Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-29 / 25. szám

Kádár János felszólalása Hbpirenden kívül Kádár János, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának első titká­ra kért szót Emlékeztetett arra, hogy m Elnöki Tanács január elején kiírta az új ország­gyűlési és tanácsválasztáso­kat majd így folytatta: — Az országgyűlés ma az 1967. évi költségvetés elfogadásával befejezte négy­éves munkáját, s jelenlegi összetételében valószínűleg utoljára ül együtt A négyéves munka pozitív — Ha visszapillantunk az elmúlt időszak munkájára, megállapíthatjuk, hogy a mögöttünk lévő négy év nem volt könnyű. Az or­szág belső helyzetével, fej­lődésével. a nemzetközi helyzet alakulásával kap­csolatos sok új feladat je­lentkezett közöttük jóné- hány nagy jelentőségű, fon­tos kérdés. Megjegyzem, jómagam körülbelül 1930— 1931 óta veszek részt tár­sadalmi munkában, s ha most visszagondolok, egyet­len könnyű négyesztendős időszakra sem emlékszem. A fejlődés mindig új. meg­oldásra váró problémákat hoz, $ ha jogos is a meg­állapítás, hogy munkánk az elmúlt négy évben nem volt könnyű, mindjárt „elő­legezhetjük” az előttünk ál­ló négy évre, hogy az sem lesz könnyű. — Ha mérleget készí­tünk erről a négy évről, elsősorban mégsem a nehéz­ségekre kell gondolnunk. Mert rendszerünk termé­szetéből következik, hogy társadalmunk vezető testü­letéi általában az érdemi kérdésekkel foglalkoznak, ennélfogva — az ország- gyűlés mostani háromnapos munkája is bizonyítja — * leküzdésre váró nehéz­ségeket és a megoldásra váró feladatokat állítják előtérbe. — Az országgyűlés négy­esztendős munkájának mér. lege mégis feltétlenül po­zitív. Dicsekvés nélkül meg­állapítható, hogy népköztár­saságunk országgyűlése nagy munkát végzett. A most zá­ruló ciklust elsősorban az igen komoly fejlődés jelle­mezte. Fejlődött iparunk és mezőgazdaságunk, növeke. dett közlekedésünk és ke­reskedelmünk teljesítménye, szélesedett és gazdagodott népünk műveltsége, a köz­oktatás. a kultúra, az egész­ségügy, és mérhető módon, nem csekély mértékben emelkedett a dolgozó em­berek életszínvonala is. Ez természetszerűen elsősorban és döntően a megalapozott, szilárd, stabil és fejlődő politikának, a tervszerű és ésszerű munkának köszön­hető. — Társadalmunk vezető testületéi pozitívan ítélik meg azt a szerepet ame­lyet az országgyűlés az el­múlt négy évben betöltött. Azt tartják, hogy kimagasló abban a feladatkörben, ame­lyet az ország életében be­tolt, hiszen itt alkotják az ország törvényeit — döntő szerepe volt a fejlődésben. Erősödött a szocialista közgondol kodás — A számszerűen mérhető fejlődésen kívül feltétlenül szót kell ejteni arról a fej­lődésről is, amit számok- < kai nem tudunk kifejezni, de amit minden gondolkodó politikai, társadalmi mun­kát végző ember tud lát, érez és — más módon — mérhet is. E négy esztendő alatt erősödött hazánkban a szocialista közgondolkodás és feltétlenül eredménye­sebbé vált a nemzet alkotó erőinek tömörítését célzó munka, erősödött a szocia­lista építést segítő nemzeti összefogás. Megélénkült or­szágunk nemzetközi tevé­kenysége is, erősödtek, szé­lesedtek kedvező nemzetkö­zi kapcsolataink. Tényként állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt négy évben növeke­dett a Magyar Népköztár­saság nemzetközi tekinté­A karzaton kigyulladnak a jupiterlámpák, ezernél több égő csillog az ülésterem re­mekmű faragásai között Jönnek a gyorsírók, a foto- és filmriporterek, a képvise­lők, a párt Politikai Bizott­ságának, az Elnöki Tanács­nak a tagjai, a miniszterek, % kezdetét veszi a magyar országgyűlés januári ülés­szaka. Költségvetést tárgyalnak. Száraznak tűnő számokat, adatokat ismertet a pénzügy- miniszter beszámolója De té­ved, aki azt hiszi, hogy nem kíséri az expozét nagy figye­lem. A teremben nagy a csend, s legalább hat nyelven fordítanak a tolmácsok a diplomáciai páholyokban, legalább hat nyelven készül­nek a külföldre szóló tudósí­tások. Igaz, hogy száraznak tűn­hetnek a számok, a tények, de az is igaz, hogy ezekkel mérjük életünk változását Megszoktuk, megtanultuk, hogy nem a retorikai ügyes­kedés, hanem a tartalom a lényeg. Ennek a költségve­tésnek is ebben van az érté­ke, a tartalomban. Harmincketten jelentkez­lye, becsülete. Ebben ki­emelkedő szerepe volt az országgyűlés munkájának is. — Országgyűlésünk tag­jai, akik négy esztendővel ezelőtt a Hazafias Nép­front képviseletében, annak politikájával a választók elé álltak, most számot adva a végzett munkáról, nyugodt bizakodással és tiszta lelki­ismerettel léphetnek az or­szág népe elé. Ez a megál­lapítás természetesen ér­vényes minden egyes kép­viselő elvtársra is. — Sohasem mondtuk, hogy a párt, az állam, a Hazafias Népfront, vagy bármely nagy társadalmi in­tézményünk hiba nélkül, tökéletesen dolgozik. Még kevésbé mondhatjuk ezt egyes emberekről, bárkiről is legyen szó. Népünk azon. ban politikailag fejlett: tek felszólalásra, s valameny- nyiüknek volt mondanivaló­juk. Hogy is fejezte ki ezt egy Vas megyei fiatal képviselő­nő? „Mit kaptam én a mos­tani költségvetéstől? Hogy jó ebben az országban élni öregnek, fiatalnak. De még jobb a legfiatalabbnak, aki mind több ilyenfajta ülést, effajta költségvetést érhet meg. A tartalom, ez volt szá­momra a legizgalmasabb az elmúlt négy esztendőben. Hogy láttam, mint változnak át a paragrafusok holt betűi életté, jobb életté.” Villamosipar, vegyipar, gépipar — csupa szakkifeje­zés, mégis hozzáértően, ko­molyan hallgatja a költő, a színművész, a néprajztudós, a termelőszövetkezeti paraszt, az üzemi munkás. A képvise­lő, aki az évek alatt közéleti ember lett, megtanult a szá­mokból olvasni. Tudja valamennyi, hogy hazánk idei negyvenkilenc- milliárdos költségvetésében benne van a Nyíregyházi Gu­migyár fejlesztése, a Tisza- vasvári Alkaloida rekonstruk­ciója. Bölcsőde és iskola, mo­zi és színház, egészségügyi nagy történelmi tapasztala­tokkal rendelkezik, s fele­lősséggel, és jól meg tudja ítélni nagy társadalmi szer­vezeteink és az egyes em­berek munkáját Az értéke, lésben, az ítéletben két döntő momentum játszik szerepet. Az egyik az, hogy eredményes volt-e a négy esztendő munkája, vagy sem. Mindaz amit a közvé­leményről tudunk, azt mu­tatja, hogy erre népünk igennel válaszol; úgy véle­kedik, hogy az országgyűlés eredményesen dolgozott — A másik, és ami az esetleges hiányosságok kap­csán döntő jelentőségű —, hogy a közvélemény és a nép nemcsak a tettet ha­nem a szándékot is nézi. Bizonyosak vagyunk abban, — és ennek is nagyon sok jele van — hogy népünk jól tudja: ez az országgyű­lés feltétlenül a jó ügy odaadó és teljes szolgálatá­ra törekedett. Ezt sem fe­lejtik el az emberek. Növekszik a helyi jelöltek szerepe — Az új választás tör­vényszerűen, minden or­szággyűlés életében azt je­lenti, hogy az országgyűlés személyi összetétele külön­böző, kiküszöbölhetetlen és elkerülhetetlen okoknál fog­va változik. Hogy példát mondjak: sajnos, a ter­mészetnek megvannak a maga kérlelhetetlen törvé­nyei, és emberek akik a jó ügyet hosszú időn át szol­gálták, el is égnek ebben a munkában. Országgyűlé­sünkben, amely ma együtt ül, vannak olyanok is, akik a felszabadulás első napjá­tól az ideiglenes nemzet- gyűlés összeülésétől kezdve mindmáig, sokszor rendkí­vül nehéz történelmi kö­rülmények között, nagy ne­hézségeket leküzdve, be­csülettel szolgáltak. Lehet­séges, hogy ez a harc, az odaadás azzal is jár, hogy a következő * képvisélőház- ban már nem lesznek ké­pesek dolgozni. Ez is szere­— Sokszor beszéltünk már arról a törekvésünkről is, hogy a szocialista tör­vényességnek megfelelően — növelni és erősíteni kell az országgyűlés mint leg­főbb törvényhozó szerv el­lenőrző szerepét a végrehaj­intézmények az ország min­den részén. Munkahelyek az iparilag elmaradott területe­ken, s a sok új intézkedés, amelynek nyomán nem csu­pán szép elv már, hogy a falu közeledik a város szín­vonalához. Peregnek a filmesek gépei. Ismerős arcokat villantanak fel, Veres Péterét, Szabó Pá­lét, Major Tamásét, Úszta Gyuláét, Erdei Ferencet, Váci Mihályét. És országosan még sok kevésbé ismert arcot is mutatnak, akik szenvedélye­sen szólnak megyéjük, váro­suk bajairól, a bürokráciáról, a bekötő utak állapotáról, s mennyi másról. Fekszi István, megyei ta­nácselnökünk, képviselőnk elé tesznek egy kis mikro­fon. Sorolja, mennyire égető gondja a megyének a nagy fejlődésen átment, de még mindig kevés ipari munkale­hetőség. Tényekkel, számok­kal megalapozott reális fel­szólalás volt. Olyan, amelyre nem lehetett nem oda figyel­ni, még a vendégként a kar­zaton ülő pestieknek is. A miniszterek is helyeslőén pei játszik az összetétel változásában. — Mint képviselőtársaim tudják, most bizonyos ér­telemben sajátos időszak­ban és körülmények között üléseztünk. Még együtt ül, működik a képviselőház, a választókerületekben és a különböző. arra illetékes szerveknél pedig már a je­löléseket készítik elő. A je­lölés törvényes programja; végső döntéssé azonban csak akkor válik, amikor a törvény előírása szerinti hivatalos aktusok, a jelölő­gyűlések lezajlanak és a kiállított okmányok az elő­irt helyre befutnak. — Szeretnék utalni arra is, hogy bizonyos elvek el­fogadása gyakorlati követ­kezményekkel jár. Az űj választójogi törvény, az egyéni képviselői választó- kerületre való áttérés pél­dául — amit a tisztelt or­szággyűlés maga határozott el és szavazott meg —, ön­magában is elvileg új hely­zetet teremt. Azt jelenti, hogy bizonyos értelemben — a központi jelöltekkel szemben — növekszik a helyi jelöltek szerepe és részaránya. A másik elv, amit már jó ideje hangoztatunk, s a gyakorlatban fokozatosan érvényesítünk, hogy széle­sítsük demokráciánkat úgy is, hogy vonjunk be minél több embert a közéleti te­vékenységbe és ilyen mó­don is növeljük az országos vezetők számát. Ez is régi és helyes tö­rekvésünk. — A demokrácia szegény­ségi bizonyítványa volna, ha tartósan akarna azzal a megoldással élni, ami rendszerünk kezdeti idősza­kában szükségszerű volt —. hogy egy ember hat-nyolc- tíz, vagy több területen is vezetőként működjék. Arra törekszünk, hogy ezen vál­toztassunk, és hogy aki ma nyolc-tíz területen dolgo- zik aktívan, hat, vagy négy területen dolgozzék tovább, s így többet tudjon adni. Törekszünk arra is, hogy új erők is bekapcsolódhassanak az egész fejlődés szempont­jából fontos társadalmi munkába. tő szervekkel, a kormány, az államapparátus vezetői­vel szemben. Gondoltunk például arra, megvizsgáljuk, s talán a közeljövőben in­tézkedünk is, hogy az állam- apparátus legfőbb vezető posztjain dolgozó emberek fogadják. Dobi István, Kál­lai Gyula és Fock Jenő je­gyeznek. Ez a felszólalás folytatása annak a munká­nak, amit a szabolcsi veze­tők, a szabolcsi képviselő- csoport tagjai évek óta hatá­rozottan követnek. A szünetben erről beszélget Fekszi elvtárs és Benkei elvtárs Nagy Józsefné köny- nyűipari miniszterrel. A mi­niszterasszony mutatja: fel­írta, s programba vették a nyíregyházi bútorgyár építé­sének gyorsítását, s egy új kon­fekciógyár építését Trautman Rezső építésügyi miniszter is megkereste a szabolcsi kép­viselőket, hogy falazóblokk gyárat helyeznek Nyíregyhá­zára. Pénteken a legfrissebb Major Tamás volt. Egyedül ül a teremben, jegyzeteket ké­szít a felszólaláshoz. Egy élel­mes fotós megörökíti a pil­lanatot, amint a kiváló mű­vészünk a papírokkal bajló­dik. Major Tamás felnéz a vakulámpa villanására és megértőén bólint. Lehet, hogy sztori lesz még ez a kép va­lamelyik lapunkban. Azután megélénkül a Ház. Biszku Béla képviselőt il­leti a szó. „Magyarország ag­rárállam volt, s mi itt a szín­vonalasabb iparról beszélünk. Emlékezzünk csak, e falak között húsz éve szenvedélyes viták folytak arról: újjáépül­het-e egyáltalán az ország?” — elsősorban a miniszterek, s valószínűleg a miniszte­rek első helyettesei is — olvan viszonyba kerüljenek a parlamenttel, ami még jobban megfelel a szocia­lizmus igényeinek, törvé­nyeinek és szellemének, az­az mint ellenőrzöttek ke­rüljenek szorosabb kapcso­latba az országgyűléssel. Ezért úgy gondoljuk, éssze­rű, ha az államapparátus csúcsán operatívan és az or­szággyűlésnek felelősséggel dolgozó emberek között az eddigihez képest csök­ken a képviselők száma és aránya. Ez következik az elvből és semmiféle ítéletet nem jelent egyetlen ember­rel szemben sem. Kézenfekvő, hogy a leg­közelebbi országgyűlési ciklusban a képviselőknek nagyobb lesz az elfoglaltsá­guk és több lesz a dolguk. Ez az egyéni választókerüle­ti rendszerből is következik. Mindenki, aki politikai te­rületen dolgozott, tudja, hogy a választók most na­gyobb igénnyel léphetnek fel képviselőikkel szemben. Növekedni fog a képvise­lők kötelezettsége és elfog­laltsága az országgyűlés testületi munkájában is. Határozott szándékunk — és ezen a téren feltétlenül Ez az ülésszak is bizo­nyította a magasfokú öntu­datot és a szocializmus ügye iránti odaadást, ami minden képviselőtársunkat jelle­mezte, s ez tisztességére és becsületére válik valameny- nyi képviselőnek, aki en­nek az országgyűlésnek a munkájában részt vett Felhatalmazásom van, hogy tolmácsoljam: a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége poli­tikai és erkölcsi kötelezett­ségének tartja, hogy azok, akik a jövőben nem kép­viselőként dolgoznak köz­életünkben — egészségük­nek és erejüknek megfelelő mértékben és helyen —, megbecsült és tisztelt em­berként aktívan tovább te­vékenykedhessenek társa­dalmunkban és részesei le­hessenek annak az ügynek, amelyet mindnyájan szol­gálni akarnak. Egy teljesen új ország épült azóta. Megfontoltan és komolyan megyünk tovább. „Az or­szággyűlés jó munkát vég­zett... Megtanultuk, hogy az életben nemcsak azt fenye­geti kudarc, aki elkésik, ha­nem azt is, aki elsieti a dol­gokat... A képviselő szava a gazda szava, a választó sza­va, a nép szava, ezt figye­lembe kell venni minden hi­vatalnak, fórumnak, sokkal inkább, mint eddig...” A szünetben mondják a szabolcsi képviselők, hogy na­gyon igaz ez a megállapítás. Nem volt olyan ülésszaka az országgyűlésnek az elmúlt négy évben, amelyen ne szó­lalt volna fel legalább két szabolcsi delegátus. A vá­lasztók akarata, gondja, ja­vaslata minden esetben elke­rült a legfelső illetékesek­hez. A képviselő munkája nem mindig látható, mint az országgyűlésen. A bizottságok­ban — a mezőgazdasági, a kulturális és az egészségügyi bizottságokban — szabolcsi képviselők is vannak. Hány törvény, törvényjavaslat szü­letett úgy, hogy épp a mieink javasolták, indokolták, ala­pozták meg azt az elmúlt években. Sok szabolcsi gondot vittek e bizottságok a kormány elé és a miniszterek minden fel­szólalásra, javaslatra írásban is válaszoltak. A leglényege­előrehaladást akarunk elér­ni —, hogy az országgyűlés munkája fejlődjék, hogy na­gyobb hatékonysággal gya­korolhassa azokat az elvi­tathatatlan jogokat, még- inkább eleget tehessen azok­nak a kötelezettségeknek, amelyek mint az ország leg­főbb szuverén testületére reá hárulnak. — Ez tehát mind olyan, tényező, ami szerepet ját­szik majd a jövendő ország- gyűlés személyi összetételé­nek alakulásában. — Szeretném aláhúzni, hogy a jelenlegi országgyű­lés egyetlen tagja sem ke­rült szembe a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, vagy a Hazafias Népfront politi­kájával. Ezt azért említem meg, mert a politika az elsődleges és ha valakinek eszébe jutna az a régi, ha­gyományos magyar kifeje­zés, hogy ha valakit nem jelölnek újra, az bukott képviselő, akkor ebben * leglényegesebb politikai ér­telemben az országgyűlés­ben bukott képvisélő nincs, mert itt ki-ki a maga te­hetsége és képessége szerint becsülettel igyekezett szol­gálni, képviselni és érvénye­síteni azt a politikát, amire választói előtt annak idején ígéretet tett. Engedjék meg kedves képviselőtársak, hogy befe­jezésül hangsúlyozzam: a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Taná­csa és kormánya nagyra értékeli, elismeri az ország- gyűlés és minden képvise­lőtársunk munkáját. Köszö­netét mond valamennyi kép­viselőtársunknak, azért, hogy az országgyűlésnek tagjaként négy éven át nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy politikánk ered­ményes legyen. Ugyanezek­nek a vezető testületeknek a képviseletében és megbí­zásából — a magam nevé­ben is — jó egészséget, si­kereket, minden jót kívánok mindnyájuknak, akárhová állítja önöket a párt, a Ha­zafias Népfront és a becsü­let jövendő munkájukban. (Hosszantartó nagy taps.) Az országgyűlés ülésszaka dr. Beresztóczy Miklós zár­szavával ért véget. (MTI) sebb mégis az volt, hogy a válasz a gyakorlatban, a ta.- nárképző főiskolában, a sok új tanteremben, az új létesít­ményekben, üzemekben, la­kásokban jelentkezett. A mieink mondták a szü­netben: „Sokszor talán már sablonosnak tűnhet a gon­dunk. De ez megyei gond, az otthoniak legnagyobb prob­lémája. Kötelességünk addig mindig mondani, amíg az is marad.” A foglalkoztatottságról van szó. „Eddig mindig történt vala­mi. Amit itt elmondunk, nem a pusztába kiáltott szó. Ügy látjuk, sikerült elmélyíteni az egész országgyűlésben is a Szabolcsért érzett felelőssé, get.” S már csak ezért is megér­te a fáradságos felkészülés, a sok utazgatás, kopogtatás a főhatóságoknál. Soha nem volt ez a munka eredmény nélküli. Ezt a mi megyénk­ben mindenki, mindenütt lát­ja, tapasztalja. A Tisztelt Ház ma érde­melné meg igazán ezt a meg­szólítást. A dolgozó nép okos, ügyéért szenvedélyesen kiál­ló, bátor, a megvalósításéri is sok munkát vállaló gyü­lekezete ez a parlament Holnap még inkább azz$ válik. És ez mindenképp megnyugtató érzés. Kopka Jísm) Jó ebben az országban élni Jegyzet a „Tisztelt Ház"’ból Erősíteni kell az országgyűlés ellenőrző szerepét Köszönet a képviselők munkájáért

Next

/
Thumbnails
Contents