Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-15 / 13. szám

U Thant nem hátrál meg az amerikaiak előtt Egy hét a világpolitikában A* USA-katonák folytatják vérengzéseiket Dél-Vietnamban A Mekong deltájában a támadó dél-vietnami és amerikai csapatok a parti­zánok helyett a lakosságon bosszulják meg magukat, A VDK néphaderegének ösz- szekötő bizottsága a VNA jelentése szerint tiltakozott a nemzetközi ellenőrző bi­zottságnál. mert a katonák megkülönböztetés nélkül tüzet nyitottak a lakosság- I«, Az egyik faluban a golyók tíz gyereket öltek meg és 25 személyt meg­sebesítettek. Long Anban a támadók mindenkit le­mészároltak, s a levágott fejeket kitűzték a főutcá­kon. Az Egyesült Államok hét ázsiai szövetségese — a csangkajsekista Kína, Ma­laysia, Laosz, Japán a Fü- löpszigetek, Thaiföld és Dél-Korea — pénteken közös küldöttséget menesz­tett U Thant ENSZ fótit kárhoz, hogy magyarázató! kérjen tőle a vietnami há­borúra vonatkozó legutób­bi kijelentéseiről. A meg­beszélés után U Thant szó­vivője kijelentette: az ENSZ-főtitkár továbbra is fenntartotta azt, amit ked­den mondott. Az AFP tudósítója szerint a hét ázsiai országnak nyil­vánvalóan az amerikaiak által inspirált lépése gya­korlatilag véget vet azoknak a washingtoni törekvések­nek, hogy U Thantra tá­maszkodva próbáljanak lét­rehozni a saját feltételeik alapján tárgyalásokat Viet­nam ügyében. Az amerikai vezetők felháborodtak U Thant keddi nyilatkozatai miatt. U Thant ismét vilá­gosan leszögezte, hogy csu­pán akkor hajlandó szere­pet vállalni, ha az ameri­kaiak feltétel nélkül meg­szüntetik a VDK bombázá­sát — ez viszont Johnson kongresszusi üzenete után valószínűtlenebb mint va­laha — állapítja meg az AFP. A POLITIKAI JÖSOK már induláskor különböző lehetőségeket vetettek fel, Kiesinger párizsi tanácsko­zásával kapcsolatban. A legreálisabb álláspontnak az tűnik. hogy a megbeszélé- ' sek ugyan kedvezőbb lég­körben folytak, mint Er­hard idején, lényeges előre­haladás azonban nem igen történt. A Reuter és az AFP je­lentése szerint szombaton délelőtt befejeződött Kiesin­ger nyugatnémet kancellár és De Gaulle francia elnök zárómegbeszélése. Az. egy­órás tanácskozás után a kancellár az Elysée-palota előtt német, angol és fran­cia nyelven válaszolt az újságírók kérdéseire, meg­elégedéssel nyilatkozott tár­gyalásairól. A tárgyalásokról szólva elmondotta, hogy érdemben megvizsgáltak számos kér­dést, elsősorban az európai problémát és a kelet—nyu­gati viszony alakulását. A tárgyalások azt a célt is szolgálták, hogy tisztázzák, mennyiben segítheti Fran­ciaország politikája az NSZK-t abban, hogy meg­javítsa viszonyát a keleti (szocialista) országokkal. Kiszivárgott hírek szerint azonban a rózsás nyilatko­zat ellenére továbbra is komoly véleménykülönbsé­gek állnak fenn Bonn és Párizs között. JOHNSON KARDCSÖR- TETÖ kongresszusi üzenete meglehetősen hideg fogad­tatásra talált az Egyesült Államokban és világszerte. Nem kérdéses, hogy a köz­vélemény a legsarkalato­sabb kérdésben a vietnami háborúval kapcsolatban várt legalább is valami újszerűt. Az elnök viszont csak a régi recsegő lemezt tudta feltenni. Az amerikai lapok azt emelték ki, hogy John­son nem módosítja vietna­mi politikáját, hanem a háborút adóemelésekkel kí­vánja finanszírozni. Még azok á konzervatív repub­likánus politikusok is, akik a vietnami kálózháború hí­vei, kénytelenek voltak megállapítani: a beszéd nem tartalmaz új kezdeménye­zéseket Az említett értékelések lényegileg egybeesnek az angol Economist állásfog­lalásával. A cikkíró a Fehér Ház személyi politikáját taglalta, és ennek során le. szögezte: „A háború nem­csak befagyasztotta a kül- pblitikát. de Johnson Nagy Társadalmának jelentőségét is lefokozta”. A háború folytatásához szükséges mint az apja. És talán még „huszonötezer dolláros em­ber” is lehet belőle. Sze­rencse kell az ilyesmihez, meg a jó erős könyök. A legjobb, ha az ember le­csatlakozik valamelyik nagyfej ühöz. Kisebb-na- gyobb szívességeket tesz ne­ki, s aztán a jutalom nem marad el. Mindenesetre ez a majdnem tízezer dollár sem kevés. Hiszen a légitá­maszpontokon nagyon ol­csó az élet. Amerika gon­doskodik katonáiról. Az ifjú repülőtiszt hálás volt Amerikának, hogy ezt nyújtja neki. Eszébe sem jutott azon gondolkozni, vajon milyen irányban ha­lad az Egyesült Államok sorsa? Készen fogadott el mindent, amit kapott. Joy frázisait a szólásszabadság­ról, az Amerikát fenyegető veszélyről szóló hazugságo­kat. Amikor a páratlanul széles amerikai szabadság­ról hallott, eszébe sem ju­tott, hogy McGrathra gondoljon, a második világ­háború hős repülőjére,, akit egy karrierista tanúvallo­mására „vörösnek” kiáltot­tak ki és megfosztották ál­lásától, hivatásától. Arra sem gondolt: ha a „rab népek” olyan nagy vágya­kozással várják az amerikai felszabadítókat, miként tör­ténhetett, hogy a nagy amerikai hadsereg és más nagy országok csapatai 'nem tudták legyőzni a kis pénzt Johnson saját be­vallása szerint is csalt úgy tudja előteremteni, ha alapvetően csökkenti a nem katonai jellegű kiadásokat. Ez gyakorlatilag annyit je­lent, hogy ismét legalább három-ötmilliárd dollárral faragják le a szociális és gazdasági programokra for­dítandó összeget. A kife­jezetten jobboldali beállí­tottságú politikai hetilap az U. S. News and World Re­port már el is parentálta a programot, mondván: „A szigorú realitások rázóssá teszik a Nagy Társadalom útját”. Ami magyarán any- nyit jelent, hogy Johnson és környezete az úgyneve­zett szegénység elleni há­borúban visszavonulót fújt. Éppen ebből következik, hogy az amerikaiak egyre kevésbé hisznek az elnök­nek, amikor a háborúval egyidejűleg „vajat” is ígér. A FRANCIAORSZÁGI hivatalos választási harc csak egy hónap múlva kez­dődik, de a csatározások máris folynak. A kongresz- szus világosan és határo­zottan foglalt állást. Wal- deck Rochet beszámolójá­nak belpolitikai részében rávilágított: „A lakosság valamehnyi rétegének élet- színvonala nem emelkedett a nemzeti jövedelem nö­vekedésének arányában, a dolgozók életszínvonaláért a munkásosztály hosszú és nehéz harcokat vívott. A kommunista párt ugyanak­kor helyesli De Gaulle po­zitív külpolitikai ténykedé­sét. elsősorban a kötelékek lazítását a NATO-val, va­lamint az enyhülést szolgá­ló lépéseit. A választások kimenetelét illetően helyte­len lenne jóslásokba bo­csátkozni, egy azonban bi­zonyos, a baloldali erők egységfrontja pozitív és reménytkeltő mérföldkő a franciaországi politikai élet­ben. & B­Hamburg (MTI): A Hamburgban megjelenő Der Stern képes hetilap ve- zetősége pénteken este több órás tárgyalást folytatott az amerikai Look magazin kép­viselőivel és William Van- den Heuvel ügyvéddel, Jacqueline Kennedy jogta­nácsosával. Az amerikaiak azt próbálták elérni, hogy a Stern, amely néhány nappal ezelőtt már közzétette Wil­liam Manchester Egy elnök TSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJSSSSXS Korea katonáit és a segít­ségükre siető kínai önkénte­seket? Rowers azt sem próbálta magának megma­gyarázni, hogy a koreaiak vajon mit akarhattak Amerikától, hiszen nem ők támadtak, s különben is a háború az ő országukban folyt, az ő városaikat pusz­tította el, az ő népüket, csa­ládjukat gyilkolták. És ha Rowers fel is teszi ezeket a kérdéseket, nem könnyen találhatott volna rá választ az akkori Ame­rikában. McCarthy és hiva­tala gondosan vigyázott rá, hogy az amerikaiak meg se kísérelhessék megtudni a valóságot. És az egész programgépezet is harsogta a hazugságot. Nem telt el hét, hogy az újságok első oldalaikon hatalmas be­tűkkel ne adtak volna hírt valamelyik „vörös kémfő­nök” letartóztatásáról. A félelem légkörét uralkodó­vá tenni — ez volt a cél. Megzavarni az amerikai polgár agyát, hogy ne is­merhesse meg a tényeket, s ne ismerhesse föl a napnál is világosabb igazságot, ha­nem fogadja el, amit az el­nök, a kormány, a szenátus mond. McGrath és azok, akik­kel együtt érte meg a hit- lerizmus esztendeit, még jól emlékezhettek rá, mit mondott annak idején Göb- bels a német fiataloknak: LENINGRAD: Húszezer rubel óvadék' el­lenében szabadlábra helyez­ték Bortham amerikai egye­temi hallgatót, akit. min^ is­meretes, a leningrádi bíróság valutaűzérkedésért és lopá­sért elítélt. HANOI: Cserbakov, a Szovjetunió hanoi nagykövete átnyújtot­ta az akadémikusi diplomá* Tran Dai Nhgia-nak, a VDK országos tudományos é« technikai bizottság elnöké­nek, akit a Szovjet Tudomá* nyos Akadémia külföldi tag­jai közé választottak a szov­jet—vietnami tudományos é* műszaki együttműködés és ál­talában a tudomány fejlesz­tésében szerzett érdemeiért, ,MOSZKVA ■ Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szombaton fogadta L. Thompson!. az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét, aki a közeljö­vőben átnyújtja megbízóle­velét. TEL AVIV Az izraeli hadsereg szóvi­vője szerint „palesztinai arab terroristák” a libanoni ha* tártól két kilométerre fekvő Dishon mellett felrobbantot­tak egy szivattyúállomást. Az eset miatt Izrael tiltako­zott a fegyverszüneti ellenőr­ző bizottságnál NAIROBI Dr. Louis Leakey, a világ egyik kiemelkedő antropoló­gusa szombaton sajtóértekez­leten jelentette be. hogy húsz* millió éve élt ősember ma­radványaira bukkant. Ennek az ősembernek a kenyapithecus africanus ne­vet adta. Dr Leakey a Vik- tória-tó egyik szigetén vég­zett ásatásoknál talált rá az ősember csontmaradványai­ra. halála című könyvének első részletét, járuljon hozzá a Look által elfogadott változ­tatásokhoz. Pénteken a késő esti órákban Henti Nannen, a Stern fő­szerkesztője, nyilatkozatot adott ki. — Több ízben is kifejtettük — mondotta, — hogy a Stern nem publikál olyan anyagot, amiről úgy érzi, hogy Kennedyné asz- szony és gyermekei magán­életét sérti. „Helyettetek a Führer gon­dolkodik”. McGrath azonban valahol messze volt, az ül­döztetések elől egy északi kisvárosba költözött, nyak­kendő ügynökként próbálta fenntartani magát és csa­ládját ö még nem feledte el, hogyan folyt a lélekmér- gezés a náci Németország­ban. Dehát őt „vörösnek”, „árulónak” bélyegezték mindazokkal együtt, akik mint igazi amerikaiak, az Egyesült Államok hűséges állampolgárai, aggódva lát­ták, miként válik országuk a szabadság és demokrácia hazájából a félelem és lelki rabság földjévé. Mások, akik éppoly ta­pasztaltak voltak, mint Mc­Grath és éppen úgy módjuk lett volna szabad vélemény- alkotásra, inkább magukra vették a gondolkozás bék­lyóit, csakhogy ne veszélyez­tessék egzisztenciájukat. Az állásából elbocsátott ezer és ezer ember sorsa mindenkinek példázta, hogy Amerikában családja és saját maga me­gélhetését kockáztatja az, aki önállóan gondolkodik. Sok ember megrettent — dehát éppen ez volt a féle­lemkeltés bajnokainak célja. Amerika civilizált ország. Hitler annak idején túlságo­san durva eszközökkel dolgo­zott. Az Egyesült Államok­ban vannak finomabb mód­szerek is... (Folytatják) VDK-ban járt amerikai asszonyok a terrorbombázásokról. Patricia Griffiths, Grace Mora Newman és Barbara Deming Vietnamban jártak, most sajtóérteke/' hn számollak be tapasztalataikról. Az amerikaiak háborúját terrorháborúnak minősítették. Képünkön: re­peszbomba töredéket mutatnak be az újságíróknak. (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Sanghaj! lapok „magyarázata“ a városban lezajlott fejleményekről Peking (TASZSZ): Mint már jelentettük, Sanghajban az ipari vállala­tok beszüntették a munkát, megállt a vasúti közlekedés, több helyütt elbarikádozták a főútvonalakat. A „vörös­gárdisták” magukat „forra­dalminak és lázadónak” ne­vező szervezetei kezében lé­vő sanghaji lapok most ma- gyárázatot próbálnak adni e fejlemények hátterére. Azt írják, hogy a „Kínai Kom­munista Párt sanghaji váro­si bizottságában hatalmon volt csoport” és követőik „aláásták a nagy proletár kulturális forradalmat, szem­beszegültek Mao elnök vona­lával”. — Ezek a személyek — folytatják a lapközlemények — „az anyagi jólét kérdésé­nek segítségével elvonták az embereket a harc fő irányá­tól, a tömegek egyik részét szembeállították a másikkal, s ez vezetett arra, hogy az ipari vállalatok beszüntették a munkát, megállt a vasúti közlekedés és torlaszokat emeltek a főútvonalakon”. Előfordult, hogy a kikötő­munkásokat is a munka be­szüntetésére buzdították. A közlemények hangsú­lyozzák, hogy „a harc fő iránya, a „kulturális forrada­lom” teljes véghezvitele. A sanghaji városi pártbizott­ságnak szemére vetik, hogy „felemelte a béreket és jobbá tette a munkások anyagi kö­rülményeit”­A lapok azt is elmondják, hogy „Sanghajban a nagy proletár kulturális forrada­lom két irányzat közötti döntő összecsapás szakaszá­ba lépett”. A sanghaji vá­rosi pártbizottságot „meg­fosztották tisztségétől” és a lapközlemények megjelenésé­től kezdve tilos bármilyen béremelés. A bérek rendezé­sének kérdését és a dolgozók anyagi helyzetének megjaví­tását csak a „kulturális for­radalom” későbbi szakaszá­ban lehet majd megoldani. A szóban forgó közlemé­nyek figyelmeztetnek arra, hogy haladéktalanul letar­tóztatnak mindenkit, „aki fellép Mao Ce-tung elnök, Lin Piao elnökhelyettes, va­lamint a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának kebelében működő kulturális forradalomügyi csoport el­len”. A Kínai Kommunista Párt vezetősége és a párt Közpon­ti Bizottsága mellett működő katonai bizottság helyeslőén magáévá tette a fenti közle­ményekben kifejtetteket. PINTÉR ISTVÁN: A kémWfUi 13. Francis jól érezte magát az iskolán, s így gyorsan repült el a két év, amíg elérkezett az avatás ünne­pe. Kiváló eredménnyel végzett. A csillagos lobogó alatt avatták fel az ameri­kai légierő hadnagyává. Az ünnepi beszédet Joy ezre­des tartotta: — Az elnök megbízott, hogy átadjam nektek sze­mélyes jókívánságait. Sok sikert kíván valamennyiő- töknek. Azt hiszem, az is­kolán eltöltött idő nem volt hiábavaló. Sok jó pilótára van szükségünk, mert az oroszok meg akarják támad­ni a mi Amerikánkat. Tud­játok, hogy Amerika sza­bad ország. Meg akarjuk őrizni a magánkezdemé­nyezés szabadságát, a sajtó-, a szólás-, és vallásszabadsá­got. Amint tudjátok, a vö­rösöknél ezekből semmi nincs. Éppen ezért az ame­rikai katona, az amerikai repülőtiszt szent hivatása, hogy ezeket a rabságban szenvedő népeket is felsza­badítsa, s elvigye hozzá­juk a mi rendszerünk ősi vívmányait... Ne felejtsétek el külügyminiszterünk; Mr. John Foster Dulles szavait: „Amerika számára a legna­gyobb veszélyt a béke je­lenti...” Mi, katonák büsz­kék vagyunk rá, hogy ezek­ben a sorsdöntő időkben egy katona, Eisenhower tá­bornok az állam elnöke. Az amerikai nép bölcsessége mutatkozott meg abban, hogy meglátva, háborús idők nagy katonákat kí­vánnak az állam fontos posztjain is, őt választotta elnökünkké. Rowers büszkén feszített az újonnan avatott pilóták­kal együtt vadonatúj tiszti egyenruhájában, s alig fi­gyelt az ezredes szónoklatá­ra. Gondolatait saját sor­sa foglalkoztatta. Lám, si­kerrel győzte le az első aka­dályt. Megfelelt a vizsgákon, biztos lehet a havi 800 dollárjában. Tizenkétszer 800, az 9800. Majdnem tíz­ezer dollár egy esztendő­ben! Máris többre vitte, A Stern közli ...

Next

/
Thumbnails
Contents