Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-06 / 5. szám

A virágzó Franciaországért Kommentárunk az FKP kongresszusáról TISZSZ-jelenlés Mai Van So sajióebédiérö! Párizs (TASZSZ): „Ha a bombázás végleges és feltétel nélküli beszünte­tése után az amerikai kor­mány érintkezést javasol a Vietnami Demokratikus Köz­társasággal, úgy vélem, ezt a javaslatot megvizsgálják és tanulmányozzák majd Ha­noiban” — jelentette ki szerdán a VDK párizsi fő­megbízottja. Mai Van Bo a diplomáciai sajtó ebédjén fejtette ki kormányának ál­láspontját. Mielőtt sor kerülne a vietnami kérdés rendezésére — mondotta Mai Van Bo — az Egyesült Államoknak el kell ismernie a Dél-Vietna­mi Nemzeti Felszabadítási Frontot, amely Dél-Vietnam népének egyedüli igazi kép­viselője. A tárgyalásoknak éppen a DNFF-el kell folyniok. A VDK a maga részéről azt követeli, hogy a bombázások megszüntetése mellett az Egyesült Államok ismerje el azt a négypontos programot, amelyet a VDK a vietnami rendezés alapjának tekint Washington: Az amerikai külügyminisztérium szóvivő­je csütörtökön kijelentette: „az Egyesült Államok kész elrendelni a VDK elleni bombatámadások haladékta­lan beszüntetését abban a pillanatban, amikor nem hi­vatalos úton vagy máskép­pen biztosítékokat kap, hogy ezt a lépést megfelelő és ha­ladéktalan de-eszkaláció kö­veti majd a másik fél részé­ről”. A külügyminisztérium szó­vivőjének ez a nyilatkozata Mai Van Bo-nak, a VDK pá­rizsi főmegbízottjának csü­törtöki kijelentéseivel kap­csolatban hangzott eL Moyers, a Fehér Ház sajtó­főnöke a VDK párizsi diplo­máciai képviselőjének sajtó- konferenciájáról azt mondot­ta, hogy „egyelőre korai len­ne értékelni az elhangzotta­kat”- Moyers kijelentette: az Egyesült Államok „min­den pozitív lépést kész üd­vözölni” de „hivatalos érte­sítést” vár az álláspontok tisztázására. A Khlder-iägy újabb fejleményei Párizs: A szocialista erők frontja (FFS), az Algériai Forradalom Titkos Szerve­zete (OCRA) és más algériai ellenzéki csoportok csütör­tökön közös nyilatkozatban ítélték el a Khider ellen el­követett gyilkos merényle­tet Nyilatkozatuk irány- zatosan azt állítja, hogy Mohammed Khider halá­láért Bumedien és környe­zete a felelős. Jellemző, hogy az igazi baloldali ellenzéket képvi­selő népi ellenállási szerve-' zetnek a neve nem szerepel a közös nyilatkozatok alá­írói között. A merénylet hátterét ku­tatva az A1 Ahram című kairól lap arról ír, hogy az FLN tulajdonát képező mintegy 14 millió dollár összeget Khider több svájci bankban helyezte el, külön­böző munkatársainak nevé­re. Ez utóbbiak keze lehet a gyilkosságban, mert Khi­der halála után a titkos bankszámlák az ő tulajdo­nukba kerülnének —, írja az A1 Ahram. Az AFP jelentése szerint Mohammed Khidert Ma­rokkóban temetik el. Az el­hunyt családja ugvanis azt kívánja, hogy Khider „isz­lám földben nyugodjék”. Madrid: A spanyol rend­őrség két gyanúsítottat tar­tóztatott le Khider meggyil­kolásával kapcsolatban — jelenti az AFP. A rendőrség azonban nem adott ki köz­leményt. Annyi még kiszi­várgott ugyanezen forrás szerint, hogy a nyomozók egy harmadik személyt is lázasan keresnek, aki ugyancsak részt vett a gyil­kosság megszervezésében. Az illetőről csak annyit tudnak, hogy 30 év körüli, 175 centiméter, magas „kék felöltős” férfi. HAVANNA A kubai kiyügyminiszté- rium jelentése szerint a ha­tárőrség és a biztonsági szervek a CIA (az Amerikai Központi Hírszerző Hivatal) szolgálatában álló ügynökö­ket tartóztattak le- Az ügy­nökök szilveszter éjjelén il­legálisan partra akartak szállni a kubai Las Villas tartomány Dolores körzeté­ben. MASERU A lesothoi válság újabb fejleményeként csütörtökön letartóztatták Ntsu Mok- hehlet, az ellenzéki kong­resszus párt vezetőjét. Mok- hehle, akinek Dél-Afrika-el- lenes és az Apartheid poli­tikát elítélő nézetei közis­mertek, pártjával együtt tá­mogatta II. Moshoeshoest, a nemrégiben függetlenné vált afrikai ország uralkodóját. Mint ismeretes, Leabua Jo­nathan miniszterelnök és jobboldali kormánya a ki­rályt házi őrizetben tartja. VARSÓ Csütörtökön a hajnali órákban — a Lengyelország­ban tartózkodó — Krag dán miniszterelnök és kísérete országlátogatásra indult. Út­juk első állomása az Ausch­witz—Brezinka-i volt hitle­rista haláltábor. CHICAGO Jack Ruby holttestét szer­dán, nagy biztonsági fede­zet mellett szállították a dallasi kórházból szülőváro­sába, Chicagóba. Ruby fi­vére, Earl, a család nevé­ben sajtónyilatkozatot tett. Kijelentette, hogy a dallasi börtönben Ruby már négy hónap óta betegeskedett. Rosszullét, hányinger kínoz­ta, de őrei nem törődtek ezzel. Souvanna Phouma nyilatkozata a TüSZSZ tudés.tójáiiak Vientiane (TASZSZ): Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök beszélgetést folytatott Vaszilij Harkov- val, a TASZSZ tudósítójá­val. Hangsúlyozta, hogy Laosz népe békére, semle­gességre és függetlenségre törekszik. A miniszterelnök állást foglal amellett, hogy Indokínában béke legyen, s az ellen, hogy a háború lángját Laoszra is átvi­gyék. — Mi laosziak semmit sem óhajtunk annyira, mint a békét —, fűzte hoz­zá. — Ügyeinket minden külső beavatkozás nélkül akarjuk megoldani. A há­ború elkerülése végett a semlegesség útját választot­tuk és most is csak azt kö­veteljük, hogy ismerjék el és tartsák tiszteletben sem­legességünket, amelyet az 1962-es genfi megállapodá­sok szavatoltak. Souvanna Phouma ki­emelte, hogy a szovjet—la­oszi kapcsolatokat a barát­ság jellemzi, — sohasem felejtjük el, hogy a Szov­jetunió nagy segítséget nyújtott a Laosz semleges­ségéről szóló genfi egyez­mények létrehozásához. Vé­gül jókívánságait küldte a szovjet népnek az újév al­kalmából. PINTÉR ISTVÁN: A kémbe^iil& 5. Hősi halála azonban fe­ledtette ezeket a kellemet­len emlékeket Akkoriban szinte egész Amerika a Hit­ler elleni háború szent lá­zában égett Úgy érezték, hogy nemcsak Amerika, ha­nem az egész világ szabad­ságáért harcolnak. Mr. Ing- ramot ezért az ügyért ál­dozta az életét s ezért a városka lakói tisztelték, be­csülték emlékét A tiszteletből azonban nem lehet megélni. Az öz­vegy kevéske járadékából sehogyan sem boldogult és végül is elhatározta, hogy kölcsönkönyvtárat nyit. A vállalkozás nem sikerült túlságosan, különösen az el­ső időben látogatták keve­sen Mrs. Ingramot kis bolt­ját A kölcsönkönyvtár alapját ugyanis azok a könyvek képezték, amelye­ket az özvegy férjétől örö­költ. A tanár angol iro­dalmat tanított, s szenvedé­lyes könyvbúvár volt Könyvespolcán Shakespeare, Mark Twain, Burns, Bal­zac, a világirodalom nagy­jainak művei sorakoztak. Ilyen olvasnivalót pedig vajmi kevesen kerestek a városka lakói közül. Mrs. Ingramot azután — barátai tanácsára — kölcsönt vett fel, s „modern” könyvekkel, betsellerekkel, detektív re­gényekkel és nem utolsósor­ban háborús emlékiratok­kal bővitette az olvasniva­lók tárát. Az elgondolás bevált, ettől kezdve sokkal többen keresték fel a köl­csönkönyvtárat, s ami Mrs. Ingramot számára fonto­sabb volt, többen fizették be a havi két dolláros köl­csönzési díjat. Mrs. Ingramotnál Francis egész sor olyan könyvet ta­lált, amelyek a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombákkal foglalkoz. tak. A fiú sokszor hajnalig, lélegzetvisszafojtva olvasta ezeket a könyveket, ame­lyek a japánokat, mint valamiféle „sárga állatokat* ábrázolták, s amelyek hosz- szú oldalakon keresztül ír­ták le az atombomba pusz­tító hatását. A szerzők leg­többje természetesen nem feledkezett el arról sem, hogy bizonyítsa: „Az atom­bomba az amerikai tech­nika. a civilizáció és tudás diadala, s Amerika számá­ra kizárólagos eszközt ad, hogy a világon biztosítsa a szabadságot”. ★ Persze ezek a* fejezetek már alaposan elavultak, amikor az ifjú Rowers ol­vasta őket. Hiszen akkor már az iskolában is az atompróbariadók korszakát élték. Ha semmi másból, de ezekből a gyakorlatokból Francis is megtudhatta, hogy a világon már nem­csak az Egyesült Államok­nak van atombombája. De- hát Francis nem volt poli­tikus, nem foglalkozott az­zal a kérdéssel, hogy vajon miért dobják le két ' japán városra az atombombát, minden figyelmeztetés nél­kül, néhány nappal a kü­szöbön álló japán kapitulá­ció előtt? Az sem érdekel­te, hogy miért tulajdonítot­tak a szerzők könyveikben olyan nagy fontosságot an­nak, hogy kizárólag az Egyesült Államoknak van A Párizs városát körülve­vő kommunista többségű „vörös övezet” ad otthont ezekben a napokban a Fran­cia Kommunista Párt XVIII. kongresszusának. A tőkés világ egyik legdicsősége­sebb múltú, harcokban és tapasztalatokban gazdag kommunista pártja rendkí­vül bonyolult helyzetben — de ugyanakkor bíztató le­hetőségek küszöbén tartja tanácskozását. A párt előtt álló döntő feladatot nagy pontossággal és tömörséggel foglalta össze már Waldeck Rochet főtitkár beszámoló­jának címe is: „Az egység — a demokratikus, függet­len és virágzó Franciaorszá­gért.” Az egység szó ebben az esetben nemcsak egy elvi­politikai harc célkitűzését jelenti, hanem a lehető leg­gyakorlatibb, napról napra folytatott küzdelmet. Hiszen 1967 tavaszán választásokat tartanak Franciaországban, s a választási harc gyakorlati megszervezése a kongresszus egyik fő feladata. A Francia Kommunista Párt nagyszabású politikai sikert ért el röviddel a kongresszus előtt: szívós politikai munkával sikerült kiharcolnia 1966 utolsó nap­jaiban a megegyezést a Mit­terrand vezetésével tömörült demokrata szocialista szövet­séggel. Emlékezetes, hogy egy évvel korábban Mitterrand a baloldal közös jelöltjeként — de mindenekelőtt a mil­liós tömegeket mozgató kommunista párt segítségé­vel — második elnökválasz­tási fordulóra kényszerítette De Gaulle tábornokát, s e második fordulóban megsze­rezte a szavazatok 45 szá­zalékát. E politikai siker alapján 1966. folyamán a kommunisták több ízben is javasolták közös baloldali program és közös választási taktika kidolgozását. Az esztendő folyamán azonban ezek az erőfeszítések nem jártak sikerrel — mégpedig azért nem, mert Mitterrand politikai tömörülését súlyos belső nézeteltérések osztot­ták meg. v Az ellentmondások gyöke­re, hogy a demokrata szo­cialista szövetség összetéte­le nagyon is sokrétű. Elő­ször is: magába foglal két parlamenti pártot: a Guy Mollet vezetése alatt álló szocialistákat és a radikáli­sokat. Emellett különböző politikai „klubokat” is tömö­rített, amelyek főképpen fia­tal, baloldali, de ezektől is eltérő világnézetű értelmisé­gieket fogtak össze. Ráadá­sul a két „klasszikus” pár­ton belül erőteljes jobboldali ilyen fegyvere? Francis nem is érdeklődött túlsá­gosan a politika lránt. Fia­tal ember, még inkább gye­rek volt, akiben ott búzgott a kalandvágy és aki vala­mi bátor tettre vágyott Osztálytársai közül so­kakat más foglalkoztatott Alig egy hónappal Mrs. Field öngyilkossága után rendőrök jelentek meg az iskolában és magukkal vit­tek két fiút és egy lányt. Az újságok szellőztették a botrányt. A három diák kokainista volt. Rendszere­sen fogyasztották ezt a ká­bítószert. Állítólag egy New York-i bandával áll­tak kapcsolatban — onnan kapták a kokaint, amit nemcsak maguk „élveztek”, hanem rendszeresen árul­ták is. A kábítószer-keres­kedésen számukra az volt a business, hogy maguk megkapták főnökeiktől azt az adagot, amire szüksé­gük volt. Egy héttel a három osz­tálytárs letartóztatása után Henry Winston, aki állí­tólag a három kokainista diák nyomára vezette a rendőrséget, az egyik szü­netben kiment a mellékhe­lyiségbe, hogy szokás sze­rint elszínvjon egy ciga­rettát. összeesett, s gör­csök közepette meghalt. A rendőrorvos később megál­lapította, hogy mérgezett ci­frakciók működtek, amelyek ellenezték a kommunista párttal való együttműkö­dést. Az a tény, hogy a meg­egyezés létrejött, egyrészt a Francia Kommunista Párt bölcs és hajlékony politi'iá- jának, másrészt — tagadha­tatlanul — a párt tényle­ges erejének következmenye. A tárgyalások során a kom­munista párt sohasem sza­bott merev program-követe­léseket, mindig előtérbe he­lyezte a baloldali egység ügyét — de elvi engedmé­nyeket nem tett. Döntő je­lentősége volt annak, hogy 1966 novemberében a kom­munista párt kijelentette: ha a Mitterrand vezette tömö­rülés továbbra is ingadozó és visszautasító magatartást tanúsít, a választásokon a kommunisták mindvégig — tehát a második választási fordulóban is — megtartják a maguk jelöltjét! A francia baloldal egyet­len igazi tömegpártjának ez a lépése katasztrofális hely­zetbe hozhatta volna Mit­terrand nagyonis különböző elemekből összetett politikai tömörülését. Hiszen képvise­lőik fele a legutóbbi vá­lasztásokon is annak kö­szönhette mandátumát, hogy a baloldali egységmeg­állapodás értelmében az adott választókerületben a kommunista jelölt visszalé­pett egy helyileg esélyesebb Mitterrand-párti jelölt ja­vára! Ez adta meg a végső lö­kést. A Mitterrand féle tö­mörülésen belül dúló frak­cióharc a jobbszárny- kényszerű visszavonulásával végződött. Megszületett a megegyezés, amely egyértel­műen kimondja: a márciusi választásokon a tömörülés és a kommunista párt jelölt­jei kölcsönösen lemondanak a jobb helyzetben lévő bal­oldali jelölt javára! Waldeck Rochet kongresz- szusi beszámolója azonban félreérthetetlenül Világossá tette, hogy itt nem egy­szerűen választási megí.lla­Peking (BTA): A pekingi „vörösgárdisták” javasolták, hogy az újév napját ezentúl december 26-án, Mao Ce-tung'születés­napján ünnepeljék. A javas­garettát adtak el neki. A nyomozás nem tudta meg­állapítani, hogy ki volt a tettes. Annyi bizonyosnak látszott, hogy a New York-i gang így állt bosszút Hen- ryn, mert leleplezte a ko­kainistákat.. A halott fiú temetésén Theodor McGrath, az isko­la angol tanára szónokólt. Beszédében — valamennyien megkönnyezték — hosszasan szólt az amerikai fiatalság jövőjéről. Arról beszélt, hogy Henrynek azért kel­lett meghalnia, mert egye­sek nemcsak őt, nemcsak a kábítószerrel rendszeresen élő néhány diákot, hanem az egész amerikai ifjúságot meg akarják fertőzni. — Mi. felnőttek, akikre hazánk az amerikai ifjúság jövőjét bízta, nem nézhet­jük ölbe tett kézzel, mi­ként mennek tönkre fiaink, lányaink, legszebb remény­ségeink — folytatta a ta­nár. — Mindannyian fele­lősek vagyunk az amerikai fiatalok jövőjéért. Ez a fiatalság szépre és jóra született. Szabad, demokra­tikus államban, a mi szere­tett Amerikánkban, amely­nek szabadságát és de­mokráciáját őseink vérrel vívták ki. Amerika nem lehet a gengszterek földje. Az amerikai fiatalság nem lehet a züllés, hanem a jö­vendő, a szépség, a becsü­podásról van szó! Már maga a megállapodás is tartalmaz programelemeket, amennyi­ben felsorolja azokat a kér­déseket, amelyekben a kom­munisták és a Mitterrand vezette tömörülés megegye­zik. Ez természetesen még távolról sem az a közös baloldali program, amelynek létrehozását a Francia KP feladatának tartja. De két­ségtelenül megteremti az akcióegység alapját és több mint húsz esztendő óta az első példát szolgáltatta ar­ra, hogy a polgári baloldal és a szociáldemokrácia kép­viselői a kommunistákkal együtt legfelsőbb szinten ilyen eredményes tanácsko­zásra gyűltek ősszel Waldeck Rochet főtitkári beszámolója az egységért folytatott harc feladatait ter­mészetesen nem a reális po­litikai helyzettől elvonatkoz­tatva, hanem annak keretei­be ágyazva tárgyalta. Vilá­gossá tette, hogy a Francia Kommunista Párt helyesli De Gaulle tábornokelnök külpolitikájának azokat az elemeit, amelyek a NATO- kötelékek lazulását, a szov­jet- és általában a szocia­lista viszonylatú kapcsolatok megerősödését eredményez­ték. Ugyanakkor azonban nem téveszti szem elől e külpolitika negatív vonásait — például az önálló atom­ütőerőre való törekvést — és mindenek fellett nem hunyhat szemet az előtt, hogy a kormány gazdaság- politikája a francia monopó­liumok érdekeinek világos kifejezője. A Francia Kommunista Párt kongresszusa nagysze­rű példája annak, hogy a modern kapitalizmus felté­telei között vívott bonyolult harc körülményei között ho­gyan lehet eredményesen küzdeni a baloldal egysé­géért és azért a célért, amelynek a Francia Kom­munista Párt mindig legszi­lárdabb és legöntudatosabb bajnoka volt: „a demokrati­kus, független és virágzó Franciaországért.” latot tartalmazó röplap azt is indítványozza, hogy szün­tessék meg a vasárnapi munkaszüneti napot és min­den tizedik napot nyilvánít­sák munkaszüneti nappá, ■ ezt nevezzék Mao-napnak. let ifjúságává kell, hogy váljék. Henry halála figyel­meztetett bennünket: nem nézhetjük ölbe tett kézzel, ami körülöttünk és nap­jainkban a fiatalsággal, a diáksággal történik... Két héttel a temetés után McGrath-ot felfüggesztették. Mrs. Fieldhez hasonlóan őt Is azzal vádolták, hogy a „vörösök ügynöke”. Az an­gol tanár épp úgy megta­gadta a választ a kiküldött inkvizitorok kérdéseire, mint karácsony előtt a ta­nítónő. McGrath azonban sokban különbözött Mrs. Fieldtől. A tanítónő idős asszony volt. aki félelem­mel teli meglepetésében ta­gadta meg a választ, majd a következmények elől a halálba menekült. Az angol tanár jól tudta, hogy mit tesz, mit vállal magára, amikor nem állt szóba a főigazgató kiküldötteivel. De vállalta a harcot, mert tisztában volt jogaival. S azért is, mert úgy érezte, hogy ezzel is tartozik az amerikai ifjúság jövőjének, amelyről nemrégiben éppen egyik diákja temetésén be­szélt... Francisban nem kisebb megdöbbenést keltett az angol tanár felfüggesztése, mint két hónappal előbb Mrs. Field öngyilkossága. (Folytatjuk) A pekingi „vörösgárdisták66 naptárreform-javaslata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents