Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-19 / 43. szám
Egyhangúlag Amikor körzetem tanácstagjelölő gyűlésére értem, már jócskán ültek a tiszta, fűtött teremben. A Körte utcai óvoda apró padjain, a kis karszékeken most idősebbek nagy komolysággal latolgatták, ki legyen körzetünkben a tanácstag. Figyelemmel hallgatták a rövid tájékoztatót, majd elhangzott a jelöltnek ajánlott neve: Iszály Péter. — Vagy négy évtizede isA jelölt bemutatkozik merem. Nagyszerű ember! így az egyik választó. — Láttam, mikor az utcában felrakták a higanygőz lámpákat — jegyezte meg egy másik hozzászóló. Aztán jöttek a kívánságok is. — Idős néni kérte, tegyen majd azért, hogy jó járda legyen a Körte utcán. — Megint más azt kérte: gyerekjátszótér kellene. A Lenin téri játszótér már megszűnt. Építkeznek ott. Legtöbben arról szóltak, hogy kellene eiy utcai csap a Körte utca középiáján, úgy többen élvezhetnék a kitűnő kótaji vizet. Mások jelentős társadalmi munka szervezését ígérték, akár járdaépítéshez, vagy vízvezeték munkáihoz. Iszály Péter jelölését a kis gyűlés egyhangúlag elfogadta. Hammel József NÉGYSZEMKÖZT MÁTYÁSI FERENCCEL Szeretem Szorgalmatost Negyedszer is jelölt Záhonyban, ebben a vasutas „városban sok olyan ember él és dolgozik, mint K. Márta Ferenc. Míg a „civilek” alusznak, ők gondoskodnak arról, hogy pontosan közlekedjenek a vonatok, mindenki elérjen utazása céljához. Ok irányítják azt a tömérdek árut, amely átáramlik a záhonyi vasúton K. Márta Ferenc hosszú évekig az úgynevezett 14-es őrhelyen teljesített szolgalatot, mint szolgálatvezető vált sezelő. Sajá sz, galma tanulasa es a inuiiKaunsaK, vezetők bíztatása segítette, hogy feljebb haladjon a vas- utasoK ranglétráján. Ma sem „aranycsillagos” ember, volta tmenesztó, pontosabban forgalmi szolgalattevő az olajatfejtőnel. Mosolyogva emlékezik a pályakezdésre, 1940-ben tizenegyszer jelentkezett a vaumra, de soha nem volt felvétel. A falusi szegény ember fiának aligha volt nagyobb álma, mint a vasút, ahol rúnát, ingyenjegyet adnak, öreg korra nyugdíjat... Most nem a vasutasélet gazdag élményeiről faggatjuk, az életmentésről, az izgalmas pillanatokról. Arról beszélgetünk milyen gondok, gondolatok foglalkoztatják, amikor negyedszer is jelölik tanácstagnak. Ha megválasztják, mivel kezdi a tanácstagi munkát? — Nem könnyű megbízatás a tanácstagé — kezdi K. Márta Ferenc. — Nagyon I kell bízni az ügyben, ame- • lyet képvisel. Nem mennek j maguktól a dolgok. Itt volt , például a vasutasfürdő j dolga, sokat jártak utána. Aztán felépült, szép, az em-1 berek egészségét védi. A ta- nacsiagi munnaban szívósnak kert lenni, nem lehet elnesereani, vagy feladni a küzueimet. Evedig gond volt ítánonyoan a zöiusegellátas, nem volt megfelelő helyiség. Addig ütöttüK a vasat, rmg lett. Van mar t^j boltunk is. A rpi. utcánk a, Vasút utca sokat szenvedett az ide hordott szemét miatt. Most már ezt is megszüntettük... Mondhatnánk, apró dolgon ezek. Igen. De néha ezek keserítik meg az eleiünket, teszik lehangolttá az embert. Ha nem lennének ilyen emberek, mint K. Márta Ferenc, nehezebben tűnnének el a közös gondok, kevesebb lenne az öröm. Persze vannak szívós gondok, melyek nem és nem akarnak megoldódni. Ezekről is beszél a záhonyiak községi tanácstagjelöltje: — A mi utcánkban, a Vasút utcában néhány éve társadalmi munkában rendbehoztuk az utat, a járdát. De itt járnak a dömperek, itt szállítják a különféle anyagokat és most már újra járhatatlan az út. Az üzemi konyhára is itt mennek az emberek, ezeken a gödrökön, árkokon. Eddig nem értünk el eredményt. A vasút a tanácsra, a tanács a vasútra hivatkozik es egy.k sem hozatja rendbe. Ez így nincs rendjén! Arról is említést tesz, hogy nincs jó ivóvíz az utcában, azaz van egy betemetett csap a főidben, csak ki kellene ásni. Eddig ezt sem tudták elérni. Gyakori a panasz a kenyér minőségére is. K. Márta Ferenc egyszerű szavakkal köszönte meg a bizalmat a jelölőgyűlésen. A régi füzet megtelt, újat kezd, melybe bekerülnek az elmondott gondok, s a még előre nem látható problémák. A bizalomra csak bizalommal lehet válaszolni. Miért szeretem ezt a kis települést, benn a műúttól, kilométerekre a falutól? Talán a csendjéért, talán a mindig tiszta levegőjéért. Vagy mind a kettőért. Es azért, hogy itt éltem le eddigi éveim kétharmadát, kilencszázhuszonöt óta. Kiváltképpen szeretem a lakóiért. akikkel jórészt együtt nőttem emberré. Milyenek ők? Hogy megértse, kj kell igazítanom, amit az előbb mondott azzal a társadalmi munkával kapcsolatban. Igaz, hogy megvolt és hogy 47 ezer forintot tett ki. Csak az téves, hogy mindez az én érdemem volna. A szorgalmakéi emberek nélkül én hiába álmodoztam volna villamosításról: az első hívó szóra jöttek, gödröt ásni, oszlopot állítani, meg minden. Amikor összeadtuk az ingyenmunkát. 47 ezret ért. Nekem személy szerint azért is kedves ez a munka, mert életem első kitüntetése, vagy pontosabban jutalma fűződik hozzá. A megyei tanácstól kaptam egy külföldi útra szóló jegyet. Még nem volt módomba igénvbe venni, talán egyszer sor kerül rá. Különben hat éve történt, hogy szegény Gál Sándor bácsi beteg lett, s a kora sem engedte már a sok jövést, menést. Rendkívüli választást tartottak Szorgalmatoson, megköszönték Sándor bácsi addigi igyekezetét és engem jelöltek utódjául. Kétszáznegyven- hatan választottak meg, hogy legyek szószólójuk a Tiszavasv'ári Községi Tanácsban. Minden embernek jólesik, ha bizalommal vannak hozzá. Én se voltam kivétel, bár tudtam, az itt élő emberek a legkomolyabban veszik ezt a küldetést. Igaz, volt már akkor is kultúrház meg egy szűk iskola, de más semmi. A szomszédos Uj Idő Tsz jóvoltából ott volt a villany az „orrúnk előtt”, de a házakban még mindig a nyolcas lámpák füstölögtek. Vezeték kellett volna az utcákba, oszlopok, de honnan? A tanács, hiába kértem, nem tudott pénzt juttatni. Mi legyen hát? Beszélgettünk, és vállaltuk, benyúlunk a zsebünkbe is, csak jöjjön az a villany. Jött is. Igaz, egyesek úgy mondják, „Mátyási kipana- mázta” ezt a hálózatot. Nem gondolják komolyan, nem is feltételezhetik, hiszen minden törvényesen, fehéren-feketén ment. Itt a gyárban, az alkaloidában. ahol már lassan húsz eve dolgozom, fénycsövesítet- tek, meg kábelekben föld alá vitték az áramvezetéket. Láttam, kikerülnek az oszlopok. Mentem Varga elvtárshoz, az igazgatóhoz: nekünk az életet jelentené ez a húsz oszlop. Közölték a kedvezményes árat, s mi a zsebünkbe nyúltunk. így történt, s ma már 35—40 család gyújthat lámpa helyett villanyt, esténként, 3—4 lakásban televízió is „jár”, van a kul túrházban is. Ha most mindent elmondanék, ami épült, változott utóbbi, dicsekvésnek tűnne. Ami megvan, elkészült, az emberek természetesnek veszik. így vannak nálunk az iskolával is, ami egészen kiépült néhány év alatt. Inkább az az érdekes, hogy újabb gondokkal kell megküzdeni. Mert jönnek ám az emberek és mondják: na, Feri, lesz-e szuperett-bolt Szorgalmatoson? És én hirtelen nem tudom, mit válaszoljak. A lakosság 90 százaléka tagja itt az fmsz-nek, várna is valami fejlesztést. Boltunk máig is úgy van, hogy a tsz beköltözött a kultúrház irodájába, az addigi helyét meg kiadta bérbe, boltnak. Nemsokára lejár a rarz5- dés. ígérte ugyan sz, hogy toldalékot épít a Kultúrház mellé, amivel ..kárpótol” bennünket. Sajnos, csak az alapig jutottak el, a falak még ma sem látszanak. Higyje el, sokszor már restellem is. hogy annyit szólok a tanácsban Szorgalmatos miatt. Legutóbb azért ágáltam, hogy József- háza villamosításához 50 ezret ad a tanács. Nekünk még a drótot sem vették meg. Mondom hát, most legalább a járdában legyenek segítségünkre, vagy 300 méter kellene a legforgalmasabb részen. a Pacsirta utcáig. Ha esik, ott ragad a lábbeli. En bízom benne, hogy segítenek. Most, hogy újra jelölteit a tanácsba, ez Is jólesett, még akkor is, ha talán ismét lesznek álmatlan éjszakáim. Angyal Sand« Bizalom egy védőnőnek A név nem sokat mond. A foglalkozás is inkább csak sejti, hogy a Hazafias Népfront nem ok nélkül javasolta a város hármas számú választókörzetében — a Kossuth utcában lakók részére — tanácstag jelöltnek. Amikor a jelölőgyűlésen a javaslat elhangzott, mégis sokan néztek körül kíváncsian a teremben. „Hajdú Zoltánná.. Ugyan ki lehet az?” Miután a javaslattevő előadó pillanatnyi szünetet tartott, röviden jellemezte a jelöltet: mint védőnő,' ” hai^ minchárom éve látja el lelkiismeretesen élethivatásul választott feladatát. A kíváncsi arcok lassan mosolyra derültek. Itt, ott halkan összesúgtak: „Igen, csakis ő lehet... Burjáné... Julika néni.” Mire az előadó befejezte mondanivalóját már szinte mindenki tudta: Hajdú Zoltánná azonos a közkedvelt, nagy népszerűségre szert tett, legtöbbek által csak Julika néniként ismert védőnővel. A név csak azért volt ismeretlen, mert a kétszer* özvegységre jutott asszony tavaly ment újra férjhez. A Kossuth utcában sok olyan család van, ahol as általa látogatott • újszülött már kismamává serdült. Nagymama, gyerek, unoka. Ki tudná már megmondani kik, és hányszor kaptak segítséget, jó tanácsot, vigasztalást a fáradhatatlanul jövő-menő védőnőtől? A Kossuth utca csak egy töredéke az ő munkaterületének. A repülőtér mögötti terület most is hozzá tartozik. Bedő bokor, Sátor utca, Felsőpázsit. — Valamikor még a Nyirtelék mellett? tű-” nyabokrok is hozzátartoztak. Még nem volt tanácstag. Most jelölték először, de a bizalmat minden hozzászólótól megkapta. Egyöntetű volt a szavazás is: mosolygó, elégedett arcú emberek emelték egyszerre magasba kezüket. A bizalom mellé sok, megoldásra váró feladatot is kapott útravalóul a Kossuth utca jelöltje. Eddigi munkája, népszerűsége és az ígért segítség biztosíték arra, hogy a március 19-én sorra kerülő választások után jól ellátja feladatát a városi tanácsban is. Tóth Árpid Földes Pált Régi képviselőválasztások 1. — Képviselő úr! Népünk újra képviselőket választ az országgyűlésbe. Több, mint 60 éve annak, hogy téged, kedves Mihály bátyám, 1905-ben Mátészalkán először képviselőnek választottak. majd másfél év után, 1906-ban másodszor is. Legélénkebben az 1910 nyarán vívott választási küzdelmedre emlékszem. Többször álltái tehát választóid elé, kérted bizalmukat, hogy küldjenek Mátészalkáról — mint ahogy akkor mondták — követnek a nemzet színe elé, az országgyűlésbe. Arra kérnélek beszélj nekünk 50—60 évvel ezelőtt képviselőválasztási élményeidről. Nekünk, mostani választóknak ezzel is segíthetnél talán, a mai képviselőválasztások jelentőségét, mélyebb tartalmát megérteni. — Nem talán, hanem biztosan — vágott közbe — fiatalos gesztussal Mihály bácsi — sok olyan élettapasztalatot, politikai élményt mondhatok el, melyeket a mai választók is jól megszívlelhetnek. A mai fiatalok, a választók túlnyomó többsége nem ismeri az olyan jellegzetes, régi magyar képviselőválasztásokat, pedig azokból sok tanulságot lehet levonni mai életünkre, építőmunkánkra vonatkozólag is. — Ez a beszélgetés a Zenta utca 5. szám IV. emelet 2. számú lakásában folyik „a régi szép időkről”, amikor ti. fiatalok voltak a beszélgetők dr. Szúnyog Mihály, ma 90. évében járó nyugdíjas ügyvéd. a független 48-as párt több cikluson át volt mátészalkai országgyűlési képviselője és köztem, egy negyedszázaddal fiatalabb, Mátészalka szülötte között. Van miről beszélgetnünk, különösen miután az akkori sajtó, az akkori „Magyar- ország”, „Mátészalka” című lapok és az Országgyűlési Napló doku mentári san életre keltették előttünk, az 50—60 évvel ezelőtti eseményeket, az akkor cselekvő személyeket, kiket így félszázad távlatából jobban értünk meg és példázhatunk. mint akkori fiatal fejjel. — Ugye 1905 januárjá- jában választottak meg először Mátészalkán? Kí- buktattad az akkori alispánt, a vármegye korlátlan urát Mihály bátyám! Azt mondd el nekünk, ami nem áll az újságokban, dokumentumokban sem, hogy te, a somogyi-tolnai gyerek, bérlő fia, fiatal, alig 26 éves budapesti ügyvédjelölt, hogy kerültél éppen Mátészalkára képviselőjelöltnek? — Pontosan emlékszem és még most 90 éves fejjel sem tudom elfelejteni azokat a rettenetes hideg 1905-ös januári napokat, amikor alig 1 hetes választási harcban, a mátészalkai járás 28 falujában — tehát naponta 3—4 faluban — hordóasztal tetejéről abban az istenverte hidegben a 48-as függetlenségi Kossuth-programot hirdettük. Az alispán úr, Nagy László, nem vett komolvan egy ilyen jött-ment pesti fiskális-akarnokot, mint ahogy aposztrofált, és persze a csendőrszuronyokra, az államapparátusra támaszkodva legyőzhetetlen- nek tartotta magát. De a kiegyezés politikája.. a Habsburgok és a nagybirtokosok összefogása, melyet az alispán úr képviselt, az elmúlt 3 évtizedes kormányzásuk után az ország nemzeti, haladó közvéleménye, minden becsületes magyarember előtt lejárta magát. Teljes gazdasági, politikai, nemzeti függetlenség! Nem akarunk a Habsburg-monarchia gyarmata lenni! Ezt a kossuthi függetlenségi politikát hirdettem választási programbeszédeimben. Nem én győztem 1905-ben Mátészalkán, hanem az a politika, melyet Kossuth nevében hirdettem. mely a magyar nép szívével együtt dobbant egy akaratot fejezett ki. az a jó politika győzött! — Nagyszerű, hogy így 60 év után is, milyen szenvedélyesen hirdeted a kos- suthi függetlenségi politikát, de... — De engedd meg, hogy levonjam már is a mostani választásokra az első tanulságot: a mai képviselőjelölteknek sokkal könnyebb a feladatuk, mint nekünk a magyar parlamentárizmus és önálló politikai életünk kezdő időszakában volt. A mai képviselőjelöltek kerületeik választói elé, a párt, a Hazafias Népfront kidolgozott. kipróbált, szocializmust építő békepolitikáját viszik és népünk bizalommal fogadja ezt a jó politikát. Most a kerületi választások során, a lista helyett. az egyéni képviselőjelöltek előtt azonban a kerületek konkrét feladatainak is világosan kel] állniok és törvényhozói munkájukban ezeket a feladatokat soha sem szabad szem elöl téveszteni. A választók figyelni fogják képviselőjük munká'át és így van jól! Tudod, azzal a „jó politikával” nem olyan egyszerű a dolog. Én is azt hittem, hogy csak egy kossuthi függetlenségi politika van és bizony jó pár évig tartott, míg rájöttem, hogy Kossuth Ferenc függetlenségi politikája csak 67-esre. visszáiára fordított 48-as politikája apjának, kiből bizony sohasem lett a „Habsburgok Kos- suthja”. így nem maradhattam tovább Kossuth Ferenc mellett és átléptem a nemzeti függetlenségi pártba. Tudod én mindig szerettem tiszta vizet önteni a pohárba! — Tudom Mihály bátyám! De azt hiszem, a nemzeti függetlenség, melyről olyan szenvedélyesen beszél, mai életünkben valósult meg igazán. — Tudom én jól, hogy mi akkor csak az alapokért harcoltunk, melyen megindulhatott a harc a magyar nép jólétéért. — Tehát egyetértünk, de, hogy a fiatal pesti ügyvédbojtár. hogy került éppen oda Mátészalkára, és hogy harcolt mandátumáért, azt szeretnénk emberi, gyakorlati oldaláról megtudni. — Bevallom őszintén, hogy 1905 január eiső hetéig én Mátészalkáról csak a helységnévtárból hallottam. (Folytatjuk!
