Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 7. szám

Frissen érkezett levelet bontanak fel a rakamazi Győzelem Termelőszövetkezet irodájában. ,,Én. Cziper- le István 33 éves rakamazi lakos azzal a kéréssel fordulok a termelőszövetkezet vezetőségéhez, hogy engem a tsz tagjai sorába felvenni szíveskedjenek. 1954 óta vagyok bányász Borsodban. Mint vizsgázott vájár havonta 3—3500 forintot keresek. De haza akarok jönni a családomhoz és úgy gondolom, hogy ugyanannyi munkával a szövetkezetben is megkereshetem ezt a pénzt...”

Az elnök említi, hogy Cziperle István a százhuszadik, aki az utóbbi időben felvételre jelentkezett. „Természetesen szívesen fogadjuk!”

állóság, kevesebb a kötelező felső utasítás, s néhány termék árát már tavaly megnyugtatóan rendezték.

Alexa László elvtárs a járása pártbizottság első titkára a falusi politikai munka javulását tartja a megszilárdítás egyik legfontosabb kovászának:

— Minden közös gazdaságunkban — kisebb-na- gyobb létszámban kialakult az a mag, a törzsgárda, amely sokszor nehéz feltételek mellett, a kevés és bizonytalan jövedelem ellenére is ittmaradt a szövetkezetekben, s nem is akar elmenni. Magáénak érzi a közösséget, s ott akar boldogulni. Sokszor bizony a mi falusi párt- szervezteink kezében a

9 milliót áldozott az állam erre a nagy jövőjű intézménybe. A tiszaberceli szakmunkásképző iskolában megyénk 120 termelőszövetkezetének 170 leendő zöldség- és gyümölcstermesztője ismerkedik a legmodernebb technikával.

— Csakugyan megtalálja * számítását?

— Egészen biztosan.

Az ilyen levelek, kérelmek nem ritkák mostanában a nyíregyházi járás közös gazdaságainál. Aki tudta, hogy akár csak most egy éve is mennyi volt a

meggyőző szónál egyéb nem volt. Bizonygattuk, hogy most még nincs elég, de dolgozz, s majd több

iesz.

Ezekkel együtt még értékesebb a parasztság gondolkodásában végbement változás.

Ez Is hozzátartozik a mai faluképhez: a hidroglobus. Egészséges vizet adnak a nagyüzemeknek és a lakosságnak Gáván, Rakamazon, de néhány év múlva minden községben.

baj, gond a zárszámadás előtt, az csodálkozva látja ezt a végbement nagy változást.

Szabolcs-Szatmár legnagyobb és legjelentősebb járásában éppen a munkaerő probléma volt a legsúlyosabb. A kis, alig háromezer lakosú Bújról például a legutóbbi három évben hétszázan mentek el dolgozni a városokba, az iparba! Miért? Egyik ok — de csak egyik — volt a mostoha időjárás. A többi okot a vezetés gyengeségében. a szervezetlen munkában, a helytelen és aligha ösztönző jövedelemelosztásban kell keresni.

Ebben a gazdasági évben már sok minden történt. Bújon is és sok más szövetkezetben még, változtattak a jövedelemelosztás módján. Olyanok kerültek a vezetésbe, akik értik a munkájukat nem tesznek kivételt, következetesek a határozatok megvalósításában, szigorúak, ha fegyelmezni kell, s értenek az emberek nyelvén. Csoda-e, ha a munkakedv megnőtt? Nagyobb az ön— Az a kis, vagy középparaszt, aki a maga néhány holdján négy-öt éve még magának élt, ma a vállára veszi a többiek gondjait is, szívósan dolgozik a jobb boldogulásért. Hány kitűnő javaslatot adtak a munka javításához...!

A járási első titkár mondta el egy buji idős emberrel történt beszélgetése lényegét. A parasztember éjszakákat töpreng. hogyan kellene megjavítani a gazdálkodást. „Nem azon törjük higyje el, a fejünket, hogy lehetne , visszamenni a régi útra, hanem azon, hogy lehetne gyorsabban előre.”

Sok volt ebben a járásban a „milliomos” termelő- szövetkezet, amelyre az állam minden évben milliókat fizetett rá. S most, ezek, a nagycserkesz! Kossuth, a nyírteleki Dózsa az újfehértói Vörös Hajnal, a nyírturai Zöld Mező, a sé- nyői Búzakalász, a nyír- szőlősi Jókai, idén a saját lábukon állnak meg. A hitelelengedési rendelettel

Az emberek már ragaszkodnak a géphez, hisz a jobb terméshez gép kell, sok gép. Nagyhalászon már nagy géppark könnyíti a tagság munkáját. Hammel József felvételei

százhetvennyolcmillió forinttal csökkent a közös gazdaságok terhe. Szinte teljesen tiszta lappal indulhatnak az új esztendőnek.

Juhász Sándor, a járási tanács vb. elnökhelyettese azt tartja a legértékesebbnek, hogy ez a járás — amely mindig az utolsók között kullogott — idén már első lett a megyében a száznegyvenkilencmilliós termény értékesítés nyomán. Uj növényeket termeltek, 3250 holdon foglalkoztak már a zöldségfélékkel.

A járás vezetői említik, hogy a szövetkezetek menynyire ragaszkodnak a gépekhez.

— Nagy gépállománya van a rakamazi, vencsellői, ib- rányi, nagyhalászi tsz-nek. Tavasszal még csak hét technikus irányította a munkát, őszre újabb húszat alkalmaztak. A nyáron már ■nem volt annyi kombájn, mint ahányat kértek a? aratáshoz.

Nem kisebb jelentőségű, hogy járásszerte szívesen látják tavasztól késő őszig a repülőgépeket, amelyek permeteznek, műtrágyát szórnak. A rakamazi példát hozzák fel, hiszen ez a szövetkezet mindent bevezet, ami új és ami haszonnal jár. Ott vegyszerrel irtják a gyomot, mintalegelőt csináltak szakaszos legeltetéssel és villanypásztorral. Itatásos borjúnevelés, karbamidos silótakarmány, tápszerek használata, saját maguk készítette speciális gépek jelzik a mezőgazdaság jelenét, holnapját.

Hogy lehet mindezt megvalósítani? Héri László fő- agronómus (ahogy Cseh István elnök jellemezte: ez a robbanékony ember) így válaszol erre:

— Nem könnyen. Olykor meggyőzés, olykor fegyelmezés árán. De mikor már bemutattuk az új módszert menet. közben, amikor a tagság látja, hogy ebből és ebből mennyi hasznunk származik, már nem lehetne másképp, a régi módon. A mi embereink az évek során azt szokták meg, hogy mindig van valami új. És hogy ez jó. Most, zárszámadás előtt vagyunk, nincs pontos adatunk a munkaegység értékéről. Azt viszont tudjuk: ez az év volt az eddigiek közül a legsikerültebb.

Természetes, hogy az

anyagiak erkölcsiekkel is

párosulnak. Rakamazon nem

kell kérni tagságot, hogy menjen dolgozni. Egész nyáron az emberek várták a gépkocsikat — már kora hajnalban.

Említésre érdemes az

igyekezet, amellyel most lépten nyomon találkozni a nyíregyházi járásban: keresik a szakembert, áldoznak érte. Bujon és Balsán lakást építettek az agronó- musnak, Nyírteleken és

másutt — nem lehetne felsorolni — vettek. Ujfehér- tón állatorvosi lakást adtak

Üj házak, házsorok. A nyíregyházi járás szövetkezeti gazdáinak életiben sem múltak el nyomtalanul az évek. A képen: utcarészlet Ibrányból.

a járás vezetői —, ha a jövőben is olyan helyzetbe kerülnének a szövetkezetek, mint 1966-ban. A kereskedelem bizonytalansága (bár a tsz-ek mindinkább egyenlő partnerek) rányomja a bélyegét az egész munkára. Számolniuk kell azzal a felvásárló szerveknek is, hogy a korszerű munka, a hathatós intézkedések és a nagyobb termelési kedv nyomán nem lesz meglepetés az Ilyen nagy mennyiségű termés például burgonyából.

Zárszámadás előtt vagyunk, s ilyenkor számvetést illik készíteni arról is, milyen tennivaló van a járásban a vezetés, irányítás területén.

Igaz és helyes, hogy helyi. hozzáértő és a tagság bizalmát élvező, a cselekvésben egységes vezetés áll három-négy közös gazdaság kivételével a szövetkezetek élén. De beszélni kell azokról a helyekről, amelyek még kivételek. Van, ahol az elnök, agronómus fölényes, esetenként durva a tagság véleményét nemigen veszi figyelembe.' Másutt keveset törődnek az emberek apró-cseprőnek vélt, valójában igen fontos gondjaival. Van gyenge, tehetetlen vezető is, akinél még divik a sógorság-komaság, a kivétel, a protekció, s olyan is akad, aki szakmailag politikailag képzetlen. A feladat tehát: a tagsággal egyetértésben olyan vezetőket állítani, akik megfelelnek a mind nehezebb, felelősségteljesebb hivatásra. Ebből következik a szövetkezeti pártszervezetek munkája is, érvényt szerezni a határozatoknak. az emberek akaratának.

Tavaly 8750 forint volt a járás egy szövetkezeti tagjának jutó részesedés a közösből, idén majd kétezerrel több. Az elmúlt teli zárszámadáskor huszonnégy mérleghiányos tsz volt. most már csak tizenegy.

Rengeteget kell még dolgozni azért, hogy a nyíregyházi járás minden termelőszövetkezete olyan legyen mint például a rakamazi. Az országos segítség és a helyi erőfeszítések azonban azt eredményezik, hogy az is, aki ittmaradt, az is, aki elment és most visszajött a falujába, megtalálja a számítását.

Kopka Jánaa

a szövetkezet saját szakemberének. És ugyanitt a Vörös Hajnal Tsz tagsága nyolc gyerekét küldte az általános iskola elvégzése után a tiszaberceli szakmunkásképző iskolába,

hogy majd tudásban gyarapodva ők irányítsák a munkát a most létesített ötven holdas nagyüzemi zöldségkertészetben.

Rakamazon mondták el, hogy azelőtt kétezren hagyták ott a falut és mentek az iparba a jobb megélhetésért. „El tudják képzelni, milyen nagy változás következett be, amíg elértük, hogy nyolc cigányasszony tagunknak csak prémiumként harmincháromezer forintot fizetett ki a szövetkezet?”

Vitathatatlan volt a különbség akár tavaly is az állami gazdaság és a termelőszövetkezet, s mennyire inkább az ipari üzem és a közös gazdaságok dolgozóinak életszínvonala között. Most már csökken. És ez nem csak a vezetésben, az anyagi érdekeltség elvének alkalmazásában keresendő. Az is igaz, hogy még nem minden parasztember olyan a járás szövetkezeteiben dolgozó tizenhétezerből, mint akit Bujról mutattunk be. De mind több az ilyen.

Egyre inkább tapasztalják, hogy a felső segítség nem késik.

— A kongresszus határozatait a tsz-ekben jól fogadták — mondják a járási pártbizottságon. — Tudjuk, hogy a falu lakóinak élete nem lesz egycsapásra olyan színvonalú, mint a városiaké, de érzik a gondoskodást.

Máris nagy az erkölcsi hatása az intézkedéseknek, amelyek a nyugdíjban, a családi pótlékban, a társadalombiztosításban és más módon jelentkeznek. Nincs a járásnak olyan gazdasága, ahol ne járnának kedvező hatással. Nagyobb a munkakedv, a családtagok közül többen mennek el dolgozni, s nem kevesen lesznek még, akik visszatérnek a falvakba.

— Ezek az intézkedések a most még sűrűn jelentkező munkaerőhiányt meg fogják oldani — mondja Alexa László elvtárs. — Itt azonban az is következik, hogy tovább javítsák csiszolják a munka szervezését, állandó munkát adjanak a szövetkezetek ősztől tavaszig is.

Előtérbe kerülnek a szövetkezetek közös értékesítési társulásai. Az állandó foglalkoztatottságért mindet; olyan elgondolást támogatnak a járási szervek, amelyek a saját termékek feldolgozását célozzák kisegítő üzemágakkal. Most már jogos a kívánság: ugyanarról a területről magasabb és jobb minőségű termést vár az ipar, a lakosság. Ehhez gép kell, sok gép. A megye legnagyobb burgonya- termelő járásában kevés a burgonyabetakarító gép, s egyetlen kukorica törő vei sem rendelkeznek, A gépek nagyrésze a betakarítás ideHéri László, a rakamazi Győzelem Tsz főagronómusa: „Nálunk minden évben van valami új. Ez az esztendő volt a legsikerültebb.”

jén szállít, s ez a munka rovására megy. Helyes tehát a kezdeményezés, hogy a járás tizenhárommilliós amortizációs alapját új — és hasznos — gépek beszerzésére fordítják. A célszerűség vezesse a szövetkezeteket, s ne a felülről kapott utasítás — ebben segít az új gazdasági mechanizmus.

A járás mezőgazdaságának jövője együtt alakul az országos lehetőségekkel. Amit a szakemberek máris biztosra vesznek: a termelés tovább nő majd, nagyobb mennyiségű áru lesz.

— Nem volna szerencsés ■— gondolnak máris előre

Zárszámadás előtt a nyíregyházi járásban