Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-19 / 43. szám

CSALÁDI KVINTETT ■finMH Házi koncert Bálintéknál Nyíregyháza egyik külvá­rosában el egy család, amelynek otthonába a mu­zsika varázsol hangulatot, meleget, meghitt harmóniát. Heten élnek Itt, s mind a heten játszanak valamilyen hangszeren: az apa hegedül, az anya mandolinon játszik, a gyerekek egy-egy fúvós­hangszer avatott mesterei. A szobában öt kottaáli- vány, rajtuk kézzel írott os nyomtatott lapok; Farkas Ferenc, Haydn és Vlaszov fúvósötösre Irt müvei. A székek üresek, a hangszerek még tokjukban pihennek. A kvintett tagjai egyelőre prózai kötelességükkel fog­lalatoskodnak. A két leány édesanyjának segít a kony­hában, a fiúk közül ketten matematikát tanulnak. A harmadik, a legidősebb fiú minden percben betoppan­hat. Debrecenből várják ha­za. JNyolc óra: együtt a csa­lád, együtt a kvintett. Be­népesedik a szoba, kézbe kerülnek a hungszerek, kez­dődik a próba. A szobát vi­dám ritmusú dallamok töl­tik be... A klasszikus muzsika hangja mellett csendesen beszélgetünk az édesapával, Bálint Józseffel. Mint egy igazi impresszárió, úgy mu­tatja be a családi kamara- együttest: — A klarinétnál József. & fuvolánál Éva, az oboá­nál László, a fagottnál Zol­tán. a vadászkürtnél Erzsé­bet. A szűk szavú bemutatás­nál valamivel többet keli elmondanunk róluk. Ifj. Bá­lint József a t.iszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola deb­receni tagozatának másod­fiatalok. Megyénk területén főleg a szatmári részeken a Szamoshát, Tiszahát, beregi részeken tanúi lehetünk napjainkban is ezeknek a cselekményeknek. Ma is élő gyermekkori emlékeink kö­zé tartozik a maskurának es farsangosnak öltözött le­gények, leányok (régebben menyecskék és fiatal há­zasemberek is), akik főleg szerdán, csütörtökön és szombaton a farsang ideje alatt, az esti órákban meg­látogatták a népes fonóhá­zakat, ahol az egybegyűlt sokaság előtt táncoltak, mutogattak és ..bolondoz­tak.” öltözetükkel felismer- hetetlenné igyekeztek ma­gukat tenni. Általában a legények, leány, a leányok fiú ruhát öltöttek. Arcukat városban vett álarcok, csip­kék, vagy kifestett vászon­darabok tarkították. Kétféle maskura van, a szépnek öltözött és a csú­nyának öltözött. A csúnyák arcukat bekormozzák, tes­tüket rongyokba burkolják. A szépek is „ruhát vesz­nek” bő gatyát alsószoknyá- bcí, régi, divatját múlt ru­hákba menyasszonyoknak, vőlegényeknek öltöznek, be­tyárt jelképeznek, (veres lajbival) vagy huszárt (karddal és sarkantyúval.) éves tanárképző hallgatója, a Magyar Népköztársaság ösztöndíjasa, s a családi kvintett „főnöke”. Éva el­sőéves matematika—fizika szakos, a Nyíregyházi Ta­nárképző Főiskola hallgató­ja, László, a Kossuth szak- középiskola vízügyi tagoza­tának harmadévese, Zoltán a Vasvári Pál gimnáziumba jár másodikba, Erzsébet pe­dig elsős a közgazdasági technikum pénzügyi tagoza­tán. Öten ötfélét tanulnak, s öt különböző diplomát, szakmunkásblzonyitványt sze­reznek néhány év múlva, de a családi irattárban már van néhány olyan „diplo­ma” is, amelyet öten közö­sen szereztek. A régi hangversenymeg­hívók, fényképek, elisme­rések, oklevelek gyűjtője az édesanya. Sikereket doku­mentálnak gyűjteményének darabjai. A szülök szavai nyomán a múlt évek hang­verseny-izgalmai, a tapsok elevenednek meg. — Az első igazi siker 1964-ben született, a szé­kesfehérvári kamarazenei fesztiválon. Akkor még csak fúvóstriónk volt, fuvola, oboa, fagott. Pécsett, a fesz­tiválon már kvartettel vet­tünk részt. Ott voltak a gye­rekek a sárospataki diákna­pok dobogóján is. Ekkorra már Erzsiké, a legkisebb lányunk is muzsikussá lé­pett elő. Azután újabb fesz­tivál következett, Egeiben. Két éve már fúvósötössel szerepelnek mindenütt. Is­kolai és városi ünnepségek, évnyitók, évzárók, ballagá­sok, zeneiskolai koncertek rr—-.i.-7- ..t. . .. . - — Újabban a legények halál­nak is szoktak öltözni, le­pedőt terítve magukra, ka­szával a vállukon. Az Erdő­háton és a Túr mentén gya­kori az állatjelmez Is. Ezek­ről a helyekről ismerünk ló-, kecske-, medvefarsan- gost is. Álarcul hosszúkás fa-kantát, vízhordó faedényt húznak a fejükre kos vagy kecskeszarvat illesztenek rá. Érdekes a medvefarsangos. Kifordított bundába bur­kolt „medvét” vezet láncon egy medvetáncoltató legény. Általában a2 állatoknak nincs nagy szerepük, inkább ugrándozásokkal, külsejük­kel nevettetőbbek. A med- vefarsangos motívum Euró­pa több részén megtalálha­tó. Megyénk olyan szem­pontból figyelemre méltó, hogy itt fellelhető a kár­pátukrán, lengyel és balká­ni motívum, s általában a középkori szláv nyelvű for­rásokban emlegetett medve- táneoltatás csökevénye. Me­gyénkben végzett alapos ku­tatás a kelet-európai népek középkori kultúrájának fel­derítéséhez igen lényeges segítséget nyújtott eddig is Megyénk a szomszéd népek érintkezésének területe volt a történelem folyamán, s így számtalan műveltségbeli hozzák meg ezeknek az es­ti próbáknak a gyümölcsét. Most és még néhány évig ide, a családi házba fut össze az öt gyerek útja dél­utánonként. József már fél lábbal kilépett a családból, Je hazajár a szomszéd vá­rosból is. Éva három év múlva tanárnő lesz a me­gye valamelyik általános is­kolájában, s a többieket is más-más helyre irányíthatja választott hivatása. Mi lesz a kvintettel? Az édesapa válaszol: — A zene mindig össze­hozza majd őket, akármi­lyen messze is kerülnek itt­honról. S hogy elmennek majd, ki ki a hivatása út­ján ez természetes. Addig még sok szép zenei elkép­zelést valósíthatnak meg így együtt. A fúvósötös pihenőt tart. Ez a félórás szünet alkal­mas a földrajzlecke átis­métlésére, a másnap szük­séges füzetek, könyvek tás­kába rakására, s még a vacsorára is marad egy kis Idő. József, a „főnök” a kö­zös zenei tervekről beszél. — Repertoárunkat állan­dóan bővítgetjük. Mozart, Haydn, Ibert fúvósötöseivel próbálkozunk hamarosan, de szeretnénk kihasználni a klasszikus és modern zene- irodalom nagy lehetőségeit amig együtt vagyunk. A házikoncert pauzája után újra felcsendül egy da­rab. Csendesen búcsúzko- dunk, hogy ne zavarjuk a muzsikáló gyerekeket, Bá­lint József, a Kossuth szak- középiskola műszaki tanárá­nak „kis” családját. Szilágyi Szabolcs elem vándorolt egyik néptől a másikhoz. A farsang végéhez fűző­dik a legtöbb móka és csa­lafintaság. Itt említhetjük a tuskóhúzást. Ilyen alkalom­mal bekormozött képű le­gények hangos zajongással tőkét húznak maguk után az utcán. Végül aztán megszé­gyenítésül valamelyik pár­tában maradt leány kapujá­hoz kötik. Ebben a vaskos szokásban is van egy olyan mozzanat, mely a farsang eredeti értelmére mutat; A legények kezében tartott vessző, mellyel a szembe jö­vő lányokat és menyecské­ket megcsapdossák, a vi­rágzó élet jelképe. A szat­mári részeken mindenütt ismert a kongózás vagy ko- lompolás. Ez úgy történik, hogy a farsang utolsó esté­jén a falu legényei csapat­ba verődnek és felszerelik magukat kongóval, kolomp- pal, csengővel és ostorral, rossz bádogedényekkel, s ezek segítségével fülsiketítő lármát csapnak. A falu ut­cáin visongva, sivítva, fü­tyülve végigvonulnak és az olyan lányos ház előtt meg­állnak, ahol pártában, ma­radt a hajadon. Kórusban kiabálják: „Húshagyó, hús­hagyó, lányokat itt hagyó!" A legjobb hangú legény me­Berecz András és Soltész Albert grafikai kiállítása A Szabolcs-Szatmar me­gyei művészeti hetek kere­teben vasárnap deinen nyílt meg egy bensőséges hangulatú tárlat a TIT Zrínyi utcai termeben. Be­recz András és Soltész Al­bert ezúttal grafikai tudá­sukról adta* szamot, együtt, de körülhatarolhatóan, azo­nos tájegységi logikával mégis világosan elkülöníthe­tően. A grafika „szordinó- sabb”, lefojtottabb világa a tehetség es a szorgalom benső folyamatáról sokszor még világosabban és érthe­tőbben ad számot, mint a nagyobb lélegzetű festészeti és szobrászati művek, a magas fokú művészeti igé­nyesség gyakorta könnyeb­ben s érthetőbben jut el ily tolmácsolásban emberi közelségbe. Hangulatilag párhuzamba hozhatók a grafikai megnyilatkozások a kamarazene „intimebb” vi­lágával. Mindkettőnek ki­sebb, de lelkesebb a közön­sége. Megértésükhöz elmé­lyedés, a technika és az anyag részletszépségeit is méltányolandó figyelme szükséges. A két művész tárlatát eb­ből a szempontból is kell értékelnünk. Festészetükhöz íme bizonyíthatóan is „bel­terjesebben” kimunkált gra­fikai alap tartozik, ami to­vábbi fejlődésüket s színes, nagyobb lélegzetű müveik' hitelét is biztosítja. Soltész Albert évek során kiegyen­súlyozottabbá vált. Kezdet­ben a fényeket kutatta, s foltról fokra jutott el egy zártabb logikai rend felé. Veszített lírai hangvételéből, de ugyanakkor nyert „som- mázásban”, tömörítésben. Mai grafikáin, bár még né­hány művén erősen kötődik a natúréhoz — a tartalom erőteljesebb kifejezésére tö­rekszik s eközben jut el a természet közelségéből az emberközelségbe. Az érze­lem erősebb szerepet játszik nála, mint festőtársánál s ebből logikailag is követke­zik, hogy a látványból ala­kult benső kép ott a leg­jobban kialakított, ahol köz­vetlen környezetét rajzolja, ahol a vonalak és a síkok feszültsége a legerősebb. Itt válik expresszívebbé, pl. örökösföldi vázlatain,, job­ban mint hajdúböszörményi, vagy kissé idegenül ható szentendrei műveiben. Míg filctollai helyenként már túlzottan festőlek, vagy „grafikai koloritban” he­lyenként egysíkúak, addig tus, pác és krétarajzai vo­nalban árnyaltabbak, kife­jező erőben nyersebbek, de ugyanakkor határozottabbak is. Soltész művészete kie­melkedő a mozgás pillanat­nyi megragadásában, nem állítja meg a tárgyakat, fi­net közben kiáltja: „Akinek van eladó lánya, hajtsa ki a szűz gulyába!" A lányos házakból visszakiabálnak nekik: „Rönköt emelj, sza­kadj meg, mért nem háza­sodtál meg?" A legényes ház előtt meg így kiáltoz­nak: „árpakenyér, zabke­nyér, mért maradtál vén le­gény?" Az ilyen jellegű me­neteknek a szervezését a hatóságok a múltban erő­sen tiltották, hisz számos esetben verekedéssel végző­dött a heccelődés. A farsang ideje a fiatal­ság vigalma közben lénye­gében a családalapítás Idő­szaka. Régebben a legtöbb frigy erre az időszakra esett. Ennek talán az u ma­gyarázata, hogy a természet megújulásával, a tavaszba- fordulással együttesen na­gyobb volt a bíztatás, az élet kezdésének lehetősége. Szólnunk kell még az ál­arcosbálokról is. Nem népi talajban gyökereznek, tipi­kus polgári szokás. A nap- j jainkban elterjedő karnevú- : lók és farsangi mulatságok igen szerencsésen egyesítet­ték magukban a polgári szokás maradandó értékét és a népi motívumok szín­pompás gazdagságát. Farkas József I gurákat, tud villanásokat mozgásban érzékeltetni, mint pl. az Útépítőknél, a Varjas táj-nál s kitűnő, lo­vakról készített stúdiumai nál. Míg Soltész grafikai atka tú s vonalakra épít, addit fiatalabb festőtársa, Bcrec* András a folthatásokat ke­resi. Vérbeli festöisége a grafikánál is minduntalan kiütközik, még ott is, ahol a konstruktív jelleget hang­súlyozza s nehéz veretű vo­nalakkal abroncsolja tömb- szerüre lefokozott formáit. Bár szerkezetiségén az utób­bi években sokat lazított, érzelmei nem ragadják el. Inkább értelmileg közeledik a látványhoz, egyre mo­dernebb előadásmóddal s tartalmi egyértelműséggel (Pl. a Bálvány) ö is veszí­tett lírai hangvételéből, de a konstruktívitásból való feloldódás nem jelentette határozottságának feladását Hegyi falu című metszetéi' bravúros vésőjátékot, a fol­tok és ritmusok tudatos kimunkálását figyelhetjük meg. Egy-egy művén kiérez­hető a keresett értelmi be­állítottság, ami a kép han gulati elemeinek rovására megy, mert az új formák kutatása közben eluralkod­hat a technikai rész. A két festő közül Berecz elvontab- ban s bátrabban bánik a kl­Több új kitűnő játék­film került bemutatásra a fővárosi és vidéki premier­mozikban : Két új magyar film: az Édes és keserű — Török Sándor elbeszélésének film- változata Szemes Mihály rendezésében. A kisvárosi feltörő polgárság egy nap­ját eredeti formai megoldá­sokkal érzékelteti a rendező. A főbb szereplők a többi között: Bara Margit, Sza- káts Miklós, Páger Antal. A Fábri Zoltán rendezte Utószezon a jelent és a múltat a realitás és a kép­zelet képi eszközeivel vál­togatja ötletesen, a bohóza- li elemektől egészen a legsúlyosabb tragédiáig mu­tatta be hat öregúr tréfá­iét és annak következmé­nyeit. A film zenéjét Fé­nyes Szabolcs szerezte, fő­szereplői : Páger Antal, Kő- míves Sándor, Tolnay Klá­ri. íejezés szimbolikus, jelkép­pé tömöríthető elemeivel, tud szűkszavúbb 3 jelzése­kig egyszerűsítő lenni, Sol­tész a ritmusok feszültsé­géért bővebben el a vonalak szerepével, ami természete­sen nem jelent egyúttal tar­talmi többletet is. Berecz mostani műveibe! -sneljük ki a vonalak s szmt... mellé­rendelt kapcsolatáéul szövő­dött, érzelmileg a nép vilá­gára ráhangolt népóaiil- iusztrációt, a foltok, vona­lak elosztását s a színes mértéktartó bevonulását. Ez az irány Berecz új. illusz­tratív értelemben is figye­lemre méltó oldalát mutatja be. A tárlat összképe azt bi­zonyítja, hogy Berecz is Soltész is az Alföld embere, örvendetes volna, ha az az út, amit e két festő-grafikus követ s amelyet mar Pál Gyula is pikturájában oly meggyőzően ábrázolt egy szabolcsi helyi festőiskola kibontakozásához vezeine. oly értelemben mint pl, Szolnok, Hódmezővásárhely, Szentes, vagy korábban Nagybánya, amelyek éppen a tájegység magas szintű megmutatásában kapcsolód­tak az egyetemes magyar festőművészethez Dr. Tóth Ervin Rendkívül szellemes, gyilkos humorú társadalmi szatíra Pietro Germi a Válás olasz módra és az Elcsábítva és elhagyatva című nagysikerű filmek rendezőjének új alkotása: a Hölgyek és urak olasz— francia kooprodukcíó. Az olasz házassági törvény visszásságait mutatja be olyan szereplőkkel, mint Virna Lisi és Gastono Mos chin. A magyarul be­szélő filmszatírát az 1966- os cannesi fesztivál nagvdí. jával tüntették ki, A hóhér című spanyol—olasz tragi­komédia főszereplője Nine Manfredi. A szovjet filmek közül elsőként az Autót toptam című krimiparódiát mulat­ták be Szmoktunovszkijjal, a Hamlet-film világhírű címszereplőjével. A Láthat tatlanok Izgalmas kémtörté-' net, amelv bizonyítja hogy még egv nagy szerelen) sem állíthatja helyre az el* rontott életet. Soltész Albert rajza: Falusi tél. Érdekes filmalkotások

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents