Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-29 / 25. szám
Három éve „kint“ Kulcsár László gépészmérnök a „Kontrol 2”-nél. Harmincöt milliós költséggel ftyíreg) házán épűi tel a lisxávtiiiSi Cenieiilltlokks'wár Kulcsár mérnököt általában hiába keresik az irodában. Régebbi ismerősei azonnal a műhely számát tárcsázzák, ott biztosabban megkapják. A műhelyben, a brigádtagok között, újításai birodalmában van igazán otthon. Az élet szigorlatai A fiatal műszaki értelmiségi eddigi pályafutását nem nehéz összefoglalni -— ha csupán az éveket tekintjük: három esztendővel ezelőtt lépett ki a miskolci műszaki egyetem kapuján, kezében a gépészmérnöki diplomával. Amikor munkahelyét elfoglalta, itt a Nyíregyházi Víz- és Csatornamű Vállalatnál. fogadalmat tett. Elhatározta, hogy a diploma kézhezvételével nem tekinti befejezettnek az egyetemet. Azóta állandóan újra és újra kollokvál, szigorlatozik. Újít, ésszerűsít, tervez, s ezekkel munkatársai előtt teszi le az élet szigorlatait. Újításaival sokat tett a vállalatért. Tervezett egy húszméteres fesztávolságú portáldarut, melyet a szerelőműhely szakmunkásai készítettek el, házilagos kivitelezéssel. Az új szerkezetet a vállalat csőtelepén állították fel, ott, ahol eddig kézzel mozgatták a súlyos csöveket Alig egy hónapja készítette el az „Ifjúság” szocialista brigád Kulcsár mérnök legfrissebb újítása alapján a motorbejárató terem műszereit. Most is újításon töri a fejét a fiatal gépészmérnök : hatorsós szűrőfúró agregál tervein dolgozik. Egyik terve követi a másikat. Hogy melyik újításáról beszél legszívesebben? Arról amelyiket nem ő készített hanem a brigád,., „Spéci kezű fiúk“ A brigád hamarosan jubilál. Egy éve neveztek be a szocialista munkaversenybe. Azóta tagja, patronense a 11 tagú szerelőbrigádnak Kulcsár László is. Az „Ifjúság’-brigád közös (Foto: Hammel József) munkájának legszebb eredménye egy újítás. Spirálházas vízmelegítőt készítettek, s ezeket felszerelték a kútfúrásnál használatos stabil motorokra. Az új szerkezet gyorsan előmelegíti a motorokat, így idő és energia- veszteség nélkül dolgozhatnak a kútfúrók, kinn a „pusztán.” „Spéci kezű fiúk” —, íg. mutatja be Kulcsár László, amúgy príncesen Hell László brigádvezetőt, Stefán Sándort, Balogh Jánost, Vass Istvánt, Rohály Józsefet és a többieket. Az új bejáratóteremben jött össze a brigád. Lejárt a munkaidő, mégsem indulnak haza. Ma egy kis háziünnepséget, közös munkájuk névadóját tartják. Nem csattan pezsgősüveg a „Kontrol X." és a „Kontrol 2.” falán. Az eltelt egy évről beszélgetnek. Szó esik egy-egy motor „nehéz esetéről”, mely néha próbára tette őket, még most Is jót nevetnek a tokaji kirándulás vidám percein, a brigádösszejöve- telek hangulatát idézgetik. Azután egy feledhetelen napra emlékeznek... Decemberben a télapó szerepét vállalta az „Ifjúság” brigád. A gyermekvé- ' dő otthon két árva gondozottját hívták meg magukhoz, s megajándékozták őket könyvekkel, édességgel. Emlékek, élmények, régi és közelmúlt események sorakoznak — 11 ember közösségének színes regénye. ★ Kulcsár Lászlóról, a mindig újat kereső fiatal mérnökről akartam írni. Csak rőla. Nem így adódott: őróla másként nem lehel írni, csak úgy, mint a szocialista brigád egyik tagjáról, hisz velük együtt tervez és cselekszik. Szilágyi Szabolcs A technika rohamos fejlődése következtében az építőipar is egyre inkább építő- szerelő jelleget ölt. Különösen a lakásépítkezéseknél alkalmazzák előnyösen és egyre gyakrabban az előregyártott elemeket. Nyíregyházán — elsősorban az Északi Alközpontban — a lakások zömét már ilyen panelekből építik. A lakásépítkezések ütemének fokozódása, a kivitelezési idő terminusának lerövidítésére való törekvés feltétlenül szükségessé teszi, hogy a városban az eddiginél is nagyobb mértékben alkalmazzák a paneles építkezést. Ezeket az előregyártott elemeket jelenleg Debrecenben készítik, s a helyszínre való eljuttatása lényegesen növeli a szállítási költségeket. Éppen ezért indokolttá vált egy új cementblokk- gyár — úgynevezett poligon- üzem — építése, A Tiszántúli Cementblokk- gyár építése ügyében a napokban megszületett a döntés. Építését 35—36 millió forint költséggel előreláthatóan még ez évben, de legkésőbb 1968-ban megkezdik Nyíregyházán. A gyár alapanyaggal való ellátását biztosítja majd a már ez évben — 11,6 millió forint beruházással — megépülő cementrelé állomás, amely évi harmincezer tonna forgalmat bonyolít le. Jelentős megtakarítást jelent az is, hogy a panelek másik fontos alapanyagai — a kohó* salakot — sem kell Özdról hosszabb útvonalon, Debrecenbe szállítani. A gyár felépítése révén egy újabb lehetőség Is kínálkozik, Az ÉM Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál már hosszabb idő óta kísérleteznek egy ; új építőanyag — a homói blöKtt- tégla — gyártásával. Az új építőanyagból készült kísérleti lakásokat rövidesen átadják. Kedvező eredmények esetén a gyárban nagyüzemi szinten az olcsóbb, á Szabolcsban szinte korlátlanul megtalálható homok felhasználásával megkezdhetik a homokblokk panelek készítését is. Tóth Árpád 1200 kártérítési határozat egyehen vállalatnál — 1273 kártérítési határozatot hoztak vállalatunknál. Ebből 232 esetben fellebbeztek. Fegyelmi eljárást 263 esetben indítottak, ebből S2-en éltek panasszal. — Hány dolgozója van a vállalatnak? — 1300 körül. Bócsi Mihály a vállalati döntőbizottság elnöke eseteket mond el. Esett az eső. Fehérgyarmaton az AKÖV négy dolgozója elhagyta a munkahelyét. A MÁV a rakodás késedelmessége miatt köt- bérezett. A vállalat viszont a négy dolgozót kötelezte kártérítésre. Az ügy vizsgálatánál kiderült, hogy jogtalanul hivatkozott a négy munkás arra, hogy nem kaptak esőköpenyt, A köpenyek a raktárban voltak, csupán ki kellett volna azokat vételezni. V. S. jegykezelő ügyéhez hasonló kevés akad. Egyik alkalommal egy napi bevételét, 507 forint hiánnyal számolta el. Hivatkozott arra, hogy rosszul lett, megkérte az elszámoltatót, hogy az elszámolást végezze el helyette. Az elszámoltató követte el a hibát. A társadalmi bíróság előtt azonban egészen más derült ki. V. S. nem beteg, ittas volt. Hivatkozott arra is, hogy a vállalati pénz összekeveredett a saját pénzével. A társadalmi bíróság azonnal elbocsátása mellett döntött. Figyelembe vették, hogy V. S. ellen már több ízben indítottak fegyelmi eljárást. A társadalmi bírósági tárgyalás ideje alatt is érvényes fegyelmi büntetése volt. V. S. fellebbezését a vállalati döntőbizottság elutasította, úgyszintén a területi döntőbizottság is, és az ügy még mindig nem fejeződött be. Később érkezett ellenőri jelentés, valamint utasok által írt panaszos levél V. S. arrogáns viselkedéséről a társadalmi bíróság, a VDB, a TDB határozatának helyességét Igazolják. Ügyek. Hosszan lehetne sorolni őket. Az 5. számú AKÖV-nél — bár alig kezdődött az új év — a vállalati döntőbizottság már több esetben tartott tárgyalást. Egy-egy tárgyaláson 10—12 ember fellebbezését vizsgálták. A legutóbbin túlfogyasztás, fegyelmi, megrovás, közúti baleseti kár, kilométerhiány, perköltség megtérítés, táppénz és kereseti különbség volt a vita alapja, — Sok a fegyelmi, sok a döntőbizottsági ügy — mondja Bócsi Mihály. — Pedig az elmúlt évben 1965-höz viszonyítva javult a helyzet. 1965-ben a döntő- bizottság elé 908 akta került, 1966-ban már 541, a csökkenés több, mint 40 százalékos. — Miből adódik a legtöbb fegyelmi, kártérítés. — Kétségtelen, a túlfogyasztásból. A vállalatnál sok a gépkocsi, különbözőek az emberek. Pedig el lehetne kerülni a vitát. A 3. sz. igazgatói körlevél intézkedik abban az ügyben, mely szerint ha a gépkocsi- vezetők Időben jelentik a túlfogyasztást és a jelentés ellenére nem végzik el a bemérést, javítást, akkor túlfogyasztásért nem vonható felelősségre. A legtöbben nem tesznek ilyen jelentést. Az egyik baktai gépkocsivezetővel történt meg, hogy rendszeresen 6—800 forint értékű túlfogyasztása volt. Fegyelmi után megszűnt a túlfogyasztás. Nyilvánvaló volt a szándékosság. 1965-höz képesf a számok alapján vizsgálva az elmúlt évben lényegesen javult az autóközlekedési vállalatnál a munkafegyelem, az anyag- gazdálkodással járó fegyelem. E javulás ellenére ■ más üzemek példája alapjára’’ a káresetek nagysága, a fegyelmik száma még mindig „csúcsteljesítmény”. Kétségtelen, hogy az AKÖV dolgozói sok és nagy értékű szerszámmal dolgoznak, a rájuk bízott fogyóeszköz is tetemes. De éppen ennek kellene ösztönözni arra, hogy az értéket figyelmesebben, körültekintőbben kezeljék. A vállalat dolgozóinak többsége így is jár el. ök tették lehetővé, hogy az elmúlt év végén a kongresszusi versenyben megtakarított üzemanyaggal végezhették a munkát. Az eredmény szép és dicséretes volt. De mennyire szebb lett volna, ha nincs szükség több, mint 1200 kártérítésre. S. E. Indul a motor abejáratóteremben. c4 mi utcánk Ki ne emlékezne kedvesszívesen léte első meglátogatott helyére, a szűk körű tájra? S ahogy telik az idő, annál inkább felsajog a jelen mögül a régi kép. Mérleg serpenyőjére lehet tenni egyiket Is, másikat is. Nagyecsed. Közel tízezer lakosú község. A mi utcánk végén akit túl visznek, soha nem tér visz- sza. Ott a temető. De előtte megtörik az út. Könyöke hosszú idők óta választóvonala. Hatvankét család. Sok köztük a rokon, de más idősök is bátyám, néném — sajátos törvényünk szerint Amikor maguk választhatták meg a lakhely nevét, nem engedtek két névből: a piactól a temetőig Kossuth, a könyöktől lefelé Dózsa nevét íratták a házszámtáblákra. Havas, hideg a tél. De a gyaloghely takarosán elseperve. Régen ezt nem tették. A többnyire nádas vltyilókban kevés tűzrevaló akadt, nem dideregtek még hótakarítással is. Most a megtisztított helyen betonjárdán koccannak a lépések. Magas oszlopok között villanyhuzal feszül. Nagy távolság határa. Bámulva néztem kisfiú koromban a bő gatyás, meglett férfiakat. Abban jártak télen, nyáron. De vászon volt az ing is, a nőknek meg a pendelyük. Kenderszöszből házilag készítve. A dolgos emberek, mikor hazatértek télen, a lápi nádvágásból, bő gatyájukon úgy csörögtek a havas-jeges kölöncök, mint bádoglemezen a nyári jégverés. Bocskorukról liternyi víz folyt szét. Nagy István bácsi tudta legjobban kötni a bocskort, az öreg butyú Némedi ráncolni a gatyát. A nádvágókészítés mesterének a vén sárkány Bulyákit, a betegségek „gyógyítójául” gyúró Nagy Eszter nénit ismerték el. Szép rojtos dohány zacskót pedig éppen anyai nagyapám tudott remekelni. Megvolt a kosárfonásnak, a vászonkészítés eszközeinek, halászkészségeknek, gubakészítésnek, tűzhely- és kemencerakásnak, de még a házépítésnek is a maga embere. De ezek az emberek már nincsenek. (Eltérítette őket az idő az utcakönyökben.) Elvitték viseletűket, megtartó igyekezetüket, kényszerben szűkös mindennapjaikat, amiben például étkezésük legismertebb rendje: csík, hal, máié, kolompár, paszuly, káposzta volt. Emlékük mély homályból néz vissza. S ha már egyebet nem, a megbecsülés tiszteletét elvárja. Az alvégen éltek. Hanem a mi utcánk. Ismerős szülöttének bizalommal nyit ajtót. Mikor özvegy Imre Károly- nénak pár évtizedes esetet említek, mosolyog. — Bolondság. — Akkor nem volt az? — Reménykedtünk a reménytelenben is. Széltében beszélték egyszer: Imre Károly ék tehenéből „elvitték” a tejet. Ilona néném megöntötte akkor ólomból a turpisságot. Hogy, mint, ne faggassuk. Elég az hozzá, hogy ijedten mutogatta a „kiöntött ólommacskát”. — Ennek képében van a boszorkány — siránkozott. Most közismert rekordot tart Ilona néném. A legjobb mozibajárója nemcsak a mi utcánknak, de a községnek is. — Régen ezt nem lehetett. Azért megyek, míg bírok. A mozi a világot mutatja. Apám testvére, Károly bátyám jó meleg szobában. Az ablak melletti asztalon újsághegy. Szinte lehetetlen elképzelni, hogy ezen az asztalon parcellázódott fel a báró Itteni uradalma. Reggelig számolt, dülőzött papíron a földigénylő bizottság elnöke, hogy megfelelő helyekre kerüljenek a cövekek. — Mire emlékszik legszívesebben? — kérdem a bátyámat. — Hogy egyszer beállított a báró. Hagynónk neki valamennyi földet. Kérdeztem, honnan jött. Azt hiszem Svájcot mondta. Akkor menjen vissza oda, mutattam az ajtóra. Kétszer is visszahajbókolt, míg kiillant. Veres Gyula fiatalabb korában jól tudta fújni a rézkürtöt. — Muszályságból csináltuk. Hozott néhány fillért a rezesbanda. Meg vásárokon a ringlispil. Próbálkozott a szegényember. — Mégcsak ide sem tudom képzelni a régi házukat. — Hagyd is, öcsém. Jobb nem emlegetni. E való, a mai. Jó alappal, fallal, szilárd tetővel. Jó az, hogy mutatóba se maradt egy nádas kunyhó. Nagy fuvaros volt életében Szántó Lajos. Azaz, így próbált könnyíteni a család szüntelen gondján. A kupec kereskedők csábítására, a második világháború előtt átreszkírozta két kis lovas fogatát Csehszlovákiába is, onnan vissza. Guszti fia ült legelőbb biciklire az utcánkban. De mit művelt! Akár a cirkuszosok. Menet közben felállt vagy tótágast csinált a masinán. Máskor háttal ült a kormánynak, úgy hajtott. Arra kér ezúttal a megyeszékhely illetékességén kérjek részére egy olyan igazolást, amellyel új motorkerékpárt lehet vizsgára vinni. Ki akar a gépre ülni? — Én is, ha úgy jön. Karcsi fiam mögé. — Hány éves a srác? — Tizennyolcba lépett. Egyik legújabb lakás: csali Kovácséké A volt házban nyugodtan élhetett volna a két öreg akár száz éves korig. Csak bizony, fiatalasz- szony is van, meg már unokák. Ez pedig megfellebbezhetetlen érv. És nem maradhatott el a fürdőszoba. Meg a mozaik, meg a padló, meg a rolós ikerablakok... Az üve- geztetett verandán mosógép áll az egyik sarokban. A háziasszony azonban sóhajt. — Sose készül el ez a ház. — Dehiszen, múlt nyáron kezdték építtetni. — Kezdtük... A szobák még testetlenek... Egyik szomszéd, Imre Lajos bátyám a kiskapuban álL Fehér a dús bajusza, haja. Arca majdnem kicsattan t vértől. — Lajos bátyám nem öregszik. — öregeggyen a fene. Még csak hetven évet hagytam. — A télen nem vágtak disznót. — Van tavalyi zsír, kerül még szalonna. Csak győzzük megenni Eszter nénéddeL Meg, 'íszen könnyebb a csirkehús, tyúkhús. Sok hatvankét házat végig látogatni. Ennyi Is jól mutatja utcánk mai arcát. Ahová, bizony bajos lenne összeszámolni, hány helyről csörgedezik a pénz mostanában. Zömmel a közös gazdaságban dolgoznak, de jut az idevalókból iparba, kereskedelembe, irodába és tanári katedrára is. S hogy el ne felejtsem, a három televíziónézési központ Kerekeseknél, Angya- léknál, Jeneiéknél van. Ünnepnap pedig csapatostól mennek a kultúrházba. Egyik, hatvan felé járó utcánk lakója azóta jár pantallós ruhában, hogy először vette azt színházi előadás megnézésére. És a holnap? Mindössze három idős pár van, ahol nincs gyerek. A többi családoknál mindenütt. Sőt van, ahol öt, meg hét gyereknek is jut kenyér éi egyéb szükséges Él a mi utcánk holnap is. Asztalos Báliul
