Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-21 / 44. szám

Ijabb szabadalmat vásárolt az építőanyagipari vállalat i Nyíregyháza legfiatalabb terméke:! a formalkid Értékes, újszerű kiállítás nyílt pénteken a MTESZ nyíregyházi, irodaházbeli he­lyiségeben. A bemutató té­mája a formaikid, egy új műanyag. A tervező kollek­tíva debreceni, a gyártó cég nyíregyházi, az építőanyag­ipari vállalat. Országosan is ritkaság- számba megy, hogy tanácsi ipari vállalatok, mint pél­dául az ötvenmilliós éves tervű nyíregyház,! építő­anyagipari vállalat, szaba­dalmat vásároljanak, s an­nak alapján új termékkel lepjék meg az országos, a nemzetközi piacot. Most er­ről van szó. Mint a tavalyi példák mutatják: nem az első kezdeményezés ez, foly­tatása egy sorozatnak. A műanyagszűrő és az üveg­gyöngy után a formalkidos technológia megvalósítása a harmadik, amellyel teljesen űj termékkel jelentkezik — tegyük hozzá, elsőként — a megye egy vállalata. Találó volt a kiállítás megnyitóján az egyik észrevétel, meg­jegyezték: ez már az új me­chanizmust jelzi. A formaikid: műanyag. A felhasználás különböző be­vonatok formájában törté­nik. A hagyományos csem­pék gyártásánál fellépő mérgező ólomgőzok például megszűnnek, helyettük a gyengébb fenollal dolgoz­nak. A hagyományos szili- kátmázas csempék színvá­lasztéka elég szegényes, a formalkidosok között szinte minden szín megtalálható. Ami lényeg: az alapanyag hazai. Az új műanyag sav, vegyszer és szódaálló, s s.záz fokos hőmérsékleten égethe­tő — szemben a hagyomá­nyos csempék 1300 fok hő­mérséklet igényével. A kiállítás reprezentatí- van tükrözi a lehetőségeket, s a vállalat nagyszerű kez­deményezőkészségét, hogy már előző termékével — az üveggyönggyel — ötvözve is kiállítja új gyártmányát. Lé­nyeges a formalkidos csem­pegyártás gazdasági kihatá­sa is: tavaly még mindösz- sze ezer négyzetméter felü­letű termék hagyta el a nyíregyházi üzemet az 1967- es kapacitást már teljes mértékben lekötötték. Mint­egy nyolcszázezer forint ér­tékben gyártanak az új fal­burkoló anyagból, s több külföldi cég, külkereskedel­mi vállalat érdeklődik máris az építőanyagipari vállalat új terméke iránt. A kérdés most már csak az, hogyan használják k megyénkben azt a lehetősé­get, amelyet országosan is elsőként teremtett meg a nyíregyházi vállalat. Gondo­lunk itt arra, hogy Nyíregy­háza új létesítményeinél — esetleg már a szállodánál, áruházaknál — alkalmaznák az új terméket. A közúton máris kozd tárt. hódítani; n? üveggyönggyel kombinál’ formalkidos fényvisszaverő burkolat nagyszerűen alkal­mazható az országúti jelző­tábláknál, kilométerkövek­nél, stb. Különleges alkalmazási területéről is számot ad a kiállítás. A képző- és ipar­művészet új területeit nyitja meg. Ezt reprezentálják a kiállított képzőművészeti al­Jelentősen javult a bere­gi rész betegellátása a vá- sárosnaményi járási kórház átadása óta. 1966 júliusá­tól az új kórház teljes ka­pacitással működik, a bel­gyógyászat 72, a sebészet 45, a szülészet 40, a gyer­mekosztály 40 ággyal. Ko­moly problémát oldottak meg azzal, hogy az eddig szükségképpen lakásnak át­alakított kórtermet ismét a beteg gyermekek kapták meg. Ebben az évben megkez­di munkáját a 15 ágyas gé­gészeti osztály is. Ezzel együtt a járásban 10 ezer lakosra 55 általános kórhá­zi ágy jut. A kórház ható- területét az egészségügyi osztály kezdeményezésére kiterjesztették a szomszédos járásokra. így itt belgyó­gyászati és sebészeti ellá­tásban részesülnek a bakta- lói-ántházi járás és a kis- várdai járás Záhonytól köz­lekedési szempontból ked­vező helyzetben lévő köz­ségei. A járási kórház, mely 29 millió forintos beruházással készült, a csaknem 4 mil­lió forintos felújítási mun­kálatok befejezése után te­kinthető komplettnek. Az elmúlt évben 2,5 millió, az üotások, amelyek már a for­malkidos bevonattal, alap­anyaggal sajátos területét alakítják ki a képzőművé­szetnek. Egyelőre a debrece­ni és a fővárosi művészek élnek a lehetőséggel — s a kiállításokon nyert hazai és nemzetközi elismerések már­is teret biztosítanak e — ma még különlegesség számba menő — művészeti területnek. A kiállítás megrendezése, támogatása az építőipari vállalat mellett a tanácsi szervek és a MTESZ mun­káját dicséri, s jó együtt­működésről, kutatási kedv­ről ad számot. A bemutató tíz napig lesz nyitva, s jövő vasárnap zár. (m. s.) idén 1,8 millió forintos munkára kötöttek szerző­dést az építőipari vállalat­tal. A vállalat a 66-os évre vállalt munkáját csaknem teljes mértékben elvégezte. A régi rendelőintézet át­alakítása befejeződött. Or­vosszállást alakítanak ki a nőtlen orvosok részére. Ez­zel megszüntetik a kórter­mi szükségelhelyezéseket, és több helyiséget tudnak átadni rendeltetésének. A kórház építésével pár­huzamosan kezdődött meg az orvosi lakások építése. Hárommillió forint költség­gel 18 lakás készült el. A járási kórház vezetői­nek az a törekvése, hogy a korszerű követelmények szerint szervezzék meg a munkát, az adottságokat maximálisan kihasználják. Gondoskodnak a személyi állomány állandó képzésé­ről, továbbképzéséről. Az a törekvés, hogy ez év nyarán a meglévő adottsá­gaink leggazdaságosabb ki­használásával kiváló be­tegellátó intézményt adja­nak át a járás lakosságá­nak, a biztosított 10 millió forint minden fillérjét a jobb betegellátásra hasz­nálják fel, (P) Tovább javul a beregi rész befegelfétása Felújítás 4 millióból, nővérszállás, a kórtermek bővítése Boglya tanyai programok Ha megverik a kolompot, itt úgy mondják, program van. Összegyűl a nép az is­kolánál. Utóbb mind sűrűbben szól a kolomp Boglya tanyán, ahová Vaja felől fiatal akácerdőn át vezet a hul­lámzó földút. Most fehér a határ, a csend is csendesebb. Hosszú, elnyújtott épület fe­lé toporog egy maroknyi — talán másfél tucat — gyer- meksereg. Délelőtt van, nap­sütés: ropog a hó az aprósá­gok lába alatt, akik Dem- jén tanító vezetésével gya­korlati látogatásra baktat­nak a Hodászi Állami Gaz­daság itteni, korszerű istál­lójához. Jo kötésű, nőtlen fiatalember a gazdaság bog­lyái üzemegységének veze­tője. Nemrég került ide, de ha elhallgatná, senki sem fogná rá, hogy új fiú, máris otthon érzi magát. Di­csekszik a szép jószágokkal, van közöttük majdnem hét­mázsás is, ami az itteni em­berek szorgalmát dicséri. Mert a tanya jelentős ré­szének a gazdaság ad mun­kát, megélhetést. És tejet, kedvezményesen, ahol több a gyerek, oda többet. Jó itt? — faggatom. — Nem rossz, ki lehet bírni, meghát segítünk magunkon — vá­laszolja úgy is, mint új em­ber, úgy is, mint a nemrég alakult tanyai KlSZ-szerve- zet vezetőségének tagja. Kiáltás hallik a terem túlsó végéből: a tanító kéri, le­gyen segítője a „vezető bá­csi” az oktatásban. Aztán arra kell odafigyelni, hogy a gyerekek — az egész al­sótagozat osztatlanul — na­gyot csodálkoznak, amikor a vezető elárulja: ez a szélen lévő szarvasmarha egy hó­nap alatt több, mint 40 ki­lót hízott... Telt ház. Hallom> hogy ez a tanya amolyan „senki földje”, mert más járáshoz kötődik gazdaságilag, me­gint máshoz közigazgatási­lag. Gondolom is, egyéb sem kell a tanyai bajok te­tejébe, csak ez a kettősség. Aztán lassan megdől a „két szék közt” feltételezé­sem, mert megtudom: regge­lente társzekér indul innen a felsőtagozatos gyerekekkel Vajára, az „emeletes” isko­lába. És — ugyancsak a gazdaságiak jóvoltából — haza is hozza ez a szekér a fiú­kat, lányokat, tanítás vé­geztével. Azelőtt dagaszthatták a sarat... És gyakran cseng a ko­lomp, ha leszáll az est. Bíz­tatnak, kérdezzem csak Szu kol Károlyt, a megyei könyvtárban, mi van itt, ha megérkezik a „filmes autó”. Hát mi van? — „Telt ház”. Az iskolai tanterem­ben vetítenek, itt tartják az ismeretterjesztő előadáso­kat is, időszerű események­ről, vagy éppen a tisztálko­dás fontosságáról. Fiatalok. És szól a kolomp másfajta események előtt is. ősszel — akárcsak bármelyik nagyvárosban — itt is feszes testtartással, talpig egyenruhában tettek fogadalmat a nemrég meg­alakult úttörőszervezet tag­jai... És ebben a teremben szőtték terveiket a KISZ-es- ek, akikből szép számmal maradtak itthon fiúk de főként lányok. A szomszé­dos termet ifjúsági klubbá varázsolták, színpadot épí­tettek. Ki mit tud Vetélke­dőt rendeztek, csokoládé fő­nyereménnyel. Aztán meg­történt az, amire legidősebb boglyái ember sem emlék­szik: ősz végén olyan ven­dégelést csaptak a fiatalok a tanya húsz öregének, hogy nem egy könnyes szemmel csodálkozott a forgó, kavar­gó sokaságra, erre a válto­zó életre. „Tájolás“. A színpad a klubban: néhány szál desz­ka, körbe kifeszített füg­göny. Mögötte a „színész­közlekedő”, lehet vagy 40 centiméter széles. — Csak lapjával! — mondja kísé­rőm. Öltöző, az nincs. Ta­valy év végén, miután meg ­tanulták Csizmarek Bu­jocska című színművét, as „ősbemutatóra” a szomszé­dos tanteremből az ablakon át tudtak feljutni a szerep­lők a szinpádra. Egy oda­támasztott, néhány fokos létrán. De bemutató volt és siker, a fiatalság karácsonyi ajándéka a tanyának. Később Kántorjanosiban „tájolt” a kis tanyai együt­tes. Nyolcszáz forint tiszta bevétellel tértek haza. \cíharnop riéaitan. Volt három fa az iskolaud­varon. Kivágták, a földet elegyengettek, kézilabdaka­put állítottak egymással szemben. Ha jó az idő, mi­csoda csaták dúlnak itt! — mondják. Nem versenysze­rűen, nanem csak úgy. Jó­kedvből, munka uiani ki­kapcsolódásképpen. Jó, jó, dehát nincs vil­lany, mégcsak maximlámpa sem világolhat. („Hiába ren­deljük Pestről a tűt, nem küldik”.) Milyen itt egy hétvége, a szombat és a vasárnap, amikor másutt te­levíziót néznek, városon színházba mennek, zenés helyre ülnek be. — A gaz­daság irodájában van egy telepes rádió — újságolja a fiatal szakember. Más meg a „hacárét” — erre így mondják a vasárnap délutá­ni klubozást — említi, anol vagy a felhúzható grama- fon kürtöli a legújabb dalt, vagy az alkalmi zenekar húzza a talp alá valót. Má­sok félrehúzódnak, s meg­ütik a kártyát, vadásszák egymás ultiját. És másnap kezdődik a munka, a tanyai élet, me­lyet Boglyán a fiatalok igyekeznek egyre szebbé tenni. Angyal Sándor Földes Pál: Régi képviselőválasztások 2. Családi. somogyi—tolnai tradíció volt nálunk a ku­ruc, a 48-as függetlenségi kiállás és amikor Pestre kerültem, — mint fiatal jogász — Holló Lajos, Lo­vászi Márton, Justh Gyuia függetlenségi politikusok kőiében sürgölődtem. Meg­szokták arcomat, fiatal se- gitékészségemet. toliamat is. amikor egy-egy cikk írásá­val beugrottam és így az évek során a függetlenségi politikusok családjába fo­gadtak. Amikor a szabad­elvű Tisza-kormány megle­petésszerűen 1905-ben fel­oszlatta az országgyűlést és rövid terminusra, a der­mesztő hideg télben kiírta a választásokat, a hidegre is spekulált, hogy az majd megdermeszti különösen a vidék politikai életét, vá­lasztási harcát. A számítás nem volt egészen irreális. Az egyesült ellenzék nem tudott gyorsan összerázódni és a kerületek többségében Induló, ellenzéki jelölteket állítani. Minden posszibilis függetlenségi politikus könnyen kapott választóke­rületet, de én mint fiatal, még ügyvédi vizsgát sem tett kezdő, mint jelölt, még szóba sem kerültem. A mátészalkai kerületet a feloszlatott képviselőházban Jékey Zsigmond, egy szak­szerűen, nagyon sikeresen gazdálkodó 1000 holdas dzsentri képviselte, függet­lenségi programmal, kinek azonban hazafisága mellett nem volt ínyére a pesti tartózkodás, inkább gazdál­kodni szeretett és megcsö- mörlött a pesti politikától. A „Magyarország” 1905. ja­nuár 15-i száma a követke­zőket írja: „A mátészalkai kerület volt függetlenségi ország- gyűlési képviselője Jékey Zsigmond január 12-én tar­totta meg Mátészalkán be­számolóját. A gyűlést Lu- by Lajos és Szálkái Sán­dor pártelnökök vezették, kik lelkes beszédben mél­tatták Jékey egyéniségét, zúgó helyeslés mellett aján­lották képviselőnek. Jékey meghatva a meleg ováció­tól, kijelentette, hogy a mandátumot el nem vállal­hatja. Dienes Lajos dobosi föld- birtokos fulmináns beszéd­ben ajánlotta a megjelen­teknek, hogy csak Jékeyhez ragaszkodjanak, úgyszintén Leöwey tunyogi református lei kész. Végül a jelen volt notabUlitások közül pró­báltak alkalmas jelöltet ta­lálni, de egyik sem vállal­kozott. Sokan Dienes La­jost, mások Szálkái Sándort óhajtották volna. A gyűlés valamely alkalmas jelölt- kapása reményében oszlott szét.” Jékey eigy úgynevezett helyi képviselő volt és a pesti központ nyilván arra számított, hogy újra helyi jelölt lép fel. A helyi jelölt személyében azonban, — mint ahogy olvashattuk — nem tudtak megegyezni. Az egyik önjelölt. Dienes, kis- parasztból nagybirtokossá lett, mai frazeológiával ku- lák volt. kit a földbirtoko­sok nem fogadtak el jelöl­tüknek. a másik Szálkái Sándor, Mátészalka leggaz­dagabb. de talán éppen ezért legnépszerűtlenebb nagypolgára volt, a vil- lanyerőmű gyártelep és pár­ezer hold termőföld tulaj­donosa. így tehát a kölcsö­nös fúrásoknak. monda­nánk ma, az lett a vége. hogy utolsó percben depu- tációt küldtek Pestre, jelöl­tet kértek, ki még a ren­delkezésre álló, alig egy héten felveszi a harcot a helyi hatalmassággal, Nagy László alispánnal szemben. így történt, hogy váratla­nul Holló Lajos és Lovászi Márton a 48-as független­ségi párt .székházában, hol éjjel-nappal részt vettem a választási munkában, szobá­jukba hívtak és felszólítot­ták, vegyem át a harcot Mátészalkán a saját man­dátumomért. Csak tőlem függ a győzelem — mond­ták —, mert a politikai hangulat Mátészalkán jó és a párt minden erkölcsi tá­mogatást megad, ha anyagi támogatást már nem is tud ígérni. De hát te elég ügyes vragy — mondták vállvere­getve, — hogy előteremted a szükséges pénzt és már vittek is Kossuth Ferenc­hez, mint Mátészalka kép­viselőjelöltjét. Kossuth Fe­renc látásból jól ismert és már írta is személyes aján­lólevelét a mátészalkai vá­lasztópolgárokhoz. Győzelmi jó kívánságokkal ölelt rneg és kezembe nyomta aján­lólevelét, melyet én még­ha tottan vettem át. Szalad­tam a nyomdába, hogy nemzeti színű keretbe fog­lalva a levelet, méteres plakátokat készíttessek be­lőle. A választási harc gya­korlatából megtanultam, milyen választási agitációs eszközöket használtak a képviselőjelöltek: nemzeti színű zászlókat, a jelöltet éltető felírással, „Éljen Szú­nyog Mihály 48-as függet­lenségi képviselőnk”. Emlékszem, 400 zászlót rendeltem. Azután kortes­toliakat, a korteseim és választóim kalapja mellé. Úgy hallottam Hollótól, ott az első órában, hogy a má­tészalkai kerület 28 falujá­ban 4—5000 fő a választó. — jellemző. hogy pontos számot nem tudtunk. Én mindenesetre 5000 kortes- tollat és 5000 nemzeti színű keretben fényképemmel dí­szített, női melltűt rendel­tem. De amikor ezt mind végig gondoltam, megbor­zadtam, mert hogy ezt tény­leg magammal is vi hessem a választási harcba. leg­alább 10—15 000 koronát kellett, hogy előteremtsek. A központi választási kasz- sza kimerült, — mondta Holló Lajos, és azért is esett ream a választás, mert mint ahogy mondta, „saját fiatal hegyes bajuszodra, neki mersz vágni a válasz­tásnak és előteremted a szükséges pénzt”. — Csalá­domban, különösen Gyula bátyámban, barátaimban bíztam, hogy segíteni fog­nak. És ha mint képviselő megnyitom pesti ügyvédi irodámat, majd csak meg­fizetjük az adósságot. Nem is magyar úr, hallottam sokszor Pesten, akinek nincs adóssága. Persze ezek az urak kártyaadósságra gondoltak, de én sohasem kártyáztam, de most már elhatároztam, hogy ezt a választást megkártyázzuk, még adósságcsinálás árán is. Most annyi év után el­mondhatom, hogy ebben a választási kártyázásban, — harcban — a sikert a jő politika mellett, mindenek­előtt Gyula bátyámnak kö­szönhettem úgy anyagi* mint erkölcsi téren is. Gyu­la bátyám mezőgazdasági főiskolát végzett és nagy sikerű gyakorlati mezőgaz­dász volt nem úgy. mint Móricz Zsigmond: ..Uri­muri”-jának hőse. Somogv- ban a parasztokkal élt együtt, ismerte életüket gondolkodásukat, gond’aí- kat. Amikor Kossuth Fe­renc levelét megkaptam, éppen Pesten volt és neki mutattam meg először. Mi ketten nagyon szerettük egymást, szerettük az éle­tet, a harcot és talán ép­pen ezért értük meg a ki­lencvenes életkort. Gyula bátyám 3 évvel ezelőtt halt meg. Amikor röviden el­mondtam neki az előttünk álló mátészalkai választási harc nehézségeit. vállon ragadott, megrázott. meg­ölelt és szinte ujjongva mondta: — Ne félj öcsém! Egye­lőre 10 000 koronát én megsaerzek. Indulhatunk, győzni fogunk! A nyíri pa­rasztok ugyanolyan ellen­zékiek, nyugtalanok, mint a mi somogyi parasztjaink. Én még ma hazamegyek, és holnap estére itt vagyok 10—12 somogyi földésszel (így nevezték akkor hiva­talosan a választólistára fel­vett kisparasztokat), kortes­bandáddal. kik veled me­gyünk a Nyírségbe segíteni a választási harcban. Tötn bet érnek maid ezek a pa- rasztkortesek, — majd meglátod — még 10 000 ko­ronánál is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents