Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-18 / 15. szám
Összeesküvést lenleztek le Irakban 40 000 kiionaéier gyalog Őszi elindulás Tűző nap és trópusi növényzet fogadott Szutiumiban. HANOI Mint a Vietnami Távirati Iroda jelenti, a laoszi hazafias erők január 7-én Phongsaly térségében Laosz területe felett lelőttek két amerikai repülőgépet. Ezzel az 1964. májusától ez év- januárjáig Laosz felett lelőtt amerikai gépek száma elérte a 450-et. MOSZKVA Megkezdődött Dubnában az egyesített atomkutató intézet kormánymeghatalma- zottainak értekezlete. Hazánkat Kónya Albert, az MTA levelező tagjának vezetésével négytagú delegáció képviseli. A tanácskozás tárgy-alja ! az intézet 1967. évi tudományos tervét, költség- vetését és az intézet új alapszabályait. LONDON Wilson brit miniszterelnök és Brown külügyminiszter befejezte kétnapos hivatalos tárgyalásait és kedden este hazaérkezett RómábóL STOCKHOLM A svéd kormány rendkívül „kemény” költségvetést terjesztett a parlament elé. Svédországban, ahol a megélhetési költségek már eddig is a legmagasabbak a világon, az új költségvetési javaslat szerint az élelmiszerekre is kiterjedő általános forgalmi adót 10 százalékról 11 százalékra emelik, a gépkocsiadó pedig 50 százalékkal lesz magasabb. A dohány 10 százalékkal drágul. KAIRO A novemberben számos Jordániái falu ellen intézett izraeli támadás következményei tovább gyűrűznek: az izraeli agresszió nyomán soha nem tapasztalt hevességű viszály bontja meg az arab ligát, amelynek üléseit most már Jordánia sorra bojkottálja s a jordán kormány mind élesebb harcot vív a palesztinai lakosság képviselője, a palesztinai felszabaditási szervezet ellen. PÁRIZS Egyre több szakszervezet jelenti be csatlakozását a február elsejei országos sztrájkmozgalomhoz, amelyet a két legnagyobb francia szakszervezeti központ, a CGT és a CFTC hirdetett meg. Az államosított üzemek és a közalkalmazottak szakszervezetei után legújabban a vasmunkások szak- szervezetei jelentették be csatlakozásukat. Több más iparág dolgozói, mint például a bányászok, a bőr- és cipőipari dolgozók már korábban csatlakoztak. A Szaul A1 Arab című bagdadi lap jelentette kedden, hogy az iraki hatóságok lelepleztek égy reakciós összeesküvést, amely a fennálló rendszer megdöntését és az imperialista uralom támogatását tűzte ki célul. A lap szerint az összeesküvés valamennyi részvevőjét letartóztatták és az összeesküvés kivitelezésére szánt nagy mennyiségű pénzt elkobozták. Adam Malik indonéz külügyminiszter kedden találkozott Sukarno elnökkel. A külügyminiszter — mint a hírügynökségi jelentésekből kitűnik — igen élesen, bár udvarias megfogalmazásban szólította fel Sukarnót, hogy már most köszönjön le tisztségéről és az 1968-ban megtartandó választásokig terjedő időszakra nevezze ki utódját. A külügyminiszter az elnököt „több évtizedes barátjának és bajtársának nevezte” és burkolt fenyegetésében nyomban azzal kecsegtette „barátját” ha lemond, „a jövőben talán meg tudjuk A csehszlovák távirati iroda pekingi tudósítója jelenti: A pekingi plakátokon éles harc folyik Csu Te, a kínai forradalom legendás hírű parancsnoka ellen. Néhány nappal ezelőtt olyan hírek kaptak szárnyra, hogy letartóztatták Hszia Hsziang. jungot, a honvédelmi minisztérium hivatalának vezetőjét és Liang Pi-jit, a politikai főcsoportfőnök helyettesét. A vidéken lezajló események arra vallanak, hogy egyes, helyőrségek parancsnoksága nem teljes mértékben támogatja Lin Piao vonalát. A nemrégiben Nan- kingban lezajlott véres incidensek idején a hadsereg a városi pártbizottság oldalán állt, amely a Tao Csu vonalat védelmezte. Másutt is előfordult, hogy a hadsereg fellépett a „vörö ljárdis- ták” ellen. A hadsereg számos vezetőjének eltávolításából és a csapatok egyes helyeken követett magatartásából nem vonható le olyan következtetés, hogy bizonytalan lenne Lin Piaónak a hadseregben elfoglalt pozíciója. menteni, sőt még támogatni is tudjuk békés módon.” A külügyminiszter arról mit sem szólt, hogy Sukarno mikérít reagált Malik „jótanácsaira.” A Suharto tábornok nézeteit tolmácsoló Armed Forces Daily Mail című katonai lap keddi számában már gyors, bát „alkotmányos” akciót sürget Mert Sukarno jelenléte „tartós veszély.” A Sukarno-ellenes jobboldali diákok küldöttségei kedden a négy politikai párthoz eljuttatott petíciójukban követelték Sukarno hatalomfosztását és bíróság elé állítását. Pekingben plakátok jelentek meg olyan pártfunkcionáriusok, kormányhivatalno- kok és közéleti személyiségek fényképeivel, akiket elsöpörtek a jelenlegi „kulturális forradalom” során, vagy akik ellen éles hadjárat folyik. Mindegyik „bűnös” mellén tábla látható a nevével. Egyesekről azt írják, hogy „ellenforradalmi elem”. Párizs (MTI) Az Humanité jelentése szerint egy hónappal Franco „győzelme” után, amelyet a népszavazáson aratott, több üzemet sztrájkok bénítanak meg és egész foglalkozási ágak dolgozói, mint a vasasok és az orvosok, követelik bérük felemelését. A spanyol kormány legutóbbi minisztertanácsi ülése is csaknem kizárólag az elharapózó sztrájkmozgalmakkal foglalkozott. A vasipar egészét érintik a sztrájkok. Válságos a helyzet a madridi Standard Alekszej Polikarpov: A földet ért utas egy ideig még- a repülés élményeinek hatása alatt áll. Valahogy így vagyok én is. Csakhogy én nem repültem, hanem gyalogoltam. Ezerháromszáz lépés — egy kilométer. Jómagam negyvenezer ilyen kilométert hagytam magam mögött. Most. hogy „földet értem”, rendezgetem az emlékeimet... Gyermekkoromban sokszor megesett, hogy míg osztálytársaim a szünetben futkároztak, én lelkes érdeklődéssel nézegettem a térképet. Már akkor szerettem volna saját szememmel látni a rajta szereplő városokat, folyókat, tengereket és hegyeket. A Komszomol VII. kongresszusán mondotta Kali- nyin: „...a fiatalságban mindig él a vágy, hogy begyalogolja az egész világot”. Nekem az volt a vágyam, hogy bejárjam egész Oroszországot. Persze gyermekkorban az ilyesmi megvalósíthatatlan, felnőttként pedig, az évi szabadság alatt nem juthat messzire az ember. Tehat vámom kellett, s évtizedekig vártam... 1959. április elején nyugdíjba' mentem, ám a gyalogtúra vágya még mindig kísértett. — Hatvanéves korban turistáskodni! Hogy képzeled? mondogatták a velem egy- korúak. De a fiatalok támogattak! — Pompás lesz! — lelkesedtek a fiúk. Emlegették Hanzelkát és Z'kmundol, a két cseh újságírót, akik Tatra-kocsijukon oly sok országot bejártak. Sőt, még a portugál Magellant is emlegették... Electricnél. a Jacob Schneider műveknél, a Perkins- nél és a metrónál. Barcelonában a Seat autógyárban (a Fiat leányvállalata) 13 ezer munkás folytat „ame- rikázással” sztrájkot. Ezenkívül munkásai sztrájkolnak változatos módszerekkel és hetek óta tart Bil- baóban az Echeverry hengerművek dolgozóinak sztrájkja. Sztrájk fenyeget a vasútaknál és tízezer dolgozó hagyta abba a munkát a közúti szállítmányozási vállalatoknál. A madridi klinikák <« - vosai csak a sürgős eseteket látják eL Nem motorkerékpáron vagy sítalpakon, nem autón vagy kerékpáron hanem gyalogszerrel szerettem volna bejárni hazámat. Lelkesített a gondolat, hogy házak ajtaján fogok kopogtatni, emberi sorsokkal megismerkedni. Látom majd mosolyukat, jólétüket, s érezni fogom barátságukat! Megyek a nap után, elhaladok füstölgő gyárkémények és ringó búzatáblák mellett. Meglesem majd a hajnalt, látom az ezüstösen csillogó dórt. Hallgatom majd a rigófüttyöt, a madarak csivitelését. látom majd hogyan röppennek bokorról bokorra... Kiderült, hogy városunkban, Gomo Altajszkban turistaklub Is működik: gyalogtúrákat szervez kü'önféle útvonalakon. Elhatároztam, hogy igénybe veszem szolgálatait. Több napos orvosi vizsgálaton kellett keresztülesnem. Az orvosok minden tekintetben rendben találtak. Egy meleg őszi napon, 1959. szeptember 16-án vágtam neki a nagy útnak. A levegőben ökörnyál úszott. A nyírfák ágai már sárgultak. Vakítón kéklett az ég. A vasúti töltés két oldalán jól látszottak a berkenyefák érett fürtjei. Távolabb sötétzöld fenyők komorla- nak. A réteket, színeha- gyott szőnyegként, fony- nyadt fű borította. Fiatalos léptekkel haladtam. bár a degeszre tömött hátizsák ugyancsak nyomta a vállamat. Eleinte nehezen viseltem el a magányt. Emlékszem, hogy nagyban baktatok és üresnek érzem magam körül a világot. Hirtelen éles füttyszói hallok. majd még egyet. Ez nekem szól. A villanymozdony ablakából derékig kihajolva két férfi integet. Egyszercsak cédula repül a lábam elé. Felemelem, kibontom, s meleg hangú, szívből jövő üdvözletét találok benne. Kondrasov gépész és társa Jefremov ezt írta benne: „Hogv érzed magad, turista elvtárs? Kívánjuk, hogy mielőbb nehéz utad végére érj". A kedves figyelmesség új erővel töltött el. Később még hány ilyen üdvözlet melege járta át a szívemet! Ismeretlen emberek őszinte érdeklődése baráti kézszorltásként hatott rám és új kedvet öntött belém. Hálatelt szívvel őrzöm ismeretlen személyek figyelmének ezeket a megható jeleit. Annak idején úgy határoztam, hogy mindenütt a vasút mentén haladok. Minden állomáson bejegyezték útvonalfüzetembe a megtett kilométerek számát. Túrám folyamán 16 ilyen füzet telt meg; bennük 3608 vasúti állomás neve szerepel. Később a füzeteket egybe köttettem, s a vaskos könyv ott fekszik az íróasztalomon, hogy mindenkor a nagy vállalkozásra emlékeztessen. Olykor felütöm valahol, s emlékezetemben felidézem az oldalon talált bejegyzéssel kapcsolatos emlékeket, találkozásokat. Következik: Hat évig tartó túra. i— . Malik lemondásra számolta iel Sukarnót Leváltások, eltávolítások a kínai hadseregben Sztrájkok Spanyolországban fiPINTÉR ISTVÁN; 15. Meg is mondta nekem! És én marha, hittem neki. Különben inkább a Sing- Singbe csukatom magam, minthogy engedelmeskedjem a disznók parancsának. Ahogy kikerültem az első vonalba, a puskámat sem sütöttem el, fogságba estem... Ne hidd te hős katona, hogy gyáván meghunyászkodtam, azért nem lőttem... Ha nem is vagyok tiszt, tudom, miket dumálnak kiképzéskor az embernek. Maroknyi, gyüle- vész ellenség, meg ilyeneket. Tudod, hogy rohamoztak azok? Úgy jöttek, mint az istenek! Nincs isten és nincs ember aki ellenállhatna nekik... Fogságba estem... A hátországba vittek, hadifogolytáborba... Két nap és két éjszaka gyalogol tattak, amíg vonatra raktak... — Szörnyű lehetett — szólalt meg végre Francis. — Szörnyű volt! Amerre vezettek * bennünket, mindenütt romok, üszkös romok... És sírok az út mentén, sírhalmok. Ezt tettétek ti, repülők! Akkor még örültem annak, amit láttam! Oh, milyen vak is voltam még akkor! Azt hittem, amit ti tesztek azért történik, hogy könnyebben nyomuljunk előbbre mi, gyalogosok. Akkor még azt gondoltam,’ ez a háború a mienk, s közösséget vállaltam a nagyfejüekkel... Aztán rájöttem, nem katonák, hanem gyilkosok közé soroztak be. Akkor láttam meg mindezt, amikor már nem láttam... Rowers iszonyodva hallgatta a vak embert. Most vette csak észre hogy Nick mennyire megöregedett. Ha nem tudná, hogy épp olyan idő?, mint ő, azt hihetné: ötvenéves ember ül előtte a karosszékben. — Aztán egy hadifogoly- táborba vittek bennünket — folytatta Nick. — Ott kezdtem szenvedni. — Kínoztak? Éheztettek? — Nem, egyiket sem tették — folytatta a rokkant. — Egy ujjal sem nyúltak hozzánk, s ugyanazt kaptunk enni, amit a koreai katonák. Pedig nagy éhínség dühöngött akkor ott. A ti repülőitek, a ti napalmbombáitok felgyújtották és felégették a kalászba szökkenő gabonát, az asztagba rakott búzát, árpát A fogságban csak könnyebb munkát végeztünk, napi néhány órán át Nem volt bár, sem girl, sem wisky, és volt időm gondolkodni. Kellett gondolkodni. És egyszerre csak az jutott eszembe: miért áll a Star and Stripesben és a többi lapban, hogy az észak-koreaiak megkínozzák, meggyilkolják hadifoglyaikat? Féltem magamnak is bevallani: hazudtak nekünk. De arra már akkor is kerestem a feleletet, hogy a valóságban miért tapasztalok mást Észak-Koreában, mint amit az újságok írtak, és a tájékoztató tisztek mondtak. Talán vörös lettem? — Nem, Nick, te bizonyára nem lettél vörös. Talán... az a sok minden, ami veled történt, hogy is mondjam csak, megzavart kissé, de vörös bizonyára nem lettél... A rokkant úgy nevetett, mintha egy szellem kacagna: — Hahaha! Te még nem hallottad, hogy ebben a fészekben engem most úgy hívnak: „az a hibbant vörös?” Dehát itt vörösnek nevezték annak idején McGrathet is! Hogy szégyellem magam, hogy elhittem róla azt a sok mocskot! A hadifogolytáborban jutott először az eszembe. Ott az ember nem maga válogatja meg a társait. Mennyi kicsinyes ember, mennyi önző fickó, mennyi butaság, műveletlen- ség! És a legbutább volt a legbüszkébb rá. hogy ő igazi amerikai! McGrath azt mondta, félelem tölti el akkor, amikor látja, miként nevelik az amerikai ifjúságot. McGrathnak igaza volt... És ezért elűzték innen! Elűznének engem is. De persze, nálam nem megy olyan könnyen a dolog. En mégis rokkant veterán vagyok. A sok bárgyú, ha utál és megvet is, azért tisztel, mert belénevelték. Meg az én apám tekintélyes ember. S ha hülyének tart is. azért még nem tagadja meg, hogy a fia vagyok. Rowers úgy érezte. nem bírja tovább. Felállt. — Sajnos, Nick, dolgom van, mennem kell. Örülök, hogy láttalak. Farewell! — Nem mész! Maradsz! Végig hallgatsz, akármilyen nehezedre esik! A vak hangja parancsolt, ellenszegülést nem tűrve, s ez Francist arra késztette, hogy engedelmeskedjen neki. Maradt és hallgatta tovább: — A fogolytáborban támadtak élőször veszedelmes gondolataim. Veszedelmesek ? Amerikában ezeket most úgy nevezik. Hová jutott Amerika, ahol az igazság veszedelmesnek számít? Mindent megpróbál- tem, hogy legyűrjem őket. Nem akartam, hogy áruló váljék belőlem. Mert akkor még úgy véltem: aki másképpen gondolkozik, mint ahogy az újságok írnak a háborúról, meg a vörösökről, az áruló. Most már tudom, hogy nem így van. Vigasztaltam magam mindennel, amit ilyen alkalmakra belénk neveltek. Mondogattam magamban, hogy „a kishitűség csak a vörösök ördögi módszere az egyéniség eltiprá- sára”. Meg hogy Amerika nem hagy elveszni bennünket. Próbáltam imádkozni is. de sehogysem ment a dolog. Az istentől semmit sem kaptam, a vörösök, az észak-koreaiak megosztották velünk azt, amijük volt, pedig szavamra mondom, volt okuk rá, hogy valamennyiünket agyonverjenek, mint a rühes kutyákat. De még mindig nem láttam tisztán, még lázadoztam az igazság ellen. Aztán egy szép tavaszi reggelen repülőgépek jelentek meg a hadifogolytábor, felett. Tiszta, tavaszi reggel volt. Jól emlékszem rá. Akkor láttam életemben utoljára reggelt. Amerikai gépek voltak. Elképzeltem: éppen olyan fickók ülnek a kormány mellett, mint amilyen én vagyok és kockáz- taják az életüket, hogy legyőzzünk a koreaiakat. Az igazat megvallva. akkor már nem tudtam. miért kellene legyőznünk őket, de úgy okoskodtam, hogy ezt a háborút csak mi nyerhetjük meg, s ha vége lesz a háborúnak, akkor hazajöhetek. apám maga mellé vesz a gyárba és feleségül vehetem Roset. — Mi van Roseval? — kérdezte Francis. — Olyan ringyó, mint a többi amerikai lány. Ne félj. most már nemcsak megengedi, hogy belékai’Olj, de le is fekszik veled. A légierők hadnagyával! — Ugyan. Nick! Nein akarom tőled elvenni 3 lányt. Már nem is gontjO’ tok rá csakúgy kérdeztem.: (Folytatjuk/ A Szaul A1 Arab megállapítja, hogy az ősz- szeesküvést „egy olyan reakciós ország finanszírozta amely az iszlámot imperialista és cionista manőverek leplezésére használja feL” Bár a lap nem nevez meg ezt az országot, : MENA hírügynökség jó értesült forrásokra hivat kozva jelenti, hogy Szaud Arábiáról van szó.
