Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-22 / 19. szám

Január 29-ig 1649 ameriiiai gépel lőtt le a ViM iégeShárítása Nyugatnémet publicista a Ky-kormány züiiötUégéről Ábel ezredes elmondja történetét Harminc évi bortön és kényszermunka Hanoi (MTI): A VNA hírügynökség je­lentése szerint január 20-ig a VDK légiterében 1649 amerikai repülőgépet lőttek le. A dél-vietnami kormány ejtőernyős alakulatai és a szabadságharcosok között összetűzésre került sor pén­teken éjjel a dél-vietnami főváros közvetlen közelé­ben. A Saigontól mintegy másfél kilométerre nyugat­ra, a Tan Son Nhut-i repü­lőtér ellen támadást intéző partizánok csaptak össze a saigoni bábkormány egysé­geivel. Düsseldorfban péntek este „a vietnami háború szemta­núi beszélnek” jelszó alatt ülést tartottak, amelyen ne­ves nyugatnémet közéleti személyiségek szólaltak fel. Jens Feddersen ismert nyu­gatnémet publicista, aki a Maelmúltban tett látogatást Tito a SzoY^t’jnlóba utazik Belgrád (TANJUG): Leonyid I. BrezsnyevneK, az SZKP Központi Bizottsá­ga főtitkárának meghívására Joszip Broz Tito, a JKSZ el­nöke, jugoszláv köztársasági elnök január végén rövidebb nemhivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazik. Manescu jelölése New York (MTI): Az ENSZ-közgyűlés 23 nemzetből álló latin-ameri­kai tömbje pénteken úgy határozott, hogy hozzájárul Manescu román külügymi­niszter jelöléséhez a közgyű­lés következő ülésszakának elnökévé. Két héttel ezelőtt a nyu­gat-európai csoport is bele­egyezett Manescu támogatá­sába, akit eredetileg a szo­cialista országok javasoltak erre a tisztségre. A döntés után — mint a UPI írja — csaknem bizo­nyos, hogy a közgyűlés szeptember 19-én összeülő XXII. ülésszakán Manescu külügyminisztert megvá­lasztják a közgyűlés elnöké­vé. ­Dél-Vietnamban, beszédében hangoztatta, hogy a Dél-vi­etnami Nemzeti Felszaba- dítási Front a lakosság túl­nyomó többségének támoga­tását élvezi. A DNFF jelen­leg Dél-Vietnam területé­nek háromnegyed részét tartja ellenőrzése alatt A Ky-kormány „megvesz­tegethető és rothadt feudális klikk szüleménye” és csu­pán az amerikai szuronyok­ra támaszkodik — mondot­ta. — 1966-ban a saigoni rezsim hadseregéből több, mint százezer katona szökött meg és állt át a partizánok oldalára. Egon Lutz, a Nürnberger Nachrichten szerkesztője, aki Martin Niemöller lel­késszel járt a VDK-ban, beszédében hangsúlyozta, hogy az amerikaiak által a VDK fővárosa ellen intézett bombatámadások „előre megfontolt”, s nem pedig véletlen jellegűek. Párizs (MTD Péntek délután a francia munkaügyi miniszter képvi­selője fogadta a miniszté­rium épületében a Bull- General Electric Számítógép­gyár dolgozóinak küldöttsé­gét, akik tiltakoztak azok el­len a tömeges elbocsátások ellen, amelyeket az amerikai kézbe került francia gyár igazgatósága a közelmúltban jelentett be. A küldöttség támogatására a Bull-General Electric három Párizs kör­nyéki gyártelepének dolgo­zói péntek délután abba­hagyták a munkát Továbbra is teljesen béna a marseillei kikötő, mert a kirakodómunkások társaik elbocsátása miatt sztrájkba léptek. A kikötőmunkasok szakszervezetének vezetői pénteken Párizsban felkeres­ték a kikötők és a hajózható utak igazgatóságát. Az igaz­gatóság vezetője megígérte, utasítja a marseillei kikötő igazgatóját hívja össze szombat reggelre megbeszé­lésre a szakszervezeieK es a vállalkozók képviselőit ★ A spanyol munkásbizottsá­gok — mint már jelentettük — nagyszabású sztrájkot hir­dettek január 27-re és feb­Csou En-laj beszéde plakáton Peking (BTA): Peking utcáin falraga­szok közlik azt a beszédet amelyet Csou En-laj minisz­terelnök mondott Pekingben a „forradalmi felkelők” képviselői előtt. Csou En-laj közölte, hogy Pekingben több, mint 30 hivatal és az ipari vállalatok egy ré­sze már a „felkelők” kezé­ben van. Peking különböző pártszervezeteiben a „forra­dalmi felkelők” kezükbe veszik a hatalmat. Csou En- laj hangoztatta, hogy a Köz­ponti Bizottság támogatja a „forradalmi felkelőket”. Csou En-laj tájékoztatta a „forradalmi felkelőket”, hogy Pekingben az utóbbi időben két nagy „ellenforradalmi szervezet” alakult, amelyek magukhoz akarták ragadni a hatalmat. Az egyiket úgy hívják, hogv „a vorn« »*«■»- ló kínai hadserege” a mási­kat pedig úgy, hogy „mun­kások, parasztok és kato­nák országos vezérkara”. Ezeknek a szervezeteknek Pekingben hét alakulata van. Vezetőiket letartóztat­ták. ruár 1-re. Sok spanyol vá­ros nagyüzemeiben azonban máris sztrájkolnak a dolgo­zók Sztrájkol a madridi Lanz Ibarice traktorgyár ezer munkása, sztrájkokat jelentettek a Hispano Oli­vetti írógépgyár barcelonai, a Kutz sörgyár san sebas- tiani üzeméből, valamint a valladolidi cukorfinomítóból és az ausztriai Nicolasa szénbányából. Ausztriában a teherautó gépkocsivezetők követeléseik alátámasztásá­ra eltorlaszolták gépkocsi­jaikkal az egyik főútvona­lat, Madridban pedig már több mint húsz napja fo­lyik a szállítómunkások sztrájkja, amely tízezer te­herautót bénit meg. Djakarta (MTI) Az indonéz hadsereg fő­parancsnokságának székháza előtt szombaton délelőtt is­mét tüntettek a szélsőjobb- oldali diákok Sukarno el­len. A jobboldali diákszer­vezetek csaknem kétezer tagja vonult fel Suharto Rudolf Ivanovics Ábel több mint harminc éven á+ dolgozott a szovjet felderí­tőszolgálatban. Népe nagy­ra értékelte Ábel ezredes tevékenységét, bátorságát és határtalan hűségét. Több íz­ben kitüntették, elnyerte a Lenin-rendet, kétszer a Vörös zászló rendet, a Munka vörös zászló rendjét és még számos érdemren­det. Az Egyesült Államokban lefolytatott tárgyalások so­rán egészen kivételes bá­torságot és állhatatosságot mutatott. 1957 november 15-én 39 évi börtönre és kényszermunkára ítélték, de az FBI-nek nem sikerült semmiféle vallomást ki­csikarni tőle. Kockázatos Iiaditett James Donovan, amerikai ügyvéd úgy emlékezett meg róla, mint kiváló hazafiról, aki különlegesen kockáza­tos hadi tettet hajtott végre hazája érdekében. Donovan elismeréssel méltatta Ábel ezredes személyes tulajdon­ságait: az angol nyelvben s különösen annak ameri­kai változatában való jár­tasságát egyéb nyelvtudá­sát s a természettudomá­nyokban kémiában, atomfi­zikában és elek troni Kában való jártasságát Ábel ez­redes egyébként zenész, festő, matematikus és a a titkosírások szakértője, s mindezen túl elbűvölő tár­salgó. Az FBI szabadságot és évi tízezer dollárt kínált neki, ha hajlandó lett vol­na velük együttműködni. Ábel ezredes azonban til­takozva visszautasította ezt, mondván, hogy semmilyen körülmények között nem hajlandó segédkezni az USA kormányzatának és kémszolgáiatának, nem haj­irodái elé Azt kiabálták, hogy Sukarno „kommunista” és követelték, hogy végezzék ki az elnököt A székházat katonai egy­ségek vették körül. Egy kül­döttséget beengedtek, hogy átadja a tüntetők Sukarno menesztését követelő petí­cióját landó saját hazájának kárt okozni még akkor sem, ha csupán ezzel mentheti meg saját életét. Élettörténetéről szólva Ábel megjegyezte. hogy nyilvánvaló okokból bizo­nyos részletekre nem tér­het ki, de az elmondott té­nyek mind megfelelnek a valóságnak. „Még mindég jobb az elhallgatás, mint a valóság eltorzítása” — mondotta. — Szentpéterváron szü­lettem. Apám gyárimunkás volt. Ö és barátai kapcso­latban állottak a forradal­mi szellemű diáksággal és tagjai voltak a Harci Szö­vetség a Munkásosztály Fel­szabadítására nevű csoport­nak, mely — mint isme­retes — Lenin vezetése alatt állt. A kormány letartóztatta — Amikor a náci kor­mány letartóztatta a cso­port tagjait, apámat az arhengelszki kormányzóságba száműzték, majd innen is tovább, a szaratovi kor­mányzóságba. ahol rendőri felügyelet alatt élt. Anyám és én itt csatlakoztunk hoz­zá. A szüntelen rendőri ül­dözés állandó költözködésre késztette apámat, s mi mindenhová követtük. — Mindez természetesen hatással volt későbbi vi­lágnézetemre. Magamévá tettem apám és barátai né-* zeteit és segítettem neki a bolsevik propagandaanyag terjesztésében. Akkoriban még fiatal voltam ahhoz, hogy komolyabb vállalkozá­saikba is bevonjanak. — Az 1917-es forradalom utáni években az országban nemrégiben visszatért poli­tikai emigránsok között dolgoztam. Ez nem csupán későbbi nyelvismeretemet alapozta meg, hanem fon­tos szerepet játszott pálya- választásomban is. — 1922-ben léptem be a Komszomolba, és Moszkva egyik kerületében propagan­distaként tevékenykedtem. Azidőtájt éles küzdelmet vívtunk a fiatalok soraiba beszivárgott trockista befo­lyás ellen. A mi sejtünk annyira elszánt, aynyira di­namikus volt hogy néha valósággal ökölre mentünk a trockistákkal. Rádióamatőrök — Szabad -időnket többen is szívesen töltöttük rádió- amatőrködéssel. Akkoriban csak kristálydetektoros rá­dióink voltak, s a mai fia­talok el sem tudják kép­zelni, milyen leleményesek­nek kellett lennünk, hogy összeszedjük az alkatrésze­ket. A drótot használt aj­tócsengőkből szedtük ki, kristályokat pedig kirándu­lásokon kutattunk fel, vagy geológiai gyűjteményekből vettünk ki. A kondenzáto­raink ósdiak voltak, s mind igen különös formájúak. Emlékszem, egyszer sikerült előbányásznom valahonnan egy R 5-ös csövet, amelynek bemelegedéséhez elképesztő mennyiségű áramra volt szükség. Ragyogtam a pol- dogságtól ha nagynéha mű­ködött. A titkos »zoigatat lógja lelt A rádióműszaki egység­nél teljesítettem katonai szolgálatot. S itt rádiómér­nöki képesítést is nyertem. Amikor 1926 telén leszerel­tem, munkát kerestem, • kaptam is mindjárt két­féle ajánlatot. Az egyiket egy tudományos kutató in­tézettől. a másikat pedig az OGPU (államvédemi ható­ság) külügyi osztályától. A műszaki tudományok épp úgy vonzottak, mint a tit­kos szolgálat, de az elvtár­sak ragaszkodtak, hogy hasznosítsam idegen nyelv­tudásomat is hazám szol­gálatában. Végül döntöttem és 1927 május 2-án belép­tem a szovjet hírszerző há­lózat kötelékébe. Ez a munkahely kezdet­ben épp olyan volt, mint bármilyen másik. Kemény fáradozások, sok-sok tanu­lás az első kissé még félve megtett önálló lépések, majd az első sikerek. Végül elsajátítottam a szakma fortélyait, mesterfogásait és alkalmam nyílt, hogy kifejt­hessem képességeimet. A hírszerző munka sikere nagyrészt magától az em­bertől függ. Tudvalevő, hogy a hírszerzőnek ellen­séges környezetben, állandó kockázatok közepette kell dolgoznia. Fontos, hogy nagy műveltséggel, széles látókör­rel rendelkezzék és több idegen nyelven beszéljen. Ám a hírszerzés nem szó­rakoztató kalandok soroza­ta. avagy változatos turis­tautazás. Inkább kemény próbatétel, mely szakadat­lan erőfeszítést, állhatatos­ságot. akaraterőt, tudást és ügyességet igényéi. Következik: Tiszta kéz, hideg elme, meleg szív. Nagyarányú sztrájkmozgaSom Francia- és Spanyolországban Sukarno fejét követetik Djakarta ban PINTÉR ISTVÁN: A kétnMfUUa 19. A németek gyors talpraál- lását annak tulajdonította, hogy az amerikaiak, az egy­kori ellenség iránti nagylel­kűségből segítettek talpraál- lásukban, s civilizációjuk áldásaiban részesítették őket. Első évi szabadságát Ro­wers egy európai körúttal töltötte, járt Rómában és Nápolyban, Párizsban és Marseille-ban. A következő nyáron hazautazott. Meg­kérte Rosa Rubin kezét, s a lány igent mondott. A.z esküvőn Francis repülőfő­hadnagyi egyenruháját vi­selte. Szabadságolása előtt léptették elő. Rowers, aki természete­sen magával vitte feleségét Bad Waldba, úgy érezte, mintha Rosa mindig hozzá tartozott volna. Felbdte a múltat, s Rosa is szemmel- láthatólag elfeledtette mind­azt, ami Francist megelő­zően történt. A fontos csak az volt, hoey boldogan, nyu­godtan éltek egymással. Francis, amerikai lévén, nehezen tudta elképzelni más módon a családi életet, mint ahogy Amerikában szo­kás. Tökéletesen kielégítet­te, hogy Rosa a gondját vi­seli — vagyis most már nem neki kellett bevásárol­nia a konzerveket a vacso­rához, hanem megtette azt Rose. Esténként legtöbbször otthon ültek, valamint füze­tes regényt olvasták, nagyo­kat hallgatva közben. Gyer­mekük nem született, Ro­wers maga sem vágyott rá túlságosan, mert emlékeze­tében élt, hogy menny,t ve­sződött az öt gyermekével az öreg Rowers. Az apa és fia között egyébként a házasság óta eléggé meglazultak a kapcso­latok. Nem azért, mintha a fiű szülei ellenezték volna a házasságot. Ellenkezőleg, büszkék voltak rá, hogy fi­uk Mr. Rubin lányát veszi feleségül. Inkább arról volt szó, hogy Francis, aki piló­tává válásával magasabb társadalmi kategóriába ke­rült, valahogy kevés alkal­mat talált, hogy a szüleivel találkozzon. Ha a feleségével hazauta­zott szabadságra, mindig a lány szüleinek házában száll­tak meg. Hiszen sokkal ké­nyelmesebb és tágasabb, mint Rowersék lakása, s rá­adásul elegendő személyzet állt rendelkezésre, s nem terhelték munkával Fran­cis édesanyját. Pedig az asszony szívesen vállalta volna ezt is, csakhogy né­hány napig a közelében tudja a fiát. Dehát ő is kénytelen volt belenyugod­ni abba, hogy a fiú elsza­kadt tőlük, s édesanya módjára azzal vigasztalta magát, hogy Francis máris tovább jutott, mint ők, nem kell tízcentes gondokkal küszködnie. Rowers annyira ragaszko­dott a szüleihez, amennyi­re kötelességének érezte és ebben Rosa nemcsak nem akadályozta, hanem serken­tette. Ha hazalátogattak szabadságra, a vakáció ele­jén és végén elmentek az idősebb Rowersékhez. Ezek a látogatások — bármennyi­re is tárt karokkal fogadta és csókokkal halmozta el az édesanyja a fiát — soha nem váltak meghitt családi összejövetelekké. Inkább amolyan hivatalos aktusok­hoz hasonlítottak, amikor valamelyik új városlakó le­vizitel azoknál, akiknél il­lik. Bad Waldból minden ün- nap előtt — karácsonykor, húsvétkor — küldtek üd­vözlő lapot a szülőknek. Nyomtatott kártyát vásárol­tak, s nem írtak rá mást, csak a nevüket. Ez megkí­mélte őket attól, hogy tőr- niök kelljen a fejü­ket — mit is írjanak. Az idősebb Mrs. és Mr. Rowers minden születésnapjára is kapott jó kívánságokat me­nyétől és fiától. Ezeket a születésnapokat Rosa a jó titkárnő gondosságával tar­totta nyílván naptárában, nehogy megfeledkezzenek róluk. Rosa mindentudó noteszé­ben a születésnapi előjegy­zéseken kívül többnyire fi­zetési határidők sorakoztak. 800 dollár nagy pénz, s eb­ből sok mindenre telt. A részleteket mindig pontosan fizették, és Rosa Rowers — mint feleség, mint a család pénzügyi igazgatója, — nagy gondot fordított rá, hogy mindent pontosan fizessenek és ebben a tekintetben is rendben menjenek a dolgok • Csak ritkán gondoltak ar­ra, hogy ez a biztonság, za­vartalan jólét bizonyosan csak négy esztendeig tart. A fiatal repülőtisztet ugyan­is ennyi időre szerződtette a légierő, s azután — a sza­bályok szerint — újabb négy esztendőre új szerződést kellett kötni. Kérdés, meg­hosszabbítják-e a szerződést. Rowers nem lehetett benne biztos, mert a politika egén bárányfelhők úsztak — a leszerelésről tárgyaltak az állam és kormánykörök. Francis valamelyik bár­ban találkozott egy részeg kapitánnyal. A tisztből dőlt a szesz és úgy harsogta: — Nadrágtartót vegyenek! Kedves uram. önnek rend­kívül előnyös lenne egy ere­deti „Kékmadár” nadrág­tartó... Pompás színei meg­sokszorozzák életkedvét, kedvező hatással vannak üzleti sikereire ... Uram, nagyszerű nyakkendők van­nak, cégünk kollekciójában... Nem parancsol nyakkendőt? Uram, ne szalassza el az alkalmat! Egy nyakkendő hetven cent, három két dol­lár, öt három dollár! Nagy­szerű alkalmi vétel! Többen nem tudták mire vélni, miért játsza ez a re­pülőtiszt a nyakkendőügy­nököt. — Megőrültél, Jim — kérdezték tőle. — Nem! A nagyfejüek őrültek meg! Leülnek du­málni az oroszokkal, aztán mi mehetünk a fenébe! Nyakkendőt árulni, nadrág­tartót ajánlani. Nem hallot­tátok még? Kussolnom kel­lene, de kipofázom! Hadd tudjátok, fiúk, hiszen a ti bőrötökre megy a játék, egy légcsavar a fenekébe min­den nagyfejünek! Egy csomó tisztet leszereltetnek. Ma kaptuk a parancsot, hogy a lejárt szerződéseket csak ki­vételes esetben lehet meg­hosszabbítani. Kifizetik az embereket, megfogdossák a koszos mancsukat, aztán ki merre lát... A kapitány tovább szitko­zódott. Rowers behúzódott az egyik sarokba, ott szür- csölte italát. Amit hallott* megdöbbentette. Eszébe ju­tott néha, hogy csak négy évre vették meg a munká­ját, de eddig mindig elhes­segette ezeket a gondolato­kat. Kiválóan képzett piló­ta, parancsnokai nemcsak a szemében — hanem amint hallotta — a háta mögött is dicsérték. Bizonyos volt benne, hogy meghosszabbít­ják a szerződését. Most akarva, nem akarva szembe kellett néznie azzal a tény­nyel, hogy sorsának alaku­lására a külső világ esemé­nyei is befolyással lehetnek. Az oroszok leszerelést akar­nak, s le is szereltek már egy csomó katonát. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents