Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-12 / 10. szám
Az előkészítés éve Minőséggel — világszínvonalon Valóban a „piacra44 gyárt a Nyíregyházi Cipőipari Vállalat ttn « túlzó egyszerűsítést megkockáztatva, szabad egy esztendő gazdálkodási programját Ilyen tömör sum- mázattal jellemezni, 1967- ről szólva alighanem ez a legtalálóbb: az előkészítés éve. Közismert ugyanis, hogy a következő hónapokban dolgozzák ki az 1968 januárjában induló új mechanizmus teljes fogaskerékrendszerét. Korántsem alaptalanul említettük a túlzó egyszerűsítés veszélyét az „előkészítés éve” meghatározásáról szólva, mert bár a jellemzés pontos, mégis magában foglal manapság eléggé gyakori félreértéseket Az „előkészítés" szó jövő időt vonz, s jóllehet, nyelvtanilag ez rendjén való, a gyakorlati gazdálkodás „grammatikája” másként értelmezi ezt a fogalmat A jelen és a jövő idő keveredése ezúttal azt a hibát, félreértést tükrözi, amely az idei feladatokat szinte kizárólag az elvi, metodikai vizsgálódásokra, az elméleti előkészítésre szüld ti, hogy azután majd a következő év januárjában kezdődjék a „valóságos munka”, az új mechanizmus gyakorlata. Több oldalról is bizonyítható azonban, hogy az előttünk álló hónapokban — végig 1967-en —sokoldalúan kapcsolódnak az új gazdaságirányítás elvi kidolgozásának és gyakorlati előkészítésének feladatai. Mindenekelőtt fontos utalnunk arra, hogy az új mechanizmus előkészítésének mai szakaszában — amikor a széles közvélemény részvételével, társadalmi méretű vita alapján kidolgozott elvi körvonalak már készen állnak —, mind több gyakorlati tapasztalatra, konkrét vizsgálatra, kísérletre is szükség van az új tervezési, gazdaságirányítási módszerek kialakításához. Ezért is vagyunk tanúi manapság olyan sok vállalati kísérletnek; országszerte tapasztalható, hogy a hatékonyabb bérezési módszerektől a korszerűbb tervezésig, a különböző matematikai módszerek alkalmazásától a termelők és az értékesítők újszerű piaci kapcsolatáig, tucatnyi témakörben kezdtek, vágj' kezdenek idén a vállalatok gazdasági kísérleteket. Ezek a hasznos, az új mechanizmust immár gyakorlati tapasztalatokkal is megközelítő próbálkozások egyszersmind jelzői annak, hogy korántsem választják el éles határvonalak az 1968- at előkészítő elvi és gyakorlati munkát, másrészt rámutatnak, hogy téves a jelent csupás „elméleti", a holnapot pedig „gyakorlati” időszaknak tekinteni. Más oldalról bizonyítja ugyanezt az a közismert tény is, hogy 1967-ben már távolról sem érvényesül az a „munkamegosztás”, hogy az új gazdaságirányítás kij mikor még kisfiú voltam és moziba mentem, mindig a? első sorba váltottam jegyet. Az első sornak sok előnye volt: nem ült előttem senki. jól lehetett látni és ha a film hőse netán segítségért kiált — pillanatok alatt fel tudtam volna rohanni a vászonra, hogy bevessem magam a vonatrablók elleni küzdelembe. És ami a legfontosabb: olcsó volt a jegy. Titokban mindig kinevettem a felnőtteket. akik ugyanazt a filmet látják, mint én, csak drágábban, és sohasem értettem: mi lehet abban a jó? Tizenhárom-tizennégy éves koromban hűtlen lettem oz első sorhoz. Csak nem ülök le a visító pockok közé? Igaz, hogy drágább volt a jegy, de a tekintély se kutya és egy kamaszfiú legalább annyira félti a tekindolgozása csupán az erre hivatott szakértők, magas színvonalú bizottságok feladata. A közzétett irányelvek alapján egész sor nagyvállalatnál jelentős elméleti munka is folyik; a már említett kísérletekkel párhuzamosan itt dolgoznak olyan, rendkívül bonyolult kérdéskomplexumok megoldásán, mint például: a vállalatok szervezeti felépítése, a gyáregységek és részlegek önállóságának optimális mértéke, a vállalati értékesítés korszerűbb módszerei. a piackutatás gyakorlati prob, lémái, a hatáskörök döntések célszerűbb elosztása stb. Éppen az új mechanizmus szelleméből következik, hogy mindez nem határozható meg központilag, valahol a gyakorlati gazdálkodás feletti régiókban, s nem húzhatók rá az így kialakított elvek minden vállalat sajátos tevékenységére. ' A jelen és a jövő fontos összefüggő láncszeme továbbá, hogy a népgazdaság 1967. évi terve a korábbinál sokkal szélesebb lehetőségeket is teremt ezekhez a vállalati kísérletekhez, elemzésekhez. Sőt, pontosabb ha azt mondjuk: az idei terv messzemenően számít is erre, teljesítésének egyik lényeges feltétele éppen az önálló vállalati tevékenység. Idén ugyanis egész sor — a vállalatokat régebben „mozgásukban” korlátozó szabály, előírás számottevően oldódott. Ismeretes, hogy már a múlt esztendő végén érvénybe lépett a szállítási szerződések új rendszere, amely általánosabb hatását természetesen csak idén fejtheti ki, s amely a korábbi, túlnyomórészt kötelező szerződéskötések helyébe a gazdálkodó vállalatok közvetlen kapcsolatát saját döntéseikre alapozott együttműködését helyezi. Jelentősen szűtélyét az aláásástól, mint egy igazgató, vagy egy főosztályvezető. Tizenöt-tizenhat éves koromban már nem egyedül jártam moziba, rájöttem ugyanis, hogy több szem többet lát. Azokban az években még hátrább ültem, illetve ültünk. Lehetőleg az utolsó sorba váltottam jegyet. Az utolsó sornak hetvennyolc előnye van. Az első előnye az, hogy nem ülnek a hátunk mögött és senki sem szól ránk, hogy: ne tessék összebújni, kérem!... Azt hiszem, a többi előny már nem is érdekes... Akkoriban sok híres film látott minket, sok híres filmszínésznő gyönyörködött bennünk. Mi nem láttunk semmit. Cső* kolóztunk, és perecet ettünk. Istenem, hol vannak már azok a régi, nagy szerelmek és azok a régi pe- recek! A régi szerelmekről nem tudok, de egy régi perecet a minap ettem meg a Szikra moziban. kültek idén az úgynevezett kötelező mutatók is. A népgazdaság idei terve például nem írja elő kötelezően az ipar teljes termelési értékét, a kiskereskedelemben a forgalom értékét, s minisztériumonként differenciálva egész sor további ilyen mutatószám szűnt meg, illetve a korábbi negyed, vagy féléves időszak helyett éves adattá alakult át. A népgazdasági tervben szereplő, úgynevezett „kiemelt” termékek száma, az ipari termelés körében a múlt évinek kevesebb mint a felére csökkent, s számottevő a belkereskedelmi, illetve a külkereskedelmi értékesítésre kötelezően előírt, kiemelt termékek számának mérséklődése is. Az anyag- gazdálkodás jelentős változása, hogy az úgynevezett központi gazdálkodás alá vont — tehát elosztással forgalomba hozott —anyagfajták száma mintegy a harmadára csökkent. Mindez azt jelenti, hogy bővült a vállalatok kereskedelmi — tehát gazdálkodási — kapcsolatainak köre, ami viszont feltételezi az önálló döntést, a gazdálkodási megfontolásokra elemzések, re alapozott irányítást. Bár a gazdaságirányítás egész rendszere — természetesen — idén még nem változik, s alapjában véve még a régi Irányítási módszerek érvényesülnek, azért az említett módosítások kétségkívül lehetővé teszik, hogy az 1967 évi terv célkitűzéseit mindinkább a vállalati kezdeményezésekből származó tartalékokkal teljesíthessük. Aligha szükséges bizonyítani, hogy ez egyszersmind az új gazdaságirányítási rendszer elvi és gyakorlati előkészítését, nem utolsósorban: az 1968. évi változásokhoz szükséges anj’agi eszközök idei „megtermelését” is jelenti! <T. A.) * i Teltek-múltak az évek. A sok moziba járásnak az lett a vége, hogy vőlegény lettem. A menyasszonyom is imádta a mozit, akárcsak én. Gyakran jártunk moziba és mindig páholyban ültünk. Lehetőleg kétszemélyes páholyban, Olykor-olykor lenéztem az első sorba, és meghatódtam: valaha én is ott ültem... Meghatottad gondoltam arra hogy: de nagy utat tettem meg visz- szafelé! Az első sorból eli jutottam a páholyba! Nyílegyenesen hátráltam a nézőtéren... Mi ez, ha nem fejlődés? Büszkén üldögéltem a páholyban, mellettem a mennyasszonyom, aki konyakos meggyet evett és közben, néha, félszemmel a filmet is láthattam. Mi ez, ha nem boldogság? Az esküvő után már ismét az utolsó sorba kértem a jegyet. Megmagyaráztam ugyanis a feleségemnek, hogy onnan is ugyan,,Kedves vevő! Köszönjük, hogy a mi cipőnket választotta...” Ez egy fehér kártyán olvasható, ha valaki a Nyíregyházi Cipőgyár készítményét vásárolja. Tavaly nagy feltűnést keltett az elődje, amely még nem volt ilyen elegáns, szép és ízléses. De a kártyán új, rajzolt szöveg is olvasható: Szabolcs Cipőipari Vállalat. Január elsejétől már minden termékük ezen a néven fut A változások nem voltak véletlenek és korántsem csupán a külsőségekben jelentkeznek. Hogy a látható és észlelhető fejlődés mögött mi van, az csak a gyár tavalyi munkájának elemzéséből derül ki. S erre nyugodtan lehetne azt állítani, hogy 1966 a cipőgyár életében a fordulat éve volt. Piackutatás 1965-ben 180 ezer pár cipőt gyártottak, s ennek csaknem fele fiúcipő vagy szandál volt. 1966-ra már megkapták a profilt: azóta férficipőket gyártanak. Tavaly 15 ezerrel növelték a termelést, bár a munkáslétszám nem változott. S ha ehhez hozzáadjuk, hogy a férficipők munkaigényesebbek a fiúk részére készítetteknél, máris elismerésre méltónak nevezhetjük a cipőgyári dolgozók helytállását. De a gyár vezetői nem ezeket tartották 1966-ban a legfontosabbnak, hanem a minőségnek világszínvonalra való javítását. Az a meggondolás vezette őket, hogy az új gazdasági irányítási rendszerben a gyár nem tud versenyezni a mennyiségi téren a nagyüzemekkel, minőségi téren viszont többet adhat azoknál. S ha jó árut adnak, a vevők keresni fogják a Szabolcs cipőket. — A minőségen keresztül akarjuk a piacot biztosítani — mondja Cseppentő József igazgató. — Az újfajta szállítási szerződési rendszer ezt segíteni fogja. Eszerint mi nem leszünk kötelesek a Cipőnagykerrel szerződést kötni, eladhatjuk termékeinket a kiskereskedelemnek is. Ezzel egy szervet kikapcsolunk a láncból, közelebb jutunk a vásárlóhoz. Ezt nemcsak mondták, hanem így is cselekedtek. Az áruforgalmi csoport tagjai Végigjárták a kiskereskedelmi vállalatok központjait, elvitték mintadarabjaikat. Megkerestek sok cipőboltot is. Ennek azután érdekes következményei lettek. A gyár korábban egy, esetleg kétféle modellt gyártott. Két dolgozó tervezte az új készítményeket. Tavaly júliusig fokozatosan még őzt lehet látni, mint a páholyból. Nem is kerül annyiba a jegy és minek kucorogjunk abban a levegőtlen, szűk kalitkában? Konyakos meggy helyett pereces meggyet vettem. Negyedkiló meggyet és egy percet. Remek filmeket láttunk, és mindketten meglepetten tapasztaltuk, hogy jegyességünk óta mennyit fejlődött a nemzetközi filmgyártás. Tartalmasabbak és szórakoztatóbbak lettek a filmek: most már nem lehetett nem oda figyelni, mással foglalkozni előadás közben, mint annak idején, az esküvőnk előtt. Később a tizenötödik-tizenharmadik sorban ültem a legszívesebben. Tetszik tudni, már nem volt jó a szemem, és ott kevesebb a szerelmespár is. Nem kellet minduntalan rájuk szólni, hogy: ne tessék összebújni, kérem! Most, hogy már öreg va-j gyök. öreg nyugdíjas, ismét • az első sorban ülök, a srá- * cok között, és nagyokat nevetünk, és ha a szerelmesek csókolózni kezdenek a filmen. együtt mondom a fiúkkal: ereszted el te! Irtó klassz! nyolcat beállítottak modellőrnek, akik közvetlenül az áruforgalmi csoportba tartoznak. Hlarka lesz a Szabolcs A gyár ma összesen 18 fele modellt gyárt. A2 év masodiK felében tehát tíz modellőr kísérletezett újabb és újabb cipőkkel. Akkor jött a siker: egyik mintadarabjuk a helyiipari kiállításon országos első díjat nyert. — Olyan bemutatkozásfélt volt az a kiállítás — mondja az igazgató. — A gyár tekintélye megnövekedett, s a kiállításnak köszönhetjük azt is, hogy a külföld kacsingat Nyíregyháza felé. A tavaly nagy feltűnést keltő, s a cikk elején említett kártyára rengeteg levelet kapnak. Néhány kivételtől eltekintve komoly, elolvasásra érdemes levelek. Sok a dicséret, de akad tanács és panasz is... Panasz. A gyár vezetői tudják, milyen nehézkes a kereskedelem panaszintézése. Sokat kell kilincselni, írni, Magas, barna férfi. Fején az elmaradhatatlan sötét svájcisapka, előtte a bőrkötény. Azt mondják róla: „érti a viccet”. 24 éves. ★ — Mindig hegesztett? — Nem, az eredeti szakmám géplakatos. Ezt később tanultam. — Záhonyban? — Igen. Itt sokan tanulnak, szinte mindenki képezi magát. A géptelepen például — ahol most dolgozom — alig van szakmunkás, akinek ne lenne kettős szakmája. Vagy éppen most tanulja. — Maga sem hagyta abba? — Gimnáziumba járok, a Kisvárdai Bessenyeibe. Esti tagozaton, harmadikba. ★ Nem régen volt még egy „plusz nekirugaszkodás” is. Tavaly hárman a brigádbói — Szilágyi Ferenccel és Poly ecskó Tiborral — részt vettek a szakma ifjú mestere mozgalomban. „Csak” a második helyet sikerült megszerezni. De már most fogadkoznak: „A vasutasnapon ez évben már az első díjat szeretnénk átvenni!” ♦ Az iskolába vonattal utazik? — Oda éppen nem, mert Kisvárdán lakunk. Záhonyba, a munkahelyemre járok vonattal naponta. — Fárasztó? — Huszonnégy kilométer, jó félóra utazás. — Szabad idő? — Nem sok. Ami maradna, elviszi az iskola, meg a zene. — Zenekarban játszik? — Nem. Még azt is csak tanulom. Kisvárdán, a zeneiskolában. De ha van valami Ifirendezvény, természetesen én is beszállok. A klarinét is elkel egy zenekarban. — Nem sok ennyi elfoglaltság? — Ahogy vesszük. Én így szeretem. És az Jó, hogy a feleségem is mindig tud segíteni, ha megakadnék valamiben. — Például? — A matematikában most a logaritmusszámításban. Jó téma! De a felesé gém érettségizett, s nek: tudni kell. Csak hót van más gondja is. — A gyerek? — Igen. — Hány éves? — Ö, már nagy legény! várni. A vásárló bizalmának megszerzéséért ki Lalái lak egy nem is olyan bonyolult megoldást: a kártyára úgy válaszolnak, hogy néhány nap alatt kicserélik a cipőt. Meg akkor is, ha mondjuk kicsi és a vevő nem kap nagyobb számot az üzletben. Mindent a vevőért.. Ez már tovább mutat, s nemcsak az 1966-os év elemzésénél figyelemre méltó. * Hogy a Szabolcs cipőből márka lesz-e, azt még nem lehet tudni. Az sem biztos, hogy a gyár teijesiteni tudja-e idei tervét. Óriási feladat: 240 ezer pár cipőt elkészíteni, 45 ezerrel többet mint tavaly. tMég akkor is nehéz lesz, ha ide számítjuk a munkáslé tszám emelését: januar elsejétől újabb száz ember kapott munkát a gyárban és nálunk ez sem mellékes.) Az azonban bizonyos, hogy a „fordulat évének” kezdeményezéseit folytatni akarják és ez az idén is hozhat néhány kellemes meglepetést. Kun István Lassan küldöm udvarolni. Hároméves. Közben pár mondatra csak, de visszakanyarodik a brigádhoz. Arról beszél, hogy tizenhármán — szerencsés szám — dolgozna« együtt, s csaknem mindenki innen a huszonötön. Ifjúsági brigád. Jól megértik egymást, ezért is vállalták, hogy megküzdőnek a szocialista címért. És teljesítették is: már másodszor nyerték el a megtisztelő címet. ★ — Felesége is dolgozik. Otthon takarékoskodnak? — Lakásra teszünk félre, de két szék között mindig a pad alá esünk. Ha Záhonyban kérek, a jelenlegi állandó lakóhelyet javasolják. Kisvárdán azt mondják, jobb lenne, ha a munkahelyemnél építenék. A feleségem munkahelyén a férjre — magyarán rám hivatkoznak. Nekem már több, mint három éve van benn a kérelmem. De a munka azért megy. — Most éppen brigádvezetőként dolgozik. — Csak pár napig. Szarvas Ferenc, a brigádvezetőnk szabadságon van, s addig én csinálom meg a halaszthatatlan brigádvezetői dolgokat is. — Mindig rajz után dolgoznak? — Legtöbbször. Néha eszembe jut, mennyire nem szerettük az iskolában a műszaki rajzot. Nehéz volt. Most meg nem tudnánk boldogulni néküle. — Hallottam itt egy megjegyzést: „Hangolni kell a munkára.” Mit jelent ez? — Valami olyasmit, hogy itt nincs „mese”, dolgozni kell. A mese kivételesen minden beszédet jelent. Ha hozzákezdünk, szavak nélkül is érteni kell egymást Nem ma kerültünk egy brigádba... ★ Veszi az új hegesztopál- cát, a védöá! arcot, s folytatja ott, ahol a beszélgetés kezdetén abbahagyta. Alumíniumot hegeszt. Nagy szakértelem figyelem kell hozzá. Amint bekapcsolja a 'épet szinte szeretettel még megjegyzi: „Szilicitimegyen- 'rányítós. modem, az egyik legújabb fajta. Most kaptuk” A hegesztőt Molnár Jánosnak hívják. Marik Sándor A szépen tatarozott nyírtassi kastélyban működik az általános iskola. Hammel József felvétele Mikes György: ISMÉT AZ ELSŐ SORBAN Tizenhárom — szerencsés szám Interjú a hegesztöpisztoly menett
