Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 7. szám

Tíz üzemben 3300 szakember

Ipari üzemek szintiére emelkednek a gépjavító

aiJomasoK

Szakszervezeteink megnovekedelt jelentőségéről, választási munkájáról és érdekvédelmi, mozgósító szerepéről

Beszélgetés hatnia Pál elvtárssal, az SZMT vezető titkárával

Január másodikén megkezdődtek a választások a magyar szakszervezetekbe. Szabolcs-Szatmár megyében — ahol ez a munka hetvenhatezer szervezett dolgozót érint — már dolgoznak a jelölő bizottságok, alapszervezeteink egy részénél a bizalmiakat is megválasztották. Április közepéig újjáválasztják az a lapszervezetek vezetőségeit, a szakmák megyei bizottságait és a Szakszervezetek Megyei Tanácsát.

— Mi e munka célja, s milyen fő feladatok várnak megyénk szak- szervezeti tagságára — erről beszélgettünk Randa Pál elvtárssal, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa vezető titkárával.

— Közel tízezer aktivistát, vezetőségi tagot választanak a megyében. Negyezer bizalmi, ugyaneny- nyi vezetőségi tag, s kétezer kereskedelmi ellenőr, társadalmi bírósági tag es társadalombiztosítási bizottsági tag kap megbízást a dolgozóktól, hogy az elkövetkező években dolgozzon a most valóban nagy feladatok előtt álló szakszervezetekben. Munkánk lényegét a párt Politikai Bizottságának múlt év május 10-i határozata így foglalta össze .. szervezni és nevelni a dolgozókat társadalmunk politikai, gazdasági erejének növelésére. Biztosítani a munKasok anyagi, szociális és kulturális igényeinek kielégítését, védelmezni a dolgozók törvényekben, rendeletekben biztosított jogait...” A határozat kimondja, hogy a két feladat a szakszervezeti tevékenység szerves egysége. A mostani választás ugyanakkor jó alkalom és lehetőség arra is, hogy a kilencedik pártkongresszus határozatát, mondanivalóját eljuttassuk minden szervezett dolgozónkhoz, beszélgessünk velük a problémáikról, elképzeléseikről és tájékoztassuk őket az ország, a megye, a munkahelyük dolgairól, helyzetéről. Nem utolsósorban alkalom arra is, hogy a dolgozók és a vezetők kerüljenek közelebb egymáshoz, s együtt döntsenek arról, hol kell javítani a munkát.

— Mi az, amiben különösen megnövekszik a szakszervezetek szerepe, jelentősége?

— Ha csak azt említem, hogy szakszervezeti szerveink nagy területen kapnak ellenőrzési, egyetértési,

döntési jogot, s esetenként a vétójogukkal is élniük kell, ez már maga is mutatja, hogy az edd.g.eknel magasabb szinten kell a dolgozók érdekeit képviselni, — mégpedig úgy, hogy az egybeessen a népgazuaság érdekeivel is. iszenkivüi részt vesznek szakszervezeteink az új Munkatörvény- könyv, a kollektív szerződés tervezetének kidolgozásában is, amelyek már az új gazdaságirányítási rendszernek megfelelően tartalmazzák a jogokat és kötelességeket. Szakszervezeteink dolgoznak a munkaidő csökkentésére vonatkozó kongresszusi javaslatok végrehajtásán, a szakszervezeti bizottságok jogai és kötelességei elvének kidol- gazásán is. Mindez mutatja, hogy a szakszervezetek szerepe rendkívül megnövekszik, de nagyobb lesz a felelősségük is. Választási munkánk fő célja olyan vezetőket találni, akik ne csak a jogok képviseletére, de a feladatokra való moz- gózításra is képesek.

— Milyen fontosabb követelményeket állít a szakszervezetek elé az üj gazdaságirányítási rendszer?

— Elsősorban, hogy minden dolgozóval megértessük az új mechanizmus célját, s hogy bevonjuk őket az új munkamódszerek, vezetési stílus megvalósításába. Számításba kell vennünk, hogy a gazadságirányitás reformjának bevezetésével egyes gazdasági vezetők csak a gazdasági célt látják majd, s megfeledkeznek a dolgozók érdekeiről. (Szociális, kulturális, munkaegészségügy! érdekek, stb.) Itt lesz nagy szerepük a szak- szervezeti bizottságoknak: helyes irányt szabni a gazdaságvezetők szemléletének, s védjék meg a dolgozók jogait. Ennek a munkának lényeges feltétele a gazdaságvezetők és az szb-k kapcsolatának javítása.

— Ez a kapcsolat most sem rossz. Különösen ott nem, ahol szakszervezeti tisztségviselők ismerik a szakszervezetek jogait, s elméletileg is felkészültek. Az új mechanizmus bevezetésével megnő a gazdaságvezetők önállósága, felelőssége. Fennáll tehát a rosszul értelmezett önállóság veszélye, amely bizonyos összeütközésekre vezethet Ennek jelei már most is mutatkoznak. Az a véleményünk, hogy a vállalatvezetők nagyobb önállóságára valóban nagy szükség van. Meggyőződésünk, hogy ez segíti a jobb munkát. Szeretnénk viszont hangsúlyozni: mindinkább

igényként jelentkezik a dolgozók bevonása a vezetésbe, a javaslatok, vélemények kikérése — vagyis az üzemi demokrácia növelése. Az önállóság és a demokrácia nem ellentétes egymással és nem ütközik. Mert ahol ezt nem igénylik, nem veszik tudomásul, ott a kollektíva erejét nélkülözik a gazdaságvezetők. Enélkül pedig nem lehet jól vezetni

— egyedül senki sem képes eredményesen dolgozni.

— Tovább javul tehát az érdekvédelem?

—- Ezt mi szigorúan szem előtt tartjuk. Különösen azért, mert tapasztaltuk, hogy néhány üzemünkben ez háttérbe szorult. Míg szaszervezeteink erőteljesen foglalkoztak a termeléssel,

— ami helyes, hiszen ez is érdekvédelem — kissé elhanyagolták a munkavállalók törvényes jogainak védelmét. Számos szakszervezeti vezető „esett hasra ’, ha egyes állami, vagy gazdasági szervek vezetői a nép- gazdasági érdekekre hivatkoztak ilyen esetekben. Jogosan kérdezzük: milyen népgazdasági érdek fűződhet néhány üzem, vállalat hóvégi hajrájához, a dolgozók pihenő idejének megvonásához, az indokolatlanul nagymérvű túlóráztatáshoz, a sokszor lelkiismeretlen bánásmódhoz, a terhes, szoptatós nagycsaládos anyák életének megke- serítéséhez?! Ez sem a népgazdaságnak, sem a dolgozónak nem érdeke és ellentétes pártunk politikájával. Természetes ezért, hogy a most megválasztott szakszervezet! vezetőktől nyomatékosan követeljük; a dolgozók érdekeinek védelme munkájuk egyik központi, lényegbevágó kérdése.

— A nagyobb követelmények felkészültebb vezetőket kívánnak. Hogyan érvényesül ez az elv a választásokon?

— Az elmondottakból következik, hogy olyan szak- szervezeti tisztségviselőkre van szükség, akik értik és szeretik a munkájukat, akik kivívják a dolgozók jogait, de nevelnek, mozgósítanak a jobb munkára. Olyan embereket válasszanak a dolgozók a szakszervezeti szervek élére, akikben bíznak,

akik képesek lesznek megfelelő szinten vegezm e feladatokat. Helyes, ha a megyénkben eddig is jól dolgozó, tapasztalt vezetőségi tagokat — a többség ilyen —, újraválasztják, toben, a kiválasztásban van kiemelkedő szerepük a munkahelyi párt- és KlSZ-szerveze- teknek, a szaicszervezeti je- ■ löiő bizottságoknak.

— Megkérjük, foglalja össze az eiitöveiKező hónapok, évek legfontosabb szakszervezeti feladatait.

— Munkánk fő irányát a

PB említett határozata, a IX. pártkongresszus határozatai és a magyar szakszerszervezetek XAI. kongresz- szusára való készülődés irányelvei szabják meg. Tanácskozzon tagságunk ezekről a dokumentumokról a választások ide jen és utána is, s dolgozzon a célok megvalósításáért. Fokozottabb politikai munkával érjük el, hogy dolgozóink mondjanak bátran véleményt az országos, a vállalati és a személyes jeilegű kérdésekről is. Erre jó alkalom az egyéni beszélgetőseken kívül a termelési tanácskozás, a szakszervezeti taggyűlés és a tervismarte- tő értekezlet — amely a mechanimzus bevezetése után elevenebb, élőbb lesz. Nem kis gondunk az alapszervezeti munka javítása, hiszen minden eredményünk ettől függ. Befejezésül: a

pártkongresszus tiszteletére indult munkaversenyben, az izmosodó és már sok helyen igen erős szocialista brigádmozgalomban a dolgozók tanú jelét adták

egyetértésüknek a párt politikájával, megmutatták, hogy hűségesek rendszerünkhöz. Most az szükséges, hogy ezt a tartalmában is nagyszerű, lendületes munkát fokozzuk. Segítsük a megyénk előtt álló 1967. évi tervfeiadatalnak minél jobb végrehajtását. A választásokkal egyidőben figyelemmel kísérjük az aktuális eseményeket, mint az országgyűlési és tanácsválasztás, a KISZ kongresszusának előkészítését és állampolgárokhoz, szervezett

dolgozókhoz méltó módon támogatjuk is.

— Azt hiszem — mondta végül Kanda Pál elvtárs —, hogy szakszervezeteink megerősödve, a magyar munkásosztály gazdog hagyományainak megfelelően végzik mind felelősségteljesebb munkájukat.

Kopka János

A gépállomások több mint másfél évtizedes működésük idején igen fontos politikai, gazdasági szerepet töltöttek be a falu életében. Oroszlánrészük volt a termelőszövetkezetek megszilárdításában. Joggal rászolgáltak arra a megtisztelő címre, amit a kezdet kezdetén kaptak: a munkásosztály falusi bástyái. Egy éve már gépjavító állomásként működnek. A termelőszövetkezetek erősödése — gépparkjuk növekedése — lehetővé tette, hogy a volt gépállomások mint gépjavító állomások elsősorban gazdasági kapcsolatot létesítenek a szövetkezetekkel.

(Jj utak keresése

1966 és a mostani esztendő előiskolája az egy év múlva bevezetésre kerülő új gazdasági mechanizmusnak. A gépjavító állomások máris más módszerekkel, más feladatokkal oldanak meg, mint korábban, de szerepük nem csökken. Céljuk az eddiginél magasabb szinten, jobb, gyorsabb munkával szolgálni a termelőszövetkezeteket

Az új utak keresése közben beváltak az olyan fejlett javítási módszerek, mint az utókalkulációs és a normálholdas javítás. Ezt bizonyítja az a tény, hogy 1967- re mind a két javítási formára növekvő az igény a termelőszövetkezetek részéről. A legfejlettebb kiszolgálás, a cseretraktoros javítás is kedvező fogadtatásra talált. Már eddig 440 darab erőgépre kötöttek ilyen szerződést. Ebben az évben bevezetik a főrészegység cse- rés javítását is. A cserés javításoknak a mezőgazdaságban igen nagy jelentősége van. Sok a kampányfeladat, amit jó minőségben, gazdaságosan elvégezni néhány nap, vagy hét alatt lehet. Ha traktorcserés javításra köt szerződést a termelőszövetkezet, a meghibásodott gép helyett azonnal kap másikat.

Biztosítják a szakmunkás- utánpótlást

A gépjavító állomások jól igazodnak a megváltozott körülményekhez. A hagyományos traktor és szántóföldi munkagép javítás mellett végeznek épületgépesítést, villanyszerelést, foglalkoznak öntöző- és permetezőgépek javításával, gyártanak mezőgazdasági gépalkatrészt

és az állandó foglalkoztatottság miatt iizonyos ipari munkát is végednek. A múlt évben új munkalehetőségek felderítésével és jobb szervezéssel elérték, hogy a IX. kongresszus tiszteletére vállalt versenyben november 30-ig megyei szinten az eves tervüket 110 százalékra teljesítették. A kilátások erre az évre is kedvezőek. Az éves tervük teijesitesenez szükséges munka 85—90 százalékara már megkötötték a szerződést.

A gépjavító állomások igazgatósága tíz állomásával a megye egyik legnagyobb üzemének számít. 3300 szakemberrel dolgoznak. í967-ben 340 fővel növelik a dolgozók létszámát. A törzsgardát a maguk nevelte szakmunkásokkal gyarapítjuk. Jelenleg is 264 ipari tanulót foglalkoztatnak. Az igazgatóság olyan munkaalkalmak megteremtésén fáradozik, ahol nőket is alkalmazni tudnak. Erre jó példái szolgáltat a Tiszavasvári Gépjavító Állomás, ahol a két- három évvel ezelőtt náztar- tásban dolgozó asszonyok, most szocialista brigádokban mikrométerrel a kezükben, ezredmilliméter pontosságú munkát végeznek. Szabolcsban a gépjavító állomások fejlesztését, mint ip;| i munkát adó helyeket is szükséges számontartani.

Modern étkezdék, fürdők

A szociális körülmények még nem mindenütt érik el az ipari üzemek szintjét, de az utóbbi években az emberekért is sokat tettek. Baktalórántházán, Fehér- gyarmaton és Mátészalkán olyan körülményeket teremtettek, amit sok ipari üzemben megirigyelhetnének. Villanytűzhellyel, jégszekrénnyel ellátott konyhák, modern étkezdék, fürdők szolgálják a dolgozók kényelmet. Három gépállomáson Tiszavasváriban, Tisza- szalkán és Baktalórántházán a műhelyek központi fűtése, világítása a legmodernebb. Ez még nincs minden állomáson, de 1970-ig mindenütt el akarják érni az ipari üzemek szintjét. Az eddig elért eredmények és a közeli évek tervei arról tanúskodnak, hogy a gépjavító állomások továbbra is fontos bázisai a falu városiasodásának.

Csikós Balázs

c4nii főntől JHáliáIldii

A levél homályosnak és kissé hihetetlenné tűnt;

„Nagyon elveszettnek éreztem magam, a munkát csak nyűgnek találtam, nem volt az életemnek semmi célja. Csak bolyongtam esszé

vissza, s rossz gondolataim voltak az emberekről. iss mióta az almatároló munkásai közé tartozom, mintha újjászülettem volna. A munkatársaim voltak azok, akik nyomorúságomban felkaroltak, s akik elvezettek az élet legfontosabb tényezőjéhez. a munkához. Nem is sejtik, hogy kedvességükkel és gondoskodásukkal megismertették velem az élet örömeit.”

Ezt írta Szathmáry Márta, az almatároló húszéves segédmunkása és a végén hozzátette, hogy ez a levél számára nagyon fontos dolog.

★

Nehezen szólal meg, mintha szégyellne a szavakat. Pedig amit mond, azért neki nem kell szégyenkeznie. Hatan voltak testvérek, és mind állami gondozásban nőttek fel. Apja a falu legjobb ivóival versengett abban az időben, anyja korán meghalt.

— Édesapám él —, mondja Márta, — de én ezt mostanában letagadom. Nem éreztem soha, hogy szeretett volna. Lehet, hogy csak gondolom ezt, bár ha szünidőre hazamentem Komoróba, nem éreztem otthon magam sosem.

Volt egy nővére, Eszter. Vele 1957 szeptemberében találkozott az Ököritófülpösi otthonban.

— Nagyon szerettem. Öt anyámnak tartottam. Gondoskodott rólam, ő volt nekem a legkedvesebb a családban. Mellette lehetett rendetlenkedni, s őt szidták miattam. Nem tudtam, hogy beteg.

Aztán Esztert bevitték a

kisvárdai kórházba. Ott is halt meg 1958 februárjában. ★

Márta egyedül maradt. Tanult, közben kihelyeztek nevelőszülőkhöz, volt a Bálint- bokorban, Tégláson, Hajdú- hadházon, Sopronban, Debrecenben.

— Egyik helyen a nagymamára kellett vigyázni, mert mindig öngyilkos akart lenni, másutt a disznót őriztem... Rossz volt mindenütt. Úgy gondolom, csak azért tartottak, mert hasznot láttak belőlem.

Márta 1962-ben került Fótra, és három év alatt elvégezte a kertészeti szakiskolát. Először kedvelte a szakmát, de erről hamar leszoktatták társai, akik nem akartak kertészekké válni. Nyolcán voltak, s ma mind mást dolgozik.

Márta megkereste az egyik bátyját.

— Gorombák voltak feleségének szülei. Volt háromezer forintom, kötelező takarékból. Mikor elfogyott, mondták, mehetek, amerre látok.

— Testvérei?

— Különböző helyeken és másképpen nevelkedtünk, így nem tudjuk egymást megérteni. Sokszor úgy érzem, szeretnék hallani róluk valamit, de aztán rájövök, hogy ennek semmi értelme.

Nyíregyházára utazott. Szerzett albérletet, felvették a konzervgyárba, már minden jól alakult. Ekkor azonban megismerkedett egy fiatalasszonnyal, hozzá költözött, és az asszony hatására egyre jobban kerülte a munkát. Kilépett a gyárból, s csak akkor tért észhez —, hogy dologtalanul milyen aljassá válhat az ember, — mikor barátnője lopott tyúkból főzött ebédet. Felfedte.

Egy különösen emberséges rendőr észrevette, hogy a lány veszélybe került. Állást szerzett neki. így került Márta az almatárolóba.

★

Az első nap zokogott, hogy nem tud almát csomagolni. Az ok inkább az volt. — bár nem mondta senkinek, — hogy nem volt lakása Este a rendőr addig járta a várost, míg szerzett egyet.

A harmadik nap áthelyezték Majehricsné brigádjába A kis vadóc a falhoz dőlve sírt, nem szólt senkihez.

Mellette dolgozott egy fiatalasszony, Kovácsné. Ö faggatta és bár Márta nagyon szófukar volt, egyet-mást megtudott róla. Hogy otthon, egy jószívű szomszédasszony kenyerén és szalonnáján él — ezt nem. Az asszonyok csak azt látták, hogy a lány almát ebédel, látták, de neki nem szóltak.

— Egyszer mondta valaki, menjek le a pártirodára. El sem tudtam képzelni, miért hivatnak. Ott mondták, hogy amig nem kapok előleget, ingyen ebédelhetek a konyhán. Bemutattak a konyhai dolgozóknak és attól kezdve ebédeltem...

Egy hónapig dolgozott abban a brigádban. Kovács Barnánéval különösen ösz- szebarátkozott. Két vasárnapot is náluk töltött. Beszélgettek, tv-t néztek, és a család vendégül látta Mártát, ebédre is. vacsorára is.

Azután Juhász Mária csoportjába került. Tanítgatták,

hogyan fogadjon fuvarost a tüzelő vásárlásra, meg minden másra, gondoltak vele™ Néha az asszonyok már azt mondják, Márta az ő lányuk.

— Volt olyan, hogy alig vártam, leteljen a munkaidő. Most nem. Könnyebben veszem, megszerettem a munkát és közöttük vidámabb vagyok.

★

— Miért írt levelet?

— Nagyon jó kedvem volt és úgy éreztem, valamit feltétlenül csinálnom kell. hogy megköszönjem nekik. Nem először gondoltam rá. hogy írok. csak azt nem tudtam, hogyan fejezzem ki az érzéseimet.

Igen, így már nemcsak hihető, hanem világos is a levél: „Mióta az almatároló munkásai közé tartozom, mintha újjászülettem volna. Nem is sejtik, hogy kedvességükkel és gondoskodásukkal az élet örömeit ismer tették meg velem.”

És talán az is érthető miért oly fontos ez Márta nak.

Kun Istvás