Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-12 / 10. szám

fiz ágyú program Johnson üzenete Nemzetközi szolidaritás Vietnammal ? w w w ** m ' w> PRÁGA A Szakszervezeti Vi­liágszövetség titkársága a Kongói Demokratikus Köz­társaság (Kinshasa) elnöké­hez intézett táviratában határozottan elítéli a Kongói Dolgozók Általános Szövet­sége betiltását. amit no­vemberben már megelőzött Jean Malhongának, a szö­vetség főtitkárának és nyolc más funkcionáriusának be­börtönzése. 138 millió tagja nevében követeli a bebör- tönzöttek szabadon bocsá­tását és a szakszervezet műr ködését korlátozó rendelke­zések megszüntetését. ENUGU Kelet-Nigériában zavar­gások törtek ki a központi katonai kormányzat ellen, Az AFP a lagosi rádióra hivatkozva közölte, hogy az összetűzések során hárman életüket vesztették, többen megsebesültek. A Reuter értesülése szerint a köz­ponti kormány helyreállítot­ta a rendet. Peking. (CTK): Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtaná­csának elnöke január 8-án Pekingben nagy beszédet tartott az ásványolajipari dolgozók vörös felkelőinek. Csou En-laj határt von X.iu és a Teng által köve­tett burzsoá és reakciós irányvonal bírálata és az ellenük intézett személyes kirohanások között. Közölte egyebek mellett, hogy a Kínai KP Központi Bizott­sága XI. plénumának hatá­rozata értelmében Liu és Teng továbbra is a Közpon­ti Bizottság tagja. Csou En-laj a továbbiak? ban arról beszélt, hogy „forradalmi tömegek” már ötször intéztek támadást a párt és a kormány köz­ponti szerveinek épületei elien. Határozottan elítélte ezeket a cselekményeket. „Mao elnök megbízott, győzzem meg a diákokat ar­ról, hogy ne akarjanak be­hatolni a központi szervek épületeibe, és ne akarják elfogni Liu Sao-csit és Teng Hsziao-pinget”. beszédének további ré­szében az államtanács el­nöke védelmébe vett egyes személyeket, akiket a „for­radalmi tömegek” megbí­mjxji—j. ■-----------------­Washington (MTI) Johnson elnök ismét a vaj és az ágyú programját hirdette meg az Egyesült Államok helyzetéről szóló üzenetében, a hangsúly azonban ezúttal határozottan az ágyún volt. Az elnök — bár kormányának 1967-es programjában azt hangoztat­ta, hogy folytatja és kibővíti az úgynevezett nagy társa­dalom tervének megvalósítá­sát, elsődlegesen a vietnami háborúra hivatkozva adó­emeléseket jelentett be s ugyanakkor közölte, hogy az Egyesült Államok nem szán­dékozik megváltoztatni vi­etnami politikáját. „Szilárdan kitartunk Viet­namban — mondotta. Ä há­ború folytatása, több költsé­get, több veszteséget és több szenvedést jelent, is­merte él az elnök. Megint az U Thant által kedden bí­rált „domino-elméletre” hi­vatkozott, amikor azt mop­ráltak. Rámutatott. hogy ezek a személyek annak­idején valóban bizonyos hibákat követtek el a dön­tő pillanatban azonban, szilárdan Mao és Ling Piao oldalára álltak. Csou En-laj végezetül aláhúzta, hogy a burzsoá és reakciós irányvonalak meg­valósításából eredő álta­lános hibákat népen belül ellentétekként kell megol­dani. Djakarta, (MTI): Sukamo elnök kedden az újságírók rendelkezésére bo­csátotta írásos „vallomását’1 amelyet a legfőbb törvény? hozó testületnek, a jobbol­dal befolyása alá rendeli ideiglenes népi tanácskozó kongresszusnak tett. Sukar­no a kormány megkérdezé­se nélkül, egyoldalúan tette közzé válaszát, s nemcsak ezzel, hanem azzal is fel­bőszítette a jobboldalt, amit válasza tartalmazott. A nyugati hírügynökségek csak szűkszavúan kezelik a nyilatkozatot, amiből félre­dotta, hogy az amerikai bea­vatkozás, megakadályozza az agressziót más országok el­len. Johnson optimista képet festett a katonai helyzetről, de azt mondotta, hogy az amerikai népnek hosszú há­borúra kell felkészülnie, mert kitartó ellenséggel áll szemben.” Nem ígérhetem, hogy a befejezésre az idén sor kerül, még csak azt sem, hogy jövőre, — mon­dotta. Bár azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok támogatást nyújt minden megfelelő rendezési tervnek, beszédéből hiányoztak a részletek, a konkrét elképze­lések, s egyetlen szóval sem említette például a VDK el­leni bombázásokat, amelye­ket gz Egyesült Államokban is mind többet bírálnak. Egyéb külpolitikai kérdé­sekről szólva az elnök kije­lentette: Nyugat-Európában fenn kell tartani a NATO-t és az integrált katonai szer­veket, de fel kell készülni arra az időszakra, amikor a „nagyobb biztonságot a fegyverzet ellenőrzésével és a leszereléssel lehet megte­remteni”. Johnson elismer­te, hogy változás megy vég­be Európában, s azt mon­dotta, hogy változások vannak az Egyesült Államok és a Szovjetunió, illetve a kelet­európai országok kapcsolatá­ban is. Johnson óvatosan leintette a katonai köröknek azt a követelését, hogy az Egye­sült Államok nagy költséggel hozzon létre rakétaelhárító rendszert, bár elismerte, hogy a Szovjetuniónak van ilyen rendszere. Utalt arra, hogy a fegyverkezési ver­seny folytatása helyett le­szerelésre yan szükség, azonban nem fejtette ki ez­zel kapcsolatos álláspontját érthetetlenül kitűnik, hogy Sukarno ismét csak nem elégítette ki a jobboldal kö­vetelését; azt várták tőle ugyanis, hogy „töredelmes vallomást tegyen a szep­tember 30-ára a gazdasági bajokra és a közerkójesök romlására vonatkozó kér­désekre. Sukarno visszakérdezett: miért ő az egyetlen, akit a szeptember 30-a akcióért felelőssé kell tenni 7 Miért nem kérdezik meg az akko­ri belbiztonsági és hadügyi csúcsminisztert (Nasutiont)? És miért nem éppen Suhar­to teszi fel ezt a kérdést az illetékesnek ? == Az APN szovjet sajtóhír­ügynökség, A. Matvejev tol­lából adatokat ismertet a Vi­etnam népét támogató egyre növekvő nemzetközi szolida­ritásról. A szovjet emberek, akiket lenini pártjuk nevelt a pro­letár internacionalizmus szel­lemében, minden tőlük tel­hetőt megtettek és tesznek, hogy tovább erősödjék a VDK védelmi képessége, s a szovjet fegyverek és katonai berendezések, a szükséges hadianyagokkal együtt idő­ben érkezzenek a helyszín­re. Az állami vonalon megva­lósuló segítség mellett a szovjet emberek más csator­nákon is nyújtanak anyagi segítséget vietnami testvé­reiknek- Ilyenek: a békealap, a megannyi békebizottság, valamint a szakszervezet, a nőszövetség, az ifjúsági szer­vezet. Hadd beszéljen erről a segítségről néhány példa. A Szovjet Békebizottság a békealap igazgatóságával karöltve jelentős mennyiségű ruhaneműt küldött Vietnam­ba az amerikai légitámadá­sok következtében megsebe­sült és kibombázott gyerme­kek és nők részére. Áz Uk­rán Békebizottság aktivistái a vietnami szolidaritási hét napjaiban, önkéntes alapon százezer rubelt gyűjtöttek. A pénzen huszonöt tonna cuk­rot, öt mentőautót és külön­böző élelmiszereket vásárol­tak, amit mind Vietnamba küldenek. A Leningrádi Bé­kebizottság hatvanezer rubel értékben vásárolt gyógyszert. A moszkvaiak berendezést küdenek a vietnami hadirok­kantak otthona számára. A Tbiliszi Békebizottság ötezer kerékpárt küld Vietnamba —- ez oft a fő közlekedési eszköz, — a volgográdiak két buldózert és nagy mennyisé­gű élelmiszert, a kraszno- jarszki munkások és parasz­tok iskolai berendezéseket és felszereléseket küldenek. Ugyancsak nagy mennyiségű élelmi- és egyéb cikkeket irányítanak Vietnamba Azer­bajdzsánból, Örményország­ból, a Komi Autonom Köz­társaságból, a kujbisevi terü­letről és a Szovjetunió más vidékeiről. A szovjet szak- szervezetek tavaly 800 ezer rubel értékben vásároltak vietnami barátaink számára élelmiszert, gyógyszert, gép­kocsit, motorkerékpárt és más szükséges cikket, Több mint 3Q mjllió szovjet fiatal vett részt vietnami műszakon: az­napi keresetüket a Vietnam megsegítésére nyitott alap javára ajánlották fel. Ez az alap egyre növek­szik a népi Lengyelország­ban Is. Sok lengyel üzem munkásai ajánlották fel ke­resetük öt százalékát, hogy azon a vietnami gyermekek számára gyógyszert, ruha pemüt vegyenek. A lengyel filmesek szolidaritásuk jeléül dokumentumfilmet készítet tek Hanoi és Haiphong hét­köznapjairól, a két város la­kosainak helytállásánál Csehszlovák iában, egyedül Kelet-Szlovákiábgn 400 ezer korona gyűlt össze a vietna­mi segélyalapra Több nagy­üzemben „vietnami túlóra kát" tartanak. Kelgt-Szlová- kia 590 véradója ajánlotta fel az életmentő vért a harcoló vietnamiak javára. A Német Demokratikus Köztársaság lakossága tavaly 18 millió márkát gyűjtött Vietnamnak- Magyarorszá­gon ugyancsak szolidaritási netet rendeztek és vietnami műszakot tartottak. A ma­gyar fiatalok több mint 12 millió forint értékű gyógy­szert és más fontos cikket küdtek Vietnamba. Magyar- ország meghívott 28Q vietna­mi fiatalt, köztük 58 mérnö­köt és technikust, akik de­cember 19-én megérkeztek Budapestre, hogy magyar szakemberek segítségéve ké- pezzék magukat, illetve szak­mákat sajátítsanak el, A múlt év utolsó napjai­ban a mongol fővárosban ün­nepélyesen búcsúztatták azt a szerelvényt, amely a viet­nami népnek szánt ajándé­kokat szállította. Izmosodik a vietnami szolidaritási mozga­lom Bulgáriában, Romániá­ban, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaságban, Ku­bában és Jugoszláviában is. Jugoszlávia lakossága pél^ dául mintegy 350 millió régi dinár értékű gyógyszert é* vérplazmát juttatott Viet­namba." Kormányok, parlamentek* társadalmi szervezetek emel­tek szót az Egyesült Államok agressziója ellen és fejezték ki segítőkészségükei a fiatat fejlődő országokban is. Az EAK parlamentje kinyilvá­nította, hogy támogatja kor­mányét, amely a VDK elleni légitámadások haladéktalan és feltétel nélküli beszünte­tését, a külföldi csapatok ki­vonását követeli és elítéli a vietnami nép elleni agresz* sziót. Franciaországban szinte va­lamennyi megyében működ­nek „Segítsük meg Vietna­mot" bizottságok. Tavaly ok­tóberben 17 ezer frankot gyűjtöttek a szolidaritási alap jávára. Igyekszik á vietna­mi néppel vállalt szolidori- tás Szíriában, Maliban, Al* g'ériában, Olaszországban, Angliában, Japánban, Auszt­riában. Indiában. Pakisz­tánban, Argentínában, Uru- gugyban. Cosia-Ricában és sok más országban is. Az egyre izmosodó szoli­daritási mozgalom és a te­vékeny segítség, a harcoló Vietnam politikai és anyagi támogatása a nemzetközi munkásosztály, a szocializ­mus, a demokrácia és a ha­ladás erőinek legjobb inter­nacionalista hagyományait testesíti meg. Az egyre foko­zódó testvéx’i segítség lelke- sítőleg hat az amerikai ag­resszió ellen igaz ügyükért harcoló vietnami hazafiakra. Csou En-laj meg akarja győzni a vörös gárdistákat Sukarno válasza FINTÉR ISTVÁN: w. A százados mosolygott: — ön igazi amerikai, Mr. Rowers. Bevallom, más ké­telyekre számítottam. így hát őszintén beszélhetek ön­nel. Előbb-utóbb eljön a nagy leszámolás napja. Ne­künk, amerikaiaknak meg kell semmisítenünk a kom­munizmust, még mielőtt ezek a vörösök Amerikába is be­teszik a lábukat... Az Ame- rika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt szá? mos olyan tanúvallomás hangzott el, amelyek bizo­nyítják, hogy az oroszok el­lenünk készülnek. Az idősebb Rowers bólin­tott: — Olvastam róla az új? Ságban. Őszintén szólva azonban, éppen azért, mert ez a bizottság feladata ma­gaslatán áll, nem hiszem, hogy komoly veszély fenye­getné a mi Amerikánkat... — Éppen erről van szó — helyeselt a százados. — Ha nem sikerül belülről, majd megpróbálják kívülről. És sajnos, neip minden ameri­kai ismerte még fel a ve­szélyt. Korábbi nevelésünk igen gyakran nem tudta ve­lük világosan megértetni, hogy kötelességük fegyvert viselni, életüket kötelessé­güknek és hazájuknak szen­telniük.-. Az a körülmény, hogy fiaink előtt eltitkoltuk a világeseményekét, és pem értelmeztük azokat helyesen, rendkívül rövidlátó és hely­telen dolog volt, mert fiaink katonai hozzáértés és gon­dolkodás tekintetében na­gyon sokszor felkészületle­nül állnak szemben a leg­döntőbb emberi problémák­kal. A százados beszélt, mint a vízfolyás. Betanult szö­veg volt ez —? a parancs­nokság külön tankönyvet adott ki a középiskolákban végzett toborzáshoz. A ha­zára és a magas fizetésre, könnyű elhelyezkedésre hl? vatkozás Francis apjának is hamarosan megtette a ma­gáét. Beleegyezett, hogy íia repülőtiszt legyen. — Most, már csak a fiút kell megkérdezni, mi a véleménye erről — mondta a? öreg. A százados mosolygott: T- Ez már megtörtént. És mondhatom. Mr. Rowers, büszke lehet a fiára. Igazi amerikait nevelt. Francis kész arra, hogy a légierők szolgálatába lépjen... Aznap este Francis az Utcán találkozott Roseval. A lány Nickkel vplt, a fiú tovább akart sietni, de a lány — lovagja ellenére is — megállt és hosszasan csevegett Franpis-szal. Nick hazasietett, s beje­lentette apjának, hogy a légierők toborzói ott jártak az iskolában. —? Es neked mi a véle­ményed a dologról Nick? — Papa, arról volt szó, hogy majd magad mellé veszel a gyárban... — Igen, bizonyára úgy teszek majd... De én azt hiszem, mégis gondolkozni kellene róla... Már csak üz­leti szempontból ís... a mi családunkban még nem volt katona- És ha lenne. A fegyveres erők megrendelé­seinél ez bizonyos előnyö­ket jelentene a cégnek. Nick — amikor látta, hogy Rosengk mennyire imponálnak azok, akik a légierőkhöz jelentkeztek — előzőleg már maga is azon töprengett: rosszul cseleke­dett, amikor nem tett ha­sonlóképpen. így hát igent mondott az apjának, más­nap felkereste DeBoert s a tanártól ő is jelentkezési laßot kért­A jelentkezetteket min­den szempontból gondos vizsgálatnak vetették alá. Egy hétig minden délután, tanítás után speciális orvo­si vizsgálaton kellett meg­jelenniük. Alaposan meg­vizsgálták őket — székben forgatták, a szokottnál ma­gasabb és alacsonyabb lég­nyomás) viszonyoknak ve­tették alá őket, vizsgálták a reflexeiket, gyomrukat, tüdejüket, erejüket. Ezen a rostán heten — köztük Nick is — fennma­radtak, nem találták őket egészségileg alkalmasnak a repülőszolgálatra. A nyol­cadik jelentkező, Fred Nummer egy német szár­mazású fiú, akinek szülei Hitler hatalomra jutása után vándoroltak ki Drezdából Amerikába, más okból nem inthette magára az U. S. Air Force egyenruháját. A jelentkezettek listáját az FBI is felülvizsgálta, s meg­állapította : Kummerék rendszeresen leveleznek Drezdában maradt roko­naikkal. akik Kelet-Német- országban élnek és így Fred Kummer nem elég megbízható. így hát az osztályból egyedül Francis Rowers vo­nulhatott be a légierők ki- képzőiskfiláiáb.a, s ölthette magára az amerikai légierők egyenruháját. Amikor elő­ször megnézte magát a tü­körben, eszébe jutott, hpgy i}yen egyenruhát viselt még öt esztendővel ezelőtt McGrath is, de aztán elhe- segette magától a gondola­tot. Egyébként a városkában nem sokat foglalkoztak az­zal, hogy Francis katona Jett. Bevonulása napján más szenzációk akadtak. Betörtek a városi bankba és kitört a koreai háború... ~k A pilqtaiskolán gyorsan teltek a napok. A kikép? zési tepv gondoskodott ró­la, hogv sem Rowers, sem a több; növendék ne unat­kozzék 1 Esténként szabad idejüket többnyire az is­kolán belül, a vetítőterem­ben töltötték. Oktatófil­meket vetítettek, felvétele­ket, amelyek Koreában ké­szültek, Francis eleinte borzongott ezeken a vetítéseken, de azután legyűrte idegessé­gét. Elvégre repülőtiszt lesz belőle, nem afféle széplé- lek, mondjuk az angol nyely és irodalom tanára, mint McGrath volt. Egy katonának az a mestersége, hogy megtegye, amit pa­rancsolnak, A katona fel­adata az engedelmesség, a felelősség a nagyfőnököké. Ok majd felelnek Truman elnöknek, vagy a szená­tusnak, ha szükségesnek tartja megkérdezni őket, hogy Amerika érdekében cselekedtek-e. A filmek azokat a pusz­tító légitámadásokat mutat­ták be, amelyeket ameri­kai légikptelékek indítottak a koreai városok ellen. Az Iskola kényelmesen beren­dezett vetítőtermének film­vásznán egymás után pe­regtek a képek: egy B—29- es bombázógépekből áüó repülőegység bevetésre in­dul. A parancsnok egy falra függesztett térkép előtt el­igazítást tart tisztjeinek. Utána látszott, amint a gépek levegőbe emelkedtek és szabályos, zárt alakzat­ban elindultak céljuk felé. A cél: valamelyik kopeai város. Fölé érve a navigá­torok kioldották bombái­kat, amelyek szinte tömör szőnyeget alkotva zuhantak lefelé. A következő képen a bombázás hatását mutat­ták be. A városka összedőlt szinte a föjdde} vált egyen­lővé. S a romok között in­nen is. onnan is hatalmaf lángnyelvek csaptak a ma. sasba (Folytatjuk!

Next

/
Thumbnails
Contents