Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-04 / 3. szám

A TESTVÉRORSZÁGOK ÉLETÉBŐL VARSÓ: Jens Otto Krag dán mi­niszterelnök és külügymi­niszter kedden hivatalos lá- togtásra Varsóba érkezett. A dán kormányfőt és kíséretét a varsói repülőtéren Józef Cyrankiewicz, a lengyel kor­mány elnöke, Franciszek Woniolka miniszterelnök­helyettes, Adam Rapacki külügyminiszter és mások fogadták. RIO DE JANEIRO: A brazil kormány fokoz­ni kívánja kereskedelmét az európai szocialista or­szágokkal. E célból a brazil ipar és kereskedelemügyi miniszter még ebben a hónapban hivatalos látoga­tást tesz a Szovjetunióban, Lengyelországban és Cseh­szlovákiában hogy tárgya­lásokat folytasson a keres­kedelem növeléséről. KAIRÓ: Damaszkuszi jelentések szerint Zuajen Szíriái mi­niszterelnök kijelentette, hogy az IPC zár alá vett szíriai olajvezetékeit Irak rendelkezésére bocsátják, amennyiben Irak maga kí­vánja kiaknázni olajkin­cseit VIENTIANE: A vasárnap megtartott laoszi képviselőválasztások eredményeiről lassan érkez­nek be a jelentések. Hír- ügynökségi közlések szerint 22 mandátum sorsa dőlt el hétfő estig, s ezek kö­zül tizenötöt Souvanna Phouma miniszterelnök hí­vei szereztek meg. Miután hét tartományból a szava­zási adatok még nem ér­keztek be, az 59 tagú nem­zetgyűlés mandátumainak megoszlásáról csak félhiva­talos becslések állnak ren­delkezésre, amelyek Sou­vanna Phouma győzelmét jósolják. B-52-es amerikai repülök halászbárkákat támadlak A DNFF újabb fegyvernyugvást javasol Saigon, (MTI): Az elmúlt 24 órában a dél-vietnami hadszíntéren kilenc kisebb-nagyobb ösz- szetűzésre került sor. A legjelentősebb ezek közül a Mekong deltájában lévő Kien Hoa tartománybeli csata volt, ahol a szabad­ságharcosok megtámadták a kormánycsapatok egyik ál­lását és hivatalos dél-viet­nami közlés szerint súlyos veszteségeket okoztak. A thaiföldi rádió — je­lenti Bangkokból az AP — bejelentette, hogy a kormány rövidesen ezer ka­tonát küld Dél-Vietnamba. A Washington Evening Star úgy értesült, hogy dél-koreai kormány pilótá­kat készül küldeni Dél- Vietnamba. A New York Times foly­tatja Harrison Salisbury riportsorozatának közlését, Salisbury egy Hanoitól 120 kilométerre fekvő községet látogatott meg. A helységet Phat Diemnek hívják. A térkép arra enged kö­vetkeztetni, hogy a gépek Ninh Binh és Nam Dinh fölé repülnek, de jövet és menet átrepülnek Phat Diem felett is. Phat Diem- ben nincs katonai célpont, — állapítja meg Salisbury —, még a közelében sincs légelhárító berendezés, vagy" kaszárnya. 1965 óta a kör­zetet több mint 150-szer támadták. A legsúlyosabb bombázás április 24-én érte a községet, ekkor 72-en meghaltak és negyvenhatan megsebesültek. A november 2-i bombázás 14 emberéle­tet követelt. Közöttük volt a helyi római katolikus közösség elnökének felesé­ge és öt gyermeke. Egy vietnami pap elmondta Salisburynak. hogy az aimer i kai támadások meg­rongálták azt a temetőt is, amelyet annak idején ame­rikai katolikusok adomá­nyaiból létesítettek. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front felszó­lította csapatait, hogy feb­ruár 8-án helyi idő szerint hét órától február 15-én helyi idő szerint hét óráig szüntessék be hadművele­teiket. A front a hold-újévi tűzszünet indoklásában megállapítja, az a kíván­ság vezérelte, hogy a dél­vietnamiak békésen ünne. pelhessék meg, családjuk körében tölthessék a viet­nami új esztendőt. Az amerikai B—52-es bombázók hétfőn Dél- Vietnam déli körzeteit, to­vábbá Quang Tin tarto­mányt és Hűé város kör­nyékét. valamint a demi- litarizált övezetet bombáz ták. A 7. amerikai flottá­nak a csendes-óceáni vize­ken állomásozó három cir­kálójáról (Enterprise, Cira Coral Sea és Kitty Hawk) felszállt repülőgépek össz­pontosított támadást intéz­tek az észak-vietnami parti vizeken tartózkodó halász­bárkák és dzsunkák ellen. A saigoni amerikai parancs­nokság szóvivőjének közlése szerint az amerikai gépek 46 kishajót pusztítottak el, illetve rongáltak meg. A szélsőjobboldali indonéz diákakciófront, a KAMI, kedden nyilatkozatot tett közzé, amelyben ismételten tüntetéssorozattal fenyegető­zik, ha Sukarno nem magya­rázza meg állítólagos szere­pét a szeptember 30-i ak­cióban. A KAMI követeli, hogy a tanácskozó kongresszus azon­nal üljön össze, és vonja fe­lelősségre Sukarnót. A Reuter-iroda jelentése szerint feszült a helyzet a közép-javai Djogdjakartá- ban, ahol Sukarno jelentős tömegtámogatást élvez. A rendőrség és a katonaság riadókészültségben van, mi­után a közelmúltban Sukar­no hívei és ellenfelei több­ször összecsaptak. A jobbol­dali diákoktól származó hí­rekre hivatkozva, a Reuter arról számol be, hogy leg­utóbb tengerészgyalogos egy­ségek által támogatott Su- karno-barát csoportok tün­tettek, s a felvonulók közül egy személy életét vesztette. Új Hold-térkép Moszkva, (TASZSZ): A Hold-kőzet geológiai fej­lődéstörténetét szemlélteti az a geológiai és morfoló­giai térkép amelyet a Szovjet Tudományos Akadé­mia földtani intézetének munkatársai készítettek a Holdról. A szovjet szakemberek arra a következtetésre ju­tottak, hogy a holdbéli „szárazföldek” túlnyomó ré­sze egykori holdtengerek valamilyen módon átalakult anyaga. A térkép a Hold látható felének központi részét áb­rázolja és bemutatja, hogy a Hold anyaga ho­gyan oszlik „tengerek­re” és szárazföldekre. Az eddigi Hold-térképek rajzolóit főképpen a dom­borzat, a kráterek, repedé­sek és törések elhelyezke­dése érdekelte. Ezek a tér­képek keveset beszéltek „a tengerekről” és egyáltalán semmit — a Hold anyagá­nak koráról. Most a Szov­jetunió és az Egyesült Ál­lamok geológusai gondosan tanulmányozzák ezeket a kérdéseket. Baku fényei — Este így fest az Űj Baku-t Iljics KőoJajfinomítő. Azerbajdzsánban a bakui kőolaj finomítóban megkezd­te termelő munkáját az elektródkokszot előállító üzem. Az automatizált gép­csoport lehetővé teszi a meg­szakítás nélküli termelő fo­lyamatot. A berendezés a kokszon kívül benzint, és ki­tűnő minőségű üzemanyagot állít elő. A szakemberek ki­számították: az új kokszoló berendezés a korábbiakho: képest többszázezer rubelt takarít meg a vállalatnak. A kőolajfinomító üzemet a jelenlegi ötéves terv idősza­kában jórészt átépítik: ka­pacitása a mostaninak 3—4- szeresére nő. Az átépítés után vákuumos és termikus krakkolója a legnagyobb lesz az országban. Az egész üze­met 1970-ig a Mangislak- félsziget kőolajának feldol­gozására állítják be. Meghall Ruby Az Egyesült Állomok az idén nem ad búzát Jugoszláviának Belgrád (MTI): Az Egyesült Államokban január elsejétől életbe lépett az a kongresszusi határozat, hogy Jugoszláviától megvon­ják a korábban felajánlott kedvezményes gabonavásár­lás jogát. Nicholas Katzen­bach külügyminiszter-helyet­tes magához kérette Veljko Ivlicsunovicsot, Jugoszlávia washingtoni nagykövetét és hivatalosan is tájékoztatta őt az Egyesült Államok eme döntéséről. Mint ismeretes, Washing­ton felajánlotta, hogy a másfél évvel ezelőtt életbe léptetett jugoszláv gazdasági és társadalmi reform sike­rének biztosítására dollárhi­tel fejében Jugoszláviának engedélyezi a kedvezményes gabonavásárlást. Az amerikai kongresszus többsége azon­ban hosszas viták után arra az álláspontra helyezkedett, hogy Jugoszlávia „méltatlan” erre a gesztusra, mert „gaz­dasági segítséget nyújt Észak-Vietnamnak és a kommunista Kubának'1. Az Egyesült Államok kormánya eleget tett a kongresszus kö­vetelésének és visszavonta ajánlatát­Rendérsortűz Lesothóban A Lesotho északi részén fekvő Leribe városában tüntető csoportok megtámad­ták a rendőrőrsöt a keddre virradó éjjel. A tüntetőkre a rendőrség tüzet nyitott. Hi­vatalos rendőrségi közlés szerint a felvonulóknál pri­mitív fegyverek is voltak. Egy személy életét vesztette. A megmozdulás szoros összefüggésben áll az utóbbi napok fejleményeivel. A Dél-Afrika területébe ékelt kis ország királyát ugyanis az angolok által kidolgozott alkotmány megfosztotta minden gyakorlati politikai hatalomtól. Az ellenzékkel szövetségben álló, felvilágo­sult uralkodó hívei azt kö­vetelték, hogy Moshoeshoe király kapjon tényleges ha­táskört az ország ügyeiben. Azóta a kormány háziőrizet- bent tartja. Dallas (MTI): A dallasi Parkland-kór­ház egyik betegszobájában kedden délután örökre el­némult Jack Ruby. A hiva­talos bejelentés szerint rák végzett az 55 esztendős bár­tulajdonossal, aki két nap­pal Kennedy elnök 1963. november 22-én történt meggyilkolása után a dalla­si rendőrség székhazának alagsorában lelőtte Oswal- dot, a néhai elnök állítóla­gos gyilkosát. Ruby tettét egyenesadásban sok millió amerikai láthatta a televí­zió képernyőjén. Oswald gyilkosát Dal­lasban halálra ítélték, de az ítéletet később formai hiba miatt semmisnek nyilvánították, s újabb tárgyalást tűztek ki feb­ruárra az ugyancsak dalla­si Wiechita Fallsban. De­cember 9-én azonban Ru- byt súlyos megfázással át­szállították a Parkland-kór- házba — ugyan oda, ahol három évvel ezelőtt Ken­nedy elnök és Oswald meg­halt. Később megállapítot­ták, hogy tüdőgyulladás lé­pett fel, majd a legutolsó orvosi diagnózis szerint ál­talános rák támadta meg szervezetét. PINTÉR ISTVÁN: 3. Ma Fi«ld széle* mosoly­lyal, barátságosan üdvözölte őket. Alaptermészetéhez tartozott, hogy nem tudott rosszat feltételezni az em­berekről. Maga jó volt, s mindenkiben csak a jó tulaj­donságokat látta. A két férfi azonban koránt sem viszonozta barátsággal Mrs. Field viselkedését. Kijelen­tették: — Azért jöttünk ide, hogy bizonyos kérdéseket tegyünk fel önnek! Egy hi­vatalos gyorsírót is hoz­tunk magunkkal, hogy fel­jegyezze az ön feleleteit. Figyelmeztetjük tehát, hogy ami most elhangzik, a ké­sőbbiek folyamán nem áll módjában letagadni... Mrs. Field csodálkozott. Hogy ő let-gadna bárhol is, bármit? De nem volt idő a töprengésre. A két férfi minden teketória nélkül, agresszíven kérdezősködni kezdett. Mrs. Field politikai meggyőződésére és ismeret­ségi körére voltak kiván­csiak. Többek között arról faggatták, hogy „1940-ben, vagy 1941-ben részt vett-e bizonyos kommunista gyű­léseken”. A csendes szavú, megle­hetősen félénk, Mrs. Fiel- det rendkívül megzavarták a magánéletét és politikai meggyőződését firtató, tola­kodó kérdések. Megtagadta a választ azokra. Erre a két férfi azzal fenyegető­zött, hogy engedetlenség miatt vádat emelnek ellene. Sőt még egy esetleges bíró­sági eljárásra is céloztak. A tanítás után Mrs. Field a tanítók szakszervezetébe sietett. Annak tisztviselője mindent elkövetett, " hogy megnyugtassa az izgatott tanítónőt. A tisztviselő más­nap délelőtt felkereste a közoktatási tanács elnökét, hogy tiltakozzék Mrs. Field meghurcplása ellen. De már elkésett. Akkor már Mrs. Field halott volt. A tanítók szakszervezetéből egyenesen hazament, leült, megírta a búcsúlevelet, s utána kiürítette a méreg­poharat. Eredetileg az utolsó si­mításokat akarta végezni azokon a játékszereken, dí- szeken, amelyeket az első osztályosai részére tervbe vett ünnepélyre készített. A sok játék, csillogó kará­csonyfadísz szépen össze­rakva ott volt egy kis pol­con nem messze Mrs. Field holttestétől... Francis Rowerst megráz­ta Mrs. Field esete. Nem értette, hogy miért kellett ennek a tanítónőnek meg­halnia. Hiszen úgy szeret­te, úgy tisztelte mindenki! Az osztályban is folyt erről a vita. Rowers és még néhány gyerek felháboro­dottan tárgyalta az esé- ményt. Francis azon a vé­leményen volt, hogy Mrs. Fleldet lelkiismeretlen gaz­emberek kergették a halál­ba. A szüleitől hallotta ezt a véleményt. Apja különö­sen felháborodott a Mis. Flelddel történtek felett. Átkozta azokat, akik folyton más fazekába néznek, szün­telenül szaglásznak. ahe­lyett, hogy a saját portá­jukon néznének körül — van ott elég szemét. — Pszt, csendesebben! — intette halkabb beszédre Mrs. Rowers a férjét. — Még meghallják, öt gyere­ked van Oliver, ne feledd! öt gyerek! így sem tudom, hogy mi lesz belőlük, mi­ként tudunk kenyeret ad­ni a kezükbe. Ha pedig veled történik valami.,. 1948-ban történt ez, s Francis 18 éves volt. McCarthy újra és újra fi­gyelmeztette Amerikát, hogy el kell hárítania a „vörös veszélyt”. A fiatal­ember úgy gondolta, hogy McCartbynak és híveinek igaza van, semmilyen esz­köz nem elég erélyes, ha a vörös veszedelem elleni harcról van szó de Mrs. Field nem lehetett vörös. így hát halála azokat terheli, akik a kommunisták üldö­zése közben megsértettek egy Igazi amerikait. Az osztályban Francis vé­leményével, hogy Mrs. Field haláláért az őt meghurco­lok a felelősek legélesebben egy lány, Rosa Rubin szállt szembe. Gyönyörű, kék szemű lány volt, szőke ha­ja. akár az arany. A fiúk legtöbbje, így Francis is kicsit csapta a szelet neki. Rosa azonban fütyült a vele egykorú iskolatársak széptevéseire. Úgy viselke­dett, mint valami hercegnő. Különösen lenézte azokat, akiknek családja anyagi gondokkal küzdött. Az ő apja „25 000 dolláros em­ber” — a helyi bank egyik cégvezetője. Rowersék jó, ha évi 3—4000 dollárt ke­restek. így hát még ném is gondohatott rá, hogy Ro­sa valamikor szóba áll vele. A lány az egyik iskolai szünetben, amikor ismét Mrs. Fieldről beszéltek a diákok, megmondta a véle­ményét : — Tragédia, ami történt, de nem kell akkora hűhót csapni az eset körül... Mrs. Field öngyilkos lett, mert gyengék voltak az idegei. Amerika akkor sem mond­hat le arról, hogy megsza­baduljon ellenségeitől, ha egy-két ártatlan is a föld alá kerül. Amerikaiak vagy­tok, nem? Hát számunkra mindenekelőtt Amerika biztonsága a fontos! Rosa Rubinhoz hasonlóan vélekedett az egyik tanár, Mark DeBoer tanár is, akit nerégiben helyeztek az is­kolába. Matematikát és fi­zikát tanított. Előadásaiból a diákok vajmi keveset ér­tettek meg, de a tanár sem­mit sem magyarázott meg mégegyszer. — Az életben is úgy van: ha valaki nem ért az első szóból, már hiába kérdezi meg újra — mondta. — Amit egyszer hall az ember, azt tudni kell. Aki erre nem képes az elbukik. Nálam is, az életben is... Könyörtelenül megköve­telte a diákjaitól a fel­adott leckét, de maga sem­mit nem tett azért, hogy meg is értsék az anyagot. A lányok és a fiúk úgyszól­ván kivétel nélkül gyűlöl­ték ezért. DeBoemak azon­ban nem volt semmi önkri­tikája, s azt hitte, hogy diákjai rajonganak érte és csak úgy csüngenek a sza­ván. Ezért aztán gyakran szónokolt, adott, atyai jó- tanácsokat. Mrs. Field ha­lálát sem mulasztotta el kommentálni: —Ez az asszony meghalt, mert gyenge volt. Vegyétek tudomásul, hogy az életben csak az boldogul, aki erős, aki nem szentimentális. DeBoer folytatta volna, de megszólalt az iskola csengője. Nerc hosszan, egyenletesen, műit az órák végén. amikor hallatára felsóhaj to ttak, megkönnyeb­bültek a diákok. Szaggatot­tan, parancsolóan. berregett, — s ha ez a jel felhang­zott, rettegés let úrrá az osztályon. A szaggatott csengőjelzés atomriadót jel­zett. Persze, csak próba­riadót, — dehát ki lehetett biztos abban, hogy csak gyakorlatról és nem való; ságról van szó? (Folytatjuk/ Indonéziában a KAMI újabb kampánnyal fenyegetőzik

Next

/
Thumbnails
Contents