Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-05 / 4. szám
Az első lépést W asli i ng1 tonnák kell meglenni Pham Van Dong nyilatkozata New York (TASZSZ) A New York Times szerdai számában megjelent Pham Van Dong-nak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnöké-, nek nyilatkozata, amelyet Salisburynek, a lap hanoi kiilöntudósítójának adott. A beszélgetés során Pham Van Dong újból kifejtette a VDK kormányának ismert négypontos programját. A VDK. miniszterelnöke hangsúlyozta: e négy pont a vietnami probléma rendezésének alapja. — A legfontosabb kérdés egy életképes rendezés létrehozása — fűzte hozzá Pham Van Dong — az első lépéseket ebben az irányban kétségtelenül Washingtonnak kell megtennie. Mi nem sürgethetjük a történelem menetét. Ka ez nem történik meg ma, majd megtörténik holnap. Vietnam egyesítésének kérdéséről szólva a vietnami kormányfő kijelentette: „mi majd egymás között megvitatjuk ezt a kérdést és a legmegfelelőbb eszközökkel oldjuk majd meg.” Ugyanakkor Pham Van Dong hangsúlyozta, hogy a vietnami nép szilárd elhatározása: addig harcol, míg meg nem szűnik az agresz- szió. Az NSZK afQinfervei Bonn, (MTI): Az NSZK kormánya kitart amellett az álláspontja mellett, hogy csatlakoznék egy olyan egyezményhez, amely a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szól — jelentették ki illetékes bonni kormánykörökben. A nyugatnémet kormány ezzel állást foglalt azokkal a bélés külföldön megjelent híresztelésekkel kapcsolatban, hogy a kormány szándéka ebben a kérdésben megváltozott. Két fenntartást miden- esetre tartalmaz a kormány álláspontja: 1. Egy ilyen egyezménynek tiszteletben kell tartania a nem nukleáris államok jogos védelmi igényét, 2. nem szabad eltorlaszolnl az utat egy későbbi „európai atomhatalom kiépítése felé”. Bonnban az atomszerző- dés szempontjából az államok három csoportját különböztetik meg. Az atomhatalmakat, olyan államokat, amelyeknek nincsen esélyük arra, hogy atomhatalommá váljanak végül olyanokat, akik képesek atomfegyvert gyártani, mert máris előállítanak nukleáris energiát békés célokra. Ez utolsó csoporthoz bonni vélemény szerint Japán, India, Izrael, Pakisztán, az EAK Svájc, Olaszország, Svédország, Belgium és az NSZK tartozik. Bonn ezekkel a kormányokkal kapcsolatba akar lépni, hogy együttesen elérjék a nem nukleáris hatalmak érdekeinek tiszteletben tartását Siínai provokáció a kairói szolidaritási liefen Kairó (MTI) A kolonializmus és a neo- kolonializmus elleni szolidaritási hét alkalmából az afro-ázsiai szolidaritási szervezet kairói székházában sajtóértekezletet tartottak. Juszef El Szebai. a szolidaritási szervezet főtitkára kijelentette, hogy a következő trikontinentális értekezlet Kairóban ül össze, 1968-ban. Dián King, a kínai afroázsiai szolidaritási bizottság kairói képviselője a sajtó- értekezleten heves kirohanást intézett a Szovjetunió ellen. A sajtókonferencián elnöklő Juszef El Szebai megvonta a szót a kínai képviselőtől, Lián King azonban nem volt hajlandó abbahagyni nyilatkozatát. Juszef El Szebai ezt látva, berekesztette az értekezletet és a szovjet, az indiai, az iraki és más képviselőkkel együtt elhagyta a termet, ahol a kínai képviselő tovább olvasta nyilatkozatát Az Ahram az incidensről beszámolva megállapítja, hogy a kínai képviselő politikai válságot robbantott ki az afro-ázsiai szolidaritási szervezetben. PINTÉR ISTVÁN; A kémw/dlta 4. Francis diáktársaival együtt villámgyorsan teljesítette az előírást. Letér*- delt háttal az ablaknak, térdét összezárta, a padba előre elkészített fehér lepedőt borított magára, karjait összekulcsolta a térde előtt a földön, s arcát karjaiba temette. Éppen úgy, ahogy ezt tanították a tanárai, akik ezt a furcsa tudnivalót a közoktatási tanács utasítására sajátíttatták el diákjaikkal. Az atompróbariadó kereken tíz percig tartott. Ezalatt Francisnak volt ideje gondolkozni. Azon is, ami Mrs. Fielddel történt és amit erről az esetről a matematika tanár mondott, s arról is, hogy mi töténne akkor, ha a vörösök valóban megtámadnák őket atombombával. Francis, mint annyi más 18 éves abban az időben az Egyesült Államokban, meg volt róla győződve, hogy ez a támadás előbb-utóbb bekövetkezik. Politikával soha nem foglalkozott, de rendszeresen átlapozta a helyi lapot. Elsősorban a bűnügyi és a sportrovat érdekelte, mint fiatal társait általában. Éppen a minap akadt meg a szeme az újságban egy cikken. Arról szólt, hogy a Gallup- féle közvéleménykutató Intézet körkérdést intézett, az amerikaiak egy, — a közvéleménykutatás szempontjából kidolgozott módszerrel összeállított — csoportjához és a megkérdezettek 73 százaléka elkerülhetetlennek vélte a harmadik világháborút. Francis gondolatvilágában úgy élt a világháború, mint nagyszerű alkalom arra, hogy megmutassa bátorságát, rátermettségét, ügyességét. S mivel a harmadik világháborúról azt írták a lapok, hogy az úgyszólván kizárólag a levegőben folyik majd, Francis elképzelte magát, mint bátor repülőt: atombombával terMOSZKVA Szerdán a Kreml kongresszusi palotájában megkezdődött a moszkvai városi és területi pártaktívaér- tekezlet. Nyikolaj Jegori- csevnek, a Moszkvai Városi Pártbizottság első titkárának megnyitó beszéde után Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára tartott beszámolót az SZKP Központi Bizottságának decemberi plénumáról. MADRID Kedd este madridi lakása előtt meggyilkolták Mohammed Khidert az algériai forradalom emigrációban élő egyik volt vezetőjét. KAIRO A kairói kereskedelmi kamara székházában az EAK béketanácsa és az I egyiptomi afro-ázsiai szolidaritási bizottság gyűlést tartott a vietnami néppel való szolidorítás jegyében. A gyűlés felszólalói élesen elítélték az amerikai agresz- sziót. Ami előre látható volt, bekövetkczet: meghalt Jack Ruby, aki megölte Kennedy állítólagos gyilkosát. Oswaldot. A hivatalos jelentés szerint lUdőembóliában halt meg, ugyanabban a Parkland-kórházban (Dallas, Texas), ahol három évvel ezelőtt Kennedy elnök és Oswald meghalt. A képen: Elszállítják Jack Ruby holttestét a Parkland-kór- házbóL (Rádiótelefoto MTI Külföldi Képszolgálat) A Kínából kiutasított szovjet újságírók sajtóértekezlete Mát ont „krimi** kérdés Moszkva, (TASZSZ): Moszkvában, az újságírók központi székházában szerdán sajtóértekezletet tartottak, amelyen a Kínából kiutasított három szovjet újságíró beszámolt munkájáról, Kínából történt kiutasításának okairól. Jurij Koszjukov, az Izvesztyija volt pekingi tudósítója kijelentette: —A kínai propagandistáknak. úgylátszik, nem volt ínyükre, hogy a szovjet újságírók pekingi tudósításaikban kidomborították a „kulturális forradalom” igazi céljait. Hozzáfűzte: nem felel meg a valóságnak a Pel kingben élő Anne Luise Strong amerikai újságírónőnek, a kínai „kulturális forradalom” búzgó védelmezőjének az az állítása, hogy a „kulturális forradalom” csupán bírálatot gyakorol. A Kínai Népköztársaság számos kiemlekedő párt- és állami vezetője nyomtalanul letűnt a politikai és állami élet színpadáról. Koszjukov utóbbi állításának alátámasztására idézte a „vörösgárdisták” hivatalos sajtókiadványait. A továbbiakban elmondta, hogy nem kapott engedélyt, hogy Szecsuan, Jünnan és Hejlungcsiang tartományba utazzék, nyugati laptudósítók viszont látogatást tehettek az említett körzetekben. Andrej Krusinszkij. a Komszomolszkaja Pravda volt pekingi tudósítója kifejtette: a három szovjet tudósító Pekingből történt kiutasításával a kínai hatóságok újból bebizonyították, hogy félnek a tényéktől. A továbbiakban elmondta, hogy a kínai lapok az SZKP és a szovjet kormány elleni támadásaikban még durva hamisításoktól sem riadnak vissza. így például az októberi forradalom 49. évfordulójára „egy szovjet komszomolista” aláírással névtelén bíráló levelet közöltek”. A levélről könnyen meg lehetett állapítani, hogy eredetileg kínai nyelven fogalmazták. Djakarta, (MTI): Osa Maliki az Indonéz Nemzeti Párt elnöke kedden este Sukarno elnökkel folytatott magánmegbeszélése után közölte, hogy az elnök engedve az ideiglenes népi tanácskozó gyűlés követelésének hajlandó számot adni az 1965. szeptemberi puccsot megelőző politikájáról. Malik időpontot Vannak még véletlenek. Egy nappal Jack Ruby halála előtt a New York Herald Tribune európai kiadása azt jelentette a texasi Daliásból, hogy Oswald gyilkosának családja bírálta a börtönhatóságokat, amién elhanyagolták Ruby orvosi kezelését. A New York Herald Tribune munkatársa utána járt az ügynek, ám a megkérdezett illetékesek egymásnak ellentmondó válaszokat adtak, azt pedig kereken elutasították, hogy a tudósító betekintsen a börtön orvosi naplójába. A New York Herald Tri- bunenak mégis sikerült felsorakoztatni néhány cáfolhatatlan tényt. 1. Rubyt 9-én szállították a Parkland-kórházba, azt követően, hogy Bili Decker seriff a fogoly cellájában járva maga is megdöbbent állapotán. nem határozott meg; csak annyit mondott, hogy Sukarno hamarosan eleget tesz a tanácskozó gyűlés követelésének. Alamsiah vezérőrnagy, a hadsereg helyettes főparancsnoka ugyanakkor közölte: Sukarno elnök még a muzulmán új év — január T3 — előtt „fontos bejelentést tesz”. egy nappal azelőtt került sor, hogy a Ruby-család által felkért magánorvos megvizsgálhatta volna a beteget. Ez a vizit elmaradt, — bizonyára azért, hogy ne bonyolítsa a Hivatalos hatósági jelentéseket. 3. Dr. J. M. Pickard, a megye börtön-főorvosa, aki a foglyok állapotáért szintén felelős, 1964 óta nem látta Rubyt. Amikoi 1966 december 9-én Decker seriff kihívta, a főorvos — már minden alaposabb kivizsgálás nélkül, szemre is megállapította, hogy Ruby- nak azonnali kórházi ápolásra van szüksége. A három tény — három újabb kérdés a Kennedy- gyilkosság körüli „krimi” szövevényében. De van egy negyedik kérdés is. amelyet maga a New York Herald Tribune tesz fel: „Bár csaknem mindenki, aki az utolsó hetekben látta Rubyt a cellájában, megegyezik abban, hogy a fogoly nagyon betegnek tűnt, senki sem iparkodik megmagyarázni, ki az, aki elsősorban felelős lett volna azért, hogy Rubyt alaposabb orvosi vizsgálatnak vessék alá, vagy kórházba szállítsák, ahol szakorvosok vehetik kezelésbe”. Jack Ruby betegsége és halála körül mindenesetre legalább annyi a. titokzatos véletlen, mint amennyi emlékezetes revolverlövéseit kísérte, amelyekkel a rendőrség épületében Oswald életét kioltatta... 2. Csodálatosképpen erre Fontos kefoíentést várnak Sukarnótól = helt gépén messze berepül a vörösök birodalmába, s az előre kijelölt helyen, milliméternyi pontossággal dobja le terhét, eldöntve ezzel a háború sorsát, megmentve a „vörös mételytől” Amerikát, az amerikai életformát. Persze a fiú nemigen tudta. hogy mit értsen „vörös métely” alatt. Dehát abban az időszakban élt, amikor az amerikai lapok a rádióadók, a televíziós társaságok szünet nélkül beszéltek a „vörösök aknamunkájáról”, „felforgató tevékenységükről”. Francis nem lett volna tizennyolc éves amerikai, ha nem ad hitelt ennek a propagandának. A vörösök úgy jelentek meg képzeletében, mint félig vad emberek, akik ugyan európai ruhában járnak, de mindent közösen, parancsszóra végeznek és arra készülnek, hogy eltiporják az egyént, a szabadságot. Hogy mit jelent az a sző „egyén”, s hogy mit jelent „szabadság”, azt Rowers természetesen szintén nem tudta. Őszintén szólva nem is nagyon gondolkozott rajta, hiszen az csak magától értetődő, hogy egy amerikai fiatalember egyéniség és szabadnak született Ha megkérdezik tőle, hogy mit ért e fogalmak alatt, Francis alighanem úgy válaszolt volna: az egyéniség az, aki különbözik másoktól, s a maga gondolatai, hajlamai szerint él. A szabadság alatt pedig azt értette hogy mindenki azt tesz, amit akar, kivéve, ha az a törvényekbe ütközik. Persze, soha nem gondolt rá, hogy az egyéniségnek bizony jónéhány korlátja van a sokat emlegetett és dicsőített amerikai életformában, hem is szólva a szabadságról, ami viszont csak a lehetőségekig terjed a gyakorlatban. ★ Francishoz hasonlóan gondolkodtak osztálytársai is. Legtöbben felnőttként éltek — a szülői ház nemigen ellenőrizte őket. Fran- cismak elég sok vitája volt az édesapjával amiatt, hogy az öreg nem engedte a fiát szabadjára szinte minden percéről elszámoltatta. Nemigen fordult elő, hogy az öreg Rowers valamit megtiltott volna a fiának, de mindenről tudni akart. Nem is igen volt mitől tiltania Francist. A fiút nem érdekelték a lányok, azaz csak az az egy, Rosa Rubin, aki viszont még arra sem adott alkalmat, hogy a fiú kifejezze előtte vonzalmát. Francis ezenkívül szenvedélyes és jó baseball játékos volt, ott töltötte a pályán minden szabad idejét. Meg moziba járt el hébe-hóba. Egykorú társaihoz hasonlóan az izgalmas filmeket szerette. Különösen megnyerte a tetszését az „Atomváros” című film, a Paramount „grandiózus. ötmillió dolláros filmje”. Ezt a filmet úgy hirdették, mini az év kimagasló rémhistóriáját. Amikor Francis megnézte, nem csalódott. Izgalmat várt, s izgalmat kapott. Mégpedig újfajta izgalmakat, nem olyanokat, amelyekhez már az unalomig hozzászokott. Addig csak olyan filmeket látott, amelyek bűnről, a szenvedélyről az ármányról szóltak. Francis sohasem lelkesedett a gengszter-filmhősök iránt. Ösztönösen irtózott a gyilkosságtól, a haláltól és ezért a különböző gangéi: harcairól készített filmek vajmi kevéssé nyerték meg tetszését, nem keltettek benne lelkesedést. Az Atomváros egészen más. Ennek a filmnek írói, rendezői Szereplői újfajta izgalmakkal borzongatták meg Francis idegei. Olyan embereket látott a vásznon, akiket egyetlen szigorú szabály köt, s ez „ne beszélj Idegenekkel”... Az „atom- városban” a gyermekek azt mondták hogy „ha felnövünk” nem pedig azt, hogy „amikor felnövünk”. Az atomváros szüntelenül készült a vörösökkel való nagy leszámolásra. S a film úgy fejeződött be, hogy nem hagyott kétséget az tránt; nemsokára eljön majd ennek a nagy leszámolásnak az ideje. Ebben az időben Francis rákapott az olvasásra. Kizárólag egyfajta könyveket olvasott. Olyanokat, amelyek az atombombáról, az atomháborúról szóltak. Jónéhány ilyen könyvet kölcsönzött Mrs. Ingramot kis magán kölcsönkönyvtárából, amelyet a Rowers család minden tagja rendszeresen látogatott. Mrs. Ingramot özvegy asszony volt, férje a háború előtt ugyanabban az iskolában tanított ahová Francis járt. A tanár 1942- ben vonult be katonának, a haditengerészethez. 1943- ban szűkszavú, hivatalos értesítés érkezett, hogy eleset a háborúban. Az özveggyel együtt siratta meg az egész környék. Őszintén szólva, amíg élt, nem nagyon szerették a férfit, meri meglehetősen nyers modorú, barátságtalan embei volt (Folytatjuk)
