Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-21 / 44. szám

Egymás ellen harcoló szövetségeseiket bombázták Vietnamban az amerikaiak Bakonyi Csaba: Kilenc hónap — egy éjszaka Utinapló a Komi Köztársaságból A mérleg 110 kaloll, számtalan sebesült — Az utóbbi két hét amerikai vesztesége: ezer katona Vasárnap a dél-vietnami Quang Nam tartományban heves összecsapásra került sor a megszálló dél-koreai csapatok és a Ky-kormány 2. hadosztályának 5. ezrede között. A rendcsinálásra megjelenő amerikai légierő úgy vetett véget a „szövet­ségesek” csatájának, hogy mindkét szembeálló felet bombázta. Hetven dél-ko­reai és negyven dél-viet­nami kormány-katona halt meg, a sebesültek száma ennek háromszorosát is meghaladja. A véres összetűzésre az adott okot. hogy a dél­koreai katonák • vietnami nőket,, köztük 12—13 éves lányokat hurcoltak el és erőszakolták meg. Többen a dél-vietnami katonák hoz­zátartozót voltak. Ez nem az első gazsága dél-koreai­aknak Dél -V i etn a mban, A múlt év utolsó hónapjában például egyedül Quang Ngai tartományban (éppen ott ahol a szabadságharcosok a legutóbbi napokban nagy támadást indítottak ellenük) majdnem ezer ilyen eset fordult elő. A Pravda hétfői számá­ban közölt terjedelmes elvi cikkében, amely a kommu­nista párt szerepével fog­lalkozik, aláhúzza, hogy „erős és egységes kommu­nista párt nélkül a szocia­lizmus nem fejlődhet ered­ményesen." A cikk írója megjegyzi, hogy azok, akik a kommunista pártot tá­madják, a munkásosztálynak a forradalmi harcban betöl­tőn vezető szerepét ássák alá. Mao Ce-tung és cso­portja, miközben odahaza a kommunista párt vezető szerepét bomlasztja, dühöd- ten támadja a Szovjetunió Kommunista Pártját, vala­mint más marxista—leninis­ta pártokat. „A dolgozók érdekeit, a szocializmus ügyét fenyege­tik azok a kísérletek, hogy bevezessék Mao Ce-tung egyszemélyi uralmát, azt az egyszemélyi diktátor! rend­szert, amely a hadseregre, az áilambiztonsági szervek­re, valamint a „vörösgár­disták” és a „lázadók” szervezeteire támaszkodik. A párt ellen indított fékevesz­tett hajszának az a célja, hogy a pártot Mao Ce-tung és csoportja engedelmes esz­közévé züijesszék. Szükségte­len bizonygatni, hogy ez mennyire távol áll a mar­xizmustól, a leninizmus- tól.” „A párt vezető szerepe el­vének elferdítése a gyakor­latban a szocialista társada­lom nagyarányú felbomlasz- tása feltétlenül fájdalmas és súlyos következményekkel Nagy megütközést és el­keseredést keltett egész Dél-Vietnamban egy éppen öt nappal ezelőtt, február 15-én életbe lépett rendkí­vül megalázó törvény. Esze­rint, ha az amerikai, vagy intervenciós katonák Dél- Vietnamban a polgári la­kosság ellen közönséges bűncselekményeket követ­nek el, a dél-vietnami ha­tóságoknak nincs joguk felelősségre vonni őket. Ügyük minden tekintetben az amerikai szervek hatás­körébe tartozik. Hétfőre virradó éjszaka az amerikai B—52-es légi­erődök Dél-Vietnamban négy ízben bombázták a partizánok feltételezett ál­lásait A rossz idő korlá­tozta a VDK ellen intézett vasárnapi amerikai légitá­madások számát: a gépek elsősorban a part menti ha­jóforgalmat igyekeztek meg­zavarni és a Hanoitól nyu­gatra, valamint az ország déli részében lévő közleke­dési útvonalakat támadták. A dél-vietnami partizánok az amerikai erők egyik járó lépés. Nem csodálkoz­hatunk azon, hogy Kínában az utóbbi időben durva ki­lengések történnek, megla­zultak a társadalompolitikai rendszer alapjai, lábbal ti­porják a törvényességet. A nép szocialista vívmányait közvetlen veszedelem fe­nyegeti.” A cikk a továbbiakban rámutat: Kínában nem a kommunista párt, hanem a „vörösgárdisták” a „láza­dók” jelentik a fő erőt s nemcsak a „kulturális forra­dalomban”, hanem a forra­dalomban általában; ők „a forradalom támaszai”. Mindez tragédiát jelent 3 kí­nai nép számára. Kína pél­dája arról győz meg *— folytatja a cikkíró —, hogy a kommunista párt vezető szerepének aláásása a mun­kásosztály pozícióinak meg­gyengüléséhez, a szocialista Buenos Aires (MTI): Az Amerikai Államok Szervezetének külügyminisz­teri értekezlete hétfőn foly­tatta munkáját. A chilei külügyminiszter elnökleté­vel összeült öttagú munka- csoport vasárnap megkezdte az AÁSZ Uruguayban tar­tandó csúcsértekezlete na­pirendjének összeállítását. Hírek szerint az értekezlet április 14-én ül össze Punta del Este-ben. szállodájában kézigránátot robbantottak: öt amerikai pilóta megsebesült. A dél­vietnami felszabadítási rá­dió jelentése szerint a feb­ruár első két hetében a partizánok több mint ezer amerikai katonát tettek harcképtelenné Tay Ninh tartományban, ahol az utóbbi idők legnagyobb sza­bású hadműveletei folynak. Törökország katonai meg­figyelőket küld Vietnamba, hogy tanulmányozzák a ge­rilla-hadviselés módszereit. A tapasztalatokat a török hadsereg fejlesztésére akar­ják felhasználni — közölte Töpalöglü hadügyminiszter a török parlamentben szom­baton este. Az amerikai héják újra hallatták hangjukat a hét végén: Lemav tábornok, az amerikai stratégiai légierő volt főparancsnoka például kijelentette: „mindaddig folytatnunk kell Észak- Vietnam bombázását, amíg kő kövön nem marad, ab­ból, amit ember épített ott”. A tábornok a fiatal köztár­saságiak értekezletén szólalt fel. demokrácia csökkenéséhez és ahhoz vezet, hogy teret kap a szubjektívizmus, az önkény, az anarchizmus szá­mos aljas formája, az em­berek szidalmazása és gú­nyolása. A Pravda miután alá­húzza, hogy a munkások, a parasztok és az értelmisé­giek baráti osztályain épült szocialista társadalomban mindennél fontosabb a meggyőzés, a nevelés és a szervezés módszere, rá­mutat: ha a szocialista tár­sadalom fejlesztésének bár­melyik feladatát is tekint­jük — akár a termelő erők fejlesztését, a munkaterme­lékenység növelését, vagy a kommunista ideológia állá­sainak szilárdítását — e fel­adatok megoldásánál az erő­szak, vagy a puszta admi­nisztrálás módszereivel semmire sem megyünk. A kiszivárgott hírek alap­ján a Reuter tudósítója je­lentette, hogy a Punta del Este-i értekezlet napirend­jén elsősorban az AÁSZ gazdasági integrációjának kérdései szerepelnek majd. Az AFP Buenos Aires-i tudósítójának értesülése sze­rint az AÁSZ mostani mi­niszteri értekezletén aligha fogadják el azt az argentin javaslatot, hogy hozzanak létre egy Amerika-közi ka­tonai bizottságot. Mexikó, Venezuela, Kolumbia, Chile, Uruguay és Peru képviselői máris a leghatározottabban állást foglaltak az argentin javaslat ellen. 7. — Mi köze a szénbányá­szati tröszt igazgatójának a kereskedelemhez, a mező- gazdasághoz ? — természe­tesen ezt kérdeztem elő­ször, Priszkoka elvtárstól, a Vorkutai Szénkombinát igazgatójától. — Tradíció — hangzott a válasz —, egyszerűen ez. Mert, amikor megkezdtük a szén kitermelését, gondos­kodni kellett a bányászok ellátásáról, aztán nálunk maradt. Tíz szovhoz van a kör­nyéken — kilenc állatte­nyésztéssel foglalkozik. Hét­ezer tehenet tartanak a kör­nyéken ős 31 ezer rén­szarvast, ezek látják el a várost tejjel és részben hús­sal. Baromfitartással is fog­lalkoznak a szovhozok, most 23 ezer darab baromfit tar­tanak, fűtött helyiségekben és nagyszerű eredmény, hogy évente 85 tojást tojnak át­lag. Drága tojás ez, hiszen a takarmányt délről hozzák, de fontos, hogy friss tojással lássák el a gyerekeket A szénkombinátban mé­giscsak a legfontosabb a szén. Priszkoka igazgató elvtárs hatalmas térképen mutatja, mekkora területen fekszik a széntelep. Akko­rán, mint Magyarország. A már feltárt szénvagyon 262 milliárd tonna, ebből 92 milliárd kokszolható. Ilyen szempontból az első a Szov­jetunióban, de területre, szénvagyonra nézve is, a kuznyecki után következik. Nagyobb, mint a donyeci és 3 donbaszki bányák. A szén termelése megle­hetősen nehéz, 40—60 méter széles örökös fagyott föld­réteg alatt dolgoznak. A széntermelés — a jövesztés és a szállítás — nyolcvan százaléka gépesített. Az első szenet 1934. szep­tember 1-én hozták felszín­re Vorkutában, azóta szep­tember 1 a vorkutai bá­nyászok ünnepe. A feltárt széntelepek csak egy kis részén, talán egyti- zedén dolgoznak jelenleg, több ember, gép, város és szállítási lehetőség kellene, hogy több szenet adhassa­nak. Ez a lényege annak, amit Priszkoka elvtárs elmondott. Búcsúzáskor két kis nikkele- zett bányászlámpát kaptam. Ha megcsavarják,' világíta­nak is. ★ Uspik elvtárs, vorkutai tanácselnök mondta el, hogy ez a város is egészen fiatal, azóta fejlődik, amióta szenet bányásznak itt Az első szenet 1934-ben adták. De azóta nagyon gyors a fejlődés, ma már 200 ezer lakosa van. Valóságos oázis ez a város a tundrán. Körös­körül sivárság, két-három hónap kivételével hósivatag a környék. De a városban akkor is élénk az élet. A férfiak zöme bányász, ezen­kívül már csak az élet fenn­tartását és kényelmét szol­gáló üzemek vannak: építő­üzemek, cementgyárak — az üzemek fenntartását és fejlődését célzó műszaki üzem, szolgáltató üzemek. Ezek után most már köny- nyebb arányítani: 200 ezer lakos az hozzávetőleg 50 ezer család. Ebből 40 ezer­nek van televíziója. össze­sen negyven iskolájuk van, és ezekben 20 ezer tanuló. Ezenkívül 25 esti iskola 5500 tanulóval és a leningrádi egyetem egy részlege 1300 hallgatóval. Továbbá tizen­egy zeneiskola, kétezer hall­gatóval. A legnagyobb kul túrházat már említettem azzal együtt összesen 26 klub és kultúrház működik ezekben filmeket is vetíte­nek. Van még három mozi. 28 könyvtár, sportház, mú­zeum. Hogyan lehetne legtalá­lóbban jellemezni az északi embereket? Az „északi emberek” semmi esetre sem jelent származási egységet. Élnek ott eredeti „igazi” északiak, északi komik is. Azt mond­ják, igazi „tundra embe­rek”. Kissé alacsony terme­tnek, fekete hajúak. erős arccsontúak. A mongolokra emlékeztetnek. De komi itt is kevés van. A többiek a Szovjetunió minden részéből jöttek, oroszok és ukránok, grú­zok és azerbajdzsánok. De eggyé kovácsolja őket az északi élet. Kemény, mun­kától edzett a testük. és csupa szív mind, egytől egyig. Talán azért van ez így, mert ott bizony na­gyon meg kell küzdeni minden kis eredményért. Es talán jobban érzik az egy­másra utaltságot, mint dé­len. Feltűnően udvariasak az emberek egymáshoz és pá­ratlan a segítőkészségük. A zene, a szépirodalom iránt sehol sem tapasztaltam olyan érdeklődést, mint északon és talán sehol sem szeretik úgy a virágot, mint éppen ott, ahol a szabadban nem terem. Zsúfoltak a hangversenytermek, a fel­nőttek közül szinte minden családban játszik valaki valamilyen hangszeren ás a gyermekek számára tizenegy zeneiskolát kellett létre­hozni Az utcák — parkosítot­tak. Ha elolvad a hó, vi­rágot ültetnek, olyat, ami két hónapig is megél ott. És fákat is hoznak min­denfelől, hátha valamelyik meghonosodik. ÉS élnek az utcákon a fali; vékonyak és alacsonyak, de élnek, át­éltek már több telet. Nem tértem el a tárgy­tól, jóllehet a zenéről és virágokról írtam és mégis az emberekről. A szépért áldozni kész emberekről, azokról, akik tíz hónapon át ápolják melegágyaik­ban a virágot, hogy két hó­napon át díszítsék velük az utcát... Gadzsijev, a bányász. Igaz is, Gadzsijev. Róla már előbb is kellett vona szólni. Talán akkor, ami­kor a fizetésekről, az élet- színvonalról esett szó. Már csak azért is, mert hozzá azért mentem, hogy megér­deklődjem, hogyan él, sze­ret-e itt. Mert Gadzsijev meleg vidékről jött; azer- bajdzsáni, hát melegebb ég­hajlathoz szokott. Nem bá­nyász, kombájnkezelő, ki­való munkás, az átlagnál jobban keres. Meghívott minket: nézzük meg laká­sát, családját és nemcsak A rörösgárdisták újabb provokációja a magyar nagykövet gépkocsija ellen A Pravda cikke a kommunista párt szerepéről április 14-én összeül az amerikai államok csúcsértekezlete Újabb feltevés a Kennedy-gyi kosságréi Összeesküvés nyomára bukkant egy amerikai ügyész? Peking (MTI): Vasárnap délután két óra tájban Halász József pekin­gi magyar nagykövet autó­ja az országos népi ta­nácskozó gyűlés épülete előtti széles úton haladt, s Bmikor a Tienanmen térhez ért, egy vörösgárdista nő téglát vágott a gépkocsihoz. Rangoon, (TASZSZ): A hétfői burmai lapok Jelentése szerint Kínából újabb menekülők érkeztek fcurmai területre. Az utóbbi két hét alatt körülbelül 300 ember lépi« A tégla a hátsó ülés ablaka alatt három helyen behor- pasztotta a kocsi oldalát A további provokáció el­hárítása végett a nagykövet kocsija továbbhaladt. A nagyköveten és feleségén kí­vül a pekingi bolgár nagy­követ is a kocsiban tartóz­kodott. át a határt Kunlong körze­tében. A jelentések szerint a helyi lakosok azért me­nekülnek át burmai terü­letre, mert félnek a vörös­gárdistáktól, akik január második felében érkeztek a határmentá kínai falvakba. Kis Csaba az MTI wa­shingtoni tudósítója jelenti: James Garrison, a New Orleans-i körzeti ügyész va­sárnap este egy helyi tv- adónak adott nyilatkozatá­ban megismételte azt a ki­jelentését, hogy „összeeskü­vés nyomára bukkant” a Kennedy-gyilkosság ügyé­ben, s „hamarosan letartóz­tatásokat fog végrehajtani”. Garrison azonban semmifélt részletet nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni, s azt mondotta, hogy a nagyfokú publicitás „szinte lehetetlen­né tenné” a nyomozást az ügyben. Garrison korábban kije­lentette, hogy nem hajlandó az ügybe belevonni az igaz- ségügyminisztérium, illet­ve az FBI képviselőit és maga akarja a nyomozást le­vezetni. A körzeti ügyész korábban azt hangoztatta, hogy a Warren-bizottság je­lentésének áttanulmányozása után ébredt fel benne a gyanú s egy jelenleg is bör­tönben ülő kubai, akit több­ször ítéltek el közönséges bűncselekményekért, segítsé­gére volt. Egy másik kubai, a Miamiban élő Bernardo Torres magándetektív va­sárnap azt mondotta, hogy együttműködik a New Orle­ans-i ügyésszel a nyomozás­ban szerinte Is „kiterjedt összeesküvés vezetett Ken­nedy meggyilkolásához." Az amerikai sajtó megle­hetősen kétkedéssel fogadta Garrison ügyész bejelenté­seit” Kínai meneküllek Burmában elmondja, látjuk is, hogyan él. Valóban szép a lakosa: lágas, szépen bútorozott Kilenc éve dolgozik ■ itt, bányász, de egyetemre jár, már ötödik éve. — És ha mérnök lesz — kérdem — marad-e? — Ha biztosi tanai: mun­kát nekem — mondja —, természetesen maradok! Könyvtarában francia ea angol klasszikusok. mai modern írók művei sora­koznak — az oroszok es azerbajdzsánok mellett Gyümöecsel es borokkal kínált. Most érkeztek dél­ről. Piros, édes, leveses al­ma, dinnye, szilvaszemü szőlő és hamvas szilva. Az egyik borosüreg címkéje megtetszett, úgy beszélge­tés közben leszedtem volna, de nem jött hát hagytam. Az utolsó vorkutai es­tén együtt voltunk mind, az újságírók, rádiósok, te­levíziósok. Említettem már, hogy Vorkután önálló rá­dió és televízióadó is van. Ilyen nagy távolságokra a televízió nem sugároz, ezért kell önálló adó. Megkapják a moszkvai televízió film- t'elveteleit és önállóan is adnak. Magyar gyártmányú kamerával! Szóval együtt voltunk va­lamennyien, csak azok nem, akik éppen szolgálatot tel­jesítettek. Akkor már. — túl a hivatalos tapasztalat- cserén — csak a szórako­zásra volt gondunk: vicce­lődtünk és énekeltünk. Ok komi és Vorkutáról szóló orosz dalokat. Külön a nők, külön a férfiak, aztán együtt. És mert tetszett, megkaptam e dalok hang­szalagjait. De nekem is éne­kelnem kellett valami igazi magyart. És elkezdtem, hogy: Daru madár útnak indul... —. az . első gór után szépen halkan velem éne­kelték a dalt orosz nyel­ven. Ismerték. Nem azért mondom, de komolyan szép volt. Nem is tudtam, hogy olyan szép ez a dal... Aztán a televízió igazga­tónője újra köszöntőt mon­dott. már nem tudóin há­nyadszor. Ilyenkor mindig oda kell figyemi és a vá­laszon gondolkodni Másnap hajnalban indul­tunk a repülőtérre. Kint volt minden kedves isme­rős. Csomagom nem volt, az ajándékokat előre el­küldték. Mert itt is meg­kaptam, a városról rzóló albumokat, kaptam egy bronz Lenin-szohrot, egy páe díszes rénszarvasszőr csiz­mát olyat, mint amilyet ott északon, a komik viselnek. És megkaptam — mint az első külföldi vendég — azt a kitüntetést., amelyet az északon dolgozók kapnak huszonöt év után Az állo­máson, kaptam egy csokor virágot js. A csokrot a szo­bákban nyíló virágokról, cserepes virágokról szedték. A magam emléke ma­rad sok minden: óvodák, napközi otthonok, iskolák, amelyeket meglátogattunk és Moszkváról is csak any- nyit még, amennyi sajáto­san a komi úthoz tartozik. Sziktivkárból Moszkvába Mihail Szemjonovics Ene­ma nn elvtárs, a Krasz.na.ia Znamja rovatának vezetője kísért. Érdekes, fürge em­ber: rendkívül gyorsan be­szélt Csak oroszul beszél­gethettünk. s ha valamit nem értettem, elmondta új­ra. ugyanolyan gyorsan, csak valamivel hangosab­ban. De azért megértettük egymást. Vele néztük meg a Lenin-mauzóleumot, a Lo- monoszov-egyetemet, a mú­zeumokat, képtárakat, az új városrészeket, az Opera- házban az Aidát, a Kremlt, a színházban a Pjatniekij együttes műsorát, a Moszk­vai Nagycirkuszt, ahol ép­pen magyar akrobaták sze­repeltek nagy sikerrel. Moszkváról legalább any- nyi jegyzetet készítettem, mint egész Komiról együtt­véve. Mert nekem nagy élmény volt Moszkvát lát* nőm. De ott már sokan jár: tak, már sokat írlak róla Komiról — ennyit — Ián most először... Végi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents