Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-29 / 25. szám
BELÉPÉS CSAK AZ OLVASÓNAK Hogyan készül az Esti Krónika Nyelvi laboratórium, iskolastúdió — az öt plusz egy keretében Az Esti Krónika a rádió egyik legnépszerűbb műsora. Túlzás nélkül állíthatjuk: milliók hallgatják. Népszerűségének magyarázata, hogy mindig a legfontosabb, a legaktuálisabb eseményekről, a legégetőbb napi problémákról tájékoztatja hallgatóit. És ami még nagyon lényeges: messzemenően figyelembe vgszi és felhasználja a közönség közérdekű. észrevételeit, bejelentéseit, kéréseit.' Ennek végül is az az eredménye, hogy az Esti Krónika valóban élő, eleven műsor. A forgatókönyv Ahhoz, hogy ez mindig így legyen, meglehetősen nagy és jól szervezett apparátusra van szükség. Három szerkesztő: hét állandó, sok „alkalmi" riporter, a megyei tudósítók, az állandó moszkvai, berlini, párizsi és new-yorki tudósító, az MTI londoni, bonni, és bécsi tudósítójának összműködésére van szükség. — Az előkészítés tulajdonképpen már a megelőző nap délutánján kezdődik, — mondja Boros János, az Esti Krónika egyik szerkesztője. — Ilyenkor készül el a műsorterv, ilyenkor osztják be az ügyeletes szerkesztők a riportereket, ilyenkor kérik a megyei tudósítók jelentéseit. Másnap, az adás napján fél egykor „bolydul a méhkas”. Egy-egy friss esemény miatt felborulhat az előző napi terv... Új ötletek születhetnek... Elindulnak munkájukra a riporterek. Négy óra. Készen a forgatókönyv, ott a szerkesztő kezében. Most kezdődik a munka dandárja. Újságoknál így nevezik: nyomdába adják az anyagot. Itt a rádióban: vágják. A szerkesztő előtt a vágóasztalon tornyosulnak a riportok, a megyei és külföldi tudósítók magnószalagra vett jelentései, beszámolói. És ott vannak előtte a kéziratok is, a kommentárok és hírek. Három kiváló technikus nagy gyakorlattal, villámgyorsan vágja, ragasztja a magnószalagokat. Közben a hírszerkesztőségből sorra érkeznek a jelentések a világ legújabb eseményeiről. A riporter megelőzi önmagát Ez az! Esemény! Erről nem szabad lemaradnia a rádiónak, főleg az Esti Krónikának. Megtörtént, hogy a riporterek kirohantak a Ferihegyi repülőtérre egy magas rangú személyekből álló delegációt búcsúztatni. A búcsú- nyilatkozat rendben elhangzott, a gép elgurult a felszállópályára, a riporter pedig száguldott be a rádióba a legfrissebb riporttal. A szerkesztő örült, a technikus „bevágta” a műsorba, aztán... Telefon: az adás előtti utolsó percekben kiderült, a gép mégsem indult el, csak reggel startol. Persze gyorsan „kivágták” a riportot. Hát ilyenek is vannak. Általában kétszer, háromszor annyi terjedelmű anyag fut be a szerkesztőhöz, mint amennyi belefér az Esti Krónika műsoridejébe. Ezért kell vágni, rövidíteni az anyagokat és nem azért — mint ahogy sokan gondolják — mert olyanokat mondanak, amelyeket nem viselhet el a mikrofon. De vágni kell azért is, mert olykor-olykor a riporterek is, meg a riportalanyok is mondanak furcsa, érdekes dolgokat. íme egy kis szemelvény a hangszalagból kivágott szövegekből. ’ Elszólások Egy vidéki szakember nyilatkozata: „A Kanadából származó shawer-fajták elterjesztésével havonként hatvannal emelték egy baromfi to j őstermelését.” Budapestről így beszélt valaki: „Mert hiszen itt van Budapest, ez a mindent megevő kétmilliós város. A szaporodásról azonban gondoskodik a honvédség.” Katonai bejelentés: „Hát én nagyon büszke vagyok az elmúlt kiképzési évre, mert az egységünknél nagyon sok a Magyar Népköztársaság kiváló katonája született.” Ez is meglepő: „Inkább csak a fülemre támaszkodom.” Vagy ez: „Nyugodtan elmondhatja a közúti igazgatóság vezetője, hogy nagy kőbe vágták a fejszéjüket.” Ahogy az építésvezető látja: „Huszonhárom helyiség valósult meg egy emeletes kivitelben.” A riporter: „És a poharakkal telt borokat vitték be a bíráló asztalára.” Talán elegendő ennyi példa is, hogy világos legyen mindenki előtt, miért szükséges olykor vágni. Amikor kész a vágás, a montírozás, bejelölik a szövegek helyét, azokat, amelyeket a bemondó és a műsorvezető közvetlenül, „élőből” mond el. Ezzel készen is van az Esti Krónika. Ekkor már csak néhány perc van az adásig. frissesség Végül felhangzik a jólismert signalzene, kezdődik, az Esti Krónika. De persze a szerkesztő, aki az egész adást ! éberen figyeli, még mindig! nem lehet nyugodt. A hírügy- j nökségek most is ontják híreiket és ezek közül a legfontosabbak adás közben is bekerülnek az Esti Krónikába. Az Esti Krónika második kiadásában már új anyagok is szerepelnek, részben az elsőből kimaradt riportok, részben az időközben befutott új események hírei. A krónika több ízben ellátogatott más országokba is. Így az elmúlt évben jól sikerült krónika hangzott el Lengyelországról, Csehszlovákiáról, Romániáról, Bulgáriáról és az NDK-ról. Idén pedig két krónikát hallha- j tunk majd a Szovjetunióról, j A politechnikai, az úgynevezett öt plusz egyes oktatás keretében nemcsak tanulnak, hanem igen hasznos tevékenységet végeznek a diákok megyénk középiskoláiban. Gyakorlati munkájuk közben, amellett, hogy :özelebbről megismerkednek 'gy-egy szakmával, értékes asználati tárgyakat készi- enek, ami fokozza ambició- ukat, még jobb munkára :erkenti őket. A Nyírbátori Báthori István Gimnázium híradás- technikai tagozatának tanulói már a múlt évben kitűntek egy nyelvi laboratórium megszerkesztésével. Ezt egyik budapesti középiskola szerezte meg tőlük. Most a Nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium részére gyártanak nyelvi laboratóriumot, ugyanakkor már megkezdték az iskolnstűdiók készítését, méghozzá három változatban. Ezek a hagyományostól abban térnek el, hogy a központból — a tanulók érdeklődési körének, vagy tanrendiének megfelelően — egyidőben háromféle Vineze Lajos nyíregyházi grafikai kiállításából — zenekar egy weimari vendéglőben. műsort közvetíthetnek a stúdiók erősségi fokától függően egyszerre négy, nyolc, vagy akár 13 tanterembe. A közepes erősségű stúdiókból az újfehértói és a fehérgyarmati középiskola rendelt egyet-egyei. Külön figyelmet érdemel az iskolák közötti jó munka- kapcsolat kialakítása. A nyírbátoriak a Nyíregyházi Kossuth Lajos Szakközépiskolával közösen készítik a készülékeket. A Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium fémipari tagozatának tanulói az eredményes kísérletezések befejezése után megkezdték a laboratóriumi mérlegek sorozatgyártását. Ezek a készülékek a kémiai oktatás gyakorlati bemutatói közben szinte nélkülözhetetlenek. Ennek ellenére ma még sok szabolcsi iskola szertárából hiányzik, mert a beszerzése elég költséges, másrészt nem is mindig kapható. Tekintve, hogy ennek gyártása inkább munkaigényes, anyag kevés kell hozzá, a kisvárdai diákok viszonylag olcsón állítják elő és folyamatosan látják el vele a megye iskoláit. Eddig mintegy nyolcvan darabot készítettek elsősorban középiskolák részére. Nem kevésbé értékes és eredményes kísérletezéseket, sőt sorozatgyártásokat végeznek a Nyíregyházi Vasvári Fái Gimnázium eleie- trotagozatának tanulói. A* elektromosságtani mapha- sérletek elvégzésere algal- mas mérőszekrényből például február középéig 40 darabot gyártanak, s az iskolai ev befejezéséig meg újabb 40 darab előállítását tervezik Nyírbátor után ebben az iskolában is megkezdték a nyelvi laboratórium kísérleti példányának készítését. Elveiben, formáiban nagyjából hasonlít a nyírbátoriakéra azzal a különbséggel, hogy hálózati árammal működtethető A mintapéldány március eleién kerül ki a diákok keze alól, s év végére összesen hármat gyártanak belőle. <h. 1.) hönyiespolc: Garai Gábor: KEDD A hetedik Garai verseskötet nem meglepetésekkel szolgál nekünk, hanem az előző kötetek alapján joggal elvárt további jelentős eredmények valóra váltásával. Garai Gábor fejlődési vonala egyenletesen emelkedő Az egyes köteteken belüli színvonalban soha sincsenek levagy feltörések, de ha a köteteket egymás mellé sorakoztatjuk, világos lesz, hogy mindegyik újabb mű már több az előzőnél és érezzük, hogy ehhez a költőt a már puritán szigorúságának mond- költői önfegyelem segíti. egymagában kevés volna még az igazi eredményességhez, ha nem párosulna rendkívül nagy fogékonysággal, lelki érzékenységgel. írói módszereit sejtve is azt kell hinnünk, hogy amennyire az emberiség szószólója Garai és így a megértője, annyira szigorú saiát magához amikor dolgozik: az „esetleges” értékeket nem engedi a közönség elé. Garai új kötetében az előzőkhöz viszonyítva mintha — nem értékbeli, de érzelmi — polarizálódást sejthetnénk meg. „Az erdő” című ciklus költeményei me,y o.. iszta gyötrelmekről vallanak. a magánélet válságairól. oiy ember válságairól, kit izek csak megrendítenek, ck cm térítenek le Ebben u szomorú élményt adó ciklus un szép versek sorakozna!: ne az ..Anyaföld" soroz.- . un már nagy versek is. m.nt a „Kilépni önmagunkból" az „Anyaföld" és a ..Kedd ' Zz a három korköltemeny nemcsak látomásaiban nagy. de hatósugarában is. mert milliók érzéseit mondja ki. (Szépirodalmi, 1966.) (d.) Ismém !t> I) Széchenyi ^evél A debreceni állami levéltárban iratrendezés ••őzben megtalálták Széchen.» István eddig ismeretlen levelét, amelyet 1841 július elsején írt a debreceni casi- nóhoz. A most előkerült lévé! annak bizonyítéka, hogy a debreceniek a vasút megépítéséért a kezdeti lépéseket már 1827-ben megtették. fanka Brill: „ //lementő morc * Ezerkilencszáznegyvenhá- rom késő őszén Belorusszia egyik viszonylag nyugalmas szárnyvonalán felrobbantottak egy német katonavonatot. Másnap, nedves hideg hajnalon, a katasztrófa helyéhez közeli községet körülzárták a megszállók. Sisakos, tarka sátorlapos német tábori csendőrök és fekete, átázott köpenyeget viselő helyi rendőrök ugráltak le a teherautókról. A falu nagy volt, mégis gyorsan és alaposan elintézték. Mint jóval később kiderült, az akció után csupán ketten maradtak életben: egy fiúcska, akinek sikerült valahogyan elrejtőznie, meg egy öregember, aki véletlenül rokonainál hált azon az éjszakán egy távoli majorban. Emlékezz a halálról. Az egész lakosságot össze- terelték a falu végen, ahol egy hatalmas szénapajta állt, — minden, ami a kolhoz gazdaságából megmaradt. A büntető különítmény parancsnoka, a „sonderfüh- rer”, eldöntötte, hosszadalmas lenne, ha magukkal a „banditákkal” ásatnának sírgödröt. Sokkal egyszerűbb elégetni őket ebben a pajtában. Miközben beosztottjai a faépület három széles kapuja felé terelték a falusiakat, ő maga kissé félrehúzódott. Homloka elégedetlen ráncba futott a fültépő jajgatástól és zokogástól. Mellette, a hűvös hajnalban, didergését palástolva, a fiatal, vértelen arcú tolmácsnő állt. — Gyorsan végzünk ezzel a disznósággal, és utána, Vera kisasszony, haza megyünk. Majd ismét felmelegszik... Oh, igen! A bőrzekés, fehér kötött fejkendőt viselő lány valamiféle szolgálatkész mosolyra hasonlót próbált arcára erőltetni. Ment is volna minden a megszokott módon, ha a „sonderführer”, a széles kapuk fekete torka felé közeledő áldozatokat fürkészve, nem fedez fel véletlenül egy ismerős arcot . — Ugyan, honnan ismerem? Oh, hiszen ez a kályhásmesterünk! Vera kisasszony, szóljon, hogy küldjék ide azt az embert. A kályhást odalökdösték. — Te is itt vagy, öreg — nevette el magát a német. Az öreg nem értett, de nem is hallott semmit. Sápadtan, fedetlen fejjel, ősz szakállal, szürke rongyaiban némán állt, miközben tekintetével majd keresztül fúrta a „sopderführert”. Csupán vértelen ajkai mozogtak, mintha szólni szeretne, de nem tud. A nyáron ez az öregember tűzhelyet rakott a „sonderführernél”. Minden reggel, öt napon át, az ügyeletes csendőr megmotozta, és változatlan vidámsággal ugyanazt a tűzkövet, sót és kenyérdarabokat találta a kályhás zsebeiben. A tűzhely pedig kitünően sikerült. A szakács a sütőt, a parancsnok pedig a fehér hollandi csempét dicsérte. Most is jólesően megborzongott, visszaemlékezve a tűzhely simogató melenge- tésére. — Mondja meg neki, Vera kisasszony, hogy őt nem égetjük el. Kérdezze meg abar-e élni? — A „sonderführer” úr azt mondja, hogy maga, bácsika életben marad. Azt is kérdezi, hogy ezt akarja-e? A kályhás csak suttogott szederjes ajkaival. — És mondja meg... Kérdezze meg, kije van ott? — A „sonderführer” úr azt kérdezi: kije van ott... Ott, a pajtában? — Ott... van... a bábuska... — Azt mondja, hogy ott a felesége. — Mondja meg neki, hogy a feleségét nem égetjük el. Elviheti. — A „sonderführer” úr azt mondja, hogy a Frau-t... a feleségét elviheti onnan. A sápadt ajkak az ősz szakállbozótban újra suttogni kezdtek: — Ott a lányom is... kis... gyerme... keivel. — Azt mondja, hogy ott van még a lánya a gyermekeivel. — Oh, talán még valakije van ott? — A „sonderführer” úr elégedetlenségét fejezi ki. Azt kérdezi, kije van még ott? — Mondd meg neki, hogy ott vannak a szomszédaim, de úgy mondd, hogy a rokonaim... — Azt mondja, hogy sok rokona van ott. meg a szomszédai... — Szomszédok! Csak nem óhajtja talán, hogy a kedvéért az egész „bandát” szélnek eresszem!? — A „sonderführer” úr haragszik. Bácsika, ne tetesse magát, ha életben akar maradni. A pajtát mindjárt felgyújtják. Azt mondja, hogy maga úgy látszjk szeretné elvinni onnan az egész „bandát”. Az ősz szemöldök alatt végre felcsillant valami. Ajkai nem reszketnek többé Szinte idegen, rá egyáltalán nem jellemző mozdulattal meglehet életében először az öregember felveti a fejét: *— Hát mit képzel? Mindet! Az összes jó embert! Csak embereknek tekinti őket ez a te gazdád?.. Vagy legalább te?.... Pfuj!.., Az öregember kiköpött maga elé. Határozott, egyáltalán nem olyan rogyadozó léptekkel, ahogyan ide tántorgott, megindult a pajta felé. Pillanatnyi zavar-féle után, a „sonderführer” lerántotta bőrkesztyűjét, felszakította pisztolytáskája gombját, kikapta pisztolyát és célzott. A lármában alig hallatszott a lövés csattanása. De a kályhás a földre zuhant. Még rángatózott, amikor felemelték és a pa.iíába zsúfolt emberek lába elé vetették. Azután bezárták a kapukat — örökre. És a kályhás elégett, az egyetlen, aki azon a napon megmenekülhetett volna a tűzhaláltól. És mégis él. 7
