visszajönnek még ide dolgozni, majd kitalálunk Valamit. — Es visszajöttek? — Még többen is. Az új gyertyára nagyobb megrendelést kaptunk. Az idei tervünk 860 tonna. Megnéztük az új gyeftyu- öntéshez berendezett műhelyt is. A munkaasztalokon száz és száz gyertya. Alakra egyformák, színekben különbözők. A gyertyák és kádak körül a parafin- szagú levegőben, két fiatal lány dolgozik. Illés György tanítványai: Bálint Agnes, Azurák Anna. Érettségiztek és gyertyaöntők lettek. — Aikoto munka ez — mondta Bálint Agnes. — Már mi is kísérletezünk. Op-art gyertyát készítettünk. Sikerült. És az a jó benne, hogy soha nem lehet tudni előre, milyen erezetű gyertyát veszünk ki a formából. Mindig meglepetés. Jó lett volna megtudni, mi is a márványgyertya készítésének technológiája, titka. A feltaláló ellenben csak a gyertyaöntéshez szükséges eszközök nevét és a sorrendet sorolta el: — A márványgyertya készítéséhez mártóedény, erjesztőkád, és a színek osz- íatásához egy másik kád szükséges, majd vízhűtés után a modellekből kivett kész gyertyákat lakkozzuK. Naponta 100—150 gyertyát tudunk készíteni ezzel az eljárással. De van rá mód, hogy többet is gyártsunk. A gyertyaöntés évszázados hagyományokkal rendelkezik. Az ember azt gondolná ebben az öreg iparban a régi mesterek már mindent kitaláltak. A márványgyertya a tanú, hogy lehet úja* és a szépnél is szebbet gyár tani, ha valakinek kedv« támad a színekkel játszani Seres Erst Kun István Épül a* Uj Élet Tsz almatárolója Szamossályiban, Beküldte: Fábián József tanár, Csenger Kom yhakölté&zei Marik Sándor Asztalos Bálint Hasznos játék a színekkel • p Öreg* ipái* — Ili Ifi IllCMf4‘KH‘k
