Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-22 / 19. szám

Móricz Virág'.

KUDARC

Gorái Gábor

A razlivi névtelen

Megállít egy arckép. En nem tudom, kit ábrázolhat, de úgy érzem, ha szólna vagy intene csak némán, hogy kövessem, mennék vele és rábíznám magam.

Inas munkasarc. Fején hátracsapva az ellenzés régi dipatú sapka; arca bordíváit, dús haja előre . bukik a homlok domborulatára.

Aztán ahogy összehúzott szemébe nézek, mintha csöpp gúnnyal visszanézne, s fölismerem: ez Ö — Lenin maga; vendéghajjal, szakáll nélkül, szikáran, inkognitóban, munkás-álruhában.

Álruhában? Soha ily álruhát!

Kivül-belül az osztály igazát viseli.

S tudom már, ezután akárhol találkozhatom véle a világon.

Ott találom majd nehéz napjaimban, ha kételyemre bölcs szem fénye villan.

S megértem már, miért elmúlhatatlan ki milliószám él itt egy alakban.

És értem, hogy a legnévtelenebb munkással Ö miképp egyezkedett: nemcsak ruhát cseréltek, szívet és emberséget is, — s kölcsönös kötés ez míg a világ!

Ez a Névtelen

fogja a zászlót, ha reménytelen

futna a had; ez töpreng józanul,

ha más henceg; ez mer, ha más lapul;

ha vélnénk, nem számoltat senki el,

az ő szemeivel Lenin figyel,

s ha szégyeneink szennye ránk tapad,

tisztára perzsel, s fényiünk, mint a nap.

Gereblyés László:

Kert*

Kegyetlen koppasztó a tél Megkoppasztotta platánjaidat Koppasztja betegeidet Koppasztja öregeidet Akik ülnének örömest a padokon Platánjaidnak lombjai alatt Jótékony lombjai alatt Ahol a tavaszon

Kizsendül újra pázsit gally és szerelem De most az ág csak csupaszon Veti árnyékát a havon.

Munkásmozgalmi lexikon készül

Parányi falu az erdőben. Valamikor az uradalom favágói, erdei munkásai települtek ide, úgy rakódott rá ínég néhány szegény ember, akiknek ilt Is jobb a semminél. a világ végén. A harmincas években kapóit csak iskolát, postája még ma is egy levél szék fény Valami tíz éve hirtelen nekilendült, Ide telepeded az erdőgazdaság irodája, a katonaság bekötő utal épített es a megyénél úgy tervezték, az apró. szétszór i erdei falvaknak ez lesz a közigazgatási központja. A járási pártbizottság sajtit munkatársát ajándékozta a fejlődésre kijelölt község tanácselnökéül. Dalos Zsófinak nincsen csalódja, elvállalta a megbízást és amilyen szenvedélyes természet, belevetette magát a munkába. Tetszett neki. hogy itt nincsen semmi, mini egy kis gyermeken minden falat meglátszik. Tanítónő eredeti mestersége, a pártnál is népművelési körben dolgozott, itt rögtön az igazgató tanítóval kötött szövetséget és elhatározták. hogy a falu minden lakóját kultúremberré nevelik.

Először második tantermet szereztek, ahol délelőtt — délután mind a négy osztály külön tanulhat. A nagyobbaknak autóbuszt, mely ösz- szeszedte az erdőből a gyerekeket és behordta a járási székhelyre tanulni. Onnan, majdnem mindenkit gimnáziumba. technikumba küldtek, mégpedig előre kiszámítva, milyen foglalkozásokban hány emberre van és lesz a községnek szüksége. A számítást nem magukban, hanem falugyűlésen végezték. Mindent teljességgel nyilvánosan tettek és terveztek, megszerezték a végrehajtás lehetőségét is, így aztán a legnagyobbat teremtették, ami lehetséges, barátságos, bizakodó, ;ió közhangulatot. munkakedvet és ételörömet.

Nem ment persze könnyen az embereket becsalogatni közös fizikai és szellemi munkára, meg kellett birkózni a külön.iárókkal, a lomhákkal, sokféle emberrel. De, ha ott tart a falu ma. ahol tart. hogy mindenük van. majdnem mindenük, ami egy kis község civilizált életéhez kell, azt a kitartó nevelőiknek köszönhetik.

Nagy dolog, ha ilyen kicsiny község manapság saját ösztöndíjjal taníttatott orvos fiát fogadja a pompásan felszerelt egészségházban. Tán még gyermek sincsen, aki nem dolgozott azon a házon, esak a felszerelést kapták kívülről

Az iskolás gyerekek öt nagy és háromszáz kis plakátot festettek, némi variációval az a szövege, hogy szeretettel köszöntjük az orvosunkat. Az őszi esőre való tekintettel a plakátokat celofánpapírral vonták be, úgy szögezték ki minden ház kapujára, az erdésziroda, a tanácsház, az iskola és természetesen az egészségház előtt földbeszúi t táblás karókra. Sűrű esőben, ünneplőben, a gyerekek két óra hosszat állottak sorfalat. Minden háznál sütöttek és főztek, mert Zsófi megígérte, hogy az új orvost végigkíséri mindenütt, este pedig balvú- bál lesz a tanácsház ösz- szes helyiségében.

Csobán Pétert, a megyei egészségügyi osztály három munkatársa hozta ki. Előbb a városban ünnepeltek, azért késtek. No jó, megbo- csáttatott a hosszú és dermesztő várakozás. Olyan ünneplés, újjongás folyt egész nap, már a megyeiek azt mondták, ez tisztára személyi kultusz.

De hát hogyne örült volna minden ember, mikor saját orvos fiát ölelhette. Az öregebbek sírtak, emlegették az apját, a szegény favágót. az is olyun okos ember volt, szószólója az erdei munkásoknak, azért pusztították el szegényt, még a háború előtt. Péter szép szál legény, derék fiú, a sok diákéve alatt semmi disznóságot nem csinált, pedig lett Volna*rá elég alkalma. Szépen levizsgázott — küldöttség járt a felavatásán, büszkén hallgatták a fiú dicséretét.

Egyelőre csak egy kofferrel érkezett, bútora meg nincsen. Míg berendezkedik, Zsófi fogadta be, sok tréfa közt, igaz szeretettel.

Péter két napig babrált a röntgengépen. Azt mondta, először mindenkit átvilágít és felveszi az adatokat.

—t Azt nem kell felvenni, — nevetett Zsófi. — Itt mindenki biztosított és a tanácsházán készen vár a falu kartotékja. Barátom, privát betegre nálunk nem spekulálhatsz.

— Tudom — mondta Péter roppant komolyan. Majd megették érte nagy szerete- tükben.

Hiába, a röntgengép nem működik. Péter szombaton Pestre utazott szerelőért, de anélkül jött vissza szerdán, ■így ment ez háromszor, eiyre rosszkedvübben.

— Mi baj, Péter? — kérdezte Zsófi a kelletlen fiút.

— Nézze Zsófi néni, megmondom magának őszintén. Állás után járok.

— Hogyhogy? Hiszen körzeti orvos vagy...

— Zsófi néni, nincs rab- szolgavásár. En itt nem maradok.

— Mi a tatár! Kötelezvényed van! Hat évig használtad az ösztöndíjunkat!

— Zsófi néni, az én barátnőm pesti lány. Még azt se mondhatom neki, hogy autón két óra, nekem itt soha nem lesz kocsim. A lakás pedig oiyan kicsi, meg se lehet mozdulni benne.

— Nahát, egyelőre csak azt lehet. Ha a berendezés a baj, segítünk. Mind a két szobádat, az egész lakásodat berendezzük. Fizetést nem kaphatsz többet, az szabály, az jár neked, amennyi a többi, frissen végzett diplomásnak. De természetben kipótoljuk.

— Nem maradhatok itt Búcsúzni jöttem.

— De miért?

— Zsófi néni, ne adja nekem a naivat. Itt én hóttig a fizetésemre vagyok utalva. Rutinmunka mellett pedig csak visszafejlődhetek.

— Tudod te, milyen erkölcstelen, amit most mondtál?

— Csak őszinte. Azt hittem, magával Lehet őszintén beszélni ?!

Zsófit elöntötte a düh. Legszívesebben kikergeti, de csak nem ad neki ürügyet arra, amire pont készül. Lelkére beszélt. Péter ártatlan képpel hallgatta, bólogatott, sóhajtozott és másnap a hajnali busszal búcsú nélkül megszökött.

Zsófit még ekkora csalódás nem érte. Azonnal telefonált a megye egészségügyi osztályára, ott azt a nyugta- tást kapta, hogy a megye úgysem adja ki, anélkül

pedig nem vállalhat másik állást.

De nem jött haza hetekig és már az egész falu fel volt zúdulva. Ajánlott levélre sem felelt, Zsófi elment utána. A klinikán próbálta keresni, a professzoránál.

Mintha a falnak beszélne. Félórái birkózással annyit vett ki belőle, hogy Csobán Péter még gyakornok a klinikán, de ez nem állás.

Ment a minisztériumba, íjtt csillapították, hogy a lehető legrövidebb idő alatt küldenek hozzájuk másik orvost.

— Kit? Ha ez is megszökött az erdőből, akit mi taníttattunk, és akinek házat építettünk. ,

— Nagy könnyelműség volt és maximalizmus. Olyan szűk körzetben, öt és tízezer fős körzetek várnak orvosra. Amint sorra kerül, foglalkozunk a problémával.

— Ott áll az egészségházunk, lakással, üresen.

— Ez az kérem, a megyén nem gondolják végig a dolgokat. Most már megvan a baj és igyekezni fogunk orvosolni. A fiatalok többsége lelkiismeretes, örömmel vállalkozik falusi munkára.

— Tapasztalom.

— Ne ítéljen egy esetből.

—• Bizonyítsák be a községem előtt,

— Amint sorra kerül.

Zsófi elkeseredetten ment

haza. Ezer munka várta és kötegnyi posta. Haragosan beletúrt és i/.egenyhülten kiválasztotta belőle Fekete Jankó levelét. Ez a másik fia, a falu tani tó ösztöndíjasa. Ennek kellett voltba, bizony' ennek lakást építeni. Régen itt dolgozik, meg is nősült, és még mindig a szülei kamrájában búvik.

Megszületett a kislányuk, írja. Gyönyörű, formás kisbaba, minden ujjacskája rózsaszirom. Piri egészséges, kimondhatatlanul boldogok, csak azt szeretnék tudni, mi lesz velük abban a vizes, földes kamrában? Vasárnap érkeznek...

— Hol a kisbíró?

A kisbíró kidobplta, hogy este tanácsülés lesz az egészAz ellenőr megjelent a vállalat étkezdéjében. igazolta magát és ebédet kért.

A konyha vezetője kisvártatva erőlevest. majcl libamájjal töltött jércet, végül tournedos a la Ros- sinit helyezett az asztalra.

— Meglepően jó ebéd — nyaldosta szája szélét az ellenőr, amikor már a csokoládés palacsintával is végzett.

— Igyekszünk — válaszolta szerényen a vezető.

— Na, akkor megnézett:, hogy mindenki ugyanilyen ebédet kapott-e — kelt fél helyéről az ellenőr —, mert megmondhatom, hogy pa - naszos levelek érkeztek a budapesti központba, amelyekben arról írnak, hogy a koszt nem kielégítő. Lássuk csak — hajolt egy távolabbi asztalon lévő levesestül fölé, azután rosszallóan csóválta a fejét.

— De hiszen es nem

ségház ügyében. Kibővített ülés, mindenki eljöhet.

Zsófi arra kért a tanácstagoktól, és az egész községül határozatot, hogy az or- v uslaaást odaadhassa f ekete János tani tóéknak. A rende- .óbe majd előbb utóbb jön kijáró orvos, a lakást jgy •asználják fel.

— Utóvégre .->*- mondta, — mindegy, orvos, vagy tanító, egyik az ember testét, a mánk a tudását gondozza.

Megszavazták. És ha Fekete Jankó itthon van, másnap beköltözhet a szép, új lakásba.

Pénteken Zsófi megyei tanácsülésen volt es ott elmondta, milyen kudarcot vallottak az ösztöndíjas orvosukkal. Az elnök rögtön leintette, hogy forduljon panaszával a minisztériumhoz.

De a kis falvak elnökei zúgtak, hogy csak mondja, es ö folytatta.

— Orvosellenes hangulatot kelt — kiáltott valaki. —

Ez demagógia!

— En keltek? Tíz éve ürülünk, hogy majd lesz orvosunk. Nekünk kell az orvos, tiszteljük, becsüljük, de az ilyen becstelenség ellen tiltakozunk!

— Elvtársnő — mondta az ülés után a megyei főorvos,

— semmi esetre nem adhatunk engedélyt az egészségház más irányú felhasználására.

— Amint kapunk oitiakó orvost, kiürítjük a lakást.

— Hogyan? Ezt már ismerem. Nincs az a hatalom, amivel kiüríthetné. Mit gondol kérem, csak nem ad fel az egészségügy egy megszerzett várat!

r— Mi építettük.

— Építsenek pedagóguslakást.

— Igen, de öt évre eladó- sodtunk emiatt. Álljon üresen?

— Zsóíika, maga igazán

tudja, hogy nem lehet

igénybevenni.

— Hát én pedig igénybe veszem. Fekete tanítónak gyereke született, nem viheti abba a vizes putriba.

Ez embertelenség.

— Nekem mondja? Isme- rem a viszonyokat.

—- Mikor kapunk orvost?

— Fogalmam sincs. Esküszöm magának, rajtam nem múlik.

— És ezzel ki vagyok fizetve. Megkövez a falu.

Falba tudná verni fejét, miért járt a szája. Be kellett volna költöztetni őket és hallgatni.

Ráadásul az autóbuszt is elmulasztotta. Ez hozta igazán indulatba. Sarkonfor- dult és kiment a vonathoz,

jegyet vallott Budapestre.

Beveszi magát egy hétre a húgánál, táviratot küld haza, hogy beteg, s addig végezzék a munkát, ahogy megbeszélték.

És mire hazautazott, Feke- . te Jankóék valóban beköltöztek az orvoslakásba. Mit tehet róla? Otthon se volt. Tegye ki őket a megyei tanács.-r ■"T,rr.r^ ————-------■—

Palásti László:

olyan erőieres, mint amilyent én kaptam.

A vezető mosolyogva válaszolta:

— Pontosan ugyanazokból a nyersanyagokból készüli, csak nagyobb mennyiségben. Az ön adagját akkor főztél;, amikor éppen gyenge volt a víznyomás és ezért kevés víz volt a konyhában.

— Értem. De az a hús, amit itt látok, ez nem jérce, és nem is tournedos a la Berlioz.

— Rossini volt!

— Persze, persze, Rossini, De ez még Fényes Szabolcs sincs. Az a négy szál izé,

1967-ben a tervek szerint tíz jelentős munkásmozgalmi kiadvány lát napvilágot a Párttörténeti Intézet gondozásában.

Többek között elkészül „A magyar forradalmi munkásmozgalom története” ma. sodik kötete, amely 1919 augusztusától 1945 áprilisáig kíséri figyelemmel az illegalitásban dolgozó kommunista párt vezette haladó erők tevékenységét.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom félévszázados évfordulójára elhagyja a nyomdát a Hadtörténeti, Intézettel, az Országos Levéltárral és az illetékes szovjet intézményekkel közösen összeállított kötet ..Magyar internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és Szov- jet-Oroszország polgárháborújában”. címmel. Az ” 50.

jubileumra készítették „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és Magyarország” című kiadványt is.

Az intézet forráspublikációi sorában figyelemre tart. hat számot a munkáspártok 1944—1948 között kelt határozatainak gyűjteménye.

az tokany, a la nagyon kevés,. ha nem csalódom.

A konyhafőnök kioktatta az ellenőrt:

— A túlságosan bőséges koszt karos hatása köztit domású. Tömeges gyomor- bántaímakat okozhat, sőt többeknél a vérnyomás erős emelkedését is előidézi. Ezért minden szerdán sovány kosztol adunk, hogy megóvjuk a dolgozók egészséget,

— De én...

— Ha mindennap itt lenne, ugyanezt tálaltuk volna. Mivel azonban először van itt, nem kell vigyáznunk arra, hogy a túlságoMonográfia készül a magyar kommunisták harcáról is, amelyet 1941-től 1944-ig a Hitler-ellenes nemzeti egység megteremtéséért foly. tattak. j.

1967-ben . számos készülő mű kéziratát adják át a kiadónak: köztük a magyar szakszervezeti mozgalom százéves történetének különböző kérdéseivel foglalkozó tanulmánygyűjteményt és a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének népszerű tudományos tonnában feldolgozott történetét.

Nagyszabású monográfia készül a magyar mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, s az intézet tudományos munkatársai összeállították a magyar népi demokrácia történetének részletes kronológiáját. Még az idén befejezik egy munkásmozgalmi történeti lexikon’ összeállítását, amely 3000 címszavában átfogja a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb eseményeit, kiemelkedő szereplőinek életútját, elméleti, történd forgalmait.

san bőséges táplálék zavart okozna szervezetében. Ezért azt a kosztot adjuk amelyet általában főzni szoktunk.

— Ahá, de mondja csak, hogy tudják a jércét, meg azt az a la izét abból a kis összegből kihozni?

— Ez már gyakorlat dolga. Érteni kell a szakmát.

— Na jó, akkor én megyek Örülök, hogy alaptalan volt a feljelentés. Bevallom. eleinte egy kicsit gyanakodtam. De mondja csak. ha mindenki tokányt kapott, honnan szedték elő olyan gyorsan az én jéncé- met? Maguknál mindig van jérce?

— No, nem mindig.

— És mi adta az ötletet, hogy ma mégis jércét cstJ n áljának?

— Ó, az egyszerű. Ugyanis nemcsak jércét kaptunk idejében, hanem interúrbáü telefont is.

rQemek pl é l

6