Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-22 / 19. szám
Stephenson lokomotívjától a villamos vasúiig # 120 éve indult az első jiőzrnozdoay # For^alomiránvítá* ember nélkül Van-e bennszülött nyíregyházi. aki ne hallotta volna az elemi iskolában, ho- ftyan született meg egy ékezethiba miatt a nyíregyházi «rdő? Monda, legenda, kitalált vagy igaz a történet, hogy a Károlyi grófok egyike mákkal akarta beültetni a nyolcszáz holdat, tiszttartója pedig makkal ültetette be, nem tudni. Minden esetre ez lett volna a gróf leghasznosabb tévedése. Mert gyönyörű ez a sóstói erdő. Krúdy, aki szerelmese volt a városnak akkor is, amikor már regen Óbuda köveit koptatta, így emléke- . zik: „Még alig vágtak benne fát és a százesztendős tölgyek templomi ívei alatt keskeny gyalogösvények kanyarogtak, amely ösvényeken legfeljebb a szerelmesek és nyulak, rókák fordultak meg. A kocsinyom mért földnyi távolságban haladt, mint valami homályos alag- úton, összeborult tölgyek alatt, de az alagút végén, az erdő végén az égboltozat világos kapuja mutatkozott a messzeségben, mintha ott kezdődnék a paradicsom. Hiszen paradicsom is volt az a kapu... azon a kapun túl feküdt a sóstói fürdőcske...” Százhúsz esztendeje már országos híre volt a Sóstónak. A száraz, sivatagi, szikes talaj gyógyító sójú huszonnégy holdas tava oázisa volt a pihenni vágyónak. Erzsébet királyné, Görgey tábornok kereste fel, s tisztásai alatt készült sok szerepére Blaha Lujza, a nemzet csalogánya. Nincs magyar lexikon, útikönyv, amelyben ne találná meg az olvasó Sóstót, amely Nyír-egyháza éltető, üdítő gyöngyszeme, a városlakók büszkesége. Nem akad olyan hazai, vagy külföldi turista, aki ne zárná gyorsan a szívébe ezt a pompás környezetet. A tavat, ahol csónakázni, megpihenni lehet, s talán hosszadalmas, de regényes erdei közlekedést, az ápolt parkokat, színes virágágyakat. A romantikus Krúdy-szállót, a kicsiny víztornyot, a Svájci lakot. És a még mindig kristály- tiszta erdei levegőt Mennyi meleg nyár és patyolatfehér tél múlt el azóta, hogy ezt írta egy régi várostörténet: „Nem lehet hallgatással napirendre térni azon szomorú helyzet felett, melyben városunknak egy igen nevezetes kincse, a Sóstó fürdő van... A város alatt van, s még sincs meg benne a kellő forgalom... Oda kellene emelni a Sóstót, hová a természet gazdag adománya által emelkedni hivatva van...” Sok minden változott, elsősorban a legutóbbi esztendők ajándékaként. Felesleges itt felsorolni a ráköltött milliókat, a szemet gyönyörködtető, s válóban elsőrangú létesítményeket, amellyel Sóstó termál gyógyfürdő is lett. Beszéljünk inkább arról imit tenni kellene még. Pusztul a gyönyörű erdő. Szanatórium, főiskola, cse- jsemőotthon, szociális otthon Kapott benne helyet, s közűén tíz és tíz holdak maradnak fa nélkül. Miért engedjük — olykor teljesen feleslegesen és indok nélkül — kivágni a levegőt tisztító, a szél homokhordását akadályozó erdei fákat? El kell gondolkozni azon, hogy a jövőben már nem szabad hasonló közintézményeket oda telepíteni, inkább fával beültetni minden lehető területet. Az erdőgazdaság, amely kezeli Nyíregyháza egészségének e fő alapját, üzemi erdőként tartja számon. Nem mondhatjuk, hogy e lehetőségeken belül pazarló módon gazdálkodik a mostani tulajdonos. A kiszáradt fák helyébe vörös és amerikai tölgyet telepítenek, s amint mondják, csak a legszükségesebbet termelik ki. De miért ne lehetne, hiszen nagyon ideje már, hogy parkerdő legyen a nyíregyházi. Úgy, mint debreceni társa, a Nagyerdő — a város kezeléséuen gondozásában. Akkor semmiképp nem a pénzügyi keretek, egyedül a megkívánt egészség és szépség lenne a domináns. És cserjékkel szegélyezettek, tiszták a sétányok, erdei utak. Hogy is írta a történet krónikása? „A város alatt van s még sincs meg benne a kellő forgalom.” Száz év alatt elértük, hogy meleg nyári napokon megváltozott a helyzet. De ilyenkor nagyon nagy a csend, pedig Sóstó télen is oázis. Ritka hely, ahol meleg gyógyvíz, hideg tó, kádfürdő, medence, szálloda és erdő van együtt. Ki kell aknázni korunk nagy divatját, az utazási vágyat. A szálló nyári — de különösen más évszakbeli — kihasználása idegenforgalom fogadására szinte minimális. Nincs megfelelő országos propagandája Sóstónak. Pedig a szép környezeten túl, amely egyedül sem érték nélküli, kitűnő vize van izületi és reumatikus betegségek gyógyítására. Vajon nem vehetjük fel a versenyt sok más, esetenként szegényesebb fürdővel, amelynek pedig már igen nagy a hírverése ? A fürdő és a szálloda-étterem több, talán csupán idevetődött külországi vendégének a bejegyzése azt tanúsítja, hogy igen. És nem is kevés eséllyel. A víz, az erdő, a vendéglátás, a nyári idényre százra növekvő szállodai ágy már feljogosíthatja a nyíregyháziakat nagyszámú hazai és' külföldi vendég fogadására, prospektusok megjelentetésére, országos terjesztésére az idegen- forgalmi hivataloknál, szállodáknál, IBUSZ-fiókoknál. Uj berendezést kap a régi szálló is, megnyílik talán a régen várt zenés éjszakai eszpresszó és ki is lehet hasz-, nálni a drága pénzen felszerelt, s immár jó hírű konyhát. Alig lehet akadálya annak is, hogy a Sóstón, de a i város más szórakozóhelyein, ! üzleteiben árusítsák a „Sóstó” ásványvizet, méltó új vetélytársát az itt nem kapható, de másutt népszerű Hajdú víznek, Kristály víznek, Harmat víznek, Mohay Agnesnak, vagy akár a Kékkútinak. Egy szakorvosi vélemény már javasolja, vállalni kellene a szénsavas töltést és palackozást is. Próbálkozás ezzel van' most is. De volt igyekezet, amikor megnyitották a téli medencét, öltözőkkel, kiúszóval és meleg vízzel. Csak éppen látogató alig akadt. Vajon azok a sportvezetők, sportkörök, akik az úszósport sorvadását a verseny- uszoda hiányában magyarázták évekkel ezelőtt, most miért nem használják fel a milliós értékű uszodát, lelátót versenyek rendezésére, vízilabda-utánpótlás nevelésére? Szép terv készült a családi és vállalati vikendházak, üdülők építésére, sok pénzért sajátítják ki a telkeket. A termelőszövetkezetek, s néhány nyíregyházi vállalat — a gumigyár, az áramszolgáltató, a közúti igazgatóság és vállalat, az építő szerelő vállalat szakszervezete, már jelentkezett is üdülő építésére. Van lehetőség más üzemek, intézmények csatlakozására is. Sóstó egészséges és gyógyító kiimája nemcsak az idegenek számára az. Csakhogy túl kellene jutni a több éves tervezés, gondolkodás stádiumán. El kellene kezdeni építeni. Szép elgondolások születtek legutóbb a vursli jellegű szórakozásnak egy debreceni mintájú vidám parkká való alakítására. Uj nagy meleg medence is épül két éven belül, a már elavult gyermeküdülő helyén, amit újjal kellene pótolni és téli üdültetésre is alkalmassá tenni. Hozzákezdenek egy iskolai nyári napközi tábor létrehozásához is, amelyben négy-ötszáz gyerek élvezhetné kéthetes vállássak a nyári erdő, fürdő és játék örömeit. Sok a jó gondolat, amely- lyel Sóstót valóban oda lehetne emelni, „hová a természet gazdag adománya által emelkedni hivatva van.” Most igazán paradicsom lehetne az a kapu, amiről Krúdy beszélt. Jó része nem is annyira a pénzen, mint azon múlik, mennyire óvjuk, gondozzuk, használjuk ki egészségesen, közösen ezt a nagy, sok más város által méltán irigyelt természeti ; áldást, társadalmi, népegészségügyi kincset. Kopka János Ma már mosolyt fakasztó az az aggodalom, amely a világ első gőzüzemű vasút- jának építésekor, az építés ellenőrzésére kiküldött bír zottsági tagokat foglalkoztatta. A liverpool—manchesteri vasút építésénél a lokomotív feltalálóját Stephenson Györgyöt a bizottság tagjai ilyen kérdésekkel fás gatták: Szokatlan sebesség — Tegyük fel, hogy a lokomotív 9—10 mérföld sebességgel fog haladni és szembe jön vele egy tehén, nem lesz az egy fatális eset? — Minden esetre igen fatális lesz — felelte Stephenson — a tehénre. Miután Stephenson kijelentette, hogy az új vasúton az emberek kétszer olyan gyorsan fognak közlekedni, mint a gyors postakocsikkal, a bizottsági tagok megdöbbentek és a londoni őrültek házába kívánták őt bevitetni. A feltaláló és a lokomotív győzött az aggál yosko- dókkal szemben, annak ellenére, hogy a szokatlan sebesség továbbra is sok gondot okozott. Nagy szenzáció volt 1829 október 6 és 10-e között a liverpool— menchesteri vonalon a lokomotív verseny, ahol a Rocket nevű lokomotív fölényes győzelmet aratott mert egyik menetében az addigi óránkénti 16 kilométeres sebesség helyett 40 kilométeres sebességet ért el. A nagy sebességhez még csak annyit a bajor Ober- medicinal Kollégium erről I. Lajos királynak olyan tudományos szakvéleményt adott, mely szerint: „A gyors mozgás az utasoknál kétségtelenül agybetegséget, bizonyos fajú delirium fo- riozumot kell, hogy előidézzen. Minthogy azonban lesznek utasok, akik ezzel a rettenetes veszéllyel szembe szállnak, az államnak legalább a nézőket kell megvédelmezni, mivel a gyorsan szaladó gőzkocsi megpillantásakor ezek is ugyanabba az agybetegségbe esnek. Szükséges tehát, hogy a Emberi tulajdonság, hogy az egészséges szervezet nem tud tétlen lenni. Az emberek napi munkájuk után még rendszerint foglalatoskodnak valamivel. Sokan könyvet olvasnak, rádiót hallgatnak újabban egyre többen televíziót néznek, nyáron kirándulnak, sétálnak, de nagyon kevesen vannak, akik „csak” pihennek, és semmit nem tesznek. Ez az általános jelenség. Nem kevés azonban azoknak a száma sem, akik szabad idejük egyrészét barkácsolással, vagy egyéb, esetenként majdnem művészi szintet elérő tevékenységgel töltik. Ezekből gyűjtöttünk most össze egy csokorra valót. Egyik legnépesebb tábor a bélyeggyűjtők csoportja. Ez már olyan elterjedt, hogy a megyében 46 önálló kör működik 3000 taggal. Közülük 800 az ifjúsági bélyeggyűjtő. A legkülönbözőbb foglalkozású emberek hódolnak e szenvedélynek. Van közöttük vasutas, kalapos gyógyszerész, jogász, fizikai munkás egyaránt Sasvári András vasúti fő- intéző például fotózik. Sat/suyavonai. mindkét oidaioo magas sűrű deszkakerítéssel legyen ellátva.” Deszkakerítéseket nen építettek, vasútvonalat azon- oan annál többet szerte a világon. Magyarországon alig három evvel a világ első közforgalmú vasútjanak megépítése után megépítették 1928-ban Pest—Kőbánya között a próbavasutat. Ennek érdekessége az volt, hogy a Bodmer féle lebegő vasút mintájára épült, a kocsik két-három méter magasságban haladtak es a vontatás a földről lóval történt. Az első magyar gőzüzemű vasút megnyitására 1846-ban került sor a Pesi —Vác vonalon. Tehát kerek 120 évvel ezelőtt elindul: Pestről Vácra a lokomotív vontatta nyolc kocsiból áll> szerelvény. Vácon ünnepélyes fogadás azonban nem történt, mert a befutás pillanatában a város lángokban állott és ünnepélyes fogadás helyett a megérkezőknek is tüzet kellett oltani. Jobb a szekér f 120 év elteltével a vasút jelentősen fejlődött. Aggá- lyoskodók, ellenzők mindig vóltak. Szájhagyományok szerint például Nagykálló azért nem maradt meg megyeszékhelynek, mert a gazdák féltve földjeiket nem járultak hozzá a vasútépítéshez. Mondták: „Ha jó volt eddig a szekér, megteszi ezután is.” Nos szekerek még vannak ugyan, de alig egy hónapja hogy a vasútfejlesztés csúcspontja a villanymozdonnyal megyénkbe is megérkezett. A korszerű vasútépítés nem olcsó mulatság. A Nyíregyháza és Szerencs között megépített (korszerűsített villamosított vasútvonal több mint 300 millió forintjába került az államnak. Ez a sok pénz részben azért kellett, mert ma már nem félünk a sebességtől, attól, hogy az utazók delirium foriozumot kapnak, elviselik a 120 kilométeres sebességet Persze az sem lebecsülendő, hogy az árutermelés a 120 évvel előttinek legalább százhúszszorosára nőtt és nem mindegy, hogy az áru milyen gyorsasággal jut el a termelőtől a fogyasztóig. ját maga készíti a felvételeket az előhívásokat, sőt a nagyításokat is. Legszebb felvételeit már üzemi kiállításon is bemutatták. Hegedűs László intéző és Tóth Géza segédtiszt festészettel foglalkozik. Pethő János ugyancsak vasutas dolgozó a szobrászatnak hódol. E képzőművészeti alkotásokat helyi kiállításon már dolgozó társaiknak is bemutatták. Gerda József gépkísérő énekes madarak, elsősorban papagájfélék tenyésztésével foglalkozik intenzíven szabad idejében. Legtöbb ember elsősorban a gyűjtő szenvedélyének hódol, melyet nevezhetünk hobbynak, vagy hasznos időtöltésnek egyaránt A gyufacimkegyűjtés elsősorban a gyermekek szenvedélye, de akad közöttük felnőtt is. S talán meglepő, hogy számos meglett korú férfi foglalkozik Nyíregyházán papírszalvéta gyűjtésével. Nem egynek több Száz évvel ezelőtt a vasútépítés a maihoz képest igen egyszerű volt. Az első magyar pozsoriy—nagyszombati vasút 49 és fél kilométeres vágánvá: amely tölgyfából készült losszae- rendákbói állott, s ezekre >0 milliméter széles 13 milliméter magas kovácsolt 1 apusvasakat helyeztek sinéknes, az eredetileg tervezett három év helyett nyolc 1 ig építették, A Nyíregyháza és Szerencs közötti villamosítás, vasútépítés ami szintén kb 50 kilométer hossznak felel meg, egy évig sem tartott. És e rövid idő alatt mennyivel nagyobb munkát' kellett végezni. Tárcái, Tokaj, Rakamaz, Górögszallas, Nyírtelek és Nyíregyháza északi kitérő állomásokat teljesen átépítettek, illetve felújították. Az állomásokon korszerű szigetperonok Készültek. s az interga-dommó biztosító berendezések az automatikus térközbiztositó berendezések lehetővé teszik, hogy emberi beavatkozás nélkül történjék a forgalomirányítás, úgy hogy a balesetnek még a lehetősége is kizárt. 4 teltaialo is megtepodne Különben a íagerendákhoa viszonyítva még nagyon jó összehasonlítási alap, hogy az építők 1180 felső vezetéktartó oszlopot helyeztek el a sinek mellett, ehhez ötezerkétszázötven köbméter földet mozgattak meg, 3740 köbméter betont építettek be. Uj vágányt 54 kilométer hosszúságban fektettek, 61 csoportkitérőt létesítettek. Az 51 kilométer hosz- szú távvezetéket és a 48 kilométer hosszú állomási munkavezetéket több mint 8 ezer szigetelő tartja, s a felső vezetékek feszítéséhez 93 ezer kilogramm betonból készült súlypogácsát alkalmaznak. A villamosítás es korszerűsítésnél végzett munka listája még nagyon hosszú. Mindenesetre már száguldanak a vonatok és ennek a gyorsaságnak láttán, mint tették egykor a bizottsági tagok, maga Stephenson is meglepődne. Seres Ernő ezer darabos gyűjteménye van. Szép. de meglehetősen költséges a képgyűjtés. Nyíregyházán két, Nyírbátorban egy szenvedélyes képgyűjtőt tartanak számon. Van persze, aki a sokkal olcsóbb hobbyt. a képes levelezőlapok gyűjtését választotta. Egv tanárnak például nagyon komoly. értékes fényképgyűj- teménye van Nyíregyházáról. Szép számmal akadnak érmegyűjtők, és TOnnak, akik étlapokat gyűjtenek. Szép eredményeket érnek el a galambtenyésztők is. akik. nek városunkban valóságos kis szervezete van. De beszélhetnénk itt dísznövény- gyűjtőkről, vagy szenvedélyes akvaristákról. Ki ezt, ki azt választja, de mindenképpen élvezetes, szép hobby a gyűjti szenvedély még akkor isj ha olykor mélyebben kell a zsebbe nyúlni. (H—W Hobby... es mennyi!
