Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-22 / 19. szám

Tevékeny emberek a nyírbátori járásban szönt az esős évszak, a ter­melőszövetkezetek csak nagy erőfeszítések árán tudják a szükséges szállításokat elvé­gezni. A jó út közös érdek. Beszélgettem egy korábbi alkalommal a járás keres­kedelmi felügyelőjével. El­mondta, hogy a falusi la­kosság maga is igyekszik Kevés olyan járása van megyénknek, mely az or­szágban, vagy az országha­tárokon túl is annyira is­mert lenne, mint a nyír­bátori. Elég, ha csak az aporligeti rezervátumot em­lítjük, melyet Európa nem egy ismert tudósa keresett már fel. De feltétlen idekí­vánkozik az egykori Bóni is, ahol az ország egyetlen gyertyagyára működik. Ké­szítményeik iránt külföldön, főleg a Német Demokratikus Köztársaságban nő az ér­deklődés. Nyírbátorban üzemel a Vastömegcikkipari Vállalat, mely motoros napellenzőivel tette ismert­té a járási székhelyet kü­lönösen a szovjet üzletfelek előtt. Évente több tízezer érdeklődő keresi fel a Báthori István Múzeumot A vendégek között svéde­ket, dánokat, szovjeteket, cseheket és igen sok len­gyelt találunk. Nagy járás a nyírbátori. Területe megközelíti a 121 ezer holdat. A termelőszö­vetkezetek, termelőszövetke­zeti csoportok 63 ezer szán­tón gazdálkodnak. Kádár András, a járási tanács végrehajtó bizottságának el­nöke elmondta, hogy öt év alatt három falu költözött el a járásból, A lakosság száma ugyan­ás 1960-ban 52 825 volt, s ez 1965 december 31-re már 47 263-ra csökkent. A különbség annyit tesz ki, mint Nyírgyulaj, Nyírvas­vári és Nyírcsászári együt­tes lélekszáma. Jelenleg is 3500 ember jár rendszere­sen más járásokba, vagy éppen az ország más me­gyéjébe dolgozni. Az évtizedekkel ezelőtt oly gyakran emlegetett „sö­tét Szabolcs” jelző éppen úgy illett a nyírbátorira is, mint megyénk bármelyik járására. Érthető volt a ta­nácsi vezetők törekvése, i amikor a kulturálódási le­hetőségek megteremtése ér­dekében egymás után épí­tették a községi művelődé­si házakat. Itt kaptak he­lyet a könyvtárak, klubszo­bák, és számos helyen a művelődési házban tartják a filmvetítéseket is. A köz­ségek anyagi erejét hosszú éveken keresztül az ilyen jellegű munkák kötötték le. A járási tanács elnöke úgy tájékoztatott, hogy az elmúlt négy évben szinte sehol sem épült kultúrház. Az emberek érdeklődése másfelé fordult. Változott a községek arculata, s amit az emberek tettek, azt a saját erejükből tették. Négy év alatt több, mint 31 millió forintot adtak össze községfejlesztésre, s mun­kájukat az állam 4,6 mil­lióval segítette. De nem Impozáns létesítmény a növényolajüzem 800 vagonos joagsílója. Az RS—09-es sebességváltóját szerelik a nyírt éti Rákóczi tsz műhelyében Andrási Gyula gépcsoportvezető év láger István traktoros. tették, s ma már az ötödik kút fúrásánál tartanak. Ha valami előre nem látható akadály nem gátolja a mun­kát, a kis vízmű 1968 vé­gére megkezdi a vízszolgál­tatást. De nemcsak Nyír­bátorban, hanem a járás számos községében érdek­lődnek a törpe vízművek iránt. Igaz, tetemes összeg­be kerül, de az ilyen vál­lalkozást hosszú lejáratú hi­telekkel az állam segíti. A felvett kölcsönt tíz éven belül kell visszafizetni a lakosságnak. Gond volt a járásban az orvosellátottság. Példaként említik Nyírbélteket ahol szinte évenként cserélték egymást az orvosok. Indok: nincs megfelelő lakás. Egyre több község ismer­te fel, hogy ezen saját ma­guknak kell segíteni. Tarta­lékolták a községfejlesztési alapot, kérték a lakosságot, hogy vegyen részt a társa­dalmi munkában. Az elha­tározásoknak ma már konkrét nyoma van. S ha már a községfej­lesztési alap felhasználásá­ról, vagy éppen a társa­dalmi munkáról beszélünk, nem lehet kihagyni a nyír- lugoslakat. A község lakói valóban sajátjuknak tekin­tik a problémákat, s azok megoldásában szinte min­denki részt kíván venni. A megyei tanácstól már két esetben kaptak jelentősebb pénzjutalmat, ment a me­gye legtöbb társadalmi munkát teljesítő községei közé emelkedtek. Mire is képes ez a kis község? Először is a peda­gógusok lakásgondjain se­gítettek. Korábban két csa­készítik az orvosi lakás ter­veit, melyek megvalósítása 2—3 éven belül megtörté­nik. De orvosi rendelőt, vagy lakást kap a követke­ző években Penészlek, Pi- ricse, Pócspetri, Aporliget, Nyírvasvári is. készül egy fogszakorvosi rendelő is lakással együtt. Tovább folytatják a már megkezdett pedagóguslaká­sok építését. Ilyet kap Má- riapócs a közeljövőben. A járási székhely főteré­nek arculata az idén alapo­san megváltozott. Elkészült a megye egyik legkorsze­rűbb vidéki áruháza, mel­lette felépült hat lakás és a pártház. Igaz. mindegvik állami beruházásból készült, de a község félmillióval járult hozzá a kisajátítá­sokhoz. Nemcsak Nyírbátor ar­culata változott. hanem minden községé. És a kö­vetkező években méginkább változni fog. S ezt a válto­zást elsősorban az emberek­nek maguknak kel] előse­gíteni. végrehajtani. Bogár Ferenc Ikerlaírásokat építenek Nyírlugoson a pedagóguscsalá dók részére. Hammel Józsel felvételei. Készül a díszgyertya. Győrfi Irén és Kovács Valéria a kész munkadarabok lakkozását végzi a Nyírbátori Növény­olajipari Vállalatnál. iád is lakott egy háromszo­bás lakásban. 135 ezer fo­rint társadalmi munkával, jelentős állami hozzájáru­lással négy lakásos pedagó­gusházat építettek. A két modem, minden igényt ki­elégítő épületre jogosan büszkék a nyírlugosiak. De épült itt óvoda, orvosi ren­delő. Újabb dolgok: Ho­gyan lehetne jobban, gaz­daságosabban dolgozni, se­gíteni a gondokon. Épültek és még épülnek pedagóguslakások, orvosi rendelők és lakások a járás községeiben. A vezetők azonban helyes előrelátással, nemcsak a zavartalan mun­ka feltételeinek megterem­téséről gondoskodtak, ha­nem arról is, hogy ezekbe a lakásokba megfelelő szakemberek kerüljenek. Társadalmi ösztöndíjakat alapítottak, s ebből a pénz­ből az egyetemeken, főis­kolákon tanuló fiatalokat támogatják. 1963-ban ki­lenc társadalmi ösztöndíja­suk volt. 1964-ben már 11-en tanultak a felsőfokú oktatási intézményekben. Évente 93 ezer forintot adott részükre a járás. Van kö­zöttük orvos, pedagógus, mezőgazdasági mérnök. Ha végeznek, valamennyien a nyírbátori járásban dolgoz­nak majd. Hamarosan több lesz egy orvossal, aki mint ösztöndíjas, jön vissza Nyír­bátorba. Természetesen nem feled­kezhettek meg mindezek mellett a kulturális beru­házásokról sem. A kultúr- házak készen vannak, gon­doskodni keli a fenntartá­sukról, helyes kihasználá­sukról. Növekszik a rend­szeres könyvtárlátogatók száma, és a járás jellegéből adódik, hogy keresik a me­zőgazdasági szakkönyveket is. A községfejlesztési alap­ból éppen ezért tetemes összegeket fordítottak a könyvtárak állományának bővítésére. 1963-ban 25 ezer, 1966-ban már 40 ezer fo­rint értékű könyvet vásá­roltak. Négy év alatt össze­sen mintegy 140 ezer forint értékű könyvvel lettek gaz­dagabbak a községi könyv­tárak. Negyvenmillió forint. A pénz nagyságánál sokkal Nyírbátori utcarészlet jelentősebb, amit ezért a járás kapott. Az, hogy el­készült egy óvoda, többen juthatnak szépirodalmi és szakkönyvekhez, van állan­dó orvosa a falunak és nem kíván elköltözni a pedagó­gus sem. A meglévő ered­mények önmagukért beszél­nek, a járás vezetői azon­ban már egy kicsit előbbre tekintenek. Kádár András vb-elnök elmondta, hogy a követke­ző években is az egészség­ügyet kívánják javítani, hi­szen sok még a „fehér folt” a járásban. Nyírbéltek gond­jai is megoldódnak. Már Kétségen kívül a járás legnagyobb egészségügyi be­ruházása — ahol a község­fejlesztési alapot és társa­dalmi munkát is felhasznál­nak — az SZTK szakren­delőintézet lesz. Nyírbátor­ban kívánják felépíteni kétmillió forintos költség­gel. Az ide tartozó húsz község lakóinak nem kell majd félnapokat utazgatni, amíg elérik a legközelebbi rendelőt. A nyírbátorihoz, — mely a tervek szerint 1969-ben már megkezdi a munkát — viszonylag jó a közlekedés. Ugyancsak itt egyre közelebb kerülni & városi színvonalhoz. Ma már természetes, hogy a községi lakásokban ott a mosógép, centrifuga, de akad porszívó, padlókefélő is. És még valami: tíz év­vel ezelőtt szinte senki sem kereste a fürdőkádakat. Most alig tudják az igénye­ket kielégítem. A lakások nyolcvan százaléka fürdő­szobával készül. A tehető­sebbek hidroforral oldják meg a vízellátást, mások — és ez a többség '— a törpe vízművekben reményked­nek. A nyírbátoriak már meg is kezdték a munkát. La­kóházanként 2500 forintot fizettek be a kis vízműre. Hasonlít majd a nyíregyhá­zira, csak a víztorony va­lamivel kisebb lesz. A csö­vek jelentős részét lefek­voltak restek, ha ásót, vagy lapátot kellett fogni, ami­kor egy-egy utca feltöltésé­ről volt szó, vagy éppen az óvoda alapjait kellett le­rakni. Sok kicsi sokra megy: a kapavágásokból több, mint négymillió forintos társadalmi munka lett. Kiderül, hogy a nyírbá­tori járás négy év alatt mintegy 40 millió forinttal lett gazdagabb. A korábbi művelődési létesítmények helyett ma már főleg kommunális és egészségügyi beruházásokat végeznek. Szükség van az orvosokra, pedagógusokra, rendelőkre óvodákra. De nehéz lenne hirtelen ki­számolni, mennyit költöttek az utak javítására, karban­tartására. Alighanem több milliót. Hiszen az utak el­hanyagoltak, s ha bekö­5

Next

/
Thumbnails
Contents