Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-05 / 4. szám

Brigádértekezletek WShány évvel ezelőtt a Menge« járás egyik terme­lőszövetkezetében gazdag volt a zárszámadás. Nem volt nehéz dolga az elnök­nek, az éves beszámolóban sok jó dologról és kevés hi­báról kellett számot adnia. Türelmes volt a tagság is, hiszen vastag boritékok so­rakoztak a pénztáros aszta­lán. A beszámoló után szo­kás szerint nehezen indult a vita. Végre egy asszony törte meg a csendet, hogy ő tíz kéve kukoricaszárral kevesebbet kapott, mint járt volna. Alig hallgatott el, a példán felbátorodva egy má­sik asszony azt sorolta, hogy részeg volt a kocsis, aki az ő szalmáját szállítot­ta és felét az úton elcsor­gatta. Lett ebből vita, legalább másfél órás. Végül az elnök azzal zárta az asszonyok és kocsisok perlekedését, hogy kideríti a vezetőség az igaz­ságot és megkapják a járan­dóságukat. Jogos volt az asszonyok panasza? Jogos, csak a hely és idő nem volt megfelelő ilyen ügyek intézésére. En­nek ellenére az asszonyo­kat nem lehet hibáztatni, nekik sérelmük volt, s ha eddig nem hallgatta meg őket senki, itt mondták el. Hasonló eseteken okulva a szövetkezeti vezetők be­látták, más módszerrel kell dolgozniuk, hogy az év leg­fontosabb közgyűlésén ne apró-cseprő ügyekkel teljen ei az idő. így alakullak ki, ma már szinte általánosnak mondhatók, a zárszámadás előtti brigádértekezletek, kis- gyűlések. Erre a beszélgeté­sekre a vezetők jól felké­szülnek. Nagy vonalakban már ismertetik az esztendő eredményeit. Elmondják mi volt a jövedelmező, milyen hibák voltak ott, ahol nem sikerült a tervet teljesíteni. Kitérnek az egyéni jövedel­mek alakulására, ismertetik a vezetőség elképzeléseit a jövő évi gazdálkodással kap­csolatban. Véleményt kér­nek a tagoktól a vezetési módszerekről és így tovább. Ahol komolyan veszi'; eze­ket a beszélgetéseket, a bri­gádvezetőn kívül az elnök és a párttitkár rendszeresen részt vesz a tanácskozásokon. Természetesen az a helyes, ha a növénytermelőknél a főagronómus, az állatte­nyésztőknél a főállattenyész­tő is jelen van. Ilyen 20—30 fős csoportokban közvetle­nebb a beszélgetés, van idő a kölcsönös eszmecserére. A vezetőség jó alapot kap­hat a zárszámadási beszámo­lóhoz és az 1967. évi terv- készítéshez egyaránt. A mostani zárszámadás előtt különösen szükségesek ezek a tanácskozások. Be­szélni kell arról, hogy az egy évvel ezelőtti mezőgaz­dasági áremelések hogyan Szeretje a szakmáját? Ötvenkét válasz A harmadik emeletről jól látszik a havas Tisza-part és a zajló folyó. Az osztályok­ban, a hálótermekben, a mű- helykben csend. Tiszabercel szélén létesült és négy hó­napja működő ultramodern épületóriást csak hétfőn ve­szik újra birtokukba a ti­zennégy tizenhét évesek, akik zöldség, vagy gyü­mölcstermesztő szakmunká­sok lesznek megyénk száz­húsz gazdaságában. Ennyi termelőszövetkezet és állami gazdaság küldött ugyanis tanulni fiatalokat ebbe az új és — nem túl­zás — nagy jövőjű intéz­ménybe. _ Évente öt hónap elmé­let és hat gyakorlat kötele­ző három esztendőn át tájékoztat Kuritár Andor igazgató. _ És elég ennyi a szak­mához? _ A múlt évben néhány felnőtt tanfolyam hallgatóit is vizsgáztattuk. Csak azt mondhatom: a mi gyere­keink elméleti felkészültsége magasan felettük áll. Hanem a gyakorlat, abban természe­tesen jobbak az idősebbek. A nevelők most sem pi- hennek. Kérdőíveket küld­tek a tavaly végzett szak­munkásoknak, ki hol dolgo­zik, a tanult szakmájában alkalmazzák-e, szereti-e a szakmáját, hol tanul tovább, mivel tölti a szabad idejet, mennyit keres. A válaszok egy része már visszaérkezett, s igen tanulságos. Kovács Lajos Nyírmegv- gyesről azt írja: a tsz nem alkalmazza a növényter­mesztésben. Veres István a tiszadobi Dózsa Tsz-ből: „...az állattenyésztésben dol­gozom, mert itt szakmunkás­papír nélkül is lehet kapál­ni. Elkeseredett, ironikus vá­lasz. — Szerencsére mind keve­sebb az ilyen. Tavaly, s azelőtt még ez volt a zöm. Vizi Ilona levele csupa elégedettség. A vajai Béke Tsz-ben dolgozik, s havi ke­resete 1800 forint Nézzük a többieket: kilencszáz, ezer­egyszáz, ezerháromszáz, de olyan is van, aki kétezren felül keres. Az ötvenkettőből a tanult szakmában dolgozik harmincnégy ifjú szakem­ber. Jelenlegi munkahelye huszonhatnak a tsz, tizen­Tiszabercelre kettőnek az állami gazda­ság. — Hol van már az, ami­kor az itt végzettek nagy többsége fogta a vándorbo­tot és gyümölcstermesztő szakmával elment az iparba! A szereti-e a szakmáját kérdésre ötvenkettőből ötven igennel válaszolt. — Ezek már jó szakmun­kások lesznek. Hogy eddig miért nem volt így, arra röviden felel­nek a tiszaberceli nevelők. Egy-egy tsz-ben két három gyerek tanult csupán, s nem foglalkozott velük senki. Azután pedig jócskán át­estek a „ló másik oldalára”, beosztották őket növényter­mesztő munkacsapatokba, s hetekig csak kapáltak. Ezek, az új intézetben tanulók lesznek az első fecskék, akik már korszerű nagyüzemben gyakorlatoznak. Ök már so­kat fognak tudni. Az iskolában központi fű­tés, öt tanterem, harminc­két négyszemélyes háló, sa­ját orvosi rendelő. Modellek, szemléltető eszközök, a leg­újabb módszerek bemutatá­sára. Csak kevés. Hiányzik egy helybeli bemutató gaz­daság, s egy tehergépkocsi, vagy autóbusz. — Ez is lesz. Mind job­ban rájönnek a szövetkezeti vezetők is, hogy a mezőgaz­dasági szakmát is tanulni, tudni kell. Egy példát említenek. Az újfehértói Vörös Hajnal Tsz nyolc gyereket küldött zöld­ségtermesztést tanulni Ti- szabercelre. Rájuk alapoz­nak, amikor ötven holdon el­kezdik a nagyüzemi zöldség­termesztést. Hát valahogy ez az út, amin haladni kell a közös gazdaságoknak. Ez a célja az iskolának is: két-há- rom év múlva csak ezt se­gíteni, ezt az új ágat, a nagy jövőjű zöldségterületek kialakulását. S hozzá a jó szakembereket. Százhetven szakmunkás kezdi meg újra a tanulást január 9-én a kilencmiliiós tiszaberceli iskolakombinát­ban. ök tudják, amit a szö­vetkezetek vezetői, tagjai közül sokan még nem: a mezőgazdaság is szakma. — Nem akármilyen szak­ma. És nem mindegy, ho­gyan készülnek fel rá! Kopka János kereskedelmi hálózata ll/ítlrk a „fehér ioxukun" :|« (J| gázcwerete*e|>ek íüs: „liiilfi iifgiV húsüzem Vi^aviisturiban § Jobb áruéi lát»" befolyásolták a gazdálkodást, miként gazdálkodtak az amortizációs alappal. Ismer­tetni kell a IX. kongresszus termelőszövetkezeteket érintő nagy jelentőségű határozatait. Száz és száz kérdés vetődik fel napjainkban a már meg­jelent nyugdíjtörvénnyel kapcsolatban. A termelőszö­vetkezetek készülnek az el­ső kongresszusukra. Javasla­tokat helyes kérni a tagság­tól, hogyan képzelik el az új szövetkezeti törvényt. Ha valamikor szükséges volt, most kétszeresen az a tagsággal való sűrű tanács­kozás. Azzal kezdődik e cikk, hogy a zárszámadás előtt in­tézzék el az egyéni sérel­meket a szövetkezetekben, így a tagság ott majd a nagyobb, egész szövetkezetét, községet érintő dolgokról ta­nácskozzon. Ez is fontos, de nem az az elsődleges, hogy a közgyűlésen ne le­gyen egyéni panasz. Ennél többről van szó: a szövet­kezeti demokráciáról. A ter­melőszövetkezetben a gazda a tagság, sorsukról csak ve­lük egyetértésben szabad dönteni. Elsősorban ezért van szükség az évet záró és az új év gazdálkodását meghatározó közgyűlés előtt minden tag véleményére, a velük való tanácskozásra. Csikós Balázs Az utóbbi időben több­ször adtunk hírt kereskedel­mi hálózatfejlesztésünk egy-egy állomásának üzem­be helyezéséről. Elkészült többek között a fehérgyar­mati ruházati áruház, mely a megye legkorszerűbb fa­lusi áruházának számított. Azonban nem sokáig élvez­hette az első helyezést mert hamarosan megnyíl' a nyírbátori áruház, mely még modernebbnek szá mit. De sorolhatnánk a ki- sebb-nagyobb üzleteket, vendéglátóipari egvségeket presszókat, melyek mind a lakosság jobb ellását szolgálják. Áruházak vidéken A nagyarányú hálózat- fejlesztés ellenére még mindig találunk megyénk­ben „fehér foltokat”, azaz ellátatlan területeket. De természetesen találkoztunk újabb és újabb igényekkel is. Milyen újdonságokat tartogat a kereskedelem az 1967-es esztendőre? Kezdjük talán egy so­katmondó számadattal: a falusi hálózat fejlesztésére 55 millió forintot fordíta­nak. Ezenkívül tízmillió fo­rintra tehető az új gépi be­rendezések értéke is Mn takarnak ezek a számok ' Mátészalkán és Tiszalökör. iparcikk jellegű áruháza; építenek. A nyíregyház Búza téren új ABC-áruház készül, melynek már & helykijelölése is megtörtént Mind a három áruház épi tése 19ü7-ben indul, átadr suk csak 196ti-ban törtenhe meg. Kisebb ABC áruházaka, építenek Nagyecseden, Fe­hérgyarmaton, Kemecsén. Rakamazön, melyek 1967 ben belépnek a forgalom ba. Huszonnégy kisebb bolt épül megyénk olyan helyein, ahol elég sokan laknak, de kilométereket keli gyalogolniuk a min­dennapi szükségleti cikkek beszerzéséért. A meglévő boltok közül negyvenet kor­szerűsítenek, átépítenek, tataroznak. Nagymérvű korszerűsítések De nemcsak a kereske­delmi, hanem a vendéglátói hálózat is bővül. Nyíregy­házán az Ezerjó éttérén, mellett egy gyorsíalatozót hóinak létre. Itt olcsón reggelizhetnek, ebédelhet nek, vacsorázhatnak a dol­gozók. Szeszes italt kivéve üdítőt, presszókavét is árusítanak. Újdonságnak számít, hogy a vállalat új csomagolóeszközöket sze­rez be. 25 fillér értékű mű­anyag edényekben haza- vihetik az ételt. Inkább a városunkba ér­kező idegeneknek jelent jó hírt, hogy turistaszállóvá alakítják át a Svájci lakot. Naponta ötven embernek tudnak majd itt sokkal kedvezőbb ellátást biztosí­tani, mint általában a tu­ristaszállókban szokás. A festői környezetben épült Svájci lakban hideg-meleg vízellátás is lesz. Korábban sokan panasz­kodtak a Szabolcs étterem kerthelyiségének kulturálat- lansága miatt. Május else­jére az egészet rendbehoz­zák, betatarozzák, ki cseré lik az asztalokat, székeket. Vidéken 17 kisebb fala­tozó, cukrászda épül 1967- ben, harminc egységet pedig tataroznak, felújítanak. Mindegyikhez kis konyha is tartozik, mely egyfajta meleg ételt tud biztosítani a vendégeknek. Nyírbátor­D&n ugyancsak ujv.i.i, a Kakukk éttermet, Fehér­gyarmaton a presszói, Ti- szavasváriban es Tiszaiokón pádig a cukiászdát és a cukrásztermeió üzemet. Átsegítő űzetne. : Ot községben — , asaros- uaményben, Gavun, Ra- kamazon, Nyírbátor uan es .juklaióraiithazan — épül gazcseretelep. De ny ugod- tan sorolhatjuk a kerestte- Jeimi naiózatbovit.-sriea íí épülő kisegítő ipa« üze­meket is. A vendéglátó, par- ban használatos gépi ue- icuuezesek javuasa • . gzó szervízszoigaiatot noznak letre Nyíregyházán. Bővül ttlmatarolooan lévő asza­ló üzem. Mandokon uj í ;ajóuzem epiu. vásáros- narnényban, Fehérgyarma­ton es Kisvárdan husi,- V i-ZJi . . . wiiulV •ebe. Valószínű, hogy már év elején megkezdi működé­sét Tiszavasváriban ' egy különleges töltetekül ut előállító núsüzem. Speciális készítményeivel nemcsak a környék lakosságát látja majd el, hanem a későbbiek során a nyíregyházi Búza téren épülő új ABC a rúna» választékát is bővíti. Tor­nyospálcán parkettakeszítő üzemet létesítenek. Létrehoznak olyan kisegí­tő ipari üzemeket is, me­lyek a hulladékíat dolgozzak lel es adjak át a keresKeoe- lemnek. Mátészalkai! pél­dául a huiiadekiáboi gyer­mekjátékokat készítenek. Kisvardán pedig háztartá­si faárukat — mint vállfa, fogas, nyújtódeszka. hús- kiopíoió —, állítanak elő. íánkmajtison és Csengői­den — figyelembe véve a kedvező adottságokat —, oetonüzem kszrli meg a működését. Kútgyűrukkel, kerítésoszlopokkal, átere­szekkel látják el a kereske­delmet. Az áruk szállítására meg­felelő kocsipark áll ren­delkezésre. Néhány átmenő beruházás kivételével vala­mennyi kereskedelmi, ven- déglátóipari egység, kisegítő ipari üzem már 1967-ben megkezdi működését. Mind­ezekkel tovább bővülhet a választék, jobb lehet az áru­ellátás kulturáltabb a ki­szolgálás, melyet Jogosan várnak el megyénk d ilgczói. Bogár Fereno A tanárképzőn, biológia órán kattant a fényképezőgép. Ka'sz Éva és Banga Endre II. évfolyamosak, leendő biológiai tanárok, a moszatfclékrőJ tanultakat ellenőrzik a mikrosz­kóp segítségével. Foto: Hammel József Feleki László: Irodalom a jövőben a mikor a minap al- kalmam volt kirán­dulni 2958-ba, érdekes irodalmi tapasztalatokra tel. tem szert. Ezúttal is mel­lőzöm annak leírását, hogy milyen módon jutottam el a jövőbe, az elvont tech­nikai részletek ugyanis jog­gal untatják az olvasót Tény az hogy baj nélkül eljutottam abba az idő­pontba. ahova akartam. Egy ismerős családot lá­togattam meg. Az ionosz- férában Jakiak, egy mágne­ses mezőn. Mesterséges lég­örvényen át jutottam fel a szerényen, de ízlésesen be­rendezett villába, amely a maga régiességében meg­nyugtatóan hatott a sok ultramodern fényfalu ház között. Ismerősömék villá­ja egyszerű elektromos vá- zú protonépület volt, nem is földi vállalat építette, hanem egy régi, tekintélyes Mars-beli cég. Ismerőseim is azok közé az emberek közé tartoznak, akik min­dent jobbnak találnak, ami külföldi. Kedves, meghitt volt a hangulat, miközben elköl­töttük a szerény, de ízletes ebédet. Legföljebb, ha bő­beszédű volnék, arról szá­molhatnék be, hogy abban a korban a táplálkozás és az emésztés egész folyama­tát önműködő berendezések végzik. Csendesen beszél gettilnk, aztán ismerősöm felesége átruccant a szom­szédba, egy barátnőjéhez egy kicsit traccsolni, a fiúk valamilyen kisebb jelentő­ségű bolygóközi sportmér­kőzésre siettek. Ismerősöm, a házigazda, egy 200 év körüli férfi ekkor hozzám fordult és megkérdezte, hogy mit óhajtok. Mondtam, hogy a hosszú utazás egy kicsit elcsigázott, szeretnék n’udni egy órácskát. Le­dőlök, olvasgatok majd el­szundítok. — Nincs egy jó könyve? — kérdeztem. — Könyv! — kiáltotta. — Jó, hogy nem kőbaltát kér tőlem Jóízűen, de kissé gúnyo­san mosolyogva csóválta a fejét. — Milyen nevetséges, ot­romba szerszám volt a ma­guk könyve! Festékkel pa­pírra mázoltak mindenféle jeleket, azt összekötözték, az emberek kezébe nyom­ták, aztán a szerencsétlen silabizálgatta a jeleket hogy valamiféle fogalmat al­kosson magának arról, amit az író közölni akart vele. — Es most — kérdeztem — nincs könyv? Fölényesen legyintett. — Hol vagyunk már et­től az ősemberi papírcso­mótól! Ide nézzen! Rövid mozdulatot tett kezével, mire villanássze­rűen — hogy is fejezzem ki magamat — furcsa fénycsomó úszott eléje o térben. Különböző színek villantak fel a fénycsomó­ban. — Tessék! — mondta is­merősöm. — Irodalmi alko­tás. — És hogyan működik? — kérdeztem megilletődve. mi­közben arra gondoltam, hogy milyen semmivé zsu­gorodik össze a későbbi korban mindaz, amit mi az emberiség egyik legnagyobb kincsének tartottunk. az Írott, nyomtatott betű. — Nagyon egyszerű! — bólintott ismerősöm. — Az egész művet elemeire bont­ja egy analizátor, és elekt­romos impulzusokká ala­kítja át. Az idegrendszer elektromossága segítségével áramlik be a mű az agyba, itt képszerűen oldódik fel, 'ovábbá hanghull: lmokban, vagyis az egyén látja és hallja a művet természete­sen belülről. A mű gyorsa­sága szabályozható másod­percektől napokig tetszés szerint. A meglepetéstől alig tud­tam szóhoz jutni. Lerogy­tam egy valószínűségi hul­lámokból font karosszékbe. A technika haladása va­lósággal elkábltott. Micsoda távlatok! — És... — hebegtem — ez., ez például milyen mű, miről szól kitől való?... Ismerősöm elismerően csettintett: — Valami nagyszerű< Homérosz Odüsszeiája.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents