Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-18 / 15. szám

Összeesküvést lenleztek le Irakban 40 000 kiionaéier gyalog Őszi elindulás Tűző nap és trópusi növényzet fogadott Szutiumiban. HANOI Mint a Vietnami Távirati Iroda jelenti, a laoszi haza­fias erők január 7-én Phongsaly térségében Laosz területe felett lelőttek két amerikai repülőgépet. Ezzel az 1964. májusától ez év- januárjáig Laosz felett le­lőtt amerikai gépek száma elérte a 450-et. MOSZKVA Megkezdődött Dubnában az egyesített atomkutató in­tézet kormánymeghatalma- zottainak értekezlete. Ha­zánkat Kónya Albert, az MTA levelező tagjának ve­zetésével négytagú delegáció képviseli. A tanácskozás tár­gy-alja ! az intézet 1967. évi tudományos tervét, költség- vetését és az intézet új alap­szabályait. LONDON Wilson brit miniszterelnök és Brown külügyminiszter befejezte kétnapos hivatalos tárgyalásait és kedden este hazaérkezett RómábóL STOCKHOLM A svéd kormány rendkí­vül „kemény” költségvetést terjesztett a parlament elé. Svédországban, ahol a meg­élhetési költségek már eddig is a legmagasabbak a vilá­gon, az új költségvetési javaslat szerint az élelmi­szerekre is kiterjedő általá­nos forgalmi adót 10 száza­lékról 11 százalékra emelik, a gépkocsiadó pedig 50 szá­zalékkal lesz magasabb. A dohány 10 százalékkal drá­gul. KAIRO A novemberben számos Jordániái falu ellen intézett izraeli támadás következmé­nyei tovább gyűrűznek: az izraeli agresszió nyomán soha nem tapasztalt heves­ségű viszály bontja meg az arab ligát, amelynek üléseit most már Jordánia sorra bojkottálja s a jordán kor­mány mind élesebb harcot vív a palesztinai lakosság képviselője, a palesztinai felszabaditási szervezet el­len. PÁRIZS Egyre több szakszervezet jelenti be csatlakozását a február elsejei országos sztrájkmozgalomhoz, ame­lyet a két legnagyobb fran­cia szakszervezeti központ, a CGT és a CFTC hirdetett meg. Az államosított üze­mek és a közalkalmazottak szakszervezetei után legújab­ban a vasmunkások szak- szervezetei jelentették be csatlakozásukat. Több más iparág dolgozói, mint pél­dául a bányászok, a bőr- és cipőipari dolgozók már ko­rábban csatlakoztak. A Szaul A1 Arab című bagdadi lap jelentette ked­den, hogy az iraki hatósá­gok lelepleztek égy reak­ciós összeesküvést, amely a fennálló rendszer meg­döntését és az imperialista uralom támogatását tűzte ki célul. A lap szerint az összees­küvés valamennyi részve­vőjét letartóztatták és az összeesküvés kivitelezésére szánt nagy mennyiségű pénzt elkobozták. Adam Malik indonéz kül­ügyminiszter kedden talál­kozott Sukarno elnökkel. A külügyminiszter — mint a hírügynökségi jelentésekből kitűnik — igen élesen, bár udvarias megfogalmazásban szólította fel Sukarnót, hogy már most köszönjön le tisztségéről és az 1968-ban megtartandó választásokig terjedő időszakra nevezze ki utódját. A külügyminiszter az el­nököt „több évtizedes barát­jának és bajtársának nevez­te” és burkolt fenyegetésé­ben nyomban azzal kecseg­tette „barátját” ha lemond, „a jövőben talán meg tudjuk A csehszlovák távirati iro­da pekingi tudósítója jelenti: A pekingi plakátokon éles harc folyik Csu Te, a kínai forradalom legendás hírű parancsnoka ellen. Néhány nappal ezelőtt olyan hírek kaptak szárnyra, hogy letar­tóztatták Hszia Hsziang. jungot, a honvédelmi minisz­térium hivatalának vezető­jét és Liang Pi-jit, a poli­tikai főcsoportfőnök helyet­tesét. A vidéken lezajló esemé­nyek arra vallanak, hogy egyes, helyőrségek parancs­noksága nem teljes mérték­ben támogatja Lin Piao vo­nalát. A nemrégiben Nan- kingban lezajlott véres in­cidensek idején a hadsereg a városi pártbizottság olda­lán állt, amely a Tao Csu vonalat védelmezte. Másutt is előfordult, hogy a hadse­reg fellépett a „vörö ljárdis- ták” ellen. A hadsereg számos veze­tőjének eltávolításából és a csapatok egyes helyeken kö­vetett magatartásából nem vonható le olyan következ­tetés, hogy bizonytalan len­ne Lin Piaónak a hadsereg­ben elfoglalt pozíciója. menteni, sőt még támogatni is tudjuk békés módon.” A külügyminiszter arról mit sem szólt, hogy Sukarno mikérít reagált Malik „jóta­nácsaira.” A Suharto tábornok néze­teit tolmácsoló Armed For­ces Daily Mail című kato­nai lap keddi számában már gyors, bát „alkotmá­nyos” akciót sürget Mert Sukarno jelenléte „tartós veszély.” A Sukarno-ellenes jobboldali diákok küldöttsé­gei kedden a négy politikai párthoz eljuttatott petíció­jukban követelték Sukarno hatalomfosztását és bíróság elé állítását. Pekingben plakátok jelen­tek meg olyan pártfunkcio­náriusok, kormányhivatalno- kok és közéleti személyisé­gek fényképeivel, akiket el­söpörtek a jelenlegi „kultu­rális forradalom” során, vagy akik ellen éles hadjárat fo­lyik. Mindegyik „bűnös” mel­lén tábla látható a nevével. Egyesekről azt írják, hogy „ellenforradalmi elem”. Párizs (MTI) Az Humanité jelentése szerint egy hónappal Fran­co „győzelme” után, ame­lyet a népszavazáson ara­tott, több üzemet sztráj­kok bénítanak meg és egész foglalkozási ágak dol­gozói, mint a vasasok és az orvosok, követelik bé­rük felemelését. A spa­nyol kormány legutóbbi mi­nisztertanácsi ülése is csaknem kizárólag az el­harapózó sztrájkmozgal­makkal foglalkozott. A vas­ipar egészét érintik a sztrájkok. Válságos a hely­zet a madridi Standard Alekszej Polikarpov: A földet ért utas egy ideig még- a repülés élmé­nyeinek hatása alatt áll. Valahogy így vagyok én is. Csakhogy én nem repül­tem, hanem gyalogoltam. Ezerháromszáz lépés — egy kilométer. Jómagam negyvenezer ilyen kilomé­tert hagytam magam mö­gött. Most. hogy „földet értem”, rendezgetem az emlékei­met... Gyermekkoromban sok­szor megesett, hogy míg osztálytársaim a szünetben futkároztak, én lelkes ér­deklődéssel nézegettem a térképet. Már akkor szerettem vol­na saját szememmel látni a rajta szereplő városokat, folyókat, tengereket és he­gyeket. A Komszomol VII. kong­resszusán mondotta Kali- nyin: „...a fiatalságban mindig él a vágy, hogy begyalogolja az egész vi­lágot”. Nekem az volt a vágyam, hogy bejárjam egész Orosz­országot. Persze gyermekkorban az ilyesmi megvalósíthatatlan, felnőttként pedig, az évi szabadság alatt nem juthat messzire az ember. Tehat vámom kellett, s évtizede­kig vártam... 1959. április elején nyug­díjba' mentem, ám a gya­logtúra vágya még mindig kísértett. — Hatvanéves korban tu­ristáskodni! Hogy képzeled? mondogatták a velem egy- korúak. De a fiatalok tá­mogattak! — Pompás lesz! — lelke­sedtek a fiúk. Emlegették Hanzelkát és Z'kmundol, a két cseh újságírót, akik Tatra-kocsijukon oly sok országot bejártak. Sőt, még a portugál Magellant is emlegették... Electricnél. a Jacob Schnei­der műveknél, a Perkins- nél és a metrónál. Barcelo­nában a Seat autógyárban (a Fiat leányvállalata) 13 ezer munkás folytat „ame- rikázással” sztrájkot. Ezen­kívül munkásai sztrájkol­nak változatos módszerek­kel és hetek óta tart Bil- baóban az Echeverry hen­gerművek dolgozóinak sztrájkja. Sztrájk fenyeget a vasútaknál és tízezer dolgozó hagyta abba a munkát a közúti szállítmá­nyozási vállalatoknál. A madridi klinikák <« - vosai csak a sürgős esete­ket látják eL Nem motorkerékpáron vagy sítalpakon, nem autón vagy kerékpáron hanem gyalogszerrel szerettem vol­na bejárni hazámat. Lel­kesített a gondolat, hogy házak ajtaján fogok kopog­tatni, emberi sorsokkal megismerkedni. Látom majd mosolyukat, jólétüket, s érezni fogom barátságukat! Megyek a nap után, elha­ladok füstölgő gyárkémé­nyek és ringó búzatáblák mellett. Meglesem majd a hajnalt, látom az ezüstösen csillogó dórt. Hallgatom majd a rigófüttyöt, a ma­darak csivitelését. látom majd hogyan röppennek bokorról bokorra... Kiderült, hogy városunk­ban, Gomo Altajszkban tu­ristaklub Is működik: gya­logtúrákat szervez kü'önfé­le útvonalakon. Elhatároz­tam, hogy igénybe veszem szolgálatait. Több napos orvosi vizs­gálaton kellett keresztüles­nem. Az orvosok minden tekintetben rendben talál­tak. Egy meleg őszi napon, 1959. szeptember 16-án vág­tam neki a nagy útnak. A levegőben ökörnyál úszott. A nyírfák ágai már sárgul­tak. Vakítón kéklett az ég. A vasúti töltés két oldalán jól látszottak a berkenye­fák érett fürtjei. Távolabb sötétzöld fenyők komorla- nak. A réteket, színeha- gyott szőnyegként, fony- nyadt fű borította. Fiatalos léptekkel halad­tam. bár a degeszre tö­mött hátizsák ugyancsak nyomta a vállamat. Eleinte nehezen viseltem el a ma­gányt. Emlékszem, hogy nagyban baktatok és üresnek érzem magam körül a világot. Hirtelen éles füttyszói hal­lok. majd még egyet. Ez nekem szól. A villanymoz­dony ablakából derékig ki­hajolva két férfi integet. Egyszercsak cédula repül a lábam elé. Felemelem, ki­bontom, s meleg hangú, szívből jövő üdvözletét ta­lálok benne. Kondrasov gé­pész és társa Jefremov ezt írta benne: „Hogv érzed magad, turista elvtárs? Kí­vánjuk, hogy mielőbb nehéz utad végére érj". A kedves figyelmesség új erővel töl­tött el. Később még hány ilyen üdvözlet melege járta át a szívemet! Ismeretlen emberek őszinte érdeklődése baráti kézszorltásként hatott rám és új kedvet öntött be­lém. Hálatelt szívvel őr­zöm ismeretlen személyek figyelmének ezeket a meg­ható jeleit. Annak idején úgy határoz­tam, hogy mindenütt a vas­út mentén haladok. Min­den állomáson bejegyezték útvonalfüzetembe a meg­tett kilométerek számát. Túrám folyamán 16 ilyen füzet telt meg; bennük 3608 vasúti állomás neve szerepel. Később a füzete­ket egybe köttettem, s a vaskos könyv ott fekszik az íróasztalomon, hogy min­denkor a nagy vállalkozásra emlékeztessen. Olykor fel­ütöm valahol, s emlékeze­temben felidézem az olda­lon talált bejegyzéssel kap­csolatos emlékeket, találko­zásokat. Következik: Hat évig tartó túra. i— . Malik lemondásra számolta iel Sukarnót Leváltások, eltávolítások a kínai hadseregben Sztrájkok Spanyolországban fi­PINTÉR ISTVÁN; 15. Meg is mondta nekem! És én marha, hittem neki. Különben inkább a Sing- Singbe csukatom magam, minthogy engedelmeskedjem a disznók parancsának. Ahogy kikerültem az első vonalba, a puskámat sem sütöttem el, fogságba es­tem... Ne hidd te hős ka­tona, hogy gyáván meg­hunyászkodtam, azért nem lőttem... Ha nem is vagyok tiszt, tudom, miket dumál­nak kiképzéskor az em­bernek. Maroknyi, gyüle- vész ellenség, meg ilyene­ket. Tudod, hogy rohamoz­tak azok? Úgy jöttek, mint az istenek! Nincs isten és nincs ember aki ellenáll­hatna nekik... Fogságba es­tem... A hátországba vit­tek, hadifogolytáborba... Két nap és két éjszaka gyalo­gol tattak, amíg vonatra raktak... — Szörnyű lehetett — szólalt meg végre Francis. — Szörnyű volt! Amer­re vezettek * bennünket, mindenütt romok, üszkös romok... És sírok az út mentén, sírhalmok. Ezt tet­tétek ti, repülők! Akkor még örültem annak, amit láttam! Oh, milyen vak is voltam még akkor! Azt hit­tem, amit ti tesztek azért történik, hogy könnyebben nyomuljunk előbbre mi, gyalogosok. Akkor még azt gondoltam,’ ez a háború a mienk, s közösséget vállal­tam a nagyfejüekkel... Az­tán rájöttem, nem katonák, hanem gyilkosok közé so­roztak be. Akkor láttam meg mindezt, amikor már nem láttam... Rowers iszonyodva hall­gatta a vak embert. Most vette csak észre hogy Nick mennyire megöregedett. Ha nem tudná, hogy épp olyan idő?, mint ő, azt hihetné: ötvenéves ember ül előtte a karosszékben. — Aztán egy hadifogoly- táborba vittek bennünket — folytatta Nick. — Ott kezdtem szenvedni. — Kínoztak? Éheztettek? — Nem, egyiket sem tet­ték — folytatta a rokkant. — Egy ujjal sem nyúltak hozzánk, s ugyanazt kap­tunk enni, amit a koreai katonák. Pedig nagy éhín­ség dühöngött akkor ott. A ti repülőitek, a ti na­palmbombáitok felgyújtot­ták és felégették a kalász­ba szökkenő gabonát, az asztagba rakott búzát, ár­pát A fogságban csak könnyebb munkát végez­tünk, napi néhány órán át Nem volt bár, sem girl, sem wisky, és volt időm gondolkodni. Kellett gon­dolkodni. És egyszerre csak az jutott eszembe: miért áll a Star and Stripesben és a többi lapban, hogy az észak-koreaiak megkínoz­zák, meggyilkolják hadifog­lyaikat? Féltem magamnak is bevallani: hazudtak ne­künk. De arra már akkor is kerestem a feleletet, hogy a valóságban miért tapasz­talok mást Észak-Koreában, mint amit az újságok írtak, és a tájékoztató tisztek mondtak. Talán vörös let­tem? — Nem, Nick, te bizo­nyára nem lettél vörös. Ta­lán... az a sok minden, ami veled történt, hogy is mond­jam csak, megzavart kissé, de vörös bizonyára nem lettél... A rokkant úgy nevetett, mintha egy szellem kacag­na: — Hahaha! Te még nem hallottad, hogy ebben a fészekben engem most úgy hívnak: „az a hibbant vö­rös?” Dehát itt vörösnek nevezték annak idején McGrathet is! Hogy szé­gyellem magam, hogy el­hittem róla azt a sok mocskot! A hadifogolytá­borban jutott először az eszembe. Ott az ember nem maga válogatja meg a tár­sait. Mennyi kicsinyes em­ber, mennyi önző fickó, mennyi butaság, műveletlen- ség! És a legbutább volt a legbüszkébb rá. hogy ő igazi amerikai! McGrath azt mondta, félelem tölti el akkor, amikor látja, mi­ként nevelik az amerikai ifjúságot. McGrathnak iga­za volt... És ezért elűzték innen! Elűznének engem is. De persze, nálam nem megy olyan könnyen a dolog. En mégis rokkant veterán va­gyok. A sok bárgyú, ha utál és megvet is, azért tisztel, mert belénevelték. Meg az én apám tekinté­lyes ember. S ha hülyének tart is. azért még nem ta­gadja meg, hogy a fia va­gyok. Rowers úgy érezte. nem bírja tovább. Felállt. — Sajnos, Nick, dolgom van, mennem kell. Örülök, hogy láttalak. Farewell! — Nem mész! Maradsz! Végig hallgatsz, akármi­lyen nehezedre esik! A vak hangja parancsolt, ellenszegülést nem tűrve, s ez Francist arra késztette, hogy engedelmeskedjen ne­ki. Maradt és hallgatta to­vább: — A fogolytáborban tá­madtak élőször veszedel­mes gondolataim. Veszedel­mesek ? Amerikában ezeket most úgy nevezik. Hová jutott Amerika, ahol az igazság veszedelmesnek szá­mít? Mindent megpróbál- tem, hogy legyűrjem őket. Nem akartam, hogy áruló váljék belőlem. Mert ak­kor még úgy véltem: aki másképpen gondolkozik, mint ahogy az újságok ír­nak a háborúról, meg a vörösökről, az áruló. Most már tudom, hogy nem így van. Vigasztaltam magam mindennel, amit ilyen alkalmakra belénk neveltek. Mondogattam ma­gamban, hogy „a kishitűség csak a vörösök ördögi mód­szere az egyéniség eltiprá- sára”. Meg hogy Amerika nem hagy elveszni bennün­ket. Próbáltam imádkozni is. de sehogysem ment a dolog. Az istentől semmit sem kaptam, a vörösök, az észak-koreaiak megosztot­ták velünk azt, amijük volt, pedig szavamra mondom, volt okuk rá, hogy vala­mennyiünket agyonverje­nek, mint a rühes kutyá­kat. De még mindig nem láttam tisztán, még láza­doztam az igazság ellen. Aztán egy szép tavaszi reg­gelen repülőgépek jelentek meg a hadifogolytábor, fe­lett. Tiszta, tavaszi reggel volt. Jól emlékszem rá. Akkor láttam életemben utoljára reggelt. Amerikai gépek voltak. Elképzeltem: éppen olyan fickók ülnek a kormány mellett, mint ami­lyen én vagyok és kockáz- taják az életüket, hogy le­győzzünk a koreaiakat. Az igazat megvallva. akkor már nem tudtam. miért kellene legyőznünk őket, de úgy okoskodtam, hogy ezt a háborút csak mi nyerhet­jük meg, s ha vége lesz a háborúnak, akkor hazajö­hetek. apám maga mellé vesz a gyárba és feleségül vehetem Roset. — Mi van Roseval? — kérdezte Francis. — Olyan ringyó, mint a többi amerikai lány. Ne félj. most már nemcsak megengedi, hogy belékai’Olj, de le is fekszik veled. A légierők hadnagyával! — Ugyan. Nick! Nein akarom tőled elvenni 3 lányt. Már nem is gontjO’ tok rá csakúgy kérdeztem.: (Folytatjuk/ A Szaul A1 Arab meg­állapítja, hogy az ősz- szeesküvést „egy olyan re­akciós ország finanszírozta amely az iszlámot impe­rialista és cionista manő­verek leplezésére használ­ja feL” Bár a lap nem nevez meg ezt az országot, : MENA hírügynökség jó értesült forrásokra hivat kozva jelenti, hogy Szaud Arábiáról van szó.

Next

/
Thumbnails
Contents