Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 7. szám

Egy hét a világpolitikában © Vietnam és a Brown javaslat d!) Salisbury csökkenti az USA kormányának hitelét i|D De Gaulle hevesen bírálta Amerikát @1 Angolszász ellentétek Kuba miatt Az új esztendő első heté­nek legfontosabb eseményei az elmúlt évtől örökölt, sú­lyos és megoldatlan nem­zetközi problémával, az Egyesült Államok vietnami agressziójával voltak kap­csolatosak. Kudarcba ful­ladt rövid idő leforgása alatt az angol külüfyminisz- ternek, George Brownnak szilveszterkor előterjesztett, amolyan alibi jellegű kez­deményezése, amellyel az Egyesült Államok, Dél-Vi- etnam és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kö­zött javasolt tárgyalásokat a vietnami hadműveletek be­fejezésének előkészítésére. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság külügyminisztériu­mának szóvivője elutasította a Brown-javaslatot, egyebek között rámutatva arra, hogy ezzel akarta elhallgattatni a Wilson-kormány a Vietnam­mal kapcsolatos hivatalos angol politika hazai ellen­zékét A szóvivő hangsúlyoz­ta, hogy a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Fronttal való tárgyalások nélkül képtelenség a dél­vietnami háború beszünteté­séről beszélni. A Dél-vietna­mi Nemzeti Felszabadítási Front is nyilatkozatot adott ki, amely hasonlóképpen el­utasította az angol kezdemé­nyezést Salisbury, az az amerikai újságíró, aki a bombázott vietnami fővárosból kül­dött helyszíni tudósításaival rácáfolt a Fehér Ház és a MOSZKVA: A Pravda szombati szá­mában méltatja a Francia Kommunista Párt XVIII. kongresszusának munkáját. HANOI: A Malájföld Nemaeti Fel­szabadítási Szövetség Indo­nézia missziójának négy tagja politikai menedékjo­got kapott a VDK-ban, mi­után az indonéz reakciósok szabadon bocsátották őket a börtönből. A missziót az indonéz hatóságok bezárták és vezetőjüket egy év óta fogságban tartották. / PHENJAN: A Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság kormá­nya nyilatkozatban ítélte el az amerikai imperialisták és a dél-víet? ami bábkor­mány katonáinak a semle­ges Kámbodzsa ellen elkö­vetett agresszív határsérté­seit DJAKARTA: Kítene diák és értelmisé­gi „akciófront” újabb köz­leményben követelte a kongresszustól Sukamo le­váltását A szombati dja- kartai lapok első oldalas beszámolókat közölnek Su­kamo állítólagos gazdasági bűncselekményeiről. A Iá­itok közlik Sukamo né­hány levelét, amelyet ah­hoz a Dalam volt központi bankügyi miniszterhez írt, akit nemrég halálra ítéltek. WASHINGTON: Az észak-amerikai refor­mátus egyház meghívására dr. Bariba Tibor tiszántúli református püspök vezeté­sével pénteken négytagú magyar református egyházi küldöttség érkezett az Egyesült Államokba. A küldöttségben helyet fog­lal Szamosközi István püs­pök, Finta István, a refor- má'usok lapja szerkesztője és-Tóth Károly, a reformá­tus egyetemes konvert tit­kára. A delegáció részt vesz az észak-amerikai reformá­tus egyház rendes évi köz­gyűlésén. Pentagon állításaira és az amerikai közvéleményben csökkentette a kormány hi­vatalos közléseinek hitelét, az új év első napjaiban le- közöltette lapjában, a New York Timesben a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének nyilatko­zatát. Ez az első eset, hogy Pham Van Dong szavai köz­vetlenül megjelenhettek az amerikai tömegsajtó egy te­kintélyes orgánumában. A VDK miniszterelnöke az amerikai közvélemény tudo­mására hozta, hogy Vietnam népe addig harcol, míg meg nem szűnik az agresszió! Hétfőn, az új évre meg­hirdetett tűzszünet lejárta után újból megindultak az ellenségeskedések, sőt az amerikaiak már a tűzszünet utolsó perceiben útnak in­dították bombázóikat a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság területe ellen, Egyébként is számtalan eset­ben megsértették az Egye­sült Államok repülőgépei, egyes egységei a fegyver- nyugvási előírásokat. Ennek ellenére a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front újabb egy hétre meghirdet­te a hadműveleteinek be­szüntetését: február 8-a és I5-e között, a vietnami hold­újév alkalmával, a Tét ün­nepén ismét életbe lépteti a „tüzet szüntess” parancsát Végül a vietnami prob­lémakörhöz tartozik De Gaulle tábornok két újévi megnyilatkozása is. A fran­cia köztársasági elnök még soha olyan kemény szavak­kal nem ítélte el az Egj’e- sült Államok fegyveres bea­vatkozását, mint a francia rádióban és televízióban el­mondott beszédében, vala­mint a párizsi diplomáciai testület előtt tett újévi nyilatkozatában. Charles Bohlennak, az USA nagykö­vetének is végig kellett hallgatnia, amint a francia elnök „förtelmesnek” mon­dotta a vietnami háborút, amelyet „egy nagy nemzet egy kicsi elpusztítására” in­dított meg s folytat... Franciaország belpolitikai helyzetére nagy hatással le­vő eseményre került sor Párizs egy munkáslakta elő­városában, Levalloisban: január 4-én megkezdte mun­káját a Francia Kommunis­ta Párt XVIII. kongresszu­sa. Franciaország legna­gyobb pártja a munkásosz­tály és a demokratikus erők egységének követelését, az egység megteremtésének megvitatását tűzte a kong­resszus napirendjére, hiszen alig három hónap múlva a nemzetgyűlési választások erőpróba elé állítják a fran­7­DeBoer folytatta: — Én is nehezen, türtőz­tettem magam, amikor most ez a fickó — bökött megvetően a tanár felé — félbeszakította szavaimat, s propaganda előadásba kez­dett Igazán nehezemre esett, hogy türtőztessem magam. De így legalább a tisztelt vizsgálóbizottságnak módja volt hallania, milyen módszerekkel dolgoznak Moszkva ügynökei. Nos, biztos tudomásom van ar­ról, hogy a vörösök már el­készítették a vörös lázadás tervét, amelyet itt akarnak végrehajtani Amerikában. Ezekben a piszkos tervek­ben kapott vezető szerepet McGrath. Az ő feladata lett volna a diákok közül vörös ügynököket toborozni eh­hez a lázadáshoz.» DeBoer — mint a színész a színpadon, a szavalat be­fejeztével — meghajtotta cia baloldalt Figyelemre méltó a párt állásfoglalása a nemzetközi kommunista mozgalom dolgaiban is: Wal- deck Rochet főtitkár elítélte a kínai vezetők soviniszta, kalandor és szakadár politi­káját, kimutatva, hogy a valóságban azok az igazi revizionisták, akik a mar­xizmus—leninizmust „maoiz- mussal” akarják helyettesí­teni. Waldeck Rochet helye­selte olyan értekezlet össze­hívását, amely lehetővé ten­né a kommunista- és mun­káspártoknak, hogy együtte­sen elemezzék az 1960-as nyilatkozat óta végbement változásokat és ezen az ala­pon közös irányvonalat dol­gozzanak ki a jövőre. Az európai helyzet ala­kulásában újabb érdekes fejleményt jelent Krag dán miniszterelnök varsói hiva­talos látogatása. A dán kor­mányfő egyben az idei elnö­ke a NATO miniszteri ta­nácsának. Varsó repülőterén Cyrankiewicz lengyel mi­niszterelnök a dán vendéget üdvözlő beszédében a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű országok együttműködé­sének lehetőségéről és szük­ségességéről szólt. Váratlan angol—amerikai ellentétet robbantott ki egy Kubával kötött angol ex­portügylet: az Egyesült Államok hiába követelte a londoni kormánytól, hogy akadályozza meg egy 10 millió font értékű műtrágya- gyár berendezéseinek Kubá­ba való szállítását. Az eset emlékeztet a három évvel ezelőtti amerikai kudarcra: akkor angol autóbuszok Ku­bának történt eladását pró­bálta meg hasztalan meg­akadályozni a washingtoni kormány. Havannában katonai dísz­szemlével és nagygyűlésen emlékeztek meg a kubai forradalom győzelmének 8. évfordulójáról. Fidel Castro beszédében felvázolta azt a nagy utat, amelyet Kuba a forradalom óta megtett. A miniszterelnök szolidaritásá­ról biztosította az amerikai agresszió ellen horcoló viet­nami népet. Javaslatára az új esztendőt Kubában a hős Vietnam esztendejévé nyilvánították. Minden jel arra vall, hogy a világpolitikában is „viet­nami esztendő” lesz 1967, amelyet egyrészt az ameri­kai háborús erőfeszítések, másrészt a vietnami nép megsegítésére megindult ak­ciók, illetve az amerikai ag­resszió megfékezését, a fegy­verszüneti tárgyalások lehe­tővé tételét célzó diplomá­ciai kezdeményezések jelle­meznek majd. magát, s diadalmasan né­zett körül a teremben. Ott' zúgás támadt. Fantasztikus! Rettenetes! Készen áll már a vörös lázadás terve! Mi­lyen veszélyben voltak... Ki hitte volna, hogy ez az igénytelen külsejű angol tanár ilyen nagy szerepet kapott volna a lázadásban... Mr. Rubin néhányat ko­pogott a ceruzájával az elnöki asztalon. — Uraim, a tárgy komoly­ságához illő csendet kérek! Van valakinek kérdése a ta­núhoz? McGrath felállt: — Van. Honnan veszi Mr. DeBoer a vörös lázadás állí­tólagos tervét? Azt mondot­ta, hogy biztos tudomása van erről... Honnan szerezte ezt a biztos értesülést? És mivel bizonyítja, hogy az én fel­adatom az lett volna, hogy ehhez az akcióhoz, a diákok közül vörös ügynököket to­borozzak? Várom a választ! DeBoer kivörösödött, s se- gélytkérően nézett az elnök­PINTÉR ISTVÁN: lC€4'HhCfilít& Ahol felkel a Nap — A Szovjetunió napjai a Gyozsnyev-foknál kezdődnek. Ott ahol a Greenwichtől nyugatra fekvő 170. délkör az ázsiai szárazföld csücs­két érinti, alig észrevehető pontocskát látunk „Uelen” felirattal. Ez a Szovjetunió legtávolabb fekvő északke­leti lakótelepe. Mintegy 100 földszintes ház fekszik a keskeny földnyelven, ame­lyet két" tenger mos a két oldalról: jobbról a Behring- tenger, balról a Csukotkai- tenger. Ha kelet felé ha­ladunk, 18 kilométerrel odébb eljutunk a Behring- szoroshoz. Hajdanában itt eszkimók éltek, de amikor eldőlt, hogy lakótelepüket kiszélesítik és átépítik az emberek útjába álltak a sziklák. Az eszkimók átköl­töztek a félsziget távolabb fekvő részére, de maradtak emberek a szoros közelében is: a rádióállomás munka­társai, élükön Ivanovval. Innen ered a mondás: „A Szovjetunió Ivanovval kez­dődik”. Ezek az emberek Orosz­országban elsőnek találkoz­nak a hajnallal, s elsőnek élik végig a napot. Zordon vidéken laknak. Még a nyár derekán is, amikor a tund­ra leveti téli díszét, a he­gyek napsütötte lejtői lilák az ibolyától, s a partmenri sziklákon szüntelenül esi vi­telnek a madarak — nem ritkaság a hóvihar. Az ott élő emberek nagv messziségben élnek, két vi­lág határán. De senki sem érzi magát elhagyatottnak. Rendszeresen jár a posta s a sarkvidék lakóit szép időben meg-meglátogatják iskolásgyerekek, vadászok és más ueleni lakosok. Meg­történik, hogy újságírók is felkeresik őket. re. Csak annyit tudott ki­nyögni : — De kérem, hallatlan, hogy a becsületes ameri­kaiakat ilyen impertinens hangon, még itt a vizsgálóbi­zottság előtt is rágalmazzák! Mr. Rubin segítségére si­etett a matematika tanárnak: — Igaza van, Mr, Boernek! Nem kell ezekre a kérdé­sekre válaszolnia. A vádlott­nak pedig megtiltom, hogy a tanúhoz további kérdéseket intézzen. Diadalmasan nézett körül, a mellette ülő két urat, a vészbíróság tagjait kereste tekintetével. Azok bólintot­tak. McGrath még egyszer szót kapott, az utolsó szó jogán beszélhetett. Ennyit mon­dott: — Semmi olyasmit nem tettem, ami összeférhetetlen lenne a mi amerikai demok­ráciánk igazi eszményeivel. A hisztéria, amelyet ez a bi­zottság felkorbácsolt, a leg­aljasabb üldöztetésnek tesz ki engem. Az ellenem, mint tanár ellen indított üldözés annak a kampánynak egy része, amelynek célja, hogy a tanárokat országszerte megfosszák gondolatszabad­ságától-.. A bizottság kétperces ta­nácskozás után úgy döntött, hogy McGrath „vörös”, aki minden alkalmat megraga­dott, fiogy a gondjaira bízott gyermekeket a vörösök szája íze szerint nevelje. Külön megemlítették: az iskola egyik „tragikus körülmények között” elhunyt tanulójának temetésén „lázító beszédet” mondott és úgy állította be a dolgot, mintha az amerikai ifjúság nevelése nem lenne a legjobb kezekben. Ezzel is a vörösök propj aganda szóla­mait ismételte. Ezért MrGrathot állásvesztésre ítélte. A tárgyalóterem közönsé­ge megelégedetten vette tu­domásul a döntést. Francis, aki mindig szerette McGrath- ot, ugyancsak helyesnek tar­totta, ha a tanárt eltávolít­ják — talán még a többiek­nél is jobban gyűlölte most, amint kiderült róla, hogy vö­rös. Hiszen ennek a tanár­nak majdnem sikerült őt is hálójába kerítenie. Pedig az ifjú Rowers igazi amerikai akart lenni, s még a gondo­latától is irtózott, hogy sa­ját hazája ellenségének te­kintsék. Ha némi rokonszenv maradt is még benne a fel­függesztett tanár iránt, arról nem volt hajlandó tudomást venni. Egy igazi amerikainak nem szabad szentimentális­nak lennie. A kommunisták terve éppen az, hogy bizal­mat keltve férkőzzenek kö­zel az emberekhez. McGrath közel került az ő szívéhez, s bizonyára azért, hogy később felhasználja majd őt Ame­rika ellenségeinek érdeké­ben. De nem, abból nem eszik Mr. McGrath. Francis Ro­wers amerikai, s eszerint él, s ha kell, hal is- ★ Ebben az időben már Francis elhatározta, hogy re­pülő lesz. Ez az elhatározása még McGrath elbeszélései­nek hatása alatt érett meg benne. McGrath nagyszerű történeteket tudott a hábo­rúról. Repülő élményeiről mesélt, légi csatákat elevení­tett fel, amikor fent a leve­gőben harcolt a fasiszta re­pülők ellen. Az igaz, hogy McGrath másképpen mon­dotta el ezeket a története­ket, mint ahogyan azokban a könyvekben álltak, amelyek az amerikai légierők máso­dik világháborús hőstetteiről szóltak, s szép számmal le­hetett találni a hadiözvegy kölcsönkönyvtárában. Ezek­ben a könyvekben ritkán esett szó a másik frontról. McGrath viszont mindunta­lan beleszőtte elbeszélésébe! „Ez akkor volt, amikor Hiú lert Moszkva alatt...” Vagy! „Amikor leszálltunk, rohan­tunk a rádióhoz, hogy meg­hallgassuk, a Volga mellet! hogyan állnak a dolgok?...”* (Folytatjuk?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents