Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-19 / 43. szám

Anatolij Kuznyecov: A BABIJ JAR (A dokamentumre- gény szerző által írt el- mulaszthatatlan elősza­vai ...Az igazság az, hogy én; Kijevben születtem, és ott is nőttem fel, Kurenyevká- ban, nem messze a nagy vízmosástól, amelyiknek az akkori neve csak a helyi lakosok között volt ismerős, s így hangzik. Bábi.j Jár. így a Bábij Jár is, mint a többi kurenyevszki.ji he­lyek voltak gyermekkorom szemtanúi, játékainak színie­rei. és így tovább. De egyszer csak, egy na­pon. ez igen híressé vált. Több mint két évre tiltott övezetté vált, bekerítve drót­tal, amelyik magas feszült­ségű árammal volt telítve. A kerítésen körben figyel­meztető táblák álltak, ame­lyekre az volt írva, hogy aki közelíteni mer a kerítéshez, arra tüzet nyitnak. Egyszer én már jártam is ott, ellenőrzésen. Az igaz, hogy nem magában Bábi j Járban, különben ha ott lettem volna, akkor ezt a könyvet nem írhatnám. Mi csak hallgattuk az egyenlő időnként megismét­lődő géppuskasorozatokat ta- ta-ta-la-ta-ta... Ezt én két éven keresztül nap mint nap hallottam, és ez most is ilt él a fülemben. A megszállás második évének a végén a vízmosás felett nehéz zsíros füst je­lent meg. Három hétig füs­tölt egyfolytában. Mikor a német csapatokat kiverték Kíjevből, és a har­cok befejeződtek, a bará­tommal. bár féltünk az ak­náktól, mégis elmentünk oda. hogy megnézzük mi maradt ott. Ez egy nagy, lehet azt mondani, hogy egy hatal­mas vízmosás, szakadékos, hordalékos terület három ki­jevi kerület között, mely a Lukánovszka, Kurenyevszka és a Szirc között terül el. A vízmosás legmélyén mindig csörgedezett kedvesen kis patakként a víz. A vízmo­sás partjai meredekek, sza- kadékosak, néhol szinte fal- szerüek. Bábij Járban gyak­ran voltak partcsuszamlá- sok is. Persze ez itt általá­nos jelenség volt. Ott van a szomszédos Repjanov Jár, az is ilyen, meg a többiek is. Vun itt belőlük elég. A vízmosás egyik oldalá­ból a másikba egy topron­gyos öreg emberke igyeke­zett, tarisznyával. És abból, hogy ő milyen magabizto­san mozgott, megértettük, hogy ő már nem először megyen itt. — Bácsika! — kérdeztem én: — A zsidókat itt lövöl­dözték halomra, vagy ar­rébb? Az öreg hirtelen megállt. Végignézett a talpamtól a fejem búbjáig, és mondta: — Hát még mennyi orosz fekszik itt, meg ukrán, meg mindenféle náció. Ezzel továbbment. Úgy ismertük ezt a kis folyót, mint a saját tenye­rünket. Gyermekkorunkban hányszor eltorlaszoltuk, gá­tat építettünk, és úgy füröd­tünk benne. A mederben régen jó nagyszemcsés sóder volt, most meg tele van szórva fekete kövekkel. Lehajoltam, felvettem egyet és megnéztem. És az nem volt más, mint egy egeit esonldarab, a végén körűmmel, amelyiknek az egyik oldala fehér volt, a másik fekete. A folyó mosta ezeket is.' Ebből mi arra kö­vetkeztettünk, hogy a zsidó­kat, oroszokat, ukránokat és más nemzetek fiait feljebb gyilkolták halomra. A csontok mentén mi so­káig mentünk, addig, amíg el nem él tünk a vízmosás legvégéig, ahonnan a fo­lyócska több ágból csörge­dezve tört elő a hegyoldal homokos rétegei alól. Onnan görgette magával a csonto­kat. A meder itt elszüküll, szétoszlott néhány ágra. Egy helyen a homok szürke lett. Azonnal megértettük, hogy innentől mi emberi hamu­ban megyünk tovább. Itt, mellettünk, esőtől fel- áztatottan málladozott a homokréteg, alatta pedig egy gránitból faragott osz­lopé! és szénrétegek kandi­káltak elő. A szénréteg vas­tagsága lehetett egy ne­gyed méter. A hegyoldalön kecskék legeltek, a három gyermek­pásztor pedig, lehettek olyan nyolcévesek, kalapáccsal kitartóan tördelték a szénda­rabokat; majd a gránit élén apróra, majdnem porrá zúz­ták valamennyit. Odamentünk hozzájuk. A szén szemcsés volt, szürkés­barna árnyalatú, olyan, mintha pernyét kevernének össze asztalosenyvvel. — Mit műveltek itt? — kérdeztem. — Íme Itt van! — egy közülük elővett a zsebéből néhány darabka ragyogó, sáros valamit és dobálta a tenyerében. Ezek láthatóan aranygyű­rű és valami egyébnek a félig megolvadt részei vol­tak. Ök aranyat bányásztak! Járkáltunk itt egy darabig körben, sok ép csontdarabot is találtunk, friss, de azért már máladozó koponyát, majd megint elszenesedett csontokat a szürke hamu között. Én felvettem egy jókora széndarabot, súlyra olyan két kilogramm lehetett, ha­zavittem magammal és megőriztem. Ez olyan szén­darab volt, melyben min­denki keveredett; — azt le­het mondani, hogy egy em­beri testből összeégett nem­zetközi szénréteg. Már akkor arra gondol­tam, hogy erről feltétlen be­szélni kell. Megkezdve a leg­elején, úgy ahogy az a va­lóságban megtörtént, sem­mit el nem hagyva, és semmit hozzá nem gondol­va. Most én ezt cselekszem, mert úgy érzem, hogy ezt kötelességem tenni, azért is, ahogy ezt a „Tiel Eulenspie- gel” hozta: „Klaasz hamuja ver az én szívemben is.” Ilyen módon a „dokumen­tum” szó, mely a regény fő címe alá került, azt jelen­ti, hogy az általam leírtak hiteles tények és dokumen­tumok; még a legkisebb mértékben sem kiagyalt iro­dalmi kitalálás, azaz olyan, ami „megtörténhetett vol­na”, vagy aminek „be kel­lett volna következnie”, eb­ben a dokumentumregény­ben nincs. Megjelent a Junoszty 1966 évi 8-as számában. Fordította: Sigér Imre A TV-ben /díjuk A televízió február 21-én, kedden 18 őrá 25 perces kez­dettel bemutatásra kerülő „Barát, vagy ellenség' című műsora kendőzetlen őszinte­séggel tál*ja fel a hozzá nem értés, a gondatlanság követ­kezményeit. Parasztemberek százezrei a megmondhatói, hogy köny- nyítik meg munkájukat a különböző vegyi anyagok, milyen nagyszerű eredmé­nyeket hoznak a termés mennyiségének növelésében, minőségének javításában. Sokan tudják azt is. hogy a különböző hatóanyagok mér­geket. nem egyszer rendkí­vül veszélyes mérgeket tar­talmaznak, Használatuk ép­pen ezért fokozott figyel­met, hozzáértést kíván. Hórom megtörtént eset szereplőit, felelőseit szólal­tatja meg a tv riportfilm. Riasztó és egyben elgondol­kodtató kép tárul a nézőK elé. A 64 éves túrái paraszt- ember, aki azzal dicsekszik: milyen gyönyörű burgonyája termett az nldrinos szuper- foszfáttal kezelt földjén. Nem akarja elhinni, hogy ez a szer méreg, amely nem az előírásoknak megfelelő fel- használás esetén súlyos kárt okozhat a fogyasztók, eset­leg saját családja egészsé­gének is. Hallhatjuk a sá.s- di tsz főállattenyésztőjének cinikus válaszait, amikor szemére vetik, hogy csává­zott búzaocsúval etette a gondjára bízott állatokat, amelyek higany mérgezésben elpusztultak. A legtragiku­sabb a harmadik eset: a Szabolcs megyei anya. aki elmondja a felvevőgép előtt, hogy vesztette el szemefé- nyét, rajongva szeretett kis­lányát a vigyázatlanság, gondatlanság, tudatlanság következtében. Riadót jelez a tv’ műsora? Igen, — ha úgy tetszik — riadót! Nem nyugodhatunk bele, hogy emberéleteket, gyermekek. és felnőttek egészségét veszélyeztesse a hoz7já nem értés, a felelőt­lenség, a gondatlanság. öregség emberi módon (szerda 13.40). Csekő Ágos­ton riport filmje Pest környéki falvak néhány idős család­jának életét mutatja be a nézőknek. Aktualitását első­sorban az adja, hogy még nem is olyan régen a pa­rasztod egyik legfőbb gondja volt: miből fognak élni. iá már nem képesek dolgozni. Az új termelőszövetkezeti nyugdíjtörvény megoldja majd ezt a problémát, és már manapság is a város­ban dolgozók egyre na­gyobb számú visszaáramlását indította el. Ám a film ké­szítői a hibákat sem hallgat­ják el. A filmben csaknem kizárólag maguk az öregek mondják el véleményüket erről a témáról. Marivaux: Két nő között (szombat 20,25). A kétfelvo- násos vígjáték közvetítése a Nemzeti Színházból. Miként a fordító, Kolozsvári Grand- pierre Emil elmondta, a da­rab eredeti címe: ..Az álko- morna” volt. A XVII. szá­zadban élt francia dráma­iró müve egy kiváncsi lányról szói. aki jövendőbe­lijének jellemét, szokásait úgy akarja megismerni, hogy komornául szegődik mellé. Ám ez nem várt le­leplezésekhez, vezet. A szi­porkázó szellemességül pár­beszédeket a fordító remek nyelvi leleménnyel ültette át magyarra. A vígjáték az akkori kor házasságait fi­gurázza ki, a családok ál­tal megkötött „házassági szerződést”, amely valóban vagyoni önzésen alapuló kö­telékké tette a házasságo­kat, minden érzelem híján kényszerítve egymás mellé embereket. Bíborsivatag (vasárnap 20,20). A magyarül beszélő angol film főszerepét Gre­gory Peck játsza. A film egyébként hű változata a hazánkban is nagy sikert aratott hasonló című Bates regénynek. A történet a má­sodik világháború idején, angol gyarmaton, a brit hadsereg egyik légitámasz­pontján játszódik. Forres­ter megkeseredett ember, semmivel, még az életével sem törődik, mivel London­ban éppen az esküvője nap­ján veszítette el fiatal fe­leségét egy bombatámadás következtében. Társai is félnek tőle, annyira halálra- szánt. Keresi a bajt, lehe­tetlen dolgokra vállalkozik egykedvűen. Ám valami, il­letve valaki közbeszól, oly­annyira, hogy amikor egy újabb — eleintve veszély­telennek látszó — kaland­ban ismét az életről van szó, minden megpróbáltatást már mindenkinél jobban, szenvedést vállalva küzd ér­te. hozókat, vagy türelmetle­neket terheli-e a nagyobb felelősség: megelégszik azzal, hogy „híven mutatja be az emberek tetteit, melyekben lényük és az események tör­vényszerűsége nyilatkozik meg." Mindamellett a legki­sebb kétség sem fér ahhoz, hogy egyik hősnek az a ki­jelentése, amely szerint a ma vádlottal lesznek a hol­nap bírái”, a világhírű né­met Írónő kommunista meg­győződését fejezi ki. Az eredeti mű szellemét híven tükröző, kitűnő fordítás Ré­vész Gy. István munkáját dicséri. (Kossuth Könyki- adó, 1966.) (K.) Farsangi jo borral habzó butellia! Melyből a múzsákban gyűl a fantázia. (Csokonai: Dorottya) T alán az esztendő egyetlen időszakához sem kapcsolódik annyi szo­kás, evés-ivás, vigalom és jókedvű móka, mint a far­sanghoz. Népünk életében ez az időszak a hosszú téli napok egyhangúságának, lassú cammogásának vidám­sággal és jókedvvel való fűszerezése. íróink és költőink is szá­mos versben és elbeszélés­ben örökítették meg ezt az időszakot. A legismertebbek egyike a már idézett Do­rottya, melyben a dunántúli nemesség farsangi felvonu­lását és víg mulatozását mutatja be a vitéz poéta az ethnografust felülmúló ele­venséggel és szakértelem­mel. Napjainkban is szemtanúi lehetünk — megyeszerte — azoknak a vidám és élet­erőt sugárzó farsangi bálok­éi ű vészeli kiad van vök a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évforduló jura Gazdag „termést” ígér a Képzőművészeti Alap Kia­dóvállalatának idei terve. A képzőművészeti alkotá­sok reprodukciói sokféle változatban készülnek és kerülnek kiadásra. Igen je­lentősek az ifjúság esztétikai nevelését szolgáló kiadvá­nyok, amelyek egyike a múlt év őszén indult Arc­képek című sorozat. A ma­gyar históriai arcképcsar­nok 18—18 képen örökíti meg és hátlapján magyará­zó szöveggel ismerteti a magyar irodalom, történe­lem, tudomány, színészet nagyjainak arcképét, mun­kásságát, E sorozat folytatá­saként az idén a képzőmű­vészet és a zene kimagasló alakjait mutatja be egy-egy képes tasak. A közelmúltban kezdték el az Irók-költők sorozat megjelentetését, elsőként Petőfi, Arany, Ady és Jó­zsef Attila életéről, munkás­ságáról. A nyolc-nyolc fotó­ból álló illusztráció hát­lapján szöveges ismertető mutatja be nagy költőinket, íróinkat: a következőkben Zrínyi Miklóst, Radnóti Miklóst, Móricz Zsigmondot és Jókai Mórt. A külföldi országokban is híressé vált Az én múzeumom sorozat­nak az idén hat füzetét bolgár és szovjet megrende­lésre is elkészítik. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évfor­dulójára az eseményhez méltó kiadványok reprezen­tálják majd a Képzőművé­szeti Kiadó tevékenységét. Ék Sándor festményeinek három nagy alakú repro­dukciója jelenik meg, egy grafikai mappa pedig 1917- től napjainkig tartalmazza a forradalmi eseményeket áb­rázoló 20 grafikát, amelyek­nek elkészítésére a legjobb grafikusművészek kaplak megbízást. A forradalom, archívumából választanak ki olyan fotókat, amelyek híven az 1917-es eseménye­ket idézik. A Magyar Nemzeti Galé­ria kincseiből 60 festmény­nyel, a Szépművészeti Mú­zeumból pedig 55 fest­ménnyel ismertetik meg a képzőművészetek barátait a színes diapozitívek. Számta­lan színes képes levelezőla­pot ad ki évente a vállalat és a jövőben megjavul a ké­peslapok minősége: előállí­tásukhoz nyugatnémet kar­ton érkezett. Konyhai re­produkciós falvédőkből az idén újabb 30 ezer példány jelenik meg. * A híressé vált Cityvox idegenforgalmi sorozat to­vábbi képeken és hangle­mezeken mutatja be és is­merteti meg hazánk egy- egy szép táját. A lipcsei ta­vaszi vásárra is készül ilyen kiadvány. Több mint 37 ezer példányt rendeltek a híres vásárvárost bemutató szép kivitelű zenés-képes útikönyvből. Nem is olyan régen ke­rültek forgalomba a Képző- művészeti Kiadó idei naptá­rai, és már a jövő évieket készítik elő. Az 1968. évi naptárakból is előrelátha­tóan 350 ezret jelentetnek meg. Most a nemzetközi naptárkiállításra készülődik a vállalat Kalkuttába és Brémába. Az idén is feb­ruár! március hónapokban kerül sor a nemzetközi ,,naptártalálkozóra”. ame­lyeken 30 féle magyar nap­tár szerepel, remélhetően olyan sikerrel, mint tavaly, amikor Indiából 11, Nyu- gat-Németországból pedig 12 oklevelet hoztak haza Képzőművészeti Kiadónk Képviselői. Falu Tamás: 7 águl az élet Tagul az élet szűk határa, Megnőtt köröttünk a világ. Közelebbre jön fényt szitálva A titkos csillagmiriád. Az ember kolduskalapjábá Csak alamizsna-fényt kapott, De szárnya ma az eget szántja, S holnap eléri a Napot. Felszáll a Marsba és a Holdba, Ez nem álom és nem mese, Vj világot lát kihajolva A tudás hős szerelmese. Nem áll meg képzelt határoknál, Már nem a földön andalog. Eddig ragyogtak néki, most már Tapsolnak is a csillagok. Gtéhántj, szét mjtÁL nuU és karneváloknak, me­lyek falvainkban és váro­sainkban lábrakaptak az: utóbbi években. Népünk fel­lélegzése nemcsak a munká­ban érezhető. hanem az ilyen jellegű vidámságot és' életörömét sugárzó rendez­vényeikben is. Megyénk területe az or­szág területeihez viszonyít­va igen gazdag a farsangi népszokások, számtalan szí- vet-lelket vidító változatá­ban. Régi korok megsárgult iratai is sokat beszélnek a farsangról. „Azt a nevezett Farsang, a Magyarok vet­ték a Németektől, a kik a cantu circulatorum, a játé­kos tréfát, mótskot űzők­nek tselekedeteiből formál­tak” (Bőd Péter: Szent He- ortokrates, Posony 1786. 52. lap.) A nép életében a far­sang a bevonuló tavasz ősi örömünnepe s egyúttal szimbolikus megsegítése a tavasznak a téllel való küz­delmében. hogy a jövő ter­mést kívánságuk analógiás feltüntetésével biztosítsák Hasonlítható a görögök dio­nisyái, a romaiak baehaná- liai, a szlávok percta s a germán holda tavaszkezdő ünnepéhez. A farsang azzal kezdődik, hogy a legények kiveszik a kocsma földjéből a múlt évi legényavataskor elásott borosüvegei, mely­nek tartalmát elszopogatják s szimbolikusan ettől jó­kedvre gyulladva kezdődik faluszerte a nagy farsangi evés-ivás. Farsang idején a szomszédok, rokonok, ko­mák, jó barátok sorra láto­gatják egymást, még a szomszédos falukból is ne­kiereszkednek a hálóvendé­gek. A vendégeskedés alatt •aztán az itóka ágyát jófajta liba- és disznóféleséggel, töltött káposztával vetik meg. Vannak külön farsan­gi ételek is, melyek fo­gyasztásával a különféle élősdi növények és állatok ellen védekeznek — á nép­hit szerint. A farsang igazában azon­ban a fiatalság ünnepe. Se szeri, se száma annak 3 számtalan mókának és koj médi ázásnak, melyet ebbei) az időben végbevisznek » 1934 februárja emlékezetes dátum Ausztria történelmé­ben. A munkásosztály vér- befolytolt felkeléséről szól Anna Seghers új regénye. A szó szoros értelmében történelmi regény e mű, an­nak ellenére, hogy szerep­lői nem azok a vezetők, akik dicstelen vagy dicsősé­ges szereplésükkel beírták nevüket az utókor emléke­zetébe. hanem névtelen, vagy legalábbis ismeretlen rnunkásemberek. akik éle­tüket és vérüket ál­dozták fel azért, hogy Ausztria fasizálódását meg­akadályozzák. Életkérdés volt. számukra ez a fel­lépés, mert a fokozódó gaz­dasági válság nyomán egyre nagyobb mértéket öltött az éhezéssel egyet jelentő, munkanélküliség, és Hitler szálláscsinálója, Ueimwehr immár készen állt arra, hogy az országot a náci őrü­let kénye-kedvére kiszolgál­tassa. A regény hősei egy-egy jellegzetes típust testesíte­nek meg. amelyek az ak­kori osztrák munkásmozga­lomban pozitív vagy nega­tív szerepet játszottak. Há­rom, egymástól eltérő és egymással meg nem férő irányzat tipikus képviselőit ismerhetjük lel bennük. Az egyik a szociáldemokrata párt jobboldali vezetőit iá­kon követő, a másik a kom­munisták iránt még mindig bizalmatlan, de már saját pártjának vezetőiben is csa­lódott, tanácstalan tévelygő, s a harmadik a maga osz- lalyhelyzetét és világpoli­tikai szerepét világosan fel­ismerő, öntudatos harcos; a a kommunista. S mert a munkásosztály a forradalmi célok és mód­szerek megítélésében nem volt egységes, a felkelés ka­tasztrófához vezetett. Anna Seghers az olvasóra bízza annak megítélését, hogy ezért a katasztrófáért a ha­Könyvespotc Anna Seghers: A FEBRUÁRI ÚT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents